Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-18 / 14. szám

Á szülőktől függ! Mezőgazdaságunk főleg a közös gazdálkodás hatásá­ra egyre jobban belterjes­sé, intenzívvé válik, egy re nagyobb mértékben igényli a gépesítést és természetszerűleg a hozzá értő jól képzett szakembe­reket. Minden üzemágra vonatkozik ez. Növényter­mesztést, kertészetet, ál­lattenyésztést ma már el sem lehet képzelni gépek nélkül, szakemberek nél­kül. De nem csupán mér­nökökre, agronómusokra, gépcsoportvezetőkre, vagy traktorosokra van szük­ség, hanem mint az ipar­ban a mezőgazdaságban is a szakmunkás-bizonyít­vánnyal rendelkezők so­kaságára. Megyénkben, az 1968—69 éves fiatal szakmunkások beiskolázásának első lépése a felmérés, már megtör­tént. Ezek szerint különbö­ző szakokon, pontosabban 13 szakmában 503 fiatalt képeznek ki. A jelentkezés, illetve a járási tanácsok által megküldött felmérés kedvezőbb képet mutat, 524 fiatalt tartanak nyilván, akik mezőgazdasági szak­mát kívánnak elsajátítani. A korábbi évekhez viszo­nyítva ez a szám fejlődést mutat, de mégsem lehet azt mondani, hogy kielégítő és még inkább nem mond­hatjuk azt, elégedettek le­hetünk. Elsősorban azért nem lehetünk elégedettek, mert az 524 jelentkező kö­zül a többség — érthetően — a gépesített szakma ta­nulását választja, és a leg­kevésbé vonzó az állatte­nyésztés, az a szakma, amelynek fejlődésében a legnagyobb perspektíva rej­lik. Az sem megnyugtató, hogy a jelentkezés járáson­ként nagyon is szélsőséges. A legtöbben a fiatalok kö­zül a nyíregyházi járásból, hetvenen, jelentkeztek me­zőgazdasági szakmunka el­sajátítására. Sorrendben csengeri, baktalórántházi járás következik, majd Nyíregyháza város. E há­rom helyen a jelentkezők száma ötvenen felül van. Akad azonban járás a me­gyében, ahonnan mindösz- sze tizenöten, húszán kí­vánnak mezőgazdasági szak­munkássá lenni. Ebben a legkirívóbb az, hogy még hozzávetőlegesen sem a fiatalok elképzelése tük­röződik, inkább a szülők akarata. Ismert, hogy a szülők fiaikat, lányaikat inkább a gimnáziumi, vagy az ipari szakma továbbta­nulásának lehetőségére ösz­tönzik. A szülők azt mond­ják, a mezőgazdasági szak­ma nehéz, nem is fizet jól, menjen a gyerek tisztvise­lőnek, vagy iparba. Való­ban, a mezőgazdasági szak­ma korábban nehéz és rosszul fizető volt. A szü­lők egyről azonban meg­feledkeznek, hogy a múlt már megközelítően sem azonos a jelenlegi helyzet­tel, és a jövő még inkább nem lesz az. A mezőgazdasági szakmá­nak ma is rangja van és még nagyobb lesz a jövő­ben. Nyugodt szívvel azt is lehet mondani, a mező- gazdasági szakma hovato­vább egyenértékű lesz ese­tenként még nagyobb ér­tékű az ipari szakmánál. Már most is fiatalok szá­zai bizonyíthatják, hogy amikor kertészetet, állatte­nyésztést vagy más szak­mát választottak és tanul­tak, nem jártak rosszul. Munkavégzésben, munka­idő mértékében és kereset­ben nem játszanak alá­rendelt szerepet a hasonló korú ipari szakmát tanult fiatalokkal szemben. Két­ségtelen, a termelőszövetke­zeteknek néhol még van mit tenniök, az általuk taníttatott fiatalok foglal­koztatásán, anyagi megbe­csülésén még javíthatnak. A jellemző viszont az, hogy az ifjú szakmunkások megbecsülése a szakmai képzéssel már egyenértékű. A többtermeléshez a nagyobb fokú beruházás, gépesítés, tömegével jól képzett szakemberek is kellenek. Államunk a cél­kitűzések elérését minden vonatkozásban segíti. Do­tálja a beruházásokat, de annak feltételeit is meg­teremti, sőt megteremtette, hogy a szakmunkásokat jól felszerelt iskolákban, ottho­nosan berendezett kollégiu­mokban képezzék. A mező- gazdasági szakmát tanuló fiatalok ezenkívül még megkülönböztetett mérté­kű ösztöndíjat is kapnak. Ne féljen hát egyetlen fiatal sem attól, ha neki a mezőgazdasági szakmát tanító iskolában jut pad. És ne féltse egyetlen szülő sem ettől a gyermekét, mert a jó választás garan­ciája abban van, hogy a fejlődő mezőgazdasági üze­mek nemcsak igénylik a képzett szakembereket, de a megélhetést a kulturált életmódot is egyre fokozot­tabb mértékben biztosítják. S. E. ARCOK, EMBEREK A távirat­kézbesítő 61 beszámoló, 84 fogadónap Megyénk képviselőinek munkája számokban RANDEVÚ az éterben Szabolcsi rádióamatőrök sikerei, tervei „Heard your cóntact with OK2 BNK op. Olda in Gott- waldov Ur QTH Lublin.” Találomra választottunk ki egyet a halomnyi igazo­lólap közül, amelyeket nyír­egyházi fiatalok küldenek szét Indiától Kanadáig, a Szovjetuniótól Máltáig, Zam­biáig, Görögországig. Á fen­ti sorokkal igazolják az ifjú szabolcsi rádióamatőrök, hogy a közelmúlt egyik csendes estéjén, éjszakáján „randevúztak” az éterben, üdvözölték egymást s ki­cserélték szakmai tapaszta­latukat. Hozzánk is érkez­nek hasonló igazolások a messzi távolban élő amatő­röktől, s ezek a lapok szol­gálnak alapul az amatőr­diplomák megszerzéséhez. A nyíregyházi rádióklub falán egymás mellett sorakozik a svéd, a cseh. a japán, a né­met, az amerikai kluboktól származó díszes diploma. Nemcsak hobby! Hobby? — Nagyrészt az, de több is, mint puszta szenvedély — mondja Szabó Géza klub­titkár. — Azok a fiatalok, akik hozzánk járnak, egy­szerre tanulják meg a rá­diótechnika titkait s szok­ják meg a kitartást, a fe­gyelmezett életmódot. Okét nem látni az utcai randalí­rozók között, vagy a füstös mulatókban, mert tanulás vagy munka után órák hosz- szat „vadásznak” az éter hullámain, barátokat, új is­merősöket, új tapasztalato­kat szerezve. Ehhez még sok minden kívánkozik. Például az, hogy a klubtagok közül többen idegen nyelvet tanulnak; hogy az ide járó diákok ana­téma tikából, fizikából az is­kolák legjobbjaivó válnak. És tovább: többen közülük már sikerrel fejezték be a műszaki egyetemet, vagy hogy a GELKA-szervizek a gyárak előszeretettel fogad­ják, keresik a volt rádió- klubos amatőröket, akik nemcsak a morsejelek vilá­gában otthonosak, de meg­tanulnak önállóan építeni adó-vevő berendezést, javí­tani televíziós készüléket, háztartási elektromos gépe­ket. Újságolják: — Szesztay Pali tőlünk vonult be korábban kato­nának. Még fel sem avat­ták, országos versenyen ki­tűnt és máris jutalomsza­badságra engedték. Rekordok, barátok Évek óta hallat magáról a klub, mely eddig „megyei” volt s most, az MHSZ meg­szervezésekor lett kizárólag a városé. Nyíregyházáé. If­júsági „RókavadÁsz csapa­tuk” két éve országos első lett. Venczel Miklós, Illés József és Szilágyi István szép sikerét később mások folytatták. Tavaly négy or­szágos vetélkedőn hallattak magukról, a „rövidhullámo­sok” nemzetközi versenybe kapcsolódtak. Ilyenkor egész éjszakára feltelepültek a vá­rosi víztorony tetejére, vagy az északi lakónegyed torony­házainak legmagasabb pont­jára. És ilyenkor rekordok is születnek: nemrég például ultrarövidhullámú állomá­sukkal 470 kilométerre te­remtettek összeköttetést! S mert ez jugoszláv amatőr- társ volt, a „HAOLS”, csa­ládi és keresztnevén Kosa Tibi, a Vasvári gimnázium tanulója nyomban megemlí­ti Terzic Abdulrahmant, ak; a jugoszláviai Brchoban éls akivel az éterben kötött egy­re erősödő barátságot Tibi csak egy az ötven „meg­szállott” közül, aki a nyír­egyházi rádióklubban tölti el igen hasznosan az esti órákat. Jár ide diák és fő­mérnök, IVLiy-pénztáros es hivatalnok, vegyesen. Hibján László, az MHSZ megyei rádiós főelőadója is gyakran megtalálható az Is­kola utcai helyiségben — örvendetesen fokozódik az érdeklődés az amatőr rá­diózás iránt. Nyíregyházán kívül már Kisvá.'da, Tisza- vasvári, Mátészalka és Nyír­bátor is bekapcsolódott a rá­diózásba. Most hogy na­gyobb önállóságot élveznek az MHSZ-klubok, mi is ke­ressük a szélesebb kapcsola­tok lehetőségét az if júsággal, az egész lakossággal. Vonzó kezdeménye­zések Akkor éppen fújt a szél. A hőmérő is mínusz 16 fo­kot mutatott. Tomasovszki Mihály a késő esti postájá­val kopogtatott be szerkesz­tőségünk esti ügyeletén. Es­te hét után. — Ez ma az első hely ahová eljöttem. Innen me­gyek a Dózsa György út végére, aztán a Szegfű és a Sóstón út következik — so­rolja a nyíregyházi 1-es pos­ta táviratkézbesítője. A késő esti táviratok, vagy ajánlott küldemények száma átlag 80—100. S ugyanennyi út a városba. Akár esik, akár fúj. A táv- iratkihordónak mennie kell. Nem a kényelmes foglalko­zások közé tartozik. Igen! Főleg neki. Mert már a munkába induláskor ösz- szébb kell húzni a kabátját, hiszen a repülőtér közeléből, a Sátor utcából jár be Nyíregyházára. — 1964 óta dolgozom ezen a helyen. Szeretem a mun­kámat. Csakhát télen ez a hideg! Ha valaki megkérdezné Nyíregyházán, hogy ki az, aki a legtöbb embert sze­mélyesen ismer a városban, akkor bizonyára elsők kö­zött Tomasovszki Mihály je­lentkezhetne. A táviratkézbesitő búcsú­zott. Sietnie kell. Fejére rakta sapkáját, felült a ke­rékpárjára, nekidült a szél­nek és elkarikázott a már- már néptelen utcán, ahol csak egy-két járókelő sie­tett. Hideg volt, az emberek fáztak. A hőmérő mínusz 16 fokot mutatott.. b. j. Elkészült az összefoglaló jelentés megyénk ország- gyűlési képviselőinek múlt évi munkájáról. Mint eb­ből kitűnik, a választások óta eltelt háromnegyed év­ben a képviselők jól és eredményesen dolgoztak, s mind a testületi, mind a te­rületi munkájukat a sok­rétűség, változatosság jel­lemezte. A képviselőcsoport a csonka évben négyszer ülé­sezett A soron lévő ország- gyűlés előkészítésén kívül kilenc témáról folytattak vi­tát, vagy kaptak részletes tájékoztatást. A megvitatott témák között több olyan sze­repelt, amely nemcsak az egész megyét érintette, ha­nem azon túl is mutatott Ilyen volt többek között a megye kulturális életének vizsgálata, a művelődési alapok célszerű felhasználá­sának tárgyalása. Utóbbi nemcsak szabolcsi problé­ma. A képviselők kivették ré­szüket az országgyűlés mun­kájából is. A parlament ülésein kilenc képviselő szólalt fel, s a napirenden lévő kérdések elemzésén túl hasznos javaslatokkal segí­tették a határozatok elké­szítését. Eredményesen kép­viselték megyénket az or­szággyűlés különböző bi­zottságaiban. A képviselők minden tö­rekvése az volt, hogy sok­oldalúan tájékozódjanak, megismerjék területük, a megye lakosainak életét, gondját, örömét. Részben ezért másrészt, hogy ők is tájékoztassák a lakosságot, rendszeresen részt vettek a megyei, járási és érintett községi párt-, tanácsszervek ülésein, jelentősebb rendez­vényein. Újabban kerekasz- tal-beszélgetéseket kezde­ményeztek, s ilyenkor a községek vezetőivel együt­tesen keresték az időszerű feladatok — foglalkoztatott­ság, szolgáltatás stb. — meg­oldásának módjait.. Nagy elfoglaltságuk mellett még arra is találtak lehetőséget, hogy közvetlenül — beszá­molókon és fogadóórákon — találkozzanak a válasz­tókkal, széles körben tájé­koztassák őket nagy jelen­tőségű kérdésekről, az or­szággyűlés munkájáról, és viszont, a dolgozók is el­mondhassák egyéni és köz­érdekű problémáikat. Háromnegyed év alatt 61 beszámolót és 84 fogadóna­pot tartottak. Ezeken sok emberrel találkoztak és be­szélgettek. ami azt eredmé­nyezte, hogy a választók közül egyre többen ismerik meg személyesen a képvi­selőket, s bizalommal for­dulnak hozzájuk a legkü­lönbözőbb kérdésekben. A jó kapcsolat előfeltétele a további eredményes mun­kának. H.L. Szakmunkásképzés Tiszadobon A tiszadobi gyermekvárosban Igen nagy gondot fordítanak a fiatal szakmunkások nevelés éré. Mintegy kétszáz fiatal sa­játítja el a különféle szakmákat. Képünkön: Zákány! Fe­renc és Baranyi István asztal os tanulók a földművesszö­vetkezetek megrendelésén, szekrények készítésén dolgozik. Hammel J. felv. 1001 zsemle története A címben feltüntetett szá­mú és műfajú péksüteményt egyik újságunk tanuságtéte- le szerint neves éttermünk pincéjében találták az éber ellenőrök. Ez volt az elmúlt év szenzációja. A „tulajdo­nos” állítólag egy pillanatra elsápadt és egy ősi közmon­dást mormolt: aki ingyért silózza a pitykét, annak pudvás retek a bére. Majd megadóan széttárta karját, tenyerét az égnek lökte. Mit tehetett volna egyebet, és mit lökhetett volna egyebet" tetten érték. — Életkoruk — nem az ellenőröké, hanem a zsem­léké — a szakértők szerint négy-öt év. Volt még a rak­tárban — nem az ellenőrök, hanem a zsemlék mellett —, ahogy az újság írja, pé- nészes szék, zenekari dobo­gó, rozsdás tálca, kiselejte­zett kályhacső is. összesen 25 teherautót megtöltő mennyiségben. (Zsemlével együtt) Enyhítő körülmény: nem volt a pincében: Ka- szavubu / embernagyságú mellszobra, Csőmbe meil- nagyságú emberszobra, el­nyűtt atomreaktor, iglic- gyökér, kutyabengekéreg, táncrend, mélyhűtött lótüdő, medveszőlőlevél, sérvkötő, borsmenta, háziáldás... Ed­dig a tények. Mint az újság írja: „Részletes vizsgálat In­dult." Nem tudom, mennyire megbízható a hír. Nem tud­hatom, az én fejem sem fenékig papsajt Egy s*e­rény topográfiai elírás min­denesetre van benne: a ne­vezett étterem máshol van, mint ahová az újság tette... Tehát a magam számára így kell a hír eszmei tar­talmát összefoglalnom: ha egyszer úgy istenigazából be akarok zsemlinteni, ha me­revre akarom magam zsem- lézni, gondosan elkerülöm a táját ennek a neves ven­déglőnek. Négy-öt év sok egy ember életében is; hát még egy zsemle életében. Nem bírnék vele, sem fog­gal, sem körömmel. Valami azonban figyelmet érdemel. A zsemlék négy­öt évesek voltak. írja a lap. A junior mondjuk négy, a doyen öt. Tehát: az elmúlt fél évtized során nem volt ellenőrzés. S már sorolják is a terve­ket, elképzeléseket. Febru­árban alapfokú rádióstanfo- lyamot szerveznek a klubon kívül állók részére. Itt nem­csak az alapfogalmakat sa­játítják el a résztvevők, el­jutnak egészen a berendezés­építésig, a rádió, a televízió, a háztartási gépek javításá­nak tudnivalóiig is. Későbbi elképzelés, hogy hetenként egy alkalommal megnyitnák a klub ajtaját a lakosság előtt, ahol csekély díj elle­nében barkácsolhatnak az ottlévő szerszámokkal. Köz­ben más életrevaló javaslat megvalósítását is szorgal­mazzák. A már említett „igazoló lapok” számtalan országba eljutnak, Szabolcs aranya, az alma. vagy a konzervgyár termékeinek reklámozására kiváló lehe­tőséget kfnál ez. Más orszá­gokhoz hasonlóan mi Is szí­nesíthetnénk a ma eléggé ’gvhangú igazolólapokat jo­natán vagy konzerv emblé­mával. — s ez anyagilag is «»gftr\n»t jelentene az ama­tőrök klubjának. (ast Vagy: volt. Ha jaj, de még mekkora. Mondjuk: két éve. Csakhogy: akkor még határozottan tetszettek a zsemlék az ellenőröknek. Akkor még csak két-három- évesek voltak. Ami azért különbség. Zsemlében két- három életév a legjobb kor; régi zsemlefetisita családból származom, tu­dom. Mindazonáltal: kénytelen vagyok a hírt a lényegével megtoldani: olykor az el­lenőröket is ellenőrizni kell. Nem csak mindig azokat a mokány, stram. keménykö- tésű, jóvágású derék ma­gyar zsömléket. Abody Béla s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom