Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-08 / 57. szám
Az élete: LEGENDA AF»!ndósigás : I partizántámatiás megbénította a delta életét George Mcarthur, az Associated Press amerikai hír- ügynökség tudósítója helikopteren, katonai jeepen, őrhajókon és riksákon járta be az elmúlt hetekben a Mekong deltavidéket és a terület három nagyobb városát. Benyomásairól riportban számol be, előrebocsát- va, hogy a kommunista tét- offenzíva élesen megváltoztatta a háború jellegét a Me- kong-deltában, abban a széles körzetben, ahol hatmillió ember éL Megállapítja: az offenzíva gyakorlatilag megbénította a Mekong-deltát öt héttel a támadások után a gyógyulás épphogy kezdődik, és a vi- etcong-erők (a tudósító így nevezi a szabadságharcosokat), szinte kedvükre közlekednek a vidéken. A pacifí- kációs program során nehezen elért eredmények semmivé váltak a 16 deltavidéki tartományban. Az újabb vietcong-támadástól való félelem olyan általános, hogy komoly piaca támadt az üres homokzsákoknak. Az emberek óvóhelyeket építenek saját házuk körüL (Amit a tudósító nem mond el: az emberek elsősorban azért építenek óvóhelyeket, mert a partizántámadások idején az amerikaiak kíméletlenül bombázták és ágy ózták a városokat.) A delta három legnagyobb Városa — Can Tho, My Tho, Vinh Long — és számos kisebb város súlyosan szenvedett a harcok során. A vietcong özönvízként árasztotta el a rizsföldeket —, írja a tudósító. — A délvietnami kormánycsapatok legjobb esetben a nagyvárosokat ellenőrzik és névleg birtokukban van a Mekong- folyó védelmi hálózata. A folyókon a kereskedelmi forgalom úgyszólván szünetel. A vietcong figyelmeztette az embereket, maradjanak otthon. Az őrállások többsége egyetlen lövés nélkül adta meg magát nekik a Mekong-folyó mentén. A dél-vietnami szabadság- harcosok a csütörtököre virradó éjszaka lerombolták az amerikai tengerészgyalogosok egyik táborát Da Nang- tól 9 kilométerre. A gerillák tüzérségi előkészítés után behatoltak a táborba és felrobbantották az összes bunkereket. A helyőrség védelmére kiküldött erősítések elkéstek, a partizánoknak már csak hűlt helyét találták. Az amerikai és kormánycsapatok vesztesége súlyos volt — közölte az amerikai parancsnokság, de számadatokat nem hozott nyilvánosságra. Szerdán a szabadságharcosok újabb támadást intéztek az ország legdélibb csücskében fekvő Ca Mau városa ellen, aknavetővel tűz alá vették az amerikaiak egyik parancsnoki állását Saigon Döntő gyakorlati lépés — így értékelte a csütörtökön megjelent Pravda a budapesti találkozó legfőbb jelentőségét. Mint a lap buda. pesti különtudósítói rámutatnak — a találkozó ragyogóan demonstrálta a testvérpártoknak azt az eltökéltségét, mindent megtesznek azért, hogy az új nemzetközi tanácskozás a kommunista mozgalom összefogásának fontos állomásává váljék. A marxista—leninisták — emeli ki az SZKP Központi Bizottságának lapja — az új tanácskozást hatalmas tényezőként értékelik a világ, forradalmi folyamat fejlődése, a világ haladó erői megszilárdulása és megsokszöro. zása szempontjából; azokról az erőkről van szó, amelyek visszaverik az imperializmust, melynek agresszivitása és kegyetlensége az általános imperialista állások gyengülésének arányában növekszik. A Pravda különtudósítói aláhúzzák: a budapesti találkozó önmagában is fényesen példázta a testvérpártoknak az érintett kérdések megvitatásában való kollektív és teljes jogú részvételét, a nyílt elvi és elvtársi eszmeközeiében, továbbá Phan Rang repülőterét. Az amerikai légierő szerdán este újabb támadást intézett az észak-vietnami főváros, Hanoi ellen. Az AFP tudósítójának helyszíni jelentése szerint a gépek a város belterületére, sűrűn lakott körzetekre szórták bombáikat. A robbanások az 50-es lakótömböt pusztították el a Lac Trung utcában. A támadásnak több sebesültje és halottja volt a polgári lakosság körében. Egy amerikai gépet lelőtt a lég- elhárítás. cseréket. A találkozó egész munkáját áthatotta a nemzetközi kommunista mozgalom internacionalista elvén épülő széles körű demokratizmus. A konzultatív találkozón maximálisan tekintetbe vették az összes építő jellegű javaslatokat és kívánságokat, A felszólalók rámutattak arra: szó sem lehet arról, hogy bármely pártot is elítéljenek vagy elszigeteljenek a kommunista mozgalomtól. Aláhúzták, hogy bármely testvérpárt „kiátkozása” összeegyeztethetetlen mozgalmunk jellegével. Ugyanakkor nagyon világosan kifejezésre jutotta küldöttek szavaiban az is, hogy egyetlen párt sem erőszakolhatja rá a maga akaratát a többi kommunis. ta és munkáspártra, még kevésbé az egész mozgalomra. Most napirendre kerülnek az új tanácskozás előkészítésének gyakorlati kérdései. A budapesti konzultatív találkozót átható proletár internacionalizmus, igazi demokratizmus és elvtársi kölcsönös megértés szelleme a záloga az új tanácskozás előkészítésére vonatkozóan előttünk álló munka sikerének. Sötét felhők tornyosultak Doroszini felett. Az emberek ágyúdörgésre ébredtek. Kitört a háború. Egyre hozták a sebesülteket. Jajgatás, kétségbeesett kiáltások. Milyen rettenetes érzés nézni a szerencsétleneket, a fasiszta barbárok támadásának első áldozatait! — Mit tegyek? — töprengett az orvos. Előbb arra gondolt, hogy csatlakozik a visszavonuló szovjet csapatokhoz. De mégsem. Nem tudo't megbékélni azzal a gondolattal, hogy magára hagyja a bete, geket, a sebesülteket. Legjobban a sebesült vörös ka. tonák sorsa nyugtalanította. Tud'a, hogy a hitleristák kegyetlenül leszámolnak, velük. Mint a spanyol nemzet, közi brigád katonaorvosa már megismerte a fasiszták bestialitásait. Az orvos manőverezni kezdett. — Rendelőt vagy kórházat nyitok — gondolta. — Miért ne tehetném, ha az emberek különböző üzleteket, vállalatokat létesítenek. S az orvos Doroszini községben maradt a német meg. szállás alatt. ...Fried Ferenc Berehovón született és itt végezte a gimnáziumot. Szomorú gyér. mekkora volt. Nem is azért, mintha anyagi gondjai lettek volna. Nem. Édesapja igen népszerű táncmester volt, s a gazdag szülők szívesen ta. níttatták nála gyermekeiket Gonosz mostohaanyjuk miatt volt pokol a két ikertestvér — Feri és Rózsika élete. Feri érettségi után a prá. gai egyetemen, folytatta tanulmányait, az orvosi karon. 1933-ban besorozták a csehszlovák hadseregbe. Mindin. kább a kommunista eszmék befolyása alá került. Amikor Francóék összeesküvést szerveztek a spanyol köztársaság ellen, a forradalmi beállítottságú orvos aktívan akart harcolni a fasizmus ellen, otthagyta a burzsoá Csehszlovákiát és a szabad, ságharcosok segítségére sietett. Zalka Máté, a legendás Lukács tábornok nemzetközi brigádjában, különböző nemzetiségű harcosokkal vállvetve küzdött. A forradalmi erők veresége után nem tért vissza hazájába, hanem lengyel országba emigrált Katowiczében telepedett le. Az országot ért fasiszta támadás után nyom. ban felajánlotta szolgálatait a lengyel katonai hatóságoknak. önkéntesként akart harcolni a hitleri hódítók ellen. — Állampolgársága? — kérdeztek tőle. — Csehszlovák... — Külföldieket nem sorozhatunk be... — mondták kurtán. Fried Ferenc elindult Keletre. 1939 emlékezetes ősze a Voliny területi Doroszini községben találta. A felsza. badult helységben nem volt kórház vagy más egészség- ügyi intézmény. Az orvos lázas tevékenységet fejtett ki. Minden tudását az emberek egészségének szolgálatába állította, s a falubeliek csakhamar igen megszerették. Sok ember életét mentette meg, sokakba öntött hitet. ...Az első között szállták még a Voliny területet a hitleristák. Tombolt a fasiszta pestis szovjet földön. A németek a legkegyetlenebb terrorrendszert vezették be. Bármilyen gyanú vagy feljelentés alapján börtönbe vetették az embereket, kínozták és hóhérkézre adták őket Az illega. litásba kényszerült területi pártbizottság körültekintő szervező munkát végzett Az erdőkben partizánosztagok működtek. Láthatatlan szálak vezettek a titkos találkozóhelyekre, a városokban és a falvakban illegálisan tevékenykedő kommu. nistákhoz. S a volinyi föld lángra lobbant a megszállók talpa alatt. Csupán a hős Alekszej Fjodorov partizán, alakulata a koveli vasúti gócpont részlegén 611 szerelvényt és 8 páncélvonatot semmisített meg. A vonatrobbantások során mintegy tizenkétezer német katona sebesült meg, több mint 2500 ellenséges tiszt és katona pusztult el. A partizánalakulat akcióit nagymértékben segítették elő a felderítők, az összekötők A felderítőket a láthatatlan front harcosainak nevezik. Elsőkként szállnak harcba, elsőkként kockáztatják életüket. Nem minden alap nélkül mondják, hogy az el. lenség hátországában és á front közelében végzett fel. derítő munka — kötéltánc ä szakadék fölött Igen, szakadék fölött „táncolt" a berehovói Fried Ferenc is. „.Láthatatlan és a megszállók számára félelmetes kezek léptek „működésbe” Dorosziniben és vidékén. A kigyógyult hadifoglyok „elpárologtak”, mintha csak a szél fújta volna el őket. A falvakban különböző járvá. nyos megbetegedések ütő ti ték fel a fejüket — szinte megrendelésre. Egyre több német rabságba küldöttem, bér mutatott fel orvosi bizonyítványt, hogy munka- képtelen... Fried beférkőzött a fasiszták bizalmába, akik nem is sejtették, hogy az orruk előtt Dorosziniben, majd Rozsiscse kerületi köz. pontban kedvelt orvosuk rendelőjében partizánpa. rancsnokok, illegális pártmunkások és összekötők ta lálkoznak. Azt még kevésbé gondolták, hogy ezek azem. berek röplapokat nyomtatnak, fegyvert gyűjtenek, amelyeket gondosan kidolgozott terv szerint juttattak tovább... A fasiszták saját emberüknek nézték az orvost Fried barátkozott az SS-tisztekkel, a Gestapo dolgozóival. Kártyázott és mulatott velük, ellátta őket kábítószerekkel. Hogy is kételkedhettek volna benne? Pedig az orvos, aki látszólag ügyet sem vetett a politikára, kettős játékot játszott: volksdeutschnak adta ki magát, közben az egyik legveszélyesebb felde. rítő Volt. És leleményességé, vei felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a rettenthe- hettlen harcosoknak. A partizánalakulat összekötője egy ízben felkereste Friedet. Elmondta, hogy értesüléseik szerint a fasiszták razziára készülnek a községben. Céljuk: letartóz, t.atni a gyanús elemeket, a munkabírókat pedig Német- országba hurcolni. A paríi- zánosztag parancsnoka kérte Friedet, segítsen meghiúsítani a tervet. Vajon mit is tehetett egy magánya* fegyvertelén ember, hogy százakon, ezreken segítsen? Fried megtalálta ennek is a módját. Mégpedig hihetetlen kockázat árán. Tudta, hogy akasztófa vár rá, ha a fasiszták leleplezik. Este felkereste a rozsis- csei Gestapo-főnököt. — Nem volna kedve egy kártyapartira? A német nem ellenezte. — Nagyon kell vigyázni — mondotta játék közben. — Bármerre jár, bárhonnan jön — rögtön mosson kezet. Az imént jöttem Dorosziniből... Tífusz dühöng... — Ugyan? — meresztette ki a szemét a gestapós tiszt. — A mieink éppen oda készülnek. Nyomban közlöm velük, hogy halasszák el a razziát.... Fried alig tudta leplezni izgalmát. Sikerült a terv. Győzött. S még nagyobb szenvedéllyel folytatta a játékot. Fried ügyesen folytatta kettős játékát, de végül is házigazdája, Fors feljelentette. Hónapokig figyelte, hogy a rendelőbe gyanús személyek járnak. A Luck- ban ragyogóan végrehajtott hadifogoly-kiszabadítási akció után Fors bizonyítékai mind meggyőzőbbé váltak. Fried ellen letartóztatási parancsot adtak ki. De bárhol is keresték Friedet, nyoma veszett. Mintha a föld nyelte volna el. Biztos rejtekhelye volt a cseh Mahac lakásán. Pe- reszpán. És állandó készenlétben volt, hogy szükség esetén Matvijcsukék földkunyhójába meneküljön. Várta, hogy az első csoporttal a partizánokhoz indulhasson. ...Virradt. Hideg szél fújt. A csoport a titkos találkozóhelyről elindult. Fried aa élen haladt, távcsővel a nyakán, puskával a vállán. Gyógyszerrel és kötszerrel teletömött nehéz táskát vitt magával. Elégedetten lépkedett. Igen örült, amikor a partizánoktól megtudta, hogy az osztagban vannak magyarok és csehek is. Sokat mesélt spanyolországi élményeiről. Tréfálkozott... — Sohasem láttam ilyen jókedvűnek — emlékszik vissza Migasz Vaszil, a Voliny területi gépkocsifelügyelőség főnöke. — Együtt mentünk az osztagba. Menynyi lelkesedés volt benne! Milyen pompás terveket szőtt... Nariz községben a csoport szekereket mozgósított. Sűrű erdőn vágtak át Manevics irányába. A sötét erdőben csak a vastag hótakaró fehérlett Egyszercsak nagy fegyveres embercsoport jelent meg. És máris kattogtak a nacionalista banditák fegyverei. Az erők nagyon is egyenlőtlenek voltak. A par. tizánok szétszéledtek. A második szekérén ülő orvost elfogta két bandita. Megkötözték és vallatni kezdték. — Partizán? Felderítő? Fried hallgatott. — Vagy elmondasz mindent — förmedt rá a másik bandita — vagy... — és egy kézmozdulattal jelezte, hogy ellenkező esetben felakasztják... A banditák azonban elszámították magukat. Fried meggyőződése az volt, hogy jobb emelt fővel meghalni, mint földre hullva könyörögni... Hragye község közelében egy erdőben pusztult el 1944. január 22-én a kárpá- tontúli származású Fried Ferenc. Hogyan végeztek vele? Milyen bestiális halált szánt neki a fasiszta söpredék? Ezt ma sem tudjuk. Egy azonban bizonyos: Fried Ferenc harcosként fejezte be életét. Hősként esett el. ...Arany betűkkel vésték a Doroszini központjában magasló obeliszkre ezt a két szót is: Fried Ferenc. Az obeliszk mintha csak hirdetné: az eddigi idők legsúlyosabb háborújában azért győzőt* a szovjet nép, mert voltak áldozatkész, minden kockázatot vállaló hős fiai. Olyanok, mint Fried Ferenc, Braun Henrik 47. Most egyszerre új ötlete támadt. Hopp! Megvan! Őt itt már több alkalommal összetévesztették egy őrnaggyal. Bizonyos íves nevűvel. Mi következik ebből? Hogy itt a légióban van egy álruhás őrnagy. Marhaság. Miért járjon egy őrnagy bakaruhában, amikor lovon is mehet, ha a saját uniformisát veszi fel? Igen, de ez egy titkos őrnagy. Nyomoz La- porter után!... Megvan! Ez az őrnagy látta, hogy összetévesztik valakivel, és hagyta nyugodtan, hogy tévedjenek. így mindenki őt szekálja, mialatt az őrnagy távolról figyel. De ki lehet az őrnagy? Most nézzük meg először mz órát. Nézzük meg, hátha valami okirat van eldugva benne... Kinyitotta az órát. Semmi. Közönséges, vacak, régimódi óra. Felnyitotta hátul is a fedelét, de csak a szerkezetét látta. Elől a számlapra valami súlyos tárgy hullhatott valamikor, mert nyolctíz helyen elrepedt. Végeredményben megállapította, hogy semmit sem rejthettek el benne. És mégis. Ez az óra irtózatosan sokat jelenthet. Most már biztos. összegezzünk tehát: meg kell tudnia, hogy melyik katona Laporter, ki az őrnagy és ki ez a nő, aki nagyon szép, különösen ha dühös. Laporter lopta el az inget és az órát. Az őrnagy az, aki visszalopta ezeket a holmikat. Ez bizonyos... Meg kell tudni, hogy ki az, aki visszalopta az inget. Ebben a pillanatban a sátorban felkiáltott valaki: — Visszaadni... Harrin- courtnak... az inget... „.Máris beugrott a sátorba. Négy lázas hánykolódó beteg feküdt ott. Mindegyiknek tüzelt az arca... Biztos, hogy az egyik az őrnagy. Aki az ingről tud! ...Nézzük csak! Ez itt jobb oldalt a derék dr. Minkusz. Na, ez ugyan nem őrnagy. Iszákos, nehéz fejű, mindig álmos alak. Ennek nincs köze ilyen kémkedési ügyekhez. Ez itt mellette egy berber. Hátra van tehát a másik két beteg: Hlavács, a cipész, és Rikajev, a dán borbély. Várt Nemsokára megszólalt Hlavács: — Harrincourt... inge— Hlavács íves őrnagy! Brávó Galamb! Most közelebb jutottál a probléma megoldásához. A kis Hlavács, aki cipésznek adja ki magát, alapjában véve őrnagy a francia hadseregben. M'it tesz a szimat— Megitatta a beteget Puszta kézzel nyúlt hozzájuk. Otthagytak neki karbolt, de nem használta. így csak megkapja a tífuszt Az egyik beteg zubbonyát felvette. A másiknak az ivópoharát használta. Ezzel legalább húszmillió bacillust nyelt, így. Most szépen vár, amíg szédülni kezd és fáj a feje. Az a tífusz. Kiült a sátor elé, és várt rá. Néhány órát ült így. Végre távol feltűnt egy menet. Egészségügyi katonák jöttek egy ponyvás autóval. Finley hadnagynak a legelső dolga volt, amikor megérkeztek, hogy intézkedjék. Először a betegeket rakták fel. Azután a sátrat és a holmit. Galamb a sofőr mellé ült. Azt remélte, hogy tífusza van már. Figyelte, hogy mit érez. Csüggedten sóhajtott. Csak egyetlen rossz érzés sajgott benne. Nagyon éhes volt... Nem ment fel a szobájába. Kisétált az erődből. Itt szabad kilépés volt, mert hiszen az erődtől eltávolodni amúgy sem lehetett. Átsietett a partizánokhoz. A nő vagy a kígyóbűvölő csak ott lehetett. A katonák között nem rejtőzhettek útközben. Sorra vette az arab tábort. Minden egyes embert megnézett, minden sátorba bement. Sehol sem találta őket. Egy szakállas arab szólította meg a kó- válygó légionistát. — Mit keresel, uram? — A kígyóbűvölőt. — Aki Murzukban jósolt a ruminak? — Azt hát. — Nem jött velünk. Ottmaradt Murzukban. — Körösztapád... Az maradt Murzukban az egész családjával! Én beszéltem útközben a varázslóval! — Kizárt dolog, uram— Hm... Ez egy kész bolondokháza. De itt a vén arab kávéfőző! Az is benne van a társaságban! Aki leöntötte kmirhával, hogy becsapja a viperát. — Mondd csak, kedves barátom, ismered te a kávéfőzőt, aki veletek utazik és mindenütt feketét főz? — Abu el Kebirt? — Igen, Abu el Kebirt! Az a vézna, gyulladt szemű nebuló... Hol van? — Szegény... Tegnap éjjel meghalt... De rumi úr... ilyen csúnyán káromkodni... Hátat fordított. Elég volt. Ez meghaladja egy mester- detektív képességét. Slussz. Nem lehet tovább! Az emberek egy része eltűnik, a továbbiak meghalnak, mint ez az Abu el Kabir... Mindenki meghal, csak ő nem, akinek ez olyan sürgős és fontos lenne... (Folytatjuk) Döntő gyakorlati lépés A Pravda a budapesti találkozó eredményeiről KHOMf/IRP: / REJTŐ JENŐ/ f síiyjL»i® *~* * CmiX iimii Ibii ' ...
