Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-08 / 57. szám

Az élete: LEGENDA AF»!ndósigás : I partizántámatiás megbénította a delta életét George Mcarthur, az Asso­ciated Press amerikai hír- ügynökség tudósítója heli­kopteren, katonai jeepen, őr­hajókon és riksákon járta be az elmúlt hetekben a Me­kong deltavidéket és a te­rület három nagyobb váro­sát. Benyomásairól riport­ban számol be, előrebocsát- va, hogy a kommunista tét- offenzíva élesen megváltoz­tatta a háború jellegét a Me- kong-deltában, abban a szé­les körzetben, ahol hatmil­lió ember éL Megállapítja: az offenzíva gyakorlatilag megbénította a Mekong-deltát öt héttel a támadások után a gyógyulás épphogy kezdődik, és a vi- etcong-erők (a tudósító így nevezi a szabadságharcoso­kat), szinte kedvükre közle­kednek a vidéken. A pacifí- kációs program során nehe­zen elért eredmények sem­mivé váltak a 16 deltavidéki tartományban. Az újabb vietcong-támadástól való fé­lelem olyan általános, hogy komoly piaca támadt az üres homokzsákoknak. Az embe­rek óvóhelyeket építenek sa­ját házuk körüL (Amit a tudósító nem mond el: az emberek elsősorban azért építenek óvóhelyeket, mert a partizántámadások idején az amerikaiak kíméletlenül bombázták és ágy ózták a városokat.) A delta három legnagyobb Városa — Can Tho, My Tho, Vinh Long — és számos ki­sebb város súlyosan szen­vedett a harcok során. A vietcong özönvízként árasztotta el a rizsföldeket —, írja a tudósító. — A dél­vietnami kormánycsapatok legjobb esetben a nagyváro­sokat ellenőrzik és névleg birtokukban van a Mekong- folyó védelmi hálózata. A folyókon a kereskedel­mi forgalom úgyszólván szü­netel. A vietcong figyelmez­tette az embereket, marad­janak otthon. Az őrállások többsége egyetlen lövés nél­kül adta meg magát nekik a Mekong-folyó mentén. A dél-vietnami szabadság- harcosok a csütörtököre vir­radó éjszaka lerombolták az amerikai tengerészgyalogo­sok egyik táborát Da Nang- tól 9 kilométerre. A gerillák tüzérségi előkészítés után behatoltak a táborba és fel­robbantották az összes bun­kereket. A helyőrség védel­mére kiküldött erősítések el­késtek, a partizánoknak már csak hűlt helyét találták. Az amerikai és kormánycsapa­tok vesztesége súlyos volt — közölte az amerikai parancs­nokság, de számadatokat nem hozott nyilvánosságra. Szerdán a szabadságharco­sok újabb támadást intéztek az ország legdélibb csücské­ben fekvő Ca Mau városa ellen, aknavetővel tűz alá vették az amerikaiak egyik parancsnoki állását Saigon Döntő gyakorlati lépés — így értékelte a csütörtökön megjelent Pravda a buda­pesti találkozó legfőbb je­lentőségét. Mint a lap buda. pesti különtudósítói rámu­tatnak — a találkozó ragyogó­an demonstrálta a testvér­pártoknak azt az eltökéltsé­gét, mindent megtesznek azért, hogy az új nemzet­közi tanácskozás a kommu­nista mozgalom összefogásá­nak fontos állomásává vál­jék. A marxista—leninisták — emeli ki az SZKP Központi Bizottságának lapja — az új tanácskozást hatalmas té­nyezőként értékelik a világ, forradalmi folyamat fejlődé­se, a világ haladó erői meg­szilárdulása és megsokszöro. zása szempontjából; azokról az erőkről van szó, amelyek visszaverik az imperializ­must, melynek agresszivitá­sa és kegyetlensége az álta­lános imperialista állások gyengülésének arányában növekszik. A Pravda különtudósítói aláhúzzák: a budapesti talál­kozó önmagában is fényesen példázta a testvérpártoknak az érintett kérdések megvi­tatásában való kollektív és teljes jogú részvételét, a nyílt elvi és elvtársi eszme­közeiében, továbbá Phan Rang repülőterét. Az amerikai légierő szer­dán este újabb támadást in­tézett az