Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

ugyan tizennyolc éven felülieknek hirdettek, de éppen ezért, neki feltétlenül látnia lrillett

A Szófia étterem udvarán ötórai teához jajongott a szakszofon. Tarkainges legények sörözgeítek a zenekar árnyékában. Nagyokat nevettek, testük rángott, lábukkal idegsokkos ábrákat rögtönöztek az asztal alatt, min1 ha légnyomást kaptak volna Doberdó- nál. Közöttük ült Maxi is. Mihelyt meglátta Gabit, kiszaladt hozzá.

— Szevasz, bébi. Na gyerünk rázzuk meg magunkat — és hanyag mozdulattal lódította fejét az udvar felé.

— Inkább gyere moziba. Itt a jegy.

Maxi nem vonakodott. Gondolta, így még jobb is, a moziban nyugodtabban lehet csó- kolózni. Gabi pedig nagy biztonságot érzett a tetovált legény oldalán. Immár semmi kétség nem férhetett ahhoz, hogy beengedik a nézőtérre.

De mégis baj történt. Az előcsarnokban szembe találták magukat Hekussal, az osztályfőnökkel, aki gyakori nyomozásaival sok pánikot okozott diákjai között. Gabi most mégsem esett pánikba. Ka- ronfogta lovagját, úgy tett, mintha nem vette volna észre az osztályfőnököt. Hekus kissé ünnepélyes eréllyel lépett eléjük.

— Menjen szépen haza. de egyedül — parancsolt halkan a lányra.

Gabi nem válaszolt, de akaratos tekintete világosan kifejezte, hogy eszében sincs engedelmeskedni. Maxi meg sértőnek találta, hogy a „bébit” gyereknek nézik. Felháborodott

— Söprés, tanár úr. Jegyezze meg, hogy engem nem tanácsos inzultálni. Értjük egymást?.Az osztályfőnök halványan elmosolyodott.

— Ilyen választékos embert nem is akarok inzultálni — mondta gúnyosan, majd komolyra fordította a szót. — Ha nem akarja, hogy a kislányt kicsapják az iskolából, akkor szépen az útjára engedi.

— Csakhogy én nem megyek ám — jelentette ki Gabi, azzal sem törődve, hogy az előcsarnok ácsorgói gyülekezni kezdtek köréjük. — Az én apám vezető ember a tanácsnál. Magának meg a tanács parancsol.

Maxi kegyesen toldotta meg:

— Szóval tegyen úgy, mintha nem vett volna észre bennünket. Okos ember maga, látszik a homlokán.

Gabi mégsem láthatta Ka- biria éjszakáit. Visszafizettek neki a jegyek árát, aztán útjára bocsátották. Maxi háta púpos lett a haragtól, mint valami kandúré. Választékosságát a káromkodásban is megtartotta, így vonszolta ki a moziból a lányt.

— Mondtam, hogy táncoljunk inkább — panaszkodott dühösen. — Ezt az ürgét meg kihegyezem.

— A Rómaira jár fürödni

— magyarázta Gabi. — Ott elkaphatja a galeri.

Vigasztalásul a Liget bokrai közé bújtak és órákon át csó- kolóztak a jázminvirágok alatt. Csak akkor szaladtak el, amikor egy rendőr egyenesen feléjük tartott.

Gabi kócosán, gyűrött rucában állított haza. Ellenségesen lépett a hallba, köszönni akart várakozó apjának, de szándékát elfelejtette, mert nehéz pofon taszította a fogasnak.

— Hogy ne járj a jegrel... Nesze!...

— Megkapta a másodikat is. A harmadik elől már sikerült elugornia. Visszaszaladt a lépcsőházba, ott riogatta a csendet, topörzékolva:

— Följelentelek! Bűnöző vagy! Most azonnal megyek a rendőrségre!

És szalad le az u*cára. Két

éven át. ha bántották, állandóan a följelentéssel fenyegetőzött. Nem vették egészen komolyan, de azért féltek tőle. Felnőttnek járó szabadságot zsarolt ki magának. Hiányzásért, csavargásért, intyázott a haverokkal. Hátán tetovált sellők sütkéreztek, de inkább fókákhoz hasonlítottak a bizonytalan rajzolatok.

— Szevasz, Brigitte! — üdvözölte hanyagul „bébijét” a jégláncos. — Itt van ám a Hekus. Mindjárt jelentkezünk nála, csak várjuk, hogy a Dunába másszon. Ott sikkesebb lesz.

Gabi nem válaszolt. Törődötten omlott a homokba. A beígért nylon fürdőruhát megkapta citromsárgán virított rajta. összekuporodott, homlokát a térdére hajtotta. Ködös tudatához távolról érkezett a fiúk töredezett csevegése :

— Tök az adu.

— A fejed...

Egyszercsak fölkiáltott Maxi:

— Ott úszik! Gyerünk, itassuk meg, nehogy szomj an haljon!

Ahogy felkapta Gabi a fejét, látta a homokba hulló kártyalapokat, a talpra szökkenő fiúkat; azokon túl, a lomhán lökődő hullámokban az osztályfőnökét. Könnyedén úszott a tanár és kíváncsian nézett a feléje rontó fiúkra.

— Vissza!... — kiáltott Gabi remegő türelmetlenséggel. Szava öregesen kongott a haragtól. Maga is felugrott, rohant a part felé. — Vissza, elég a hülyeségből!...

A fiúk meglepetten bámultak rá. Körül vizsgálták, mintha valami baja lett volna.

— Mi az? Gyö'ör a majré? — kérdezte csodálkozva az egyik.

Maxi unottan lódította meg

a fejét.

— Hagyjátok.

A lány szó nélkül visszafordult. a szerte heverő kártyalapok közé ült. Egyik sarka alól a makk ász melegedő vadásza kandikált ki. Kuporgott a homokon, lassan elnézett az összekötő híd felé. A megszokott látvány idegenül tárulkozol eléje. Mindent idegennek érzett. Nem tudta, hogy mit kezdjen a nagy, határtalanul üres szabadságával

A mama közben remegett, t gyámoltalanul ácsorgott, mint- t ha fagyba lökték volna ki. i

— Micsoda gyerek... Drága * szent Antal, micsoda gyereket adtál nekünk...

— Inkább menjünk haza, : tárva-nyitva a lakás — állott fel Gabi. Elindult egyenesen, 1 nyugodt léptekkel, mintha 6 1 lett volna a családfenntartó. Tudta, hogy kivívta a teljes szabadságot. Váratlanul nekilódult. Tiszta szívvel, diadalmasan örült annak, hogy félnek tőle.

Másnap intőt kapott, egy hét múlva pedig bukott diákként oldalgott haza. Három tantárgyból húzták el: számtanból, biológiából és történelemből. Alig tudta magát fölcipelni' a lépcsőn. Hiába flegmáskodott eddig, hiába fütyült a világra, most mégis nagyon bántotta, hogy másodszor is megbukott, ő volt a legnagyobb az iskolában. Kész felnőtt. Három nappal ezelőtt rendelte meg a varrónőnél az első melltartós kombinát.

Most anyja hasalt a kolóniái heverőn. Felrengett a kétségbeeséstől. Arcáról leáztatta a könny a krém pudert. Mint a gyermek, úgy zokogott a belépő lány felé. Gabi ban ellenséges érzések támadtak. Azt hitte, valaki haza telefonálta a vizsga eredményét, s anyja most ezért csónakázik a könnyeiben.

— Mit sírsz. Majd pótvizs- gázok — próbálta megnyugtatni.

A mama mintha nem hallotta volna lánya szavait, gyászos rémülettel jajveszékelte:

— Apádat bevitték... Már várták a hivatalában...

Gabinak szelíd engedelmességre simult az arca, szép vonásai kislányosra hamva- sodtak vissza. Valami súlyos, soha nem érzett félelem szállta meg. Mintha azt hallotta volna hogy meghalt az apja.

Egy darabig téblábolt az agyonbútorozott lakásban, de minden zugba utána tolakodott anyja szakadozott hüp- pögése. Nem bírta tovább a céltalan kóvá’.ygást, menekül ve kapta magához a strand táskát és az au'óbusz gyorsan elröpítette a Rómaira.

Maxi a homokban kár7

tőért csak szemérmes dorgálást kapott, s ő ment a maga útján. Ezúttal a rendőrségre.

A mama és a papa rohantak utána. Azon mód lopták ki magukat a házból a lány nyomába, ahogy voltak. Pongyolában, házikabátban.

Gabi pedig szaladt a Stefánia úton. Apja megközelítette, de az üldözés helyett panaszosan könyörgött:

— Ne csinálj botrányt, kislányom!... Mindenki ismer!...

Gabi nem válaszolt, csak a fejét rázta meg és gyorsabban szaladt.

— Szörnyű vagy! — jaj- veszékelt a mama és hatalmas keblében dohogott a rémület. — Mi lesz, most, mi lesz...

— Te engedtél meg neki mindent! — torkolta le az ember. Már közel jártak a Thököly úthoz, onnan pedig mindössze néhány ház a kapitányság. Az apát is megszállotta a komoly ijedelem. — Kislányom!... Állj meg már! Holnap kapsz egy szép nylon fürdőruhát !.„

— Vedd magadra! lökte hátra Gabi és futott tovább. Sokan nézték őket A szülők kénytelenek voltak lassítani, nehogy botrányt rögtönözzenek. így is gyanús képet mutattak házi külsejükkel.

— Végünk van... — ejtette le karját fáradtan az apa.

Tátogó feleségébe markolt, aki maga is alig állt a lábán. Próbált erőt gyűjteni, arra gondolt, hogt' elmegyengeséget fog a lányra, ha az mégis beárulja.

Gabi, mintha nem vette volna'észre a rendőrség lila lámpáját. lohol» tovább a stadion felé. Szülei új reményre kaptak. Nekieredtek és a Földtani Intézetnél utolérték Gabit, aki akkor már egy pádon üldögélt. néma duzzogássai. Házikabátos apja úgy vélte, hogy a veszélyen túl vannak, ezért határozottan összébb húzta lapos hasán a kabát zsinórját és pi- rongatni kezdte a lányt:

— Nem szégyelled magad? Két év óta mindent elnézünk, mindent megadunk, mintha nem is tennél gyerek. És ez a hála?

— M féPek tőle-» — mondta a lány megvetően és elfordította a fejét.

tás —■- biccentett a zsuraszta- lon heverő papírokra — pesz- szimistán számolva is legfeljebb ötvenezer. Nekem fizet húszezret, ha kéznél lesznek a kiutalások. A közreműködésemért, amire az átalakításnál számíthat ugyanannyit kérek. Megéri, remélem?... Ha flottul megy a dolog, egy éven belül háromnegyedmilliót érő villával dicsekedhet. De ha talál jobb megoldást, szívesen visszalépek... — és a papa egykedvűen kezdte töltögetni • színtelen dzsint.

— ön kitűnő szakember. Bár sikerülne... — sóhajtott reménykedőn a selyeminges Idegen.

Gabi eközben vacsorázott az erkélyen. Sonkát, vajas kenyeret zöldpaprikával. A jólétben nőtt gyerekek flegma- ságával csipegette gyöngyfogaival a falatokat, közben hallgatózott. A tárgyalás nem volt túl érdekes, gyakran került sor ilyesmire ugyanabban a sarokban. Azt viszont sóvárogva figyelte, hogyan koccintanak. Szerette a dzsint, gyakran belenyalogatott, ha apja nyitva felejtette a bárszekrényt

A fiatalos, sovány papa szódát spriccentett az autószifonból, s halkan mondta:

Legkésőbb egy év múlva költözhet. Addig a szolgálati lakásban is kibírja. — Megpillantotta falatozó lányát, szigorúan szólt ki hozzá az erkélyre: — Hát te?! Egyik óráról a másikra dáma lettél?! Miféle páváskodás ez? Ne mozdulj hazulról, beszédem van veled.

Gabi megérezte, hogy más »k is van az erélyes beszédre, nemcsak az uj frizura. Kicsit megszeppenve ropogtatta tovább a finom zöldpaprikát, s válogatósán kutatott soványabb sonkaszeletek után. Lenézett a Ligetre. Trolibuszok sírtak a forró betonon, laLda puffant a fák fekete törzsén és a szélső pádon görnyedt hátú öregek sakkoztak. Gabi bosszankodott, hogy épp most kerüli el a Liget környékét Maxi, a jégtáncos, amikor pedig két mozijegyet vett, bízva a fiú állhatatosságában. Máskor mindig itt szokott ilyenkor sasszézni, hanyagul zsebre lökött ököllel. Sokan szédültek utána a nagyobb lányok közül és Gabi tele tüdővel büszke volt rá, hogy ő tetszik a legjobban a jégtáncosnak. Maxi mondta azt is, hogy Brigitte Bardotra hasonlít És amikor nagy kitartással felhajtotta a városban a francia filmújságokat, maga is úgy látta, hogy pontosan olyan, mintha a húga lenne annak a „döglesztően jó bestiának” — ahogy Maxi szokta emlegetni a francia színésznőt. De a tetovált Maxi ma este másfelé portyázott Gabiba pedig félénkség lopakodott az apai pillantásoktól Aztán dacosan fölkerekedett az erkélyről. visszavitte a konyhába a bakelittálcát a vacsora maradványaival. Anyja vizes szivacsot tartott a halántékán és pihegett Teljesen tönkregyengítette a fülledt nyári este.

— Miért duzzogsz? — kérdezte a lánytóL

— Nem félek tőle — rán- eolta össze a száját Gabi haragosan. — A markomban van! Ha nem hagy élni, elárulom, hogy becsapja az államot !...

— Drága szent Antal... — és a mama rémülten szorította szívéhez a nedves szivacsot. — Azért haragszik rád, mert hallott arról az undok jégtáncosról. Mért rosszalkodsz, kislányom... Jót akar és te a saját apádat fenyegeted?! Vigyázz, vigyázz, mert elrontom a frizurádat...

Gabi fölényesen szegte föl a fejét

— Igenis, nem hagyom magam bántani. Mindent tudok! — jelentette ki fenyegetőn, mint aki valóban sokat tud a kerületi tanács építési osztály- vezetőjének „magánhivatalá- ról”.

Ügyet se vetett tátogó anyjára, sietett, hogy megnézze a „Kabiria éjszakái”-t, amelyet

Sarkig tár»* volt az erkélyajtó. hársfaillatú szél hullámzott be a hallba a Városligetből Gabi a kolóniái heverőn hasalt, meztelen lábával lustán legyezett, közben egy francia filmújságot lapozgatott, csendea odaadással mintha vizsgára készült volna. Am Brigitte Bardot fesztelen pózai jobban érdekelték, mint a vegyes törtek, noha ‘ ezekről jóval kevesebbet tudott, mint a szőke világsztárról De Gabi hasonlított Brigitte Bardotra, a törtekkel viszont a leghalványabb rokonságban sem volt, így hát inkább a kedvére hallgatott, mint a kötelességére, pedig a vizsgák könyörtelenül közeledtek.

A mama nfitánysaor átballagott a ballon, a könnyű ruhában máris útrakészen állott. Fehér retiküljét a karjára akasztotta, finom csipkekesztyűt húzott, közben odaszólt a keverésző lánynak:

— Fodrászhoz megyek. Tanulj, mert baj lesz! Mégegy- szer ismételni akarod a nyolcadikat?!

— Vigyél magaddal — nyafogott a lány. — A múltkor megígérted. Dye* hőségben úgysem tudok tanulni. Próbáltam már, de nem fce « agyam. Na vigyél— Tegnap la Itt volt aa osztályfőnököd panaszkodni Azt mondta, hogy mindenkihez szemtelen vagy. Ha legközelebb jót mond rád, akkor majd magammal viszlek.

Gabt dühösen rázta meg szőke sörényét

— Rohadt Hekus. Mert szerel mes belém. Mindig néz. Én vagyok a legnagyobb az iskolában.

— A legnagyobb szamár! —

mondta feddön a mama, de amint végigmérte a heverőn lustálkodó Gabi formásodó alakját, látnia kellett, hogy a kislány bizony már nagylány.

— Tanulj, ha jót akarsz! Ha nem sikerül a vizsga, nem mehetsz gimnáziumba.

— Gimnázium — húzta at a szót megvetéssel Gabi. — Kinek kelL Csak nem gondolod, hogy húszéves koromig cipelem ezt a dögöt — és csömörrel rúgott az asztal lábához támasztott táska felé. — Vigyél magaddal a fodrászhoz! Tele vagy pénzzel!

A mama elvitte. Délután öt órára kényes konty lett a sátoros hajból és ujjait finnyásan tartotta szét, hogy mindenki vegye észre gyöngyházlakkos, manikűrözött körmeit.

A negyvennégyes villamos megállójánál sietve hadart köszönetét anyjának:

— Cuki szived van. Szeretlek. — Sedrén ágaskodva gyorsan arcul csókolta anyját — Adj egy kis pénzt, hadd menjek moziba. És a Klárinak is meg kell mutatni az új frizuAztán száguldott a Szikra moziba. Ünnepélyes zárkózottsággal vonult el a kíváncsiskodó fiúk mellett, jegyet váltott az utolsó előadásra, majd sorra járta valamennyi barátnőjét mámoros diadallaL A hatással elégedett volt csupán arra várt még izgatottan, hogy Maxi a jégtáncos is megbámulja.

Mielőtt moziba ment haza ugrott vacsorázni. Apját tárgyalásba mélyedve találta. A hall sarkában tanakodott egy selyeminges, evikkeres úrral. Közelükben állt kerekes lábain & zsurasztal dzsines üveggel és tervrajzokkal. Az idegen úr izgatottan levette, majd újra föltette evikkerét

— Mit gondol, sima ügy?... Kapnak lakást a bérlők?-.

Az apa meggyőzőn bólintott s halk szóval nyugtatta vendégét:

— Bizzft rám. Az ön villáját

lakhatatlannak nyilvánítom és fél éven belül kéznél a három kiutalás.

— Jó, jó — aggályoskodott az idegen — de mibe kerül ez nekem? Tudnia kell, hogy nem vagyok milliomos.

— On lakottan vette a villát — magyarázta a sovány, fiatalos papa. — Kettőszázhúszezerért üresen félmilliót kértek volna érce. Az átaiakíHatvanadlk születésnapját ünnepli a vidám teremtő, ßfci nemcsak Adámot és Svat alkotott maradandó módon, megformálta magát a nagyapás szalcállú kis atyaistent is; Jean Effel, a grafikusművész. Most közölt rajza jellemző műveinek hangjára. a gunyo- ros. de nem bántó, groteszk, de érzéssel teli, mosolyogtató, de nem kinevettető. Így hiteles a fügefalevelet víztükörben próbálgató Éva, a tekintélyére vigyázó, okoskodó isten, s az ördög, akinek gonoszsága itt egy rossz kölyök vásott szemtelenségévé kedveskedik.

Gerencsér Miklós:

A nagylány