Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-21 / 301. szám

Az 1968. évi állami költségvetést Vályi Péter pénzügyminiszter ismertette Tisztelt országgyűlés! A közvélemény mindig nagy érdeklődéssel várja a gazdasági tervekről és az állami költségve­tésről szóló tájékozta­tást. Különösen nagy a vá­rakozás most, amikor szé­les körű, történelmi jelen­tőségű gazdasági reformot hajtunk végre. Ismeretes, hogy a jövő év elején beve­zetésre kerülő reform célja az, hogy meggyorsítsuk ha­zánk szocialista fejlődését. Ehhez arra van szükség, hogy biztosítsuk a fejlődés nagyobb tervszerűségét és korszerűsítsük a gazdálko­dás módszereit. Az elmúlt néhány évben gazdaságirányítási rendsze­rünk a reform egyes eleme­A gazdaságirányítási rendszer reformjának kedve­ző hatásai csak fokozatosan bontakoznak ki. Az első években az egyensúlyi helyzet, a szerkezeti ará­nyok csak lépésről-lépésre fognak változni, sőt a pia­con átmenetileg kisebb zökkenők is jelentkezhet­nek. Ezért a gazdasági ve­zetés fő feladatának azt te­kinti, hogy tovább haladva a gazdaság fejlődésének a harmadik ötéves tervben meghatározott útján, biz­tosítsa az egyensúlyi köve­telmények és a reform ki­bontakozásához szükséges feltételek olyan összehan­golását, amely fokozatosan és következetesen a feszült­ségek feloldása irányába hat. Ennek a célkitűzésnek szolgálatába állítjuk pénz­ügyi politikánkat. Az új közgazdasági sza­bályozók közvetlenül hat­nak a költségvetési rend­szerre. E hatások közül a legjelentősebb, hogy a gaz­dálkodásban az állam és a vállalatok között új típusú kapcsolatok jönnek létre. A vállalati önállósághoz saját anyagi eszközök kellenek, tehát a jövedelem egy ré­sze ott marad a vállalatok­nál, vagyis kisebb lesz a társadalmi tiszta jövede­lemnek az a része, amelyet az állami költségvetés össz­pontosít. Csökkennek a vál­lalati beruházásokra adott költségvetési juttatások, mert ezeket nagyobb rész­ben saját eszközökből és hitelből kell fedezni. Mind­ez újabb feladatok elé ál­lítja a gazdaságvezetést és a költségvetést. A költség- vetéshez kapcsolódó adózá­si és támogatási rendszer­nek aktívan kell serkente­nie a jobb, előrelátóbb és hajlékonyabb vállalati gaz­dálkodást és a vállalati for­rások mozgósítását. A költ­ségvetés e megnövekedett és sokoldalú szerepét ter­mészetesen csak a hitelpo­litikával szoros összhang­ban képes betölteni. A költségvetési javaslat összeállításánál a szokásos­nál nagyobb gondot okozott a bevételek és kiadások ösz- szehangolása, mert a re­form kezdetén a szükséges nagyobb vállalati önálló­ság feltételeit a költségve­tés terhére lehetett csak megteremteni. 1968-ban de­centralizált fejlesztési és részesedési alapokat hozunk létre és emiatt a nemzeti A költségvetési bevételek 3 százaléka származik a lakossági adókból. Az adóz­tatás rendszerében nem tör­ténik lényeges változás. Az arányosabb közteherviselés érdekében azonban teszünk lépéseket. A háztáji gazda­ságok adóterhe számottevő­en nem változik, de a jö­vőben a terület nagysága és a művelési ág szerint dif­ferenciált adót kell majd kifizetni. A kisiparosok, kiskereskedők és szabad fog­lalkozásúak adóztatásánál a tanácsi adóügyi szervek tö­rekedni fognak a tényleges jövedelmek megadóztatásá­ivel már korszerűsödött. Csökkent a kötelező terv­mutatók száma, egyszerű­södött beruházási rendsze­rünk, kötetlenebbé és ösz­tönzőbbé vált a lótszán- és bérgazdálkodás, új szál­lítási szerződési rendszer lépett érvénybe. Ezek az intézkedések már növelték a gazdálkodó szervek önál­lóságát, ugyanakkor a re­form kidolgozásának előre­haladtával megélénkült a vállalatoknál folyó közgaz­dasági elemző munka, új önálló elképzelések megva­lósítására készülnek fel üzemeinkben. Ennek az új­szerű, pezsgő és kezdemé­nyező légkörnek is szerepe volt abban, hogy 1967-ben a fejlődés üteme meghalad­ta a korábbi évekét. jövedelemből 8—10 száza­lékkal kisebb hányad kerül be a központi pénzalapba. Ugyanakkor a költségvetés ilyen arányban egyelőre még nem mentesült a ki­adásoktól. így például a költségvetés vállalja a már folyamatban lévő beruhá­zások finanszírozásának számottevő részét. Emellett a társadalmi közös fogyasz­tással kapcsolatos kötele­zettségeink tovább növe­kednek, ami természetes is, hiszen az emberekről való gondoskodás kötelességünk­ké teszi, hogy — ha vi­szonylag szerényebb mér­tékben is, de — tovább fej­lődjenek ez évben is a szo­ciális, egészségügyi és kul­turális juttatások. 1968 január elsejétől kezd­ve az elmondottak szerint módosul a költségvetés jö­vedelemelosztó szerepe, megváltozik a költségvetés bevételeinek és kiadásainak mértéke és összetétele. Az 1968. évi költségvetés bevételi előirányzata kere­ken 137 milliárd forint, ami a központosítható társadalmi tiszta jövedelem csökkenése ellenére több mint 30 szá­zalékkal magasabb az 1967. évi bevételi előirányzatnál. A bevételek növekedése és a költségvetési volumen emelkedése — a képződő jövedelmek tényleges emel­kedése melle*t — elszámolá­si okokra vezethető vissza. Az 1963. évi költségvetés­ben következetesebben ér­vényesül a teljes — bruttó — elszámolás elve. A ko­rábbi években a vállalati nyereségbefizetést a dotá­ciókkal csökkentettük, a forgalmi adót az árkiegé­szítésekkel, a beruházási kiadásokat pedig a vállala­toktól elvont amortizációval csökkentett — nettó — ösz- szeggel számoltuk el. A költségvetésnek ez új felépí­tése világosabbá teszi a központi pénzalapok kép­ződésének és felhasználásá­nak áttekintését. A költség- vetés vo’umene összehason­lítható szerkezetben nagy­jából az előző évivel azonos. Az állami költségvetés bevételeinek túlnyomó ré­sze továbbra is a vállalatok­tól és szövetkezetektől szár­mazik, annak ellenére, hogy a vállalatok és szövetkeze­tek a náluk realizálódó nyereségnek mintegy 60 szá­zalékát fizetik csak be a központi pénzalapba, az eddigi 85 százalékkal szem­ben. ra. A Pénzügyminisztérium és a tanácsi adóügyi szervek messzemenő figyelmet kí­vánnak szentelni a speku­lációs, a végzett munkával nem arányos jövedelmek igazságos, nagyobb mértékű megadóztatásának. A költségvetés kiadási előirányzatainak közel fele közvetlenül - összefügg a gazdasági tevékenységgel. A beruházások a kiadások ke­reken 20 százalékát igény­lik, a termeléssel és a for­galommal összefüggő támo­gatásokra és fogyasztói ár- kiegészítésekre pedig a ki­adások 27 százalékát fordít­juk. Az új beruházási rend­szert az jellemzi, hogy a vállalatok termelőberende­zésük felújításában, pótlá­sában és kisebb fejlesztésé­ben maguk dönthetnek, s az ehhez szükséges pénz­alapokkal is rendelkeznek majd. Saját hatáskörben megvalósítható fejlesztéseik­re a vállalatok hitelt is vehetnek igénybe, amit fej­lesztési alapból fizetnek vissza. A beruházások fi­nanszírozásában megnő te­hát a vállalati alapok és a hitel szerepe, csökken a központi források részará­nya és megszűnik a beru­házások ingyenessége. A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek hatásköre is tovább nő a pótlási és fej­lesztési célú beruházások elhatározásában, amelyet az amortizációs alap fokozatos kiterjesztése és a beruházási ártámogatási rendszer segít elő. A beruházások új rend­jétől azt várjuk, hogy a vállalatok és szövetkezetek gondosabban, körültekintőb­ben veszik igénybe és haté­konyabban használják fel az erőforrásokat. A jövőben is a költségve­tésből fogjuk finanszírozni a népgazdaság fejlesztésé­ben kiemelkedő jelentőségű termelő, a termelési szerke­zet átalakítását erdményező beruházásokat, az infra­strukturális, a szociális és kulturális beruházásokat. A beruházási tervünk Az 1968. évi beruházási terv viszonylag kevés szá­mú ilyen nagy beruházás kezdésével számol. Ezek kö­zött legjelentősebbek a Be- remendi Cementgyár, mely 120 ezer tonna égetett mész és 1 millió tonna cement előállítására lesz alkalmas évenként; a Szászhalombat- tai Kőolajfinomító II. üte­me, évi 3 millió tonna fel­dolgozó kapacitással; évi 8,5 millió négyzetméter ka­pacitású síküveggyár Oros­házán; Kincsesbányán 350 000 tonna kapacitású bauxitbánya; 150 ezer ton­na évi kapacitású szénsav­gyár Szolnokon. A kevés számú nagy beruházás meg­indításában az a törekvés nyilvánul meg, hogy kon­centráljuk a központi beru­házási erőforrásainkat. A költségvetési beruházá­si kiadások túlnyomó részét a korábbi években megkez­dett, folyamatban lévő be­ruházások minél gyorsabb befejezésére fordítjuk. Az ipari nagy beruházások kö­zül 1968-ban befejeződik a Borsodi Ércelőkészítőmű, a Péti Nitrogénművek bővíté­se, a Dunaújvárosi Iró-Nyo­Tisztelt országgyűlés! A költségvetés kiadásai­nak egynegyedét az állam társadalombiztosítási, szoci­ális, egészségügyi, kulturális célokat szolgáló kiadások te­szik ki. E közös társadalmi szükségletekre előirányzott összeg növekedése 5,9 szá­zalék. A fejlődés megítélé­séhez rá kell mutatni arra, hogy a második ötéves terv és a harmadik ötéves terv első éveinek átlagában a közös társadalmi fogyasztás céljait szolgáló kiadások növekedési üteme meghaladta a nemzeti jövedelemét. E kiadások növekedése az 1968. évben azonos a nem­zeti jövedelemével. A gaz­daság belső stabilitásának és kiegyensúlyozott további fejlődésének biztosítása vé­gett kell törekednünk a kö­zös társadalmi fogyasztás nemzeti jövedelemmel ösz- szehangolt arányainak ki­alakítására. A költségvetési szervek gazdálkodási rendszerében számos változtatást veze­tünk be. Megnő a költség­mó Papírgyár beruházása. Az élelmiszeripar beruhá­zásai közül befejeződik a szegedi és a székesfehérvári tejüzem építése, Szabadegy­házán üzembe lép egy pa­radicsomsűrítő üzem. A mezőgazdaságban az építési beruházások zömét az állattenyésztés fejleszté­sére, valamint a tárolótér növelésére és útépítésre for­dítják. A gépi beruházások elsősorban a munkaigényes terménybetakarítás gépesíté­sét szolgálják. Az év során folytatódik a kiskörei — Tisza II. — vízlépcső épí­tése. A szállítás és hírközlés beruházásai közül kiemel­kednek a Budapest közle­kedését javító beruházások és a nemzetközi kapcsola­tokat bővítő létesí'mények. Az előterjesztett költségve­tés az előző évinél maga­sabb összegeket irányoz elő a távolsági és helyi utak, hidak, valamint a vízügyi létesítmények fenntartására és korszerűsítésére. A je­lentős fejlesztés ellenére az előirányzatból nem bizto­sítható a korszerűsítés kí­vánatos ü‘eme. A kereskedelem jelentős új beruházása a Mátészal­kai Hűtö't Alma tároló és Feldolgozó. Tovább folytató­dik az év folyamán a bala­tonfüredi szálló és az új Duna szálló építése. A kormány célkitűzései­nek megfelelően az ép rő- ipari tevékenység egyik leg­fontosabb feladata a lakás- építési program megvalósí­tása. A terv — lényegében a harmadik ötéves terv ez évi ütemének megfelelően — több mint 61 000 lakás megépítésével számol. En­nek közel egyharmada álla­mi erőforrásokból valósul meg. Ezen túlmenően a lakos­ság anyagi eszközeiből vég­zendő lakásépítkezésekhez az . állam mintegy 2,5 mil­liárd forint hiteltámogatás­sal járul hozzá. Az állami lakásépítés előirányzata 3,9 milliárd forint. Mintegy 14 000 lakás — az állami lakások többsége — tanácsi beruházásként épül meg, melyből kb 6800 szö­vetkezeti lakásként kerül értékesítésre. Az értékesítés­re kerülő öröklakások száma 860. A lakásépítési program teljesítését szolgálják az építőipari beruházások: ter­melésbe lép a budapesti II. házgyár és az egyenként 4200 lakás éves kapacitású győri és miskolci házépítő kombinát, befejeződik az évi 42 millió db tégla elő­állítására alkalmas Fehér- gyarmati Téglagyár rekonst­rukciója. megkezdődik a debreceni házépítő kombinát beruházása. vetési szervek önállósága mind a tervezésben, mind a gazdálkodásban. Javítja a gazdálkodás feltételeit, hogy az intézmények a felújításra szükséges összegeket álló­eszközeik értékével arányo­san kulcsok segítségével ké­pezhetik és alapszerűen ke­zelhetik. Rugalmasabb lesz a bérgazdálkodási rendszer is. A költségvetési szervek pénzügyi szükségletét nagy­részt életszínvonalpolitikánk határozza meg. Ezzel össz­hangban a második és har­madik ötéves tervperiódus eddig eltelt ideje alatt a kiadások közül a társada­lombiztosításé nőtt legna­gyobb mértékben. A jövő évben 9 milliárd forinttal többet fordítunk társada­lombiztosításra, mint a második ötéves terv elején. Ez azt jelenti, hogy e költségvetési előirányzat hét év alatt megkétszereződött. A lakosság mind nagyobb hányadára terjesztettük ki a társadalombiztosítást, bőví­tettük a szolgáltatások kö­rét és mértékét. Ebben az időszakban a nyugdíjkiadá­sok 4,6 milliárd forinttal emelkedtek, amiben a nyug­díjasok számának növekedé­se mellett számottevően közrehatottak az átlagnyug­díjak növekedése és az alacsony összegű nyugdijak emelésére hozott intézkedé­sek is. A családi pótlék ösz- szegének ismételt emelése 1,4 milliárd forint többletet rótt az államháztartásra. A kifizetett bérek növekedése jelentősen növelte a beteg­ségi készpénzsegélyeket. Az 1967. évben került beveze­tésre a gyermekgondozási segély, amelyet az év végéig mintegy 30 000, jövő év vé­géig pedig várhatóan 65 000 Ezek a tényezők befolyá­solták a társadalombiztosí­tási kiadások jövő évi elő­irányzatát, amely kereken 17 milliárd forintot tesz ki, s a társadalmi közös fo­gyasztásra fordított kiadá­sok 50 százalékát jelenti. A szakszervezeti társadalom- biztosítás bevételei emel­kednek, az állami támoga­tás pedig csökken, mert a vállalatok által fizetett já­rulékot 10 százalékról 17 százalékra emeltük. A vál­lalatok illetményadó terhei azonos mértékben csökken­nek. Az egészségügyi célokra előirányzott 6,9 milliárd fo­rint fele a fekvőbe Légellá­tást, csaknem egynegyede a járóbetegellátást szolgálja. Egészségügyi politikánkat az a törekvés határozza meg, hogy a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének be­fejezésével az ingyenes egészségügyi ellátásra jogo­sultak számának hirtelen növekedéséből adódó prob­lémákat fokozatosan meg­oldjuk. Ezért csaknem minden anyagi erőt az intézmény- hálózat bővítésére új kórhá­zak és rendelők létesítésére és működtetésére kellett és kell fordítani még néhány évig a jövőben is. Az elmúlt években a já- róbetegellá^s hálózata — elsősorban a falusi lakosság jobb ellátása végett — az átlagosnál gyorsabb ütem­ben nőtt. Kiépítettük a gyermekorvosi és a vidéki fogorvosi hálózatot. A hálózat fejlesz'ése mel­lett szerény keretek között javítottuk az ellátás szín­vonalát. Javult és tovább fog javulni ugyanakkor az egészségügy létszámellátott­sága. Orvosellátésunk vi­lágviszonylatban is a leg­jobbak közé tartozik. Gyógyintézeti ágyellátottsá­A tudományos kutatások­ra előirányzott összeget le­hetőségeinkkel arányosan növeltük. E feladatokra a költségvetésben 725 millió forint áll rendelkezésre, de jelentős összegeket áldozunk erre a célra a vállalatok ál­tal képzett műszaki fej­lesztési alapból is. A ku­tatómunka eredményeinek fokozásában a kutató in­tézmények a jövőben ér­dekeltek lesznek s ezáltal a tudományos kutatás gazda­sági vonatkozásban is kö­zelebb kerül a gyakorlathoz. A tanácsok 1968. évi költ­ségvetési előirányzata 15,5 milliárd forint, ami 3,2 szá­zalékkal magasabb az előző évinél. Ezt a költségvetést a tanácsok már az új rendszer szerint készítették el. En­nek megfelelően költségve­tésük összeállításához köz­pontilag meghatározott ke­retszámokat már nem kap­tak, csupán az általuk igénybe vehető bevételi for­rások köre, mértéke és az állami hozzájárulás összege került részükre meghatáro­zásra. Ezzel lehetővé vált, hogy a tanácsok költségve­tésüket — a helyi források messzemenő kiaknázásával — tényleges gazdasági lehe­tőségeik alapján, ugyanak­kor fejlesztési lehetőségei­ket reálisan számba véve ál­líthassák össze. A nélkü­lözhetetlen előrelátás érde­dolgozó nő vesz igénybe. Államunk fokozott gondos­kodása jut kifejezésre ab­ban is, hogy a költségvetés biztosítja a csökkent mun­kaképességűek rendszeres segélyezését. A társadalombiztosítás ke­retében a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok fokozatosan hasonló jogokat nyernek, mint a munkavi­szonyban állók. 1968. év közepén sor kerül a terme­lőszövetkezeti tagoknál a családi pótlék összegének további növelésére, a mun­kaviszonyban állókéval azo­nos korhatárok megállapítá­sára. 17 milliárd társadalombiztosításra A tanácsok költségvetési előirányzata gunk nemzetközi összeha­sonlításban nem ennyire kedvező, de az utóbbi évek erőteljesebb kórházfejlesz­tése útján mindjobban meg­közelítjük a haladó színvo­nalat. Az elmúlt hót évben a kórházak ágyainak száma csaknem tízezerrel emelke­dett és a következő évben újabb 1500—1609 ággyal fog gyarapodni. Rendelőintézeti hálózatunk már most is fejlettebb, mint az európai országok többségében. A kulturális célokra for­dítható kiadások összege — a kulturális szoigáltatásoitat nyújtó vállalatoknak adott dotációval együtt — kereken 11 milliárd forint. Ennek túlnyomó része az oktatási célok megvalósításának pénzügyi feltételeit biztosít­ja. Ma már egyre szélesebb az a felismerés, hogy az oktatás a gazdasági fejlő­désnek kiegészítő, fontos tényezője. A tudományos é* műszaki fejlődés gyors the­me világszerte előtérbe he­lyezte az oktatási kiadások és a gazdasági növekedés közötti összefüggés vizsgá­latát, A gazdasági fejlődés intenzív szakaszában a ter­melékenység fokozásának elengedhe tőben feltétele a dolgozók általános művelt­ségi színvonalának, a szak­képzett munkások arányá­nak emelése, a szakmunkás- képzés szélesebb elméleti is­meretekkel való megalapo­zása, a felsőfokú képzett szakemberek számának és részarányának növelése. Mindezek eredményekÄnl a munkaorőutánpótlás egy főre jutó költségei állan­dóan növekednek. amiből egyre nagyobb hány-dot vállal a szocialista állam magára. Ezek hosszú lejá­ratú befektetések és a nem­zeti jövedelem jövőbeni gyorsabb ütemű növekedé­sében térülnek majd meg. kében — az 1968. évi költ­ségvetés mellett — a ta­nácsok elkészítették az 1888- tól 1970-ig terjedő évekre középtávú pénzügyi tervü­ket is, amely kiindulásul szolgál távolabbi gazdasági munkájuk megalapozásához. A tanácsoknál bevezetett új tervezési rendszer meg­követeli a fejlesztési politi­ka és a költségvetési gaz­dálkodás összehangolását, ezért a költségvetésiéi együtt készült a fejlesztési alap terve is. 1968-tol bő­vül a fejlesztési alap helyi bevételi forrásainak köre, mindenekelőtt a vállalatok és szövetkezetek által fize­tendő kommunális adóval, amely kereken 750 miilió forint. Bővülnek a bevételi források azzal is, hogy a vállalatok a jövő évtől kezdve az általuk igénybe vett telkek után egyszeri és folyamatos telekhasználati díjat fognak fizetni, amely­nek egy része a tanácsokat illeti. Reméljük, hogy ez ésszerűbb telekgazdálkodást eredményez majd. (Folytatás a 4. oldalon) 1967. december 21. Fokozatosan és következetesen A tényleges jövedelmet adóztatjuk Növekszik a szociális, kulturális kiadás

Next

/
Oldalképek
Tartalom