Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-17 / 298. szám
Havas Ervin. Tetováltak Kiállítás a kismalmában Emelt színtű oktatás Mit mond nekem a tengerész, dús szőrök között a ba lti csáklya, a mellbimbó, női szemérem a hús színére tető válva? Ezen Texas Joe, azon ott szélnyitott combok , lenge ábra: kokott, amazon m eztelenség, pisztoly és kés a szívbe mártva. Mit mond nekem a tengerész, a nyíl, a colt,' meg annyi lárva arcból kicsapó gyá va szándék bőrön feszülő hier oglifája? Öt nézzétek, a má sikat, a Vénusz arcú te továltat, ki a bakóvai furcs a frigyben .szűzként maradt meg a halálnak őt nézzétek: száza dunk szentje, az új Madonna, ki nek testét precíz mesterek, m int a barmot lajstromba vették, bélyegezték. Mit mond nekem a tengerész, melleken a hús or giája? A Madonnákat el égették. Ki visszatért: min d meggyalázva Karján a jel: a te toválté, s mikor nyújtaná ölelésre, íelízzik a derék h óhérok halál utáni cselve tése. fiényei József: Hűség fin itt akarok megpihenni, ahol a por felszáll a fákig t az elnyújtózott föld felett szabadszívű szél dudorászik. Nem látszanak a vén hegyek sem, a föld az éggel összeolvad s ha fejed szép füvekre dől a mélyben vizek dorombolnak. lti hosszú útja van a Napnak, és éjszakáritynt több a csillag és édes akácgyökerek fonnak rácsot az álmaimnak. Aczél Géza: így lettél Halkan párolog a hajnal, s a távolban — m int óriás kőváza, lassan fátyol bo rul arcodra már Nyíregyháza, Nyí regyháza. Előbb az állomás, a betonújjakon ág askodó víztorony, harmatban guggol ó zöldségeskertek, majd észrevétlenü 1 arcok is, emlékek, vágyak tűnnek, igaz sem volt első szerelmek. Csak számban ég még a homok íze, nyelvem hegyén a harapás, szívembe gyökeret verve lombosodik benne m az akác. S a lombok vissza nyúlnak a falaiddal elzárt ifjúságra... így lettél egy az életemmel Nyíregyháza, Nyír egyháza. Megkezdődnek a vizsgák A megyeszékhely három felsőfokú oktatási intézményében — a Tanárképző Főiskolán, a Tanítóképző Intézetben és a „Szamuely Tibor” Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikaimban — a közeljövőben megkezdődő félévi vizsgaidőszakban összesen mintegy 1600 tanár, tanító, óvónő és agronómus, mezőgazdasági gépészjelölt tesz vizsgát. A Nyíregyházi Tanárképző -Főiskolán a vizsgaidőszak kezdete december 23, s január 20-ig több mint háromszáz nappali és mintegy nyolcszáz levelező hallgató tesz félévi vizsgát. A jövő év második napján kezdik kollokviumaikat a tanítóképzősök. Kétszáztizenhárom nappali és kilencvenhat levelező hallgató vizsgázik a felsőfokú mezőgazdasági technikumban. A nappali tagozat kertész szakán az első évfolyam január fi és 20 között, a második évfolyam 22 és február 7 között vizsgázik. A gépész szakosok mindkét évfolyamának vizsgáit január 8 és 27 között bonyolítják le. A technikum levelező hallgatói december 18 és január 13 között vizsgáznak. Tárnok utca Szlovák György rajza Móricz Virág: Nyílt kártyával L1 elhívott telefonon egy asszony. Családi kapcsolatokra hivatkozott. Izgatottan könyörgött, bizonyára fontos oka lehet a találkozásunkra. Jó, elmegyek az általa megjelölt presszóba, a pályaudvar közelébe. Hogy ismerjük meg egymást? A kávéfőzőnő majd eligazít. Előbb érkeztem, be kel- 1lett mutatkoznom a kávé- főzőriőnek. Pár pere múlva felém irányította a piroskabátos, húsos, két tömött 'sporttáskás „rokont”. Az egyik táskából rögtön kiemelt egy vastag kötetet, egy múlt századbeli lap évfolyamát, melynek bekötő táblája belső oldalán régimódi írás igazolta, hogy ezt az irodalmi terméket anyám nagyanyai bátyja ajándékozta a piroskabátos nagyapjának. Innen a rokonság. Elfogadom. Most már köny- nyen elmélyítette: szüleim gyakran nyaraltak az ő szüleinél abban a gömöri faluban, ahol anyámnak rokonai éltek. Apám az ő apját Janikámnak nevezte: „Janikám, írós vajat kérek”. Mire Janikám azt felelte: „Köpülj magadnak”. Fehér kötényt adott apámra, aki anyámmal felváltva megkö- pülte és megette az írós vajat, azután a fűbe hevere- dett. Később felkelt és megírta, ott náluk, a legszebb regényét. Apám szerette az írós vajat, a fűbeheveredés is elképzelhető, halljuk az adomát. jV incs, a történetnek vé- ge! Ebből akar regényt írni apámról. Férjének ugyanis csekély a fizetése, három nagy lányuk van, néki is jövedelem után kell néznie. Az írásra érez tehetséget, már nem kezdő, mintát hozott az eddigi eredményéből. Egyik műve egy külföldi orvosról és nejéről szól, akikkel ő vásárlás közben kötött életre szóló barátságot, a másik Munkácsy Mihályról és csodálatos karrierjéről. Mindkét cikk külföldön jelenik majd meg, hiszen ő csak férjhez jött Magyarországra, önálló üzlettulajdonos volt. — Értem, kereskedő? — Bizony, egész ötvenegyig. Vagontételekben dolgoztam. Mikor a forint beállt, almát hoztunk Gömör- ből. Fillérekért vettem és ötszörös áron adtam el. Uj forintért! Csáládí házat vettünk és használt kocsit, egy teniszbajnoktól. Istenem, akkoriban fillérekért mindenhez hozzá lehetett jutni. — És most? — Most Skodánk van. — Miből? Mit csinál a férje? — Kereskedő. Kitanulta a villanyszerelő szakmát az ötvenes évek elején, de nem birta a strapát az állami vállalatnál. — Maga mennyit keres? — Semmit, csak az a kis hazai.« ^anyámtól; Most • is olyan hízót nevel nekünk, ha áthozom, elég lesz egy évre. — A Skodát is tőle kapta? — Az ő révén. Tőle nem, mert neki csak az a kis öregségi segélye van. De mikor meghalt az apám, az örökségemből építettük a balatoni nyaralót. — Ügyes. — Igen, én ügyes vagyok. És energikus. Ma is fél mázsa birsalmából sajtot főztem. Belevágtam három kiló diót. Jönnek az ismerősök, hoznak áfonyát, meg somot, szörpöt főzök belőle, akarom mondani, lekvárt. Nagy munka, de megéri, bármilyen mennyiségben el lehet adni. \1 indenből pénzt csinál. — Mindenből. Akkora kertem van, mint ez a presszó. Száz tő rózsám van benne, két forintjával árultam nyáron a szálját. Most gladióluszhagymát árulok, gyönyörű a gladióluszom, veszik, mint a cukrot. A begóniát tegnap kiszedtem, cserépbe raktam, majd mind eladom. Ismerősöknek, iskolának. Én mindent el tudok adni. Ma is eladtam egy szomszéd zöldségét az üzemi étkezdében. — Mennyit keresett rajta? — Higyje el, sokszor a barátság a legjobb üzlet. A szívesség. Mondom a lányoknak, menjetek, vegyetek jegyet a meccsre, milyen jó lesz készre várni a külföldieket Meghálálják. Csak érteni kell hozzá... — mosolyog. — A határon jön a magyar finánc. Már mindet ismerem, ők is engem. Kérdi, mi van a szatyorban? Tessék zöldpaprika, gyönyörű, azt Gömörben nagyon szeretik. És alatta? Ott is paprika. No igen, pirospaprika, öt kiló erős. Kicsit sok, azt mondja a vámos. Kérem szépen, az én rokonaim rögtön azt kérdezik, paprikát hoztál? De milyen kicsinyes vámos, három kilót kivett a szatyorból. És minden csomagomat feltúrta. Hogy ez több a megengedett kiviteli értéknél. Ilyen balszerencse ért, szinte az egész fuvaromat be kellett rakni egy nagy papírzsákba, visszafelé megkaptam és szégyenszemre hazahoztam. — Nem olyan nagy a vám, miért nem fizette ki? — Én? Vámot elvből nem fizetek. Kocsin egyszerűbb, azt. meg lehet pakolni, de még megyünk; üdén a disznóért; hát, nem akartam kockáztatni. így viszont hoÍrni se igen tudtam most semmit. Vannak ilyen kockázatok, azért gondoltam, hogy mégiscsak könnyebb lesz írni. Igazán nem olyan nagy dolog magának, melyik újságba tudná betenni a regényemet? — Egyikbe se. Hány késs regénye van? — Nekem? Még nincs, csak nem dolgozom valamin, mielőtt piacot teremtek neki? Beszéljünk magyarul, mit kér érte, ha lediktálom a papája gömöri kapcsolatait? Van egy öreg ismerős néni, ő is találkozott vele néha, majd én kikérdezem. Pᣠüveg hecserll lekvárral beéri. — Miért? — Hát az adatszolgáltatásért. Azt tudom, az a legfontosabb. No, lesz üzlet, vagy nem? Van magának családja? Az ember mindent tegyen meg a családjáért. — A lányai is ilyen ügyesek? — Majd lesznek. Még hiányzik nekik a gyakorlat. Gyakorlat kell és jóbarátok. Isten segedelmével. Én kérem a külvilágban materiális vagyok, ahogy az ma kell, de a gyermekeimet valláserkölcsi nevelésben részesítem. Otthon fáradhatatlan családanya vagyok. Tudnék szerezni extra minőségű diót és bármilyen színű kordbársonyt. Érdekli ? Bármit, decemberben kocsival megyek a disznómért. IV| indenkivel ilyen nyil- tan beszél az üzletről? — Látja, a bizalom fontos. Az őszinteség. Nyílt kártyával játszom. Különben is, egy rokonban, pláne kollégában ne bízhatnék? — Hol vagyunk mi kollégák? — Hát az irodalom! Nevettem. Megsértődött, dobolni kezdett az asztalon. — Most sajnos dolgom van, de pénteken újra bejövök a városba. Addig gondolkozzon az ajánlatomon* nem bánja meg. Kitette a szűrömet, de 8 maradt Bizonyára még mással is volt tárgyalása • presszóban. Több önálló tárlat — Nyíregyháza, Debrecen, Hajdúböszörmény — után a közelmúltban a rakamazi Kisgalériában nyílt önálló kiállítása Soltész Albert- nek, a Nyíregyházán élő képzőművésznek. Tizennyolc kiállított képe szabolcs-szatmári, tokaji, hajdúböszörményi ihletéssel született. Barna és fekete krétával, tussal és filctollal örökítette meg a művész a Nyírség paraszti világát, s a legkedvesebb témája — az Orökösíöld — is nelyet kapott a galéria falain. A megnyitás napján zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. a művészet, a szép kedvelőivel a kiállítóhelyiség. Azóta több száz látogatója volt a kisgalériának. A hét elején Tenkács Tibor festőművész vezetésével Tokajból jött át a képzőművészeti szakkör, megtekinteni a tárlatot. A rakamazi kezdeményezés után hamarosan Ven- csellőn is galéria nyílik, s első alkalommal éppen Soltész Albert képeinek ad otthont. Ha már a képzőművész alkotásaihoz fűződő eseményekről adunk számot, szólnunk kell a mai nap reprezentatív szabolcsi művészeti eseményéről is: a délelőtt megnyíló 12. őszi megyei tárlaton Soltész Albert kilenc művével, színes képével és fekete-fehér grafikájával szerepel, — nyírségi és böszörményi témákkal. Soltész Albert a közös és önálló tárlatok állandó résztvevője. Az eddigi tizenkét őszi tárlat mindegyikén képviseltette magát. Művészetének útja Z. Szalay Pál művésztanár stúdiumainál kezdődik, majd az 1946-os Bessenyei György képzőművészeti népfőiskolán át vezetett, ahol együtt tanult a két Váci testvérrel, később Huszár Istvánnal, Pál Gyulával. Az Akadémia tehetség- kutató munkája nyomán felvették a Képzőművészeti Főiskolára. Az út végül ismét Nyíregyházára vezetett vissza. Itt alkot több mint egy évtizede. Soltész tevékenységének teljességéhez tartozik az is, hogy néhány évvel ezelőtt a megyei műgyűjtők kiállítását szervezte meg, jelenleg pedig a nyíregyházi származású Barzó Endre festőművész munkáinak kiállítása foglalkoztatja. E gondolat nyomán született meg a Soltész Albert munka közben. Hammel J. felv. közelmúltban a televízió riportja is. Rendszeresen illusztrál, szerteágazó tevékenységének egyik igen eredményes részét jelentik azok a rajzok, amelyek a megye új, szocialista létesítményeit örökítik meg, gyakran az alapkőletételtől az átadásig. E képzőművészriporter munka számos produkcióját mutatja be lapunk is, megyénk tájain — sorozatunkban. Szilágyi Szabolcs Ez év őszén először a MŰM 110-es számú Nyíregyházi Ipari Szakmunkásképző Intézetben is megkezdték az emelt szintű oktatást. Ez azt jelenti, hogy azok a tanulók, akik ebben az oktatási formában vesznek részt, három évi képzési idő alatt általános ismereti tantárgyakból átveszik a gimnázium első és második évfolyamának anyagát, s utána két év alatt érettségit tehetnek. Lényegesen megrövidül tehát az érettségi megszerzésének ideje a továbbtanulni szándékozók részére. Tekintettel arra, hogy ez az első év, egyelőre csak egy-egy lakatos, esztergályos és mezőgazdasági gépszerelő tanulócsoportban kezdték meg az emelt szintű oktatást. önkéntes jelentkezések alapján mintegy 100 tanuló vesz ebben részt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a diákok szívesen tanulnak ezekben az osztályokban és az eredmények is biztatóak. A siker természetesen összefügg azzal, hogy elsősorban a jobb bizonyítvánnyal rendelkezők vállalkoztak erre a feladatra, az intézet pedig megfelelően gondoskodott a személyi feltételekről. RÉGI BUDAPEST x‘ ..........