Kelet-Magyarország, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-08 / 57. szám

V&Iassol a konzultációs bizottság Mekkora legyen a háztáji állatállomány? Mikor jár szülési segély ? Ki tekinthető keresőképtelennek ? Az új tsz és földtörvény végrehajtásával kapcsolat­ban a vártnál is több kér­dés érkezik a megyei kon­zultációs bizottsághoz. Eze­ket a kérdéseket a lehető legrövidebb időn belül meg­vitatják és állást foglalnak. Sokoldalúan vitatott pél­dául, hogy a termelőszövet, kezeti tag háztáji gazdasá­gában milyen állatokat, mennyi állatot tarthat. És ha az alapszabályban meg­határozott létszámú állatál­lománynál több állatot tart a termelőszövetkezeti tag, akkor vele szemben milyen eljárás foganatosítható. A háztáji gazdaságban tartha. tó állatokról a rendelet vi­lágos, meg kell azonban je­gyezni, hogy ha egy tsz-tag a rendelkezéstől eltérően több állatot kíván tartani, arra a termelőszövetkezet kérelme alapján a járási mezőgazdasági és élelmezés, ügyi osztály adhat enge­délyt Lótartásra engedély egyáltalán nem adható. A termelőszövetkezet tagjának kötelessége betartani az ál­lattartásra vonatkozó alap­szabályban rögzített rendel, kezéseket Ha ezt megszegi, fegyelmi vétséget követ el, s fegyelmi büntetése egyes tagsági jogok megvonása le­het, például közgyűlésen sza­vazati jogát nem gyakorol­hatja, tisztségre nem vá­lasztható. Egy másik, főleg a terme­lőszövetkezeti asszonyokat érintő kérdés, miként értel­mezzék az új tsz-törvénynek azt a részét, amely kimond, ja, december hó 1. és márci­us hó 1. napja közötti idő­szakban csak akkor jár szülési, vagy betegségi se­gély, illetve a már megálla. pított segély, ha a munka- szervezeti egység vezetőié­nek igazolása szerint a se­gélyre jogosult részére eb. ben az időszakban is megfe­lelő munkát tudnak biztosí­tani. Ehhez kapcsolódik még; ha a gyermekgondozási segélyben részesülő szülő r.ő részt vesz a tsz közös mun­kájában, megkaphatja-e a gyermekgondozási segélyt’ A szülő nő ténylegesen csak akkor kapja meg a szülési, illetve betegségi segélyt a téli hónapokra, ha a tsz ab­ban az időszakban is tudná foglalkoztatni. Hogy ezt a munkaszervezeti egység ve­zetője miként igazolja, azt a termelőszövetkezet belső szabályzata dönti el. A gyér. mekgondozási segéllyel kap. csolatban, ha a segélyben részesülő munkát végez, az FM 18 147/1/1967. számú kör­rendelkezése az érvényes. Eszerint: „A termelőszövet­kezetben tagként dolgozó nő részére az őt egyébként meg­illető gyermekgondozási se­gély arra az időtartamra is jár, amely alatt a nő a termelőszövetkezetben idény­jellegűén fizikai munkát vé­gez”. Természe*esen ezt a munkavégzést termelési ér­dekből a termelőszövetke­zet vezetőségének kell el­rendelni, vagy engedélyezni. A termelőszövetkezetekben csakúgy, mint az ipari üze­mekben gyakran előfordul a tartós, illetve á* men éti mun. kaképtelenség. Erre vonat­kozóan a konzultációs bi­zottság úgy foglalt állást, hogy a t.sz-ekben a kereső- képtelenséget és munkakép. telenséget ketté kell válasz­tani. A keresőképtelenségei a körzeti orvos állapítja meg. A munkaképtelenség a MUCSÖ Bizottság hatáskö­rébe tartozik. Ezzel kapcso­latban a konzultációs bi­zottság felkérte az illetékes szakigazgatási szerveket, for­duljanak előterjesztéssel az országos főhatóságok felé, egy olyan rendelkezés ki­adása miatt, hogy az illeté­kes MUCSÖ Bizottságok a munkaképtelenség csökken, tésének százalékos arányát minden esefben közöljék az illetékes termelőszövetkeze­tekkel. így a termelőszövet­kezet lehetőséget kap arra, hogy tévedéseket és félre­értéseket elkerülve a csök­kent munkaképességűeket számukra megfelelő munká­ra beosszák. A termelőszö­vetkezeteknek megvan az a lehetőségük, hogy a kereső- képtelennek nyilvánított ta. got, nem végez-e keresőkép. telensége idején munkát, társadalmi úton saját tasiai- nak bevonásával ellenőriz­ze. TANÁCSKOZÁS 2000 ember érdekében Napireuden a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása A megyei tanács és az SZMT rendezésében szer­dán délelőtt közös megbe­szélésen vettek részt a nyíregyházi vállalatok, üze­mek és intézmények igaz­gatói, a csökkent munka­képességűek ügyével fog­lalkozó bizottságok elnökei, valamint az illetékes szer­vek képviselői a négyes számú általános iskola dísztermében. Az értekez­let célja és feladata: meg­nyugtatóan megoldani a különbőz» okokból csök­kent munkaképességűvé vált dolgozók rehabilitását; megfelelő munkakörben va­ló foglalkoztatását. Hozzávetőleges felmérés szerint megyénkben mint­egy 1800—2000 olyan dol­gozó van, akikre a csök­kent munkaképességűek helyzetének rendezésére ki­adott és január elsejével életbe lépett rendelet ha­tálya kiterjed. Azonban az azóta eltelt időszak ta­pasztalatai nem megnyug­tatók. Egyes helyeken még a rendelet Ismertetésére sem fordítanak kellő gon­dot, elhanyagolja ez irányú felvilágosító tevékenységét a szakszervezeti bizottság. Némely gazdasági vezető pedig a vállalati önállóság privilégiumának köntösé­ben, a nagyobb haszon reményében nem törekszik kellően ezeknek az embe­ri vonatkozású problémák­nak kielégítő, gyors meg­oldására. A tanácskozás résztve­vőinek egyöntetű vélemé­nye; ennek az össztársa­dalmi ügynek az előreha­ladását semmiképpen nem oldja meg egyes vállala­toknak az a törekvése, hogy néhány munkakörbe 1—2 csökkent munkaké­pességű dolgozót alkalmaz, önálló vállalatként — vagy több vállalat összefogásá­val, esetleg egy üzem részlegeként — olyan munkahelyet kell létesíte­ni, ahol ezeket az embere­ket tehetségüknek megfe­lelő munkakörben tudnánk foglalkoztatni. Ilyen vállalat létrehozá­sa megyei jelleggel Nyír­egyházán célszerű. Egy ilyen önálló üzemben sok­kal nagyobb a lehetősége annak, hogy csökkent munkaképességűek, egész­ségük további romlása nél­kül, a nekik legjobban meg­felelő foglalkozási ágban fejtsék ki tevékenységüket. Újabb ilyen jellegű, úgy­nevezett szociális foglal­koztató létesítése ezenkí­vül még Kisvárdán és Vá- sárosnaményban indokolt. Nyíregyházán a VAGÉP részéről van érdeklődés, hogy elegendő létszámú, csökkent munkaképességű dolgozó esetén olyan új profil átvételére vállalkoz­na, amely foglalkoztatás szempontjából megfelelne ennek az igénynek. Ilyen lehetőség függ például a Budapesti KONTAKTÁ- val jelenleg folyó tárgya­lásoktól. Ennek célja ép­pen apró alkatrészek gyártási profiljának átvé­tele. Az ezzel járó beruházási és egyéb költségek fede­zéséhez a tanácsok jelen­tős anyagi segítséget tud­nak biztosítani. Ezenkí­vül — ha az összdolgozók 44 százalékát a csökkent munkaképességűek képe­zik — további, jelentős kedvezményben részesülhet a vállalkozás. Ilyenképpen a vállalat is kedvezőbb feltételekkel segíthet olyan embereken, akik végső so­ron egyenrangú polgárai ennek a társadalomnak. S nem egy példa bizonyítja; becsülettel ellátják új munkakörüket T. A. ÁTLAGÉLETKOR: 27 Az 1SG fiat aljai javasolnak és — cselekszenek ! Ebben az üzemben min­denki fiatal. A gyáregység­vezető, a párttitkár, a dol­gozók. A KISZ-szervezet lenuv-g készítette el akció- programját, s közben kiszá­mította*: az átlagéletkor az üzemben 27 év. Tavaly konkrét termelési terv nélkül dolgoztak. A cél a letelepülés volt. így „hoz­tak össze” 13 milliót. Felálii a KLSZ-liiyr Most aztán nyakukba zú­dult minden. Nem elég, hogy a kezdeti lépéseket teszik — ipart Mátészalkára —, mind­járt itt az új mechanizmus is. A még csak csírázó ön­állóságból olyan önállóságot kell produkálni, amely le­galább egymillió nyereséget „hoz.” Ehhez pedig a terve­zett 30 milliós termelést túi kell teljesíteniük. Ilyen gondolatok közepet­te ült össze a termelési ta­nácskozás. Ritka az az ösz- szefogás, amilyen lelkese­déssel szervezték ezt a meg­beszélést a gyár vezetői, a pártszervezet, a KISZ és a szakszervezet. Mindenkinek volt hozzászólni valója. Nemcsak azért, mert Vé­kony Sándor gyáregységve­zető alaposan kiteregette a mindennapi dolgokat. Sokan készültek előre a hozzászó­lásokkal. Szervezés, normaóra, meg­takarítás, műszakcsere, anyagtakarékosság, utazás, öltöző. Annyi minden szó­ba került ez alatt a három­négy óra alatt, hogy alig győzték jegyezni az illetéke­sek. Előálltak a KISZ-esek is. Arról beszélt Czeglédi Attila KISZ-titkár a nagy nyilvánosság előtt: már rég­óta gondolkodnak rajta, ho­gyan lehetne az ifjúsági szövetségnek segíteni a le­telepítést. Tudják, több nagy beruházás — a DCM, a TVK — hetekkel, hónapokkal ha­marabb kezdte a munKát, mint tervezték. Az ifjúság biztosított zöld utat ezekhez a. beruházásokhoz. tud az új mechanizmus ad ta lehetőségekkel. A fiatalok részt kérnek az üzem fejlesztéséből, a be­ruházásból, ezt követően s későbbi fejlesztésből. Véd­nökségét szeretnének vállal ni. Már fogalmazzák a le­velet az illetékeseknek, dol­goznak rajta. Remélik, si­kerül. Tettek már egyet, s mást eddig is. Hozzáláttak, meg szervezik az ifjúsági brigá­dokat — e héten amkul az első a MEO-ban. A kezde­ményezéseknek máris hatá­sa van: egész üzemrészek válnak rövidesen ifjúság; üzemrészekké. Szervezik a versenyt, a jobb. selejtmen- tes munkát. A fiatalok nemrégen KISZ-gyűlést tartottak. Ad­dig is, amíg védnökségválla­lásukról döntenek, felaján­lottak a most épülő új csar­nok munkáihoz ezer óra tár­sadalmi munkát. Bármikor hozzálátnak, ha kérik. A TMK-ban dolgozó fiatalok egy esztergapad teljes fel­újítását vállalták. Szakember és lakásgond Azt mondják, nagy gon­dot okoz a fiatalok lakás- helyzete Mátészalkán. Szak­ember viszont kell. A KISZ- esek megpróbálnak ebben is segíteni. Már szervezik az ifjúsági építési akciót. Első­ként harminc lakással kez­denék. A gyár is hozzájárul: adja a szállítóeszközöket a munkához. A fiatalok na­ponta jönnének a társadal­mi munkával. Az OTP is tá­mogatja a lakásépítkezése­ket: lakásonként mintcg> 100 ezer forintos hitelt adna A KISZ-esek megkezd lék az utánajárást, a legjobb terveket akarják. Megpró­bálják a Magyar Ifjúságban közölt ifjúsági sorházat — bár a tervezők kérésükre még nem küldtek részletes választ. Tárgyalnak mások­kal is. Azt szeretnék, hogy minél kisebb legyen az in­duló összeg. A fiatal háza­soknak, a technikumból, egyetemről kikerülő fiata­loknak érthetően nincs 40— •50 ezer forintjuk. De ha ők, fiatalok összefognak, tudnak segíteni. Remélik, lesznek majd fiatal szakemberek, akik elfogadják a segítségü­ket. És ezért cserébe szak­tudásukat adják az új gyár­nak hosszú évekre. Ilyen problémák foglal­koztatják nap mint nap a szálkái KISZ-eseket. Köbben a gyáregység vezetői tár­gyalnak. Uj profilokról, újabb munkalehetőségekről. Arról gondolkoznak, hogy ebben az évben már vala­hogyan nyereséget is kelle­ne osztani az ISG — a Bu­dapesti Ipari Szerelvény és Gépgyár — 2. sz., mátészal­kai gyáregységében. Ebben is számítanak a fiatalokra. Marik Sándor Védnökség Igaz, a mátészalkai na­gyon kicsi ezekhez képest De a környékbelieknek, an­nak a háromszáz embernek, akiknek már nem kell in­gázni, sokat jelent. Annak a további háromszáznak sem lesz közömbös, akik még munkába állhatnak, ha be­válik ez az üzem, és élni Korszerű gépeket kap a gumigyár. A Nyíregyházi Gumi­gyár új csarnokába megérkezett a vulkanizáló prés V gép­óriást helyére vontatja a szállítóbrigád. Hammel József felvétele Hasn Joachim Stein; Judom a szöveget A lehető legjobb pillanat, ban érkeztünk vendéglátó­inkhoz. „Rakd el a sajtot, nehogy mindent felzabálja­nak” — hallom a házigazda hangját. Ajtót nyitnak és üdvözölnek bennünket. „Ah, — kiáltja — borzasztóan örülünk, hogy eljöttek. A vacsora teljesen kész, csu­pán sajtot nem kapott a feleségem, sajnos.” „Akadjon a torkotokon!” — gondolom magamban, és hangosan azt mondom: „Ugyan, ugyan, nem tesz semmit.” Leülünk, a nejem tévedés, bői éppen a macskára, amely ott kuporog a széken. „A felesége mindig trampli volt, és az is marad” — suttogja a házigazda felesége a só­gornője fülébe. Majd han­gosan folytatja: „Oh, az a bestia! Kergesd el a macs­kát, Karl-Heinz!” A me gker­getett macska felugrik az ebédlőasztalra, pontosan a krumplisalátás tálba. — Nem tesz semmit — mondja a házigazda, — az a kis krumplisaláta... így a vacsora minden ci- vódás és viszály nélkül megkezdődhet. Először behozzák a levest. Kissé odakozmált és elsózták. — Ah, milyen pompás ez a leves — szól a házigazda. Mi komoly arccal bólintunk és buzgón szürcsölgetünk. A leves után jön a sült: ki­csiny és rágós. Amikor el akarom vágni, egy darabka leugrik a tányéromról. — A bácsi összepiszkolta a ruháját! — rikkantja Karl-Heinz. — Aranyos gyerek — jegyzi meg boldogan a kis­asszony. A vacsora lassan véget ér. Amikor felállunk, meg kell állapítanom, hogy a vendég. látónk kiskutyuskája lerág­ta az egyik nadrág száramat, „Majd égetek egy nagy lyu­kat a széktámlába a sziva- rommar — gondolom ma­gamban bosszúvágyóan, mi­közben katonás rendben át- masirozunk a beszélgető- sarokba. Tudom pontosan, most mi következne. A há. zigazda odaszól a teleségé­nek: — Hozd Ide a konyakos­üveget, aranyom. „Aranyom” kimegy és visszajön a konyakosüveg­gel. — Ah, — szól a házigazda, egy gyors pillantást vetve a címkére. — ez csak az olcsó snapsz. i'ijd én hozom a másikat — ezzel viss-r iszi az üveget, és most v- ‘ban előhozza — az olcsó ^nap- szót. — No, — szól elégedet_ ten — ebből iszunk. — Arcá­ról önelégült mosoly sugár­zik, s én kötelességszerüen megjegyzem: — önöknél mindig olyan jó a hangulat! A hölgyek tojáslikőrt isz­nak. — Saját készítés — közli diadalmasan a házi­asszony, jelentőségteljesen rápillantva a feleségemre. — Saját aromából — mondja ő, nem minden irónia nél­kül. Vendéglátónk megérzi, hogy vihar készül. — Ne muzsikáljunk egy kicsit? — kérdi, s máris a zongorához telepszik. No, még ez hiány­zott! Körülüljük a nyikorgó ládát, a házigazda pedig kö­hög, majd váratlanul éne­kelni kezd: „Nincs nyugtom éjjel, se nappal". Ekkor is­mét köhög. Megveregetem a hátát és megértőén szólok: „Hát, ez a muzsika!” — Új­ra visszaülünk. A témákat kimerítettük. Mintegy parancsszóra mind a hárman ásitozni kezde­nek, először a házigardr majd a felesége, majd kisasszony. — „Jól van — gondolom magamban. — de most már ott van a lyuk a szék támláján Akár mehe­tünk iá”. Fél tíz van. „Ezek még nem akarnak elmenni?” — suttogja a kisasszony a só­gornője fülébe. Fölállunk. „Csak nem mennek már?” — szól a házigazda sajnál­kozva, és a felesége vissz­hangozza- „Maradjanak még, igazán, hisz olyan kellemes!” A feleségem könyörgő pil­lantást vet rám, s én meg­szólalok: — „Mennünk kell, elmegy a vonatunk.” Aztán jön a szokásos utolsó szólam: — Nagyon köszönjük... igazán örültünk... jöjjenek máskor is... termé­szetesen. legnagyobb öröm­mel ... Csak semmi teketória, persze, persze.. üdvözöliük az aranyos gyerekeket, tril­láin -trolaln. a viszontlátásra. Betéve tudom az egész szöveget. Fordította: Zilahi Judit 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom