Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-20 / 300. szám

Igazságos arányok MOST, hogy az új gazda­sági mechanizmus elveit és konkrét intézkedéseit már számszerűsítik a vállalati gazdálkodásban, s egyre ér­zékelhetőbb módon körvona­lazódik a jövő, gyakori vita­téma: a nyereséges gazdál­kodás révén keletkező része­sedési alap felosztása. A po­lémiák középpontjában ez a kérdés áll: vajon igazságos-e, hogy az igazgatók, a főosz­tály-, a gyáregységvezetők évi alapbérük 80 százalékát az üzem- és művezetők, a kiemelkedő munkát végző tervezők, szervezők, fejlesz­tők, közgazdászok stb. évi alapbérük 50 százalékát kap­hatják, míg a munkások és egyéb alkalmazottak csak évi keresetük 15 százalékát? Igazságos-e a részesedési alap felosztása 1:3:5 arány­ban? — különösen sokan kérdezik ezt most, amikor a kollektív szerződés összeállí­tásakor személy szerint is döntenek a kategóriákba so­rolásokról. A ténylegesen ki­fizetett részesedési összegek közt valójában nem is 1:3:5, hanem ennél is nagyobb kü­lönbségek mutatkoznak majd, mivel a vezetők és a műsza­kiak alapbére eleve másfél- kétszerese a munkásokénak. Ezt csak részben ellensú­lyozza, hogy az első két ka­tegóriánál az alapbért, a har­madiknál a túlórával, pré­miummal és egyéb kiegészí­tő jövedelemmel növelt évi keresetet tekintik számítási alapnak. A mostani vitákra számí­tani lehetett, mert közvéle­ményünkben nagy hagyomá­nya van már az egyenlősdi törekvéseknek. Ezért nem csupán a részesedés felosz­tásának főbb elveit határoz­ták meg központilag, hanem a három kategória közötti felosztási arányt is. Vagyis a kormány Gazda­sági Bizottsága azért, hogy a vállalatok nyereségérde­keltsége valóban érvényesül­jön, nem bízta az arányokat a vállalaton belüli „osztoz­kodásra”, hanem konkrét formában és határozottan az egyenlősdi ellen a munka szerinti elosztás szocialista elvének következetes érvé­nyesítése mellett döntött. AZ AGITÁC1Ö gyakran mégis védekezésre, magya­rázkodásra szorítkozik, mondván: ilyen összegeket, vagyis az alapbér 30, 50 szá­zalékát csakis maximális ré­szesedési alap elérése ese­tén lehet csak kifizetni, er­re pedig a közeljövőben többnyire nincs kilátás. Ez igaz, de minimális részese­dés fizetésénél is megma­rad a differenciált 1:3:5 arány! A bérezés szocialista elveit magyarázni, az egyen­lősdi ellen hatásosan küzde­ni csak elvi alapon lehet. Az egyenes beszédet, a határo­zott állásfoglalást nem le­het megkerülni, a világos magyarázatot lehetetlen ma­gyarázkodással pótolni. Vannak, akik azt hang­súlyozzák, — ugyancsak vé­dekező jelleggel, magyaráz­kodva —, hogy a kategóriá­kon belül is differenciált lesz a felosztás, nem fizetik egy­ségesen, mindenkinek a cso­portátlagot. így egy kiváló, régtől a vállalatnál dolgozó szakmunkás a harmadik ka­tegóriában akár nagyobb ré­szesedést is kaphat, mint a második kategóriába sorolt műszaki, s megközelítheti egyik vagy másik első ka­tegóriás vezetőjét. Ez a ka­tegóriákra jutó csoportátlag a végzett munkával, a vál­lalt felelősséggel arányos, igen differenciált felosztása szükséges és helyes. De az nyilvánvaló, hogy ez egyál­talán nem hat a kategóriák közötti nivellálódásra, a fel­osztásnál eleve teremtett kü­lönbségek mérséklésére, mi­vel a kategóriák csoportátla- gát nem érinti. Az elosztás módjával fog­lalkozó, gyakran meddő vi­ták helyett érdemes nagyobb figyelmet szentelni a nyere­ség, s az ebből adódó része­sedési alap tervezésére és előteremtésére. Nyilvánvaló, hogy a dolgozók beosztás és munkakör szerinti kategori­zálása önmagában még túl általános, meg kell te­hát határozni a gyáregysé­gek, telepek, részlegek s ezenbelül a különböző ve­zető állású dolgozók konkrét feladatait, a vállalati nyere­ségterv teljesítésében. így a műhelyek munkásai, a gyár­egységek vezetői, a technoló­gusok, a szerkesztők, a szer­vezők stb. megismerik a konkrét feladatokat és azt is, hogy a feladatok telje­sítésével, túlteljesítésével arányosan milyen összegre számíthatnak, illetve milyen arányban részesednek a vál­lalati alapból. Hányszor elmondtuk már: elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. A különböző kategóriák, a gyáregységek, a hasonló beosztású dolgo­zók között a részesedési alap ösztönző és differenciált fel­osztását szintén a termelési eredmények, a nyereség lét­rehozásában végzett munka arányában lehet elvégezni. Ha a lehetséges részesedési alapot most nem mint meg­lévő és készen kapott össze­get osztják fel, hanem a lét­rehozással kapcsolatos konk­rét és mérhető feladatokat szabják meg, nyomban ért­hetőbbé válik a kategorizá­lás, megszűnik a kicsinyes féltékenység és irigység, s nyilvánvalóvá válik a veze­tő, irányító és műszaki, gaz­dasági alkotó munka meg­növekedett szerepe és fele­lőssége. KORSZERŰ, keresett, jó minőségű cikkekkel, termé­kekkel rugalmasan és ol­csón kielégíteni a piaci igé­nyeket, — körülbelül így összegezhető az új gazdasági mechanizmus, más szavakkal a nyereség tartós növelésé­nek vállalati programja. Ez számtalan rövid és hosszú­távra szóló döntést, reagá­lást, intézkedést igényel az üzletpolitikában, a gyárt­mány- és gyártásfejlesztés­ben, a beruházásokban, a kapacitások jobb kihaszná­lásában, a készletgazdálko­dásban stb. A reform nyo­mán a növekvő vállalati ön­állósággal tehát elsősorban a vezetők felelőssége növek­szik, munkamódszere válto­zik. Ahhoz, hogy a műhe­lyek munkásai kifogástala­nul dolgozhassanak —ahogy eddig is kellett volna —, szintén a vezetés biztosíthat­ja a magasabb fokú szerve­zettséget. rendet, fegyelmet. A vezetők nagy feladataival és növekvő felelősségével arányos, erőteljes anyagi ösz­tönzés a népgazdaság és a gyár munkásainak egyaránt érdeke, s ez felel meg a mun­ka szerinti elosztás szocialis­ta elveinek is. Az új hely­zetben, amikor a vállalat a maga számlájára kényte­len gazdálkodni, jól vagy rosszul megélni, a hármas kategóriába sorolt munkások és alkalmazottak személyes anyagi érdekeit is a vezetők hatékony ösztönzése szolgál­ja, hiszen csak így kaphat­nak — ha nem is jövőre, de mielőbb — maximális, csak­nem kéthavi fizetésüknek megfelelő év végi részese­dést. A VEZETŐK növekvő anyagi felelőssége kedvezőt­len gazdálkodási eredmé­nyek esetén is fokozottan ér­vényesül. Ha például az el­ért eredmény tartóssága erő­sen kétséges, az irányító szerv letilthatja a vezető ál­lású dolgozó részesedésének egy részét vagy teljes egé­szét. Amennyiben pedig a vállalat veszteségesen műkö­dik, s a veszteséget a tarta­lékalap sem fedezi, az első részesedési kategóriába so­rolt dolgozóknál az alapbér 75 százaléka, a második ka­tegóriába soroltaknál pedig az alapbér 85 százaléka fi­zethető csak ki. Viszont a harmadik kategóriába sorolt dolgozók alapbérét vesztesé­ges működés esetén is ki kell fizetni. Ezek a feltételek arra késztetik a vezetőket, hogy messzemenő gondosság­gal, körültekintő, lelkiisme­retes munkával biztosítsák a vállalat jövőjét, a dolgozók megélhetését. K. 3. Színes fonallal szőtt szépség Emlékezés Ferenczi Noémire Érdekes ház volt Buda­pesten a Deák tér 3. alatti. Tornya uralta a teret, lép­csőházában nyüzsgő volt az élet Itt dolgozott az Angelo fotoműterem. Az egyik eme­leten a Rotschild szalon var­rónői készítették a ruhacso­dákat. A harmadik emeleten egy Pest szerte ismert fogász szedte nagy pénzekért a fo­gakat De a nagy zaj úgy csökkent, ahogy a lépcsőkön felfelé mentem. S a tetők alatt az üzleti élet zajától távol csodavilágot ígért a csend. Két műterem volt itt. Az egyikben Kmetty János, a másikban Ferenczi Noémi dolgozott. Két csendes em­ber, akiket 1944-ben össze­kötött egy kissé a kor elleni lázadás hangulata és érzése, Noémi nénihez szívesebben jártám fel. Gyermek vol­tam, s valahogy közelebb esett hozzám nagy kerek szemének melege, csendes szava. A gobelinek világába lép­tem, s csak később, évek múltával értettem meg: nap mipt nap egy csodálatos művész spontán tárlatának voltam vendége. Rövid ha­ja volt. Kurtára nyírta, fiús­ra. Először féltem tőle. De csak addig, amíg meg nem szólalt. Hangja maliban ze­nélt, s amikor mesélt mun­kájáról, minden alkalommal ars poeticáját fogalmazta. — Látod, ez egy Madon­na. Egy gyermek van az ölé­ben. A karácsonyi Jézus. Olyan anyuka, mint a tiéd. S olyan gyermek, mint te voltál. (Keze siklott a pam- ron, s máig is feledhetetle­nül rajzolta a magyar Ma­donnát. Arca kicsit keserű volt, a gyermek se nevetett. Foltokat rajzolt, s a két — — számomra már akkor is olyan szomorú alak — mo­numentálissá nőtt.) 1944 karácsonya előtt voltunk. Amikor felbúgott a sziréna, ott ültünk a pin­cében. Oda is lehozta a Ma­donnát. Aki szűrke volt és keserűen nézett. Nem tud­tam róla, hogy ez a kese­rűség 1919. után Párizsban fagyott az ő arcára is, ami­kor emigrációban volt. Ma már megértem. Táblája ott volt az ölében, s amikor csattantak az aknák, amikor lőtték a várost, a Mária-arc még keserűbb lett, s a gyer­mek szája sírásra görbült. Viíkán, az új év előtt A szövetkezeti gazdálko­dás első évei gyenge ered­ményeket hoztak Vitkán. Évekkel ezelőtt, amikor ott jártunk, panaszon kívül nem. igen lehetett egyebet halla­ni. A vezetést épp olyan erő­sen érte bírálat, mint álta­lában a közösben végzett munkát és a jövedelmet. Most merőben más a hang, más az „ítélet.” HATÁROZOTT ELŐBBREJUTÁS — 1963-at számítjuk a fordulat évének — mondja Góczi István főagronómus. Attól kezdve van határozott előbbrejutás. A szervezeti kérdések rendbetétele után, a teljesítménybérezéses for­ma bevezetése következett, majd az állattenyésztés cél­szerű fejlesztése. Az összjö­vedelem egyharmadát a nagy­üzemi jószágtenyésztés ad­ja. Az adatok halmazából ér­demes megjegyezni, míg az 1700 hold közös szántón gaz­dálkodó tsz-ben négy évvel ezelőtt 30 fejős tehenet tar­tottak 5—6 liter napi átlag tejhozammal, idén a létszám 97, megduplázott tejterme­léssel. A borjúszaporulat 20 százalékkal javult. Az állat­elhullás 15 százalékról 1 szá­zalékra csökkent. A kellő bérezési forma ki­alakítása, amely az anyagi érdekeltséget is megtartotta — az össztermelési érték 10 százalékát —, az állatte­nyésztés fejlesztése mellett az egyéb területeken is ked-- vező fejlődéssel jár. Szántóföldi termelésnél a legfontosabb termékek hol­danként! átlagtermése négy év alatt a következőképpen alakult: őszi búzából 9 má­zsáról 17, dohány 3 mázsá­ról 7, kukorica (májusi mor­zsolt) 10 mázsáról 17, cukor­répa 110 mázsáról 170, bur­gonya 40 mázsáról 70 má­zsára növekedett. E terme­lési eredmények párhuza­mosak a talaj jobb megbe­csülésével, tápereiánek foko­zott visszapótlásával. 650 hold kötött és közánkötött terület szakszerű talajjaví­tást kapott. Az egy holdra jutó műtrágyafelhasználás az utóbbi négy év alatt 3,5 má­zsával emelkedett. S míg az­előtt évenként átlag ötven holdnyi közös területet ré­szesítettek szerves trágyá­zásban. idén 400 holdat is­tállótrágyáztak. A MAGA IDEIÉBEN — Az is az igazsághoz tar­tozik — közli a főagronő- mus —, hogy korábban két- háromszáz hold is művelet­len maradt. Az idén talpalat­nyi elhanyagolt terület sem volt. A tagok most így nyilat­koznak. Olyan gyermek volt, mint én. Mert Ferenczi Noémi sose festett mást, sose szőt­te selyem szállal gobelinné mássá a valóságot. Komor, fiús haja alól kivillanó me­leg szeme nem tudott mást látni, mint azt ami van. Az aknák robbantak, a bombák tépték a házakat. Lassan és csendben minden a pincébe vándorolt. A go­belinek, a vázlatok, a félig készre szőtt szépségcsodák. Ö ült a pince félsötétjében, a petróleumlámpa fénye mellett. 1944 nyomora az ő fejében képpé állt össze. A háború vihara sei iá­lakból szőtt hitvallássá fi­nomult. Ö öregedett — én felnőt­tem. Még találkoztunk. 1957. decembere előtt, — mielőtt álomra, hosszú és végtelen álomra hunyta a szemét — a magyar Madonnával egy képes folyóirat borítóján, vele Budapesten. A szeme a régi maradt. Benne égett Kaposi Gusztáv növény- termelő: — Nem lehet másképp, mindenki állja meg helyét a rá jutó munkában. Erre ta­nítottak bennünket a gyen­ge esztendők. A megélhetés biztosított. Balogh István sertésgondo­zó: — Hatvanon felüli létem­re meg vagyok elégedve a keresetemmel. Minden le­gyen. menjen a maga rend­jén a maga idejében, akkor nem lehet elégedetlenség. Az én keresetem havi átlag­ban 2500—3000 forint. Mit kívánjak még? Korábban hat-hétezer fo­rint évi, közösből való átlag- kereset jutott egy tagra. Az idei zárszámadás 12 ezer fo­rint körüli átlagkeresetet ké­szül bizonyítani. De az is bizonyíték, hogy az eltelt négy esztendő alatt közel százan tértek vissza távoli munkahelyekről szülő­falujukba és láttak eredeti foglalkozásukhoz. AZ ÖNKÖLTSÉG CSÖKKENTÉSE Amikor az új gazdasági rendszer is szóba kerül, a vltkai Kossuth Tsz tagjai nem a vállukat rándítják, hogy: majd meglátjuk. Gó­czi István főagronómus adja a szakszerű magyarázatot. — Távoltartjuk magunkat minden ködös, erőltetett el­képzeléstől. Számot vetet­tünk azzal, hogy adottságunk között az eddig bevált és szép fejlődést mutató terme­lés maradhat elsődleges fela­datunknak. Ezenbelül van még elég tennivalónk. A te­henészetnél bevezettük a gé­pi fejést. így kifogástalanul tiszta a tej kezelése, embe­ri munkaerőt kímélünk meg. Egy kiló szarvasmaihahús előállítási önköltségét 21 fo­rintról 13,40 forintra csökken­tettük. A következő évben 25 va­gonos alma hűtőlároiót épít­tet a tsz, aminek 1 millió 300 ezer forint költségét há­rom év alatt ki akarják gaz­dálkodni. Az idei 80 hold mellett egy-két éven beiül további 400 hold alma gyü­mölcsöse fordul termőre a közös gazdaságnak. — Mindenben az a cél ve­zet bennünket — folytatja a főagronómus —. hogy a le­hető legkedvezőbbre csök­kentsük a termelés önkölt­ségeit. Ezt tettük már most ősszel is a burgonya betaka­rításánál, ahol saiát betaka­rítógépünket alkalmaztuk. Holdanként 30—40 forinttal csökkentettük így ^ betaka­rítási költséget. Jövőre még veszünk két új traktort, s elérjük, hogy minden mun­kát saját gépeinkkel vég­zünk. Egy-egy erőgénünkre 500—600 normálhold évi munka jut. Amortizác'ó'- ala­punk meghaladja a félmil­lió forintot. Jövőre tovább fejlesztjük ezt a fontos tar­talékalapot, s reméljük m-g jobb eredmények összegezé­sével készülhetünk a zár­számadásra. J A legjobb úton van erry 4 yitkai Kossuth Tsz. Asztalos Bálint " . ", ...................... " —...... ..............—........ . — Új kezdeményezés Mátészalkán „Részleges“ tanácskozások tsz-vezetfifckel Érdemes volt kezdemé­nyezi)} — vallják; most a Mátészalkái Járási í»4pfj>i- zoltság munkatársai. Érde­mes vplt, mert a most véget ért viták évekre megadták a járási jai^pttság, a járás kommunistáinak program­ját. öt-öt termelőszövetkezet vezetőit hívták meg egy-egy tanácskozásra, ahol a járási bizottság munkatársai mondtak rövid vitaindítót, hogyan látják ők az érintett közös gazdaságok helyzetét, jövőjét, lehetőségeit. S ezt követte az egész napos meg­beszélés. Mindenki elmond­ta terveit, a gondját, s nem rejtette véka alá azt sem, amiben még nem látnak helyileg kiutat, konkrét se­gítséget is kértek. A járási vezetők pedig szakítottak a régi gyakorlattal, s e meg­beszélések egész anyagát papírra vetették. Amikor már minden termelőszövet­kezettel megtörtént ez a ta­pasztalatcserének is beillő ............ ' Párizs, München, az illega­litás sok esztendeje, a pince sötétje. Hű maradt eszmé­nyeihez, az emberséghez, a széphez. 1944 karácsonya előtt azt hittem, hogy magyar Ma­donnája az istenanya. Az­tán rájöttem arra, hogy a Madonna az anyák arca volt. A szenvedő anyáké. Ez a törékeny asszony, a nagy Ferenczik gye meke és testvére egy kor szenve­dését, szépségét, reményét szőtte selyembe. Immár negyedszázada en­nek. 10 évvel ezelőtt talál­koztam vele utoljára. Egy hideg decemberi napon, 20- án. Sírjánál. Búcsúztatták. A Kossuth-díjast. az Érde­mes művészt, az Iparművé­szeti Főiskola tanárát. Áll­tam, valahol messze hátul a sírjánál. Mint nem meg­hívott. Mégis tanítványa. Aki megtanított arra, hogy gobelinbe szőve is él az igazság. Bürget Lajos beszélgetés, az anyagot most kezdik feldolgozni, értékel­ni. A legjobb javaslatokat általánosítják, a hibákat egyenként és szívós munká­val orvosolni kezdik. A 'gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése számos problémát is jelent a helyszínen, az érintett kö­zös gazdaságokban. Mint a mátészalkaiak mondják, az emberek fejében kell elő­ször rendet' teremteni. A termelőszövetkezeti vezetők értsék rpcg legejőször, hogy a mechanizmussal miért, mi és liogyai) változik. A fenti beszélgetések ezt a célt szolgálták. S hogy jó ered­ménnyel, ezt máris bizo­nyítja az eddig feldolgozott anyag. Sok jó javaslat szü­letett a termelésszerkezet­ben bekövetkező változá­sokra, arra, hogyan lehet a népgazdaság és a szövetke­zetek igényeit tökéleteseb­ben összehangolni. Ezek a megbeszélések a járás életét megváltoztató, de az országnak is fontos kérdései köré csoportosul­ták. Konkrét tennivalókat mutattak ki például az ál­lattenyésztésben, amelyek a gazdaságosságot, a termelési biztonságot és az állandó foglalkoztatottságot is jelen­ítik Magyarul: kidolgozták a feltételeit, hogyan lehet intenzívebben — kevesebb földön, jobb munkával fo­kozott agrotechnikával — ugyanannyit termelni. Ezeket a kérdéseket ku­tatni, tárgyalni, felszínen tartani, jelentős politikai munka, ügy is kifejezhet­nénk: mpst a legjelentő­sebb. A gazdaság és a po­litika mindig is összefüg­gött, de most a gazdasági munka sikerén nagyon sok múlik. Hogy a mátészalkaiak ezekkel a beszélgetésekkel is színesítették, gazdagítot­ták a pártmunkát, s hogy a most folyó taggyűlések, pártvezetőségi tanfolyamok, pártnapok, s más találko­zások mellett ilyen alkalmat is kerítettek a holnap ügye­inek jobb megalapozására, ez mindenképp dicséretes, » követendő kezdeményezés. (kopkaf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom