Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-22 / 302. szám

Tanácskozik az országgyűlés (Folytaiig a 3. oldalról) az államháztartásból kapott összegeket. így gyarapítót­ok járdákkal, parkokkal, korszerű világítással közsé­günket, de így építettük a gázcseretelepet és a meleg vizű strandfürdőnket is. A társadalmi munkára vonat­kozó terveinket évről évre túlteljesítettük, a teljesített munka pénzértékéből min­den egyes lakosra 50 forint iut. A tavasszal induló 30 miliő forint értékű vízmű­építés költségében is 74 szá­zalék a lakosság és az üze­mek hozzájárulása. • — Van azonban számos olyan fejlesztési gondunk, aminek a megoldásában az TÍMÁR MÁTYÁS: előző évekénél jelentősebb állami támogatás nélkül nem tudunk elindulni. A legfontosabbak közül meg­említem, hogy a vízmű meg­építése szükségessé teszi a szennyvízcsatorna-hálózat megépítését is. Továbbá: lakáshiánnyal küzdünk. Kul­turális intézményeink több­ségének nincs megfelelő épülete. Járási kórházunk elavult épülete pedig szinte lehetetlenné teszi a modem higiénia követelményei sze­rinti betegellátást. Az SZTK szakrendelőintézet szűk ma­gánlakásban működik. A kórház évi 12 000 és a ren­delőintézet évi 150 000 sze­mélyes betegforgalma sür­getően veti fel egy új kór­ház és rendelőintézet épí­tésének szükségességét. — Kulturális és egész­ségügyi létesítményeink nemcsak Kisvárda, hanem az egész járás lakosait szol­gálják, korszerűsítésük sok ezer ember kedvezőbb ta­nulási, gyógyulási lehető­ségeit biztosítaná. — Tudom, hogy az ilyen és ehhez hasonló problé­mák más járási székhelyek­nek is gondjai, ezért na­gyon indokoltnak tartom, hogy a költségvetés ezeknek a szükségleteknek a megva­lósítására megfelelő fedeze­tet biztosítson. — A törvényjavaslatot el­fogadom és elfogadásra ja­vaslom. Az életszínvonal emelésében tartjuk magunkat az ötéves tervben előírtakhoz Tisztelt országgyűlés! A költségvetési javaslat, Valyi élvtárs 'beszéde, rész­letesen tartalmazza gazdasá­gi helyzetünk elemzését, 1968. évi elképzeléseinket. Az 1967-es év eredményei jelentősek. Nemzeti jövedel­münk mintegy 6 százalékkal nőtt, az ipari termelés nö­vekedési üteme meghaladja a 8 százalékot, az építőiparé 10—11 százalék. A mezőgaz­daságban az állattenyésztés termelése értékben 2—3 szá­zalékkal emelkedett, a nö­vénytermelésé viszont körül­belül ugyanilyen mértékben, csökkent, főleg a tavalyinál gyengébb kukoricatermés következtében. Beruházások­ra 1967-ben körülbelül 13 -’zúzalékkal fordítunk töb- net, mint az előző évben. Az életszínvonal alakulását jel­lemzi, hogy a lakosság fo­gyasztása egy év alatt 6 százalékkal emelkedett. Kül­kereskedelmi mérlegünk szo­cialista viszonylatban ked­vezően alakult, tőkés vi­szonylatban az import a ter­vezettnél nagyobb mérték­űéig nőtt Az 1967. évi eredmények elérésében jelentős szerepe volt már a reform előkészí­tése kapcsán tett intézkedések­nek. A vállalatok nagyobb önállósága kétségtelenül je­lentősen közrejátszott a ter­vezettnél nagyobb növeke­désben. Ugyanekkor azok a szerkezeti problémák, ame­lyek az anyagellátás egyes fogyasztási cikkek hiányá­ban, a tőkés import növeke­désében jutnak kifejezésre, változatlanul megmaradtak. 1968-as elképzeléseinket, az elért színvonal, az 5 éves terv előirányzatai és a re­form bevezetésével kapcso­latos követelmények alapján alakítottuk ki, abból indul- „unk ki, hogy bár az új irá­nyítási rendszer az eddiginél nagyobb fejlődési ütem el­érésére alkalmas, mégis az első évben, az átmenet ide­jén, éppen az átmenet prob­lémái miatt, viszonylag sze­rényebb célokat tűztünk ki. A nemzeti jövedelem elő­irányzott növekedése 5—6 százalék, az ipari termelés növekedésének tervezett üte­me 6—7 százalék, a mező- gazdaságé 3—4 százalék. Be­ruházásokra lényegében az idei várható teljesítésnek megfelelő összeget irányoz­tuk elő. A munkások és al­kalmazottak reálbéremelé­sének tervezett nagysága 1,5 2 százalék, a reáljövedel­meké pedig — amely a több­let foglalkoztatásból és a köz­vetett juttatásokból eredő jövedelmeket is tartalmazza 3—4 százalék. A parasztság reálfogyasztása, ugyancsak 3—4 százalékkal nő. Ezeket az elképzeléseket tükrözi az előterjesztett ál­lamháztartási előirányzat is. Az a tény, hogy a terve­ket a jövőben nem bontják le a vállalatokra és taná­csokra, hogy nincs minden­re tervutasítás, hogy közvet­lenné válik a kapcsolat a termelő és a felhasználó kö­zött. azt jelenti, hogy a ter­melő az eddiginél gyorsab­ban tud reagálni a felhasz­nálók és a fogyasztók igé­nyeire. Az árak nem mere­vednek meg, nem „öreged­nek” el, hanem nyomon kö­vetik a termelési és költség- viszonyok alakulását. Csök­kennek az egészséges ver­seny hatására, de nőhetnek is bizonyos szabályok kere­tei között. így a termelők hamarabb reagálnak s gyor­sabban tudják pótolni az esetleg hiányzó cikkeket. Előnyös az elosztó jellegű anyag, és gépgazdálkodás helyett a kereskedelmi mód­szerek alkalmazása, mert ezek e területen is a kal­kulációk elmélyítéséhez, gon­dosabb mérlegeléshez vezet­nek. A lakosság a legnagyobb érdeklődéssel az 1968. évi árváltozásokat kíséri. Közis­mert, hogy fogyasztói áraink sok vonatkozásban nem fe­lelnek meg az értékviszo­nyoknak, a költségeknek. Hosszú távon lehetséges csak olyan árszínvonalat és ár­arányokat kialakítani az élel­miszerek, az iparcikkek és a szolgáltatások területén, hogy az árak megfeleljenek a va­lóságos értékviszonyoknak és igazodjanak a világpiaci árakhoz. Ezt a hosszú távú árpolitikát úgy kell végre­hajtani, hogy közben a la­kosság életszínvonala terv­szerűen emelkedjen. Most az új gazdasági irányítási rendszer bevezetésének évé­ben csak olyan árváltozáso­kat célszerű megvalósítani, amelyek feltétlenül szüksé­gesek. Csökkentjük egyes, a vas­műszaki és tartós fogyasztá­si cikkek, mosószerek ár­színvonalát, és emeljük a költségvetésből dotált búto­rok és néhány nem alapvető szolgáltatás, valamint a la­pok árát. Ugyanakkor csök­kentjük egyes élelmiszerek árszínvonalát is az élelmi­szerek belső árarányainak javítása, a tejtermékek, vaj, sajt, baromfihús nagyobb fogyasztása érdekében. Ide tartozik a cukorár csökken­tése is. Megváltozik egyes építő­anyagok ára is. A ráfordítá­soknak megfelelően emel­kedik a tégla, csökken a ce­ment és a fa nyílászáró szer­kezetek ára. A jelenlegi árrendszerben az évek során kialakult el­térő forgalmi adókulcsok mi­att sokszor hasonló cikkek árai is lényegesen és indo­kolatlanul különböznek. Ezért a forgalmi adókulcsok egy­szerűsítését, nivellálását kel­lett végrehajtani. A ruháza­ti cikkeknél a fogyasztói árak nivellálásának hatásá­ra a forgalom kb. 7 száza­lékánál 10 százalékot meghaladó áremelkedés következik be. Annak érdekében, hogy a szüksé­ges mértékű áremelés ne érintse kedvezőtlenül a la­kosságot, a ruházati termé­kek 1968. január 1-i induló árszínvonalát átlagosan 1,8 százalékkal leszállítjuk. Vannak olyan termékek, amelyeknek az árát eddig sem az árhatóság állapítot­ta meg. Ilyenek például a zöldség es gyümölcs, egyes divatáruk, helyi építőanya­gok, díszműáruk. Ezt a kört most kiszélesítjük. A sza­badáras cikkek körébe tar­toznak majd például az im­portszövetek, a divatcipők, a szőrmeáruk, a kozmeti­kai termékek. Ezekkel a szabadáras forgalmi kör a lakossági áruforgalom 23 százalékára bővül. Az árrendszer mechaniz­musában végrehajtott vál­tozások, a rugalmasabb ár­alakulás, szükségessé teszik, hogy a kormány és illetékes szervei továbbra is meg­tartsák árszabályozási, és fokozzák árellenőrzési tevé­kenységüket. A nem hatósá­gi árak között lesznek fel­sőhatáros árak és irányárak. A szabadárak változtatásá­nál bizonyos körben előze­tes bejelentési kötelezettség rendelhető el. A kormány előtt az árellenőrzésért az országos anyag- és árhiva­tal a felelős. Tímár Mátyás hangsú­lyozta, hogy a viszonylag széles körű árváltozások mellett a kormány tartja magát az életszínvonal eme­lése terén a terv előirány­zataihoz, s bízik abban, hogy a harmadik ötéves terv számai e téren is túl­tel j esi thetők. Kétségtelen, hogy az ár­mozgások az első időszak­ban szokatlanul hatnak majd, hiszen az elmúlt két évtizedben általában és túl­nyomóan a fix, hatósági árak voltak a jellemzők. A kezdeti változások után azonban az árak alakulásá­ban a kellő stabilitás bizto­sítható, ehhez a megfelelő árukészletekkel és szabályo­zó eszközökkel rendelke­zünk. A belső piac áruellátásá­nak javítása már hosszú évek óta gazdaságpolitikánk középpontjában áll. Sok kedvező jel mutat arra, hogy az új nyereség­érdekeltségi rendszer ösz­tönzői alapján vállalataink keresik az árualapok széle­sítésének lehetőségeit, tö­rekszenek a választékok bővítésére, a hiánycikkek pótlására. Bővítjük a szoci­alista országokból szárma­zó fogyasztási cikkek áru- választékát, s ez egyben ösztönzi a hazai ipart is a termékek korszerűsítésére, fejlesztésére. 1968-ban az előző évnek megfelelően importálunk fogyasztási cik­keket a tőkés országokból is. Szólni kívánok röviden fejlesztési, beruházási poli­tikánkról is. Fejlesztési politikánkban az elsődleges szempont a fejlődés ütemének gyorsí­tása. egyensúlyi helyzetünk javítása. A belső piac terén fejlesztési politikánkat meg­határozza az a követelmény, hogy a lakosságot mind jobban és mind szélesebb választékban elégítse ki az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások. Figyelembe kell venni, hogy Magyaror­szág gazdaságában, az or­szág méreteinél, nyers­anyagszegénységénél fogva, igen jelentős szerepe van a külkereskedelemnek. Külke­reskedelmünk fejlődési üte­me nagyobb, mint a nemze­ti jövedelemé, s ezért a fej­lesztés szempontjából az export és import színvonala nagy szerepet játszik. Kül­kereskedelmünk alakulásá­ban különös fontossága van a magyar—szovjet kapcsola­toknak. A szükséges anya­gok jelentős részét a Szov­jetunióból importáljuk, de nagy szerepe van e viszony­latban a gépek, berendezé­sek és más termékek beho­zatalának is. A Szovjetuni­óba irányuló exportunk túl­nyomórészt feldolgozott ipa­ri termék. Bár a széleskörű reform problémamentesen nem oldható meg, optimizmussal tekintünk a megvalósítása elé és biztosak vagyunk, hogy eredményei nem hosz- szú időn belül megmutat­koznak. Tapasztalhatjuk, hogy az emberek bizakodás­sal várják a reform életbe léptetését és kibontakozá­sát. Ez igen fontos és nagy segítséget jelent a kormány számára. A két rendszer közti verseny, a szocialista rendszerben rejlő lehetősé­gek realizálása megköveteli, hogy ne elégedjünk meg az eddigi eredményekkel, s ke­ressük azokat a módfii at, amelyekkel fel+árhatink a nagyobb lehetőségeket. E gondolatok jegyében ja­vaslom, hogy az 1968. évi költségvetést az országgyű­lés fogadja el. Az országgyűlés pénteken reggel 10 órakor folytatja az 1968. évi állami költség- vetésre vonatkozó törvény- javaslat megvitatását. Befejeződött a varsói külügyminiszteri értekezlet Varsó, (MTI): Varsóban csütörtökön dél­után befejeződött az euró­pai szocialista országok kül­ügyminisztereinek a közép­keleti helyzet megvitatásá­val foglalkozó értekezlete. Csütörtökön 12,00 órától 14,00 óráig tanácskoztak a külügyminiszterek Rapacki lengyel külügyminiszter el­nöklete alatt; ezen az ülé­sen szólalt fel Péter János, hazánk külügyminisztere is. A délutáni ülésen, amely 16,00 órakor kezdődött és kevéssel 17,00 óra után ért véget, Marin román külügy- miniszter-helve'tes elnökölt. A délutáni ülésen elfogad­ták a közös közleményt, amelyet minden résztvevő aláírt. A közös közleményt pénteken este hozzák nyil­vánosságra. Hazaérkezett az ENSZ-küldöttség Mód Péter nyilatkozata Mód Péternek, a külügymi­niszter első helyettesének vezetésével csütörtökön dél­után hazaérkezett az ENSZ- közgyűlés XXII. ülésszaká­nak első részén jelen volt magyar küldöttség. Mód Péter a repülőtéren nyilatkozott az MTI mun­katársának : — Az ENSZ-közgyűlés ülésszakának munkájáról végleges mérleget nem von­hatunk. mert hiszen nem fejezte be munkáját, s a leszerelési bizottságnak le­hetőleg március 15-ig jelen­tést kell benyújtania, ami után előreláthatólag foly­tatja majd munkáját a köz­gyűlés. — Szovjet kezdeménye­zésre alakul majd meg az a bizottság, amely az agresz- szió fogalmának meghatáro­zását van hivatva tárgyalni. — Végezetül két olyan politikai eredményről is szeretnék megemlékezni, amely a szocialista országok megbecsülését mutatta. Ta­lán időrendi sorrendben: az ENSZ-közgyűlése történeté­ben első ízben választott olyan ülésszakelnököt, ak! szocialista ország diploma­tája. A másik eredmény, hogy a Nagy Októberi : Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulójáról az ENSZ is egésznapos üléssel emléke­zett meg — fejezte be nyi­latkozatát Mód Péter. Lelarlőzfatások Görögországban Athén, (MTI): A görög közrendvédelmi minisztérium csütörtökön kiadott nyilatkozatában el­ismerte, hogy a király múlt heti sikertelen puccskísér­lete idején 60 volt parla­menti képviselőt tartóztat­tak le. A volt parlamenti képviselők ellen az volt a vád, hogy összeesküvést szőttek a „nemzeti kor­mány” ellen. A miniszté­rium szerint rövid vizsgálat után 52-t szabadon bocsátot­tak közülük és csak 8 ügyé­ben folytatják még mindig a vizsgálatot. Mint az AP megjegyzi, jól tájékozott források sze­rint emellett legalább húsz­ra tehető azoknak a nyug­állományba helyezett ma­gas rangú katonatiszteknek a száma, akiket a király ál­lamcsíny kísérletével kap­csolatban letartóztattak. KÜRTI ANDRÁS: t ZI-QAROM KÜLDETÉSE Fantasztikus kisregény Sovák ekkorra már csak­nem teljesen kijózanodott — Bocsánat, itt valami félreértés lesz! Én... én nem adtam semmiféle vezérjelet, azt sem tudom, mi fán te­rem, én, kérem, gépkocsi­előadó vagyok a Gigant- nál... — Vezérjel innen — zárta le a vitát a Bögre. — Te rendelkezel információval, vagy q energiával, munka végzés céljából. Bolond gondolat támadt Sovák fejében. — Hát, ami azt illeti... egy kis munka akadna éppen Szállítást is tetszik vállal­ni? — Transzport? Igen. Egyik kontinenstől másikra rá? Földről más égitestre rá? — Nem. kérem, s Kőbá­nyai úti telepünkről kellene Kelenföldre, Óbudára és még egy pár helyre. Épületeleme* kel, tetőfedő lemezt, nyilás­4. záró szerkezetet. Az udvaron vannak tárolva... Persze, nem kívánom ingyen, elég nagy tétel... — Zi-Három — közölte pillanatnyi szünet után a Bögre — nem ismersz ezeket a helyeket, nem ismersz eze­ket a tárgyakat. Nem érde­kes. Gondolatátvitel segít. Te erősen gondolsz a hely rá, ahonnan a tárgyakat transz­port lesz. Milyen tárgyak, mennyi tárgyak? Aztán sor­ba gondolsz azokra helyekre rá, ahova tárgyak transz­port lesz. Világos? — Igenis — felelte a Gi­gant gépkocsielőadója, — a helyeket jól ismerem, a té­telek a fejemben vannak. Erősen gondolok rájuk, ahogy parancsolni tetszett. — Elég. Köszönöm. Ada­tok rögzítve nálam. — És most... most mi lesz? — Zi-Három elvégez mun­kát.. Te csinálsz, mit akarsz. Sovák még topogott egy darabig, aztán visszament a házba, be a szobába, levet­kőzött, leoltotta a villanyt, bebújt az ágyába és vagy tíz percig révetegen bámult a sötétbe. A tizedik percben arra a meggyőződésre ju­tott, hogy álmodta az egé­szet, minden esetre kimá­szott a paplan alól, átment a konyhába, kinézett az ab­lakon. Igen, persze, a gyümölcs­fák közötti tisztás üres. Ré­szeg álom volt az egész. Nem volt gyakorlott ivó, reggel zúgó fejjel ébredt. Ránézet a vekkerre, ijedten ugrott ki az ágyból. Fél perc alatt megmosakodott, a borotválkozást alkalmasabb időpontra halasztotta, felöl­tözött, nyakkendőjét már úgy kötötte fel, hogy köz­ben futott a villamosmegálló felé, mégis tíz perccel múlt hét óra, mire beért. (Folytatjuk) Partizánok ágyútiize Saigon térségében A hírügynökségi jelenté­sek a dél-vietnami szabad­ságharcosok megélénkülő harci tevékenységéről szá­molnak be. Szerdán este a partizánok ágyútűzzel előkészített tá­madást intéztek, Saigontól mindössze 24 kilométerre délkeletre a thaiföldi „ön­kéntesek” támaszpontja el­len. A thaiföldi csapatoknak ez volt az első komolyabb katonai beavatkozásuk szen­tember óta, amikor Dél- Vietnamba érkeztek. A több óráig tartó ütközet a csü­törtök hajnali órákba nyúlt. Az amerikai közlés nem tesz említést a thaiföldi veszte­ségekről. A saigoni amerikai pa­rancsnokság ielentése sze­rint a DNFF harcoló ala­kulatai ezenkívül öt külön­böző helyen intéztek táma­dást az amerikai, illetve saigoni csapatok támasz­pontjai ellen. Az amerikaiak vesztesége öt halott és 53 sebesült. Ugyanakkor mind­össze egy elesett szabadság- harcosról tudnak. Az amerikai kalózgépek támadásai elsősorban a VDK déli, illetve tengerparti ré­szei ellen irányultak. Incidens a Jordán folyónál Tel Aviv, (MTI): Csütörtökre virradólag in cidens zajlott le a Jordá» folyónál arabok és egy iz­raeli járőr között Az izra­eliek összecsaptak egy négy főből álló arab csoporttal amelyről az izraeli parancs nokság azt állítja, hogy Jor­dániából beszivárgott diver- zánsokból állt. Tűzharc ala­kult ki. amelybe a jordániai határőrség is beavatkozott Egy izraeli katona meghalt egy másik pedig megsebe­sült. Mint az AP amerikai hír- ügynökség megállapítja, ez volt az első komoly incident a Jordán folyó partján azó­ta. hogy egy hónappal ez­előtt repülőgépek és tankod bevezetésével valóságos csa­ta alakult ki izraeliek ér iordániaiak között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom