Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-10 / 266. szám
MOSZKVA Csütörtökön elutazott Moszkvából a Wladyslaw Gomulka és Józef Cyrankie- wicz vezette lengyel pártós kormányküldöttség; az Antonin Novotny vezette csehszlovák párt- és állami küldöttség; Jugoszlávia Jo- szip Broz Tito vezette állami és pártküldöttsége, valamint a bolgár párt- és kormányküldöttség, amelyet Tódor Zsivkov vezetett. Moszkva Vnukovói repülőterén a vendégeket Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, valamint más szovjet párt- állami vezetők búcsúztatták. SZANAA Az új jemeni kormány fontos tanácskozásokat tart: szerdán este háromórás minisztertanács volt, amelyen — a szanaai rádió szűkszavú közleménye szerint — „belső kérdésekről” volt szó. Később Szabra miniSz- terelnök-helyettes magas rangú jemeni tiszteket és törzsfőnököket fogadott. A tisztek és a törzsi vezetők — ugyancsak a rádió szerint — támogatásukról biztosi, tolták az új kormányt. BELGRAD A jugoszláv parlament — a szövetségi szkupstina — két háza, a szövetségi és a gazdasági tanács megkezdte a vitát Jugoszlávia gazdasági helyzetéről, A vita előterében az ország jövő évi gazdaságpolitikája áll. KAIRO Dr. Mahmud Favzl, Nasz- szer elnök külpolitikai tanácsadója csütörtökön fogadta Rácz Pál kairói magyar nagykövetet. Megbeszélésükön a közép-keleti válság fejleményeivel és a két ország viszonyával ösz- szefüggő kérdéseket vitatták meg. RÓMA Szerdán este Ennio Zelioli Lanzinit választották az olasz szenátus új elnökévé. A kereszténydemokrata párti Lanzini ilyen formán az Olasz Köztársaság második legmagasabb rangú embere, mert adott esetben a szenátus elnöke helyettesíti a köztársasági elnököt. TOKIO Tokióban csütörtökön este tízezer tüntető követelte, hogy haladéktalanul adják vissza Japánnak az amerikaiak kezén levő csendesóceáni szigeteket. A tüntetők összetűztek a rendőrökkel. Öt rendőr megsebesült, 13 tüntetőt letartóztattak. Katonai kommentátorunk írjas öriásrakétát lőttek fel az Egyesült Államokban Csütörtökön délben a Cape Kennedy kísérleti támaszpontról „Szaturnusz—5” típusú óriásrakétával űrhajót indítottak Föld körüli útra. Az Apolló nevű, személyzet nélküli űrhajó a start után 11 perccel a rakéta utolsó fokozatával együtt mintegy 180 kilométeres magasságban rátért Föld körüli pályájára. Az Egyesült Államokban nagy jelentőséget tulajdonítanak a mostani kísérletnek. Azt tervezik ugyanis, hogy az Apolló- program keretében ugyancsak Szaturnusz—5 típusú rakétával az 1970-es években embert juttatnak el a Hold felszínére. Az Apolió- program 18 hónappal marad el a kitűzött tervektől, a lemaradásnak mindenekelőtt az az oka, hogy januárban tűz ütött ki a kísérleti űrkabinban és ennek során három űrhajós életét vesztette. A mostani kísérletnek az a célja, hogy kipróbálják a Szaturnusz—5 hajtóművét és az Apolló űrhajó hőállóképességét Kongó panasza a Biztonsági Tanács előtt A Biztonsági Tanács szerdán este megvitatta Kongó Portugália ellen emelt panaszát. Jean Um- ba di Lutete kongógi külügyminiszter-helyettes felkérte a tanácsot: ítélje el a zsoldos toborzást és a zsoldosok kongói tevékenységét. Élesen támadta Portugáliát, mert szemet hunyt afelett, hogy a Kongóval szomszédos Angolában felkészült zsoldosok betörhettek kongói területre. Fedorenko, a Szovjetunió ENSZ-képviselője egyebek között rámutatott: nem ez az első eset, hogy a Biztonsági Tanács kénytelen foglalkozni a gyarmatosító erők kongói beavatkozásával. A kongói vádak ékesszólóan bizonyítják Lisszabon bűnös szerepét. A Biztonsági Tanács nem maradhat közömbös Kongó kérdése iránt, kötelessége cselekedni. Hozzáfűzte: a gyarmatosító erők szünet nélkül felhasználják Portugália afrikai területeit a Kongó-ellenes