Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-01 / 284. szám

A genfi tárgyalások befejezéseként Kahtán El-SabI, az NLF főtitkára és törd Shackleton, a brit küldöttség vezetője kézfogással pecsételi meg a megállapodást, amely­nek alapján az adeni brit gyarmat megszűnt és létrejött a független Déljemeni Népi Köz­társaság. Dél-Arábia népének függetlenségi harca győzelemre vezetetett. (Tele foto — MTI Külföldi Képszolgálat) Rendőr roham a madridi egyetem efilc*n Csőre töltött revolverrel, gumibottal rohanta meg a rendőrség csütörtökön dél­után a madridi egyetem köz­gazdaságtudományi kará­nak udvarát, ahol baloldali érzelmű diákok politikai gyűlést akartak tartani. Az egyetemre betörő karhata­lom sokáig képtelen volt megbirkózni a diákokkal. Tömegverekedés kezdődött, s az egyetem udvarán lovas­rendőrök is megjelentek. A több száz diák kövekkel ha- jigálta a rendőröket és kó­rusban kiáltozta: „Le Fran­céval!” — „Le 1936-tal!” A tömegben felcsendültek az egykori köztársasági harco­sok dalai. A diákok azért szerveztek gyűlést, mert előző éjjel is­meretlen tettesek — a diá­kok szerint a7 egyetemi ve­zetőség — feldúlták a kor­mány által illegalitásba kényszerűéit „demokratikus diákszövetség” irodahelyisé­geit Kiújultak a harcok a kambodzsai határvidék mellett A török—görög konfliktus veszélye elmúlt Saigon (MTI) Csütörtökre virradóan kiújultak a harcok a kam­bodzsai határvidék mellett fekvő dél-vietnami katonai körzetparancsnokság és a hozzátartozó amerikai—dél­vietnami táborrendszer kö­rül és a partizánok újabb akciót indítottak a Dak To körüli hegyekben. Bo Dupnál és Bu Docnál, a kambodzsai határtól öt kilométerre felevő helysé­geknél csütörtökre virra­dóan a partizánok ismét tűz alá vették az amerikai különleges erők táborát és a kormánycsapatok szállás­helyét 122 milliméteres ütegekből és mozsárágyúk­ból támadták a bázisokat, tankelhárító rakétákat lőt­tek ki rájuk és gépfegyve­rezték őket Az amerikai parancsnokság ágyútűzzel és légitámadással viszonoz­ta a partizánakciót. Az összecsapás mintegy öt óra Rosszat tartott Az első je­lentések szerint hét ameri­kai és 15 dél-vietnami kor­mánykatona meghalt 13 amerikai és 19 dél-vietnami pedig megsebesült Dák To-tól mintegy 6 kilométerre a partizánok támadást indítottak egy 400 főnyi dél-vietnami ejtő­ernyős alakulat ellen. A mintegy hat óráig tartó csata után a szabadsághar­cosok visszavonultak a kör­nyező erdőségekbe. A VNA hírügynökség összefoglaló jelentést közölt a Dak To körüli harcokról. Rámutat, hogy november 2—22 között a DNFF fegy­veres erői 2800 amerikait és 700 egyéb ellenséges ka tonát tettek harcképtelenné. A partizánok megsemmisí­tettek 32 repülőgépet, meg­rongáltak két repülőteret és egyéb károkat is okoz­tak az ellenfélnek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsá­nak, Budapest A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának Központi Bi­zottsága és a Szovjetunió minisztertanácsa mély rész­vétét fejezi ki Münnich Fe­renc elvtárs, az ismert ve­zető, a magyar és a nem­zetközi munkásmozgalom ve­teránja, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja egyik ala­pítója, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány volt elnöke elhunyta alkal­mából. Münnich elvtárs éle­te és tevékenysége népe, a proletár szolidaritás nemes Athén (MTI) Cyrus Vance amerikai utazó nagykövet csütörtö­kön — mint már jelentet­tük — Pipinelisz görög kül­ügyminiszterrel vitatta meg nicosial útjának ta­pasztalatait. Megbeszélé­seiről nem nyilatkozott, vi­szont egy vezető görög tisztviselő jelezte, hogy Vance végeredményben si­keresen fejezte be békélte­tő akcióját és valószínűleg nemsokára hazautazik Wa­shingtonba. eszméi, a szocializmus és kommunizmus nagy ügye ön­feláldozó szolgálatának pél­dája. Münnich Ferenc elvtárs­nak, október hű katonájának a szocializmus szovjetunió­beli építése tevékeny része­sének, a lángoló internacio­nalistának és a szovjet nép őszinte barátjának emlékét örökké megőrzik szívükben a szovjet kommunisták és or­szágunk minden dolgozója. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió minisztertanácsa. * Dr. Münnich Ferenc elv­társ elhunyta alkalmából Visszatért Brüsszelbe Manlio Brosio NATO-főtit- kár is. Elutazása előtt az athéni repülőtéren megálla­pította, hogy a konfliktus veszélye elmúlt. Jósé Rolz-Bennett, U Thant ENSZ-főtitkár meg­bízottja repülőgépen New Yorkba utazott Megbízható athéni kö­rökben úgy hírlik, hogy a diplomáciai fáradozások nyomán létrejött megegye zés tervezetét már meg is küldték New Yorkba. táviratban fejezte ki mély részvétét a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság kormányá­nak és az elhunyt hozzátar­tozóinak a Német Szocialis­ta Egységpárt Központi Bi­zottsága nevében Walter Ulbricht elvtárs, első titkár, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága és a Mongol Népköztársaság kormánya; Phung Manh Cung, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője; Johann Kop- lenig, az osztrák munkásmoz­galom ismert személyisége. A szovjet harcostársak ne­vében I. Konyev, a Szovjet­unió marsallja, M. Kazakov és P. Batov hadseregtábor­nok. Részvéttávlrafok dr. Münnich Ferenc eihunyta alkaimábil Ülést tartott a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa (Folytatás az 1. oldalról) határozatban megfogalma­zott célok valóra váltásáért, elsősorban a termelőszövet­kezetek szocialista jellegé­nek erősítéséért, valamint a szövetkezeti demokrácia elveinek teljesebb érvénye­sítéséért. A szövetkezetek I. kong­resszusán is megtárgyalt szövetkezeti törvény és földtörvény kifejezi a szö­vetkezeti tagság érdekeit. Most e törvények gyakorlati megvalósításán van a sor, s ebben nem nélkülözhető a szövetkezeti vezetők aktív közreműködése, a szövetke­zeti tagok megértése és fe­lelősségérzete. Különösen sok gonddal és felelősséggel jár a szövetkezeti törvény előírásainak konkretizálá­sa a termelőszövetkezetek melléküzemági és kiegészítő tevékenységét illetően. A kedvező lehetőségek üzemi- leg jövedelmező és ugyan­akkor országos szinten is gazdaságos kihasználása ezen a területen nemcsak a szövetkezeti termelés kö­rének bővülését jelenti, ha­nem a gazdálkodás vállala­ti jelegének erősödését is. A gazdaságirányítási re­form a valóban korszerű termelőszövetkezeti üzem­vezetés térhódítását kívánja meg és mozdítja elő. Leg­jobb termelőszövetkezete­inkben a vezetés, sőt a tag­ság zöme is felkészült arra, hogy 1968-tól kezdve a gazdálkodás jövőjét eldöntő beruházások nem a köz­ponti kiutalások, elosztások útján, hanem elsősorban a kereskedelmi módszerek al­kalmazása révén, közvetle­nül valósulnak meg. Mind­ez szélesebb látókört kíván a felhasználható jövedelem elosztásánál, elsősorban pedig az üzemfejlesztés, valamint a személyi jöve­delem szempontjainak mér­legelésénél. rAz elnöki beszámoló után "dr. Nagy Sándor, a TOT főtitkára beterjesztette a termelőszövetkezetek in­formációs rendszerére vo­natkozó javaslatot Kifej­tette, hogy az új gazdaság- irányítási rendszer viszonyai között a termelőszövetke­zetek önálló vállalati gaz­dálkodásának és önigazgatá­sának erősödésével számot­tevően növekszik majd a szövetkezeti gazdaságok in­formáció igénye. Ezért szük­ségesnek látszik, hogy ne csupán az irányító és kép­viseleti szervek, hanem az egyes gazdaságokon belül a különböző szintű vezetők is időben megkapják a mun­kakörüknek megfelelő in­formációkat. A tsz-ek az információk alapján kiala­kított elképzeléseiket a tu­dományos intézményekkel ellenőriztethetik, a döntés joga azonban — az ismere­tek birtokában — mind a gazdaság termelési szerke­zetét, mind új beruházásait illetően kizárólag magukra a termelőszövetkezetekre tartozik A főtitkári előterjesztés után az országos tanácstag­jai szólaltak fel. Dr. Soós Gábor mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes néhány fel­szólalásra válaszolva elmon­dotta, hogy a jövedelemsza- bály.ozással, a zárszámadás­sal és a tervkészítéssel kap­csolatos utasításokat, illetve intézkedéseket rövidesen, va­lószínűleg még december 10-e előtt kiadják. Ugyan­csak a közeljövőben dönte­nek a gyenge termelőszövet­kezetek állami támogatását célzó konkrét intézkedések­ről is. Felszólalt többek között dr. Kovács Sándor, a Ma­gyar Nemzeti Bank ügyve­zető igazgatója, aki hangsú­lyozta, hogy az állami vál­lalatok és szövetkezetek gaz­dálkodásában egyaránt rend­kívül fontosak a tartalékok. Rangsorolni kell a beruhá­zásokat, és csak a legjobb, a leggyorsabban megtérülő befektetésekre lehet majd ál­lami dotációt, vagy hitelt biztosítani. Ugyanakkor szükségesnek látszik, hogy a gyenge termelőszövetkeze­tek beruházásait külön ke­zeljék. Ezután Szabó István, a TOt elnöke, majd dr. Nagy Sándor, a TOT főtitkára válaszolt a felszólalásokban fölvetett kérdésekre, észre­vételekre. A tanácskozás első két napirendi pontjának megtár­gyalása után Virág István, a TOT főtitkárhelyettese ter­jesztette elő a termelőszö­vetkezetek szocialista mun­kaversenyéről szóló beszá­molót. Közölte, hogy szövet­kezetek szocialista brigád­jainak száma meghaladja ma már az 1500-at, s a közös gazdaságok csaknem kéthar­madában van szocialista'bri­gád. Az elmúlt évek tapasz­talatai, valamint a jelenlegi és a közeli lehetőségek reá­lis figyelembe vételével a mozgalmat tovább kell fej­leszteni. Az elnökség elő­terjesztése szerint a szövet­kezeti szocialista munkaver­seny fő formája a termelő- szövetkezeteken belüli egyéni és kollektív munkaverseny, s ahol a reális feltételek megvannak, a szocialista brigádmozgalom. Ezután a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa megválasztotta küldötteit az Országos Szövetkezeti Ta­nácsba, amely a különböző szövetkezeti típusokat össsze- fogó konzultatív jellegű csúcsszerv lesz. A magyar szövetkezeti mozgalom kül­földi kapcsolatainak ápolá­sára, valamint a szövetkeze­ti politika átfogó kérdései­nek rendszeres megtárgyalá­sára és véleményezésére. Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat Regény 55. Más képek. Orvosok, Szasa körül. Ma­rija Vasziljevna az ő irgal­masságával. Sztyopa felké­szül a véradásra. Elégedett. A jószívű Petro. Vaszjának disszertáció kell. Irina a sö­tét laboratóriumban. Szereti őt. És Raja is szereti, Szasa pedig — szinte megszállott­ja a képleteinek, ezekbe ír­ja bele szerelmét, boldog­ságát, viselkedését, a társa­dalmat. Kiderül: tudta, mi­lyen nagy a kockázat. S én még azt hittem, alábecsüli. Mindenkit valami hajt az életben. És ismét a műtő. Hányad­szor? A helyzet: Szasa az aszta­lon. Alszik. Magától léleg­zik, csövön keresztül. Lenya kissé segít neki, gyengén nyomogatja a tömlőt, ma­gának a légzésnek a ritmu­sában. Mellette, egy tolóko­csin fekszik Sztyopa, a nap hőse. Arcán átszellemült mo­soly. A vezeklő. Köztük az asztal, rajta a vérátömlesz­tésre szolgáló egyszerű ké­szülék. Csöveit már bevezet­ték a vénákba. Oleg készen áll, hogy megkezdje. Arcán türelmetlenség. Marina mel­lette áll, a sterilizációs asz­talkánál. Okszana változatlan póz­ban ül a képernyőitől. Na­gyon elfáradhatott, hisz már tizennégy órája szinte fel sem kelt onnét. Nem mer megmozdulni — hátha is­mét megáll a szív? Gyima jegyez valamit a papírjára. Zsenya a drénkészüléknél guggol. Marija Vasziljevna. Petro. És ismét a kérdés: — A mutatószámok? Gyima: — Rendben. Minden kész, vért vettünk analízisre. Már hívni akartuk. — Kezdd meg, Oleg. Ne gyorsan, de egyenletesen Forditotta.Radő György szivattyúzzál, hogy a vér ne forduljon meg a csövekben. Az átömlesztés megkezdő­dik. — Zsenya, hány csepp per­cenként? — Negyvenöt-ötvenöt közt ingadozik. Csend. Hallani, amint Oleg halk kattintással átkap­csolja a készülék csapját: szívásról hajtásra. Gyima el nem veszi kezét a pulzus­ról. Okszana figyeli az elektrokardiogramot. — A narkózist ne mélyít­sük? — Minek? Nincs hidegrá­zása. Eltelik öt perc. Kétszázöt­ven köbcenti vért ömlesztet­tek már át. A drénből fo­lyó vér nem kevesebb. Hát még ez sem segít? Akkor mi legyen: várni vagy felnyitni a sebet, meg­keresni azt az eret? Min­dent végiggondoltam. A ve­se. A máj. Elég! — A vizelet mennyi? Zsenya az edényre pillant, melybe a katéter lóg bele. Félig telt meg sötétbarna fo­lyadékkal. — Harminc perc alatt negyven köbcenti. Gyima megjegyzi: — Az analízis kissé jobb már. Ez jó jel. A vese műkö­dik, tehát lehet a vért át- ömleszteni. Félek az újabb műtéttől. Várjunk még. Ko­rai még a kétségbeesés. Oleg tovább szivattyúz. Minden nyugodtan folyik. Sztyopa, mintha mi sem tör­ténnék. Egészséges fickó, ötszáz köbcenti meg se kottyan neki. Fáradt, mert két nap óta nem aludt. Va­jon ez a körülmény nem káros a betegre? Eszembe jut, valahol azt olvastam, hogy a kutyák, amelyekbe „fáradt” vért ömlesztenelc. ettől elaludnak. De ez tán még hasznos is. Majd meg­látjuk. Milyen egyszerűen, min- dennapian megy mindez! Egy újságíró ezt írná: „Egy orvos hőstette!” — Mihail Ivanovics, még két fecskendezés hiányzik az ötszáz köbcentiből. Hagyjuk tán abba? Sztyopa nem hagy szóhoz jutni. — Végy még kétszázat, OlegJ Egészséges vagyok, kibírom. — Sztyopa, nálunk úgyse fogsz hősnek számítani. Célzás? — Csináljuk így: veszünk még kétszázötven köbcentit, utána őbeléje adunk ugyan­ennyit a konzerváltból. A beteg teljes értékű vért kap, Sztyopa pedig tisztes­séges pótlást. Marija Vasziljevna taná­csa igen értelmes. Egy vér­adótól hétszáz köbcentit vonni túlságosan sok volna, de egy részét ennek rög­tön pótoljuk. Ugyanakkor a vérzés elállítására Sztyo­pa friss vére sokkal alkal­masabb, mint a konzervált vér. Ebből egyébként már több mint egy litert átöm­lesztettek és nem használt. A venózus nyomás alacsony, a szív túlterhelésétől nem kell tartanunk. — Nos, Sztyepan, még nem szédülsz? — Dehogy! Hová gondol? Remekül érzem magam! — No, akkor rajta. Ott a hűtőszekrényben, azt hi­szem tíznapos vérünk van, készítsetek gyorsan egy ampullát, hogy ugyanabba a vénába tölthessünk belő­le. Te ne siess, Oleg, egye­lőre előkészítik. Egyébként^ hogy van Onyipko? Megnés- te valaki ma este? — Egész jól van — jelen­ti Petro. Marija Vasziljevna nevet: — Miatta kell Sztyopá- nak egész literrel adnia.­De Sztyopánk jókedvé­nek közben hirtelen vége szakadt. Szeme lassan le­csukódott, bár ő némiképp megpróbált ellenállni — s aztán gyorsan elaludt. Még horkolt is. Mind megijed­tünk egy kissé, Szasa a pulzusához kapott, én is, Még egy baj — csak ez hiányzik nekünk. Az ér­verése azonban megfelelő. — Azért csak mérjétek a vérnyomást. Azt hiszem a kimerültsége okozta, meg a vérveszteség. A vért elő­készítettétek? Nem kell fel­ébreszteni. Tizenöt perc telt el. A tizedik percben a csepegés mintha ritkult volna. De nem számottevő mértékben. A vérrel telt ampullát már az állványra tették. Oleg az utolsó adagot szi­vattyúzta, bevezeti a véri Szásába és abbahagyja. A Sztyopába való ömlesztői megkezdődött: sűrű esepek- kel, nehogy elhúzódjék. (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom