Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-22 / 302. szám

Tanácskozik az ops*ággfyuIéi

(Folytatás az 1. oldalról)

A kis és középméretű gazdasági szervezetek esetében sokkal nagyobb a verseny lehetősége, s ennek még fokozottabb teret kell nyújtani a gazdaságirányítás eszközeivel. Szakítani kell azzal a központi szervekben bizony nem ritkái felfogással, hogy a kis- és középméretű gazdasági tevékenység általában a fejle1 lenség jele. Megfigyelhető, hogy a gazdaság egy részében mindig újratermelődik a kis- és középméretű gazdasági tevékenység szükségessége, sőt olyan új szükségletek is keletkeznek, amiket kis- ,és középméretű szervezetben lehet a legjobban kielégíteni. Ez a jelenség a koncentrációs folyamat járuléka, szinte szerves tartozéka, ami tapasztalatilag igazolható és amit bűn lenne figyelmen kívül hagyni. Hazánkban az ipar, a mező- gazdaság és a kereskedelem területén fontos kiegészítő szerepük, a szolgáltatásban pedig ezután is fő szerepük lesz a kis- és középüzemeknek.

Alkalmasnak tekinthetjük-e a mai vállalati szervezeteket a nagyobb és érdemibb versenyre? Véleményem szerint döntő többségükben igen. A több, mint 2000 állami vállalat több mint 80 százaléka teljesen önálló, minden szervezeti alárendeltség nélkül, további 5 százaléka pedig egyesülési keretbe kapcsolódik, amely az érdemi önállóságot nem csökkenti, és csupán tizenkét százaléka tartozik valamely tröszt alá, ahol viszont már a vállalatot illetően alig beszélhetünk érdemi öná’lóságról. Az állami vállalatok melleit mintegy 5000 szövetkezet, 80 000 maeánkislnaros és kiskereskedő működik, jelentős továbbá a mezőgazdaságban a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepe. Mindez muintia. hogy szervezeti oldalról leheíséens a verseny. A gazdasági feltételek oldaláról persze még sok tennivaló van a verseny élénkítésére, a sokszor mesterkélt monopolhelyzet megszüntetésére.

Szilárd támaszunk a Szovjetunió

Gazdasági fejlődésünkhöz szilárd támaszt jelent számunkra — amint ezt az előző napirendi ponttal kapcsolatban az országgyűlés számos tagja hangsúlyozta *— a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal való együttműködés amit nemzeti vívmányként tartunk számon. Természetesen ez a gyümölcsöző kooperáció sem lehet mentes a fejlődés problémáitól, itt is képeseknek kell lennünk a meglévő eredmények megtartásán túl új lehetőségek közös feltárására. Mi azt valljuk, hogy a nemzeti szuverénitás talaján állva keresnünk kell az új lehetőségeket a szocialista országok sokoldalú együttműködésének fejlesztésére, nem zárkózva el a közös vállalkozásoktól és a nemzeti piacok egymáshoz való közelítésétől. Keresnünk kell a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatok bővítését a kölcsönös előnyök elve alapján. Fejlesztenünk kell a gazdasági kapcsolatokat a tőkés országokkal is, tisztességes üzleti alapokon, nem belenyugodva az országunkat sújtó diszkriminációkba, szüntelenül növelve verseny- képességünket.

Vályi elvtárs expozéjában ismertette, hogy a gazdasági reform milyen irányban változtatja az árpolitikát. Egyetértve mindazzal, amit mondott, szeretném hozzáfűzni, hogy ezek a változások az árpolitikában nem a visszakozás, hanem a továbbfejlődés szándékából következnek. Csak olyan fegyvert engedünk ki a kezünkből, amely már rozsdás. A gazdasági élet mai lüktetése, a sok vertikumú gazdaság, a széles külföldi érintkezési felület. a fogyasztási igények változékonysága ma már a gazdasági élet egészében nem bírja el a hosszú időre befagyasztott árakat, s a jövőben még kevésbé bírja el. Ahol pedig az árak felfelé és lefelé is erősen mozgékonyak. vagy az áruválaszték gyakran cserélődik, ott nem érdemes állami apparátusok

feladatává tenni az árak

megállapítását, mert ezt olcsóbban és végső fokon jobban megoldja a piaci mechanizmus a kereslet és kínálat ütköztetésével.

Most, amikor sok tekintetben változtatásra szánjuk el magunkat, hasznosítanunk kell azt a sokéves tapasztalatot, hogy az élelmiszerek, az alapvető szolgáltatások árai központilag hatásosan rögzíthetők. Ugyanez a törekvés azonban az iparcikkek zöménél hajótörést szenved azon, hogy két-há- rom év alatt szinte az egész áruválaszték kicserélődik. Ezért feltétlenül helyes sokkal szűkebbre, az alapvető tömegfogyasztási cikkekre vonni a hatósági árak körét. E cikkeknél ugyanis az állam garantálni tudja, hogy az adott árakon megfelelő árukínálat is legyen.

Hangsúlyozni szeretném, hogy az árpolitika el nem különíthető ikerpárjának tekinthetjük a bérpolitikát. Az árak és a bérek jövő évi alakulását pártunk Központi Bizottságának legutóbbi ülésén behatóan elemeztük és az életszínvonal alakulása szempontjából külön mérlegeltük. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a tervezett árintézkedések ész- szerűek, az emberek többsége minden bizonnyal megérti indokoltságát. Lényeges és fontos, hogy az árak mozgása nem ró megkülönböztetett terhet a társadalom egyetlen jelentős rétegére sem, nem jár tehát az elért életszínvonalnak a rétegek közötti újraelosztásával. A bérek és keresetek emelésére mindenütt lehetőség lesz, ahol értékesíthető árut termelnek, vagy forgalmaznak, ahol a termelékenység nő. Az állami szolgálatban dolgozók keresete általában lépést tarthat a vállalati dolgozók keresetének alakulásával. Ezért pártunk abban a tudatban fogadta el az ár- intézkedésekre és a béralakulásra vonatkozó tervet, hogy azok a gazdasági fejlődésre serkentően hatnak, a dolgozó tömegek részéről pedig elfogadhatóak lesznek.

Árpolitikánk lényege

Az árpolitikánk lényegét jellemezve Nyers Rezső rámutatott:

Az árakban egyfelől utat engedünk gazdasági hatások kifejeződésének, annak, hogy minél több termék ára igazodjon a költségekhez, s a nagyobb, vagy kisebb nyereséghányadon keresztül fejezze ki a fogyasztók értékítéletét. Másfelől fontos állami feladatnak tekintjük a kielégítő árstabilitás megteremtését.

Azt tartjuk, hogy ez egyszerűen rendelettel nem érhető el, hanem azzal, hogy

az állami szervek a gazdaságpolitikai eszközökkel helyesen élnek és érdemi hatást gyakorolnak az árak általános színvonalúra. Az új helyzetre való átállás megköveteli a gazdasági szervektől a jó piacismeretet és a felelős kalkulációt. Kezdetben sok ember számára bizonyára furcsa lesz, hogy bizonyos árak ezután kötetlenebbül változnak, de hamarosan megszokhatjuk, nem fordul fel fenekestül a gazdasági élet, hiszen a mi viszonyaink között az infláció lehetősége — nem elméletileg, de gyakorlatilag — ki

van zárva. Az új árpolitika kapcsán azonban egy fontos követelményt mindig szem előtt kell tartani: mind az állami szerveknek, mind a pártnak kötelessége ügyelni arra, hogy az árak alakulása soha ne hozza lehetetlen helyzetbe a három-négymillió magyar háziasszonyt. Ahogy az államnak, vagy a vállalatnak biztonság kell a gazdálkodáshoz, a háztartási számvetésnek is biztos alapokon kell nyugodniuk. Hiszen a mai gyorsan változó világban is mindig egyik fö gazdasági tényező marad a háziasszony, ipert fő tényező maga a család.

Pártunk eddig is, ezután is a munkásosztály érdekeire építi gazdaságpolitikáját, és messzemenően figyelembe veszi a parasztság érdekeit. Amikor alapvetően új gazdálkodási módszereket javasolunk, nagyrészt a munkásélet tapasztalataiból merítünk, a haladó munkás- és paraszttömegek véleményéré támaszkodunk. Az ő véleményük pedig az, hogy az államot — amióta az szocialista állam — mindenkor elismerik és tiszteletben tartják, tudják, hogy az állam boldogulása összefügg saját boldogulásukká!. Magukénak érzik az államot és sokat várnak tőle. De amikor üzemi, szövetkezeti, vagy tanácsi problémákról van szó, a kétkezi dolgozók nem nyugszanak bele abba, ha egyre azt mondogatják nekik, hogy „ez ezért az amazért államérdek.” Nem fogadják el az olyasfajta érvelést, hogy „mindent eldöntött már az állam, te pedig, munkás és paraszt, csak üsd a vasat, vagy szántsd a földet, a többit meg bízd az államra”. És igazuk van, ha nem fogadják el. A központi szerveknek el kellett jutniuk a

felismerésig, h | y a munkás és a paraszt több helyi intézkedést akar és helyi felelőst is, olyat, akit helyileg ellenőrizhet. Ez a munkástörekvés haladó, s elveinkből eredően támogatnunk kell.

Ezért is szorgalmazzuk a tanácsok és vállalatok nagyobb, fokozódó önállóságát. Számolunk azzal, hogy a társadalmi érdek és az egyéni érdek mellett markánsan jelentkezik majd a kollektív közösségi érdek, amely a gazdasági életben mint vállalati, vagy szövetkezeti érdek fog megnyilvánulni. Nincs okunk félni ettől, mert ez is közösségi összefogásra buzdítja a dolgozókat, és nem a mindenáron való egyéni érvényesülést állítja előtérbe. Az öntudatos munkás bizonyára továbbra is törekszik majd az egyéni érvényesülésre, de annyira és úgy. ahogy a szocialista élet szabályai megengedik, erkölcsileg jóváhagyják. Most ■ közösségi célok nagy része közelebb kerül a munkáshoz, a paraszthoz, s ez növeli a közösségi felelősségtudatot.

így gondolkodunk a szocializmus elvi kérdéseiről, amikor javasoljuk és támogatjuk a gazdasági reform bevezetését. Azt várjuk, hogy a széles munkástömegek, a szövetkezeti tagok ú jult lendülettel végzik majd munkájukat; hogy új értelmet kap a szocialista munkaverseny, amelyben kifejeződik majd államunk érdeke és kifejeződik szocialista erkölcsünk a maga teljességében, hogy a magasabb követelményekhez igazodó tartalmat kap a vezetők és dolgozók egymáshoz való viszonya.

Az új gazdasági mechanizmus új feladatok elé állítja az értelmiséget, növeli az értelmiséggel szembeni társadalmi követelményeket, ugyanakkor kilátásba helyezi a nagyobb erkölcsi — és amennyiben lehet — anyagi elismerést. Azt tapasztaljuk, hogy az értelmiség körében döntően tért hódítottak a gazdasági reform eszméi, különösen a műszaki, gazdasági és tudományos területen. Viszont az úgynevezett humán értelmiség soraiban sokan nem látják még világosan a tevékenységükkel szemben támasztott társadalmi igényeket, jövőbeni helyzetüket. Részben ugyan természetes, hiszen ezek a rétegek a gazdasági élettel csak közvetve érintkeznek, de nem elkerülhetetlen ez a szituáció. Nagyon fontos, hogy az újért, a társadalmi haladásért vívott harcunk ebben az értékes rétegben is jobb megértésre, nagyobb támaszra találjon.

A kulturális tevékenység Jövőjével kapcsolatban — különös tekintettel az új gazdasági mechanizmusra — helyenként még mindig találkozhatunk aggodalommal. Hallani olyanfajta aggodalmakról, hogy vajon a kultúra nem kommerciali- zálódik-e az új gazdasági feltételek közepette? Erre azt tudom mondani, hogy a jövedelmezőség elve a kulturális életben korlátozva és sajátosan érvényesül, azaz biztosítható, hogy ne keresztezze a jövedelmezőség követelménye a kulturális fejlődést. Pártunk kulturális politikája nem változik, a kulturális tevékenységet érintő új gazdasági szabályok célja, hogy az eddigi kultúrpolitikát az eddigi anyagi eszközökkel, az eddiginél hatásosabban érvényesítse. Az állam ezt azzal segíti, hogy szolid mecénása marad a művészi értékű, de anyagi támogatásra szoruló művészeteknek, és a tömeg- kultúra fejlesztésének is. De persze a tömegek valóságos kulturális igényét is ki kell elégíteni, s ebben a szocialista állam nem helyezkedhet arisztokratikus álláspontra. Nem kell tehát féltenünk a kultúrát a tömegek gazdaságosan is kielégíthető Igényétől Ugyanakkor mindig kellő támogatást kell adnunk annak, amit úgy nevezhetünk, hogy a töme- meg által még fel nem ismert, vagy el nem ismert művészi érték — végeredményben tehát azt az elvet követjük, hogy az állami kulturális kiadások elosztásakor a fő iránytű mind;g a kultúrpolitika általános célja legyen.

Mindent összevetve, bizakodva tekinthetünk a jövő esztendő elé. Ha társadalmunk politikai erejét a tervek és a programok mögé tudjuk állítani, akkor nemzetünk új lehetőségeket teremt saját, szocialista jövőjének formálásában.

A párt nevében az 1068. évre szóló költségvetési javallatot elfogadom.

Nyers Rezső beszéde után folytatódott a vita. Nemes István Pest megyei, dr. Schnitzler József Hajdú- Bihar megyei, Győri Imre Csongrád megyei. Darvas József Békés megyei kén viselő kért szót, majd szünet következett. Szünet után Be- resztőczy Miklós elnökletével folytatódott a tanácskozás.

Gáspár Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagia, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára emelkedett ezután szólásra.

GÁSPÁR SÁNDOR:

A reform a dolgozók érdekét szolgálja

A magyar szakszervezetek a kormány által beterjesztett költségvetési tervezetet jónak tartják, azzal egyetértenek. A költségvetés megfelelően szolgálja 1968-as céljaink megvalósítását. Jövő évi céljaink nem térnek el a korábbiaktól. Mégis különös gondot kell fordítanunk 1968-as tervünk teljesítésére.

Az elmúlt 10 év során társadalmi, politikai és gazdasági életünk fejlesztésében már alkalmaztunk új elemeket, de a marxizmus— leninizmus alapelveitől sohasem tértünk el. Most gazdasági életünket igazítjuk a szocializmus teljes felépítésének szükségleteihez.

A marxizmus alapvető tanítását nem helyettesítjük és nem is fogjuk helyettesíteni „divatossal”. Tovább szilárdul a proletárdiktatúra, erősödik a párt, a munkásosztály vezető szerepe. Magasabb szinten érvényesül a tervgazdálkodás. A nemzet* közi munkásmozgalom egységére törekszünk, óvjuk és ápoljuk testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunióval.

Tisztelt országgyűlés! Kiknek az érdekét szolgálja az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése? A szocialista rendszer érdekében való, a dolgozók érdekeit szolgálja, mert gyorsabban nő a nemzeti jövedelem, társadalmi méretekben nagyobb lesz az elosztható alap, az életszínvonal emelésére szánt összeg. Mindez lehetővé teszi a reálbérek további emelését, a munkaidő csökkentését, a munkafeltételek javítását. A reform ezzel is erősebbé teszi a munkáshatalmat, elősegíti a munkásosztály politikájának még eredményesebb megvalósítását, s így a nép érdekét szolgálja.

Kedvez a reform a becsületesen és jól dolgozóknak, mert munkájuk alapján fokozottan ők élvezik az eredményeket és nem azok. akik eddig is csak ki- bicként „szurkoltak” a szocializmus építéséért, de érte semmit, vagy alig valamit tettek. Kedvez a reform

a dolgozóknak mint fogyasztóknak is, mert elősegíti, hogy olyan termékek készüljenek és olyan minőségben amelyeket a vevők szívesen vásárolnak.

Gáspár Sándor ezután hangsúlyozta:

Amit eddig elértünk, azt népünknek semmilyen más rendszer nem biztosította. Most további, gyorsabb ütemű fejlesztésről van szó. Arról, hogy a nagyobb eredmények nyomán az eddiginél magasabb életszínvonalat biztosítsunk egész népünknek.

Tisztelt országgyűlés! A szakszervezetek egyetértenek a reformmal. Köztudott, hogy a szakszervezeti mozgalom a sokoldalú és gondos előkészítő munkának nem szemlélője, hanem tevékeny részvevője volt. Szervezetten és intézményesen felkészültünk, hogy a szakszervezetek teljes erejükkel támogassák, segítsék a reform végrehajtását.

Az életszínvonal 1968-ban Is tervszerűen tovább emelkedik. Az életszínvonal ösz- szetevői közül különösen a foglalkoztatottság, a bérek és az árak alakulása érdekli a dolgozókat.

A teljes foglalkoztatottságot változatlanul biztosítani tudjuk. De valószínűnek látszik, hogy a munkahelyeket illetően kevesebb lesz a választási lehetőség. Nyugaton zajt csapnak akörül, hogy néhány ezer fiatal szakmunkásunk az NDK-ban vállalt munkát. Ebből olyan következtetéseket vonnak le, hogy munkaerő-elhelyezési gondjaink vanrfak. Nem az első eset. hogy tévednek.

Képviselőtársaim tudják, hogy a fiataloknak és a magyar népgazdaságnak is hasznára lesz, ha egy-két évet az NDK-ban töltenek ifjúmunkásaink. A régi munkásnemzedékek közül sokan tarisznyával és vándorbottal mentek „valcolni” saját költségükön, hogy szaktudásukat növeljék és lépést tartsanak a fejlődéssel. Mi ezt az állam költségén csináljuk és törekvésünk ezt még szélesíteni.

Gáspér Sándor ezután így folytatta: az átlagbér a terv előírásainak megfelelően 1968-ban általában mintegy 2,5—3 százalékkal növekedne, de az életbe lépő rendelkezések szerint az üzem jövedelmezőségétől függően nagyobb arányban is növekedhetnek a jövedelmek.

Árpolitikánk az értékarányos árak kialakítására törekszik. Ez elengedhetetlen. Az áremelkedés mértékét a társadalom és a dolgozó tömegek, a munkások érdekeinek megfelelően korlátok között tartjuk és kellő arányban ellensúlyozzuk a bérek emelésével, illetve más áruk árának leszállításával.

A szakszervezetek állandóan vizsgálják, elemzik az áraknak az egyes dolgozó rétegekre, valamint a társadalom egészére gyakorolt hatását. Figyelemmel fogják kísérni, hogyan érintik az ármozgások a nagycsaládosokat, az alacsony keresetűeket, az egyedülálló nőket és a nyugdíjasokat, és kedvezőtlen tapasztalatok esetén intézkedéseket igényelnek a szükséges változtatásokra.

Kedves elvtársak! A szak- szervezetek felkészültek arra is, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetésével szocialista társadalmi rendünk erősítésének szolgálatában, a bérből és fizetésből élők érdekeinek képviseletében és védelmében, hivatásuknak megfelelően teljesítsék kötelezettségeiket. Tennivalóink kidolgozásánál tekintetbe vettük, hogy a szak- szervezetek, mint a hatalmon lévő munkásosztály ✓osztályszervezetei, munkájukat mindenkor a munkáshatalom sorsáért, nagy céljaink valóra váltásáért érzett mély felelősségtől áthatva végzik.

Tevékenységünk egyik legfontosabb területe: elősegíteni a dolgozók aktivitásának kibontakoztatását az előttünk álló nagy feladatok megvalósítása érdekében A szocializmus fejlődése megköveteli a tömegek aktív és alkotó részvételét a feladatok kialakításában, megvalósításában és ellenőrzésében.

Ez pártunk politikájának alapvető jellegzetessége. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy önmagát fosztja meg legnagyobb erőforrásától az a vezető, aki nem támaszkodik a dolgozók alkotó erejének fokozott kibontakozására, hasznosítására. A mi gazdasági vezetőink a jövő gazdasági feladatainak megoldásában bizton támaszkodhatnak a szakszervezetekre.

Kedves elvtársak! Félreér* téseü eiKerülese vegeit megismételjük; a gazdaságosságot — és ez pártunk politikája — nem lehet politikai céljainktól és az életszínvonalra vonatkozó elképzelé- seinKtől íüggetlenül kezelni. Azt minden vonatkozásban, módszereiben szocialista elveinknek megfelelően a munkásosztály politikája szerint keli megvalósítani.

Az emberi kapcsolatok szocialista jellege, a szocialista humanizmus, az emberi méltóság tiszteletben tartása rendszerünk alapvető követelménye. A mi rendszerünkben az ember értékét munkája adja.

Nálunk a munkának, a becsületesen és jól dolgozó embernek társadalmi rangja van. Minden vezető legyen tudatában annak, hogy leiadatát, funkcióját a nép megbízásából látja el, a munkás- osztályt, a dolgozó embereket szolgálja. Követelje meg a rendet, a fegyelmet, a pontos munkát, ugyanakkor tisztességesen emberségesen bánjon a dolgozókkal. Tisztelt országgyűlés!,Mindannyian azt akarjuk, hogy erősödjék, gyarapodjék munkáshatalmunk, tovább szilárduljon szocialista hazánk politikai és gazdasági ereje és tovább nőjön a dolgozó emberek jóléte. A magyar szakszervezetek ehhez az országépítő munkához minden támogatást megadnak. A kormány által beterjesztett költségvetési tervezettel úgy magam, mint a magyar szak- szervezeti mozgalom névé* ben egyetértek és annak elfogadását ajánlom a tisztelt országgyűlésnek.

(Folytatás a 3. oldalon)