Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-27 / 22. szám

A világ közvéleménye elítéli az amerikaiak újabb provokációját WASHINGTON: Az ame­rikai kormány pénteken is­mét megfenyegette a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaságot A külügy­minisztérium szóvivője ki­jelentette: „Ha az észak-ko­reai kormány a Pueblo kémhajó személyzetének tagjait háborús bűnösként bíróság elé akarja állítani, vagy erre kísérletét tesz, ezt Washington a már amúgyis súlyos helyzet ron­tásaként fogja tekinteni”, PHENJAN: A koreai né­pet nem felemlítik meg az amerikai fenyege'őzések —, hangoztatja a Koreai Mun­kapárt lapja, a Rodong Színműn pénteki vezércik­kében. A lap emlékeztet arra, hogy Lloyd Bucher, a Pueb­lo amerikai kémhajó kapi­tánya bevallotta: hajója mé­lyen behatolt feladatának végrehajtása során a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság területének vizeire és tüzelt a KNDK őrhajói­ra, továbbá elismerte, hogy cselekményei megsértették a koreai fegyverszüneti egyez­ményt és agressziót jelentet­tek. A Pueblo akciója rab­lótámadást jelentett fényes nappal, s a KNDK haditen­gerészetének akciója, a kém­hajó elfogása önvédelmi cselekedet, teljes mértékben helyes lépés volt PÁRIZS: A pénteki fran­cia polgári lapok többsége aggodalmát juttatja kifeje­zésre a Korea körül kiala­kult helyzet súlyossága mi­att A Figaróban Roger Mas- síp megállapítja, Johnson döntése tartalékosok behí- sára, arra szolgál, hogy fenn­tartsa magának egy meg­torló akció lehetőségét de nem jelenti azt, hogy abba­hagyta volna a diplomáciai megoldás keresését A Francia KP Politikai Bizottsága közleményben ítélte el az Egyesült Álla­mok újabb súlyos provo­kációját, amit azzal követett el, hogy Vönszan észak-ko­reai kikötő elé küldte leg­nagyobb repülőgépanyaha- j ój át, azt követően, hogy a Koreai Demokratikus Köz- ársaság saját területi vi­zein tetten érte a Pueblo amerikai kémhajót. Tartani lehet attól, hogy az ameri­kai kormány elhatározta; átlépi az eszkaláció újabb lépcsőfokát, amely vérbe és tűzbe boríthatja egész Ázsiát. Végül is mindezzel nukleáris háborúba ránt­hatják a világot MOSZKVA: Az Izvesz­tyija pénteki száma „Az amerikai szoldatcszka bűnös provokációja” címmel öt- hasábos összeállításban is­merteti a Pueblo kémhajó körül kialakult helyzetet. A lap rámutat: A Fehér Ház és az amerikai külügy­minisztérium képviselői ki­jelentették ugyan, hogy Washington diplomáciai megoldást akar keresni a válságra, ez a diplomácia azonban felettébb különös formát ölt: katonák készen­létbe helyezését. — Az Iz­vesztyija ezután New York-i tudósítóját Idézi, aki hang­súlyozza, hogy valamennyi megfigyelő a tartalékosok behívását úgy értékeli, mint katonai fenyegetést Phenjan rímére, és nyo­másgyakorlást a Biztonsági Tanácsra. A vietnami dzsungelek- ben lekötött Washington azonban bármennyire is szeretne katonai in'ézkedé- sekkel „fizetni” kénytelen rájönni, hogy milyen koc­kázatos lenne számára „a „második frontot” nyitni. LONDON: A Pueblo amerikai kémhajó ügyével kapcsolatban a New States­man cimű hetilap megálla­pítja, hogy a CIA amerikai kémszolgálat minden tör­vényt lábbal tiporva egész sor országban tevékenyke­dik. Nagy-Brltannla Kommu­nista Pártja nyilatkozatban foglalt állást a Grönland mellett lezuhant B—52-es amerikai atombombázó és a KNDK partjainál elfogott Pueblo amerikai kémhajó incidensével kapcsolatban. A nyilatkozat felteszi a kérdést: „Ki hatalmazta fel az Egyesült Államokat, hogy a világcsendőr szerepében tetszelegjen és bombázógé­peit meg kémhajóit oda küldje, ahova neki tetszik? A nyilatkozat elítéli az an­gol külügyminisztérium ál­láspontját, amellyel sietett támogatásáról biztosítani az Egyesült Államokat. Az Egyesült Államoknak ki kell vonulnia Vietnamból és ál­talában Ázsiából és lehető­séget kell adnia a népek­nek, hogy saját ügyeiket maguk rendezhessék. A nyi­latkozat követeli ezenkívül azt, hogy Anglia fölött töb­bé ne repülhessenek az atomfegyverrel ellátott re­pülőgépek. Indonéziai Az indonéz hadsereg ej­tőernyős osztagai csütörtö­kön rajtaütésszerű támadást hajtottak végre Djakarta kínai negyede ellen, meg­torlásul amiatt, hogy a hét elején öt kínai a negyed­ben megvert egy ejtőer­nyőst. ötödik napja foly­A szabadságharcosok sikeres támadása An Kke amerikai légitámaszpont eilen Islington! anziksz Nemcsak kenyérrel él az ember Saigon (MTI): Péntekre virradó éjjel a dél-vietnami szabadsághar­cosok anélkül, hogy a Khe Sanh támaszpontra neheze­dő nyomáson enyhítettek volna, az ország többi ré­szében különböző helyeken intéztek támadást az ameri­kaiak és a dél-vietnami kormánycsapatok állásai el­len. A központi fennsíkon fekvő An Khe amerikai légitámaszpontra aknatűz védelme alatt hatoltak be a szabadságharcosok, s a repülőtéren bombákat he­lyeztek el. A robbanások elpusztítottak több repülő­gépet és helikoptert. A tá­madás során két amerikai katona meghalt, 11 meg­sebesült. Hasonló támadás zajlott le Pleikuban, ahol az amerikaiaknak egy tá­borral körülvett repülőtere van. A repülőtérre behato­ló osztagok itt is jelentős károkat okoztak. Mint a DNFF hírügynök­sége egy összefoglaló' jelen­tésben megállapítja, Khe Sanh körül a január 17 és 24 között eltelt időben az amerikaiak és a dél-viet-1 nami kormánycsapatok 380. katonát vesztettek. A sza­badságharcosok elsüllyesz­tettek. négy hadihajót, el­pusztítottak tíz viz'-száraz­földi páncélos járművet 4. Vendégek, tv, lóverseny — ezek a Mai Kennan csa­lád fő szórakozásai. De va­jon kielégíti-e ez minden szellemi igényüket? Juneét úgy látszik igen. Jólesően emlékezik rá, hogy fiatal házasokként legalább hetente egyszer elmentek moziba és havonta egyszer színházba. De azt is lázon­gás és keserűség nélkül te­szi hozzá, hogy Ginnie szü­letése óta egy kezén meg­számolhatja, hány filmet, darabot látott. — A legszebb az Okla­homa volt, musical, de olyan, amilyet a My fair Lady óta nem csináltak, — meséli June ragyogva, és egy fiók mélyéről előhúzza a szép este emlékét, a pom­pás kiállítású, fényképes műsorfüzetet. Nyomtatott betű egyéb­ként elég kevés van a la­kásban. Nincs könyvespolc, csak Bob kezeügyében, az asztalon hever öt-hat kötet: háborús kalandregények, papírfedelű kémtörténetek, két történettudományi mun­ka és — Churchill emlék­iratai. —- Elég változatos dolgo­kat olvas! — Kölcsönkönyvtárl tag vagyok, mióta az eszemet tudom; könyvet nem gyüji tök, el se kezdem, mert csak a szívemet fájdítanám, olyan drága minden, ami kicsit is tisztességes iroda­lom. Szenvedélyem a törté­nelem, ókor vagy modem, — mindegy. Legénykorom­ban faltam a könyvet, meg­esett. hogy egy nap kettőt is elolvastam, most már csak hetenként kettőt És az újságot Bob Is buzgó -újságolvasó, mint minden honfitársa. Az elmaradhatatlan lóverseny­híradó mellé naponta meg­veszi a Daily Mirrort, a Daily Mailt és valamelyik esti lapot — Maga munkás és » „fennálló rend” újságait vásárolja, ők meg az első emeleten értelmiségiek — és a kommunista Morning Star-t járatják, nem fur­csa? — Nekem nem. Én a hí­rekre vagyok kíváncsi, ab­ból pedig a Daily Mirror és hasonló bulvárlapok kö­zölnek a legtöbbet. Már csak azért is. mert 20—24 oldalasak, a Star pedig 6. A politika egyszerűen nem érdekel. — És maga a személyes sorsával elégedett? — Igen is. nem is. Tisz­tességesen megégünk egyik napról a másikra, és ami nagyon kell, azt meg is vehetjük magunknak. Igaz, mint munkásember, soha nem jutok a hétről a nyolc­ra. Az előmenetel gyáron belül szinte lehetetlen, ha az ember nem fentről jön, ha nem végezte el azokat az iskolákat, amiket „ők” so­hasem lesz belőle műveze­tő, vagy más főnök. Megnyomja az „ők” szót. Bob minden, csak nem for­radalmár, de világosan lát­ja és szívből gyűlöli a brit társadalom merev osz­tálytagozódását, miként a chartisták óta a szigetor­szág munkásai valameny- nyien. Csakhogy Bob a maga módján próbálkozik a harc­cal. A falat nem tudja le­dönteni, hát azon töpreng, hogyan kerülhetne belül rajta. — Lehet, hogy előbb­utóbb otthagyom a gyárat és nyitok egy kis török kávéfőzőét, vagy önálló lakberendező irodát. Per­sze, ahhoz alaptőke kell és mikorra gyűjtök én össze annyit? így hát egyelőre maradok, ha csak rajtam kívül álló okból egy szép napon nem találom magam a gyárkapu előtt. Igen, mert erre is gondolni kell... Bob jól tudja ezt. de hisz nemcsak kenyérrel él az ember, betűvel, szóval, álmokkal is. Bob és June pedig szívesen álmodik. Zilahi Judit VÉGE Az AI Ahram cikke a közel-keleti helyzetről Kairó, (MTI): Mohamed Heikal, az A1 Ahram főszerkesztője a lap pénteki számában megálla­pítja, hogy Jarring ENSZ- diplomata békemissziója lé­nyegében csődöt mondott. A küldetés kudarcát az okozta, hogy az izraeliek ragaszkodnak az arab or­szágokkal folytatandó „köz­vetlen tárgyalásokhoz”. Azt a négypontos napirendet, amelynek alapján Izrael a tárgyalásokat meg akarta kezdeni, valamennyi arab állam visszautasította. A napirenden szerepelt volna a határok problémája, a menekültek ügye, a szabad hajózás kérdései, valamint az Izraellel szemben alkal­mazott arab gazdasági boj­kott megszüntetése. „Kénytelen vagyok meg­állapítani, hogy újabb harc nélkül nincs remény éssze­rű politikai rendezésre” — írja az A1 Ahram főszer­kesztője. „Az arab—izraeli konfliktus új szakasza kezdődik, amely már előbb­re haladott, mint a júniusi összetűzést követő szakasz, s ennek oka abban kere­sendő, hogy a külföldi ha­talmak egyre nagyobb mér­tékben avatkoznak be a válságba” — állapítja meg a cikkíró. jelentés tatták csütörtökön tünteté seiket a diákszervezetek. Suharto ügyvezető elnök kétségbe vonta, hogy a diá­kok gazdasági okok miatt tüntetnek és kijelentette: hogy véleménye szerint a megmozdulások politikai színezetűek. Mahmud Favzi tábornok, egyiptomi hadügyminiszter beszédet mondott mintegy 500 katonatiszt előtt, akik a hét elején érkeztek vissza az izraeli hadifogságból. A hadügyminiszter kijelentet­te, hogy a „júniusi össze­csapás csak az első csata volt, amelyet további har­cok kövednek”. Hangoztat­ta, hogy az egyiptomi had­sereg visszanyerte erejét, sőt, erősebb, mint a közel- keleti konfliktus kitörése előtt volt. Az A1 Ahram bejelentet­te, hogy átszervezik az egyiptomi hadsereg főpa­rancsnokságát. A legfőbb parancsnoki tisztséget és a fegyveres erők legfelső el­lenőrzését Nasszer elnök lát­ja el, felállítanak azonban egy nemzetvédelmi taná­csot is, s a fegyveres erők főparancsnoki tisztét a had- ügyminisz’er közvetlenül maga veszi át. Lengede, (MTI): Az alsó szászországi Len­gede egyik bányájában pén­teken délelőtt robbanás tör­tént. A, robbanásról délután a bán.-a igazgatósága a kö­vetkező hivatalos közle­ményt adta ki: „A lengédéi bányában 1908. január 26- án 10 óra 10 perckor eddig ismeretlen okokból robba­nás következett be, amely­nek során 12 bányász életét vesztette. A katasztrófa kü­lönösen szerencsétlen körül­mények összejátszására ve­zethető vissza. A vizsgálat megkezdődött”. A bánya igazgatója sze­rint feltehető, hogy a sze­rencsétlenséget egy 90 mé­ter mélységben elhelyezett robbanóanyag-raktárban be­következett robbanás okoz­ta. Valószínű, hogy az áldo­zatok között van több. nem a bányavállalathoz tartozó villanyszerelő is, akik a szerencsétlenség pillanatá­ban a bányában tartózkod­tak. A lengedei bányában négy évvel ezelőtt, 1963. október 24-én szintén súlyos sze­rencsétlenség történt, amely 29 bányász halálát okozta. BiinTassrereitcséf lenség IV y u a 1»]\7 é n i e í o r z á g b a n Sugárferlőzöttek a megtalált bombaalkatrészek Thule: Hunziker tábor­nok, az amerikai „stratégiai légiparancsnokság” helyettes vezetője a grönlandi Thule- ban pénteken sajtóértekez­letet hívott össze. A tá­bornok elismerte, hogy a partvidék mentén talált és eltűnt nukleáris bombákhoz tartozó alkatrészek sugár­fertőzöttek. Azt állította azonban, hogy a fertőzött- ség foka állandó és a su­gárzás erőssége nem fog növekedni. Koppenhága: Krag, dán miniszterelnök pénteken ta­nácskozott a dán politikai pártok vezetőivel és az ügy­vivő kormány tagjaival a Grönlandon lezuhant, hid­rogénbombákat szállító ame­rikai B—52-es óriásbombázó ügyében. A tanácskozás után a miniszterelnök nyi­latkozatot olvasott fel, amely szerint utasították Dánia washingtoni nagykövetét, hogy kérjen felvilágosítást az Egyesült Államok kor­mányától a szerencsétlen­ségről és előzményeiről. 12. Troppauer előírás szerint tüzet vezényelt: — Célozz!... Tűz! Hat puska vette célba a holdat, és sortüzet adott az égitestre. — Gyorslépésben! Hőre! Indulj! Agyonlőni nem akarták, de most már szívesen elfog­ták volna. Galamb rohant Súlyos futóléptek dőngtek a nyo­mában. Most látta csak, hogy a villasorban van. A szerencsétlen doktor Brétail villájához ért. Hoppá! Ez állítólag lakatlan. A vaksö­tét útról átvetette magát a kerítésen. Néhány másodperc múlva odaért az őrjárat. össze­vissza kiáltoztak, zseblám­páikkal világítottak minden­felé. Nem látták eltűnni Ga­lambot, csak azt tudták, hogy errefelé vesztették el a nyomát. Valamelyik mellék­utcába futott be, vagy egy üres telken bujkál. Rövide­sen két-három rendőr is se­gített az éjszaka csendjét felverni. Galamb lábujjhegyen a házhoz lopózott Most is né­ma, elhagyatott volt a lezárt villa, az ablakain sötét re­dőnyökkel... Az egyik föld­szinti ablakon nem volt re­dőny. Valami cselédszoba lesz vagy mosdóhelyiség. A nagy zajra és lövöldö­zésre egy megijedt szomszé­dos villalakó telefonált a riadókészültségnek. Hirtelen éles szirénázás süvöltött fel. Galamb nem mulasztotta el az alkalmat. Mialatt a szi­rénahang minden túlharso­gott, hátralépett, és bajonett- jét nekivágta a csukott ab­laknak. Az oldalfegyver be­repült a helyiségbe, közben kitörte az üveget Olyan volt a csörömpölés a szirénahang mellett mint a légydöngés az oroszlánordításhoz képest. Most már átlépett a párká­nyon. A konyhába ért Tapoga­tózva ment míg újabb ajtó előtt állt Hallgatózott. Az­után lassan lenyomta a ki­lincset, hogy tovább halad­jon. Maga sem tudta, hogy miért de megijedt, ahogy a beszáradt ajtósarok hosszan, élesen nyikorgóit, betöltve a hatalmas hallt. Mert hallba nyílt az ajtó, óriási sötét te­rembe. Magasan, az egyik szellőztető ablakon keresztül bevilágított a hold. És mélységes némaság. Elindult a folyosón, amely jobbra-balra kanyargóit, és odaért, egy kis kapuhoz, ahol a kísérteties nőt látta. Ez a hátsó bejárat. Lenyomta a kilincset. Zárva volt Egy ideig céltalanul ődön- gött a sokfelé nyíló oldalfo­lyosókon. Kijárást keresett, de a ház valóságos labirin­tus volt. Á cselédlakásokhoz vezető lépcsőre ült, és elszí­vott egy cigarettát. Itt esetleg holnapig elbújhat Eldobta a cigarettát, és továbbment Egyszer csak ott állt ismét a néma, sötét hallban. A csend bántóan nehezedett a te­remre. De Galambnak jó idegei voltak. Elhatározta, hogy keres valahol egy fek­vőhelyet ahol átalussza a vitathatatlan szökéshez szük­séges néhány órát Elindult a falépcsőn, amely a hallbói egy karzatra veze­tett Bizonyára onnan nyíl­nak a hálószobák. A falépcső fülsiketítőén nyikorgóit, és nagy porfelhő­ket szusszantott magából. Igazán kísérteteknek való hely. Felért a korridorra. A lép­csővel szemben, az első aj­tón benyitott. Vaksötét volt Nem baj. A fő, hogy vala­mi fekvőhelyet találjon, aludni úgyis csak sötétben lehet kitűnően, és remélte, hogy a kísértetek nem za­varják. Óvatosan haladt a fal mentén. Közben a keze egy szekrény mellett rátapintott a villanykapcsolóra. Meg­csavarta. Világos lett Ijedtében felkiáltott Ä szoba közepén, egy nagy vértócsában, pizsamába öl­tözött férfi feküdt a padlón, arcra borulva, holtan. „Nono...” Ezt suttogta félhangosan, miután visszahőkölt „Nono. Észnél légy, Har- rincourt. Úgy látszik, a sors ellenállhatatlanul sodor bele valami szörnyűségbe. Vi­gyázzon, uram! Nem meg­őrülni!...” Lehajolt a tetemhez. Mióta fekhet itt ez az ember? Hogyhogy mióta!? ... Hi­szen a vér meg sem alvadt egy esik lassan folyik a tó­csából, és most ér össze • szőnyeggel. Megfogta a ke­zét Még nem is hült ki tel­jesen. Letérdelt a halott mellé, és a hátára fordítot­ta. A hályogosan elfehére- dett tekintet kétségtelenné tette, hogy a halál már be­állott Negyven év körüli férfi lehetett az áldozat Vagy fél méternyire a testtől ott fe­küdt a tőr, amivel szíven szúrták. De hiszen nem is tőr! Ez egy éguille! Kes­keny, légionista bajonett Fölvette-­Ha most detektív volna, már elindulhatna egy nyo­mon. A légionisták minden felszerelési tárgyukba bele­karcolnak valamit, hogy aki elveszíti vagy elhagyja az oldalfegyverét, az ne lophas­sa el a másikét. A bajonett markolatát egészen az arca elé tartotta, hogy megkeresse a kis fabe­téten a jelet. Döbbenten ejtette ki • fegyvert. A saját szuronya volt! (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom