Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

Hat hónap után Javult az orvosellátottság Szabolcsban Az újító ember és a népgazdaság Továbbra is szükséges a központi támogatás Most fél éve foglalkozott lapunk a szabolcsi orvos­hiány problémáival. A Miért kevés az orvos Szabolcsban című cikk a többi között szóvátette, hogy megyénk ag­gasztó orvoshiánnyal küzd, s különösen a körzetekben emiatt alacsony szintű a be­tegellátás. Szabolcs-Szatmár az egy körzeti orvosra jutó lakosságszámmal az utolsó az országban. Gyakorlattá vált, hogy a végzős fiatal orvosok sem szívesen jön­nek a megyébe, még akkor sem, ha innen kaptak társa­dalmi ösztöndíjat. Ehhez já­rult: a községek anyagi le­hetőségei — a legelemibb kommunális létesítmények hiánya miatt is — igen kor­látozottak, s kevesek ahhoz, hogy megnyugtató körülmé­nyeket teremtsenek minde­nütt az oda érkező orvos számára. A cikk szóvá tette, hogy a minisztérium segítségét is várja megyénk, egyrészt a beiskolázásoknál előnyben részesíti a szabolcsi jelent­kezőket, másrészt tárcasegít­séget adni az orvosi rende­lők, lakások gyorsabb ütemű építéséhez stb. Megtalálni az ösztönzőket Az Eg/szségügyi Miniszté­rium illetékeseinek hozzánk küldött válasza elismeri a problémákat Megemlíti ugyanakkor, hogy a minisz­térium növekvő segítsége nyomón sem változhat a helyzet csak akkor, ha a megye megtalálja azokat az ösztönzőket, amelyek az orvosokat jobban Szabolcs­hoz kötik. Ellenkező eset­ben a helyzet rosszabbodá­sára lehet az új gazdaság­irányítási rendszerben szá­mítani. Azzal a kéréssel kapcsolatban, amely az orvoslakások tárcaszintű építését célozza, a főhatóság a megyei tanács, illetve a tanácsok megnövekvő anya­gi önállóságára célozva el­utasító választ adott Hogyan alakult ilyen körülmények között a hely­zet? — ezt vizsgáltuk a na­pokban a megyei tanács vb egészségügyi osztályával. Dr. Kemény Lajos megyei főor­vos megnyugtató javulásról adott számot. Különösen ér­tékes, hogy a Szabolcsba meghirdetett állások — ki­véve a központi gyakornoki helyeket — idén mind be­töltést nyertek. A harminc­egy meghirdetett állásból csak kettőt nem foglaltak el — az egyiket Fehérgyar­maton azért, mert nincs lakás. A kisvárdai járásban, ahol évek óta álltak betöl­tetlenül a körzeti orvosi ál­lások, idén egyetlen község sem maradt orvos nélkül. (Ebben a járási tanács vb vezetői, a községi tanácsok jobb megértése, igyekezete is sokat segített.) Kulturáltabb körülmények E pillanatban tíz orvosi körzet van megyénkben üre­sen, de ez sem kevés. Az eddigi javulás nagyrészt kö­szönhető annak, hogy a községek az utóbbi hónapok­ban nagy igyekezettel te­remtenek kulturáltabb kö­rülményeket az orvosoknak, a szűkös lehetőségek mel­lett is megfelelő lakást, ren­delőt építenek, illetve kor­szerűsítik a már meglévő­ket. A jövő évben négy új lakást-rendelőt adnak át. A későbbi időben is sok köz­ség oldja meg támogatással és saját erejéből az orvos telepítését szolgáló létesít­ményeket. A megnövekvő tanácsi ön­állósággal láthatóan máris jól élnek a járások, közsé­gek. Nyírbátorban és Kis- várdáh korszerű központi rendelét létesítenek, a vásá- rosnaményi járás több köz­ségében létesítenek lakáso­kat. Ide kívánkozik, hogy a tanácsok önállósága, igyeke­zete önmagában még kevés az eredményhez: az önálló­sággal az ipari körzetekkel ellentétben itt nem növek­szik a községek bevétele, pénze. A helyzeten gyökere­sen csak az segíthet, ha tanácsaink erőfeszítései a továbbiakban is találkoznak a minisztérium anyagi segít­ségével, kiemelt központi támogatásával. Nagy szük­ség van erre a gazdaság- irányítás új rendszerének körülményei között is, külö­nösen itt, ahol a viszonyla­gos elmaradottság erősen érezteti fékező hatását az egészségügyi ellátottságban is. A minisztérium, a kor­mányzat támogatásának újabb jeleként nagyot nőtt az utóbbi években a megye kórházi ágyainak száma. Uj osztályok, pavilonok építé­sével javult a helyzet a nyíregyházi megyei kórház­ban is. De mindez kevés, a jelenlegi zsúfoltság indokol­ja egy új megyei kórház felépítését. A jelenlegi in­formációk szerint már ké­szül az új nyíregyházi kór­ház tanulmányterve. Me­gyei kérés, hogy ez az igen indokolt beruházás az elsők között valósuljon meg. Indokolt ugyanakkor, hogy a jelenlegi megyei kórház — amelynek a bel­gyógyászati osztályai túl­zsúfoltak és elavultak — is fejlődjön, s ha másként nem, pavilonok építésével változ­tasson helyzetén a közeli jö­vőben. Sajnos, a szakorvosi ellá­tottságunk az új orvosokkal sem javult, hiszen addig is súlyos volt, s az idejöttek helyett mintegy annyian hagyták el a megyét. Nem változott fél év alatt a járá­si főorvosok hiánya sem. Elsőrendűen fontos tehát, hogy a körzeti orvosi státu­szok betöltésével együtt — ez 1968 őszén várható — a szak gyakornoki állások be­töltése is megtörténlen. Ugvanakkor elő kell segíte­ni. hogy a megyében műkö­dő körzeti orvosok munká­juk mellett szakképesítést, is szerezzenek. Meg kell teremteni az anyagi alapokat összefoglalva: hat hónap alatt változott, javult a helyzet, elsősorban az orvo­si körzetek tekintetében. De a helyi és a központi lehető­ségek jobb egyeztetése, na­gyobb anyagi támogatás szükséges ahhoz, hogy Sza­bolcs megteremtse az orvos- állások betöltéséhez nélkü­lözhetetlen, itt teljes mér­tékben előteremteni egyelőre lehetetlen anyagi alapokat Csak így változhat végle­gesen és megnyugtatóan az orvosellátottság, a megelő­zés és gyógyítás színvonala. Kopka János „Emlékezz, proletár...!“ Sallai Imre hetvenedik születésnapjára „A fasiszta diktatúra ké­szenlétbe állította a kötelet és a hóhért. A statárium­rendelet módot ad a hata­lomnak, hogy mindenki el­len, akire a kommunista mozgalomban való részvétel rábizonyul, statáriális eljá­rást folytasson le... Nem szabad illúziót táplálni. A fasiszta diktatúra azonnal alkalmazni fogja a statári­umot, amikor meg lesz hoz­zá az ürügye (mint ahogy Biatorbágy csak ürügy volt a statárium meghirdetésé­re), amikor a tömegeket a sajtó, egyház, rádió propa­gandájával hipnotizálni le­het a KMP elleni program­hadjáratra. Az akasztófa tehát ké­szenlétben áll”. A régi, sárgult, foszladozó papírlapról szinte izzadnak a szenvedélytől fűtött sorok. Aki írta, jól tudta: a bitó­fát elsősorban neki ácsol­ják, a statárium ürügyét az életére tűrök eszelték ki. De azt is tudta: mindent tehet, csak azt nem, hogy még­hátráljon, hogy feladja a küzdelmet, hogy meghúzód­jon valami biztonságos zug­ban, s várja az idő múlá­sát. Ha ezt teszi, egész életét, önmagát tagadja meg. Ha vállalja, s vívja tovább a harcot, — tapasztalt, hivatá­sos forradalmár volt — elő­re látta: sorsa beteljesül. Nem számolt könyörülettel, az ellenségtől nem remélt emberséget, cikke — a párt illegális lapjában jelent meg — maga a bizonyság erre. Az első volt, akire a sta­táriumot alkalmazták. Reg­gel fél kilenckor állították a vérbírák elé, délután fél háromkor már ítéletet hir­dettek, s két óra múlva a Horthy-rendszer hatalmasai úgy hitték: Magyarországon meghalt a kommunista párt, mert Sallai Imre és harcos­társa: Fürst Sándor halott. Úgy ítélték el mindkettőjü­ket. hogy ellenük sem írás­beli. sem szóbeli, sem tárgyi bizonyíték nem volt. Még a bírósági tudósítók sem tud­tak több indokolást összetá­kolni, csupán ennyit: „a bi­zonyosság a körülmények­ben van...” A bizonyosság a körülmé­nyekben volt... S kell-e több bizonyság, mint amennyit a kor — éppen harmincöt esztendeje —• maga produkált? A Horthy-rendszer — ter­mészetéből következik — nem tudott és nem is akart változtatni az ország ret­tenetes helyzetén. Pokoli hatalomféltésben minden eszközével, erejével a for­radalmi munkásmozgalom, a kommunisták ellen for­dult Elég volt egyetlen szó elég volt egy besúgó, s aki­re rásütötték: kommunista, elkészülhetett a börtönre, a kínzásra. S a mozgalom mégis élt. erősödött, megje­lentette illegális lapját, dol­gozott, 1919 óta akkor elő­ször a párt e’ső nvofnd.i’i. S mert kevésnek tűnt a bör­tön, mert hatástalannak lát­szott megannvi erőszak- intézkedés, ürügyként fel­használták a biatorbágyi traeédiát, kihirdették a sta­táriumot. Sallai Imre és Fürst Sán­Zöld utat kapnak az újítások — Több lényeges változást tartalmaz az új jogszabály — Az újítók erkölcsi és anyagi megbecsülése társadalmi érdek Kormányrendelet jelent meg a „nehéz emberek” az újítók, feltalálók alkotó te­vékenységének szabadabb, eredményesebb kamatozta­tásáról. Megszűnnek a rögös utak, melyek egy-egy újítás elbírálásától annak elfoga­dásáig, bevezetéséig, és az érte járó díjazás kézhez vé­teléig — elkísérték az újért munkálkodókat. Megyénkben az utóbbi négy év alatt csaknem 9 és fél ezer újítást adtak be a dolgozók. Az újításoknak mintegy a felét fogadták el, s egyharmadát vezették be. Számos kötöttség, bürokrati­kus, és jogilag is tisztázat­lan eljárási mód gátolta az öntevékeny újítási mozga­lom termékenységét. Az 1968 január 1-én életbe lépő új jogszobály feloldja az eddi­gi merevséget, lényeges vál­toztatásokat hoz az újítások ügyintézésében, elbírálásában, hasznosításában, az újító em­ber anyagi és erkölcsi jutal­mazásában. Milyen változásokat tar­talmaz az újításokról és ta­lálmányokról szóló kor­mányrendelet? Országos tapasztalatokat használtak fel a rendelet ki­dolgozásánál. Megyénkben is részt vettek a tervezet meg­vitatásában, mintegy hatvan vállalatvezető, szakszerveze­ti titkár és szakszervezeti újítási felelós ankéton fog­lalkozott az újítómozgalom problémáival. A gazdasági mechanizmus új- rendszeré­ben az újítómozgalomnak komoly feladata lesz, hogy hozzájáruljon a termelés korszerűsítéséhez, a technika fejlesztéséhez, az alkotó te­vékenység jobb kibontakoz­tatásához. — A leglényegesebb, hogy az új kormányrendelet mesz- szemenően figyelembe veszi a vállalatok önállóságát — mondották a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának köz- gazdasági bizottságán. Az irányelveket tartalmazza csupán, melyeket minden vállalattal megismertettek már korábban, az egyéb kér­déseket a vállalatok újítási szabályzatai rendezik majd. A kollektív szerződésekkel egyidőben foglalkoznak a vállalatoknál az újítási sza­bályzat kidolgozásával, mely a helyi sajátosságok, adott­ságok elemzését is figyelem­be veszi. Magában foglalja az újí­dor volt az első két áldo­zat. Sallai, a szervező, a forradalmár, Szabó Ervin tanítványa, Korvin Ottó ba­rátja, a Tanácsköztársaság felelós tisztségviselője. Sal­lai Imre, a huszas évek ele­jének egyszerű bécsi párt­munkása, később a moszk­vai Marx—Engels intézet csendes szavú könyvtárosa, korának egyik legképzet­tebb magyar marxistája. Sallai Imre, aki a párt hí­vó szavára felcserélte a tu­domány hajlékát az illegali­tás ezernyi veszélyével, az el­méleti munkát egy üldözött párt — a kommunisták pártja — gyakorlati szerve­zésével. Hazájában, szülőföldjén — ezernyi ellenség között. 1932 júliusában fogták el. Akkor — hazatérése óta — négy éve már az illegális KMP egyik vezetője volt. Két héten át gyötörték. Egy nap alatt elítélték és kivé­gezték. Meghalt; írott műveket, emlékezetes beszédeket nem hagyott örökül az utókorra. Az emlékmű, mely meg­őrizte nevét, munkáját, cse­lekedeteit. amelyben ma is tovább él: maga a párt. I Ha élne. most lenne hét- i ven esztendős Sallai Imre. I Lantos László | tási szabályzat, melyet a vállalatok készítenek el, az újítások bejelentésének, el­eibírálásának rendjét, tisz­tázza a hasznosítás módját, az anyagi elismerés módját, mértékét, és más tennivaló­kat A szakszervezetek java­solták még, hogy az újítási szabályzatokban tisztázzák az újítások nyilvánosságra hozásának, a viszonylagos újdonságnak minősülő esetek problémáit, a vitás ügyek vállalati rendjét, a pályázati feladattervek kiírásának módját, az újítók erkölcsi elismerésének rendjét. Lé­nyeges változás az új kor­mányrendelet szerint, hogy újítás lehet az olyan — je­lentős alkotó tevékenység­nek minősülő — megoldás is, amelyet a dolgozó saját munkakörében hoz létre, újításnak azonban csak mű­szaki, illetve üzemszervezés­sel kapcsolatos megoldás ér­tékelhető. Ez a megfogalma­zás számos újítási vitát előz meg, hisz egyes pereskedé­sek, huzavonák amiatt vol­tak, hogy munkaköri köte­lességnek minősül-e vagy sem az adott újítási eljárás. — Nem kevésbé lényeges, hogy az új rendelet szerint az újításnak nem közvetle­nül a népgazdaság, hanem a hasznosító vállalat részé­re kell — annak megvalósí­tása és esetleg értékesítése útján is — eredményt hóz­nia. így feloldódik a koráb­bi általában népgazdasági hasznot vizsgáló nézet, amely szétválasztotta bizonyos mér­tékig a vállalati és a nép- gazdasági érdekeket, holott a kettő együtt képzelhető el. A vállalat köteles elfogadás után kísérleti, illetve beveze­tési szerződést kötni a dol­gozóval az újítás gyakorlati hasznosítására. Ugyancsak a vállalatnál dönti el a bíráló bizottság az eljárás viszony­lagos újdonság jellegét, mely­nél irányadó a vállalati ter­mékek versenyképessége, ér­tékesítésük, s az ennek alap­ján várható nyereségnöveke­dés. Az újítások az eddigiek­nél jobban szerepet kapnak a nyereségnövelésben. Ugyancsak sok újító ked­vét szegte a nem megfelelő díjazás, a huzavona, amelyet az új rendelet kiküszöböl: az újítás mértékében a két fél, a vállalat és az újító megálla­podása a mérvadó, ha ez nem történik meg, a díj az egy évi eredménynek legalább két százaléka. Az újítóknak nem kell megvárni a teljes évet, hogy az újítás hasznos voltát ennek alapján kiszá­mítsák, bizonyos időszakok­ra, negyedév, fél év stb. is kifizethető az újítási díj. Az anyagi és erkölcsi ösztönzés és elismerés változatos for­máit alakíthatják ki a vál­lalatok a gazdasági mecha­nizmus új rendszerében: ma­gasabb alapbér, külön pré­mium, juttatások, hazai és külföldi tapasztalatcserék, üdülések, lakásépítési ak­ciónál előny, vállalati lakás­juttatás és más tényezők segítenek növelni az újítók megbecsülését, — akik a » vállalatnak és az egész nép­gazdaságnak jelentős anyagi hasznot hoznak. Az SZMT közgazdasági bi­zottságán végül a szakszer­vezeti bizottságok megnöve­kedett szerepét hangsúlyoz­ták, hisz a vállalatok magúk foglalnak állást egy sor újí­tási kérdésben. A szakszer­vezetek szemmel kísérik majd az újítások sorsát, az ügyintézést, a nyilvántartást, az elbírálások minőségét, a hasznosítás mértékét, gyor­saságát, a díjazásokat, ösz­tönzik a vállalatokat pályá­zatok, feladattervek meghir­detésére, rendszeres szakmai és jogi tanácsadást szervez­nek, s gondoskodnak az újító ember nagyobb erköl­csi megbecsüléséről. <PG> Szakmunkásképzés a Kossuth szakközépiskolában Nyíregyházán, a Kossuth szakközépiskolában igen nagy tondot fordítanak a szakmunkásképzésre. Képünkön: Szab^ Gyula és Miklós István első éves esztergályos tanulók mun­ka közben. Rammet J. íetv

Next

/
Oldalképek
Tartalom