Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-04 / 261. szám

II. A szocializmus felépítése a Szovjetunióban & szovjet nép nagy győzelme HL A kommunizmusért folyó harc új sikerei felé össze 32 év volt az emberek átlagéletkora, ma viszont el­érte a 70 évet. A szovjet hatalom évei alatt a gyermekhalandóság a régi­nek egy tizede lett! A Szovjetunióban kiépült a bölcsődék és óvodák nagy há­lózata, ahol több mint 9 mil­lió gyermekre viselnek gon­dot. Gigászi méretű közoktatási rendszerünk. Az általános is­kolákban, a középfokú szak­iskolákban és a főiskolákon, valamint az ipari tanulók is­koláin és más tanintézetek­ben a tanulók együttes lét­száma ma már 60 millió felé közeledik! Ez a szocialista rendszer egyik fő vívmánya. Most, amikor a nagy októ­ber 50 éves jubileumát ünne­peljük, nagy meghatottsággal gondolunk azokra is, akik nem lehetnek köztünk, azok­ra, akik az osztályellenség kezétől vesztették életüket a forradalmat védelmezve. Fel­idézzük azok emlékét is, akik úgy távoztak körünkből, hogy valósággal elégtek a munká­ban, minden erejüket a nép szolgálatába állítva. Szovjetunióban az állami és kolhozforrásokból nyugdíjat. Az ez év szeptemberében hozott hátározatok az élet- színvonal emeléséről több mint 50 millió szovjet embert érintenek. Nagy megelégedés­sel állapíthatjuk meg, hogy államunk történelmében soha még nem fordítottak egyszer­re ilyen hatalmas összegeket a dolgozók jólétének az eme­lésére. Nagymértékben nőtt az alapvető ipari és élelmiszer- cikkek fogyasztása. A váro­sokban több mint hétszere­sére emelkedett a lakóterüle­tek nagysága: évente most több lakást építünk, mint a világ bármelyik országa. A Szovjetunió az első olyan ország, ahol az állam vállal­ta a nép egészségéről való gondoskodást, azzal, hogy minden állampolgárnak in­gyenes orvosi segítséget biz­tosit. A Szovjetunióban dol­gozik a világ orvosainak egynegyede. A nép életkörülményeinek javulását legjobban mutatja az emberek átlagéletkora. A régi Oroszországban mind­A szocializmus megadta népünknek azt, amivel a leg­gazdagabb kapitalista orszá­gok dolgozói sem rendelkez­nek: a tőkés elnyomás alól való felszabadulást, a biztos holnap érzését. A szovjet em­berek nem tudják, mi a ki­zsákmányolás, mi a munka- nélküliség és ezt sohasem fogják megismerni. A párt és az állam szünte­lenül gondoskodik a munka- körülmények javításáról, a munkanap csökkentéséről. A szovjet hatalom évei alatt a munkahét az iparban 18 órá­val csökkent. Az idén megva­lósul az ötnapos munkahétre való átállás, heti két szabad­nappal. A szovjet hatalom évei alatt hat és félszeresére nőtt a munkások reáljövedelme, nyolc és félszeresére emelke­dett a parasztság jövedelme. Csupán az utóbbi években mintegy 25 millió munkás és alkalmazott fizetését emel­ték, bevezették a kolhoztagok számára, a garantált rendsze­res havi munkabért és nyug­díjat, emelték a rokkantsági nyugdíjakat. Jelenleg több mint 34 millió ember kap a különbségek megszüntetése. Ma világosabban cs határozot­tabban látjuk, milyen úton oldhatók meg ezek a problé­mák, jobban tudjuk, mit kell tennünk ennek érdekében. Mindjobban megváltozik a mezőgazdasági munka jellege. A parasztok ma kapcsolatba kerülnek bonyolult gépekkel, az elektromossággal, kémiával. Ez az a folyamat, amelynek során a mezőgazdasági mun­ka gyakorlatilag az ipari munka válfajává válik. Most, amikor a kolhozok éa szovhozok gazdasági megszi­lárdításában komoly sikereket értünk el, erősebbé válik az az alap, amelyre a falu arcu­latának és életviszonyainak az átalakítása épülhet. Lakások és kulturális intézmények széles körű építéséről, a fa­lu villamosításának a befeje­zéséről, útépítésről van itt szó. A párt arra törekszik, hogy minden munkás, minden pa­raszt intelligenssé váljék, a szó legátfogóbb értelmében, teljes mértékben használja fel alkotó képességét, tevéke­nyen vegyen részt a társa­dalom szellemi életében. A jövőre vonatkozó tervein­ket tudatosan olyan elemek­kel gazdagítjuk, amelyek el­vezetnek a termelési folya­matok automatizálásához, és gépesítéséhez, a szakképzet­len munka szférájának csök­kenéséhez. A párt nagy jelentőséget tulajdonít az egyéniség sokol­dalú fejlődését leginkább biz­tosító feltételek kialakításá­nak. E területen nagy jelen­tőségűnek mutatkozik a dol- gazók szabad idejének a nö­velése. A szabad idő nemcsak pihenést jelent, hanem — mint Marx hangsúlyozta — afféle teret is biztosít az egyéniség fejlődése számára. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy e ,.tér” növekedésével fokozód­janak annak a lehetőségei is, hogy a társadalom minden új tagja igénybe veheti a kultúra áldásait, tanulhat, kedvenc foglalkozását űzheti. Minél tovább haladunk elő­re, annál tovább növekszik az irodalom és a művészetek szerepe. Ma már a dolgozók legszélesebb tömegei járulhat­nak a világkultúra kincses­tárához. Az írók és művészek hivatása olyan művészeti al­kotásokat létrehozni, amelyek eszmei vonatkozásban gazda­gítják az új társadalom épí­tőit, kommunista erkölcsre ta­nítják a tömegeket, kielégítik népünk növekvő esztétikai igényeit. A szovjetek és a társadal­mi szervezetek szerepének szüntelen fokozása elő fogja segíteni, hogy a néptömegek még aktívabban részt vegye­nek az állam és a társadalom ügyeinek az irányításában, előmozdítja a nép kezdemé' nyező készségének és a szoV' jet emberek teremtő aktivitá sának a fejlesztését. Pár tunk nagy mindennapot munkát végez ilyen irányban ÍFnlvtatá.«: a. 2. nffialniil Elvtársak: Szovjet-Oroszor­szág dolgozói fegyverrel a kézben megvédelmezték a for­radalmat, a lenini párt veze­tése alatt elindultak a szocia­lizmus magaslatai felé. Nagy és nehéz út, a szovjet nép fe­lejthetetlen nagy hőstette volt ez. A szovjet hatalom olyan országot örökölt a cári rend­szertől, ahol alacsony színvo­nalú volt a gazdasági és kul­turális fejlettség, a hétéves háború pedig — először az imperialista, később pedig a polgárháború — a népgazda­ságot még a háború előtti eredményekhez viszonyítva is messzira visszavetette. A szocializmus építése azért is bonyolult vállalkozás volt számunkra, mert első­ként fogtunk hozzá. Nem volt kitől tanulnunk. Azokról a magaslatokról, ahova most eljutottunk, nem is olyan nehéz , észrevennünk a múltbeli melléfogásokat és hibákat. Nem vitatjuk, hogy egyet ■ mást gyorsabban, jobban, kisebb erőfeszítések­kel is megtehettünk volna. Ahhoz azonban, hogy objekti­ven értékelhessük a megtett utat, mindenkor szem előtt kell tartanunk: minden egyes lépés útkeresés volt szá­munkra. Minden előrehaladá­sunk az országon belül és a világküzdőtéren jelentkező el­lenségekkel szemben vívott állhatatos harc eredménye volt. A párt, amikor hozzálátott az ország szocialista átszer­vezéséhez, tudatában volt annak, hogy a szocializmus felépítéséhez létre kell hoz­ni a modem nagyipart. Tör­ténelmileg a legrövidebb idő alatt. Más választásunk nem volt. A párt a szocialista rend­szer hatalmas előnyeire tá­maszkodva alig három évtized alatt meg tudta oldani az ország iparosításának alap­vető problémáit. Még 1920-ban, a polgárháT ború kellős közepén Lenin kezdeményezésére jóváhagy­ták országunk és az egész világ gyakorlatának első egy­séges állami gazdaságfejlesz­tési tervét, Oroszország villa­mosításának állami tervét (goelro). Ezzel a tervvel vet­te kezdetét a gazdaság tudo­mányosan megalapozott terv­szerű és komplex fejlesztésé­nek a története. Lenin kidolgozta a szocia­lista gazdálkodás elveit, amelyek mind a mai napig megőrizték jelentőségüket. Azok a lenini tételek, ame­lyek szerint a központi terve­zést össze kell kapcsolni a dolgozók kezdeményező kész­ségének a fejlesztésével, fel kell használni az áru-pénz- viszonyokat, az önálló elszá­molást, a munka anyagi ösz­tönzőit, a társadalom érdekeit összhangba kell hozni minden egyes dolgozó érdekeivel — ma is az ország gazdasági életének legfontosabb tám­pontjai. A szocializmus felépítésé­hez nemcsak hatalmas ipart kellett teremteni, hanem a falu szocialista átszervezését is végre kellett hajtani. E hatalmas társadalmi problé­ma megoldását Lenin találta meg, aki kidolgozta híres szö­vetkezeti tervét, amit a párt falun kifejtett tevékenységé­nek az alapjává tett. A kol­lektivizálás a szocialista forra­dalom egyik legfontosabb al­kotó része volt. Mint minden forradalmi vállalkozás, ez is éles harcban ment végbe. Az iparosítás és az ország kollektivizálása lenini vonala győzelmének óriási társadal- , mi-politikai jelentősége volt. Városban és falun egyaránt létrejött a szocializmus gaz­dasági alapja. Megváltozott a munkásosztály és a paraszt­ság arculata, megszilárdult a szövetségük. Ezzel sikerült le­rakni a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztésének, az ország védelmi képessége nö­velésének, az egész szovjet nép erkölcsi-politikai egysé­megháromszorozódott. Ugyan­akkor a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerő rész­aránya a felénél kevesebbre csökkent. A szovjet gépipar egy év alatt körülbelül 200 000 fémmegmunkáló gépet, több mint félmillió traktort és kombájnt gyárt. Iparunk, technikánk és tu­dományunk fejettségének ma­gas fokát tanúsítják a Szov­jetuniónak a világűrkutatás­ban elért sikerei. A világot épp a közelmúltban ámulatba ejtette a szovjet automata űrállomás leszállása a Venus- ra. Elsőként oldották meg — és ragyogóan megoldották! — az űrszerkezetek automatikus összekapcsolásának bonyolult tudományos-műszaki problé­máját. Ezzel megnyílt az út a nagy bolygóközi állomások megteremtéséhez. Ezek az újabb űrsikerek — nagyszerű ajándékok a nagy október 50. évfordulójá­ra. A szocialista társadalomban, a munkásosztályé a vezető szerep. A szovjet munkás a forradalmi proletariátus leg­jobb tulajdonságait örökölte. A szocializmus, a termelési eszközök közös tulajdona, a közös i munka, új embereket teremtett meg a szovjet fal­vakban : a kolhozparasztságot. Nagy alkotó feladatokat old meg a népi értelmiség, ame­lyet szoros szálak fűznek a munkásosztályhoz és paraszt­sághoz. És minél magasabbra emelkedik társadalmunk kul­túrája, annál láthatóbban fog megnőni az értelmiség szerepe a szovjet nép előtt álló gran­diózus feladatok megoldásá­ban. A nagy október 50. évfor­dulója — a népek testvéri családjának igazi ünnepe: a Szovjetuniót alkotó összes köztársaságok ünnepe. Együtt voltak a szocializmus építésé­nek éveiben, együtt voltak a kegyetlen háború idején és együtt építik a kommuniz­must, önfeláldozóan munkál­kodnak, közös erővel tevé­kenykednek a szovjet ország gazdaságának, tudományá­nak és kultúrájának fejlesz­tésén. Ma, amikor már rég nin­csenek nálunk kizsákmányoló osztályok, amikor a szocializ­mus győzelme elvezetett tár­sadalmunk megbonthatatlan eszmei-politikai egységéhez, a proletariátus diktatúrájának államaként létrejött szovjet állam már össznépi állammá, az egész nép politikai szerve­zetévé vált, amelyben a mun­kásosztályé a vezető szerep. A párt igen nagy munkát végzett a szocialista demok­rácia fejlesztése, a szocialista törvényesség szilárd biztosíté­kai megteremtésének az ér­dekében. Jelentős szerepet játszott ebben az SZKP XX. kongresszusa, amely fontos határozatokat fogadott el a lenini normák és elvek tánto­ríthatatlan és következetes érvényesítésére életünk min­den területén. Tovább erősödnek a dolgo­zók küldötteinek szovjetjei, amelyek társadalmunk politi­kai alapját jelentik. A szov­jetek küldöttei és a munká­jukban napról napra segítsé­get nyújtó aktívahálózat ma már több mint 25 millió szov­jet állampolgárt számlál, va­gyis az ország egész kereső­képes lakosságának csaknem egynegyedét. A szovjetek munkájában közvetlen formá­ban kifejezésre jut a népha­talom, az, hogy a nép irányít­ja a társadalom és az állam ügyeit. A tömegek bevonását a tár­sadalmi ügyek különböző for­májú irányításába aktívan se­gítik a több mint 80 millió dolgozót tömörítő szakszerve­zetek. A párt vezetésével a szakszervezetek a gyakorlat­ban is megmutatják, hogy a gazdálkodás és az igazgatás iskolái, a kommunizmus is­kolái. A soraiban 23 millió fiatalt egyesítő lenini Komszomol ak­tív segítséget nyújt a párt­nak a fiatalok kommunista nevelésében, bevonja az ifjú­ságot a kummunista építés , konkrét feladatainak a meg­oldásába. ge erősítésének szilárd alap­jait Országunk szocialista átala­kulása elképzelhetetlen lett volna, ha a párt október első napjaitól kezdve nem látott volna hozzá minden energiá­jával és céltudatosságával a kulturális forradalom megva­lósításához. „Tanulni, tanulni és tanul­ni!” — erre hívott fel Lenin. A feszített munkanap után a munkások és parasztok mil­liói tanultak írni, olvasni. Nem véletlenül nevezzük forradalomnak azt a folyama­tot, amely arra hivatott, hogy a kultúrát az egész nép szá­mára hozzáférhetővé tegye. A világot ma meglepik a Szovjetunió tudományos és kulturális sikerei. Nos, e si­kerek alapjait még akkor fek­tették le, amikor a szovjetek országában megkezdődött az iskolák és könyvtárak, mun­kásfakultások és technikumok, felsőoktatási intézmények és tudományos intézetek sűrű há­lózatának létrehozása. A szocialista forradalom nyitotta meg az utat a nem­zetiségi kérdés megoldásához. Október teljes felszabadulást hozott az országot benépesítő valamennyi nemzetiségnek. A párt már az 1939-ben megtartott XVIII. kongresszu­sán megkezdte a következő szakaszhoz, a kommunizmus építéséhez való átmenet első körvonalainak a felvázolását. Mielőtt azonban e szakasz feladatait megvalósítottuk volna, országunknak és né­pünknek történelme legna­gyobb megpróbáltatását kel­lett átélnie. Nekünk nem volt szüksé­günk háborúra. A szovjet kormány mindent elkövetett, hogy megakadályozza a há­ború kitörését. Ez azonban nem sikerült. 1941-ben a fa­siszta Németország hitszegő támadása megszakította a szovjet nép békés munká­ját. A háború éveiben teljes erejével kifejezésre jutott a kommunista párt irányító sze­repe. A párt vezetésével ko- vácsolódott ki a győzelem. Négy esztendőn át tartott a példátlan népi hőstett. Hosz- szú és nehéz megpróbáltatá­sokon át — amilyenek még senkinek sem jutottak osz­tályrészül —, hallatlan mé­retű ütközetek tüzén és kion­tott véren keresztül jutott el nagy győzelméig a szovjet nép. kommunista pártjának vezetése alatt e nép meg­védte október vívmányait, szétzúzta az agresszorokat és megtisztította földiét a hódí­tóktól, Megsemmisítette a fa­sizmust, az imperializmusnak e legszörnyűbb szüleményét. E hősi eposzból semmit sem felejtettünk el. Emlékszünk arra, amivel Lengyelország, Jugoszlávia, Anglia, Francia- ország, Csehszlovákia, az Egyesült Államok és a Hitler- ellenes koalíció más tagorszá­gainak népei hozzájárultak a közös ellenség felett aratott győzelemhez. Emlékszünk az ellenség által megszállt orszá­gokban működő ellenállási mozgalmak harcosainak hősi­ességére és vitézségére. Tiszte­lettel adózunk a nyugati szö­vetséges országok ama veze­tő képviselőinek, akik a tár­sadalmi rendszer különböző­sége ellenére a Szovjetunió­val való együttműködés útjá­ra léptek az agresszor elleni harcban. A hitlerista Németország és szövetségeseinek szétzúzása Európában és Ázsiában, amelyben hazánk a döntő szerepet játszotta, világtörté­nelmi jelentőségű volt: sok nép és ország előtt megnyitot­ta a szabadsághoz, a függet­lenséghez és a társadalmi ha­ladáshoz vezető utat. Azok a veszteségek és pusztítások, amiket nekünk a háború okozott, semmivel sem hasonlíthatók össze. De semmi sem törhette le a szov­jet ember akaratát, a szocia­lizmus győzelmes előretörését. Az utóbbi években gyors ütemben fejlődött iparunk. Az idén a népgazdaságnak ez az ága 73-szor annyi termé­ket ad, mint 1913-ban. Az el­múlt ötven év alatt a mező- gazdaság termelése csaknem szágunk védelmi képességér nek további növelését, a szo­cializmus állásainak erősítését a világ küzdőterén. A szovjet nép érdekei, a kommunizmus építésének ér­dekei megkövetelik, hogy ne csak hatalmas iparunk, ha­nem magasan fejlett mező- gazdasági termelésünk is le­gyen, amely teljes mérték­ben fedezni tudja a lakosság szükségletét. Elsőrendű jelentőséget tu­lajdonítunk a hosszú lejára­tú talajjavítási program tel­jesítésének, a földterületek megjavításának, a kémiai módszerek alkalmazásának, a földművelési kultúra fellendí­tésének. Azt akarjuk, hogy a munka termelékenysége, a gépi felszereltség, a tudomá­nyos vívmányók: felhasználása szempontjából a mezőgazda­ság egyvonalba kerüljön a szocialista iparral. Az emberiség a tudományos : és műszaki forradalom korá­ba lépett. A szovjet haza i büszke tudósainak nagyszerű vívmányaira. A fizika és a kémia nagy sikerei újabb energiaforrásokat tárnak fel, új anyagok létrehozását te­szik lehetővé. A tudomány a szó valódi értelmében közvet­len termelő erővé válik. Ez a szerepe a jövőben még to­vább növekszik. A szocializmus az emberi lángelme legélenjáróbb, leg­haladóbb vívmányaira tá­maszkodva fejlődik. Jövőnket a tudománnyal kötjük össze. Meggyőződésünk, hogy tudó­saink, a szovjet tudomány, a haladás legelső vonalaiban lesznek! Joggal beszélünk sikereink­ről, de látjuk, hogy vannak megoldatlan kérdéseink is. Tudjuk, hogy nem minden szovjet ember, nem minden család él úgy, ahogyan szeret­nénk. Ezért a párt egész te­vékenységében, minden tervé­ben különös figyelmet fordít a nép jólétének emelésére. A nemzeti jövedelem növe­kedésének arányában emel­kedik majd tovább a dolgozók munkabére, növekszik a fo­gyasztási cikkek termelése. Elvtársak! A marxisták mindig abból indultak ki, hogy a társadalmi haladás alapja a társadalmi termelés fejlesztése. Ez azonban egyál­talán nem jelenti azt, hogy háttérbe lehet szorítani más fontos társadalmi és politikai problémák megoldását. A kommunista építés minden oldala szorosan összefügg egymással. Ismeretes, hogy a társadalmi és politikai felada­tok megoldása a gazdasági eredményektől függ. Másfe­lől a gazdasági fejlődést sok­ban meghatározza, milyen si­keresen oldjuk meg a társa­dalmi és politikai feladatokat. A társadalmi viszonyok töké­letesítése a szocialista demok­rácia és államiság fejesztése, az ideológiai nevelőmunka el­sőrendű fontosságú. A jelenlegi szakaszban fo­lyamatban van a munkásosz­tály, a kolhozparasztság és az értelmiség közötti lényeges Elvtársak! A szovjet embe­rek számára az elért eredmé­nyek nemcsak a végzett mun­kát mérik. Ugyanakkor olyan határvonalat is jelentenek, amelynek magaslatáról a jö­vőbe tekintünk, meghatároz­zuk feladatainkat és perspek­tíváinkat. Ma nemcsak méreteik, ha­nem jellegük tekintetében is új feladatok állnak előttünk. Arról van szó, hogy a lehe­tő legteljesebb mértékben ki kell használnunk a fejlett szocialista társadalom által nyújtott lehetőségeket. A szovjet nép részéről a kommunizmus győzelméért vívott küzdelem fő színtere a gazdasági élet, a kommuniz­mus anyagi, és műszaki bá­zisának a megteremtése. A szovjet társadalom előrehala­dásának üteme, a két világ- rendszer versenyének menete, és a világ forradalmi folya­matának a fejlődéséhez való hozzájárulásunk egyaránt döntő mértékben attól függ, hogyan fejlesztjük népgazda­ságunkat. Sikeres előrehaladásunk fontos feltétele: a társadalmi termelés kiegyensúlyozottsága, olyan arányok és ütem beve­zetése, amelyek a leginkább megfelelnek, mind a termelés, mind a fogyasztás szükségle­teinek. Mi ezután is a nehézipar fejlesztésére fordítjuk elsősor­ban figyelmünket. Ugyanak­kor gyorsított ütemben fog fejlődni a mezőgazdaság, va­lamint a közszükségleti cik­keket előállító iparágak, a szolgáltatások. Az élet fontos feladatokat vetett fel a gazdasági mód­szerek, a gazdasági irányítás tökéletesítésének, a termeié- j si rendszer és a gazdasági ] ösztönzés javításának terüle- 1 tén. E feladatok megoldása • céljából a párt és a kormány ( megkezdte egy széles körű : gazdasági reform megvalósítá- ■ sát. Ennek fő célja az, hogy fokozzuk a társadalmi terme- ; lés eredményességét, biztosít­suk a munka termelékenysé­gének további növekedését. Mire van szükség ehhez a jelenlegi viszonyok között? Elsősorban jobban ki kell használni a gazdasági ösz­tönzőket, ügyesen meg kell teremteni a harmóniát a terv, a központi irányítás és az ipari vállalatok, szovhozok, kolhozok dolgozóinak kezde­ményezései között. Az első eredmények máris azt mutatják, hogy helyes úton járunk. Az elmúlt há­rom év alatt az ipari és a mezőgazdasági termelés növe­kedésének üteme észrevehe­tően meggyorsult. A népgazda­sági ágak munkája kifizető­dőbbé vált. Mindez lehetővé tette új intézkedések megva­lósítását a nép jólétének eme­lésére. Megvan mindenünk, ami szükséges ahhoz, hogy világ- viszonylatban a leghatalma­sabb iparunk legyen. Társa­dalmi rendszerünk lehetővé teszi a tervgazdálkodás min­den előnyének kihasználását. A szovjet ipar újabb fellen­dülése lehetővé teszi nagy or-

Next

/
Oldalképek
Tartalom