Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-28 / 23. szám

Szabolcs-szatmári táiak OROS Seth Wade: Ma éjjel hallottam az Elnököt* Ma éjjel hallottam az Elnököt, szabadságról szavalt náthától berekedve, népekről, melyek a nádkunyhókban a vil­lanyvilágítást sürgetik; az elaggott istenek számára valamiféle új áldozatot emlegetett, merthogy a szabadságot s a villanyvilágítást nem nélkülözhetik az emberek. ■ Lehetséges, hogy mindez nélkülözhetetlen, s ki más tudná, mint ő, hogy így van-e... Én ugyanúgy fázom most valamitől, de lehetséges, hogy majd a döglött katonáknak az ember végül is mindent meg­magyarázhat, és így beszél: Ö, sajnos, nem terjedtek ki mindenre a gondolataim! Szóval most, hogy e sorokat körmölöm, azt gondolom az Elnökről, aki talán velem együtt álmatlan éjjelente, (hacsak saját szövegeit tetteit el nem unta) üldögélve s töprengve egy túlságosan világos szobában, azt gondolom, hogy a hideg a fejben nyüzsgő agyrémekből árad egyre. Ladányi Mihály fordítása •Seth Wade, az Egyesült Államokban éld (tatai költő. Érdekes község«. Község, vagy külváros? Nyíregyháza kertvárosa? Közigazgatásilag község, önálló tanácsa van. Az ide­gent a tanácsháztól szerte­ágazó, kissé kanyargós ut­cákkal, jócskán nádfedeles házakkal, vegyesboltokkal hamisítatlan falusi idillel fogadja. Annak ellenére is, hogy az autóstérkép szerint mindössze 6,4 kilométerre van Nyíregyházától. Ahon­nan autóbusszal kiutazni Orosra nem nagyobb gond, mintha a városban az állo­mástól az Északi Alköz­pontba menne az ember. A városhoz való közeli kap­csolatokra utal az is, hogy igen sok nyíregyházi vásá­rolt telket Oroson 1967-ben, amikoris e telkek árából 200 ezer forint többletbevé­tel keletkezett a községfej­lesztési alapban! Á legtöbb telken vikendház épül a hírek szerint. A község múltja Is érde­kes — ha lehet hinni az egykorú feljegyzéseknek. Ősrégi településként emle­getik; Wrus. Oros, majd Orros városként fordult elő a neve. S a monda szerint a napóleoni háborúk ide­jén francia csapatok is táboroztak területén. Hogy így volt-e, ki tudja? Min­denesetre Táborhely dűlő még ma is van a határban. Oros közelebbi múltja viszont nem szűkölködött grófokban, uraságokban. A község területe nagyjából, egészen a felszabadulásig nagybirtokosok kezén volt. A Dessewffy, Vay, Kállay név gyakran megtalálható, a megmaradt régi iratokon. A község határa nagyjá­ból 12 ezer holdból állt, s ebből ló ezer holdon nagy­birtokok voltak, csupán 2 ezer hold volt parasztké­zen. De mindössze négy-öt olyan gazda akadt, akinek 40—50 hold földje volt, a többieknek inkább nadrág- szíjföldecskék. Mit csinált, miből élt a község paraszti népe? Cselédek voltak! Kepébe jártak aratni, minden hatodik, hetedik keresztért, s olykor az is megtörtént, hogy a sok sze­gényember összevereke­dett, hogy melyikük jusson munkához... Az asszonyok meg ba­tyuztak! Kora hajnalban a tejet — ami egyébként a családban is szinte életet jelentett „kész helyre’ hordták a városba, meg a kis zöldséget, ezt, azt... így szerezték meg a minden, naphoz szükséges pénzt. S télen-nyáron mire a nap feljött, már .gyalog meg is járták Nyíregyházát, s utána egész nap a mezőn dol­goztak... Abban az időben autóbusz még nem volt de ha lett volna se ültek vol­na fel... Vonattal se jártak, hiszen elvitte volna a pénzt, amit a batyuzás ho­zott... S mindjárt ide kí­vánkozik egy megjegyzés. Ofosiak mondták, hogy ma Oros a menyecskék, meg a fiatal lányok semmi pénzért nem kötnék fel a batyut: szé­gyellnék.« Igen, szégyellnék! S ebben a szóban benne van, hogv nincs is rá szük­ség, hogy a felszabadulás óta eltelt évek alatt alapo­san megváltozott az élet Oroson. Kócsák Zoltán, a községi tanács vb elnöke hatéves kora óta Oroson él, alapo­san ismeri a falu életét. De adatokat is elővett. Néhány sok mindenről árulkodik... Az elmúlt évben a köz­ségben saját erőből és OTP-hi télből 60 új lakás épült. Oros belterületén 604 rádiót és 136 televíziót tartanak nyilván... s 733 újságelőfizető van, s ez azt jelenti, hogy ' majdnem minden családhoz jár va­lamilyen sajtótermék: leg­több helyre Népszabadság és Kelet-Magyarország... öt vegyesbolt, két ital­bolt, s egy cukrászda gon- gosdodik az ellátásról, az egyik vegyesboltban ruha­neműt, s edényféleséget is kapni. A községnek van orvosa, gyógyszertára. Hogy élnek ma az oro- siak? A községi tanács elnöke szerint nem rosszul. De életmódjukat a hétköznapo­kat erősen befolyásolja a város közelsége. Amely né­hol ver, néhol simogat... Azaz jó, hogy közel van. Mert. ha valamit nem le­het kapni otthon, vagy na­gyobb bevásárlást keli esz­közölni... színházba, szóra­kozni vágyik valaki — autóbusszal oda vissza 7 forint 60 fillérbe kerül. Az életfelfogást a világszem­léletét befolyásolja, váro­siassá teszi. Más szempontból viszont kimondottan hátrányosan hat a közelség. Túlságosan nagy Nyíregyháza, a város elszívó hatása. A tanácsel­nök szerint az 5000-es lé­lekszámú község munkaere­jének hatvan százaléka „el­jár.” Legtöbben a kon­zervgyárban dolgoznak. Reggel fél 5 órakor indul Nyíregyházára az első busz, s este 11-kor érkezik a köz­ségbe az utolsó, amely a konzervgyári „műszakoso­kat” viszi haza. S emellett jó a vonatközlekedés is. Ezek a tényezők is csábíta­nak. Szinte nincs is olyan család, ahonnan valaki ne járna el dolgozni Nyíregy­házára, vagy a megyén kívülre. A község belterüle­tért alakult Búzakalász Tszcs érzi is ezt, s fokozot­tabb gépesítéssel igyek­szik ellensúlyozni, hogy a fiatalok közül szinte vésze­sen kevesen választják a mezőgazdaságot... Kérdés, hogy meddig lesz ez jó? Őröshöz kiterjedt tanya­világ tartozik: Nagyszállás, Nyírjes, Világos, Kőlapos, Kismező. Forgács és Lévai tanya, hogy csak a nagyob­Soltész Albert rajza bakat említsük. Világos ta­nyán a Győzelem, Nagy­szálláson pedig az Arany­kalász Tszcs működik, mindkettő elég szép siker­rel... De a város közelsége a tanyákra is értendő... Egy példa: Nagyszálláson — 110 család él itt! — a há­ziipari szövetkezet vesszőío- nó részlege működik, s a foglalkoztatottaknak mint­egy fele Nyíregyházáról jár ki. A város terjeszkedéséről Kócsák Zoltán tanácselnök azt mondta, hogy előbb- utóbb az lesz a vége, hogy valamikor Nyíregynázahoic csatolják majd a községe*. Tévedés ne essék, nem azt mondta, hogy egy-két év múlva... csak azt, hogy előbb-utóbb. Jő, jó, de hogyan fejlő­dik tovább a község, a fen­tiektől függően, vagy íüg- getlenül? — adódhat a jogos kérdés, A válasz rövid: a lehető­ségekhez mérten, nyugodt tempóban. Az elmúlt év­ben például befejezték Oros villamosítását. A község belterületén minden utcába, valamint minden nagyobb tanyára eljutott a villany. A községfejlesztési terv szerint 1968-ban pedig a község ivóvízgondját akar­ják megoldani. Évek óta várt ez megoldásra, most van rá pénze a községne-k. s a belterületen három. Kőlapos tanyán pedig egy jó ivóvízű kutat furatnak. Az is a nyugodt tempóra, a fokozott fejlődésre enged következtetni, hogy a köz­ségben sokan úgy vélik: nem jönne rosszul, ha egy korszerű, önkiszolgáló bol­tot kapnának. S azt is sokan állítják, hogy egy kisvendéglő is „kifizetné" magát. Érdekes a községi tanács távolabbi terve is, mely szerint ha az ivóvízgondot letudták, nekivágnak egy korszerű, új falusi kultúr­otthon építésének... Most is van ugyan de olyan kicsi, hogy semmiképp sem felel meg az igényeknek. Az újban helyezik majd el a jól felszerelt könyvtárat, hogy a rendszeresen olvasók száma a jelenlegi 297-ről tovább emelkedjék. Ott kapna helyet a mozi is, de jobban beférnének es­ténként a rendszeresen tv-t nézők is. Úgy szeretnék épí­teni, hogy több. klubszerű helvisége legyen, hogy a KISZ-tagok, a fiatalok is beférjenek... A sportpálya korszerűsítését is 70 ezer forinttal segítette a községi tanács az elmúlt évben, s idén kis falusi sportkombi náttá akarják változtam... Miért mindezek? Hiszen úgymond „belátni” a város­ba. Talán azért, hogy otthon is körülnézhessenek, s egy­re jobban érezzék magukat a fiatalok. S egyre többen maradjanak otthon! Bczi László fy KÖNYV: A görög mitológia szerint Midas, frigiai király — kap­zsiságáért — kegyetlenül megbűnhődött Páratlan, mesés gazdagságú krőzus volt, mégis éhen pusztult, mint a legnincstelenebb kol­dus. Minden arannyá válto­zott, amihez hozzáért, csak­hogy nemesfémmé alakult át az étel és ital is, amelyet a szájához közelített hogy éhségét és szomjúságát csil­lapítsa... Ambrus Zoltán (1861— 1932) ennek a mitológiai alaknak a nevét adta cí­méül legjelentősebb regé­nyének. amelyet a Szépiro- daWni Könyvkiadó most je­lentetett meg a „Magyar el­beszélők” sorozatában. Ter­mészetesen nem valamiféle „mitológiai tétel kibontása” a haladó magyar polgári irodalom egyik úttörőjének ez a kivételes nagy műve: témáját a múlt századvég magyar művészvilágából meríti. A sihederkorát élő magyar fővárosba viszi az olvasót, ahol, mint a korabe­li lapok írták, hatezer pin­celakásban harmincezren laktak; a sajtón kívül a vá­rosházán és a parlamentben is tisztább ivóvizet, s olcsóbb kenyeret követeltek a pom­pás paloták helyett Milyen a századvég Buda­pestjének képzőművész vi­lága, amelyben a regény fő­hőse, a paraszti származású Bíró Jenő, a kőbányai rajz­tanár és tehetséges festő drá­mája játszódik? Az igazi Különösen a hajnalokon, reggeleken szív, harap a zordon kemény tél. Siet az ember dolga végzésére, könnyet facsaró szemmel egyáltalán nem óhajt lassú lépteket, csendes bámész- kodást. És jön a jelentés sajtón, híradótechnikai gé­pek közvetítésével: „Egész Európában dühöng a tél”. Különösen a „hegyimádók- ról” van bő jelentés: „Har­minc kiránduló a hirtelen érkezett rendkívüli hideg és szokatlanul nagy hófúvá­sok miatt a turistaházban rekedt...” De van sajnálatos szenzáció” sík terepről is. „Negyven év óta nem ta­pasztalt viharban... a ten­ger felett óránként 120 ki­lométer sebességű szél tom­bol, egy 500 tonnás hajó elsüllyedt.” Aztán képeket idéz a tél. Kinek-kinek a maga élete és „élménye” szerint. Ne­kem Sári nénit idézi, meg Bokor Károlyt. Sári néni ott élt az egyik faluvégi kis utca végén. Egyedül. Incselkedtek vele a rossz természetű vásott kölykök, mert az öregasz- j szony vak volt. Senki nél­kül volt.. Se gyermeke, se rokonsága. Állítólag egye­alkotó számára fojtó légkö­rű világ ez, a giccses „mű­veket” hajszoló műkedvelő­ké, a hozzá nem értő mű­kereskedőké, a szeszélyes mecénásoké, az önérdeket képviselő műbírálóké és a féltékeny pályatársaké. A Kőbányán lévő Sze­gényház téri sötét bérházban szövődik a szerelem Bíró Je­nő és a szép Vöigyessy Bella, egy tönkrement földbirtokos lánya között. A szegénység­gel dacolva, egybekelnek. Ezzel kezdődik Birő első, a szegénységen és szerelmen alapuló házassága. A beteg Bella halála után Biró hosz- szű évekig csak a fiának és művésze tériek ét a hazai művésztársadalomból kire­kesztetten, viszont hangos sikerekkel kísérve külföldön. Ekkor következik életének nagy változása: házasságra lép Galanthay Masa grófnő­vel, s megkezdődik arany- ember-k ander je. Vállalkozá­sai mesés sikerekkel jár­nak. A leglehetetlenebb vál­lalatok aranybányákká vál­toznak, ha ő áll az élükre — miként Ambrus Zoltán írja: — „A bot kivirágzott volna a keze között, hogy ha vi­rágszállításra adja magát...” Miként torkollik ez az életút, minden külső fénye ellenére, az öngyilkosságba? erről szól Ambrus olvas­mányos regénye, amely — első változatában — hetven­öt esztendővel ezelőtt látott napvilágot folytatásokban a „Magyar Hírlap” hasábjain. dűli lány volt szegény szü­leinek, s árván maradt még fiatalon. Rámaradt a kis kunyhószerű házacska. Ud­varolta egy magához való elesett legény, aki végbosz- szújából szappanfőző lúgot öntött a szemébe, mert meg­csalta volna őt az árva lány az uradalom segédtisztjével. S ahogy öregedett, sötét odvas kunyhójában annál többet csapkodott göcsör- tös kézibotjával az általa „látott” és képzelt Szenes felé. Szenest űzte, hajku- rászta szüntelen a botjával. Keresztnevet sosem mon­dott hozzá. A környék huncut gyere­kei kunyhója ajtajába lo- póztak ilyenkor és vihán- coló vigyorral élvezték a vak asszony kétségbeesett csapkodásait. Máskor, ha elindult valahová Sári néni, hátulról szennyes szoknyá­ját rángatták meg, mire FILMMOZAIK Claudia Cardinale alakítja a Csendes pár dmű most készülő film női főszerepét A másik főszerepet Rock Hudson tolmácsolja. A fil­met Olaszországban és Ausztriában forgatják. Clau­dia Cardinale bejelentette, hogy februárban a Szovjet­unióban egy sarki expedíció­ról készülő produkcióban szerepel. # Alain Robbe-Grillet nem­régiben fejezte be A hazug című francia—csehszlovák koprodukciós filmjének for­gatását. „Filmemben sok a humor”, mondotta az író-rendező. „Különben is úgy hiszem, műveim na­gyon szellemesekA hazu­got Jean-Louis Trintignant alakítja. * A japán mozik történeté­ben az elmúlt év volt eddig a legrosszabb. A mozinézők száma továbbra is csökkent Tavaly 320 millió mozijegyet adtak el, ötvenmillióval ke­vesebbet mint tavalyelőtt. Az érdeklődés csökkenését többek között azzal magya­rázzák, hogy a múlt évben egyetlen jelentős film sem készült Japánban. ilyenkor is Szenest átkozva, „verve” csapkodott hátra. A környékről hol innen, hol onnan vittek az enyhe szívű szegények asszonyai kis ételmaradékot Sári né­ninek. így volt. Nem tudta mikor virrad, mikor este­ledik. Ha nagy csend volt az utcán, nem mozdult ki egyre jobban kopott, romló odújából. Aztán akkor is jött egy tél. Morcos-kegyetlenül rohanta meg a falut, a világot. És szilveszter után, az új év­ben mind jobban erősödött a kívánság izgalma. Néhány év óta, ilyenkor tájban sze­kér gallyakat „adományo­zott” az uradalom a falunak. Mivel neki erdője volt a lápi táj határán húzódó ho­mokdomb vonulaton. Irgal­matlanul tiltott er­deje. Viszont, újévre elfo­gyott a boldogulni nem bíró házak tájáról a nyári lege­lőn gyűjtött és kiszárított Asztalos Bálint: A tél idézete Midas király

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom