Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-22 / 302. szám
Szabolcs-Szatmár megyei képviselők felszólalása OROSZ FERENC: Emelje meg az országgyűlés az egészségügyi költségvetést Tisztelt országgyűlés! A «zociális es egészségügyi bizottság ülésén felvetették, hogy a tanácsok indokolatlanul sokat tartalékolnak az egészségügyi intézmények 1968-as ellátásának rovására. Két minisztériumban néztem utána az állítás valódiságának. Tapasztalataim szerint egyértelműen azt mutatták, hogy öt megye kivételével valóban indokolatlanul nagy tartalékok halmozódnak fel. Ezért sürgető ezeknek a „biztonsági alapoknak” felszámolása, s az így felszabadult összegek bővíthetik az intézmények rendelkezésére álló keretet. A bizottsági ülésen felmerült aggályokra válaszolva kijelenthetem, hogy az 1968. évi költségvetés valamennyi szociális és egészségügyi intézmény zavartalan működéPOLCZ JÁNOS; sét biztosítja. Szeretném azonban ezeknek az intézményeknek vezetőit néhány dologra emlékeztetni. Az egyiK, hogy még az 1967-es költségvetésből is marad „valami”. Az elmúlt három esztendő átlagában ez a maradék 70—100 millió forintot tett ki. Ez is hozzáadható a költségvetésben szereplő 350 millió forintos fejlesztéshez, s bizonyos mértékig pótolhatók vele az egészségügyi ágazatot érintő közületi beszerzések. Szeretném felhívni az intézmények vezetőinek figyelmét arra is, hogy módosult a költségvetés szerkezete. Néhány járulékos költséget, például a nővérszállások fenntartását, vagy a véradás finanszírozását már nem kell a kórházaknak magukra vál- talniok. Egyetértek Bognár Józsefnek azzal a javaslatával, hogy a iatrogén fertőzések megelőzése, a különböző műszerek beszerzése érdekében az országgyűlés emelje 30 millió forinttal ennek az ága. zatnak a költségvetését. Mégpedig úgy, hogy központi kezelésre 20 millió forint, területi felhasználásra pedig mintegy 10 millió forint jusson. Ezzel kapcsolatban egyetlen kérésem van: az összeget koncentráltan használják fel, ne elaprózva. Tisztelt országgyűlés! Az 1068-as költségvetés nemcsak biztosítja az egészség- ügyi és szociális intézmények zavartalan működését, hanem lehetőséget ad a további fejlesztésre is. A jövő évben például 1600 új ággyal gyarapszanak kórházaink, több lesz a bölcsődei férőhely, 60 új orvosi körzet létesül, s jó néhány ezerrel nő az egészségügyben foglalkoztatott szakképzett dolgozók száma. Szeretném elmondani azt is — a bizottsági ülésen is felvetődött —, hogy a költségvetés nyújtotta anyagi lehetőségek még hatékonyabbá válhatnak a meglévő belső tartalékok felkutatásával, feltárásával. Emelhető például a munkaszervezés színvonala. Szorosabb kapcsolatot lehet teremteni a kórházak és rendelőintézetek, a fekvő- és járóbeteg-ellátás között. Ezzel alaposan javulna a dolgozók orvos-egffiz- ségügyi ellátása, mert például ha valakit délelőtt a rendelőintézetben megröntgeneznek, vagy elvégzik vérképvizsgálatát, majd kórházba utalják, akkor felesleges ezeket a vizsgálatokat ott ismét elvégezni. Felesleges pazarlás. Van még mit javítani a munkafegyelmen is, s várat még magára a körzeti orvosok munkájának jobb megszervezése. Meggondolandó például, hogy munkaidejük 8 órájának helyes aránya-e a négy óra rendelés és a 4 óra betegellátás. Vagy például lenne még mit javítani a gyógyszerellátás módján is. Tisztelt országgyűlés! A magam részéről az 1968-as költségvetési javaslatot elfogadom. s azt a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra javaslom. Árrendezéssel Jövedelmezőbbé kell tenni a dohánytermelést Tisztelt országgyűlés! A jelen ülésszakon az 1968. évi állami költségvetés tervezetéről kell határoznunk. Az ezzel kapcsolatos javaslatot mindannyian alaposan tanulmányoztuk és megállapíthatjuk, hogy készítői — az illetékes párt-, kormány- és tudományos szervek — lelkiismeretes munkát végeztek. A javaslat jól tükrözi céljainkat, s különösen nagy erénynek tartom, hogy reálisan szabja meg gazdasági fejlődésünk üterőét. A költségvetéssel meghatározott 1968. évi gazdasági program központi követelménye, hogy ez eddiginél többet, jobbat és olcsóbban termeljünk, mégpedig olyan mennyiségben és minőségben, ahogyan azt a belföldi fogyasztás, illetve a külkereskedelem igényli. A költségvetés az egész gazdasági életben megfelelő módon szavatolja az anyagi érdekeltség elveinek érvényesülését. Ezzel kapcsolatban azonban fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az anyagi érdekeltség érvényesítése mellett az illetékes szervek mindig elsődlegesen tartsák szem előtt a nagy közösségi érdekeket, mert enélkül sem közvetett, sem közvetlen formában sem az egyéni, sem a vállalati érdek nem érvényesülhet tartósan. A párt és a kormány az elmúlt időszakban minden rendelkezésére álló felvilágosító eszközzel széles körűen tájékoztatta a végrehajtásra hivatottakat, s általában a lakosságot az új mechanizmus elveiről és gyakorlatáról. Ennek ellenére, ha kis számban is, de még akadnak olyanok, akik nem tudják, vagy nem akarják megérteni szükségességét. Ezek általában azt a kérdést teszik fel: mit hoz az új mechanizmus? A kérdésre, úgy vélem, azt kell válaszolnunk: azt, amit az általa biztosított kedvezőbb lehetőségek közepette még keményebb munkával megteremtünk. Azt a kérdést is gyakran felteszik: köny- nyebb lesz-e ez a szakasz a korábbiaknál? Igen, könnyebb lesz, de csak viszonylagosan. Márcsak azért is, mert a lakosság mindig többet és jobbat akar. Többet és jobbat pedig csak úgy adhatunk, ha többet és jobbat termelünk. Ez pedig nyilvánvalóan erőfeszítéseket igényel. Tisztelt országgyűlés! Népgazdaságunk szempontjából t agyon fontos ipari növény a dohány. Exportjelentősége is nagy. Megyénkben a termesztéséhez mind a személyi, rnind a természeti és közgazdasági adottságok megvannak. A termelése azonban még az 1967. évi új beváltási árakkal sem jövedelmező, sőt veszteséges, s ezért termőterülete csökkenő tendenciát mutat. A Tisza menti termelőszövctkezeiek területi szövetsége 59 erős, közepes és gyenge közös gazdaságban vizsgálta meg ezt a problémát. Az 59 termelőszövetkezet átlagában — már 1967-ben is — 2023 forint volt egy mázsa dohány önköltsége, míg a beváltási ár 1955 forint. A kockázatot is figyelembe vevő közgazdasági számítások azt mutatják, hogy e fontos kultúra csak akkor lesz jövedelmező, ha mázsánként 600—700 forinttal emelik a dohány felvásárlási árát. A magas önköltséggel kapcsolatban egyébként hadd említsem meg, hogy az állami gazdaságokban sem alacsonyabb, s ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a dohány termelése még mindig túlságosan kézimunka igényes. A megye dohánytermelő közös gazdaságai éppen ezért szükségesnek tartják hogy a kormányzat vizsgálja meg az említett oroblé• mát. s a megfelelő közgazdasági eszközökkel hasson oda, hogy ez az ágazat is képes legyen az egyszerű és bővített újratermelésre Szabolcs-Szatmár megyének abból a körzetéből küldtek az országgyűlc-sbe, ahol a községnek 40 százaléka nemrég született meg az egykori tanyavilAgból. E községek lakói a patkány járta, „négyeskonvhás” lakásokból költöztek egészséges, kertes házakba. Egy részükhöz már a villany is eljutott, de többségül:, különösen ősszel és télen és tavasszal még most is el van vágva a világtól. Nehézségekbe ütközik többek között az orvosi ellátásuk Az utóbbinak nem is any- nyira az az oka. hogv kevés az orvos vidéken, hanem inkább sok esetben a járhatatlan földutak, noha egvik-másik ilyen új településen hat—nyolcszáz ember Is él. Megbízásuknak megfelelően megragadom az alkalmat, hogy e legmagasabb fórumon javasoljam: a lehetőségek határain belül az illetékes ko'-mányszer- vek az állami célcsoportos beruházások keretében gon- doskodianak az új települések bekapcsoláséról a megye és az ország vérkeringésébe. Ezt annái inkább indokoltnak látjuk, mivel a megépítendő müutak több szövetkezeti gazdaság ugyancsak súlyos szállítási problémáját Is megoldanák. Tisztelt országgyűlés! Megyénk 15 állami gazdasága összesen 525 millió forintot költött, illetve kKlt beruházásokra 1967—68—69- ben. Az összeg felét ég°tő gondok megoldására, a gyümölcsösök úgynevezett járulékos létesítményeinek pótlására fordítják. De nemcsak az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek is törekszenek a járulékos beruházások, elsősorban a hfltőraktárak gyarapítására. A tervek szerint 1970- ig a közös gazdaságok 5000 vagon gyümölcs b-fogadására alkalmas raktárát építenek, s a MÉK is ugyanennyivel gyarapítja raktár- kapacitását. Megyénkben, ahol a gyümölcsösök és a kertészetek termelési értéke 1966-ban már meghaladta a negyedmilliárd forintot, létkérdés ezeknek a hűtőknek, illetve tárlóknak a megépítése. Nélkülük ugyanis a jövőben megoldhatatlan gondot okozna a nagy mennyiségű gyümölcs kezelése, értékesítése. A gyümölcstárolók, a hűtőházak és az állattartó telepek építésén kívül hatalmas erőfeszítéseket kíván megyénkben a vízrendezési problémák megoldása es az egyes kultúrák komplex gépesítése is. Tisztelt országgyűlés! Befejezésül még annyit: a most tárgyalt népgazda tagi terv csak úgy válik élő valósággá, a költséeveiés cr. >k akkor lesz igazi számvetés, ha mind a fizika!, mind az értelmiségi dolgozók nemcsak szóban helyeslik, hanem tettekkel is becsületeden dolgoznak végrehajtásáért. Meggyőződésem, hogy ez a költségvetés fejlődésünket segíti elő. ezért elfogadom és a tisztelt országgyűlésnek Is elfogadásra ajánlom. Dr. KOV/CS MAGDOLNA: Erőteljesebb fejlesztést a járási székhelyeken Tisztelt országgyűlés! — A költségvetés kiadási előirányzatai között fontosságuknak megfelelő összegekkel szerepelnek az oktatás kiadásai. A törvénytervezet indoklása oktatásügyünk legaktuálisabb kérdéseinek szemszögéből vizsgálja az egyes tételeket. Ezek közül a megyénk dolgozóit legjobban foglalkoztató két kérdéssel kívánok foglalkozni: az általános iskolák és a szakközépiskolák kérdésével. — Az általános iskolák költségeinek fedezésére 1968-ra is az ideivel azonos összeget irányoztak elő. Az indoklás szerint a következő tanévtől kezdve jelentékenyen csökken a tanulólétszám, a foglalkoztatott pedagógusok száma viszont a tervek szerint változatlan marad. A tanítás személyi feltételei tehát jók. Az általános iskola a legfontosabb iskolatípusunk, ezen nyugszik egész iskolarendszerünk, ez adja meg ifjúságunknak azt az alapműveltséget, amelyik elengedhetetlen az egyén és a társadalom fejlődése szempontjából. — Az általános iskola területén Igen nagy eredményeket könyvelhetünk el. Mindamellett úgy érzem, hogy a költségvetés tárgyalásánál szükséges ennek az iskolatípusnak a továbbfejlesztési problémáiról is szót ejteni. Még akkor is, ha jelenleg gazdasági feladatok állnak érdeklődésünk középpontjában. — A személyi feltételek olyan értelmű javulása, hogy egy tanerőre kevesebb tanuló jut, nagyban fokozza az oktató-nevelő munka eredményességét. Ha a tanulók, illetve tanulócsoportok számához viszonyítva nő a nevelők száma, akkor egyrészt kevesebb lesz a nevelők túlórája, s az egy nevelőre jutó egyéb elfoglaltság, s így erősen csökken jelenlegi nagy időbeli itiegterheltsé- gük. Továbbá, kisebb létszámúak lesznek a tanulócsoportok, tehát mind több ideijük és energiájuk lesz a nevelőknek a tanulókkal való egyéni foglalkozásra, és az oktatási reform tényleges megvalósítására. Sok nálunk az általános iskolás korú gyerek — míg országosán a lakosság 23,6 százaléka, addig nálunk 32,4 százaléka 15 éven aluli. Általános iskoláink — folytatta a képviselő — országosan a legrosszabb ellátottságú- ak, mind tárgyi, mind személyi tekintetben. Mivel jelenleg is 300 nevelő hiány zik az általános iskolák hői, nálunk valószínűleg nem fog érezhető változást eredményezni az átmeneti tanuló-létszámcsökkenés sem, ami különben is kisebb méretű lesz mint országosan. — Választóim nevében mondhatom, hogy megyen belüli eszközeinket igyekszünk maximálisan hasznosítani. Minden törekvésünk arra irányul, hogy Iskoláink megadják gyermekeinknek mindazt, amire tárgyi és személyi lehetőség van. Tervezzük, hogy társadalmi összefogással a falvak általános Iskolásai részére is tanulószobákat szervezünk, ahol napi néhány órás nyugodt tanulási lehetőséget biztosítunk. De így csak azt tudjuk pótolni, amit a család nem képes megadni. Az iskolák tárgyi és személyi gondjai csak a kormányzat nagyobb mérvű segítségével oldhatók meg Szabolcs megyében. — Szocialista építésütik fontos követelménye az is, hogy ifjúságunk évről évre növekvő számban tovább tanuljon. Ne álljon meg az általános iskola nyújtotta alapoknál, hanem nagyobb tudást, magasabb általános és szakmai műveltséget szerezzen. — Két szempontból is érinti ez megyénket. Egyrészt nálunk az általános iskolát végzettek továbbképzésére nincs meg a kívánt lehetőség, mert kevés ilyen intézménnyel rendelkezünk. Ma már országosan olyan jól állunk, hogy az általános iskolát végze'tek 85 százaléka járhat szakmunkástanuló iskolába, vagy középiskolába, de Szabolcs megyében a fiataloknak csak 57,7 százalékát tudták az idén ezek az iskolák felvenni és ez a szám a tervek szerint 1970-re is csak 63,3 százalékra fog nőni. Probléma ezzel kapcsolatban, hogy a középiskolai hálózaton belül kevés a szakközépiskolánk. Sajnos, az 50- es évek átszervezései során a megye két jól működő technikumot vesztett el. A nyíregyházi építőipari és a kisvárdai gépipari technikumot. Bár 1965-ben az MSZMP Politikai Bizottsága határozatot hozott a megye feilesztéséről, s így iskola h-ílóza tunk korszerűsítéséről is. Az ÍDari szakkö- zéniskolai osztályok szervezése terén nem tudunk előbbre jutni. Pedig úgy érezzük, hog' ennek a feltételei megvan nak. például Tiszavasvári- ban vegyipari, Nyírbátorban híradásipari osztályt lehethe szervezni. De az illetékesek azzal érvelnek, hogy a szomszédos megyékben, Hajdúban, Borsodban vannak ilyen intézmények. Ezek azonban csak kis mértékben enyhítenek a mi beiskolázási gondjainkon, Bár az u'óbbi években történtek lépések az iparunk fejlesztésére, Szabolcs megyében jelenleg még a mezőgazdaság dominál és ez évekig így is lesz. Ezért a fiatalok munkába állítására is elsősorban a mezőgazdaságban van és lesz lehetőség a következő években. Ezért nem látjuk indokoltnak a mezőgazdasági szakiskolai osztályok számúnak tervezett csökkentését. Igaz, ezek iránt a legkisebb az érdeklődés, de ez természetes következménye annak, hogy még több szabolcsi tsz nem jutott el arra a szintre, hogy igényelje a szakképzett munkaerőt. A fejlődés azonban nem áll míg, és néhány év múlva a mai 59—60 eveseke' nagyobb tudású fiataloknak keli felváltaniuk. — Egy járási székhely, Kisvárda képviselője vagyok, a törvénytervezel és a hozzáfűzött Indokolás tanulmányozása azt a reményt ébresztette bennem, hogy a jövőben több lehe'őség lesz a választóimat állandóan foglstlkoztató helyi problémák megoldására. 1968-ra ugyanis a tanácsok költségvetési keretében a kormány százmillió forintot a járási székhelyű községek kommunális ellátásának javítására is biztosít. — Gondolom, minden járási székhely lakói úgy vannak vele, mint mi kisvár- daiak, hogy őszinte örömmel fi cryeljük a városok fejlesztését, gazdagodásukat, ipari, kulturális, szociális és egyéb létesítményeikkel, mert ez mindannyiunk gazdagodását jelenti, de még jobban örülünk annak, hogy gazdasági eredményeink már lehetővé teszik o járási székhelyek szükségleteinek fokozottabb kielégítését Is. — Kisvárda lakói évek óta lelkesen dolgoznak azon, hogy községük az ország nagvobb településeinek fejlődési ütemétől túlzottan n« maradion el. s be tudta tölteni azt a szerepet, ami a csaknem 40 települést, köztük a rohamosan fejlődő záhonyi térséget is masában fos'aló járás székhelvére hárul. Társadalmi munkával és — a közséefeilesztési alanon kívül — a lakosság önkéntes anyagi hozzájárulásával megsokszoroztuk (Folytatás a 4. oldalon) 1967. december 22.
