Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-15 / 296. szám
Fiatal tagok a pártban JÁRTUNK az előttünk álló esztendőben ünnepli alapításának félévszázados jubileumát. Mozgalmunk mai harcosai büszkén emlékeznek a bátor elődökről, akik negyedszázados üldöztetés közben teremtették meg a társadalmat és az országot átalakító politikai hadseregünk alapját. A felszabaduláskor néhány tízezer kommunista fogott a legális munkához. Ma a tagkönyv- csere idején csaknem hatszázezer párttag tekint végig sorain és feladatain. Mai tennivalóink a párton belül és az egész társadalomban semmivel sem kisebbek, mint a régebbiek. A szocialista világrend és a kommunista világmozgalom ma is arra törekszik, hogy fokozza egységét, alakítsa a környezetét, szélesítse bázi. sát. Ennek pedig előfeltétele a proletár internacionalizmus elveinek maradéktalan érvényesítése, s minden egyes párt eszmei-ideológiai összeforrottsága. A magyar kommunisták pártja e téren is jelentős eredményeket ért el. A hatszázezres tagság magja kipróbált, mozgalmunkban sok érdemet és tapasztalatot szerzett kommunistákból álL A PÁRTTAGOK általános műveltsége, a tagság politikai és szakmai felkészültsége, az érettségizettek és diplomát szerzettek aránya jobb, mint ez az arány az egész lakosságot tekintve. A párt évente egyenletesen, mintegy 3—3,5 %-kal, 15— 20 taggal növekszik. Az 367- es év — méltón a nagy politikai ünnephez — külön is terebélyesítette soraikat: a párt IX. kongresszusának határozatát végrehajtva, a tagjelöltséget megszüntetve, több mint 35 ezer új párttag állt a szocializmus tudatos építőinek táborába. Az e2 évben felvett új tagok több mint 50%-a fizikai munkás. A megnövekedett társadalmi-politikai feladatokhoz ez a létszámban meggyarapodott gárda biztos alapot ad. S ha most a belső tennivalókról gondolkodunk, utalni kell rá: a párt ereje, politikai hatékonysága elsősorban nem a létszámtól, hanem az öntudat fokától függ. A kitűzött célokhoz felnőni, kommunistának lenni csak az eszmék és tettek szüntelen találkozásának folyamatában lehet. A felvételt megelőző korábbi tagjelöltséget is azért törölhettük el, mert a pártban megnőtt az aktivitás és a felelősség, erősödött a cselekvési egység, minimálisra csökkent a karrierizmus veszélye. A párt soraiba a mozgalmi, tömegszervezeti munkában már érdemeket szerzett emberek kerülnek, akik vállalják, mert megszokták a többletmunkát. Közöttük is elégedetten tekintünk a KISZ-ből és a szakszervezeti munkából jött aktivistákra. A MÁR EMT.fTETT többszázezres kommunista magnak mégis fokozott a további felelőssége. A tömegszervezetekből, az ifjúsági mozgalomból érkező fiatal párttagok között alaposabb és hosszabb távlaté politikai munka vár az idősebb kommunistákra. Az évek során belépó fiatal párttag még viszonylag kisebb mértékben vértezte fel magát a korábbi harcok gazdag tapasztalataival, eszmei-ideológiai felkészültsége olykor még nem eléggé alapos. Az oktatás és a pártmegbi- zatások sokrétű eszközeivel kell törekedni továbbnevelésükre, fejlesztésükre. Senki sem születik kommunistának, de azzá lesz, ha maga is erre törekszik, s ha vele is így foglalkoznak. A mai fiatalok adják a jövő politikai derékhadát. Ezért érdemes, kötelességünk a fokozott és differenciált gondoskodás. S noha ebben az írásban mellérendelt szerepet kapott a párt létszáma: a fiatal termelőszövetkezeti pártszervezetekben, s a dolgozó nők között még ezt a mennyiségi követelményt is hangsúlyozni kell. Több dolgos és felkészült kommunistát vár a szocialista mező- gazdaság. több okos és talpraesett kommunista asszonyt a társadalom. Mindkét rétegben ott vannak az arra érdemesek, figyeljünk fel reájuk. A KttZELGÖ JÖVŐ ESZTENDŐ újabb jelentős feladatokat hoz. A pártonkívüli- ek és a rokonszenvezek szerte a világon figyelik újabb lépéseinket, tetteinket, várják a kommunista és munkáspártok tanácskozásának eredményeit. Nem kisebb a készülődés hazánkban sem. A párt szavára, intézkedéseire, útmutatására figyel a társadalom Az ötéves terv harmadik esztendeje, új gazdasági irányítási rendszerünk bevezetése, mozgalmi évfordulóink és nemzetközi tanácskozásaink éppen ezért elsősorban a kommunistáktól kívánnak növekvő felelősséget. Soraink egységének- fokozásával, a társadalom legfogékonyabb rétegeinek megszervezésével. s nem utolsósorban a kommunisták egyéni példamutatásával biztosíthatjuk majd a szocialista építés és a szocialista világrendszer egymásra ható újabb sikereit. RÉTKÖZ KINCSES FALUJA Ahol még sohasem ismerlek mérleghiányt Jármira László Szociális gondoskodás a tsz-tagokró! A tanács és a népi ellenőrök közös vizsgálata a nyírbátori járásban A közelmúlt napokban együttes ülést tartott a Nyírbátori Járási Tanács VB és a járási Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésen a járási NEB, a járási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, valamint egészségügyi csoportja által közösen végzett vizsgálat eredményeit értékelték. E vizsgálatot a nyírbátori járás hét termelőszövetkezetében — az anorligeti Búzakalász, a nyírlugosi Szabadság, a nyírderzsi Uj Erő, a máriapócsi Zöld Mezó, az encsencsi Virágzó, a nyírbogáti Rákóczi és a nyirgyulaji Petőfi Tsz-ben — folytatták le. Azt vizsgálták, hogy az említett tsz- ekben hogyan alakult a tagokról való szociális gondoskodás, a vezetők menynyiben éltek az újabb — tsz-tagokra vonatkozó — szociális rendelkezések adta lehetőségekkel. A vizsgálat megállapította, hogy az említett termelőszövetkezetekben emelkedett a közös munkában résztvevő tagok száma, de jelentősen nőtt a járadékos, nyugdíjas dolgozó tagok száma is, például Aporlige- ten, Nyírgyulajban, Nvír- derzsen. Mindez azzal függ össze, hogv a különféle szociális juttatások — táppénz, segélyek, családi pótlék, nyugdíj — meghatározott munkanapok teljesítéséhez vannak kötve. A vizsgált termelőszövetkezetekben a tsz-tagság elöregedési folyamatát lassú ütember kezdik ellensúlyozni az új belépő, vagy visszatérő tagok, akik fiatalabb, munkaképes kor osztályból kerülnek ki. A taglétszám növekedése, a korábban eltávozott dolgozók visszatérése nagyrészt tulajdonítható az újabb szociális rendelkezéseknek, hiszen ezek nyomán a dolgozók a termelőszövetkeze tekben is megkapják azokat a juttatásokat, melyeket korábban csak más munkaterületeken élvezhettek. A vizsgált termelőszövetkezetekben a szociális-, kul turális bizottságok az alapszabály szerint megalakultak, s működésükben tapasztalható fejlődés. De az új rendelkezések nyomán feladatuk lényegesen megnövekedett így munkájukat a jövőben magasabb szinten kell végezniük. Viszonylag igen jól tevékenykedik a nyírderzsi Uj Erő Tsz bizottsága, mely többek között egy alkalommal táppénzmegvonást is javasolt a tsz vezetőségének. Meglehetősen gyengén működik viszont a nyirgyulaji Petőfi Tsz bizottsága, mely üléseit sem tartja rendszeresen. Helyes, hogy valamennyi termelőszövetkezetnél, zárszámadások alkalmával tájékoztatják a bizottságokat, hogy milyen összeg áll rendelkezésre szociális és kulturális célokra. A tagoknak járó szociális juttatások az egyes termelőszövetkezetekben eltérőek. Az Ingyenes juttatások Nyírgyulajban, Nyírbogáton és Nyírlugoson a legbővebbek. A tsz-ekben egységes gyakorlat, hogy a könnyebb [ munkakörök betöltésénél a' járadékos nyugdíjas tsz-ta- gok élveznek elsőbbséget, s háztáji földjeiket egységesen megkapják, függetlenül a közös munkától. A szociális intézmények vizsgálata terén a nyírlugosi és nyirgyulaji tsz-ben tapasztalható komoly előrehaladás. A nyírlugosi Szabadság Tsz-nél idénybölcsőde működik, s a jövő évben üzemi konyha létesítését tervezik. A nyirgyulaji tsz kerekhalmi üzemegységében óvodáskorú gyermekek részére napközi otthon működik, a községben pedig 1968 január 1-én nyílik meg az öregek napközi otthona Más helyen szociális intézmény nem működik. A vizsgálat felhívta még az érdekelt termelőszövetkezeti vezetők figyelmét az Öregekről való, fokozottabb gondoskodásra. (B.) Milyen alapon hívják Kéket a Rétköz kincses falujának? Itt ugyanis az egységes szövetkezeti gazdálkodás óta nem ismernek mérleghiányt. Ezzel szemben évi átlagban — ahogy itt mondják — hatmillió forintos „összeköttetést” tartanak a MÉK-kel. Örökösödési „zajlás“ Akitől csak érdeklődik az idegen a falubari, általában kétszavas választ kap: „Jól vagyunk.” — Miben van az a jó? Fürjes János tanácselnök széttárja a karját. — Nem könnyű a választ sorba szedni, de egy pár is sokat tanúsít. Kezdetben, a szövetkezés révén szép összeg kerüli a családokhoz szorgalmukért, de a szemlélet ezzel arányosan nem változott Azelőtt, akihez pénz került, gyűjtött, hogy földet vehessen. Ezt most már nem lehetett. — Költekezni, vásárolni kezdtek? — Talán nem egészen fgy. Esztendők teltével rendezetlenek maradtak az ingatlanok. Az elhalt szülők után hiába volt nyolcvan— százezer forintot érő ház, udvar, esetleg szőlő is, az utódok mit sem törődtek örökségükkel. Sajnálták a testvérek az átírási illetéket fizetni. De, hogy a másik év jó munkája után az egyes családokhoz újabb húsz—harmincezer forintok kerültek, végre megindult, hogy úgy mondjam, az örökösödési „zajlás." Divattá lett azt rendezni, akire valami hagyaték maradt. Versengés az építkezésben — Az örökségek rendezése nyomában elkezdődött az építkezés. És érdekes, ebben a mellékutcák vették át a vezetést. Minden áron lepipálni vagy legalábbis egyenlő szintre emelkedni az addig mutatósabb ióut- cával. Sok, elég jó állapotú házat is lebontanak, újat, tágasabbat, szebbet építenek helyette. Aki pedig sajnálja a még nem túl régen épült, jó falazatú, erős alapú házat teljesen lebontani, bővíteni kezdi. Az ilyen egyszobásból kétszobást, a kétszobásból háro'mszobásat alakítanak ki. Pontos kimutatás van róla, hogy az utóbbi pár évben a falu 640 házából több mint százat építettek így át. Nincs is egyetlen gyenge, kopott ház a faluban. És minden új ház egy-két lépcsőfokkal magasabb bejáratú. „Nekünk itthon jobb“ Keressük a sor folytatását, amiben már Minya István párttitkár és Sípos Imre tsz-elnökhelyettes is részt vesz. A párttitkár indítja tovább a beszédet: — Arról volt már szó, hogy a korábbi káposztatorzsa, meg kenderszár tüzelőt mi váltotta fel? — Mire a tanácselnök nemet int. — Azért kérdem, mert ebben is nagy a változás. Az idén is például több vagon szén és mintegy tíz-tizehkét vagon tűzifa házhoz szállításában segített a tsz tagjainak. Emellett nem érdektelen, hogy kétszáznál több gáztűzhely is van már a faluban. Szinte egyszerre sorsolják a számokat. Mosógép minden negyedik háznál, televízió közel száz, rádió nélkül nem is tudnak családot. Kerékpár egy-egy helyen három is, motorkerékpár félszáz, autó fél tucat. A tsz-elnökhelyettes mondja: — Három fiatal, Nagy István, Nyerges Péter és Bodnár Sándor összebeszélt, itthagyják a falut. Elmentek Pestre. Két hét múlva hazaállítottak, jöttek az Vásárosnaményi képeslap: a törpe vízmű épülete. Zsák Z. felv. No lám, ilyen ií «in. Nem égi vonatkozásban, sokkal inkább köznapi értelemben. A ház kapujára kirajszegelt kis papíron: „Figyelem! Egy dakszli kutya találtatott. Etetés és gondviselés megtérítésével Igaz Tulajdonosa azonnal átveheti itt a házfelügyelőnél.“ Mi sem természetesebb, hogy azonnal bementem a házba, hiszen mégiscsak alkalmam lesz találkozni a gondviselés „intézményével.” A konyhában nagy termetű, közepes korú férfi ült az asztalnál, ugyancsak termetes feleségével együtt, éppen vacsoi áztak. Az asztal előtt sóvár várakozással lesett a falatokra a szóban forgó fiatal barna dakszli. Hanem ezt az iszonyúan hosz- szú testű kutyát abban a szempillantásban, amint beléptem, felkapta a haziasz- szony és belóditotta a szobába. Rácsukta az ajtót. majd gyanakodva megkérdezte: — A dakszli miatt jött, ügyet — Igen... — vallottam meg. — ha lehetne... — A jelet! — vágott közbe. — Tessék azonnal megmondani, milyen jel van rajta? Lám. máris észrevette, hogy nem én vagyok az „Igaz Tulajdonos." A férfi jóindulatúan segíteni akart nekem: — Nohát, tessék már mondani... A kutya farkánmiféle folt van? — Lajos, hát a szájába rágod? — mondta haragosan a házmesterné, aztán felém fordult: — Szép dolog, mondhatom/ Igaz, nem ön az elsó. aki ezzel megpróbálkozik... — Kérem, én... — kezdtem magyarázni, hogy miért is jöttem; de a termetes asz- szonyság nem engedett: — A jelet! Tudja vagy nem tudja?! A férfi biztatóan felém hunyorított s újjával apró kört rajzolt az asztallapra. — Egy kerek... izé... foltocska — nyögtem ki végre nagy zavarban. Az asszony legyintett s megindult a kutyáért; férje meg a tenyerembe csapott. — Tetszik tudni, meguntam ezt a mogorva állatot. Majd egy hete várjuk már a gazdáját. Nagyon rossz természete van. De ön, úgy látom, kutyakedvelő ember. Gondoltam vigye hát •/_. — Viheti — jelentette M a kutyával visszatérő aszirodába munkát kérni. Érdeklődésemre, hogy miért szaladtak ilyen hamar haza, azt felelték: „Mert nem adjuk Kéket Pestért. Éljen mindenki, ahol akar. Nekünk itthon jobb.” — Egyáltalán nincs gondja a falunak? — kérdezem. — Az nagyon szép, túl tökéletes lenne. Van gond, persze, a falué. De valahogy ez is úgy alakult ki, 'Hint az örökségek rendezése. Az óvoda ügye ez. Pár éve a hatvan személyes óvoda kicsi, időközönként nyolcvan gyereket is el kell »benne helyezni. így is maradnak ki, bár a szülők minden áldozatra képesek. Feltétlen bővíteni kell az óvodát. Nincs már olyan szülő, akit érdektelenül hagyna a pedagógusoknak az a megállapítása: az óvodás gyerekek bátrabbak amikor iskolába kerülnek, hamarabb beilleszkednek a tanulásba, az osztályéletbe. A válaszok mögül könnyű kibontani a rétközi kincses falu életét. Asztalos Bálin! MEGfEGYZESEK: Ilii Átlátszó... — Halló, üveges ktsz? Kérem egy 20x25 centis ablak kitört a hivatalunknál, süvölt be a hideg. Szíveskedjenek valakit kiküldeni, hogy becsinálja. — Az nem megy kérem. Tessék egy megrendelőt küldeni, levenni az ablakot, eljuttatni hozzánk, maid csak akkor. — De kérem, addig kifagynak a dolgozók! — Sajnálom, nem megy másként. Azt se ígérhetem, hogy még ebben az évben egyáltalán kész lesz. Kimenni nem tudnunk. A beszélgetés nem kitalált. Lezajlott 1967. december közepén, Nyíregyházán. Ehhez kommentár nem kell. Ilyen szolgáltatás is van. ÜÜ A postán Amilyen kényelmes Nyíregyházán az állomási posta, olyan idegesítő a föposta. Délelőtt egy ablaknál veszik be a leveleket, itt van a táviratfelvétel, itt lehet nyomtatványt vásárolni, itt kapható a totó, a lottó meg minden. A délutáni órákban, amikor a hivatalsegédek megjelennek a postákkal, még rosszabb. Igaz, több ablak nyit ki, de a csomagfelvételnél is van levélfel- vétel, itt árulják a folyóiratokat, s különböző helyeken veszik fel a pénzt. A* ott dolgozók minden elismerést megérdemelnek. Türelmük és munkabírásuk csodálatos. Nem így a szervezők. Egy tipp: legyenek egyszer ügyfelek saját postájukon. Akkor postamun- kában változtatnának a helyzeten... ill Patvolat Sajnos, a téma nem új, de látszólag örök. Főleg a Petőfi téren. A munka, amit a tisztítók végeznek jó. A felvétel és kiadás alkalmazottai is megtesznek minden tőlük telhetőt. De ez a teljesítőképesség véges. Az emberek sorbaáll- nak, negyed és fél órákat. Mert egy ember vesz be, ad ki, állít ki nyomtatványt, vesz be pénzt, szaladgál a raktárba. Van, amikor ketten vannak, Mindez akkor is lassú. Ta» karékosság? Az ott várako-* ráknak is drága minder) perc. Ez tiszta ügy. A Pa» tyolat nélkül is. Bürget La Jer A dakszli szony, — hogyha kétszáz forintot lefizet... Elismerem én a dakszli kiválóságát, dehát eszem ágában sem volt elvinni a másét. Még csak nem is tetszett, a kutya ellenszenvét a magam részéről fokozottan viszonoztam is. Azért valami ördög arra késztetett, hogy megmondjam: — Drágállom ezt a tartásdijat. — Olyan sokat megevett néhány nap alatt? — kérdeztem. — Rengeteget, uram. — Mégis, kétszáz forint... Egy kis kutyakosztért. — Hát a gondviselés? — kiáltott az asszony felháborodva. — Az tán nem ér meg annyit? Oly nagy hirtelen távoztam a lakásból a ..Gondviselés Hajlékából“, mintha a huzat csapott volna ki. Féltem, hogy még rám- úsztíják a dakszlit. Barát Endre
