Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-26 / 280. szám

ÉVSZŰKÖK E#y harminc évvel ezelőtti felkér én Párizsban én egy mai—Nyírbátorban Beszélgetés Molnár István koreográfus, érdemes művésszel Molnár Istvánt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét kérte fel a nyír­bátori zenei napok rende­ző bizottsága, hogy a követ­kező alkalom reprezentatív programjaként készítse el a nyírbátori „Szentvér utca legendája” koreográfiáját. A művész a felkérést elfo­gadta, s majd együttesével az Állami Budapest Tánc- együttessel itt mutatják be először, s azt követően min­den évben a Báthoriak ko­rát megjelenítő táncjátékot A legenda és a „báfatáncoltató“ — A nyírbátori felkérés után azonnal hozzáláttam az anyaggyűjtéshez. Több napot eltöltöttem ebben a községben, s a szinopszist már elkészítettem. A kore­ográfiái munka most hóna­pokat igényel, az együttes betanítása pedig egy évet. A betanítást előrelátható­lag a jövő év szentemberé­ben kezdem, előtte alapos Stílustanulmányokat kell folytatnunk. Az együttesnek nem ez az első szabolcsi témájú tánca. Molnár István tizennyolc- húszéves néprajzi gyűjtő­munkája során hónapokat töltött megyénkben is. Töb­bek között itt fogant a „Bábtánccttató” ihlete is, melynek színhelye Nagykál­ló. — A „Bábtáncoltató”, az ököritói fergeteges, a nyír­vasvári botoló valóban mind innen származnak, de eze­ket a táncokat az együttes­sel kivittük szűkebb hazá­jából az ország és a világ színpadaira. Érdemes meg­jegyezni, hogy a „Bábtán-. coltató”-t, amelyet már sok helyütt bemutattak, itt Sza- bolcs-Szatmárban, tehát Nagykállóban sem volt mó­dunk még előadni. Vállaljuk a betanítást A nyírbátori legenda be­mutatását azonban exklu­zívnak tervezik: ezt a tánc­drámát csak itt és csak a zenei napok alkalmából lát­hatják majd az érdeklődők. — Először 1969-ben ad­juk elő a „Szentvér utca legendáját”, s már ezen a premieren szeretnénk hely­beli szereplőket is bevonni a munkánkba. A későbbiek során fokozatosan átadnánk e táncot a nyírbátoriaknak. Vállaljuk a betanítást. A koreográfus és együtte­se az első bemutatóig, s azt követően is gyakori vendége lesz a kultúrális rendez­vény-hagyomány megterem­tésén dolgozó szabolcsi köz­ségnek. Az eredeti történel­mi színhely lesz e művészi munka egyik fontos „műhe­lye”. Molnár István művészete Párizsból indult. Harminc évvel ezelőtt arra kérték az ott élő művészt, hogy csi­náljon egy igazi magyar es­tet. „Mi is az, hogy ma­gyar”? — gondolkodott az ifjú táncos, s a választ itt­hon találta meg: hazajött, s ismerkedni kezdett hazája táncaival, zenéjével. A 3200 magyar faluból háromezrei járt be két évtized alatt. A szabolcsi falvak mindegyi­két ismeri: avatott szakértő­je a szabolcsi, szatmári, be­regi táncoknak. — Nehéz volt a gyűjtő­munkám során az alanyo­kat táncra fogni, de mire ideértem Szabolcsba, már rutinosan gyűjtöttem. Milyenek a mi táncaink? A mai táncművészet je­lentős alapját képezik a szabolcs-szatmári népi tán­cok. Mi jellemző leginkább megyénk táncaira? — Itt a verbunk dominói. A táncok a férfiaktól ke­mény, katonás táncmodort, a lányoktól pedig a férfi­akéval egyenlő erőt kíván­nak. A szabolcsi, szatmári táncok hallatlan elevensé­gükkel Magyarország összes táncai közül a leglendülete­sebbek. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja együtte­sünk műsora is: mindkét műsorfélidó végét szabolcsi tánc zárja, a tyukodi és az ököritói tánc. A peremvidé­kek népi tánc művészete mindig kölcsönhatást mutat, így a szatmári táncoKoan az erdélyi és az ukrán tán­cok kölcsönhatásait, s az ottaniakban a szatmári Ha­tást lehet felfedezni. Szilágyi Szanolc* Tamás Menyhért: Görögország Bár nem látom köveid káprázatát, kisebesedett, konok tested, mint dőlnek hanyatt rajtad ájult ciprusfók, mint vörösük a sírástól éjszakáid szeme, ütődnek szikláidhoz a meggyötört emberarcok, mint hal meg mindennap vállaidon a virradat, fuldoklik homlokodon a sárral bekent értelem, vérzik melled a könyörületet nem ismerő fegyverektől retteg Iszonyú szakadékaid felett az ég. ... Nem láttalak, aggódó képzeletem visz hozzád, egyesít partjaid nyugtalanságával, hol kötözött lábbal is szirtakit lejt fiad, Zorba; kötözött lábbal is tánc a tánc, homokba zuhant tündöklés az önkívület. kötözött lábbal is tánc a tánc — kíséretül a mélység ritmusát zúgja a tenger és «zabiricígíból megtért hullámaival mossa sebeidet. Nyíregyházi bábosok a tv-ben A közelmúlt területi báb- fesztiválon a nyíregyházi VI. általános iskola bábosai Szabolcs, Borsod és Hajdú megye résztvevői között a legjobbaknak bizonyullak, így érdemelték ki azt, hogy a Magyar Televízió meghívta a 10 fős együttest az orszá­gos bemutatóra, ahol rész­ben felvételről, részben egyenes adásban adhatnak számot tudásukról. A felvé­telek a napokban zajlottak le. Most a nyilvános adásra készülnek, amit december I6-án sugároz a tv A cso­portos bemutatón kívül fel­lép majd Szarvad! Katgün VIII. osztályos tanuló 's, akinek rendkívüli bábn^ ké­pességei felkeltették a tv szakembereinek figyelmét A kislány két báb szerepét egvedül iátssza. Visszatéré­sük után házán eg-'sz es*ét betöltő műsorral lép­nek közönség elé. Vaszary János 100 esztendeje, 1867. no­vember 30-án született a modern magyar festőműve­szet érdekes, nyugtalan mes. tere, Vaszary János. 1939- ben hunyt el, és életének 7 évtizede alatt nemcsak az európai művészettörténet élt át addig soha nem tapasz­talt, gyors és ellentmondó stilusváltozásokat; ezek a változások mind maradandó, művészettörténeti értékű nyomokat hagytak Va­szary életművében is. Értelmiségi csalódból származott. Budapesten, Münchenben és Párizsban folytatott művészeti tanulmá­nyokat; járt Itáliában, Spa­nyolországban. Kora min­den új stíluseszményére ér­zékeny, minden szellemi új­donságért lelkesedő volt, s legalább hétszer változó al­kotói korszakban mindig je­lentősei — olykor kiválót — alkotott. Fiatal művészként a fi­nom naturalizmusnak neve­zett stílus indította útjára, s a természethez erősen kö­tődő ábrázolásmódot „tejben oldott” lágy színekkel egye­sítő századvégi irányzatban már olyan remekművei szü­lettek, mipt a mai nézőt is megdöbbentő fiatalkori Ön­arcképe 1887-ből. Ezzel már­is magáévá tette az irány­zatot, hogy azután rögtön újabbal találkozzék, a szá­zadforduló szecessziónak ne­vezett törekvésével, amely­nek erényei érett asszony- portréjának eleven vörösei, nagy feketéi, e stílusban komponált falkárpftjai mu­tatják, míg Aranykor című — A Taormlnal göröe «típMz. (MTI foto — Szebellédy Géza felvétele) festménye bizonyítja talán y legjobban a szecesszió való­ságtól menekülő sejtelme: misztikumát. És közvetlenül ezután születtek életművének leg­keményebb, a realitásokhoz legjobban kötődő kompozíci­ói. Életkapcsolata ekkor — századunk legelső évei ezek stílusában és társadalmi szándékában egyaránt meg­nyilvánul. A nemrég még elvágyódó Vaszary a leg­pontosabb festői aprólékos­sággal festi az egyik legége­tőbb társadalmi jelenséget, a parasztság elesettségét, sú­lyos életét. Szolgalegényt áb­rázolt és fáradt erős Részes aratókat, ünneplő paraszt­asszonyokat és pihenő bú­csúsokat. Száraz, szinte ke­gyetlen előadásmódja elő­ször a népviselet-ábrázolá­sokban oldódik, vidámodik, hogy hamarosan lobogóan erős színekkel, nyugtalan formákkal teremtsen ismét újabb, kötetlen Vaszary kor­szakot. Ez a könnyed, ma­gával ragadó színesség ural­ja majd életének utolsó, években és képekben legter­jedelmesebb szakaszát, ezt idézi Taormina című képé­nek reprodukciója is —, ad­dig azonban még több új szándék keríti hatalmába hosszab-rövidebb ideig. Az első világháború előtt a festőt még mindig a fiata­lok között emlegetik, ami­kor immár 5—6. pálfordu- lásával gazdagítja a magyar művészetet. Valóban gazda­gítja, mert mind az erő­sen megkomponált, új mér­tani rend szerint igazodó szobabelsői, mind fegyelme­zett csoportkompozíciói — 1910. körül szigorú, kötött komponálással váltotta az eddigi oldott festőiséget — a korabeli piktúra legjobb alkotásai közé tartoznak. Akárcsak világháború szül­te művei, frontoktól, szenve­dő és elégedetlen katonák­ról. hadifoglyokról készített vásznai’ amelyek ugyancsak keményebb hangon beszél­nek a tragikus világégésről. Nemcsak sokat átélő fes­tő, tanárként is példamutató mester volt. Évtizedeken ke­resztül a Képzőművészeti Főiskola tanára, s ezekben a legreakciósabb 20—30-as években a leghaladóbb pro­fesszornak tartják. Életének utolsó 30 évét a nyugtalan színesség uralja. Nagyvilági témákat ‘est most. parkokat és pihenőket, tengert és fürdőzőket, vá­lasztékos eleganciával. ki­tűnő tehetséggel és utánoz­hatatlan Ízléssel. S ha ekkor nem is ásott már oly mély igazságrétegekbe, mint haj­danán. kitűnő kénekkel '9- jezte be változatos életmű­vét. amelyre lelkesen em­lékszik az utókor most. szá­zadik születésnapján. R. Gy. Munkásarc Soltész Albert rajz H. Montarler rajz

Next

/
Oldalképek
Tartalom