Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-13 / 294. szám

(Folytaié« a L oldalról) lantokká váltak, ahol a dolgozók életszínvonala je­lentősen emelkedett és vég­bement a tudomány, vala­mint a kultúra forradalma a nép szolgálatában. A testvérpártjaink által veze­tett hajc eredményeképp ezekben az országokban is lerakták a szocializmus alapjait. Az elmondottakhoz hozzá szeretném tenni, hogy a szocialista országok a gaz­dasági növekedés ütemét tekintve megelőzik a tőkés államokat. 1966-ban a KGST országok összes nem­zeti jövedelme 3,6-szor na­gyobb volt, mint 1950-ben és ezzel az évi átlagos fej­lődés üteme elérte a 8,3 százalékot A világ többi ré­szén ugyanezen idő alatt a nemzeti termék mintegy kétszeresére nőtt. A szocia­lista országok gazdasági fej­lődésében a legdinamiku­sabb ágazat az ipar, amely 1950 és 1966 között ötszörö­sére nőtt, a fejlett tőkés országok 2,4-szeres ipari fejlődésével szemben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország népgaz­dasága gyors fejlődésének nemzetközi jelentősége óriá­si. Mélységesen igaz Lenin megállapítása, amely sze­rint a szocializmus gazdasá­gi sikereivel gyakorolja a legnagyobb hatást a világ­forradalom menetére. Országaink kapcsolatainak új vonásai AprA Antal ezután a gazdasági kapcsolataink el­vi, politikai kérdéseivel, együttműködésünk eredmé­nyeivel foglalkozott. Részle­tesen elemezte, hogy meny­nyiben jelentenek újat a szocialista országok közötti mind sokoldalúbbá váló kapcsolatok: 1 mindenekelőtt az, * hogy a szocialista or­szágok közötti gazdasági kapcsolatok a teljes egyen­jogúságon alapulnak. Ez2el szemben a tőkés vi­lágban az erősebb országok uralkodnak a gazdaságilag gyengébben fejlettek felett. A szocialista világtól ide­genek az országok és népek közötti Ilyen gazdasági kap­csolatok. Abból indulnak ki, hogy az országok gazdasági Színvonalának különbözősé­gei nem örökérvény űek. Ép­pen a köztük kialakult új típusú gazdasági együttmű­ködés az egyik legjobb esz­köz arra, hogy a ma még alacsonyabb színvonalon ál­ló országok felzárkózzanak. Ez a folyamat megy végbe ma országaink között. O A szocialista országok “• közötti új típusú gaz­dasági kapcsolatok alapvető jellemvonása a proletár in- intemacionalizmus elvein alapuló kölcsönös segítség- nyújtás. A tőkés országok gazdasági kapcsolatainak alapja a kizsákmányolás. Az elmaradottabb országok fo­kozottabb kihasználása a fejlettebb ország által. Ezzel szemben a szocia­lista országok fejlődésének tapasztalatait — ahogy ezt a kommunista és munkás­pártok képviselői 1960. évi értekezletének nyilatkozata is hangsúlyozza — újra bizonyítják, hogy vívmá­nyaik és sikereik legfonto­sabb nemzetközi feltétele: a kölcsönös segítség és egy­más támogatása. E kapcso­latok ma már több mint két évtizedes múltra tekin­tenek vissza. Hangsúlyozni szeretném azt az óriási szerepet, azt a nagyarányú segítséget, amelyet a Szovjetunió biz­tosított a szocialista orszá­goknak. A Szovjetunió ez év ele­jéig 1400 vállalat építéséhez és felszereléséhez nyújtott műszaki segítséget, 38 000 szakértőt küldött a testvéri országokba. Egyidejűleg ezen országok 25 000 állam­polgárát részesítette műsza­ki kiképzésben a Szovjet­unió különböző intézmé­nyeiben. O A szocialista országok *-*• gazdasági kapcsola­tait a tervszerűség jellemzi. Ennek lehetőségét pedig az teremti meg, hogy orszá­gaink tervgazdálkodást foly­tatnak. A Ugyancsak egyik fő jellemzője az orszá­gaink közötti új típusú gaz­dasági kapcsolatoknak a biztonság és a stabilitás. Ez mindenekelőtt abból fakad, hogy a gazdasági együtt­működés alakulását, általá­nos fejlődését az országok terveikben rögzítik. Szem­léltetően bizonyítják mind­ezt az országaink közötti egyre szélesedő külkereske­delmi kapcsolatok. A KGST tagállamok 1966. évi külke­reskedelmi forgalma mint­egy 38 milliárd rubel volt, több mint ötszöröse az 1950. évinek. A tőkés országok ugyanebben az idpszakban mintegy háromszorosára nö­velték külkereskedelmi for­galmukat. A külkereskedel­mi áruforgalom ilyen gyors ütemű fejlődése fontos sze­repet játszik a gazdasági fejlődés meggyorsításában és kedvező feltételeket te­remt a lakosság jólétének emeléséhez. Gazdasági kapcsolataink eredményességének legfőbb záloga végül az a szándék, amit pártjaink és kormá­nyaink vezetői az 1966. évi bukaresti tanácskozásukon egyhangúlag kifejtettek: — az „hogy a jövőben is erőfe­szítéseket tesznek a kölcsö­nös együttműködés fejleszté­se érdekében, összhangban a teljes jogegyenlőség, a nem­zeti szuverénítás és függet­lenség tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök és az elv­társi segítségnyújtás elvei­vel és hogy ezáltal hozzájá­rulnak a proletár internacio­nalizmus, a szocialista világ­rendszer országai egységé­nek és összeforrottságának további erősítéséhez.” £t Országaink között az utóbbi két évtizedben kialakult gazdasági kap­csolatok szoros összefüggés­ben vannak együttműködé­sünk kollektív szervének, a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának tevékenysé­gével. Rövidesen 20 esztendős a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa, amely igen so­kat tett az országaink közötti együttműködés fejlesztésé­ben, szervezésében. A KGST megalapítása a gazdasági és tudományos-műszaki együtt, működés széles körű és szer­vezett fejlődését indította el országaink között. A KGST rendszeres fórumot biztosít valamennyi tagállamnak az együttműködés problémái megvitatására, a tapasztala­tok nemzetközi kicserélésére, a széles körű információ- cserére. Tevékenységével mozgósítja a tagállamok sok ezer szakemberét az együtt­működés továbbfejlesztése érdekében. A KGST ezen fontos szerepét pártjaink és kormányaink vezetői számos alkalommal elismerték. A mind szélesebb körben tevékenykedő kétoldalú kor­mánybizottságok tevékeny­ségüket szintén a KGST alapelvei szerint végzik. Az országaink közötti kétoldalú együttműködés szervesen kapcsolódik a sokoldalú nemzetközi együttműködés­hez. Együttműködésünk fejlő­dését szemléltetően bizonyít­ják a közösen létrehozott intézmények. A KGST tag­államai közös erőfeszítéssel építették meg a „Barátság” kőolajvezetéket és így a vi­lág leghosszabb kőolajveze­tékével rendelkeznek. Együt­tes erőfeszítéssel hozták lét­re a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankot és azóta már több mint 100 ezer vagonnal üzemelő kö­zös teherkocsi parkot, össze­kapcsolták energiarendsze­reiket és közös intézménye­ket alakítottak például a vaskohászatban es a csapágyiparban. A szocialista országok között, valóban inter­nacionalista gazdasági kap­csolatok mentesek m.nden- nemű autarchikus törekvés­től, gazdasági kapcsolataik kialakításában és fejleszté­sében nem diszkriminálnak egyetlen országot sem. Ezt juttatja kifejezésre a KGST alapokmánya is, amely ki­mondja e szervezet nyílt jellegét és megáilapítja: „A tanács tagjai közé felvehető más olyan állam is, amely osztja a tanács célkitűzéseit és alapelveit.” 6. Erősíteni kell a proletár internacionalizmust Amíg a szocialista orszá­gok a békés egymás mellett élés politikáját igyekeznek megvalósítani, addig az amerikai imperialisták pusz­tító rablóháborút folytadnak a hős vietnami nép ellen. Pártjaink és kormányaink mindent megtesznek a viet­nami nép hősi harcának tá­mogatására. Megteszünk mindent annak érdekében is, hogy békés úton rende­ződjék a közel-keleti válság. A szocialista országok kö­zötti új típusú gazdasági kapcsolatok fejlődése nem­csak a szocialista világrend- szerre, hanem az egész vi­lág fejlődésére hatással van. A nagy október tanítása ar­ra kötelez bennünket, hogy minden erőnkkel és tudá­sunkkal munkálkodjunk a szocialista világgazdaság fej­lesztésén, a szocialista vi­lágrendszer egységének megszilárdításán. E célok elérésére használjuk fel mind jobban a szocializmus gazdasági törvényeit, a szo­cialista piac lehetőségeit, a gazdaságirányítás haladó el­veit. Szükséges, hogy a KGST szervei tegyenek meg mindent együttműködé­sünk továbbfejlesztése ér­dekében. így tehetünk ele­get alapokmányunk előírá­sainak és annak a követel­ménynek, hogy segítsük elő a szocialista társadalom győzelmét a két társadalmi rendszer békés gazdasági versenyében. Mindezeket a nagy felada­tokat a kommunista és mun­káspártoknak kell megolda­niuk első ízben a történe­lemben. Október útját járni azt jelenti, hogy következe­tesen kell küzdenünk so­raink egységéért, a legszé­lesebb körű politikai, gazda­sági és katonai összefogás megvalósításáért. Október útját járni azt jelenti, hogy erősíteni kell a szocialista országok népeinek barátsá­gát, a proletár internaciona­lizmust, hogy erősíteni kell harcunkat a szocializmusért, a haladásért, az egyetemes békéért! Most, a második fél évszá­zad küszöbén, még egyszer köszöntjük innen, a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsa XXI. üléséről a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom hazáját, az emberi haladás nagy zászlóvivőjét: az 50 éves Szovjetuniót! Di­csőség a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomnak! Él­jen és erősödjön a szocia­lista országok, az összes ha­ladó, imperialistaellenes erők összefogása a béke fenntartásáért. A delegációk vezetőinek felszólalásai Apró Antal beszédéhez kapcsolódva, a delegációk vezetői felszólalásaikban a szovjet küldöttség útján üd­vözölték a Szovjetunió Kom. munista Pártját, a szovjet népet a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulója alkalmából. Vala­mennyi felszólaló kiemelte a Szovjetunió nagy eredmé­nyeit, a pártjaink, orszá­gaink, népeink közötti szo­ros barátság, a gazdasági együttműködés jelentőségét. Hongsúlyozták a proletár internacionalizmus, a prole­tár szolidaritás nagy fontos­ságát. Mihail Leszecsko, a szov­jet küldöttség vezetője az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány nevé­ben köszönetét mondott az üdvözlő szavakért. Hangsú lyozta, hogy a Szovjetunió teljes virágzásában lép az új korszak félévszázadába, s internacionalista kötelezett­ségeinek megfelelően to­vábbra is segíti, hogy a töb­bi nép is békében, boldogan éljen. Szólt az országaink közötti egvüítműködésről. amely — mint mondotta — a nének egyenjogúságán, függetlenségén, a beíügyek- be való be nem avatkozáson a kölcsönös megbecsülésen és bizalmon alapszik. Ezután jegyzőkönyvben megörökítették a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulójával és országaink új típusú együtt­működésével kapcsolatos hozzászólásokat. Az első na­pirend az Internacionálé hangjaival fejeződött be. A KGST XXI. ülésszaka délután — második napiren­di pontként — a végrehajtó bizottság beszámolójának vitájával folytatta munkáját. Az ENSZ ítélje el az amerikaiak agresszív liakomiját A Nhan Dán cikke Hanoi, (MTI): A Nhan Dán című hanoi lap keddi számában azokkal az amerikai tervekkel fog­lalkozik, hogy az ENSZ-et az Egyesült Államok Viet- nam-ellenes céljaira hasz­nálják fel. Ez — írja a lap — az amerikai imperialisták régi trükkje. Rendszerint a vietnami háború kiszélesíté­sét szolgáló intézkedések előtt vagy után tesznek ' ilyen kezdeményezéseket, vagy akkor, ha az egész világban, így az Egyesült Államokban is, magasra csapnak az agresszív vietna­mi háború elleni tiltakozá­sok hullámai. Ugyanezek az elgondolások húzódnak a mostani tervek mögött. Min­denki számára világos, hogy az Egyesült Államok ural­kodó körei mind Dél-, mind pedig Észak-Vietnamban az agresszív háború kiszélesí­tésére törekednek. Legújab­ban azzal fenyegetőznek, hogy a háborút kiterjesztik Laoszra, Kambodzsára és a világ más térségeire is. Amennyiben a világszer­vezet hozzá akar járulni a béke megőrzéséhez — mi­ként ezt az ENSZ alapok­mánya is előirányozza —, úgy el kell ítélnie az Egye­sült Államok vietnami ag­resszióját és az Egyesült Ál­lamoktól követelnie kell a háború beszüntetését — írja befejezésül a Nhan Dán. A dél-vietnami szabadság- harcosok kedden a kora reg­geli órákban tüzérséggel tá­mogatott rohamot intéztek az amerikai 25. gyalogos hadosztály egységei ellen Saigontól 40 kilométernyire északnyugatra. A szárazföl­di harcok másik központja a demilitarizált övezettől délre fekvő terület volt, ahol szintén a felszabadító hadsereg egységei kezdemé­nyezték az összecsapást. A szárazföldi harcokkal egy- időben B—52-es amerikai lé­gierődök bombázták a de­militarizált övezetet. Vereséget szenvedtek o zsoldosok Jemenben Mint a MEN A hírügynök­ség jelenti, Sanaaban hét­főn sajtóértekezletet tartott Ahmed Daifalla ügyvivő külügyminiszter. Elmondot­ta, hogy a lázadók támadá­si terveit amerikai, angol, belga és nyugatnémet zsol­dosok dolgozzák ki. Az ügy­vivő külügyminiszter hang­súlyozta, hogy a lázadók és zsoldosok vereséget szen­vedtek és a hegyek bar­langjaiban húzódnak meg. A továbbiakban köszönetét mondott az EAK-nak, Ku- waitnak, valamint a szocia­lista országoknak azért a támogatásért, amelyet Je­mennek nyújtottak. Román párt- és kermánrklIdSttséi slazeit Moszkvába Bukarest (MTI) Az SZKP Központi Bi­zottsága és a szovjet kor­mány meghívására kedden este román párt- és kor­mányküldöttség utazott hi­vatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba. A küldöttséget Nicolae Ceausescu, a Román KP fő­titkára, az államtanács elnö­ke vezeti. A küldöttség tag­jai: Gheorghe Apostol, Ale­xandra Birladeanu, Ghe­orghe Maurer és Chivu Stoi- ca. A királypárti erők tovább­ra is cáfolják a vereségük­ről szóló híreket. Sőt azt ál­lították, hogy hétfőn Sza- naa közvetlen szomszédsá­gában elfoglaltak két fon­tos falut. John Lawton, a UPI tudósítója, aki más nyugati újságírókkal együtt hétfőn érkezett meg Sza- naaba, a jemeni fővárosból küldött jelentésében kimu­tatja a királypárti állítások valótlanságát. A már korábban Szanaa- ban tartózkodott tudósítók elmondták, az utóbbi na­pokban csak távoli ágyú tüzet hallottak, más csatazajt nem” — írja a UPI tudósí­tója. A Reuter New York-i je­lentésében közli, hogy a je­meni kormány ENSZ-kül- döttsége nyilatkozatot tett közzé, amely leszögezi, hogy Jemenben teljes a rend és a nyugalom. Szaud-Arábia nagy mennyiségű fegyvert szállított a zendülő erők­nek, viszont ezek az erők csak a határon belopódzott külföldi zsoldosok kis cso­portjaiból állnak. ILYEN EZ A HÁBCRÜ . . . Fehér szalag a hajban Állok egy üszkös halom előtt Valamikor lakóház volt. Arrébb a téglatörme­lék közül ablakrámák me­rednek az égre. Félig elég­ve, meghajolva. Mint egy mondat végén a kérdőjel: Kik laktak itt? Kik pusz­tultak el? Diktálják a ne­veket. Nem, nem írom fel. Hiszen a név semmit sem mond. Emberek voltak. Em­berek, olyanok, akikkel nap mint nap találkoztam Ha­noi utcáin, akikkel együtt izgultunk a Than Hoa-i bunkerekben. Akik féltet­tek, óvtak a gyilkos bom­báktól. Már elszállították a halot­takat. A megkövesedett sze­mű idős asszonyokat, a megcsonkított testű gyere­keket. De a föld mélyében sem nyugodhatnak. A te­metőre is szórják bombái­kat, kiforgatják a sírokat. Emberek teszik. Valami kü­lönös borzongás fog el. Csu­pán ennyit írok le: Hanoi. Pho Hűé utca 39. Állok és nézem a? embe­reket A törékeny termetű asszonyokat, lányokat. Két­kerekű taligákba rakjak a cserép és téglamaradványo­kat. A sajátjuktól búcsúz­nak. Igaz nem volt nekik televíziójuk, hűtőszekré­nyük, a bútorzatuk is szű­kös, talán néhány polcból állt. De az övék volt. Most is szinte két kezükkel ka­parják ki megmaradt ruha­neműjüket. Thi Kuong nemrég múlt 19 éves. A szerencse men­tette meg. S miközben ez a vietnami lány elmeséli a tragédia óráit, szenved és mosolyog. Hányszor talál­koztam ezzel a mosollyal, amit sohasem tudtam meg­fejteni. Ezen a napon 76 ember halt meg Hanoiban. Lakóhá­zak sora dőlt össze. Lakó­házak, amelyek az ameri­kaiak hadi jelentésében, mint katonai célpontok sze­repelnek. Eszembe jut egy korábbi, saigoni keltezésű hír: „Gépeink több hullám­ban támadták Észak-Viet­namban. a Phat Diem ha­ditengerészeti támaszpon­tot...” Meglepetéssel hallgat­ták ezt a jelentést a kis vá­ros lakói. Az 6 környékük haditengerészeti támasz­pont? Hiszen alig van né­hány halászbárkájuk. Találkoztam Mai Bo-val, az amerikai háborús bűnö­ket vizsgáló bizottság egyik tagjával Képeket, dokumen­tumokat mutatott. S elmond­ta a Ha Phu iskolások tra­gédiáját: — Az iskolakezdés előtti percekben gyújtó és ana­nászbombákkal támadták a tantermeket: harminchárom gyerek halt meg és huszon­nyolc megsebesült. Tudja milyen az az ananászbom­ba? Az egész szerkezet alig nagyobb egy ananász gyümölcsnél, de a robbanás pillanatában száz és száz szilánkra szakad szét. Szin­te átszitálja az emberi tes­tet. Nehéz kioperálni, hiszen ahány szilánk, annyi vágás. Rendezgetem az emléke­ket, a Vietnamban töltött három hét emlékeit. A ve­szélyben megfáradt idegek­nek hosszú idő ez. Lapul­tam futóárokban, láttam a leégett iskolákat, gvárnkat, a megcsonkított gyerekeket. Beszéltem a Nam Mgani asszonyokkal, akik életük kockáztatásával hordták a lőszert a sziklai -dezékben küzdő katonáknak. Láttam az egyik katona felégett te­nyerét, aki — vízhiányban — puszta kézzel cserélte ki a géppuska forró csövét. Emlékszem és nem felejtem el az egyszerű embereket, akik megosztották velem szűkös rizsfejadagjukat, és meleg szeretettel beszéltek Magyarországról. Találkoz­tam Luong Tru óvoda la­kóival. Láttam a nyiladozó értelmű csöppséaeket, akik az önfeledt játék helyett először azt tanulják meg: a jó kis gyerek hogyan megy az óvóhelyre? Lefény­képeztem az édesapát, aki négyéves fiának holttestét tulajdon két kezével kapar­ta ki a romok alól. Láttam ezeket. És félek. Amikor a televízió képer­nyőjén gyilkos terheikkel újból megjelennek az ame­rikai gépek, félek, hogy megszokom a látványt, és nem találok majd kifejezést hogy leírjam mindezt. Mert nagyon nehéz írni arról, amit Vietnamban tapasztal­tam. Túl sok olyan asz- szonyt láttam aki hajában fehér szalagot viselt. A vietnamiak így gyászolnak. Király Fern« VÉGE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom