Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-04 / 261. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYttOUETE* t mxn. évfolyam m. szám Ara: 50 fillér I9J*. NOVEMBER 4, SZOMBAT €nno|»i ülés a Kreml koiigressznüi palotájában Leonéid Brezsnyev beszéde a szocializmus nagy győzelmeinek 50 évéről Moszkva (MTI) Pénteken, délelőtt, amikor a Kreml toronyórája elütötte a tizet, megkezdődött a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom jubileumi ünnepségsorozatának kimagasló eseménye: az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Taná­csának és az Oroszországi Föderáció Legfelső Tanácsának két­napos együttes ülése: Fonó taps köszöntötte Leonyld Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárát, Alekszcj Koszigint, a mi- rdsztertanács elnökét, Nyikolaj Podgornijt, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének elnökét, az SZKP és a szovjet allam más magas rangú vezetőit, október méltó örökösének, á szovjet nepne'k'képviselőit. Taps köszöntötte azoknak az országoknak, képviselőit, amelyek a nagy október példája nyomán kizsákmányolástól mentes társadalmat teremtenek, a szocializmus világát épí­tik, Közöttük foglalnak helyet a Kádár János vezette magyar part- és kormányküldöttség tagjai. Zúgott a taps, amikor azoknak az osztályharcos erőknek, azoknak a testvérpártoknak a küldöttei léptek be a tereimbe, amelyek a tókés világban tartják magasra október vörös zász­laját. Itt vannak a gyarmati rabságból már felszabadult és szabadságukért még most is fegyverrel küzdő afrikai, ázsiai es latin-amerikai népek képviselői. Külön tisztelet és figyelem övezi az amerikai imperia­lizmussal harcban álló vietnami nép küldötteit. Szeretettel veszik körül a polgárháború és az interven­ciós harcok hős veteránjait, akik fegyverrel a kézben küz­döttek a szovjet hatalom megteremtéséért. Itt vannak a kong­resszusi teremben a Szovjet-Oroszországért harcoló egykori magyar internacionalisták tíz és tízezreinek képviselői, aLe- nin-renddel kitüntetett Garasin Rudolf, Kiss Lajos és László Aladár. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa és az Oroszországi Szocialista Szövetségi Szovjet Köz­társaság Legfelső Tanácsa együttes ülését Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke nyitotta meg. Podgornij egymás után név szerint köszöntötte az 30. évforduló ünnepségeire érkezett külföldi küldöttségek veze­tőit és tagjait. A kongresszusi küldöttek meleg tapsban, része­sítették a külföldi delegációkat. Nagy taps köszöntötte a magyar küldöttségei. Kádár Já­nost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, a ma­gyar küldöttség vezetőjét és a díszelnökségben mellette he­lyet foglaló Fock Jenői, a Minisztertanács elnökét. Ezután Nyikolaj Podgornij mondott megnyitó beszédet. Utána az Internacionáié hangzott el, majd az ülésszak rész­vevőinek nagy tapsa közepette Leonvid Brezsnyev emelke­dett szólásra. • Központi bízotttagi- tag- eivtársaki - Képviselő-jsLv’táusaki Tisztelt külföldi vendégeink! Kedves barátaink! Ütvén évvel ezelőtt világtörténelmi jelentőségű esemény történt. A kommunisták pártja által vezetett oroszországi munkások és parasztok kezükbe vették az államhatalmat! Az egész országban, az egész világon visszhangzottak Lenin sza­vai: „megvalósult a munkások és parasztok forradalma, amelynek szükségességét a bolsevikok mindig hangoztatták.” November 7. új korszakot nyitott az emberiség történel­mében, új, szocialista időszámítás kezdetét jelentette. Ezen a napon rakták le az új, szocialista társadalom alapkövét. Október győzelme megnyitotta az utat a szocializmus esz­méinek megvalósítása előtt. Hazánk rövid történelmi időszak alatt leküzdötte évszázados elmaradottságát és a kommunista párt vezetésével hazánk dolgozói elsőnek hozták létre a szo­cialista társadalmat, elsőnek kezdtek hozzá a kommunizmus építéséhez. Az Októberi Szocialista Forradalom hatalmas lö­kést adott az egész világ társadalmi fejlődésének, meggyorsí­totta a forradalmi felszabadító harc menetét. A SZKP Központi Bizottsága, a Legfelső Tanács elnök­sége, a Szovjetunió minisztertanácsa a nagy ünnep alkalmá­ból forrón üdvözli drága honfitársainkat — a munkásokat és kolhozparasztokat, az értelmiséget, a szovjet hadsereg és ha­ditengerészet harcosait, minden szovjet embert! I. A !\agy Októberi Szocialista Forradalom a marxizmus—wleninizmii!? győzelme Elvtársak! Az emberiség tör­ténetében szép számmal akad­tak olyan forradalmak, ame­lyek nagy szerepet játszottak a népek sorsában, a társadal­mi fejlődésben. Az októberi forradalom e forradalmak kö­zött különleges helyet foglal el. Véget vetett az ember em­ber által való kizsákmányolá­sának és megkezdje a társa­dalom átalakítását a dolgozok érdekében. Megnyitotta azt a körszakot, amelyben a mun­kásosztály és minden dolgozó megszabadul az elnyomók év- ézredes uralma okozta nélkü­lözéstől, szenvedéstől és meg­alázástól. Az október óta eltelt 50 év­ben a forradalmi világmozga- lom nagy és sokoldalú tapasz­talatokra tett szert. Ezek a tapasztalatok megmutatták, milyen fontos számba venni a proletár forradalmak kitörése és megvalósulása körülmé­nyeinek a sokrétűségét. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalmat a haladó tár­sadalmi eszme egész fejlődé­se készítette elő. Ez a fejlő­dés a marxizmusban érte el csúcspontját. A szocializmust utópiából tudománnyá alakít­va Marx Károly és Engels Frigyes, e két nagy gondolko­dó és forradalmár megmutat­ta minden leigázottnak és ki­semmizettnek a szabadsághoz és boldogsághoz vezető utat. A szocialista forradalom! a régi világ méhében fogant, s annak leggyengébb láncsze­mében, Oroszországban tört ki. Oktober tapasztalata meg­mutatta, hogy a forradalom csak akkor győzedelmeskedik, ha ehhez létrejönnek az ob­jektív feltételek. A forrada­lomnak ezt a kétségbevonha­tatlan törvényét semmi sem változtathatja meg. Az októ­beri forradalom emellett meg­mutatta, a régi rend megdön­téséhez arra is szükség van, hogy a dolgozd tömegeket kel­lőképpen felkészítsék és meg­szervezzék az osztályellenség­gel vívandó döntő összecsapá­sokra. A leninista bolsevikok megvédték e tanítás tisztasá­gát^ és forradalmi harcúk konkrét feladatainak megfe­lelően továbbfejlesztették azt. A bolsevikok mindig abból indultak ki, hogy a forrada­lom nem hősök csoportjának az összeesküvése, hanem a dolgozó nép legszélesebb tö­megeinek a mozgalma. Hosszú évek osztályharca során a párt igen gazdag ta­pasztalatokat szerzett a harc valamennyi formáját illetően. A legbonyolultabb helyzetben minden akadályon és törté­nelmi útvesztőn keresztül ve­zetni tudta a munkásosztályt. Amikor pedig beköszöntött a döntő pillanat, Oroszország munkásai és parasztjai követ­ték Lenin pártját, és ki tud­ták vívni a győzelmet. Az októberi fegyveres fel­kelést' olyan hozzáértéssel a munkás-, paraszt- és katona­tömegek hangulatának olyan megértésével készítették elő és hajtották végre, hogy az joggal a forradalmi stratégia és taktika mintaképeként ke­rült be a történelembe. A vö­rös Péterváron kigyúlt forra­dalmi láng eljutott az ország legtávolabbi sarkába is. Az októberi forradalom ta­pasztalatai megmutatták, hogy a munkásosztály még a ked­vező feltételek esetén is csak a tömegekkel szoros kapcso­latban álló és a forradalmi harc valamennyi formáját al­kalmazni tudó élcsapatának, a marxista pártnak a veze­tésével tudja végrehajtani a szocialista forradalmat. Ez is a forradalom egyik meg­cáfolhatatlan törvénye. Az októberi forradalom megmutatta, hogy a munkás- osztály csak forradalom útján — bármilyen formában tör­ténjék is az — vívhatja ki a győzelmet. Az októberi forradalom nem egyszerűen a politikai hata­lomban történt változás volt. Az októberi forradalom 'a munkásosztályt hatalomra jut­tatva, felszabadította a dol­gozókat a kizsákmányolás alól, kezükbe adva a válla­latokat, a bankokat, a vasu­takat, földet adott a pa­rasztoknak, megszüntette a nemzeti elnyomást; amelytől Oroszország lakosságának fele •sínylődött, kivezette a orszá­got az imperialista háborúból. A marxista—leninisták ■mindig abból indultak ki, hogy a hatalom kérdése, az egész forradalom kulcskérdé­se. Ámde a hatalom megszer­zése sohasem volt öncél a kommunisták számára. A pro­letariátus diktatúrájában a kommunisták az új, szocialis­ta társadalom felépítéséért, a dolgozó ‘ nép javáért és bol­dogságáért vívott harc alap­vető eszközét látták és látják ma is. Az osztalyharc tapasztalatai árra tanítanak, hogy forra­dalom csak akkor ér valamit, ha meg tudja magát védeni. Azokban a vészterhes napok­ban, amikor a fiatal szovjet köztársaságra rátörtek az el­lenforradalom és az interven­ció hordái, a blokád, a sza­botázs, a kuláklázadások kö­zepette a forradalmi Orosz­ország kiállta a legfelelősség- teljesebb vizsgát. Úgy állta ki. hogy megvédte a jogát az élethez. Kiállta azért, mert a forradalmi munkások és pa­rasztok a polgárháború harc­terein, a munka frontján sa­ját szívügyükért küzdöttek, amelytől sorsuk, szabadságuk, jövőjük függött. Hervadhatatlan dicsőséget szerzett azokban a * napokban az októberi forradalom füzé­ben született Vörös Hadsereg. A forradalom katonáinak hősiessége és önfeláldozása, a győzelem érdekében, ma is elragadtatást kelt a világon. Az októberi forradalom egyik nagyszerű vonása volt a proletár nemzetköziség, amely erős szálakkal fűzte össze Oroszország munkásait a világ minden részében élő osztálytestvéreikkel. A Vörös Hadsereg soraiban országunk népeinek fiaival vállvetve harcoltak magyarok és lengyelek, szerbek és hor- vátok, csehek és szlovákok, bolgárok és osztrákok, néme­tek és finnek, románok és mongolok, koreaiak és kí­naiak és sok más nemzet fiai. A forradalmárok harcos intemacionáléja volt ez. Nemcsak azok voltak a for­radalom mellett, akik a pol­gárháború frontjain küzdöttek október ügyéért. Európa is forrongott. Egymás után tör­tek ki a felkelések, sztrájkok, tüntetések. A munkásmozga­lom hatalmas lendülete meg­gyengítette az imperialista in­tervenciósok támadását. Engedjék meg, hogy a szov­jet kommunisták és minden szovjet ember nevében mély tiszteletemet és forró köszöne- temet fejezzem ki mindazok­nak, akik azokban a dicsősé­ges években segítettek • né­pünknek forradalmi vívmá­nyai megvédésében. Elvtársak! Október győzel­me: a lenini zmus győzelme. Győzelmeink elválaszthatat­lanul összefüggnek a halha­tatlan Lenin neyévél és te­vékenységével. Vlagyimir lljics Lenin, mint a bosevik párt megalapítója, a dolgozó tömegek kiemelke­dő vezére és szervezője és ugyanakkor mint lárigeszű tu­dós került be a történelembe. A szó legnemesebb értelmé­ben forradalmár volt, égés* életét a . dolgozó nép érdekei­ért víyott harcnak szentelte. Lenin felülmúlhatatlan volt mint a forradalom stratégája és mint a politikai taktika mestere. Kérlelhetetlen volt az ideológia, és a politika ei- vi kérdéseiben. Ez azonban nem gátolta, hogy a konkrét problémák kezelésében a leg­nagyobb rugalmasságot tanú­sítsa. Lenin, a szenvedélyes forradalmár, könyörtelenül ki­pellengérezte az álforradalmi frázisokat. Idegen volt szá­mára minden megcsontoso- dottság és dogmatizmus. As elmélet és a politika alkotó szellemű kezelése alapján sok­oldalúan továbbfejlesztette és gazdagította a forradalomról szóló marxista tanítást. Ki­dolgozta a szocializmus orosz- országi építésének fő irány­vonalát, lefektette a szovjet bel- és külpolitika elvi alap­jait. Mint politikus, és mint ember, rendkívüli szerénysé­gével tűnt ki. Negyvenhét éves volt, amikor a szovjetek második országos kongresszu­sának szónoki emelvényéről bejelentette a szocialista for­radalom győzelmét, ötvennégy éves volt, amikor a szíve meg” szűnt dobogni. A halál azon­ban erőtlen volt a lenini gé* niusz nagyságával szemben. Lenin velünk volt az első ötéves tervek forgatagában, velünk volt a Nagy Honvédő Háború csatáiban és velünk van most is. Lenin ügyét folytatta az általa megteremtett párt. E pártnak jutott osztályrészül az a nem könnyű, de megtiszte­lő feladat, hogy megvalósítsa Lenin élő örökségét. Pártunk, a Szovjetunió Kommunista Pártja, becsülettel meg is birkózik e feladattal. Az októberi forradalom 50. évfordulója: a leninizmus dia­dala, a lenini párt eszméinek és ügyének a diadala. Pár­tunk, a szovjet nép vélemé­nye szerint a legjobb mód Lenin emlékének tiszteletben tartására az, hogy mindig megingathatatlanul követi S lenini irányvonalat! (Folytatás a 2. oldalon}

Next

/
Oldalképek
Tartalom