Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-21 / 301. szám
(Folytatás a 3. oldalról) Az új helyzetben a tanácsok önálló döntési lehetősége a beruházások szélesebb területére terjed ki. Lényegében csak az egyedi nagy és a célcsoportos beruházásokat — lakás, kórház, középiskola, nagyobb vízműépítés — kell a központi elgondolásoknak megfelelően megvalósítaniok, míg a többi beruházásról a tanácsok jogosultak határozni. Ezzel lehetővé vált, hogy a tanácsak beruházásra szolgáló eszközeiket is jobban, a helyi szükségleTisztelt országgyűlés! Egész pénzügyi politikánk központi célkitűzése a gazdaság kiegyensúlyozott fejlesztése. E politika egyik oldala az eddiginél gyorsabb fejlesztés megalapozása, másik oldala pedig a forint stabilitásának biztosítása, a pénz vásárlóerejének megőrzése, s nemzetközi tekintélyének erősítése. A gazdaság kiegyensúlyozott fejlődését, a tervkoncepciók megvalósulását a jövőben a szabályozók egybehangolt működésével fogjuk biztosítani. Ennek legfőbb elemei: egyfelől a költségvetés, amely széles területen szabályozza a fizetőképes keresletet, másfelől a közgazdasági-pénzügyi szabályozó eszközök, amelyek közvetett módon, a különböző feltételek megteremtésével befolyásolják a vállalatok döntéseit. A legfőbb szabályozó eszközök az árrendszerben, a jövedelemszabályozó rendszerében, a hitelrendszerben, a külkereskedelmi- és devizarendszerben érvénysülnek. Az árreform fő célja, hogy az árarányok és a költség- arányok közeledjenek egymáshoz, hogy az árak figyelembe vegyék a piac, a kereslet és a kínálat viszonyait, továbbá a gazdaság- politikai elhatározások is tükröződjenek bennük. A termelők között érvényesülő új árak elősegítik a technika gyorsabb fejlődését, a korszerű gyártmányok elterjedését. a gazdaságos felhasználási struktúra kialakulását. A fennálló termelési és értékesítési ado‘tságok egyes területeken szükségessé tették a belföldi termelés állami támogatását, amelynek különböző formái lesznek: a szén- és ércbányászatban a magas költségek miatt az Tzközlakötési járulék és az illetmény adó fizetése aló1 mentesítjük a vállalatokat, a műanyagiparban termelési dotációt folyósítunk. Jelentős támogatást nyújtunk a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek gépek, gépalkatrészek, műtrágyák és növényvédöszerek beszerzéséhez. A mezőgazdaság a tényleges költségnél alacsonyabb áron juthat ezekhez a termékekhez A mezőgazdaság számára azért adjuk e termékeket tényleges költségeiknél olcsóbban, mert a mezőgazdasági termékek állami felvásárlási A hatósági árak kőiében tervezett árcsökkentések a következő területekre terjednek ki. Csökken egyes alapvető élelmiszerek ára: például kilogrammonként 66 forintról 50 forintra csökken a vaj, átlag 18 százalékkal a sajtfélék, kilogrammonként 1 forinttal a cukor, kilogrammonként 3—4 forinttal a vágott csirke ára. Leszállítjuk néhány háztartási vegyipari termék árát is, 17 százalékkal a szintetikus mosószerek, átlag 10 százalékkal a szappan árát. Kiterjed az árcsökkenés egyes tartós fogyasztási cikkekre: például 11 százalékkal csökken a rádió és televízió ára, 13 százalékkal a hűtőszekrényé. 11—20 százalékkal egyes háztartási felszereléseké. A hatósági árak körében teknek megfelelően használhatják fel. A fejlődés meggyorsítása végett természetesen szükség van arra, hogy a lakosság helyi erőforrásait, társadalmi munkáját — a törvényes lehetőségeken belül — a jövőben is igénybe vegyék. Az összeállított tanácsi költségvetésekből és tervekből megállapítható, hogy a tanácsok jól fogadták az új rendelkezéseket, s élni is fognak azokkal a lehetőségekkel, amelyek az új irányítási rendszerből adódnak. árai — emelésük ellenére — •még mindig alacsonyabbak az ipari áraknál. Az árreform figyelembe vette az életszínvonal-politikai elhatározásokat. Ennek megfelelően a fogyasztói árak olyan változására kerül sor, amely mellett biztosítható a lakosság — s ezenbelül egy-egy társadalmi réteg — egy főre jutó reáljövedelmének és egy keresőre jutó reálbérének tervezett emelkedése. A fogyasztói árak és termelői árak közötti kapcsolatot a forgalmiadó-rendszer biztosítja. Az új forgalmiadó-rendszer a fogyasztói árak nivellálását jelenti, melyet elsősorban a cikkcsoporton belül helyes — a ráfordítási arányokhoz igazodó — árarányok kialakítása tesz szükségessé. Ugyanakkor a jelenlegi 2500 forgalmiadó kulcs kb. 1000-re csökken és a ruházati termékeknél megszűnik a 10 000-nyi adótétel. A forgalmiadó-reform során a túlzott fogyasztói ármozgások elkerülésére törekedtünk. Számításaink szerint a forgalmi adó változások miatt az érintett forgalomnak mintegy 10 százalékában következik be áremelkedés, közel 1,4 milliárd forint kihatással, de ezzel szemben az érintett forgalom közel 20 százalékánál következik be árcsökkenés, mintegy 2 milliárd forint kihatással, összességében tehát a forgalmi adó összvolu, ménét ez alkalommal az állam több, mint 600 millió forinttal csökkenti, s ennt\ számottevő ármérséklő hatása lesz. Az árreform jellemző vonása a rugalmasabb ár- mechanizmus bevezetése is A legfontosabb alapanyagok és használati cikkek árát továbbra is központilag állapítják meg. Lesznek termékek, amelyeknek árát a vállalatok — a hatósági előírások betartásával — bizonyos korlátok között változtathatják és lesznek szabadáras termékek. Ahol az árak szabad mozgása megengedett, ott a kereslet-kínálat viszonyoktól függően bizonyos áremelkedés és árcsökkenés is bekövetkezhet az év folyamán. A szabad - árak mozgása az árszínvonalat 2 —3 százalékkal növelheti. Ennek ellensúlyozására január 2-án jelentős hatósági árintézkedésekre kerülhet sor, amelynek eredményeként a fogyasztói árszínvonal valamelyest csökkenni fog. ugyanakkor áremelésekre is sor kerül. Az ilyen jellegű árintézkedések körében a jelentősebbek a következők: a bútorok árszínvonala átlag 7,5 százalékkal emelkedik, hogy az árak megfeleljenek a termelési költségeknek. A napilapok ára 20 fillérrel, a hetilapoké valamivel nagyobb mértékben nő. Néhány vas-műszaki cikknél áremelés szükséges az- állami dotáció csökkentése miatt. Emelkedik a mosás, vegytisztítás ára 13 százalékkal. Az alapvető szolgáltatások díja — lakbér, közlekedés — változatlan marad annak ellenére, hogy a valóságos költségarányok ezer. szolgáltatások díjának az emelését is indokolttá ten- nék. Továbbra is megmarad a fogyasztási cikkek ártámogatása az élelmiszeriparban is, a gyermekruházatnál, a tüzelőanyagnál és a szolgáltatások jelentős részénél, mint a közlekedés, lakás, vendéglátás, posta, stb. területén. Az építőanyagok ára is módosul, de úgy, hogy egyes építőanyagok ára emelkedik, másoké csökken. Arra törekedtünk, hogy egy családi ház költségén belül a változások kiegyenlítsék egymást. A hatósági áremelések együttesen egy év alatt mintegy 830 millió forint terhet okoznak, ezzel szemben a hatósági árcsökkenések több, mint 1600 millió forint megtakarítást eredményeznek. Együttesen tehát a hatósági árváltozások mintegy 770 i millió forinttal kevesebb kiadást jelentenek a lakosságnak. Figyelembe véve a január 1-i említett árcsökkenéseket és az év közi várható összes árváltozásokat, 1968-ban a teljes kiskereskedelmi forgalomra és szolgáltatásokra vetítve éves átlagban az árszínvonal 1—2 százalékos emelkedése várható, amelyet a bér- és életszínvonalpolitikát megalapozó előirányzatok mindenekelőtt a bérek növelési előirányzatában megfelelően számításba vettek. Ez azt jelenti, hogy az árak változását is számításba véve 1968-ban a lakosság egy főre jutó reáljövedelmének mintegy 3—4 százalékos, a munkások és alkalmazottak egy főre jutó reálbérének 1,5—2 százalékos növelése valósul meg. Különös figyelmet fordítunk a jövő évben a lakosság áruellátására. Gondoskodtunk megfelelő árutartalékokról. A szokásosan tervezettnél akár néhány milliárd forinttal nagyobb áruforgalom is lebonyolódhat zavartalanul. Néhány — jelenleg is szűkén rendelkezésre álló — terméktől eltekintve az árufedezet teljesen kielégítő, a lakosság nyugodt ellátása biztosított lesz. A pénzügyi szabályozó A személyi jövedelem nö-< velősére szolgáló nyereség- rész után, a' vállalatok pnog resszív adót fizetnek. A progresszív adó lépcsőzetes, az adó sávjait a bérek arányában határoztuk meg. Ahol a nyereség kevés és a részesedési alap a béreknek 3 százalékát nem éri el, ott nem kell adót fizetni, majd a nyereséggel együtt fokozatosan nő az adó. A vállalatok a legmagasabb sáv elérése esetén is érdekeltek a nyereség növelésében. Itt az adóteher 70 százalék. Ezzel kapcsolatban többször merül fel az a kérdés, hogy miért van szükség ilyen erős progresszióra az adórendszerben? Ez az intézkedés az első években nélkülözhetetlen, mert nem lenne helyes a személyi jövedelmekben olyan nagy differenciálódás, mint amilyen különbségek a vállalati nyereségek között létrejönnek. A különbségeket tompítja a progresszív adórendszer, de nem szünteti meg. Két azonos bérigényességű vállalat közül tehát — a progresszív adó ellenére — feltétlenül annál a vállalatnál lesz nagyobb a személyi jövedelem, amely nagyobb nyereséget ért el. A progresszív adózás ellenére is várható, hogy egyes vállalatoknak túl nagy lehetőségük lenne a bérek növelésére, ezért átmenetileg további szabályozást léptettünk életbe. Előírtuk, hogy 1968-ban egy vállalatnál sem lehet átlagosan 4 százaléknál magasabb átlagbér emelést végrehajtani. A bértarifarendszer továbbra is egységes marad, de a mainál nagyobb mozgási szabadságot biztosít a vállalatok bérpolitikájában. A vállalatok az adózás után a személyi jövedelem növelésére szolgáló nyereségrészt a részesedési alapba helyezik, s abból fedezik az átlagbér növelését, az egyszeri jutalmakat, prémiumokat. az év végi nyereségrészesedést, továbbá a nem pénzbeni társadalmi juttatásokat, a szociális, a kulturális. sportlétesítményeik fenntartását. A vállaeszközök másik nagy csoportja a jövedelemszabályozás rendszerében érvényesül. Hatása intenzív a termelői, a beruházási, a külkereskedelmi és a fogyasztói piacokon egyaránt. A jövedelemszabályozás rendszere teremti meg az azonos arányú érdekeltséget a népgazdaság egésze, a vállalati kollektívák és az egyes dolgozók között. A vállalatok eddig a megtermelt tiszta jövedelmet majdnem teljes egészében befizették az állami költség- vetésbe, s csak igen kis részét használhatták fel közvetlenül saját céljaikra. Ha a tervezettnél kevesebb vagy több jövedelmük keletkezett, a különbség majdnem kizárólag a költségvetés javára, vagy terhére vált, mert a vállalatoknál visszatartható nyereség nagysága alig változott. Igaz, hogy ha a vállalatok több tiszta jövedelmet realizáltak, akkor a költségvetés több forrással rendelkezett, s több lehetősége volt a közös társadalmi célok kielégítésére, — új gyárak, lakások, kórházak, iskolák építésére — a társadalomnak együttesen tehát ez előnyös volt. De ez közvetett érdekeltség, amelynek kapcsolatát a dolgozók nehezen érzékelhették. Ebben a közvetett érdekeltségben mindenki majdnem egyformán járt jól, — vagy rosszul — függetlenül attól, hogy a jól dolgozó, vagy kevesebb eredményt felmutató vállalati kollektívához tartozott. Az elmúlt években már sok változás történt, s a közvetlen érdekeltség növekedett, de nem eléggé. Ha az 1968. évi fejlődés terveink szerint alakul, a vállalatok közel 40 milliárd forintot — az eddiginek mintegy négyszeresét — használhatják majd fel saját céljaikra, saját döntéseik alapján. Ezzel nagymértékben nő a közvetlen érdekeltségük tevékenységük eredményében. az önállóságuk a gazdálkodásban. lati juttatásokra a nyereségtől függetlenül is adunk lehetőséget, hogy megmaradjon a dolgozók szociális ellátásának biztonsága. Számítottunk arra is, hogy lesznek vállalatok, amelyek kezdetben nem rendelkeznek, vagy alig rendelkeznek nyereséggel. Ezeknek lehetőséget adtunk — előre rögzített szabályok szerint — némi bérszínvonal növelésre a nyereségétől függetlenül. Ez azonban csak átmeneti intézkedés, s kívánatos, hogy ezek a vállalatok is minél hamarabb gondoskodjanak gazdálkodásuk hatékonyabbá tételéről. Az új gazdálkodási rendben megnő a vállalati kockázat, az átmeneti nyereségingadozás lehetősége és ezzel együtt meg kell hogy nőjön a nagyobb biztonságra törekvés. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek jövedelemszabályozási rendszere módosult. A felvásárlási árak felemelése lehetővé teszi a mezőgazdasági termelőszövetkezetek döntő többsége számára, hogy bevételeikből fedezzék folyamatos ráfordításaikat, visszafizessék az álló- és forgóalaphiteleket, továbbá saját alapokat képezzenek. Átalakul a termelőszövetkezetek adórendszere is. A földadó az aranykorona értéket figyelembe véve differenciáltabb lesz, és színvonala valamelyest növekszik. Egyidejűleg a jövedelemadó csökken, együttvéve tehát az adóterhek nem változnak, de a mainál jobban igazodnak a tényleges teherviselőképességhez. A költségvetés az 1968. évben 4.5 milliárd forintot fordít közvetlenül a mezősazdasági termelőszövetkezetek támogatására. A támogatás rendszere alantabban nem változik, ezenbelül azonban többet fordítunk a szarvasmarha- és sertéstenvésztés támogatására. Változatlanul segítjük a kedvezőtlen adottságú szövetkezeteket. A mechanizmus reformja során lénvegesen megnőtt a hitelrendszer szereoe. mert a hitelezés a gazdasági befolyásolás egyik legrugalmasabb eszköze. Az állami vállalatok — önálló gazdálkodásuk egyik fontos feltételeként — saját forgóalapokkal fognak rendelkezni, s folyamatos forgóeszköz-szükségletük 70— 80 százalékát saját pénzalapjaikból tudják biztosítani. Ezen túlmenően a hitelképes vállalatok rövid-, közép- és hosszúlejáratú hiteleket vehetnek majd igénybe. Hitelképesnek azokat a vállalatokat tekinti a bank. amelyek termékeiket rendszeresen ^.tudják értékesíteni, jövedelmezően gazdálkodnak, fizetési kötelezettségeiknek rendszeresen eleget tesznek. A hitelrendszer fő feladatait a kormány által jóGazdaságunk növekedésének egyik fontos feltétele, hogy hosszabb időszakot tekintve az ország fizetési mérlege megfelelően kiegyensúlyozott legyen. Hazánkban a fizetési mérleg alakulásának legfontosabb tényezője a külkereskedelem. Eddigi gazdaságirányítási rendszerünkben a termelő vállalatok nem voltak kellően informáltak a külföldi piacok értékítéletéről, mivel a külföldi árak és belföldi árak különbségét a külkereskedelmi vállalatoknál lebonyolított1 árkiegyenlítési rendszer a költségvetés terhére rendezte. A gazdasági reformnak komoly lépése, hogy a belső és külső piacok kapcsolatát közvetlenné teszi. Ennek érdekében bevezetjük az egységes külkereskedelmi árszorzókat, továbbá módosítjuk a külkereskedelem szervezeti formáját. Az export—import forgalom mintegy 90 százalékát bizományosi formában működő — külkereskedelmi és önálló exportjogú termelő vállalatok útján bonyolítjuk le. A külkereskedelmi árszorzókat a népgazdasági átlagos devizatermelés alapján állapítjuk meg. Ez lehetővé teszi, hogy az export számos területen nyereséges legyen. Az átlagos árszorzóból következik ^-viszont az is, hogy az export bizonyos vállalatoknál’ nem hozza azt a nyereséget, mint amit a belföldre történő termelés biztosít. Ilyen esetben az exportot állami támogatásban, állami visszatérítésben részesítjük. Az állami visz- szatérítést feltételekhez kötöttük és három évre állapítottuk meg, sok esetben évenként csökkenő mértékben. Az export—import engedélyezési rendszer a külkereskedelempolitika eszköze. A szocialista országokkal Tisztelt országgyűlés! A történelmi példák azt mutatják, hogy jelentős átalakulások a gazdaságban csak fokozatosan mehetnek végbe. A reform intézkedései 1968 január 1-én életbe lépnek, de az év elején nem lesz több anyagi erőforrásunk mint az előző év végén volt. Termelési és külkereskedelmi struktúránk változatlan lesz, nem lesznek egyik percről a másikra hatékonyabbak a beruházásaink, magasabb a termelékenység. Nem lenne tehát reális egyik napról a másikra csodát várni, s elégedetlenkedni, ha rövid idő alatt nem érezzük erőteljesen a reform kedvező hatásait. A reformot előkészítő munka tapasztalatai alapján bizakodóak lehetünk, a vállalatok túlnyomó többsége megértette és felkészülten várja az új mechanizmust. Természetes, hogy az 1968. évi feladatokra való felkészülés a szokásosnál nagyobb gondot okozott. A jövő évi megrendeléseket és a szállítási szerződések megkötését még a szabályok pontos ismerete nélkül és új piaci tapasztalatok hiányában kellett előkészíteni Ennek ellenére a termelési és kereskedelmi kapcsolatokban nem kell zökkenőre váhagyott hitelpolitikai irányelvek határozzák meg. A hitelrendszer feladata a piaci egyensúly elősegítése. A hitelrendszernek nagyobb befolyása és felelőssége lesz az eddiginél a fizetőképes kereslet és kínálat összehangolásában, továbbá magasabb hatékonysági követelmények érvényre juttatásában. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy átlagos hitelfeltételekkel nyújtanak hitelt minden rendszeresen értékesíthető termékre, de szigorú hitelfeltételekkel, esetleg a hitel megtagadásával is korlátozzák az eladhatatlan. vagy nehezen értékesíthető készletek felhalmozódását. , fennálló külkereskedelmi és együttműködési kapcsolatunk fontossága változatlanul érvényesülni fog deviza- gazdálkodásunkban és külkereskedelmünkben. Ez Különösen érvényes államközi szerződéseinkre. Emellett fokozni fogjuk a többi országokkal bonyolódó kereskedelmünket is a kölcsönös előnyök alapján. Megszüntetjük az import deviza keretgazdálkodást, egy-két speciális termék kivételével. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank devizamonopóliumát természetesen megőrzi, azaz az exportból származó devizát be kell a bankhoz szolgáltatni és az importhoz innen kell a devizát igényelni. Ha valamilyen okból ez különösen fontos, a devizakiutalást devizabeszolgáltatási kötelezettséghez lehet kötni. Külkereskedelmi intézkedéseink között fontos helyet foglal el az új vámtarifarendszer bevezetése. Az új vámrendszer hármas célt szolgál: gazdaságpolitikai, kereskedelempolitikai és devizapolitikai célokat. Ennek keretében főképpen a hazai termelés ésszerű védelme és egyes országok velünk szemben alkalmazott diszkriminációs vámrendszerének a hazai vámrend- ,s szerrel történő kiegyensúlyozása kap hangsúlyt. Valutarendszerünkben a forint aranytartalmát nem módosítjuk. A nem kereskedelmi forgalomban érvényesülő árfolyamot azonban pótlékolással némileg emeljük a konvertibilis valutáknál. A változtatás hatására — úgy véljük — tovább fog növekedni a nyugati országokból jövő turistaforgalom. A magyar állampolgárok többletköltségeinek ellensúlyozására ugyanakkor csökkentjük az útlevélilletéket. számítani. A legtöbb vállalatnál készülnek a gyorsabb miszaki fejlesztésre vonatkozó javaslatok és érvényesül a biztonságos gazdálkodásra való törekvés is. Mindezekből következtetni lehet arra, hogy a reform által teremtett új gazdasági lehetőségek máris széles körben érlelődnek tudatos, aktív cselekvéssé, s ez jelenti népünk számára a tartós felemelkedés forrását. Kérem a tisztelt ország- gyűlést, hogy az 1968. évi állami költségvetést tartalmazó törvényjavaslatot fogadja el. Vályi Péter pénzügyminiszter expozéja után folytatódott a vita. Felszólalt dr. Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke, a törvényjavaslat előadója, dr. Gonda György Vas megyei, Lakatos András Somogy megyei. Bódi László szegedi, dr. Kovács Magdolna Szabolcs megyei (felszólalását pénteki lapszámunkban közöljük), dr. Marton Zoltán budapesti. Geiszbühl Mihály Győr-Sopron megyei, Halasi Lajosné Baranya megyei és Valter Imre Somogy megyei képviselő. Ezután áz elnöklő Beresz- tóczy Miklós bejelentette, hogy az országgyűlés a költségvetési törvényjavaslat vitájával 'csütörtökön 10 órakor folytatja munkáját. Az árreform és az életszínvonalpolitikánk összhangja Az árcsökkentések és áremelések köre A személyi jövedelem alakulása A belső és külső piac kapcsolata Felkészülten várjuk az új mechanizmust
