Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-13 / 10. szám

Az árak és a gazdasági fejlődés A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésével egyidejűleg árrendszerünk is megváltozott. Korábban a termelői, a mezőgazdasági, a külkeres­kedelmi és a fogyasztói . árak többsége hatósági ár volt s a piaci feltételeket, a fogyasztó értékítéletét tükröző szabad árak csak szűk körben érvényesültek. A hatósági árakat a stabi­litás, a gazdasági változá­sokkal szembeni merevség, érzéktélenség jellemezte. Ezek az árak nem tájékoz­tattak sem a költségviszo­nyokról, sem a piacon vég­bemenő változásokról; nem befolyásolták sem a ter­melés, sem a fogyasztás Összetételét. A termelői, a külkereskedelmi és a fo­gyasztói áraik egymástól is eíkülönültek. A hatósági árak tehát alkalmatlanok voltak az értékarányok ki­fejezésére, állandósították a társadalmi és a vállalati érdek ellentétét, nem adtak információkat a gazdasági döntésekhez, nem segítették a gazdaság belső arányta­lanságainak felszámolását, végső soron a fejlődés üte­mét is fékezték.1 A gazdaságirányítás új rendszerének az a legfőbb célja, hogy meggyorsítsa a gazdasági fejlődést. Nyil­vánvaló, hogy ez a cél csali erre alkalmas árrend­szer segítségével valósítható meg. Ebből az összefüggés­ből az. is kitűnik hogy az új árrendszer nem egyike a számos mechanizmus­elemnek, hanem azok leg­fontosabbika, amely nélkül nem kapcsolható ősszé a tervszerű központi irányí­tás és a piaci mechaniz­mus. .... ni.:Mi jellemzi az új árakat? A termelői árak általá­ban a társadalmi ráfordí­tásokat — tehát az érték- viszonyokat — veszik ala­pul. Szerves kapcsolat lé­tesült a külkereskedelmi és a termelői árak között; a vállalatok exportoól szár­mazó bevételét és az im­porttal kapcsolatos költsé­geit a külső piacok érték­ítélete, a deviza ár szabja meg. Megváltozott a fo­gyasztói árrendszer is. Ed­dig a lakosság . árualapjá­nak mintegy 10 százaléka kériilt forgalomba az ér­téknek megfelelő áron; a fogyasztási cikkek és a szolgáltatások zöme a köz­gazdaságilag indokolt árnál drágább, vagy olcsóbb volt. A fogyasztói árreform (éves szinten 3,8 milliárd forin­tot kitevő árcsökkentéssel és 2,4 milliárdos áremelés­sel) szerény mértékben ki­szélesítette a fogyasztói, va­lamint a külkereskedelmi és a t rmelői árak kapcsola­tát; azaz a fogyasztói ára­kat a társadalmilag szük­séges ráfordításokhoz kö­zelítette. Ám mindez — az új ter­melői árak kialakítása, a fogyasztási cikkek jelentős részére kiterjedő ármódosí­tás — még nem árreíorm, csupán nagyszabású árki- igazítás, amely létrehozta a pillanatnyi' helyzetnek megfelelő célszerű árará­nyokat. A mostani árválto­zásokhoz azonban új ár- mechanizmus is társul, amely lehetővé teszi a pia­ci feltételekhez igazodó ár­mozgást. A piaci mechaniz­mus — a műszaki fejlődés, az igények, a kereslet-kí­nálat árszabályozó hatása — a legteljesebb mérték­ben a külkereskedelmi és a termelői árak kapcsola­tában érvényesül. De je­lentős szerepe lesz a bűső piacon is a termelők és a felhasználók, a termelés és a fogyasztás egymásra ha­tásában. Mennyiben segíti az új árrendszer és az árak sza­bályozott mozgása — az ármechanizmus — a fejlő­dés gyorsítását? A helyesebb árarányok s a társadalmi ráfordítások­hoz igazodó árak reálisabb választ adnak — mind népgazdasági, mind vállala­ti szinten — az olyan kér­désekre: mennyibe kerül, mit ér, mennyi ráfordítást (költséget) igényel és meny­nyi jövedelmet biztosit? De az új árrendszer és a pia­ci hatásokat tolmácsoló ár- mechanizmus nemcsak tájé­koztat, hanem a termelők és a fogyasztók magatartá­sát is tevőlegesen befolyá­solja, a termelés és a fo­gyasztás összetételére is hatni fog. Utalnunk kell arra, hogy nemcsak az árrendszer és az ármechanizmus válto­zik, hanem az irányítás eszközei és a vállalati gaz­dálkodás lehetőségei is újak s egymással össz­hangban érvényesülnek. Eb­ben az összefüggésben: az árak egyrészt informálnák, de a nyereség érdekeltség révén egyúttal kényszeríte­nek is arra, hogy a vál­lalat termelését, gazdálko dúsát a piaci feltételekhez, tehát a fogyasztók, a fel­használók szükségleteihez igazítsa. Az új árrendszerben — a fix áraktól eltekintve — nem lesz eleve garantált vállalati nyereség; annak mértékét egyaránt befolyá­solja a piac értékítélete és a tényleges termelési költ­ség. Az új árrendszer s a nyereségérdekeltség termé­szetesen egyéb vonatkozás­ban is (gyártmányfejlesztés, választék, minőség stb.) a termelés és a fogyasztás egyik fő szabályozója, moz­gató rúgója lesz. Az árak nemcsak jelző- rendszerként működnek, hanem a keresletnek, a piaci értékítéletnek meg- -s fetalőon. a különféle., gazda­sági folyámatokra is hat- ' 'háK," őW'ttozáák- tó*re< 8 na­gyobb fejlesztési alapot és teszik kifizetővé a beruhá­zást. ahol a termelés gaz­daságos, vagy ahol a ter­melés még nem elégíti ki a társadalom, a piac szük­ségleteit összegezve megállapít­hatjuk. hogy az új árrend­szer és ármechanizmus a gazdasági struktúra arány­talanságainak folyamatos megszüntetésével — ami­ben természetesen a terv­szerű központi irányításra is sok feladat hárul — a kiegyensúlyozott és gyor­sabb gazdasági fejlődést se­gíti. (G.) Az akaratos agionómus ■■■HMWHMHHBHni MW—II tf Egy kis község a konzerv bázisa lett Hatvan vagon paprikát szedtek, több mint másfél millió forint volt utána a bruttó bevétel. Mindez qtt történt, ahol pár évvel ko­rábban csak hírből ismer­ték a zöldségkerté* setet. Nyíribrony határa, miit általában a baktalóránthá- zi járás valamennyi közsé­gének határa homokos, gyü- rnölcskertészeten kívül a kertészkedés szó fogalom. A KÉTELKEDŐK ELLENÉRE Lubiczki József íőagro- nómus abban az időben került az Uj Élet Tsz hez, amikor a gazdaságot a gyengén működők közt is a leggyengébbek között tartották nyilván. A gyen­geség magyarázata egysze­rű volt, rossz adottsággal rendelkeztek nem volt gyümölcsösük, ma sincs termő és homokon kimon­dottan szántóföldi terme­lésből jó eredményt elérni a csodával határos. Ide tartozik még, hogy a föld rossz a talajerő utánpót­lás hiánya miatt leromlott állapotba volt. A főagro- nómus azonban észrevett valamit. Nyíri bronynak van egy darabka olyan határrésze, amelyet az őslakók a rosszabbnál is rosszabb földnek tartottak, hiszen lapályos, a kapás növény se igen termelt meg rajta. Lubiczki József javaslata egyszerű volt, létesítsenek azon a részen kertészelet. Az emberek kinevették, de még a járásnál, a megyénél is fantasztikusnak tartották az elgondolást. Már csak azért is, mert a kertészke­déshez nem volt hozzáértő ember, s a paprika, para­dicsom kényes növény, pa­lántaneveléstől érésig sok gondoskodást, hozzáértő munkát kíván. v-• FŐ A FOKOZATOSSÁG A kételkedők ellenére a főagronómus keresztülvitte amit akart. Hitelt szerzőit hollandi ágyakra, egyéb felszerelésekre s az első évben csak kicsibe, pár holdon, de megkezdték a paprikatermelést. Még a palántaültetést is embertől emberhez járva kellett az akaratos agi'onómusnak be­mutatni. A siker nem ma­radt el, s az évek eredmé­nyét sűrítve ma már ott tartanak, hogy 70 holdon termelnek konzervgyári paprikát. A tsz 63-ban gyenge volt, 65-ben 66 ban közepesen gazdálkodott, s az elmúlt év eredménye után ma már a jók köze tartozik. De nem lehet mindent csak a paprikatermesztéssel ma­gyarázni. Lubiczki József sem teszi ezt. A fokozatos­ságot említi. Miként a pap­rikával fokozatosan fejlőd­tek fel, ugyanúgy fokozato­san kialakították a leg­főbb üzemágakat. Egyik ilyen jól jövedelmező üzemáguk az állattenyész­tés. Tehenészetük nemcsak járási, de megyei sőt or­szágos összehasonlítást is kibír. Háromezer literes átlagot fejnek. Fokozatosan tértek át a sertés törzs te­nyésztésre. A tsz kevés ab­rakot tud termelni, s e kevés abrak a törzste­nyésztést kielégíti, de már nagyobb arányú hizlalásra nem lenne elegendő. A fo­kozatosság volt jellemző a dotálásra is. Készpénzfize­tést először lí>64-ben az állattenyésztőknél alkal­mazlak. aztán a készpénz­fizetési rendszert kiterjesz­tették a növénytermesztők­re, a kertészetre. Az átlag- kereset így készpénzfizetés­sel az elmúlt, évben már havi 2500 forintot tett ki. A paprika művelői például ha valaki nyolcszá? ölet váltalt, csupán azután nyolcezer forintos jövedel­met kapott. A nyíribronyi Uj Élet Tsz eredményét, a tagok szorgalmát s a vezetők rá­termettségét egyetlen té­nyezővel is fényesen lehet bizonyítani. Jelenleg ki- lencvenen kérik felvételü­ket- tsz-tagnak. Nem vélet­len. De a jelennél, a múlt­nál izgalmasabb és érde­kesebb a jövő. Továbbfej­lesztik a kertészetet, bő­vítik az állattartást. Már épül egy hatvan férőhe­lyes borjúnevelő, s a takar­mány termő terület növelé­sére a tsz tavaly 12 holdon végzett lucernamagfogást. TOVÁBBRA iS BIZTONSÁGOSAN A gazdaság arányaihoz mérten idén a belvízmen­tesítésre is nagy összeget, több mint félmillió főnre tot költenek. A gazdálkodás biztonságossá tétele mel­lett jó eredményt várnak egy savanyító üzem létesí­tésétől is. Mindezekről a főagronómus úgy beszélt, hogy a jövő gazdálkodását illető terveket, elképzelése­ket alapos számítás előzte meg. A nyíribronyi határ so­ha sem kényeztette el bő­séges terméssel az ott élő embereket. Most sem teszi, de kényszerítve van rá, hogy megfontolt tervek alapián gondos, odaadó munkával a maximumot adja. Seres Ernő Feílődüí az irodagép javítás Az Irodagéptechnikai Vállalat már évek óta há­rom megyének dolgozik. Ide hozzák Hajdú, Borsod és Szabolcs megye elrom­lott vagy időszakos kar­bantartásra szoruló iroda­gépeit. A vállalat dolgozói, tekintettel arra, hogy az irodagépek technikailag egyre inkább bonyolultab­bak, állandóan fejlesztik tudásukat. Minden évben továbbképzésen vesznek részt, ahol az új gépek javítását sajátítják el. Ta- vaiy négyen tanultak Bu­dapesten, ahol a fő tan­tárgy egy új fénymásoló készülék volt. A nyíregyházi vállalat dolgozói az 1367 évi ter­vet az év végére 103,2 szá­zalékra teljesítették. Az új év első negyedéves tervét már a múlt évi eredmények ismeretében állították ösz- sze. Ebben az évben már 26-os létszámmal dolgozik a vállalat és első negyedéves tervük 564 ezer forintot tesz ki. Ebben az évben is bővült a szolgáltatások szá­ma, mivel az év eleje'öl már a könyvelőgépek javí­tását és karbantartását is vállalják. Már elutazott a vállalat egy műszerésze a budapesti továbbképzésre is, ahoi az elektromos író­gépek javításával ismerke­dik meg. Az év második felében pedig már az iro­dagépeknek ezt a fajtáját is tudják Nyíregyházán ja­vítani. Napi ezei pái c’j Végtelen szalagokon halad a cipő az útján, amíg elkészül, amíg a csomagolóba kcrüL Naponta ezer pár készül a Nyíregyházi Cipőgyárban. Hammel i felv. A vigalom embere A fiúk jobb lábbal, ** a lányok ballal lép­nek egyet. Utána a fiúk ballal, a lányok jobbal ket­tőt. Aztán sasszé. Csak kecsesen, érzékkel, mintha szánnátok. Tessék! Imerős a velem szemben ülő vasúti utitárs. Nagyon ismerős. Vajon még most is ?... — ön. ha nem tévedek, Molnár Gábor ugye. A tánctanár. — Nem téved — feleli szívélyesen és mosolyog. Amiből úgy látszik, most Is van a természetében, tar­tásában bőven. — Még mindig tanít? — Kell tanítani. Nekem a táncot, másnak mást. így van rendjén. — Valamikor én is tanít­ványa voltam Gábor bácsi­nak. Mikor is? Igen, har­mincnégyben. Régen volt — Huszonkettőben kezd­tem. Az még régebb volt. — Ha szabad kérdeznem, hány éves tetszik lenni? — Nincs tagadnivaló: hatvanöt. — És még mindig.« Most is tanítás miatt utazik. — Nagyecsedre. Zenees­tét tartok, ötvenhat tanít­ványom van ott. Külön­ben most egyszerre három helyre járok. Ecsedre, Csen- gerbe, Pusztadobosra. Dőlt szárú háromszög a megye térképén. — Még mindig bemutat­ja Gábor bácsi a tanítandó táncok lépteit, figuráit? Nevet. Báránybundás kucsmája a fogason. Haja fehér mint az ablakon tú­li hó. — Mutatom, persze. Másképp nem lehet. Szí­vesen mutatom. A pályám­mal jár. Csak... legyen kik­nek mutatnom. — Most is három helyre jár... — Ilyenkor, télen má- sabb. Jobban megy. Hosz- szúak az es ék, van idejük a fiataloknak. Meg a lá­nyok anyukájuknak, akik kísérők. Vidéken ez még így van. Hetenként két es­tén. Hat héten át Mert, aki addig nem tanul meg táncolni, nem is fog tudni soha. i*r- És nyáron?. — Akkor is megy a szak­ma. Kihasználom a vaká- ciós időt. Mert, mikor is­kolába járás van, mégsem mindén iskolaigazgató egy­forma. Van aki támogat, van aki ellenem agitál. De ez inkább a gimnáziumok­ra érvényes. Mellette, félig az ülés alatt mintha írógép lenne abban a táskában. Csak ilyen nagy méretben olyan nincs. — Magnó — mondja, mintegy eltalálva töprengő nézésem kérdőjelét. — Tn- nen sem hiányzik a tech­nika. A tanításhoz nem alkalmazok zenekart. Meg­teszi a magnó. Amikor szükséges és amilyen zene kelL Kis szünet a beszélgetés ben. Közben arra gondo­lok, igen, ez Is egy pálya. Szép pálya a maga emberé­nek. Akinek van hajlama és tehetsége a szünetben vigalomra. Mert a Gábor bácsié a?. Munkája idejére teljesen ki kell küszöbölnie magatartásából, egyénisé­géből személyes vagy akár családi dolgai!, problémáit. Ilyenkor nem ismerhet úgynevezett rossz közérze­tet. A padlón, a kövön, hol mi van „területén", folytonos vidám arcra, ke­délyre van szükség. Az egyéni megjelenés, hangu­latosság. bemutatás számára nélkülözhetetlen. A ta­nítványok nem tudhatják meg személyes aggodal­mait, nehézségeit. Nem veszthetik azért kedvüket. A tanárnak alkalmazkodni kell hozzájuk, lobogtatni a vigalom iránti érdeklődő szikrákat. Másképp nem lehet táncolni... ö töri meg a hallgatást. Úgy látszik végképp vele­járó a beszélve is szórakoz­ni tudás, a modor inelegé­nek öntése. — így aztán, én is meg vagyok. Igaz, nem építet­tem palotát. Élek a felesé­gemmel véglegesített helye­men. Mátészalkán. Onnan járok szét De azt már elér Lem. hogy az általam tanított Nyírlugosi Állami Gazdaság tánccsoportja jó nevű lett. Moszkvában, nemrég egyik fesztiválon aranykoszorús jelvényt nyert. Meg, ha jól tudom, a mi pénzünkben számít­va, hatvanezer forintot. A gazdaság Igazgatója négy­ezer forinttal jutalmazott. Más, általam tanított együttesek is értek el szép eredményeket. Ez jó szá­momra. — Milyen nyugdíjra szá­míthat Gábor bácsi? — Ha elérkezik az ideje, akkor is meg tudok lenni. Járhatna több is majd, de a másik rendszerben kö­zösségi kasszába fizettük a keresetet. Abból kaptunk vissza. Az akkori OTI-ba meg elfelejtettek bejelente­ni. Azt az időmet nem tu­dom igazolni. Akik tanúsít­hatnának, már meghaltak. Utánuk pedig... még egyál­talán nem akarok menni. — No, és a mai, meg mindig új divattal jövő táncokat is ismeri, tanítja Gábor bácsi? Első válasza az elmarad­hatatlan mosoly. — Nemigen van olyan új. Mind ismertek régebb­ről. Az ütem, a mozgás gyorsasága változott. Ez érthető. A világ is egyre gyorsabb tempóra vált, igyekszik. Mikor leszáll, segítek le­adni a magnót. Zeneestét tart, esic a vígalom embe­re. Asztalos Báliitü

Next

/
Oldalképek
Tartalom