Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-22 / 302. szám
XXIV. ÉVFOLYAM, 302 SZÁM ÁRA: 50 fillér 1961. DECEMBER 22, PÉNTEK fiz országgyűlés folytatta a költségvetés vitáját Szabolcsi képviselők felszólalásai (3—4. oldal) Csütörtök délelőtt az 1968. évi költségvetési törvényjavaslat vitájával folytatta munkáját az országgyűlés. Néhány perccel tíz óra után kezdte meg munkáját a legfőbb törvényhozó testület. Részt vett a tanácskozáson Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai BiMrifth REZSŐ; zottsagának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a magyarországi diplomáciai képviseletek számos képviselője foglalt helyet. Kállai Gyula elnök a költségvetés tervezetének csütörtöki vitájában elsőként Nyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Rírottsáea tagjának, a Központi Bizottság titkárának adta meg a szót. Népgazdaságunkat a folyamatosság és a fejlődés jellemzi A jövő évi költségvetési javaslat a központi tervezés hazai fejlődéséről tanúskodik. Kedvező tünet, hogy a korábbi évektől eltérően, az új év kezdetére már jóváhagyott költségvetése lesz az államnak, s ez lehetővé teszi a központi és hely’ szervek jobb felkészülését. A Magyar Szocialista Munkáspárt részéről mind a költségvetést, mind a kormány jövő évi terveit támogatjuk, mert az a véleményünk, hogy megfelelnek az ország helyzetének, eleget tesznek a fő politikai követelményeknek. Helyeseljük, hogy a gazdasági növekedés jelentős ütemben folytatódik. Úgy látjuk, hogy a közérdekű társadalmi intézmények jó munkájához adottak a gazdasági feltételek. Az egész népgazdaság helyzetét a folyamatosság és a fejlődés jellemzi. Mindez biztonságossá teszi, sőt szerény mértékben javítja a dolgozó tömegek életkörülményeit. Ugyanakkor a kormány az új gazdasági mechanizmus életbe léptetésével működésbe hozza azokat a gazdasági hajtóerőket, melyek a gyorsabb műszaki-technikai haladást, a nagyobb termelékenységet és jövedelmezőséget ösztönzik. Ez a döntés országunk jövője szempontjából életbevágó fontosságú. és kifejezi a munkásság, a parasztság és minden dolgozó ember érdekét Megfelel tehát annak a politikának, amelyet mi, magyar kommunisták a nép érdekében állónak tartunk. Mindezek alapján úgy érezzük, a terv és a költségvetés megvalósítása közérdek, tehát indokolt, hogy az országgyűlés igennel szavazzon és támogassa a kormány politikáját A költségvetés bevételi és kiadási előirányzatait véleményem szerint gondosan, reálisan készítették el a kormányszervek. Kérdés persze, hogy elkerülhetetlen-e a költségvetési mérleg hiánya, a hiány elfogadásával nem nyitunk-e utat az állami túlköltekezés veszélyének? A lehetőségek számba vétele azt mutatja, hogy a hiányt tudomásul kell vennünk. A bevételek további növelése reálisan nem tervezhető. Csak úgy szabadulhatnánk meg a hiánytól, ha a közérdekű állami kiadásokat tovább csökkentenénk, vállalva, hogy az állami szolgalat egyik-másik ága „kissé bicegve” tehet csak eleeet az állampolgárokkal szembeni kötelezettségeinek. Nem helyes azonban ’lyen erőszakolt megoldásokhoz nyúlnunk, mert nem vagyunk rákényszerítve. A tervezett hiány alJg több mint az összes bevétel egy százaléka. Ésszerű takarékossággal Nincs okunk tehát arra, hogy megijedjünk a költségvetési hiánytól, de minden okunk megvan arra, hogy komoly jelzésnek tekintsük. Ha az országgyűlési módosítások nem változtatják meg lényegesen a hiány javasolt nagyságrendjét. - a változtatást százmilliós nagyságrendben látom lehetségesnek —, az ország pénzügvi egyensúlya kielégítő lesz és bizonvosak lehetünk abban hogv sem- mifé’e indokolatlan túlköltekezéshez nem nvú ttunk menlevelet. A defici' nagyságrendjének növelésé viszont nem helyeselnénk. Az állami takaréko-sáp elve ezután is fontos másét és szorosan behatároltak. Most állami szinten lényegében egyetlen kiadási tétel nyújt érdemi lehetőséget megtakarításra, mégpedig a központi államigazgatási költségelőirányzata. A kormány él is ezzel a lehetőséggel. az állam’gazga- tás létszámát több ezer fővel, a központi igazgatási kiadásokat több millió forinttal csökkenti. Előrelátható azonban, hogy hosszútávon az ésszerű állami gazdálkodást nem csupán a kiadások mérséklésével valósítjuk meg, hanem főként a tervező, a termelő i'-s a forgalmi vállalatok gazdasági hatékonyságának, jövedelmezőségének növelésével. Azért tulajdoníthatunk nagy jelentőséget a gazdasági reformnak, mert az új gazdasági mechanizmus — sok más mellett, — ezzel az ösztönzéssel is segíti majd politikai törekvéseinket. Gazdasági eszközeink sorában 1968-tól nagyon fontos szerepet kap a vállalati nyereség kategóriája, mint gazdasági mérce és ösztönző. A nyereségnek szerepe lesz a társadalom összjövedelmének elosztódásában, a társadalom beruházási alapjának, a dolgozók össz- keresetének megoszlásában. Nem lesz egyedüli döntő szerepe, nem válik tehát mindenhatóvá, mint a kapitalizmusban, de ké'ségte- lenül a gazdasági hatékonyság legfontosabb mérőeszköze lesz, nagy hatása lesz a gazdasági cselekvésre. Ez tagadhatatlan változást jelent eddigi nézeteinkhez és gyakorlatunkhoz képest. Be kell látnunk, hogy a nyereségnél átfogóbb és pontosabb mutatója nincs a termelékenységnek és a társadalmi hasznosságnak; csak ezzel lehet együttesen mérni mindkettőt S minthogy sohasem félünk az igazságot felismerni, nem félhetünk a gyakorlatban alkalmazni sem. És ne féljen senki attól, hogy ezzel jottányit is közeledünk a kapitalizmus lényegéhez. A formák közeledése nem azonos a tartalom közeledésével. A tőkés társadalomban a nyereség a cél, nálunk pedig az eszköz szerepét játssza. Ott a nyereség magánkisajátításra kerül, nálunk pedig „társa- dalmasított”, sohasem- vehetik el tehát egyének, mindig valamely közösségé. A következő három évben a vállalatok nyereségének minden 100 forintjából átlag 60 forintot az állam, vagy a tanács használ fel társadalmi célra, átlagosan 25 forint a vállalatok fejlesztési alapját bővíti, átlagosan 15 forint pedig a dolgozók részesedése. Az utolsó fillérig közérdekű tehát a felhasználás. Az állami vállalatok átlagos nyeresége, a jövő évi terv szerint 100 forint befektetésre vetítve 7,5 forint. Ez természetesen ágazatonként és válla- latanként. szóródik. A gazdasági vezetőket és a dolgozói kollektívákat búzdíta- nunk kell arra, hogy évről évre jó gazdasági ’ teljesítménnyel — sohasem -as, adott helyzettel visszaélve — növeljék a nyereséghányadot. Társadalmunk érdeke azt kívánja, hogy a jövedelmezőség szintje fokozatosan emelkedjen. Ebből következik. hogy a gazdasági vezetők elé állami követelményként kell állítanunk a jövedelmezőséget. A párt és a szakszervezetek pedig segítsék e követelmény teljesítésében a vezetést, egyúttal érvényesítsék a szükséges társadalmi kontrollt. Gyorsabb műszaki haladást Fel kell ismernünk továbbá, hogy a gyorsabb műszaki haladást, a nagyobb gazdasági hatékonyságot — ha azt akarjuk, hogy ebből a fogyasztóknak is előnye származzék — csak- úgy érhetjük el, hogy szélesebb teret engedünk a vállalatok közötti versenynek. Tekintve, hogy hazánkban nincs létjogosultsága a tőkés értelemben vett piacnak, hanem szocialista szabályozott piacról lehet szó. Itt a verseny kereteit és feltételeit végső fokon az állam szabályozza. Mindez azonban nem annyit jelent, hogy érdemi verseny helyett csak formális versenyt akarnánk. Igenis érdemi versenyt kell elősegítenünk. Az elmúlt években tapasztalhattuk, hogy ha a gazdasági élet túl széles területén kapcsoljuk ki a versenyt, ez mirad a politikai követelmények között. Két ielzőt azonban gondolatban mindig hozzá kell ragasztanunk a takarékosság sokat emlegetett fogalmához. Az egyik az, hogy érdemi, a másik, hogy ésszerű legyen. Vagyis ne vezessen látszat - rendszabályokhoz ne növelje a bürokráciát és semmiképpen se nehezítse a tömegek életét. A dolgozó emberek szociális, egészségügyi ellátására, az oktatási és kulturális célokra szánt kiadások nem csökkenthetők, sőt a lehetőségekhez képest fokozatosan bővítendők. A honvédelmi és közrendvédelmi kiadások szintén szükségeTanácskozik az országgyűlés lyen álmosítólag hat a vállalatok nagy részére, menynyivel kevesebbet törődnek ilyen körülmények között a műszaki fejlesztéssel, menynyire közömbössé válnak a vevők iránt. A gazdasági verseny kérlelhetetlenül, következetesen és lehet mondani, tárgyilagosan osztályozza a vállalatokat hasznosság és verseny- képesség szempontjából. Érre az objektív mércer; szüksége van és szükség lesz az állami gazdaságirányításnak a helyes fejlesztési politika kidolgozásához. És szüksége van azért is, hogy jól informálódjon, szabályozó szerepét jól lássa el. Igaz, hogy a mi rendszerünkben a vállalatok sorsa felett sohasem dönt végérvényesen a verseny, vagy a piac. Mindig ott lesz végső fórumnak a szocialista állam, amely a gazdasági és politikai érdekeket egyezteti. Azt a kérdést is feltettük magunknak, hogy vajon ha polgárjogot biztosítunk a szocialista tervgazdálkodásban a versenynek, nem keresztezzük-e a termelőerők koncentrálódásának gazdasági törvényét? Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ez a két folyamat nern hatálytalanítja egymást. A koncentrált nagyüzemnek nem szükségkepem velejárója a piaci monopolhelyzet. A szocialista államnak meg saját vállalatával szemben is mindig fenn kell tartania a jogot, belső eszközökkel, vagy import révén versenyt teremtsenek számára. Bizonyos esetekben máé eddig is éljünk ezzel a lehetőséggel. s a tapasztalatok jók. A Ganz-MAVAG-ot például csak jó irányba ösztönzi, hogy a MÁV külföldről is importál mozdonyokat. a szerszámgépgyártó vállalatokat jobb munkára serkenti a szerszámgépimport. a MALÉV-et a külföldi társaságok jelenléte éa versenye. (Folytatás a 2. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK f