észak-vietnami fő­város, Hanoi ellen. Az AFP tudósítójának helyszíni je­lentése szerint a gépek a vá­ros belterületére, sűrűn la­kott körzetekre szórták bombáikat. A robbanások az 50-es lakótömböt pusztítot­ták el a Lac Trung utcában. A támadásnak több sebe­sültje és halottja volt a pol­gári lakosság körében. Egy amerikai gépet lelőtt a lég- elhárítás. cseréket. A találkozó egész munkáját áthatotta a nem­zetközi kommunista mozga­lom internacionalista elvén épülő széles körű demokra­tizmus. A konzultatív ta­lálkozón maximálisan te­kintetbe vették az összes építő jellegű javaslatokat és kívánságokat, A felszólalók rámutattak arra: szó sem lehet arról, hogy bármely pártot is elítéljenek vagy el­szigeteljenek a kommunista mozgalomtól. Aláhúzták, hogy bármely testvérpárt „kiátkozása” összeegyeztet­hetetlen mozgalmunk jelle­gével. Ugyanakkor nagyon világosan kifejezésre jutotta küldöttek szavaiban az is, hogy egyetlen párt sem erőszakolhatja rá a maga akaratát a többi kommunis. ta és munkáspártra, még kevésbé az egész mozgalom­ra. Most napirendre kerülnek az új tanácskozás előkészí­tésének gyakorlati kérdései. A budapesti konzultatív ta­lálkozót átható proletár in­ternacionalizmus, igazi de­mokratizmus és elvtársi kölcsönös megértés szelleme a záloga az új tanácskozás előkészítésére vonatkozóan előttünk álló munka sike­rének. Sötét felhők tornyosultak Doroszini felett. Az emberek ágyúdörgésre ébredtek. Ki­tört a háború. Egyre hozták a sebesülteket. Jajgatás, két­ségbeesett kiáltások. Milyen rettenetes érzés nézni a szerencsétleneket, a fasiszta barbárok támadásának első áldozatait! — Mit tegyek? — töpren­gett az orvos. Előbb arra gondolt, hogy csatlakozik a visszavonuló szovjet csapatokhoz. De mégsem. Nem tudo't megbé­kélni azzal a gondolattal, hogy magára hagyja a bete, geket, a sebesülteket. Leg­jobban a sebesült vörös ka. tonák sorsa nyugtalanította. Tud'a, hogy a hitleristák ke­gyetlenül leszámolnak, ve­lük. Mint a spanyol nemzet, közi brigád katonaorvosa már megismerte a fasiszták bestialitásait. Az orvos ma­nőverezni kezdett. — Rendelőt vagy kórházat nyitok — gondolta. — Miért ne tehetném, ha az emberek különböző üzleteket, válla­latokat létesítenek. S az orvos Doroszini köz­ségben maradt a német meg. szállás alatt. ...Fried Ferenc Berehovón született és itt végezte a gimnáziumot. Szomorú gyér. mekkora volt. Nem is azért, mintha anyagi gondjai lettek volna. Nem. Édesapja igen népszerű táncmester volt, s a gazdag szülők szívesen ta. níttatták nála gyermekeiket Gonosz mostohaanyjuk mi­att volt pokol a két iker­testvér — Feri és Rózsika élete. Feri érettségi után a prá. gai egyetemen, folytatta ta­nulmányait, az orvosi karon. 1933-ban besorozták a cseh­szlovák hadseregbe. Mindin. kább a kommunista eszmék befolyása alá került. Ami­kor Francóék összeesküvést szerveztek a spanyol köztár­saság ellen, a forradalmi be­állítottságú orvos aktívan akart harcolni a fasizmus ellen, otthagyta a burzsoá Csehszlovákiát és a szabad, ságharcosok segítségére si­etett. Zalka Máté, a legen­dás Lukács tábornok nem­zetközi brigádjában, külön­böző nemzetiségű harcosok­kal vállvetve küzdött. A forradalmi erők veresége után nem tért vissza hazá­jába, hanem lengyel ország­ba emigrált Katowiczében telepedett le. Az országot ért fasiszta támadás után nyom. ban felajánlotta szolgálatait a lengyel katonai hatósá­goknak. önkéntesként akart harcolni a hitleri hódítók ellen. — Állampolgársága? — kérdeztek tőle. — Csehszlovák... — Külföldieket nem so­rozhatunk be... — mondták kurtán. Fried Ferenc elindult Ke­letre. 1939 emlékezetes ősze a Voliny területi Doroszini községben találta. A felsza. badult helységben nem volt kórház vagy más egészség- ügyi intézmény. Az orvos lázas tevékenységet fejtett ki. Minden tudását az em­berek egészségének szolgá­latába állította, s a falube­liek csakhamar igen meg­szerették. Sok ember életét mentette meg, sokakba ön­tött hitet. ...Az első között szállták még a Voliny területet a hitleristák. Tombolt a fa­siszta pestis szovjet földön. A németek a legkegyetle­nebb terrorrendszert vezet­ték be. Bármilyen gyanú vagy feljelentés alapján börtönbe vetették az embe­reket, kínozták és hóhér­kézre adták őket Az illega. litásba kényszerült területi pártbizottság körültekintő szervező munkát végzett Az erdőkben partizánoszta­gok működtek. Láthatatlan szálak vezettek a titkos ta­lálkozóhelyekre, a városok­ban és a falvakban illegáli­san tevékenykedő kommu. nistákhoz. S a volinyi föld lángra lobbant a megszállók talpa alatt. Csupán a hős Alekszej Fjodorov partizán, alakulata a koveli vasúti gócpont részlegén 611 sze­relvényt és 8 páncélvonatot semmisített meg. A vonat­robbantások során mintegy tizenkétezer német katona sebesült meg, több mint 2500 ellenséges tiszt és ka­tona pusztult el. A parti­zánalakulat akcióit nagy­mértékben segítették elő a felderítők, az összekötők A felderítőket a láthatatlan front harcosainak nevezik. Elsőkként szállnak harcba, elsőkként kockáztatják éle­tüket. Nem minden alap nélkül mondják, hogy az el. lenség hátországában és á front közelében végzett fel. derítő munka — kötéltánc ä szakadék fölött Igen, szakadék fölött „táncolt" a berehovói Fried Ferenc is. „.Láthatatlan és a meg­szállók számára félelmetes kezek léptek „működésbe” Dorosziniben és vidékén. A kigyógyult hadifoglyok „el­párologtak”, mintha csak a szél fújta volna el őket. A falvakban különböző járvá. nyos megbetegedések ütő ti ték fel a fejüket — szinte megrendelésre. Egyre több német rabságba küldöttem, bér mutatott fel orvosi bi­zonyítványt, hogy munka- képtelen... Fried beférkőzött a fasiszták bizalmába, akik nem is sejtették, hogy az orruk előtt Dorosziniben, majd Rozsiscse kerületi köz. pontban kedvelt orvosuk rendelőjében partizánpa. rancsnokok, illegális párt­munkások és összekötők ta lálkoznak. Azt még kevésbé gondolták, hogy ezek azem. berek röplapokat nyomtat­nak, fegyvert gyűjtenek, amelyeket gondosan kidol­gozott terv szerint juttattak tovább... A fasiszták saját emberüknek nézték az or­vost Fried barátkozott az SS-tisztekkel, a Gestapo dolgozóival. Kártyázott és mulatott velük, ellátta őket kábítószerekkel. Hogy is kételkedhettek volna ben­ne? Pedig az orvos, aki lát­szólag ügyet sem vetett a politikára, kettős játékot játszott: volksdeutschnak adta ki magát, közben az egyik legveszélyesebb felde. rítő Volt. És leleményességé, vei felbecsülhetetlen segít­séget nyújtott a rettenthe- hettlen harcosoknak. A partizánalakulat össze­kötője egy ízben felkereste Friedet. Elmondta, hogy ér­tesüléseik szerint a fasisz­ták razziára készülnek a községben. Céljuk: letartóz, t.atni a gyanús elemeket, a munkabírókat pedig Német- országba hurcolni. A paríi- zánosztag parancsnoka kér­te Friedet, segítsen meghiú­sítani a tervet. Vajon mit is tehetett egy magánya* fegyvertelén ember, hogy százakon, ezreken segítsen? Fried megtalálta ennek is a módját. Mégpedig hihetetlen kockázat árán. Tudta, hogy akasztófa vár rá, ha a fa­siszták leleplezik. Este felkereste a rozsis- csei Gestapo-főnököt. — Nem volna kedve egy kártyapartira? A német nem ellenezte. — Nagyon kell vigyázni — mondotta játék közben. — Bármerre jár, bárhonnan jön — rögtön mosson kezet. Az imént jöttem Dorosziniből... Tífusz dühöng... — Ugyan? — meresztette ki a szemét a gestapós tiszt. — A mieink éppen oda ké­szülnek. Nyomban közlöm velük, hogy halasszák el a razziát.... Fried alig tudta leplezni izgalmát. Sikerült a terv. Győzött. S még nagyobb szenvedéllyel folytatta a já­tékot. Fried ügyesen folytatta kettős játékát, de végül is házigazdája, Fors feljelen­tette. Hónapokig figyelte, hogy a rendelőbe gyanús személyek járnak. A Luck- ban ragyogóan végrehajtott hadifogoly-kiszabadítási ak­ció után Fors bizonyítékai mind meggyőzőbbé váltak. Fried ellen letartóztatási pa­rancsot adtak ki. De bárhol is keresték Fri­edet, nyoma veszett. Mint­ha a föld nyelte volna el. Biztos rejtekhelye volt a cseh Mahac lakásán. Pe- reszpán. És állandó készen­létben volt, hogy szükség esetén Matvijcsukék föld­kunyhójába meneküljön. Várta, hogy az első csoport­tal a partizánokhoz indul­hasson. ...Virradt. Hideg szél fújt. A csoport a titkos találko­zóhelyről elindult. Fried aa élen haladt, távcsővel a nyakán, puskával a vállán. Gyógyszerrel és kötszerrel teletömött nehéz táskát vitt magával. Elégedetten lép­kedett. Igen örült, amikor a partizánoktól megtudta, hogy az osztagban vannak magyarok és csehek is. Sokat mesélt spanyolorszá­gi élményeiről. Tréfálko­zott... — Sohasem láttam ilyen jókedvűnek — emlékszik vissza Migasz Vaszil, a Vo­liny területi gépkocsifel­ügyelőség főnöke. — Együtt mentünk az osztagba. Meny­nyi lelkesedés volt benne! Milyen pompás terveket szőtt... Nariz községben a csoport szekereket mozgósított. Sűrű erdőn vágtak át Manevics irányába. A sötét erdőben csak a vastag hótakaró fe­hérlett Egyszercsak nagy fegyveres embercsoport je­lent meg. És máris kattog­tak a nacionalista banditák fegyverei. Az erők nagyon is egyenlőtlenek voltak. A par. tizánok szétszéledtek. A má­sodik szekérén ülő orvost elfogta két bandita. Megkö­tözték és vallatni kezdték. — Partizán? Felderítő? Fried hallgatott. — Vagy elmondasz min­dent — förmedt rá a másik bandita — vagy... — és egy kézmozdulattal jelezte, hogy ellenkező esetben felakaszt­ják... A banditák azonban el­számították magukat. Fried meggyőződése az volt, hogy jobb emelt fővel meghalni, mint földre hullva könyö­rögni... Hragye község közelében egy erdőben pusztult el 1944. január 22-én a kárpá- tontúli származású Fried Ferenc. Hogyan végeztek vele? Milyen bestiális ha­lált szánt neki a fasiszta söpredék? Ezt ma sem tud­juk. Egy azonban bizonyos: Fried Ferenc harcosként fe­jezte be életét. Hősként esett el. ...Arany betűkkel vésték a Doroszini központjában ma­gasló obeliszkre ezt a két szót is: Fried Ferenc. Az obeliszk mintha csak hir­detné: az eddigi idők legsú­lyosabb háborújában azért győzőt* a szovjet nép, mert voltak áldozatkész, minden kockázatot vállaló hős fiai. Olyanok, mint Fried Ferenc, Braun Henrik 47. Most egyszerre új ötlete támadt. Hopp! Megvan! Őt itt már több alkalommal összetévesztették egy őr­naggyal. Bizonyos íves ne­vűvel. Mi következik ebből? Hogy itt a légióban van egy álruhás őrnagy. Marhaság. Miért járjon egy őrnagy ba­karuhában, amikor lovon is mehet, ha a saját uniformi­sát veszi fel? Igen, de ez egy titkos őrnagy. Nyomoz La- porter után!... Megvan! Ez az őrnagy látta, hogy összetévesztik valakivel, és hagyta nyugodtan, hogy té­vedjenek. így mindenki őt szekálja, mialatt az őrnagy távolról figyel. De ki lehet az őrnagy? Most nézzük meg először mz órát. Nézzük meg, hátha valami okirat van eldugva benne... Kinyitotta az órát. Semmi. Közönséges, vacak, régimódi óra. Felnyitotta hátul is a fedelét, de csak a szerkeze­tét látta. Elől a számlapra valami súlyos tárgy hullha­tott valamikor, mert nyolc­tíz helyen elrepedt. Vég­eredményben megállapítot­ta, hogy semmit sem rejt­hettek el benne. És mégis. Ez az óra irtó­zatosan sokat jelenthet. Most már biztos. összegezzünk tehát: meg kell tudnia, hogy melyik ka­tona Laporter, ki az őrnagy és ki ez a nő, aki nagyon szép, különösen ha dühös. Laporter lopta el az inget és az órát. Az őrnagy az, aki vissza­lopta ezeket a holmikat. Ez bizonyos... Meg kell tudni, hogy ki az, aki visszalopta az inget. Ebben a pillanatban a sá­torban felkiáltott valaki: — Visszaadni... Harrin- courtnak... az inget... „.Máris beugrott a sátor­ba. Négy lázas hánykolódó beteg feküdt ott. Mindegyik­nek tüzelt az arca... Biztos, hogy az egyik az őrnagy. Aki az ingről tud! ...Nézzük csak! Ez itt jobb oldalt a derék dr. Minkusz. Na, ez ugyan nem őrnagy. Iszákos, nehéz fejű, mindig álmos alak. Ennek nincs köze ilyen kémkedési ügyek­hez. Ez itt mellette egy ber­ber. Hátra van tehát a má­sik két beteg: Hlavács, a ci­pész, és Rikajev, a dán bor­bély. Várt Nemsokára megszólalt Hla­vács: — Harrincourt... inge— Hlavács íves őrnagy! Brávó Galamb! Most kö­zelebb jutottál a probléma megoldásához. A kis Hla­vács, aki cipésznek adja ki magát, alapjában véve őr­nagy a francia hadseregben. M'it tesz a szimat— Megitatta a beteget Pusz­ta kézzel nyúlt hozzájuk. Otthagytak neki karbolt, de nem használta. így csak megkapja a tífuszt Az egyik beteg zubbonyát felvette. A másiknak az ivópoharát használta. Ezzel legalább húszmillió bacillust nyelt, így. Most szépen vár, amíg szédülni kezd és fáj a feje. Az a tífusz. Kiült a sátor elé, és várt rá. Néhány órát ült így. Végre távol feltűnt egy menet. Egészségügyi kato­nák jöttek egy ponyvás autó­val. Finley hadnagynak a legelső dolga volt, amikor megérkeztek, hogy intézked­jék. Először a betegeket rak­ták fel. Azután a sátrat és a holmit. Galamb a sofőr mellé ült. Azt remélte, hogy tífusza van már. Figyelte, hogy mit érez. Csüggedten sóhajtott. Csak egyetlen rossz érzés sajgott benne. Nagyon éhes volt... Nem ment fel a szobájá­ba. Kisétált az erődből. Itt szabad kilépés volt, mert hi­szen az erődtől eltávolodni amúgy sem lehetett. Átsietett a partizánokhoz. A nő vagy a kígyóbűvölő csak ott lehetett. A katonák között nem rejtőzhettek út­közben. Sorra vette az arab tábort. Minden egyes em­bert megnézett, minden sá­torba bement. Sehol sem ta­lálta őket. Egy szakállas arab szólította meg a kó- válygó légionistát. — Mit keresel, uram? — A kígyóbűvölőt. — Aki Murzukban jósolt a ruminak? — Azt hát. — Nem jött velünk. Ott­maradt Murzukban. — Körösztapád... Az ma­radt Murzukban az egész családjával! Én beszéltem útközben a varázslóval! — Kizárt dolog, uram— Hm... Ez egy kész bolon­dokháza. De itt a vén arab kávéfőző! Az is benne van a társaságban! Aki leöntötte kmirhával, hogy becsapja a viperát. — Mondd csak, kedves ba­rátom, ismered te a kávéfő­zőt, aki veletek utazik és mindenütt feketét főz? — Abu el Kebirt? — Igen, Abu el Kebirt! Az a vézna, gyulladt szemű ne­buló... Hol van? — Szegény... Tegnap éj­jel meghalt... De rumi úr... ilyen csúnyán káromkodni... Hátat fordított. Elég volt. Ez meghaladja egy mester- detektív képességét. Slussz. Nem lehet tovább! Az em­berek egy része eltűnik, a továbbiak meghalnak, mint ez az Abu el Kabir... Min­denki meghal, csak ő nem, akinek ez olyan sürgős és fontos lenne... (Folytatjuk) Döntő gyakorlati lépés A Pravda a budapesti találkozó eredményeiről KHOMf/IRP: / REJTŐ JENŐ/ f síiy­jL»i® *~* * CmiX iimii Ibii ' ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom