Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-18 / 14. szám

Kekkemen győzelme A finn távirati iroda je­lentése szerint az országban január 15-én és 16-án tar­tott elnökválasztások ered­ményei a következők: a megválasztott 300 elektor közül a 202 Kekkonent, 66 Virkkunent és 32 Vennamot támogatja. A választáson részt vett különböző politikai pártok közül így oszlanak meg az elektori helyek: középpárt 66; Finn Népi Demokratikus Unió (ennek részeként in­dult a kommunista párt is) — 57; szociáldemokrata párt — 54; szociáldemokrata munkás- és kisparasztszö- vetség — 6; a felsorolt pár­tok valamennyien a Kek­konent támogató választási blokkhoz tartoztak). Liberá­lis néppárt (ugyancsak Kek­konent támogatta) — 9. A Virkkunent támogató koalí­ciós párt 60; a Vennamora szavazó kisparasztpárt pe­dig 32 elektori helyet ka­pott. Tizenöt elektora van a svéd néppártnak, amely­nek választói jórészt ugyan­csak Kekkonenre adták sza­vazatukat, Kívülük meg­választottak egy pártonkí- rüli elektort aki ugyan­csak Kekkonent támogatja. Brit állásfoglalás A szerdai Morning Star- ban Jack Woddis, Nagy- Britannia Kommunista Párt­ja Politikai Bizottságának tagja, a budapesti találko­zón részt vevő angol pártkül­döttség vezetője megállapít­ja, hogy a jelenlegi nem­zetközi helyzet időszerűvé teszi a kommunista pártok februári budapesti találko­zóját Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának végrehajtó bizottsága úgy véli, hogy a budapesti konzultatív ta­lálkozónak a nagy tanács­kozás napirendjét az impe­rializmus elleni akcióegység kérdésére kell korlátoznia. II Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága Vietnam megsegítéséért A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága keddi ülésén Waldeck Ro­chet beszámolója alapján or­szágos akcióbizottság alakí­tását határozta el a vietna­mi nép megsegítése és győ­zelme érdekében. Az akció­bizottságának elnöke Wal­deck Rochet, a párt főtitká­ra lett. A Központi Bizottság kedden ugyancsak meghall­gatta Raymond Guyot be­számolóját a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletének előkészületei­ről és határozatot fogadott el a Perui Kommunista Pár­tot sújtó terrorral szemben. A L’Humanité szerdai száma első oldalon közli an­nak a lehallgató berendezés­nek a fényképét, amelyet a Központi Bizottság ülésé­nek műszaki előkészítői a plessis-robinsoni városhá­za dísztermének egyik szel­lőzőnyílásában találtak az ülés megnyitása előtt. A lap a rendőrséget vádolja a mik­rofon beszerelésével. Waldeck Rochet beszámo­lójában, amelyet a L’Huma­nité ismertet, elitélte az ame­rikai agressziót. A VDK kül­ügyminiszterének decem­ber 30-i nyilatkozata emlé­keztetett rá, hogy kormánya kész tárgyalásokat kezdeni az Egyesült Államokkal a bombázások megszüntetése esetén. Ha tehát Johnson va­lóban akarta volna, hogy a tárgyalások megkezdődje­nek, akkor már kedvezően válaszolt volna erre. A Szov­jetunió és a többi szocialis­ta ország növekvő segítsé­get nyújt a vietnami nép­nek fegyverek, hadianyag, szállítóeszközök, élelmiszer és mindenfajta felszerelés küldésével. Ezzel egyidőben azonban minden ország né­peinek erősíteniük kell szo­lidaritásukat sokféle formá­ban. Ezért javasolja az FKP Géppisztolyos merényletek Guatemalában Elrendelték a rendkívüli állapotot Kedden, a nyílt utcán gép­pisztolysorozat végzett a Guatemalában működő ame­rikai katonai tanácsadók pa­rancsnokával, John Weber ezredessel, továbbá Ernest Monroe amerikai haditenge­részeti attaséval. Két má­sik amerikai tiszt megsebe­sült és kórházba szállították őket. A négy magas rangú amerikai tiszt gépkocsiját a város egyik főútvonalán egy másik autó közelítette meg, majd annak utasai géppisztolyból tüzet nyitot­tak. Az amerikai katona­tisztek gépkocsija a járdára szaladt, s mire a mentők odaértek, Weber ezredes már halott volt. Monroe a kórházban halt bele sérülé­seibe. Ugyancsak kedden, de még ez amerikaiak ellen elköve­tett merénylet előtt ismeret­len géppisztolyos személyek megölték Sylva Fallas 40 éves ügyvédet, aki Arbenz elnök baloldali kormányzata idején képviselő volt Test­őrét szintién lelőtték. Mendez guatemalai elnök a merénylet óta csaknem egyfolytában tanácskozik kabinetjének tagjaival. Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője kijelen­tette. nem lehetetlen, hogy az Egyesült Államok kor­mánya erélyes tiltakozást je­lent be Guatemalánál az eset miatt, annál is inkább, mert „a terrorista akciók” erősen elszaporodtak Guatemalá­ban az utóbbi időben. Egye­lőre még korai lenne hatá­rozottan nyilatkozni az Egye­sült Államok intézkedéseiről — mondotta a szóvivő. A nyugati hírügynökségek az elmúlt néhány hónap guatemalai krónikáját Is­mertetve elmondják, hogv fokozódott a helyi szabad­ságmozgalom és a jobbolda­li reakció közötti feszültség, s ez egyre gyakrabban nyil­vánult meg fegyveres ösz- szecsaDások és merényletek formájában. A guatemalai rádió és te­levízió közölte az ország la­kosságával, hogy Mendez el­nök a kabinetjével folyta­tott tanácskozás eredménye­képpen 30 napra rendkívüli állapotot rendelt el a közép­amerikai állam területén. A rendelet értelmében fel­függesztik az országban az alkotmányos jogokat, betilt­ják a politikai pártok tevé­kenységét, a katonaságot és a rendőrséget felhatalmaz­zák, hogy külön engedély nélkül házkutatásokat hajt­sanak végre és bírósági tár­gyalás nélkül bebörtönözzenek minden guaVmialal állam­polgárt, akit felforgató te­vékenységgel gyanúsítanak. Sajtócenzúrát vezetnek be, cenzúrázzák a leveleket is és betiltják a gyűléseket. országos akcióbizottság léte­sítését, majd annak irányí­tásával helyi bizottságok ez­reinek alakítását az ország­ban. A Központi Bizottság ülé­sének szünetében Waldeck Rochet bejelentette az új­ságíróknak, hogy a Francia Kommunista Párt küldöttsé­gének élén a közeljövőben pontosabban még meg nem határozott időben, ellátogat a VDK-ba. A FKP főtitkára megerősítette azt a hírt is, hogy február közepén kerül sor a demokrata szocialista baloldali szövetség és a Fran cia Kommunista Párt leg­felső vezetőinek újabb ta­lálkozójára. DNFF-nyüatkozat (Folytatás az 1. oldalról) 4. Annak elismerése, hogy a DNFF-fel való tárgyalá­sok megkezdése hosszú tá­von kisebb kockázattal jár, mint a megsemmisítésére irányuló erőfeszítések foly­tatása Párizs: Mai Van Bo, a Vietnami Demokratikus Köztársaság párizsi képvise­lője kedden fogadta az AFP tudósítóját és válaszolt kér­déseire. Mai Van Bo megismétel­te a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának azt az állásfoglalását, hogy a VDK tárgyalni fog az Egyesült Államokkal, azt követően, hogy az Egyesült Államok beszüntette az or­szág ellen irányuló bomba­támadásait és más háborús cselekményeit. Milyen formában kellene az amerikai kormánynak be­jelentenie a bombatámadá­sok beszüntetését? Az Egyesült Államoknak a bombatámadások és más háborús cselekmények fel­tétel nélküli beszüntetését egy nyilatkozat, vagy bár­mely olyan más eljárás ré­vén kellene nyilvánosságra hoznia, amely annak való­diságáról tenne tanúbizony­ságot Mennyi idő telik el a bombatámadások beszünte­tése és a tárgyalások meg­kezdése között? A tanácskozások megfe­lelő időben megkezdődnek azután, hogy az Egyesült Államok feltétel nélkül vé­get vetett a VDK ellen in­tézett bombatámadásoknak és más háborús cselekmé­nyeknek. Véleménye szerint a ta­nácskozásokat milyen szinten tartanák és milyen kérdé­sekről lenne szó? A bombatámadások és más háborús cselekmények feltétel nélküli beszünteté­sét követően a két fél ösz- szeül, hogy megállapodásra jusson ilyen kérdésekben. 4. A tengerészeti főfelügyelő nyugdíjazása elég szomorú körülmények között történt. A világháború idején né­hány tisztet kölcsönösen ki­tüntettek a szövetségesek. Angol lovastiszteket a fran­ciák kineveztek a szenegáli gyalogosok kapitányának, az angolok viszont skót és ír csapatoknál adományoztak tiszteletbeli rangot a francia bajtársaknak. Tracyről min­denki tudta, hogy egy skót ezred tiszteletbeli kapitá­nya. A walesi herceg éppen Párizsban járt, és ebből az alkalomból Tracyt is meg­hívták a tengerészeti akadé­mia báljára, amelyen őfen­sége volt a védnök. A kadé­tok éjjel-nappal dolgoztak. Harrincourt azok között volt, akik a meghívókat címezték. Az államtitkár, aki vala­mennyit aláírta, természe­tesen nem olvasta el egyen­ként az összes meghívókat, különben észrevette volna, hogy az egyiknek más a szövege. Egyébként éppen olyan volt, mint a többi. Csak a legalján ez állt: „Az angol hadsereg tisz­teletbeli tagjai kéretnek a megfelelő díszegyenruhában megjelenni.” Hogy milyen feltűnést kel­tett a fényes bálon a vén, kopasz Trachy, midőn kockás szoknyában, meztelen térddel, skót kapitányi uniformisban megjelent, ezt úgysem lehet leírni. Az eseményről még évek múlva is beszéltek. A miniszterelnök szerint a lát­vány feledhetetlen volt. Bot­rányt nem okozott senki, őfelsége a walesi herceg néhány elfogulatlan szót mondott a félholt Tracynak, és megköszönte a frappáns Murmanszk, az Arktisz kapuja Árapály erőmű a Jeges*tengeren (4.) A kereskedelmi kikötőben. (A szerző felvétele) A Kola folyó torkolatvi­dékén, a murmanszki ki­kötő fölött különös jelen­ségre hívták fel vendéglá­tóim a figyelmemet. A mintegy ezer méter széles folyó medre úgyszólván száraz volt, a kiálló szikla­köveken szinte át lehetett volna sétálni a túlsó part­ra. Mikor néhány órával később gépkocsinkkal visz- szaíelé tartottunk, mély fo­lyam tűnt ugyanott a sze­membe. Az árapály volt az oka a jelenségnek. A Kóla-félsziget színes­fém kohászata rengeteg villamos áramot igényel, ez azonban semmiféle nehéz­séget nem jelent, hiszen a Hibin hegység bő vizű fo- lyói hihetetlenül gazdag energiaforrást jelentenek. Ez a terület kiaknázott vi­zi energia tekintetében, Norvégia után a második helyen áll a világon. A kirovszki apatit kombinát energiaellátását pedig hő­erőművel oldották meg. A szükséges szenet a Donyec- medencéből, a csatorna­rendszereken keresztül, ol- csó vizi úton juttatják az erőműhöz. A szovjet tudomány em­berei mégis úgy döntöttek, hogy Murmanszktól nem messze, a Kola-félsziget északi partvidékén fekvő Kiszlaja öbölben felépítik a kiszlogubi kísérleti erő­művet, a Szovjetunió első árapály erőművét. Murmanszki tartózkodá­som során alkalmam volt beszélgetést folytatni Igor Uszacsevvel, az erőművet tervező hidroprojekt terve­ző intézet munkacsoport vezetőjével, aki mindenek­előtt a kísérlet jelentősé­gére hívta fel a figyelmet: — Tudósaink kiszámítot­ták — mondotta —, hogy a technika fejlődése során 2000-ig megszázszorozódik hazánk energiaszükséglete. Ez pedig azt jelenti, hogy bárrri”en hatalmasak is olaj-, földgáz és szénkész­leteink, bármilyen sok vizi energiával rendelkezünk is, a fejlődés ütemét tekintve mindez kevés lehet. Épül­nek atomerőművek is - a Szovjetunióban, de más megoldásokat is keresünk. Kormányzatunk éppen ezért határozott úgy, hogy — kísérleti jelleggel — meg­építjük a Barents-tenger mentén az első árapály erőművet. — Miért éppen itt épí­tik? — kérdeztük. — Azért, mert itt a leg­nagyobb a tengerszínt kü­lönbsége ár és apály kö­zött. Míg a Fekete-tengeren például általában csak 20 cm ez a különbség, addig az Északi-Jeges-tenger partvidékén — így nálunk is — az ár és apály között 4,7 métert is emelkedik, il­letve süllyed a tenger vi­ze. Az erőmű erre az évmilliók óta kárba vesző kimeríthetetlen mennyisé­gű energiára épül. — Uszacsev elvtára kí­sérletről beszélt. Tudomá­som szerint Franciaország­ban, az Atlanti-óceán part­ján már működik árapály erőmű. Miért nem lehet az ottani tapasztalatokat egy­szerűen átvenni? — Igen, Franciaországban valóban működik már ilyen erőmű és az ott szer­zett tapasztalatokat igyek­szünk is felhasználni, sőt két gépegységünk közül az egviket a franciák szállít­ják. A másik a Szovjet­unióban készült. A mi klí­maviszonyaink azonban mások, mint Franciaorszá­gé. Hogy egyet említsek, az egyik legnagyobb prob­lémánk volt az erőmű épí­téséhez szükséges és az itteni körülményeknek meg­felelő beton kikísérlete­zése. Apály idején ugyanis a vizes betonfalakat a fagy hamarosan tönkreten­né. Sikerült olyan speciális betont előállítanunk, amely — szintetikus kát­ránnyal bevonva —. ellen­áll a fagynak. Az árapály erőműbe épített beton tíz­szer olyan szilárd, mint • közönséges. Ezt a szuper­szilárd betonfajtát a hid- roprojekt munkatársai az ország más tudományos kutatóintézeteivel együtt­működve dolgozták ki. — Milyen stádiumban van az építkezés jelenleg? — A tervek már telje­sen elkészültek és folynak az előkészítő építkezések. Az alapárokban, a víz alatt húszezer köbméter sziklás talajt mozgattak meg. Ezt követőleg ed­egyengetjük az árok fene­két és erre kerülnek majd az előregyártott betonele­mek. Folyik a hajóállomás építése is és a parton nagy épületet emelünk a kezelő személyzet, az állomás igazgatása és a tudományos kutatás számára. — A munkálatokat nagy erővel folytatjuk és re­méljük, hogy a jövő év vége előtt megindulhat az erőmű — fejezte be tájé­koztatását Igor Uszacsev. a kiszlogubi kísérleti ár­apály erőmű tervezője. Gáti István figyelmességet, amellyel at főfelügyelő ebben az egyen­ruhában tüntet a hagyomá­nyos francia—angol barát­ság mellett. Akik nem bírták vissza­fojtani a nevetést, azok egy szomszéd helyiségbe men­tek át. Ezeket később felke­reste a walesi herceg is... Most már általános moz­galom indult meg, hogy az öreg főfelügyelőt nyugdíjaz­zák. A család magas rangú tagjai sem exponálták ma­gukat szívesen, és Harrin­court megkapta az öngyúj­tót De Tracy meghívója, ha az öreg ember naivitását nem is mentette, bizonyíté­ka volt annak, hogy bűnös is van az ügyben. így tör­tént, hogy Harrincourt pá­lyafutása a haditengerészet­nél véget ért. Nagy csapás volt ez a családra. Harrincourt tudta, hogy mit idézett elő meg­gondolatlanságával. De el­határozta, hogy helyrehozza a hibát. Az anyja és a hú­ga ne szenvedjenek miatta. Feláldozza magát értük. Volt egy életbiztosítása tíz­ezer dollárra. A biztosítás arra az esetre szólt, hogy „ha hivatás közben baleset érné Jules Manfred Harrin­court haditengerész kadé­tot”. Elhatározta, hogy ezt a tízezer dolláros életbiztosí­tást anyja és húga meg­kapja. Majd gondoskodik, hogy „hivatás közben” ha­lálos baleset érje. Mindenét pénzzé tette, szerény apai örökségét is hozzácsapta, és fél évre ki­fizette a biztosítási díjat. Azontúl nagyon vigyázott magára, mert hivatása tel­jesítése közben kellett el- haláloznia, fél éven belül. Ha tehát elüti egy autó vagy összeszúrkálják az utcán, nem ér vele semmit. Így került Marseillebe, és ezért jött kapóra állása a rozoga Brigittán. Matróznak lenni „hivatás”. A tízezer dollár elegendő lesz ahhoz, hogy anyja és húga boldo­guljanak. A mulatók közönsége nem is sejtette, hogy az érzelmes és vidám dalokat egy olyan ember énekli, aki halálra ítélte önmagát. Kiderült azonban, hogy élni ugyan nehéz, de meg­halni sem könnyű. Este nyolc óra volt, és a „Brigitta” éjfél előtt ké­szült felszedni horgonyát. A kormányos, a vitorlamester és Galamb kis búcsúmulat­ságot rendeztek a „Kedélyes Hullaház”-ról elnevezett szó­rakozóhelyen. Galamb még utoljára elő­adta legszebb kupléját. Fer­geteges taps zúgott fel, hul­lott a virág és az aprópénz* de mivel a kormányos és a vitorlamester már előre­ment, Galamb is meglen­gette szalmakalapját, bam­buszbotját hóna alá csapta, és távozott. Vidáman vágott neki a kikötő felé vezető keskeny sikátornak. Egy kapumélyedésből Yvette lé­pett melléje. — Galamb úr — turbékol- ta könnyázott babaarcával. Harrincourt kedvesen rá- mosolygott: — Csókolom a kezét, nagyságos asszonyom. Hogy önt nem láthatom többé, en­nek emléke örökké élni fog bennem. Udvariasan kezet csókolt. És továbbment. Illetve továbbment vol­na. De a nyolcvankilós, telje­sen babaarcú démon sűrűn hulló könnyek között szívé­nek minden gyengéd félté­sét összeszedve úgy vágta fejbe egy gumibottal, hogy Galamb úr csak hajnaltájt tért magához. Ott feküdt az elhagyott sikátor kövezetén. És a „Brigitta” már nyílt tengeren járt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom