Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-13 / 294. szám
Nem csodaszer rajtunk múlik Jó két hét, • véget ér az előkészítés esztendeje, amely- lyel bevezetjük hazánkban a gazdaságirányítás új rendszerét. Megyénk sok üzemében, vállalatánál — a mezőgazdaságban csakúgy, mint az iparban — hosszú viták, tervezgetések és hasznos javaslatok előzték meg társadalmunk e fontos reformját Az idén végrehajtott — a vállalati, a tanácsi önállóságot segítő — különböző intézkedések már azt a eélt szolgálják, hogy az áttérés zökkenőmentes legyen. Gazdasági egységeink egész sora élt már 1967-ben is a kibővített helyi hatáskörökkel, csökkentette a papírmunkát, az adminisztrációt, gondolkodhatott a helyileg megvalósítható, kivitelezhető tennivalók elvégzésén. A Gazdasági Bizottság határozatai, a minisztériumok rendeletéi nyomán máris vannak eredmények. Ha csak azt vizsgáljuk, hogy Szabolcsban ezerszámra születtek az ötletek, javaslatok nyomán, a lehetőségek kihasználására új kezdeményezések, máris látjuk: a siker nem maradt el. Sorolhatnánk az üzemeket, — mint a Nyírbátori Vastömegcikkipari Vállalat, a Nyíregyházi VAGÉP — amelyek nagyarányú fejlesztéshez kezdhetnek a jövőben. Beszélhetnénk a Nyíregyházi Konzervgyár példájáról, amellyel a vezetés és az üzem munkásai együtt oldották meg feladataikat, nem kis mértékben emelve ezzel a dolgozók jövedelmét. Szólni kellene a termelőszövetkezetekről, amelyek fejlődésük jelentős állomásához érkeztek ebben az esztendőben; az önállóság lehetőségei máris sokat hoztak a konyhájukra. Egészséges pezsgés követte annak a lehetőségnek a gyakorlati megoldását, amellyel közös gazdaságaink egyenlő partnerei a velük kapcsolatban álló állami és szövetkezeti vállalatoknak. Sok millióra rúgna az a nyereség, amely ennek alapján jelentkezik már az ez évi üzemi tervek teljesítésekor. A munka azonban még csak most kezdődik igazán. Ezekben a napokban kerülnek az üzemi kollektívák elé az üzemi alkotmányok, a kollektív szerződések. A legtöbb helyen már eddig sem ültek ölhetett kezekkel. Megbeszélték a munkásokkal mi az, ami jó, s mi van amin javítani lehet és kell a jövőben. Most pedig valameny- nyi helyen arról folyik a szó. hogyan lehet mégin- kább az üzem cselekvő gazdája valamennyi munkás. A szövetkezetek falun ezekben a hetekben újra politikai fórumokká válnak. A betakarításnak. az esztendei szorgos munkának már mindenütt vége. Van idő tehát a gondok felmérésére, a holnap lehetőségeinek taglalására: hogyan tovább, hogyan jobban? A gazdaságirányítás új rendszere nem egyszerű, és nem mindent önmagától megoldó csodaszer. A vezetőkre és különösen a párt- szervezet tagjaira, a kommunistákra most nagy feladat hárul. Nem kis felelősség kommunistának lenni — ez most mutatkozik meg teljességgel. A reform mellé — amely az évek során megnöveli a hasznos munkát, a termelékenységet, amely az eddiginél sokkal inkább figyelembe veszi: mit keres a vevő belföldön és külföldön — fel kell sorakoztatni a tömegeket. A felvilágosító munkára a jó, meggyőző szóra ma nagy szükség van. Bár a végrehajtás eszközei a népgazdaság kezében vannak, a reform sikere azon áll vagy bukik, hogy menynyire tudunk szocialista módon gondolkodni, tervezni, cselekedni. Mennyire tudjuk megérteni, hogy milyen lépés használ, vagy árt a nép, az ország ügyének. Fontos, hogy a gazdasági vezető, a pártszervezettel, szak- szervezettel és tömegszervezetekkel együttesen és ne külön-külön utakon járva döntsön a dolgozókat érintő fontos kérdésekben. Nélkülözhetetlen, hogy elvsze- rűen. kommunista módon ítéljük meg a legkisebb esetet is. A január elsején bevezetésre kerülő reform, szocialista reform. Mert céljaiban, de eszközeiben is szocialista. A siker nagy lesz, ha mindenki a maga munkaterületén hozzájárul, hogy minél kisebb zökkenővel menjen végbe az áttérés ittSza- bolcs-Szatmár megyében is. Nem szabad félni az újtól. Most aktuális igazán, hogy csak a bátor kezdeményezést követheti siker. És jó tudni, hogy ezzel párhuzamosan megszűnnek a lehetőségei annak is, aki csak általában, globálisan merte vállalni munkájáért a felelősséget. A párt ezt a harcot is vezeti, irányítja csakúgy, mint a hatalomért, a tsz-ek létrehozásáért végzett munka időszakában. Elhatározott szándék, nem engedjük. hogy továbbra is lógósok legyenek az üzemben, felesleges áruk a raktáron és látszatmunkát dotálhassanak. Ez a cél nagyszerű, életszínvonalunk emelője lesz. Persze az eddigi hibákat nem lehet azonnal felszámolni. Sok intézkedésre lesz még szükség országosan és helyileg is, hogy idáig eljuthassunk. De pesszimizmusra nincs ok. Bármilyen fórum előtt kiállhatunk e célokért. Erősíthetjük a dolgozó embereket abban a tudatban, hogy min. den alap és minden eszköz megvan a sikerre. K. 3. Meggyorsulnak a beruházások Egyszerűsítik az építések előkészítését Beruházók, építők és az építésigazgatással foglalkozó tanácsszervek egyaránt tapasztalták, mennyire bürokratikus volt az építésberuházással kapcsolatos eljárás a régi mechanizmusban érvényes jogszabályok szerint. Egy iskola megépítéséhez, csupán azért, hová kerüljön az iskola, 18—20 szerv képviselőit kellett meghívni. Elég volt, ha 2—3 szerv képviselője nem jelent meg, már meghiúsult a munka, s véleménye nélkül nem lehetett a beruházást megkezdeni. Ez furcsa helyzetet teremtett. Előfordult egy-egy nagyobb megyei beruházásnál, hogy míg az előkészítése 1—2 évig is elhúzódott, ugyanakkor a felépítése 10—12 hónap alatt megtörtént. így az építés előkészítése a sok huzavona, bürokrácia miatt sokkal több időt vett igénybe, mint maga a megépítés. Egyebek mellett ez volt az oka, hogy több fontos megyei beruházás még napjainkban sem kezdődhetett meg. Példa erre a nyíregyházi bútorgyár és a malomipari kombinát ügye is. Az építésberuházás eddigi bonyolult, lassú rendszerén változtat az új gazdasági mechanizmusban alkalmazásra kerülő beruházási politika, mely egyszerűbb és hatékonyabb előkészítési lehetőségeket biztosít. A régi — de még jelenleg is érvényben lévő — beruházási kódex túl részletes, aprólékos szabályozókkal telített, s több mint 150 oldalas, melyet sok esetben még maguk a beruházással foglalkozók sem tudtak kellően áttekinteni. Ehelyett 1963-tól már az új beruházási kódex szerint történik a beruházások előkészítése. Ez lényegesebben ésszerű, közérthetőbb, 40 oldal terjedelmű és a tanácsi építési hatóságők munkáját is megkönnyíti. Ez a népgazdaság által kiemelt, a cél- csoportos és az üzérnek, vállalatok, intézmények saját erőből történő beruházásainak az előkészítését egyaránt segíti, fontos eszköze. Igaz, hogy ez az építésigazgatással kapcsolatos jogszabályok közül csak egy, de egyike a legjelentősebbeknek, amely meghatározza az építőipar zavartalanabb működését Ez teszi lehetővé már most is, hogy a megyei beruházásokat egyszerűbb eljárásokkal valósítsák meg. Kétségtelen, hogy bizonyos átállási időre számítani kell. De már most is az 1968—69-ben megvalósulásra kerülő csaknem 1 milliárdos megyei beruházás sokkal könnyebben, bürokráciáktól mentesebben valósulhat meg, mivel ennek az összegnek jelentős részét az új beruházási kódex szerint valósítják meg. Többek között az olyan fontos almatárolókat, az állattenyésztés fellendítését szolgáló istállókat, borjúnevelőket, magtárakat stb. Az új beruházási kódex mellett nagyon lényeges figyelembe venni, hogy a megyében az építőipar kapacitását növeljük. Ugyanis az elmúlt évek tapasztalata azt igazolja, hogy éves átlagban mintegy 40—50 millió volt az az összeg, melyet kapacitáshiány miatt nem tudott a megye megvalósítani. E probléma megoldását van hivatva elősegíteni a megyei pártbizottság egyik határozata, amely célul tűzte a megye valamennyi építőipari szervénél a kapacitás növelését. E határozat értelmében el kell érni, hogy a következő években az építési igények kielégítésére mintegy 70—80 százalék legyen az állami építőipar, s a minisztériumi és tanácsi vállalatok kapacitását mintegy 25—30 százalékkal szükséges növelni 1970- igAz új gazdasági mechanizmus nyújtotta lehetőségeket megfelelően ki kell használni. Az állami vállalatok építési kapacitásának növelése mellett időszerű a tsz-építőipari vállalkozások és ktsz-ek kapacitásának a növelése. Különösen indokolt a tsz-építőbrigádok fejlesztése, hogy alkalmasak legyenek a nagyobb állami és saját beruházások megvalósításában mint alvállalkozók részt venni. Ugyanis a jövőben az ipari és mezőgazdasági létesítmények elsősorban' előregyártóit elemekből készülnek. S míg a szerkezeti elemek felépítését a gépesített nagy- vállalatqk végzik, a kisegítő szakipari munka a tsz- építőipari vállalatokra, brigádokra hárul. Az új jogszabály szerint a tsz-vállalkozások nemcsak a saját beruházásokat végezhetik el, hanem mások részére is végezhetnek kisebb felújításokat, g alapvető feladatuk lesz a saját tagjaik részére családi házak építése. A falvakban évente megépítésre kerülő 10—32 ezer lakás nagyobbik részét ezek a tsz-vállalkozások végzik el. Ezek a feladatok megkövetelik, hogy a tanácsok építésügyi hatóságai az eddigieknél sokkal hatékonyabban támogassák az építőipar fejlődését és gyorsított eljárásokkal segítsék az építési engedélyek kiadását. Az új irányítási rendszerben érvénybe lépő jogszabályok ezt elősegítik. A típustervek esetében könnyű ét gyors lesz az eljárás. Ha elkészülnek a községrendezési, ipartelepítési, mezőgazdasági majorteiepítési tarvek, akkor ezeknek a jóváhagyása után azonos típusú létesítmények engedélyezése csak az első alkalommal szükséges, a további épületeket a beruházók engedély nélkül építhetik meg. Ezekből is kitűnik, milyen könnyítéseket hoz az új beruházási-építési politika, mely az új gazdasági reform bevezetésével jár együtt. Farkas Kiírnia Bárányok és tények Miért nem ad vizel a Taposok? — Az öntözéses legelőgazdálkodásé a jövő — Egy fiatal állat tanyásaié a juhtenyésztésért Lehet, hogy a kis faluban, Vámosorosziban ma még akadna ember, aki kinevetné ezt a jelszót: „A juhok fogják kihúzni a kátyúból VAmosoroszit”. Pedig így van. Egy fiatal állattenyésztő a vámosoro- szi Uj Élet Termelőszövetkezet vezetőinek egyike, Bányai Bálint tényekkel alátámasztja. NINCS HATÁR — A birkahúst mi sem szeretjük! — kezdtük a vitát, — mindjárt az elején megpendítve az értékesítési lehetőségeket is, nehogy a végén, amikor már mindent bebizonyított a szakember, ezen múljon. Nevet Mutatja a noteszét: — A TERIMPEX külkereskedelmi vállalattal együtt 58 birkát adtunk el Franciaországba. ötvenet Görögországba. Kemény valutáért. Kitűnő áron. A birkának megvan a nemzetközi becsülete. Húsz országba szinte korlátlan mennyiségben lehet szállítani. A húsvéti báránynak pedig olyan piaca van, azt annyira keresik, hogy nincs rá kifejezés. — Rendben van. És mindehhez hány juha van a szövetkezetnek Orosziban — Mindössze 987, Négyszázzal kevesebb, mint tavaly. Pedig a juh elég szapora állat. 150 nap alatt megvan a kisbárány. Igaz, nem mindig húsvétra. De ezen lehet segíteni. Most nézek utána, hogy beszerezzem a mesterséges megtermékenyítéshez szükséges eszközöket és onnantól kezdve nem a véletlenen múlik, van e elegendő húsvéti bárányunk eladó. Egy mérnökei pályázik Az igazgató fáradtan dől hátra. Vége a hivatalos beszélgetésnek. — Ha nem untatom, még elmondok egy dolgot. Nem azért, hogy megírja, inkább csak azért, hogy megosszam valakivel, aki ebben a kérdésben kívülálló. Én talán elfogult vagyok, esetleg bennem a hiba. — Nos, egy fiatal mérnök dolgozik nálunk, öt évig fizettük az egyetemi ösztöndíját. Jó kapcsolatban voltunk vele, többször felkerestük, érdeklődtünk, hogy tanul, miben segíthetjük és a többi. És többször segítettük is, bár ez nem lett volna kötelességünk. Nem tanult valami kitűnően, dehát, gondoltuk, nem is a jeles diploma, hanem a gyakorlat a lényeg. S ha majd végez, azt nálunk megszerezheti. — A mérnök nyáron végzett. Speciális szakon és képzelheti, hogy örültünk neki. Lakást kért, az üzem szűkös keretéből juttattunk. Dolgozott, gondolhatja, hogy hegyeket még nem volt képes megmozdítani. Egy ilyen szakmában nem elég néhány hónap az ismerkedésre. Nem is kívántunk mindjárt mindent. Egyszer bejött, beszélgettünk, elmondta, anyagi gondjai vannak. Kérdeztem, hogy érzi magát nálunk, itt akar-e maradni, mert az üzemet nem egy évre tervezték, s nagyon kell a törzsgárda, különösen, a műszaki. Ittmarad persze, ezt válaszolta. Jó. akkor megemeljük a fizetését. Megbeszéltem a felettes szervekkel, a párt- szervezettel és a gyárban a többi érdekelttel. Úgy láttuk, meg volt elégedve... hatszázzal hol emelnek egyszerre? — És ez az ember tegnap bejelentette, hogy megpályázott egy másik helyet, ahol már most kényelmesebb beosztásban alkalmazzák, s százzal többet is adnak. Képzelheti, nem akartam hinni a fülemnek. Mondtam neki, hogy ez nem lehet igaz. Mire azt válaszolta, miért ne, jön az új mechanizmus, s ott aki többet kínál... — A földbe gyökerezett a lábam. Mondtam valami olyasmit, hogy az ösztöndíjat öt évig fizette érte a gyár. Visszafizeti, felelte önérzetesen. Említettem a lakást, amit más elől vettünk el neki. Az az övé, az főbérlet, válaszolta. A fizetést is éppen most emeltük. —-Kevés... — így a fiatal mérnök. Ott ráígértek... — Az új munkahely csak január egytől szól. Felhívtam a másik vállalat vezetőjét, aki ismerősöm. Mondom, hogy ez bizony nem lehet valami tisztességes szakemberszerzés. különösen nem ilyen előzmények után. Mire csak mosolygott, s azt válaszolta, ugyan, hol élek én? — Azt hiszi, hogy nem bánja meg majd az a fiatal mérnök azt a havi plusz százat, amivel most többet kap? Meg fogja bánni... — De úgy gondolom, hogy az az igazgató is, aki így csábít embert. Csak a százassal gondolja megkötni a vállalatához. S nagyot csodálkozik majd. amikor akad egy másik cég, ahol adnak még egy százast... Kopka János — A juh igénytelen állat — folytatja. — Nevelése a legolcsóbb. Kora tavasztól késő őszig kijár. Jelenleg ez az egyetlen állatfajta, amelyik még mindig kinn van nálunk, a dús vetésű árpát ritkítja, ötszáz anyajuhunk van, bízom benne, hogy 550 darab 18—20 kilós húsvéti bárányunk lesz. — De ha öntözhetnénk a legelőinket, takarmány növelő tábláinkat, pontosan kéteny- nyi juhot tudnánk nevelni. Kiszámítottam: a többlet gyapjából 286 000 forint lenne a plusz bevétel, a húseladásból további félmillió — tisztán. Gyakorlatilag eltűnne a szövetkezet jelenlegi 900 000 forintos mérleghiánya. — És nem lehet öntözőműveket építeni? — Megvannak. De a vízügy nem ad vizet, azt mondják, olyan alacsony a Tapol nők vízállása, hogy abból nem telik. Szerintem pedig itt Szatmárban van elég víz, csak valahogyan oda kellen« vezetni. De ez nem az én dolgom. A szavasmarha és a sertés? A válasz elgondolkoztató: MEGNYERNI A BIZALMAT — A szarvasmarha-állomány ellenőrizhetetlen. Nines egyedi nyilvántartás. Az állattenyésztési felügyelőség meg is szakította velünk a kapcsolatot, mert semmiféle kimutatást nem tudtunk adni neki marháinkról. Most megyek be Debrecenbe fülcsipkézőt és más jelölő berendezést venni — elég nehéz lesz rá kiharcolni a pénzt — hogy elkezdjem nyilvántartani a jobb hozamú egyedeket és azokat szaporítsam tejre. Még egy példa: Vett a szövetkezet egy úgynevezett „pépesítő gépet”, amely a takarmányból emészthetőbb élelmet készít csaknem valamennyi állatunk számára. Meghökkentő, de eddig nem került sor a használatára. Pedig nagy hasznát látnánk a november óta istállóban lévő marhaállományunknál és — ez talán meg a legfontosabb — a sertésnevelést is olcsóbbá, tehát gazdaságosabbá tudnánk tenni vele. — De ezt előbb be kel! bizonyítani. Nem vagyok kezdő, de fiatal vagyok. Világosan látom, hogy lépésről lépésre kell megnyernem a falu bizalmát és akkor lesz pázsitfüves öntözött legelőnk, kétezernél több juhunk, húszliteres tehénállományunk és minden ami kell. Elgondolkozik. Csendesen teszi hozzá: — És addigra már nem leszek fiatal. De vállalom. Gesztelyi Nagy Zoltán HARC A VÍZÉRT 3
