Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-21 / 301. szám
(Folytatás az 1. oldalról) függetlenül gazdasági rendszerüktől, hogy ezáltal is erősítsük a nemzetközi békét és biztonságot,' Országgyűlésünk nyári ülésszakán szó volt arról, hogy kormányunk a jövőben nagyobb figyelmet kíván fordítani a latin-amerikai gazdasági kapcsolatokra. Szurdi István belkereskedelmi miniszter elvtárs vezetésével négy országot látogatott meg a múlt hetekben kormánydelegációnk, s ehhez a látogatáshoz kapcsolódva, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes elvtárs vezetésével, további négy országot keresett fel jószolgálati delegációnk. A küldöttségeket mindenütt megfelelő fogadtatásban részesítették. A tárgyalások mindenütt a nemzetközi békét és biztonságot szolgáló gazdasági kapcsolatok fejlesztését segítették elő. Ezt az alkalmat is felhasználom, hogy kifejezzem köszönetünket a vendéglátóknak és a tárgyaló partnereknek. Ez a szerződés a kölcsönös segítségnyújtás okmánya. Indokolt ma segítségnyújtásról beszélni, s ez nekünk nemzeti érdekünk. Vietnamban az Egyesült Államok növekvő agressziója szélesebb arányú nemzetközi fegyveres összeütközések veszélyét érleli. Közel-Keleten még nincs béke, s ennek körvonalai még mesz- sze távolban vannak. A délkelet-ázsiai és közel-keleti konfliktusból eredő veszélyek beárnyékolják az egész világot. A görög- országi puccsok sorozata növeli a feszültségeket a Balkánon és a Földközitenger térségében. A nyugatnémet neonáci törekvések új gyújtóanyagként veszélyeztetik az európai béke és biztonság megteremtésére irányuló folyamatokat. Ebben a rosszabbodó helyzetben a Szovjetuniónak az a szövetségi rendszere, amelynek a mi barátsági szerződésünk is része, a veszélyek ellen felsorakozó erőket szilárdítja, s a béke megmentésének esélyeit növeli. Ml békét akarunk Vietnamban, ezért a Szovjetunióval, más szocla- alista országokkal, minden békeszerető, haladó mozgalommal együtt megadunk minden támogatást a megtámadott vietnami népnek katonai, gazdasági, politikai és diplomáciai téren egyaránt. Mi békét akarunk a Közel-Keleten. Ezért követeljük az agresszor visszavonulását és olyan politikai rendezést az egész térségben, amely biztosíthatja a népek békés együttélését. Mi békét akarunk Európában. Ezért lépünk fel a nyugatnémet revansizmus és militarizmus minden megnyilvánulása ellen. Mi az összes európai országok egymáshoz való viszonyának normalizálása mellett vagyunk — ideértve a két német állam egymáshoz való viszonyának rendezését is. A Szovjetunióval megkötött szerződésünk olyan okmány. amelynek tar alma a NATO és a Varsói Szerződés megszűnte után következő időszakra is kihat majd. Mi, a Varsói Szerződés tagállamai, nem szűnünk meg hangoztatni nyugati partnereinknek, hogy téves az a nézet, amely Európa biztonságát a KOMÓCSIN ZOLTÁN: két katonai szervezet létére akarja alapozni. Mi erősítjük a Varsói Szerződést, annak hatékonyságát, mindaddig, amíg fennáll a NATO katonai szervezete, s amíg fenyeget a revansizmus és militarizmus veszélye. De már most tárgyalni és tervezni kell az európai biztonságnak arról a rendszeréről. amelyen a katonai szervezetek feleslegessé Válása u*én a népek és országok békés együttműködése alapszik. A magyar- szovjet szerződés olyan okmány, amely erre az elkövetkező űj korszakra is példamutatóan fejezi ki a barátság, az együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás békés alkotó elveit. Azt a megbízás1 kaptam a kormánytól, hogy tegyek javaslatot az országgvűlés- nek a magyar—szovjet szerződés törvénybe iktatására. Az elmondottak és a képviselőtársaknak írásban átadott indoklás akarván kérem az országgyűlést, hogy a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsö-.ös Segítségnyújtási szerződést iktassa az ország törvényei közé. Szerződésünk a proletár internacionalizmus dokumentuma Tisztelt országgyűlés! Az ez év szeptember 7-én aláírt, és most törvénybe Iktatásra javasolt magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés hazánk, népünk számára ösz- szes egyezményeink közül a legfontosabb, a legnagyobb jelentőségű. Ebből következik, hogy az országgyűlés törvényalkotó munkájával a mai napon a szokásosnál nagyobb, jelentősebb tettet hajt végre. A magyar—szovjet együttműködés, pártjaink, kormányaink, népeink testvéri szövetsége érezteti hatását az élet minden területén. A kapcsolatoknak, a sokféle magyar—szovjet megegyezésnek összefoglaló alapokmánya a barátsági, együttműködési és kölcsönös A magyar nép Számára 1945-ben a szovjet hadsereg győzelmei nyomán vált lehetővé az ország önállóságáért és függetlenségéért vívott négy évszázados harc sikeres befejezése. Ma rendíthetetlen erők védik és biztosítják hazánk nemzeti önállóságát és függetlenségét. Magyarország önálló, független államként köt nemzetközi szerződéseket, lép szövetségre más országokkal, így a Szovjetunióval is. A nemzetközi és a kétoldalú szerződések mindenekelőtt hazánk szövetsége a Szovjetunióval a legnagyobb külső biztosítéka nemzeti önállóságunknak és függetlenségünknek. A magyar—szovjet szövetségben kifejezésre jut országaink szuverér.itásának tiszteletben tartása, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozás elve. Barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünkben megvalósul Magyarország és a Szovjetunió kölcsönös, egymás iránti elkötelezettségének elve és gyakorlata. Ez azt is jelenti, hogy hazánk és a Szovjetunió kétoldalú kapcsolatai érvényesülnek, hatásukat éreztetik közös külpolitikai feladatainkban és a nemzetközi helyzet javítása érdekében. Mindezek az elvek és törekvések külön- külün és együttesen ebben A szerződésben, olyan világhelyzetben jutnak kifejezésre, amikor újult erővel jelentkezik a szükségessége annak, hogy hitet tegyünk a proletár internacionalizmus eszméje, a Szovjetunió iránt! barátság, a szocializmus és a béke győzelmét szolgáló nemzetközi összefogás mellett. segítségnyújtási szerződés. Ilyen szerződést első ízben 1948 februárjában írtak alá Moszkvában, és most újólag húsz évre, szeptember 7-én kötöttek ’meg Budapesten. Ezt a nagy jelentőségű okmányt iktatjuk a mai nappal törvényeink közé. A szerződő feleket megbonthatatlan szövetségben fűzi egymáshoz a marxista —lenintsta világnézet, a szocializmus és a kommunizmus megvalósításának közös nagy célja. Szerződésünkben és annak gyakorlati megvalósításában a proletár internacionalizmus eszméi tükröződnek. Éppen ezért a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének szerződése egyaránt szolgálja népeink nemzed érdekeit és internacionalista céljait. A világ reakciós, imperialista erőinek ötven év óta, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió megszületése óta nyíltan hirdetett legfőbb célja a szovjet rendszer, a kommunizmus erőinek megsemmisítése. Fél évszázada — és az előttünk álló évtizedekben is — a barátság a szovjet néppel, szövetség és együttműködés a Szovjetunióval szerves, élő alkotó eleme annak a harcnak, amelyet az emberiség legjobbjai folytatnak minden dolgozó ember boldogságáért, valamennyi nemzet szabadságáért, a népek közötti békéért, a szocializmusért. Ezért is fogadta országunk lakossága helyeslő egyetértéssel a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírását. Ezért is tekinti valamennyi ország- gyűlési képviselő megtisztelő, ünnepi kötelességének az örök, megbonthatatlan magyar—szovjet barátság alapokmányának törvénybe iktatását. Politikai kapcsolatainknak az a fő jellemzője, hogy a szocializmus és a kommunizmus építésének, a nemzetközi politikának, és a nemzetközi munkásmozgalomnak minden lényeges kérdésében teljes az egyetértés pártjaink és kormányaink között A magyar—szovjet barátság, szövetség és együttműködés erejét megsokszorozza, hogy megvalósításában, gyakorlati érvényesítésében mindkét oldalon a nép széles tömegei vesznek részt. Magyarországon és a Szovjetunióban Is a munkások, a parasztok, az értelmiségiek saját életükben, munkájukban, alkotásaikban tükrözik ennek a barátságnak a szellemét. „Többet ér valamit egyszer látni, mint százszor hallani róla” — tartja egy népi mondás. Ennek igazát bizonyítja, hogy a turizmus keretében mind gyakoribbá és tömegesebbé válik magyaroknak a Szovjetunióba és szovjet embereknek Képviselő elvtársak! A magyar—szovjet szerződés hetedik cikkelye így hangzik: „A magas szerződő felek a mindkét ország érdekeit érintő, minden fontos nemzetközi kérdésben tanácskoznak egymással, és a kölcsönös érdekeknek megfelelően egyeztetett, közös álláspont szerint járnak el.” A szerződésnek ezt a pontját, amelyben kölcsönösen kötelezettséget vállalunk a nemzetközi kérdésekben közös álláspont kialakítására és együttes eljárásra politikai ellenfeleink gyakran támadják, úgy szeretnék beállítani, mintha ez a kölcsönös kötelezettségvállalás Magyarország részéről az Önállóság és függetlenség feladásai jelentené. A nyugati országok állam és kormányfői, külügyminiszterei és más magas rangú diplomatái kül- poli’ikai lépéseiket szüntelenül egyeztetik egymással két és többoldalú megbeszéléseken, valamint agresszív nemzetközi szervezeteikben. Ha viszont a szocialista országok egyeztetik lépéseiket, az az ő szemükben a függetlenség feladását jelenti. Világos, hogy miről van szó: a szocialista országok erejét, súlyát, erőfeszítéseik hatását növeli az, ha az álláspontokat Az amerikai imperialisták nem közelebb, hanem egyre nyilvánvalóbban távolabb kerülnek attól a céljuktól, hogy Vietnamban katonai győzelmet érjenek el. Az amerikai agresszoroknak előbb vagy utóbb fel kell ismerniök, hogy számításaik nem válhatnak valóra. A katonai nyomás Észak- és Dél-Vietnamban nemcsak hogy nem törte meg, de egyenesen növelte a nép ellenállását, állhatatosságát. A napok múltával egyre világosabb. hogy a súlyos megpróbáltatások ellenére sem hajt fejet és térdet az agresszor előtt a vietnami nép. Igaza, ereje, támogatói hűMagyarországra látogatása. Szinte nincsen nap. és a napnak órája, hogy a moszkvai Vörös téren —* na meg az áruházakban —, ne hallatszanék magyar beszéd. Országaink lakosságának szélesedő és mélyülő személyes kapcsolatai a magyar-szovjet barátság erejének és továbbfejlődésének egyik legfőbb forrása. egymással egyeztetve, egységesen lépnek fel a • nemzetközi életben. Ettől félnek nyugati politikai ellenfeleink. A mi lépéseink egyeztetéseiben kifejezésre jutnak azok az új típusú kapcsolatok, amelyek csak a szocializmust építő országok között lehetségesek. Elvtársak! A nemzetközi politikai helyzet változatlanul bonyolult és kiélezett. Ennek legfőbb oka — amint az minden gondolkodó ember számára világos — az amerikai imperialisták agresz- szlvitásának növekedése, a felforgató és ka'onai pucs- csok sorozata, de legfőképpen a vietnami nép ellen fokozódó embertelen, katonai agresszió. Az amerikai imperialisták célja: megállítani a történelem elkerülhetetlen, szükségszerű fejlődését, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és önállóság, a szocializmus vi- lágerőinek eiőre’örését. Azok a helyi és átmeneti jellegű sikerek, amelyeket az imperialisták elértek, nem változtatták meg a szocialista és a kapitalista világrendszer közötti erőviszonyokat, nem képesek megállítani a történelem szükségszerű fejlődését. Különös módon ennek éppen a vietnami helyzet alakulása az egyik legfőbb bizonyítéka. ségének tudatában kitart egészen a végső győzelem kivívásáig. Ma már az amerikai hadijelentések is mind gyakrabban kénytelenek beismerni, hogy délen és északon egyaránt gyorsuló tempóban növekszenek veszteségeik. Ennek oka a vietnami nép hősies ellenállása mellett az a gazdasági, katonai, politikai és erkölcsi segítség, amelyet a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió nyújt. Az amerikai politikai és katonai vezetés rosszul számolt, amikor abban bízott, hogy a kínai vezetők miatt a szocialista országok között megbomlott egység közÖsszefogás a békéért, a szocializmus győzelméért Kölcsönös érdek — közös álláspont A kínai vezetés az agresszort segíti rejátszhat az agresszor céljainak elérésében. Az nyilvánvaló. hogy egységünk hiánya, az a körülmény, hogy a kínai vezetők magatartása gyakorlatilag az agresszor malmára hajtja a vizet, nagy nehézségeket jelent. Ezek a nehézségek azonban nem változtatnak azon, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok — közöttük hazánk is — évről évre fokozódó mértékben és egyre nagyobb hatékonysággal nyújtanak segítséget hősiesen harcoló vietnami testvéreiknek. Az amerikai imperialisták számítási hibája egyre nyilvánvalóbbá válik abban is, hogy nem képesek a délvietnami bábrendszer helyzetének megszilárdítására és arra sem, hogy növeljék szövetségeseik közvetlen részvételét vietnami bűnös agressziójukban. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a becsületes emberek Amerikában is ellenzik a számukra mind nagyobb anyagi megterhelésekkel és mind több veszteséggel járó vietnami háborút. Az Egyesült Államok imperialistái egyelőre konokul szembeszállnak a valósággal. Nem hajlandók tudomásul venni a tényleges katonai helyzetet Vietnamban, a valóságos erőviszonyokat a szocialista és kapitalista világrendszer között. Az Amerikai Egyesült Államoknak — az idő múlása ezt' egyre nyilvánvalóbbá teszi — nincs más választása. m:nt elfogadni a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front vezetőinek ajánlatát a békés megoldásra. A Szovjetunió és Magyar- ország együttműködése kiterjed minden közös külpolitikai célunk eléréséért történő erőfeszítésre. Együttesen teszünk lépéseket a szocialista világrendszer fejlesztéséért, egységének helyreállításáért és megszilárdításáért, a nemzeti önállóságért és függetlenségért harcoló népek megsegítésére, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének megvalósítására. Soha a történelem folyamán nem volt, nem lehetett a magyar népnek olyan hű szövetségese, mint ma nekünk- a Szovjetunió és a többi szocialista ország. Ennek a ma élő nemzedéknek jutott osztályrészül a nagy lehetőség a Szovjetunióval és a többi szövetségesünkkel együtt, egymást kölcsönösen segítve, országainkban felépítjük a szocialista és a kommunista társadalmat. A szocialista világrendszer közösségének erejével hozzájárulunk a kommunizmus előretöréséhez egész földkerekségünkön. s a béke ügyének győzelméhez. A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben kifejezésre jut az a teljes elvi, politikai és cselekvési egység, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt között van A magyar és a szovjet kommunisták immár fél évszázada menetelnek együtt a testvéri barátság, a proletár internacionalizmus útján Pártjaink teljesen azonos módon ítélik meg a nemzetközi kommunista mozgn'om mai helyzetét és együttes erőfeszítést fejtenek ki az egység helyreállítása és megszilárdítása érdekében. Az elmúlt egy, másfél év leforgása alatt a kommunista és munkáspártok körében megerősödött az egység iránti igény. A testvérpártok túlnyomó nagy többsége különösen fontosnak tartja az akcióegység fokozását a vietnami nép harcának támogatásában. Napirendre került valamennyi kommunista- és munkáspárt egységének, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom és az összes antiimperialista erők egységének megerősítése az Imperializmussal szemben folytatott harcban. . Mi ndent elkövetünk a februári értekezEet sikeréért A kommunista- és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozásának megvalósítása útján új szakaszt nyitott a 18 testvérpárt novent- ben 25-én nyilvánosságra hozott közleménye, amelyben javasolják a testvérpártok konzultatív találkozójának összehívását jövő éV februárjában Budapestre. A magyar kommunisták számára öröm és megtiszteltetés, egyben internacionalista kötelességvállalás is az, hogy Budapesten kerül sor a testvérpártok konzultatív találkozójára. Pártunk Központi Bizottsága mindent elkövet, hogy jövő év februárjában jó feltételek között biztosítsa a demokratikus, kollek-. tív eszmecsere lehetőségét, a konzultatív találkozó összes résztvevői számára. Meg vagyunk róla győződve, hogy a budapesti találkozó a résztvevők kollektív erőfeszítése révén nagy lépéssel viszi előre a kommunista- és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozásának megvalósítását. Kedves képviselő elvtársak! Az országgyűlés olyan időpontban tűzte napirendjére a magyar—szovjet szerződés törvénybe iktatását, amikor világszerte megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének félévszázados jubileumáról A Világ majd minden országából a jubileumi ünnepségekre a Szovjetunióba érkezett küldöttségek részeseivé Váltak annak az általános atmoszférának, amelyet a nyugodt magabiztosság, a jövőt illetően optimizmus jellemzett. A moszkvai 1ubi- leumi ünnepségeken a nemzetközi kommunista mozgalom részéről minden eddiginél erőteljesebben és hangsúlyozottabban jelentkezett az októberi forradalom szelleméhez való hűség, a Szovjetunió iránti rokonszenv és szoFdaritás. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 évfordulóiénak megünneplése a Szovjetunióban és az egész világon nagy nolitikai és erkölcsi erőforrásként hatott. így hatott nálunk is. Megújult erővel dolgozunk nagy nemzeti művünkön, a szocializmus teljes felépítésen. A magyar országgyűlés nem csupán alkotmányos jogát és kötelességét teljesíti, hanem ünnepélyes keretek között előre tekint a magyar—szovjet barátság jövendő útjára, amikor törvénybe iktatja a magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződést. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében, a beterjesztett törvényjavaslatot elfogadom és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében is képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Az első napirendi pont vitájában felszólalt Miháiy- fi Ernő budapesti, Hárász Gyula debreceni, Nádasdi József Zala megyei, Szurgyi Istvánná szolnoki, Tamás János komáromi és Kálazi József Fejér megyei küldött. Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés a magyar—szovjet barátsági. együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Felcsattant a taps, majd az elnöklő Kállai Gyula népünk testvéri üdvözle<ét, forró jókívánságait tolmácsolta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának, a szovjet kormánynak és a szovjet népnek a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáért vívott küzdelemhez, a kommunizmus építéséhez. Ezután ebédszünet következett. Ebédszünet után a tanácskozás Vass Istvánná elnökletével folytatódott. Bejelentette, hogy a tárgysorozat második pontiának, az 1968. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatnak a megtárgyalása következik. Vass Istvánná először Vályi Péter pénzügyminiszternek adta mee a szót.. (Folytatás a 3. oldalon)
