Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-05 / 262. szám

1 Egy hét a világpolitikában Az 50. évforduló eseményei — Dip'omáciai tárgyalások a Közel-Kelet ügyében — Johnson konok —- Zsoldostámadás Kongóban harcolnak az amerikai im­perialisták évek óta folyó véres agressziója ellen. Kö­zel-Keleten új háborút rob­bantottak ki, hogy megdönt- sék az imperialistaellenes arab rendszereket. Ilyen helyzetben különösen fontos, hogy az imperialisták meg­megújuló támadásaival szemben összefogjanak a vi­lág összes haladó, antiimpe- rialista erői. A nemzetközi munkásosz­tály forradalmi pártjainak, a kommunistáknak megtiszte­lő történelmi küldetése a világ békéjéért, a társadal­mi haladásért, az emberek boldogulásáért folyó impe­rialistaellenes szabadságharc élén haladni, azt minden haladó erővel szoros egység­ben vezetni. Az a feladat mindenekelőtt azt követeli tőlünk, hogy fáradhatatla­nul munkálkodjunk a szo­cialista országok, a nemzet­közi kommunista mozgalom internacionalista egységé­nek további erősítésén. A kommunista- és mun­káspártok ma a legkülönbö­zőbb viszonyok között har­colnak, dolgoznak. Az osz­tályharc az egyes országok­ban eltérő módon folyik, a körülmények sokfélék, s ezeknek megfelelően min­den kommunista pártnak önállóan kell kidolgoznia és meghatároznia politikáját. Pártjaink döntései, népünk érdekeinek hű szolgálata mellett meg kell, hogy fe­leljenek a szocialista orszá­gok, a nemzetközi munkás- osztály, a népek antiimperi- alista szabadságharca közös érdekeinek is. Az internaci­onalista állásfoglalás, a ha­zai és nemzetközi feladatok helyes összehangolása lehet­séges és szükséges, ennek mind jobb megoldása a kor legfontosabb parancsa szá­munkra, kommunisták szá­mára. Kedves elvtársak! Az internacionalista ma­gatartásban nagyszerű és követendő példa számunkra a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép ötven esztendős helytállása. A szovjet nép vállalta és hí­ven betöltötte az úttörő szerepét a szocializmus, a kommunizmus építésében; mindvégig példásan eleget tett internacionalista köteles­ségeinek minden téren. A szovjet nép ma is elsőként és a legnagyobb segítséget nyújtja nemcsak a szocialis­ta országok népeinek, ha­nem az összes haladó erő­nek, az imperializmus ellen küzdő minden népnek. A Szovjetunió eredmé­nyeit hosszasan lehetne fel­sorolni, s ha egy szovjet em­ber visszapillant a megtett útra, ha az eredményekre gondol, csak büszke lehet hazájára, népére. De a leg­nagyobb dicsősége a szovjet népnek az, hogy bár ke­gyetlen megpróbáltatásokat kellett kiállnia és zászlaját sokszor szaggatta ellenséges golyó és bőven áztatta vér, ez a zászló mindig magasan lobogott, nem hanyatlott le sohasem. A szovjet zászló ma, a forradalom ötvenedik esztendejében magasabban leng mint valaha és mutat­ja az egész emberiségnek a szebb jövendő felé vezető utat. Elvtársak! Kedves szovjet baráta­inál A szovjet nép ötven esz­tendőn át hallatlan nehéz­ségeket leküzdve és világ­raszóló győzelmeket aratva, rendületlenül ment előre maga választotta útján. Eközben az ellenség sza­kadatlan támadásai kísérték és ingatag barátok is okoz­tak csalódást. De a szovjet nép érezze mindig, mert ez a fontosabb, hogy hazájá­nak nevét a dolgozók min­denütt a szívükbe zárták, azt tisztelet övezi, a világ minden jobb jövőt kereső népe és tisztességes embere vele van, és vele lesz a jö­vőben is. Küldöttségünk a magyar kommunisták és a magyar | (Folytatás a* L oldalról) nép nevében még egyszer szívből sok sikert kíván a Szovjetunió párt- és állami vezetőinek, minden kommu­nistájának. Boldogságot, bé­két kivánunk a testvéri szovjet népnek, a forrada­lom győzelmének ötvenedik évfordulója alkalmábóL Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom! Éljen a Szovjetunió és le­nini kommunisták pártja! Éljen örökké a magyar— szovjet barátság! Éljen, diadalmaskodjék a kommunizmus, a béke! Kádár János beszédét több ízben szakította félbe hatalmas taps. A magyar küldöttség veze­tőjenek beszéde után újabb felszólalások következtek. Beszédet mondott Kunajev, a Kazahsztáni Kommunista Párt KB első titkára; Todor Zsivkov, a Bolgár Kommu­nista Párt KB első titkára, a minisztertanács elnöke; Mzsavanadze, a Grúz Kom­munista Párt KB első tit­kára; Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára; Véli Ahundov, az Azerbajd­zsán! Kommunista Párt KB első titkára; Joszip Broz Ti­A nagy október 50. év­fordulójának szentelt ünne­pi ülés légkörét az a rend­kívüli lelkesedés határoz­ta meg, amely átfogja az egész pártot, az egész or­szágot — jelentette ki az ünnepi ülésszakon elmon­dott záróbeszédében Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára. A Kreml kongresszusi pa­lotájában — mondotta a többi között — az egész világ előtt hallatták hang- ' jukat a testvéri szocialista országok képviselői. Beszél­tek a szocializmus erői ál­tal kivívott nagyszerű győ­zelmekről, a szocialista or­szágok összeforrottsaga és hatalma további megerősí­tésének szükségességéről, a közös ügyünk diadaláért vívott harc egységéről. A külföldi kommunista pártok képviselőinek be­szédeiben is kifejezésre ju­tott az az eltökéltség, hogy folytatják harcukat nagy eszméink megvalósításáért. Kifejezésre jutott az a tö­rekvés, hogy erősödjék a kommunista mozgalom so­rainak egysége. Brezsnyev köszönetét mondott azokért az elisme­rő szavakért, amelyeket a Regény 39. Most csak egy a teen­dőnk: várni. Itt is ülünk mind. Okszana szeme az ernyőre tapad. Gyima vagy Lenya öt percenként méri a vérnyomást. A szívóberen­dezést a dréncsőhöz kapcsol­ták, amelyen át már kifo­lyik a mellkasüregből. Ad­dig nem volt vérzés, most azonban mindenre kell szá­mítanunk, hiszen össze­nyomkodtuk a mellét és a szívét. A varratok is meg­lazulhattak. Különösen a „foltozáson". Az ampullába egyszerre százötven köbcenti került és utána is sűrűn csöpö­gött, percenként majdnem hatvan. Ez igen sok. — Cmlesszetek át vért ugyanilyen ütemben. Hogy az egyensúly megmaradjon. Lám. még egy veszede­lem. Mi lesz, ha nem szű­nik meg? Feltárni a mell­kasát és ellenőrizni az ösz- szes varratokat? Általában ez veszélyes, s a történtek után különösen az Most erről ne is beszéljünk, csak lessük, hogy a szív nem to, a jugoszláv állami és pártküldöttség vezetője; Ni- colae Ceausescu, a Román Kommunista Párt KB főtit­kára; Dang Tran Thi, a DNFF KB elnökségének tag­ja; Ivan Bogyul, a Moldvai Kommunista Párt KB eső titkára; Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke, ' majd szünet követ­kezett A délutáni ülés első fel­szólalója August Voss, a Lett KP Központi Bizottsá­gának első titkára volt. Ez­után Turdakun Uszubalijev, a Kirgiz KP Központi Bi­zottságának első titkára; Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a Mon­gol Népköztársaság minisz­terelnöke; Coj Jen Gen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság párt- és kor­mányküldöttsége vezetője; Dzsabar Raszulov, a Tad- zsik KP Központi Bizottsá­gának első titkára; Vilié Pessi, a Finn Kommunista Párt főtitkára; Anton Kocsi­ján, az örmény KP Közpon­ti Bizottsága első titkára; Balis Ovezov, a Türkmén KP Központi Bizottsága el­ső titkára; Ivat), Kebin, az Észt Kommunista Párt KB első titkára; Gus Hall, az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának főtitkára; felszólaló külföldiek az első szocialista állam sikereiről, nemzetközi jelentőségéről mondtak, majd végül hang­súlyozta: „nem férhet noz- zá kétség, hogy a párt ál­tal kitűzött feladatokat si­keresen megvalósítjuk. Ma­gabiztosan haladunk előre a nagy október útján. Az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára biztosítot­ta a világ népeit, valameny- nyi ország dolgozóit, hogy „a Szovjetunió a korábbiak­hoz hasonlóan önfeláldozóan fog harcolni Marx, Engels és Lenin nemes és igazságos eszméinek az életben történő megvalósításáért”. „Büszkén jelenthetjük ki — mondotta Brezsnyev — hogy október fényei az egész emberiség számára megvilá­gítják a jövőbe vezető utat Leonyid Brezsnyev, Alek- szej Koszigin és Nyikolaj Podgornij szombaton Lenin- grádba utaztak. A szovjet vezetők egy napot töltenek áTl-e meg ismét Vérzés­elállító szereinknek egész fegyvertárát be kell vet­nünk. — Gyerekek, mindent be­adni, ami vérzésnél haszná­latos. Mozgás támad. Én szomorúan ülök. Ilyen csapás! Senki sem távozik, vagy egy tucatnyi orvos gyűlt össze. Pedig már esti hét óra. S nálunk nincs étke­zés. — Nyissatok ablakot! Fül­ledt a levegő. És mit ültök itt mindnyájan? Hazame­hettek. Csend. Gyakran szokta Írni a kommunizmusról. Hogy már majdnem megvalósult. És, valljuk meg, még gúnyolód­nak; „Az ám, a kommuniz­mus! Amikor ma még Itt egy trükk, ott egy lopás...” Ezek a kispolgárok, De ha olykor egy pillantást ve­tünk az orvosainkra, egyszeriben meleget érzünk a szívünk körül. Sokuk nős, családos. Bizonyára szíve­sen menne moziba, játszana a kisfiával. És mégis itt ül AU Szabii, az Egyesült Arab Köztársaság alelnöke; Sai- fulaye, a Guineái Demokra­ta Párt Politikai Bizottsá­gának tagja; Madeira Kelta, a Mali Forradalom Védelme Nemzeti Bizottság tagja; Ib­rahim Makhusz, a Szíriái Baath-párt küldöttségének vezetője; Claude da Costa, a kongói (Brazzaville) népi forradalmi mozgalom kül­döttségének vezetője; John Gollan, Nagy-Britannia KP főtitkára; Ahmed Kaid, az algériai forradalmi tanács tagja; Max Reimann, a Né­met Kommunista Párt első titkára; Rodney Arismendi, az Uruguay KP Központi Bizottságának első titkára; S. Dange, az Indiai Kommu­nista Párt küldöttségének vezetője; Paul Bomani, a tanzániai küldöttség vezető­je és Luis Corbalan, a Chi­lei KP Központi Bizottságá­nak főtitkára mondott üd­vözlő beszédet. Az üdvözlő beszédek el­hangzása után ismertették az SZKP Központi Bizottsá­ga, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a Szovjetunió minisztertaná­csa felhívását, amelyet a szovjet péphez, a Szovjet­unió minden dolgozójához intézett. Ezután Leonyid Brezsnyev záróbeszédére ke­rült sor. A mi ősi bolygónk sohasem volt ilyen fiatal és ezt a fiatalságot annak az új élet­nek a fénye hozta el szá­mára, amelyet 1917-ben az orosz proletariátus vívott ki. Leonyid Brezsnvevndk. az SZKP KB főtitkárának zárszavával véget ért az SZKP Központi Bizottsá­gának, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának és az Oroszországi Föderáció Leg­felső Tanácsának kétnapos jubileumi ülésszaka, a Kreml kongresszusi palotá­jában. A jubileumi díszünnep­ség nagy pillanata volt, amikor Leonyid Brezsnyev zárszava után a Kreml kongresszusi termének hat­ezer résztvevője mintegy száz nyelven énekelte az internacionálét, s ezzel kö­szöntötte a fennállásának második fél évszázadába lé­pő Szovjetuniót a forradalmi városban és részt vesznek az októberi forradalom Jubileumi ün­nepségein. héttől-tízig. vagy akár reg­gelig — amiért nem kap sem külön pénzt sem kü­lön szabadságot Másnap isimét úgy jön be, mint mindig kezdésre. És soha egyetlen zokszót sem hallottam. No persze, elő­fordul, hogy elfelejtenek, elmulasztanak valamit „Maflák, ostobák!” Mint ma Sztyopa. Érdekelne, haza­ment-e. Nem, hiszen láttam ott ülni. A napokban több­ször sakkozott Szásával. Mit tegyek vele? Hiszen az a kisfiú mégsem őmiatta halt meg, és Onyipko is még™ No igen, a kommunizmus. Jártam én Amerikában, kli­nikákon. Sokat dolgoznak az orvosak, reggeltől késő estig. És úgy láttam, szívü­kön viselik betegeik sorsát. Akárcsak minálunk. És mégsem ugyanúgy. Nem fe­lejtek el egy jelenetet. Fe­lülről láttam, így, a kukucs­káló-ablakon át A műtét — súlyos és fárasztó műtét, mesterséges vérkeringéssel — véget ért. A beteg, még félholt állapotban ott volt Októberi hét — így jelle­mezhetők a legtalálóbban az elmúlt napok eseményei. A világ szeme, figyelme a szü­letésének 50. évfordulóját ünneplő Szovjetunió felé fordult. Ellenség és jó barát, az emberi haladás hívei és ellenzői — ki-ki világnézeté­nek és beállítottságának megfelelően, nem vonhatta ki magát a nagy esemény hatása alól. A világsajtó elemző és méltató cikkek­ben, képekben, színes ripor­tokban foglalkozott a szov­jetország félévszáza­dos fejlődésével. Nyilatkoz­tak, cikkeket írtak a test­vérpártok vezetői, polgári politikusok, állam- és kor­mányfők Nyugaton és Kele­ten egyaránt. Még az olyan kommunistaellenességükről közismert világlapok, mint az amerikai Newsweek és New York Times, vagy a svájci nagytőke lapja, a Neue Zürcher Zeitung is terjedelmes írásokban, ké­pekben foglalkozott a Szov­jetunió eredményeivel, az 1917-es orosz szocialista for­radalom világtörténelmi ha­tásával. Csütörtökön megkezdődött a Szovjetunióban az ünnep­ségsorozat. Megérkeztek a szocialista országokból a magas szintű párt- és kor­mányküldöttségek, a kom­munista és munkáspártok delegációi a világ minden tájáról. Több arab és afri­kai állam felszabadítási szer­vezet és mozgalom is kül­döttséggel képviselteti ma­gát az ünnepségeken. Nem kevesebb, mint kilencvenöt ország küldötte vesz részt az évforduló eseményein. Pén­teken összeült Moszkvában az SZKP Központi Bizottsá­ga és a Szovjetunió, vala­mint az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsának együttes jubileumi ülése, amelyen Brezsnyev elvtárs, a párt főtitkára több órás beszédben méltatta a Szov­jetunió sikereit, az évfordu­ló jelentőségét A szovjet külpolitikáról szólva elmondotta, hogy az — hűen a lenini örökséghez —, mindenkor a két társa­dalmi rendszer közötti bé­kés együttélést szolgálja. Az imperialisták kalandor­politikája azonban éberséget követel. Az SZKP álláspont­ja: a Szovjetunió békepoli­tikáját legyőzhetetlen védel­mi erővel kell alátámaszta­a műtőben. És ugyanott, a sarokban, összeültek a se­bészek meg az érzéstelení­tő orvos. Suttogva tárgyal­tak, egy papirra je­gyeztek valamit Meg­kérdeztem tolmácsomtól, egy derék legénytől, hogy mit csinálnak. A lenti mikrofon nem volt ki kap­csaivá, ő odament a hang­erősítőhöz, hallgatta, aztán közölte: „Elosztják a pénzt, amit a műtétért kaptak’”. Mélységesen megundorod­tam. Látni sem akartam a jelenetet. Nem álltam meg, és megmondtam a tolmá­csomnak. Elcsodálkozott „Hát nem dolgoztak meg érte becsületesen?” Mit fe­lelhettem Volna? Nálunk ez elképzelhető? Nem, nem múlt el nyomtalanul majd­nem fél évszázadunk. Igaz, eredménye még nagyobb le­hetne. És sokat kell még tömünk a fejünket, hogyan fokozhatjuk. Sok még a se­lejt. Ez most bánatomban jut eszembe. Az életnek meg­van a maga rendje. — No, hogy állunk Ok­szana? — Percenként százhu­szonöt. Az összehúzódások gyengülnek... Gyima: — A vérnyomás is csök­ken. Száztíz volt, most kilencvenöt. (Folytatjuk) ni. A szovjet fegyveres erők rendelkeznek ezzel az erő­vel és meg tudják védeni a szovjetországot és szövetsé­geseit bárhonnan jövő táma­dással szemben. A közel-keleti konfliktus megoldására egész héten fo­kozott diplomáciai tevékeny­ség folyt az ENSZ székhe­lyen. A szovjet képviselet a nagyhatalmak képviselői­vel a világszervezet közel- keleti megbízottjának fela­datairól tárgyalt. Közben a Biztonsági Tanács tíz nem állandó tagja háromtagú bi­zottságot hozott létre, azzal a feladattal, hogy igyekez­zék olyan kompromisszumos megoldást találni, amely a' Biztonsági Tanács valameny- nyi tagja számára elfogad­ható. A bizottság végül is kénytelen volt fáradozásait feladni. Az ügy tehát is­mét a BT állandó tagjai elé került. A Pravda hírmagya­rázója rámutat, hogy a kö­zel-keleti válság fő kérdése az izraeli csapatok kivoná­sa az általuk megszállt te­rületről. Ez az előfeltétele mindenféle rendezésnek. Minden egyéb csak az ag- resszorok ösztönzését jelen­tené, — írja a Pravda. A Biztonsági Tanácsot egyéb­ként előreláthatóan a jövő hét elejére összehívják a kö­zel-keleti kérdés újabb meg­vitatására. Az imperialista agresszió másik gyújtópontján, Viet­namban az amerikai kor­mány változatlanul elutasít minden békés kezdeménye­zésre vonatkozó javaslatot Johnson elnök rögtönzött sajtókonferencián ismét ki­jelentette, hogy meggyőző­dése szerint az Egyesült Ál­lamok „az egyedüli helye* politikát” folytatja Vietnam­ban. Hangoztatta, hogy * kormánya politikáját ért bí­rálatok és tüntetések ellené­re tovább folytatják a VDK bombázását. Azt állította, hogy az Egyesült Államok Vietnamban „korlátozott cé­lokat” követ, s nem akarja a háborút más területekre kiterjeszteni. A VDK kormánya éles hangú nyilatkozatban ítélte el az amerikaiak légi kalóz- támadásait. A nyilatkozat rámutatott, hogy az ameri­kai repülőgépek Hanoi és Haiphong bombázásakor la­kott területekre dobálják le bombáikat és —, ami külö-. nősképpen barbárnak mond­ható — a legsűrűbben lakott utcákra úgynevezett golyós­bombákat szórnak. A VDK ellen folyó amerikai rom­boló háború — hangoztatta a nyilatkozat — rendkívül súlyos eszkalációs lépés, amelynek célja, hogy a dél­vietnami kudarcokat takar­ják. A dél-vietnami szabadság­harcos egységek az elmúlt héten is súlyos csapásokat mértek az ellenségre, öt na­pon belül négyszer intéztek aknatűzzel támogatott nagy­arányú támadást a kormány­csapatok főhadiszállása el­len. Amerikai katonai je­lentések beismerték, hogy a szabadságharcos egységek heves harcok után elfoglal­ták Dai Loc várost, mint­egy 580 kilométerrel észak­keletre a fővárostól. A hét eseményeinek kró­nikájához tartozik még, hogy Portugál-Angola területéről idegen nemzetiségű zsoldo­sok lépték át a kongói ha­tárt és két oszlopban Kol- wezi bányaváros felé nyo­mulnak előre. A UPI hír- ügynökség kinshasai tudósí­tója szerint a fehér zsoldo­sok szorongatott helyzetben lévő bukawai társaik fel­mentését vették tervbe, akik augusztus 8-án foglalták el a várost. Mobutu köztársa­sági elnök nyilatkozatában teljes egészében Portugáliát tette felelőssé a Kongót ért támadásért és bejelentette hogy az ügyben a Biztonsági Tanácshoz fordult. Lissza* bonban a külügyminisztéri-» um szóvivője cáfolta, hog^ kormányának bármi köze u lenne a zsoldostámadáshoz. Leonyid Brezsnyev záróbeszéde Szovjet párt- és kormány vezetők Leningrad ban Nyikolaj Amoszov t Szív és gondolat Fordította: Radó György

Next

/
Oldalképek
Tartalom