Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-17 / 13. szám

MONTEVIDEO Az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottságának lapja, a Popular ezt írja: az uruguayi kommunisták tá­mogatják a kommunista- és munkáspártok budapesti ta­lálkozójának összehívását és részt vesznek azon. E talál­kozó megtartása teljesen in­dokolt és megfelel az idő követelésének. SAIGON Ismét a partizánok csap­dájába esett a dél-vietnami An Khe támaszpont közelé­ben egy amerikai szállít­mány. A 40 teherautóból ál­ló konvoj alatt három akna robbant és ezzel egyidejűleg a partizánok erős aknatüzet nyitottak. A teherautók többsége megsemmisült, 19 amerikai katona pedig meg­sebesült. KAIRO A MENA hírügynökség je­lentése szerint a jemeni köz- társasági erők Jemen keleti részében újabb sikeres of- fenz'ívát hajtottak végre a királypárti csapatok ellen és megtisztították a royalisták­tól, valamint az őket támo­gató zsoldosoktól Szanaa re­pülőterének környékét. A harcokban háromszáz ki­rálypárti és egy zsoldos vesz­tette életét, sokan megsebe­sültek, 45 katona fogságba esett GUAYAQUIL Guayaquilban összeült az Ecuadori Kommunista Párt Központi Bizottságának plé­numa, amelyen határozatot hoztak arról, hogy a párt részt vesz a kommunista- és munkáspártok budapesti konzultatív tanácskozásán. A plénumon emellett elhatá­rozták, hogy a párt indul az idei választásokon és rövide­sen megrendezi az EKP VIII. kongresszusát MOSZKVA Alekszandr Szoldatovot ne­vezték ki a Szovjetunió új kubai nagykövetévé. Alek­szandr Alekszejevet, aki 1962. óta töltötte be ezt a posztot, más munkával bíz­ták meg. ATHEN Andreasz Papandreu, a Centrum Párt elnökének, az idősebb Papandreunak a fia, kedden családostól repülő­gépen elhagyta Görögorszá­got. A fiatal Papandreu hét­főn kapta meg a belügymi­nisztériumtól az útlevelet. A Papandreu-csalód Pári­zson át utazik Skandináviá­ba, majd onnan Amerikába. VARSÓ A keddre virradó éjjel Varsóban 69 éves korában elhunyt Leopold Infeld, a világhírű lengyel fizikus, a világ békemozgalmának ki­emelkedő személyisége. Ha­lálát vérkeringési zavarok okozták. Infeld hosszabb ideig Amerikában élt, és 12 éven át munkatársa volt Al­bert Einsteinnek. A neves tudós úgyszólván haláláig dol­gozott: igazgatója volt a var­sói egyetem elméleti fizikai intézetének Amerikai politikusok a vietnami háború ellen New York (TASZSZ): McCarthy demokratapárti szenátor, aki jelöltetni kí­vánja magát az elnöki tiszt­ségre, újra élesen bírálta az Egyesült Államok kormá­nyának vietnami politikáját. Kalifornia állam egyik egye­temének diáksága előtt mondott beszédében síkra szállt a DNFF elismerése, a vele való tárgyalások mel­lett s követelte az amerikai csapatok fokozatos kivoná­sát Dél-Vietnamból. George Romney, Michigan állam kormányzója is az ösz­szes külföldi csapatok Dél­Vietnamból való kivonását és az ott levő katonai tá­maszpontok felszámolását sürgette nyilatkozatában. Charles Percy, Illinois ál­lam köztársasági párti sze­nátora azt követeli, hogy az Európában állomásozó ame­rikai csapatok létszámát 50 ezer fővel csökkentsék. Hét­főn tartott sajtóértekezletén Perchy hangsúlyozta, hogy a kormánynak rá kell szán­nia magát erre a lépésre, valamint a vietnami hábo­rú „deeszkalációjára” is. II Szovjetunió ENSZ-képviseletének levele a közgyűlés elnökéhez New York (TASZSZ) A Szovjetunió ismét ha­tározottan elutasítja a nyu­gati hatalmak kísérleteit, amelyek arra irányulnak, hogy az NSZK-t mint a német nép „egyedüli kép­viselőjét” ismertessék el a nemzetközi életben — hangzik az a hétfőn nyil­vánosságra hozott levél, amelyet a Szovjetunió ENSZ-képviselete intézett a közgyűlés elnökéhez. A közgyűlés hivatalos doku­mentumaként közzétett le­vél élesen bírálja azokat a diszkriminációs megjegy­zéseket, amelyekkel az Egyesült Államok, Nagy­Britannia és Franciaország állandó képviselői koráb­ban a közgyűlés elnökéhez intézett levelükben az NDK-t illették. A három nyugati nagy­hatalom képviselői — mu­tat rá a szovjet okmány — megvalósíthatatlan célt állítottak maguk elé, ami­kor megpróbáltak úgy ten­ni, mintha nem vennék észre az NDK létezését. Va­lójában ezek a kísérletek mit sem változtatnak azon a tényen, hogy a Német Demokratikus Köztársaság mint szuverén és független állam közel húsz éve léte­zik. Az NDK nem egyszer megmutatta, hogy támogat­ja az ENSZ elveit és cél­jait, konstruktív lépéseket j tesz egész sor fontos nem­zetközi kérdés megoldásá­ra, kifejezte azt az óhaját, hogy az ENSZ tagja kíván lenni. Ami pedig egyes nyugati hatalmak törekvéseit illeti — hogy az ENSZ-nek ki­zárólagos képviseletet pró­bálnak biztosítani, elősegíti a nyugatnémet vezető kö­rök revansista nézeteinek terjesztését az ENSZ-ben. A nyugati államok ehhez hasonló akciói ösztönzik az NSZK militarista és neoná­ci erőit, amelyek revízió alá akarják venni a második világháború eredményeit és komoly veszélyt! jelente­nek a világbékéré. Anglia kivonul Távol-Keletről (Folytatás az I. oldalról) renak és Malaysiának egy közös légvédelmi rendszer kiépítésében. A baloldali munkáspárti képviselők hangos ovációval, a tory padsorok felháborodott köz­bekiáltásokkal fogadták Wilson bejelentéseit, bár a kabinet egyelőre érintetle­nül hagyta a Phantom min­tájú amerikai repülőgépek megrendelését. Wilson ezenkívül beje­lentette, hogy a kormány tovább kíván tárgyalni az NSZK kormányával a raj­nai brit hadsereg deviza- költségeinek fedezéséről. A miniszterelnök ezután rátért a takarékossági prog­ram belföldi részére. Beje­lentette, hogy minden tárca szociális, kulturális, egész­ségvédelmi és jóléti kiadá­sait csökkentik, illetve eme­lik a lakosság hozzájárulá­sát így tavasztól ismét be­vezetik a társadalombizto­sítási receptdíjakat mégpe­dig a korábbinál magasabb szinten. Emelik — havi két schillinggel — a munkálta­tók és a dolgozók társada­lombiztosítási hozzájárulá­sát, 1973-ig elhalasztják a kötelező iskolai oktatás 16 éves korig történő kiterjesz­tését Súlyosan megnyirbál­ják az iskola-, a lakás- és útépítési programot meg­szüntetik az iskolásgyerme­kek ingyenes tejellátását Mint mondotta még újabb intézkedések is következ­nek. Szovjet vezetők látogatása az NDK-ban Moszkva (TASZSZ): Leonyid Brezsnyev, Nyi- kolaj Podgornij és Alekszej Koszigin január 15—16-án nem hivatalos látogatást tett Berlinben. A szovjet veze­tők találkoztak és megbeszé­léseket folytattak Walter Ulbrichttal, a Német Szo­cialista Egységpárt Közpon­ti Bizottságának első titká­rával, a Német Demokra­tikus Köztársaság államta­nácsának elnökével, Willi Stoph-al, a minisztertanács elnökével, Erich Honeckerrel, az NSZEP Központi Bizott­ságának titkárával és az NSZEP más vezetőivel. Szívélyes és baráti lég­körben megvitatták a nem­zetközi kommunista- és munkásmozgalom kérdéseit, a Szovjetunió és az NÍ)K, az SZKP és a NSZEP közötti együttműködés és testvéri kapcsolatok további fejlesz­tésének kérdéseit, valamint a nemzetközi helyzet né­hány problémáját Vala­mennyi megvitatott kérdés­ben megmutatkozott a felek nézeteinek teljes egysége. ★ Leonyid Brezsnyev, Nyi- koiaj Podgornij és Alekszej Koszigin Lengyelországban és a Német Demokratikus Köztársaságban tett nem hi­vatalos látogatásukról visz- szaérkeztek Moszkvába Murmanszk, az Arktisz kapufa Látogatás a rókafarmon (3.) 670 tehén, 11 ezer tyúk és 1500 sarki róka —, so­rolja meghökkentő csopor­tosításban az állatállományt Pjotr Ivanovics Kuznyecov, a Murmanszk melletti Tu- loma Kolhoz elnöke. Az el­nök — mint a vidék lakos­ságának túlnyomó többsége — maga is „bevándorló”: ukrán. Tula vidékéről. Ti­zenöt éve került ide, ami­kor leszerelt a flottától. Mint mondja: nem tudott erről a tájról elszakadni... Pedig nem könnyű a dol­ga a sarkvidéki kolhoz 180 tagjának, akiknek 60 szá­zaléka „őslakó” lapp. A lappok 30 éve még halásza­tot, vadászatot űztek, ma pedig a legjobb állatte­nyésztők. Többen kaptak kitüntetést kiváló munká­jukért, s a kolhoz büszke­sége Varvara Vasziljevna Zendihanova borjúnevelő, a szocialista munka hőse. A kolhoz dolgozóinak anyagi elismerése sem ma­rad el: a régi kunyhók helyén modem, fürdőszobás, vízvezetékes lakások épül­nek. A szövetkezet évi jö­vedelme 750—800 ezer ru­bel, amelyből garantált ré­szesedést kapnak a tagok, akik ugyan úgy, mint a te­rület minden dolgozója, megkapják a 40—80 száza­lékos sarki pótlékot is. Pjotr Ivanoviccsal végig­sétálunk a gazdaságon. Nem titkolt büszkeséggel szed fel előttem néhány krump­libokrot. Minden tövön 10 —12 rózsaszínű, egészséges burgonya. Ahogy lerázza róluk a földet, s kezén ke­resztül lepergeti, érzem: ez az ember is úgy szereti a földet, mint a magyar pa­raszt Burgonya a sarkvidéken? Igen, — mert a természet a másik kezével visszaadja, amit egyik kezével elvesz: június elején vetik és augusztus végén már fel­szedhető a burgonya. A nap ugyanis ez idő tájt éjjel-nap­pal süt és ez hallatlanul meggyorsítja a vegetációt. Az elnök elmondta, hogy most kísérleteznek az elő- csiráztatással is. amelynek alkalmazásával még rövi­debbé tehető a burgonya- termesztés ideje. A szántóföldek kéthar­madán különböző évelő fü­veket termesztenek: soha nem láttam még olyan dús, kövér, erőtől duzzadó zöld takarmányt. Ezt aztán si- lózzák és úgy használják etetésre. A száraztakar­mányt központi készletből kapják, hiszen a gabonafé­lék itt nem érnének be. Zabföldeket ugyan láttam e vidéken mindenfelé, de azt is zölden vágják le. A 11 ezer hófehér tyúk szállása gépesített tojás­gyár. 120—130 darab az át­lagos tojáshozam évente. Etetés. itatás, tisztogatás, tojásgyűjtés — futószalagon. A tenyésztés mégis eltér a szokásostól: hiszen — ne felejtsük — a sarkvidéken vágyunk. A hónapokon át hiányzó természetes fényt mesterséges fénnyel, vita­mindús táplálékkal pótol­ják. A fekete-tarka szarvas- marhák amolyan sarki te­henek, amelyeket már a szovjethatalom évei alatt Jakov Malik szovjet kül­ügyminiszter-helyettest a szovjet kormány kinevezte a Szovjetunió állandó kép­viselőjévé az ENSZ-ben és a Biztonsági Tanácsban. A 62 esztendős Malik 1937 óta diplomata. Nagy­követségi tanácsos és nagy­követ volt Japánban, majd 1948 és 1952 között az ENSZ Biztonsági Tanácsá­ban képviselte a Szovjet­keresztezéssel akii ma ti hál­tak, tettek alkalmassá a sarkvidéki életre. S hogy nem eredménytelenül, azt 4000 literes évi átlagos tej­hozam mutatja. Itt is min­den gépesítve. S végül: látogatás a ró­kafarmon. Jöttünkre ketre­ceikben izgatottan ugrótv doznak a mindig mozgé­kony sarki, vagy kék ró­kák. A hattagú nevelőbri­gád vezetője, a 23 éves Galina Spiriceva, aki nem­rég végezte Archangelskben a 3 és fél éves speciális állattenyésztő iskolát. Hal­ból, vitamindús keverékek­ből és más Ínyencségekből készül a kincset érő rókák tápláléka. Az elnök el­mondja, 7—8 hónap szüksé­ges egy rókageneráció fel­neveléséhez és darabonként átlagosan 35 rubel hasznot hoznak a kolhoznak. S hogy ez nem rossz üzlet, azt bi­zonyítja, hogy az elkövetke­ző években az 1500-as lét­számot 5000-re kívánják növelni. Előfeltétel: meg­felelő kapacitású hűtőbe­rendezés a könnyen romló haltáplálék frissen tartásá­ra. Krumpliföld és frizsi­der — a sarkvidéken! Ha nem jártam és tapasztaltam volna ott, el sem hinném... Gáti István uniót 1953-tól 1960-ig « Szovjetunió londoni nagy­követének tisztségét töltöt­te be. 1960-ban a Szovjet­unió külügyminiszter-he­lyettesévé nevezték ki. Nyikolaj Fedorenkót más feladatkörrel való megbí­zása kapcsán felmentették a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselőjének és biztonsági tanácsi képvise­lőjének tisztsége alól. Jakov Malik a Szovjetunió új állandó ENSZ-képviseíöje 3. A vitorlamester meggyő­z .»(léssel bólogatott. Korona­tanú volt. — Nagyon szép a mester­ségem — védekezett Ga­lamb —, a filharmónia és a baVft rvn--’--■■a komoly hi­vatásnak számít. — Az ilyen embernek ten­gerre kell menni! Tengerre! Nem gondoltál még rá, hogy matróz légy? Galamb elkomorodott. — Az is voltam. — Nagyszerű! Ha megfe­lelsz a feltételeknek, be- állhatsz a Brigittára. Van­nak papírjaid? — Nincsenek. —Akkor megfelelsz a fel­tételeknek. Akarsz velünk jönni? Yvette hirtelen közbe­szólt: — Ne menjen, Galamb úri a „Brigitta” rövidesen el fog süllyedni. Rozoga, vacak vi­torlás. Kimondom őszintén, ha a matróz urak nem ve­szik sértésnek, csak a leg­elszántabb csirkefogók vál­lalnak szolgálatot rajta. — Ne hallgass Yvette-re. A „Brigitta” nagyon jó hajó — mondta bizonytalanul a kormányos. Yvette elsápadt a felháborodástól. — Ezt nekem mondja? Nekem akar maga hajókról mesélni, miután húsz éve barátkozom a világ tenge­résztestületével? Azt mond­tam, hogy a „Brigitta” el fog pusztulni, rohadt a bordá­zata, és fél hüvelykkel mé­lyebbre süllyed a hatóság által előírt merülési vonal­nál. — Ez igaz — vallotta be a vitorlamester —, de végre is az emberek nem a nyu­galmas, biztos öregség miatt szállnak hajóra. Jössz, Ga­lamb, vagy nem? — Csakugyan olyan ve­szélyes jármű? — kérdezte tűnődve Galamb. A kormá­nyos sóhajtott és vállat vont. —• Mivel jelen van a ha­jók anyja, bevallom őszin­tén: a „Brigitta” nem pá­lyázhatna a kék szalagra. Ha családos ember volnál, nem is hívnálak. — Köszönöm. Mivel van családom, elfogadom a meg­hívást, és jelentkezem a Brigittára. — De biztos, hogy nincse­nek papírjaid? — Egy szál sincs. — Ezt majd igazolnod kell. A kapitány régimódi ember, és köti magát bizo­nyos formaságokhoz. Mehe­tünk. — Ne menjen, Galamb úr! — búgta, mintegy a pár­ját siratva Yvette, és telje­sen babaarcán mélabús rán­cok támadtak. — Ne men­jen, Galamb úr, ha néha kell 5t-tiz frank, szívesen adok kölcsön... — Köszönöm a felajánlott hitelkeretet, de nem fogad­hatom el. Hé! Jeanette! Hoz­zál a számlámra egy pohár rumot és egy csokor virá­got a nagyságos asszony­nak... Kezét csókolom, ne­mes hölgy... Elmentek. Az utcára még egy másodpercig utána bú­gott Yvette hangja: „Ne menjen, Galamb úr...” De Galamb úr ment. Elég volt messziről meg­pillantani a Brigittát, hogy lássa: Yvette nem túlzott. Ez a gőzös egy környékbeli kirándulást sem kockáztat­hatott volna meg veszély nélkül. Ezzel szemben több hónapos tengeri utakat bo­nyolított le. Egy óra múlva Galamb megállapodott a kapitány­nyal. Négy nap múlva in­dulnak Havannába, és a Panama-csatornán át a Csendes-óceánra. Az út leg­feljebb ha egy évig tart. — Mondd — kérdezte a vitorlamester, mikor újra partot értek —, miért jelent­keztél nyomban, mikor hal­lottad, hogy a hajóval utaz­ni életveszélyes? Talán meg akarsz halni? — Szó sincs róla! —- fe­lelte kissé ijedten Galamb. — Szeretem a veszélyt. „Hohó! Jó lesz vigyázni” — gondolta. Egy kávémérés­ből levelet írt anyjának és húgának, özvegy édesanyja és a tizennégy éves Anette Párizs villanegyedében la­kott a Harrincourtok családi házában, amely becsértéken felül volt megterhelve köl­csönökkel. Előkelő párizsi is­merőseik nem is sejtették, hogy a fiatal Harrincourt Marseilleben kocsmai éne­kes, és az ő jövedelméből tartják fenn a köztisztelet­ben álló finom úri család szerény háztartását Harrincourt a tengerészeti akadémia növendéke volt. Itt is szerették, mert némely ember már úgy jön a világ­ra, hogy mindenütt szeres­sék. De az olyan mogorva egyének, mint Lauton Tracy márki tengerészeti felügyelő, minden kedvességnek ellen­állnak kőkemény szívükkel. Lauton Tracy magányosan élt Lyon környéki szőlőjé­ben, és időnként megjelent néhány napra az akadémián vagy az iskolahajón, hogy csontos ujjait rázva, ráncos, sovány mumiaarcán bozon­tos szemöldökét összehúzva, zord prédikációt tartson. A kadétok állandó elkese­redésben éltek miatta. A ta­nárok sem rajongtak érte. De magas családi összekötte­tései révén bizonyos volt, hogy nyugállomány helyett egy díszszemlén fogja elra­gadni a végelgyengülés. Hogy mégsem így történt, annak az oka Harrincourt, akitől egy vizsgamanőver után a felügyelő megtagadta a következő iskolai rangfo­kozatot. Harrincourt vidáman je­lent meg aznap a kadétok hálótermében: —Az öreg Tracy ma el­vágta magát nálam. Nyug­díjazni fogom. — Hülye vagy — vélte az egyik kollégája, nem min­den alap nélkül. — Fogadhatsz velem egy ezüst öngyújtóba, hogy a leg­közelebbi vizsgáig nyugdí­jazzák Tracy bácsit. — Tartom. Harrincourt megnyerte az öngyújtót, de elvesztette az életpályáját (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom