Kelet-Magyarország, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

ugyan tizennyolc éven felü­lieknek hirdettek, de éppen ezért, neki feltétlenül látnia lrillett A Szófia étterem udvarán öt­órai teához jajongott a szak­szofon. Tarkainges legények sörözgeítek a zenekar árnyé­kában. Nagyokat nevettek, testük rángott, lábukkal ideg­sokkos ábrákat rögtönöztek az asztal alatt, min1 ha légnyo­mást kaptak volna Doberdó- nál. Közöttük ült Maxi is. Mi­helyt meglátta Gabit, kisza­ladt hozzá. — Szevasz, bébi. Na gye­rünk rázzuk meg magunkat — és hanyag mozdulattal ló­dította fejét az udvar felé. — Inkább gyere moziba. Itt a jegy. Maxi nem vonakodott. Gon­dolta, így még jobb is, a mo­ziban nyugodtabban lehet csó- kolózni. Gabi pedig nagy biz­tonságot érzett a tetovált le­gény oldalán. Immár semmi kétség nem férhetett ahhoz, hogy beengedik a nézőtérre. De mégis baj történt. Az előcsarnokban szembe találták magukat Hekussal, az osz­tályfőnökkel, aki gyakori nyo­mozásaival sok pánikot oko­zott diákjai között. Gabi most mégsem esett pánikba. Ka- ronfogta lovagját, úgy tett, mintha nem vette volna ész­re az osztályfőnököt. Hekus kissé ünnepélyes eréllyel lé­pett eléjük. — Menjen szépen haza. de egyedül — parancsolt halkan a lányra. Gabi nem válaszolt, de aka­ratos tekintete világosan kife­jezte, hogy eszében sincs en­gedelmeskedni. Maxi meg sér­tőnek találta, hogy a „bébit” gyereknek nézik. Felháboro­dott — Söprés, tanár úr. Jegyez­ze meg, hogy engem nem ta­nácsos inzultálni. Értjük egy­mást?.­Az osztályfőnök halványan elmosolyodott. — Ilyen választékos embert nem is akarok inzultálni — mondta gúnyosan, majd ko­molyra fordította a szót. — Ha nem akarja, hogy a kis­lányt kicsapják az iskolából, akkor szépen az útjára engedi. — Csakhogy én nem me­gyek ám — jelentette ki Ga­bi, azzal sem törődve, hogy az előcsarnok ácsorgói gyüle­kezni kezdtek köréjük. — Az én apám vezető ember a ta­nácsnál. Magának meg a ta­nács parancsol. Maxi kegyesen toldotta meg: — Szóval tegyen úgy, mint­ha nem vett volna észre ben­nünket. Okos ember maga, látszik a homlokán. Gabi mégsem láthatta Ka- biria éjszakáit. Visszafizettek neki a jegyek árát, aztán út­jára bocsátották. Maxi háta púpos lett a haragtól, mint valami kandúré. Választékos­ságát a káromkodásban is megtartotta, így vonszolta ki a moziból a lányt. — Mondtam, hogy táncol­junk inkább — panaszkodott dühösen. — Ezt az ürgét meg kihegyezem. — A Rómaira jár fürödni — magyarázta Gabi. — Ott elkaphatja a galeri. Vigasztalásul a Liget bokrai közé bújtak és órákon át csó- kolóztak a jázminvirágok alatt. Csak akkor szaladtak el, amikor egy rendőr egyenesen feléjük tartott. Gabi kócosán, gyűrött ru­cában állított haza. Ellensé­gesen lépett a hallba, köszön­ni akart várakozó apjának, de szándékát elfelejtette, mert nehéz pofon taszította a fo­gasnak. — Hogy ne járj a jegrel... Nesze!... — Megkapta a másodikat is. A harmadik elől már sikerült elugornia. Visszaszaladt a lép­csőházba, ott riogatta a csen­det, topörzékolva: — Följelentelek! Bűnöző vagy! Most azonnal megyek a rendőrségre! És szalad le az u*cára. Két éven át. ha bántották, állan­dóan a följelentéssel fenyege­tőzött. Nem vették egészen komolyan, de azért féltek tő­le. Felnőttnek járó szabadsá­got zsarolt ki magának. Hi­ányzásért, csavargásért, in­tyázott a haverokkal. Hátán tetovált sellők sütkéreztek, de inkább fókákhoz hasonlítottak a bizonytalan rajzolatok. — Szevasz, Brigitte! — üd­vözölte hanyagul „bébijét” a jégláncos. — Itt van ám a Hekus. Mindjárt jelentkezünk nála, csak várjuk, hogy a Du­nába másszon. Ott sikkesebb lesz. Gabi nem válaszolt. Törő­dötten omlott a homokba. A beígért nylon fürdőruhát megkapta citromsárgán virí­tott rajta. összekuporodott, homlokát a térdére hajtotta. Ködös tudatához távolról ér­kezett a fiúk töredezett cse­vegése : — Tök az adu. — A fejed... Egyszercsak fölkiáltott Maxi: — Ott úszik! Gyerünk, itas­suk meg, nehogy szomj an hal­jon! Ahogy felkapta Gabi a fe­jét, látta a homokba hulló kártyalapokat, a talpra szök­kenő fiúkat; azokon túl, a lomhán lökődő hullámokban az osztályfőnökét. Könnyedén úszott a tanár és kíváncsian nézett a feléje rontó fiúkra. — Vissza!... — kiáltott Gabi remegő türelmetlenséggel. Szava öregesen kongott a ha­ragtól. Maga is felugrott, ro­hant a part felé. — Vissza, elég a hülyeségből!... A fiúk meglepetten bámul­tak rá. Körül vizsgálták, mint­ha valami baja lett volna. — Mi az? Gyö'ör a majré? — kérdezte csodálkozva az egyik. Maxi unottan lódította meg a fejét. — Hagyjátok. A lány szó nélkül vissza­fordult. a szerte heverő kár­tyalapok közé ült. Egyik sarka alól a makk ász melegedő va­dásza kandikált ki. Kuporgott a homokon, lassan elnézett az összekötő híd felé. A megszo­kott látvány idegenül tárul­kozol eléje. Mindent ide­gennek érzett. Nem tudta, hogy mit kezdjen a nagy, ha­tártalanul üres szabadságával A mama közben remegett, t gyámoltalanul ácsorgott, mint- t ha fagyba lökték volna ki. i — Micsoda gyerek... Drága * szent Antal, micsoda gyereket adtál nekünk... — Inkább menjünk haza, : tárva-nyitva a lakás — állott fel Gabi. Elindult egyenesen, 1 nyugodt léptekkel, mintha 6 1 lett volna a családfenntartó. Tudta, hogy kivívta a teljes szabadságot. Váratlanul ne­kilódult. Tiszta szívvel, dia­dalmasan örült annak, hogy félnek tőle. Másnap intőt kapott, egy hét múlva pedig bukott di­ákként oldalgott haza. Há­rom tantárgyból húzták el: számtanból, biológiából és tör­ténelemből. Alig tudta magát fölcipelni' a lépcsőn. Hiába flegmáskodott eddig, hiába fü­tyült a világra, most mégis nagyon bántotta, hogy másod­szor is megbukott, ő volt a legnagyobb az iskolában. Kész felnőtt. Három nappal ezelőtt rendelte meg a varrónőnél az első melltartós kombinát. Most anyja hasalt a koló­niái heverőn. Felrengett a kétségbeeséstől. Arcáról leáz­tatta a könny a krém pudert. Mint a gyermek, úgy zokogott a belépő lány felé. Gabi ban ellenséges érzések támadtak. Azt hitte, valaki haza telefo­nálta a vizsga eredményét, s anyja most ezért csónakázik a könnyeiben. — Mit sírsz. Majd pótvizs- gázok — próbálta megnyug­tatni. A mama mintha nem hal­lotta volna lánya szavait, gyá­szos rémülettel jajveszékelte: — Apádat bevitték... Már várták a hivatalában... Gabinak szelíd engedelmes­ségre simult az arca, szép vonásai kislányosra hamva- sodtak vissza. Valami súlyos, soha nem érzett félelem szállta meg. Mintha azt hal­lotta volna hogy meghalt az apja. Egy darabig téblábolt az agyonbútorozott lakásban, de minden zugba utána tolako­dott anyja szakadozott hüp- pögése. Nem bírta tovább a céltalan kóvá’.ygást, menekül ve kapta magához a strand táskát és az au'óbusz gyorsan elröpítette a Rómaira. Maxi a homokban kár­7 tőért csak szemérmes dorgálást kapott, s ő ment a maga út­ján. Ezúttal a rendőrségre. A mama és a papa rohan­tak utána. Azon mód lopták ki magukat a házból a lány nyomába, ahogy voltak. Pon­gyolában, házikabátban. Gabi pedig szaladt a Ste­fánia úton. Apja megközelí­tette, de az üldözés helyett panaszosan könyörgött: — Ne csinálj botrányt, kis­lányom!... Mindenki ismer!... Gabi nem válaszolt, csak a fejét rázta meg és gyorsab­ban szaladt. — Szörnyű vagy! — jaj- veszékelt a mama és hatal­mas keblében dohogott a ré­mület. — Mi lesz, most, mi lesz... — Te engedtél meg neki mindent! — torkolta le az ember. Már közel jártak a Thököly úthoz, onnan pedig mindössze néhány ház a ka­pitányság. Az apát is meg­szállotta a komoly ijedelem. — Kislányom!... Állj meg már! Holnap kapsz egy szép nylon fürdőruhát !.„ — Vedd magadra! lökte hátra Gabi és futott tovább. Sokan nézték őket A szülők kénytelenek voltak lassítani, nehogy botrányt rögtönözze­nek. így is gyanús képet mu­tattak házi külsejükkel. — Végünk van... — ejtette le karját fáradtan az apa. Tátogó feleségébe markolt, aki maga is alig állt a lábán. Próbált erőt gyűjteni, arra gondolt, hogt' elmegyengesé­get fog a lányra, ha az mégis beárulja. Gabi, mintha nem vette volna'észre a rendőrség lila lámpáját. lohol» tovább a stadion felé. Szülei új re­ményre kaptak. Nekieredtek és a Földtani Intézetnél utol­érték Gabit, aki akkor már egy pádon üldögélt. néma duzzogássai. Házikabátos apja úgy vélte, hogy a veszélyen túl vannak, ezért határozot­tan összébb húzta lapos ha­sán a kabát zsinórját és pi- rongatni kezdte a lányt: — Nem szégyelled magad? Két év óta mindent elnézünk, mindent megadunk, mintha nem is tennél gyerek. És ez a hála? — M féPek tőle-» — mondta a lány megvetően és elfordította a fejét. tás —■- biccentett a zsuraszta- lon heverő papírokra — pesz- szimistán számolva is legfel­jebb ötvenezer. Nekem fizet húszezret, ha kéznél lesznek a kiutalások. A közreműködé­semért, amire az átalakításnál számíthat ugyanannyit kérek. Megéri, remélem?... Ha flot­tul megy a dolog, egy éven belül háromnegyedmilliót érő villával dicsekedhet. De ha talál jobb megoldást, szívesen visszalépek... — és a papa egykedvűen kezdte töltögetni • színtelen dzsint. — ön kitűnő szakember. Bár sikerülne... — sóhajtott reménykedőn a selyeminges Idegen. Gabi eközben vacsorázott az erkélyen. Sonkát, vajas ke­nyeret zöldpaprikával. A jó­létben nőtt gyerekek flegma- ságával csipegette gyöngyfo­gaival a falatokat, közben hallgatózott. A tárgyalás nem volt túl érdekes, gyakran ke­rült sor ilyesmire ugyanabban a sarokban. Azt viszont sóvá­rogva figyelte, hogyan koc­cintanak. Szerette a dzsint, gyakran belenyalogatott, ha apja nyitva felejtette a bár­szekrényt A fiatalos, sovány papa szó­dát spriccentett az autószifon­ból, s halkan mondta: Legkésőbb egy év múlva költözhet. Addig a szolgálati lakásban is kibírja. — Meg­pillantotta falatozó lányát, szigorúan szólt ki hozzá az erkélyre: — Hát te?! Egyik óráról a másikra dáma lettél?! Miféle páváskodás ez? Ne mozdulj hazulról, beszédem van veled. Gabi megérezte, hogy más »k is van az erélyes beszédre, nemcsak az uj frizura. Kicsit megszeppenve ropogtatta to­vább a finom zöldpaprikát, s válogatósán kutatott sová­nyabb sonkaszeletek után. Le­nézett a Ligetre. Trolibuszok sírtak a forró betonon, laLda puffant a fák fekete törzsén és a szélső pádon görnyedt hátú öregek sakkoztak. Gabi bosszankodott, hogy épp most kerüli el a Liget környékét Maxi, a jégtáncos, amikor pe­dig két mozijegyet vett, bíz­va a fiú állhatatosságában. Máskor mindig itt szokott ilyenkor sasszézni, hanyagul zsebre lökött ököllel. Sokan szédültek utána a nagyobb lá­nyok közül és Gabi tele tüdő­vel büszke volt rá, hogy ő tetszik a legjobban a jégtán­cosnak. Maxi mondta azt is, hogy Brigitte Bardotra hason­lít És amikor nagy kitartás­sal felhajtotta a városban a francia filmújságokat, maga is úgy látta, hogy pontosan olyan, mintha a húga lenne annak a „döglesztően jó bes­tiának” — ahogy Maxi szokta emlegetni a francia színésznőt. De a tetovált Maxi ma este másfelé portyázott Gabiba pedig félénkség lopakodott az apai pillantásoktól Aztán da­cosan fölkerekedett az erkély­ről. visszavitte a konyhába a bakelittálcát a vacsora marad­ványaival. Anyja vizes sziva­csot tartott a halántékán és pihegett Teljesen tönkregyen­gítette a fülledt nyári este. — Miért duzzogsz? — kér­dezte a lánytóL — Nem félek tőle — rán- eolta össze a száját Gabi ha­ragosan. — A markomban van! Ha nem hagy élni, el­árulom, hogy becsapja az ál­lamot !... — Drága szent Antal... — és a mama rémülten szorítot­ta szívéhez a nedves sziva­csot. — Azért haragszik rád, mert hallott arról az undok jégtáncosról. Mért rosszal­kodsz, kislányom... Jót akar és te a saját apádat fenyege­ted?! Vigyázz, vigyázz, mert elrontom a frizurádat... Gabi fölényesen szegte föl a fejét — Igenis, nem hagyom ma­gam bántani. Mindent tudok! — jelentette ki fenyegetőn, mint aki valóban sokat tud a kerületi tanács építési osztály- vezetőjének „magánhivatalá- ról”. Ügyet se vetett tátogó any­jára, sietett, hogy megnézze a „Kabiria éjszakái”-t, amelyet Sarkig tár»* volt az erkély­ajtó. hársfaillatú szél hullám­zott be a hallba a Városliget­ből Gabi a kolóniái heverőn hasalt, meztelen lábával lus­tán legyezett, közben egy fran­cia filmújságot lapozgatott, csendea odaadással mintha vizsgára készült volna. Am Brigitte Bardot fesztelen pó­zai jobban érdekelték, mint a vegyes törtek, noha ‘ ezekről jóval kevesebbet tudott, mint a szőke világsztárról De Gabi hasonlított Brigitte Bardotra, a törtekkel viszont a leghal­ványabb rokonságban sem volt, így hát inkább a kedvére hall­gatott, mint a kötelességére, pedig a vizsgák könyörtelenül közeledtek. A mama nfitánysaor átbal­lagott a ballon, a könnyű ru­hában máris útrakészen állott. Fehér retiküljét a karjára akasztotta, finom csipkekesz­tyűt húzott, közben odaszólt a keverésző lánynak: — Fodrászhoz megyek. Ta­nulj, mert baj lesz! Mégegy- szer ismételni akarod a nyol­cadikat?! — Vigyél magaddal — nya­fogott a lány. — A múltkor megígérted. Dye* hőségben úgysem tudok tanulni. Pró­báltam már, de nem fce « agyam. Na vigyél­— Tegnap la Itt volt aa osz­tályfőnököd panaszkodni Azt mondta, hogy mindenkihez szemtelen vagy. Ha legköze­lebb jót mond rád, akkor majd magammal viszlek. Gabt dühösen rázta meg szőke sörényét — Rohadt Hekus. Mert sze­rel mes belém. Mindig néz. Én vagyok a legnagyobb az is­kolában. — A legnagyobb szamár! — mondta feddön a mama, de amint végigmérte a heverőn lustálkodó Gabi formásodó alakját, látnia kellett, hogy a kislány bizony már nagylány. — Tanulj, ha jót akarsz! Ha nem sikerül a vizsga, nem mehetsz gimnáziumba. — Gimnázium — húzta at a szót megvetéssel Gabi. — Kinek kelL Csak nem gondo­lod, hogy húszéves koromig cipelem ezt a dögöt — és csö­mörrel rúgott az asztal lábá­hoz támasztott táska felé. — Vigyél magaddal a fodrászhoz! Tele vagy pénzzel! A mama elvitte. Délután öt órára kényes konty lett a sá­toros hajból és ujjait finnyá­san tartotta szét, hogy min­denki vegye észre gyöngyház­lakkos, manikűrözött körmeit. A negyvennégyes villamos megállójánál sietve hadart köszönetét anyjának: — Cuki szived van. Szeret­lek. — Sedrén ágaskodva gyor­san arcul csókolta anyját — Adj egy kis pénzt, hadd men­jek moziba. És a Klárinak is meg kell mutatni az új frizu­Aztán száguldott a Szikra moziba. Ünnepélyes zárkózott­sággal vonult el a kíváncsis­kodó fiúk mellett, jegyet vál­tott az utolsó előadásra, majd sorra járta valamennyi barát­nőjét mámoros diadallaL A hatással elégedett volt csu­pán arra várt még izgatottan, hogy Maxi a jégtáncos is megbámulja. Mielőtt moziba ment haza ugrott vacsorázni. Apját tár­gyalásba mélyedve találta. A hall sarkában tanakodott egy selyeminges, evikkeres úrral. Közelükben állt kerekes lá­bain & zsurasztal dzsines üveggel és tervrajzokkal. Az idegen úr izgatottan levette, majd újra föltette evikkerét — Mit gondol, sima ügy?... Kapnak lakást a bérlők?-. Az apa meggyőzőn bólintott s halk szóval nyugtatta ven­dégét: — Bizzft rám. Az ön villáját lakhatatlannak nyilvánítom és fél éven belül kéznél a há­rom kiutalás. — Jó, jó — aggályoskodott az idegen — de mibe kerül ez nekem? Tudnia kell, hogy nem vagyok milliomos. — On lakottan vette a vil­lát — magyarázta a sovány, fiatalos papa. — Kettőszáz­húszezerért üresen félmilliót kértek volna érce. Az átaiakí­Hatvanadlk születésnapját ünnepli a vidám teremtő, ßfci nemcsak Adámot és Svat alkotott maradandó módon, megformálta magát a nagyapás szalcállú kis atyaistent is; Jean Effel, a grafikusművész. Most közölt rajza jellemző műveinek hangjára. a gunyo- ros. de nem bántó, groteszk, de érzéssel teli, mosolyogtató, de nem kinevettető. Így hi­teles a fügefalevelet víztükörben próbálgató Éva, a tekintélyére vigyázó, okoskodó is­ten, s az ördög, akinek gonoszsága itt egy rossz kölyök vásott szemtelenségévé kedves­kedik. Gerencsér Miklós: A nagylány

Next

/
Oldalképek
Tartalom