zsoldosakció ugródeszkájaként. A gyarmatosítás és az imperializmus erői bebizonyították, hogy nem akarnak lemondani Kongóról, és szemmel láthatólag kihasználják az Egyesült Államok vietnami és az izraeli kö- zet-keleti agressziója által keltett feszültséget. A kongói panasz vitáját ezután magyar idő szerint péntek 16,30 óráig elnapolták. Lehetséges, hogy ekkorra már a tanács elé kerül egy most készülő határozati javaslat. A javaslat felszólítaná a Biztonsági Tanácsot: rendelje el kötelező erővel, hogy az ENSZ-tagállamok szakít- ság meg kereskedelmi és diplomáciai kapcsolataikat Portugáliával. Ítélje el Portugáliát a független afrikai országok — kivált Kongó — ellen kifejtett agresszív tevékenységéért: szólítsa fel a NATO-tagállamokat, hogy ne adjanak el fegyvert a gyarmattartó Portugáliának. Rakétameghajtású szovjet repülöraj magasan a felhők felett. (APN foto) A moszkvai Vörös téren a nagy október 50. évfordulóján megtartott díszszemlén felvonultatott harceszközök, amelyekre többek között az a jellemző, hogy tömegesen állnak a szovjet hadsereg rendelkezésére és szakadatlanul — a kor igényeinek megfelelően — tökéletesednek, ismét rendkívül meggyőzően bizonyították, hogy ez a hadsereg nem csak a világ legerősebb, hanem a világ legsokoldalúbban felkészített fegyveres ereje is. Felkészültségével a Varsói Szerződés tagállamaira kényszerített bárminemű esetleges háborúban kész azonnali és megsemmisítő csapást mérni az agresszor- ra A szovjet gyalogság, pontosabban: a gépkocsizó lövészek eddig is páncélozott csapatszállító járműveken mozogtak. A díszszemlén azonban olyan új típusú páncélozott járműveken vonult a gyalogság, amelyek nem csak a szállító, hanem a harceszközök szerepét is betöltik: hatásos fegyvereikkel közvetlenül támogatni képesek a gyalogság harcát, sőt sikeresen vehetik fel a harcot az ellenség páncélozott járművei ellen is. Széles víziakadályok sem képesek megtörni a gyalogság lendületét, mert ezek a járművek kétéltűek, „menetből” szállhatnak a vízre és törnek céljuk felé. Az új jármüvek, a harckocsikhoz hasonlóan, képesek dacolni az ellenség atomtámadásának egyes hatásával szemben is. A gépkocsizó lövészalakulatok szerves részeként vonultak el a díszszemlén az új, a tökéletesebb, különböző rakéta- és hagyományos légvédelmi eszközök, amelyek mozgékonyak, tehát minden terepen és időben képesek követni nem csak a gépkocsizó lövész, hanem a harckocsi csapatokat is és közvetlenül azok harcrendjében oltalmazva őket, sikerrel vehetik fel a harcot az ellenség alacsonyan támadó repülőgépeivel. A korszerű harc rendkívül fontos, a szovjet hadseregben már megoldott, a nyugati államok hadseregeiben még nem teljesen megoldott, kérdéséről van itt szó. A bemutatott fegyverek ugyanis füzükkel mintegy kitöltik azt a sávot, amely egyrészt a hagyományos légvédelmi csöves tüzérség, másrészt nagy hatású légvédelmi rakétafegyverek tűzhatása között eddig még nem volt megbízhatóan tűzzel fedve. A díszszemlén olyan új nagy hatású atomrobbanófejjel ellátott légvédelmi rakéták is felvonultak, amelyek a levegőből támadó agresszor egész kötelékeit képesek egyetlen rakétájukkal megsemmisíteni. Repülőgéppel szállítható és onnan különleges ejtőernyő-rendszerekkel ledobható harckocsijaikkal, tüzérségükkel, páncéltörő eszközeikkel együtt az ellenség függőleges átkarolásának eszközei: az ejtőernyős, az úgynevezett légideszant csapatok is felvonultak. A „lé- gigyalogság”, ahogyan ezt a „Vltava” és a „Dnyepr” nagygyakorlatok is bizonyították, igen rövid idő alatt, nagy mélységben képesek megjelenni az ellen- ség hátában és olt aktív harccselekményt kezdeni. A díszszemlén a legfiatalabb és a legkorszerűbb haderőnem: a hadászati rakétacsapatok eszközeinek széles skálájú arzenálja vonult el. E rendkívül mozgékony rakétakolosszusok, amelyek állandó készenlétben vannak, hogy atompajzsként védjék meg a Szovjetuniót és a Varsói Szerződés tagállamait, hihetetlen sebességgel, több száz kilométer magasságban száguldanak: a kontinensek közötti 10— 12 ezer kilométer távolságot mintegy ' 3C—35 perc alatt teszik meg (E távolság megtételéhez egy korszerű bombázógépnek, több mint 10 órára van szüksége). A rakéták átlagsebessége majdnem tízszerese a tüzérségi lövedék kezdő sebességének (ami 300 m/sec—1000 m/sec terjedhet) és mintegy húszszorosa annak a sebességnek, amellyel a korszerű, a hang terjedésénél gyorsabb vadászrepülőgépek repülnek. Az ilyen rakéták, miközben hihetetlen erejű atomrobbanófejeket hordoznak, nagyon pontosak. A rakétákat — a gyakorlatokon természetesen atomrobbanófejek nélkül — 12—13 ezer kilométeres távolságról a Csendes-óceán egy bizonyos körzetébe irányították és azok pontosan célba találtak. Az „óceáni céltábla” méretét évről évre szűkítik, mert a rakéták bonyolult irányzása egyre tökéletesedik. Bojcsuk József alezredes Vietnami jelentés Saigon, (MTI): A dél-vietnami hadszintér öt különböző frontján újultak ki összecsapások szerdán, illetve csütörtökön. A 4. amerikai gyalogos hadosztály Dak To térségében, Saigontól mintegy 335 kilométerrel i északra állomásozó egységeit heves akna- és ágyútűzzel árasztották el. A harcok a késő éje- li órákig tartottak, amikor is B—52-es stratégiai bombázókat vetettek be a partizánok ellen. A nyolcmotoros légierödök Dák Totói 16 kilométerrel délnyugatra szórták le bombáikat a szabadságharcosok feltételezett állásaira. A saigoni amerikai katonai parancsnokság jelentése beismeri, hogy az amerikai gyalogosoknak súlyos veszteségeik vannak, a halottak pontos számát azonban nem közölte. A dél-vietnami fővárostól mindössze 30 kilométerrel délnyugatra a DNFF harcoló alakulatai a 9. amerikai gyalogos hadosztály egységeivel vették fel a harcot. A szabadságharcosok szerdán két amerikai katonai helikoptert lőttek le, az egyiket Saigon közvetlen közelében. Csütörtökön a kora reggeli órákban egy Saigon környéki folyón a partizánok aknája felrobbantott egy lőszereket szállító amerikai bárkát. Három katona életét vesztette, eltűnt, kettő megsebesült. Regény 42. Ekkor azonban Szasa önmagával kezd vitázni: — Nem, sajnos ez sokkal nehezebb feladat lesz. Egy szervezetet lemásolni nem lehet. Lehetetlen elkészíteni az én agyam modelljét, annak minden sejtjével és kapcsolatával. Csak egy másik agyat lehet alkotni, egy okosabbat. Ez sok mindent átvesz tőlem, mint egy fiú az apjától vagy egy tanuló a nevelőjétől. Fejlődni, tökéletesedem fog. És — eltávolodik. Nekem pedig majd meg kell halnom. Valamit azonban mégis megőriz belőlem. Talán nagyon is sokat. S ez kellemes tudat. — A megvénült atya kiszenved zseniális fiának karjában. Ábrándosán mosolygott, szeme csillogott. Marija Vasziljevnával a műtőhelyiség sarkában ülünk. Mindketten gondolatainkba merülünk, de ugyanarra gondoltunk. Öreá. — Mond, Masa, te bízol? Komoly, mély pillantás. — Igen, bízom. Meg kell csinálnunk. , — Ki törődik azzal, hogy nekünk mi kell! — Nem bírom elképzelni, hogy Szasa meghaljon. — Ej, hagyjuk az üres beszedett. Érezni érzünk, de tenni alig tudunk valamit. — No, hogy állunk ott? Nem rosszabb? Gyimar — A vérnyomás egyelőre nem csökken tovább. Az érverés száztíz. Analíziseink még nincsenek. — Küldjétek értük, sürgessétek meg. — Kár küldeni, úgyis sietnek. Valja maga készíti el mindet. Valja a vezető. Jóbarátaim egyike. A klinikán sokan vagyunk, de vannak kartársak és vannak barátok. Nem járunk össze és nem szoktunk beszélgetni, mégis érzem, hogy a barátaim. Marija Vasziljevna. Szánalmas a külseje. Pedig festi a haját. Észrevétlenül öregszik. Valamikor mint egészen fiatal lány lépett be hozzánk. Nincs mit csodálkoznom: húsz év telt el azóta. Húsz év. — Végigjártam a betegeket. Holnap talán elhagyhatjuk a motoros műtétet? Én, legalábbis, halálosan kifáradtam. — Elhagyhatjuk. Folytatja: Mindenki izgatott. Minden sarokban sugdolóznak. Raisza Szergejevna a szó szoros értelmében nekem- támadt. Kiabált: „Már meghalt, csak titkolják!” Ma reggel tapintatosabban kellett volna szólnia hozzá. Nem rossz asszony. — Vigye el az ördög. így is túl tapintatos voltam. Buta liba az. Valóban nem tehettem másként. Hiszen Szasa most itt mindjárt meghalhat és szörnyen levert vagyok. De ami történt, nem bántam meg. Három hónap múlva a kórteremben halt volna meg. És látnám a sze_ méhen a vádat. Jobb ez így, harcban. És neki is bizonyára jobb. Most fekhetném a pam- lagomon és könyvet olvashatnék. Lenácska csacsogna körülöttem. Teljés idill. Az agyamban pedig egy gondolat: „áruló”. Másnap az ő tekintete: „Látom, szemét ember vagy”. Én zavaromban kapkodom a tekintetemet. Menekülök a szeme elől. Hát igen, jobb így. Faggatom magam: biztos vagyok? Nem, semmiképp se, százszázalékosan. Várhattam volna, még valakinek bevarrhattunk volna billentyűt, tapasztalatszerzés végett... Most nem volna vérzés a dréncsövön át. És akkor bizonyára meg sem állt volna a szíve... Hát a mája? Az kitartott volna? Ki tudja... Megint ugyanoda térünk vissza: nincsenek pontos számítása, ink. Szükség van a kibernetikára. Menj a fenébe a kibernetikáddal. Unom már. Belép Petro. — Megröntgeneztem Onyip- kót és abbahagytam a dré- nelését. Rosszul van még, de úgy látszik, megússza. Sztyopa ott ül nála. Sztyopa ott ül. Engesz- telésül. Kurta az emlékezete ennek a Sztyopának. Tudom, hogy Petro „kegyelmet, szeretne kicsikarni neki, és kihasználja siralmas állapotomat. Egyelőre erről nem lehet szó. Csak ennyit mondok, határozatlanul : — Majd meglátjuk. Már ennyi elég. Félek magamra haragítani a sorsot. Holnapra majd meglátom. Hát ma be akarom csapni? Nevetséges. Milyen nevetséges is az ember! Most az Úristen bármilyen feltételt szabhatna nekem. Ezen az épületen kívül már nemigen szoríthatna sarokba. Hiszen nekem semmi sem kell: sem pénz, sem dicsőség, sőt már szeretet sem. Hagyjanak engem békében, ha lehet. Az idő múlik, ötven perc a szív megállása óta. A szívműködés mintha stabilizálódott volna. A vérnyomás megmarad nyolcvan és kilencven között. Felébredt és nyugtalan volt, nar. kotikumot kellett beadnunk. Most úgy alszik, mint egy csecsemő. Csak az ajka kék: szíve mégis csak kevés vért ad. Az analízisek eredményei azonban nem rosszak. Reményeink növekszenek. Néhány betegünk már túlélte az ilyen utólagos szívmegállást is. Igaz, ritka eset — tán tíz közül egy. Szásának azonban sokkal több az esélye. A szív az első megállás után rendszerint öt—tizenöt percig működik, és akkor áll meg másodszor. A Végzetes időponton tehát túljutottunk. Egyelőre szerencséje van. És nekem is. Az orvostudományban ritkán fordul elő csoda. De előfordul. Egyszer egy este sürgősen operáltam meg egy fiatalembert, akinek mitrális sztenózisa volt. Tüdőödémája fejlődött ki. Ez olyan, mint a lavina. Az ember fél órán belül meghalhat, belefulladva abba a véres tajtékba, amely hirtelen gyülemlett fel tüdejében attól a magas nyomástól, mely a bal szívpitvarban keletkezett rendellenesség vagy izgalom következtében, mert ágyszomszédja ott halt meg. Egészen el- kékült már, amikor a műtőbe szállították, és öntudatlan állapotban volt... (Folytatjuk) Új fegyverek a moszkvai díszszemlén Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat Fordította: Radó György
