Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-03 / 260. szám

Felavatták a Kremlben a Lenin emlékművet Isten áldásával indultak bombázni... Hanoi beszélgetés egy amerikai pilótával MOSZKVA A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége rati­fikálta a Szovjetunió és Magyarország között kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtá­si egyezményt. A szerződést — mint ismeretes — 1967. szeptember 7-én a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség budapesti látogatása alkal­mával írták alá. SAIGON Amerikai katonai jelen­tések beismerik, hogy csü­törtökön hajnalban szabad­ságharcos egységek heves harcok után bevonultak Dai Loc városkába vagy 580 ki­lométerrel északkeletre Sai­gontól. A katonai szóvivő hangsúlyozta, hogy a felsza­badító hadsereg egységei először, elfoglalták a város­ka felé vezető egyik hidat, majd kétoldal felől vonul­tak be Dai Locba. Innen azután aknavetőkkel lőtték a kormánycsapatok közelben lévő főhadiszállását és ugyanakkor támadást intéz­tek egy amerikai tengerész- gyalogos állás, valamint egy másik, kormánycsapatok ál­tal védett magaslat ellen. KUALA LUMPUR Humphrey amerikai alel- nök látogatása miatt csü­törtökön tüntetésekre került sor Malaysiában. Penang városában a rendőrség könnygázbombákkal oszlat­ta szét a tüntetőket. KINSHASA Portugál-Angola területé­ről idegen nemzetiségű zsol­dosok lépték át a kongói ha­tárt és járműveket zsákmá­nyolva Kolwezi bányaváros felé nyomulnak előre. Bom- boko kongói külügyminisz­ter csütörtöki rádiónyilatko­zatában kijelentette: ha a töredékes hírek az újabb agresszióról megfelelnek a valóságnak, kormánya újabb panaszt tesz a Bizton­sági Tanácsnál. WASHINGTON Husszein jordániai király csütörtökön az Egyesült Ál­lamokba érkezett Az ural­kodó tárgyalásokat folytat az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében és előadásokat tart amerikai egyetemeken. Husszein a jövő hét elején találkozik Johnson elnök­kel, hogy a közel-keleti hely­zetről tárgyaljon vele. GENF Genfben csütörtökön újabb ülést tartott a lesze­relési értekezlet. A tanács­kozás napirendjén az atom- sorompó-egyezmény terve­zete szerepelt. Regény 38. — Hol volt a szemetek? A pulzusa hirtelen zuhant, tehát valami bolygóidegtől az izgalom... Te bizonyára már siettél volna haza Per­sze dolgod van. Lekésnél. De mi köze ehhez a beteg­nek? Ti pedig az ajkatokat pingáltátok, elégedetten, hogy minden jól ment, bi­zonyára diskuráltatok is! Igazságtalanság. Mind­nyájan diskuráltunk. Én meg aztán ott fenn ültem, elmélkedtem a „felsőbb” el­veken, olvastam azokat az ostoba jegyzeteket. Mit tud­ta ő, mikor ideadta... Ha én itt vagyok, nem hagyom... Biztos ez? Nem biztos... Egy kis atropint kellett volna beadnunk, hogy csök­kentsük a bolygóideg in­gerlékenységét. így képze­lem.. De lehet, hogy min­den bonyolultabb... Ördögi­en bonyolult gépezet az em­ber, és milyen tehetetlenek vagyunk vele! Hiszen már ma is sokkal többre lehet­nénk. A technika igénybe­vételével... No jó, erről majd később. Most — több nyá­Moszkva (MTI) A moszkvai Kremlben csütörtökön délután, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulójával kap­csolatban ünnepélyes ese­ményre került sor: felavat­ták a Lenin emlékművet. Az emlékmű leleplezési ün­nepségén ott volt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnöke, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksé­gének elnöke, valamint az SZKP és a szovjet kor­mány más vezetői. A nagygyűlésen részt vet­tek a szocialista országok Moszkvában tartózkodó kül­döttségei, így a Kádár Já­nos vezette magyar párt- és kormányküldöttség, vala­mint a kapitalista országok kommunista és munkás­pártjainak delegációi, to­vábbá az afrikai és arab ál­lamoknak az ünnepre Moszkvába érkezett képvi­selői. Leninnek a szürke grá­nit talapzatán ülő, három és fél méteres bronzalakját a Moszkva folyó magasan jasságot. ök bizonyára azt gondolják: „Hogy a fészkes fene enné meg ezt az egész klinikát! Az ember úgy dol­gozik, mint az állat, meg a lelkét is kiadja, és... csak szidást hall.” Nyájasabban. Jó gyerekek ezek. Egy fok­kal lejjebb: — Mit gondolsz, sokáig állt a szíve? # Gyima készséges. — Nem tudom, de azt hiszem, igen keveset. Tán egy-két másodpercig. Lenya: — A szembogara mind­járt összeszűkült, mihelyt Gyima masszírozni kezdte. — Mérjék meg az összes mutatószámokat. Vegyenek vért analízisre. Okszana, mi van? Mereven figyeli az er­nyőt. Nagyon oda van. Vö­rös. Számol. — Semmi különös. De... Percenként száznegyven. — Az adrenalintól. Ez el­múlik. Eltelik vagy két perc... Megmérik. Jelentik: kielégí­tő. Nem örülök különöskép­pen. Persze az a jő, hogy fekvő partján, a Kreml Ivanovszkij terén helyezték el. A Kreml Lenin-emlék- művét Leonyid Brezsnyev leplezte le. Az SZKP KB főtitkára beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta: Le­nin önmagában egyesítette Marx és Engels forradalmi felfedezéseinek minden gazdaságát. Továbbfejlesz­tette eszméinket s kidolgoz­ta a forradalom és az új társadalom építésének alap­elveit. Elméjének bátorsága új horizontokat nyitott az emberiség előtt. A marxizmus—leninizmus eszméi október eszméi — hangoztatta Brezsnyev, — megvilágítják az egész földkerekség dolgozóinak a feszabaduláshoz vezető útját. Lenin eszméi hatal­mas áradatként terjednek szerte a világon — hang­súlyozta Leonyid Brezsnyev, aki Lenin eszméinek és a kommunizmusnak éltetésé­vel fejezte be nagy hatású beszédét * Az Októberi Forradalom 50. évfordulójának előesté­jén Moszkvában még két Lenin-emlékművet avattak fel. él. Egyelőre él. Ámde, elő­ször is. nem tudom, mennyi ideig állt a szíve. A jelen­téseknek csak félig hiszek. Nem hazudnak, csak nehéz felmérniük És mindegyik szeretne mindent jobbnak látni. Saját magáért. Ha a szív öt percnél to­vább áll, akkor az agyké­reg elhal. És hát mit ér Szasa agykéreg nélkül? Sőt hibás kéreggel? Megjegy­zem, ez ritka eset. En egy­szer sem láttam még De az értelem megváltozik. Fájdalmas. Másodszor. Igen kevés be­tegünk élte eddig túl a szíve megállását. Majdnem mindegyiknél sikerült újra elindítani, de csak rövid időre Azután megállt má­sodszor, harmadszor is. És örökre. Ez a billentyű jól tart, a megállás reflex jel­legű volt, nem a szívizom gyengeségéből eredt. Kevés a remény. De remény. — Felnyílt a szeme! Ennek mindenki örül, de lelkesedést már nem kelt. Túl nagy a veszély. Csal: Gyima ásít elégedetten. Le­het, hogy hibát követettel, de most mindenki látja, Josep Crecco, az ameri­kai hadsereg volt pilótája jelenleg a Vietnami De­mokratikus Köztársaság foglya. Gépét a légelhárí­tás egységei lőtték le. Az amerikai hadseregben az FR 83481-es sorszámot visel­te. Most sötét és világos- barna csíkos rabruhában ül velünk szemben Hanoi egyik épületének tágas szobájá­ban. Az első pillanatban idegesen babrálja fekete papucsát, de később fel­oldódik a bemutatkozás pil­lanatait uraló feszültség. — Hány éve szolgál a hadseregben? — Három éye — vála­szolja. Azelőtt mint gé­pészmérnök dolgoztam szü­lővárosomban a New Jersey állambeli East Orange-ben. — önként jelentkezett szolgálatra? — Igen uraim, önként. S mint főhadnagy kerültem Dél-Vietnamba. — Azóta hány bevetése volt? — Dél-Vietnamban 18, Északon három. — Ekkor lőtték le? — Igen. — Hogyan történt? — Egy pillanatra elgon­dolkodik. Próbálja össze­szedni annak a percnek minden részletét. — Phuc Yon községtől öt mérföldnyire lehettem — mondja és elkomorul az arca — amikor borzalmas robbanást hallottam és a gépem megrázkódott. A pi­lótafülkében füst keletke­zett. Gépem lángokban állt és irányíthatatlanná vált. Nem volt más megoldásom, ki kellett ugranom. — Véleménye szerint mivel lőtték le gépét? — Biztosan nem tudom, de valószínű rakétává.!. — Milyen parancsot ka­pott, amikor erre a beve­tésre indult? — A dél-vietnami Da- Nang-i támaszpontról száll­tam fel. Az eligazító tiszt adta ki az utasítást. Meg­adta a szélességi és hosszú­sági fokokat, valamint a bombázandó célpont termé­szetét. — Mi volt a megjelölt célpont? — Egy olajraktár. — És bombázta ezt, az eligazító tiszt által olaj rak­tárnak nevezett célpontot? — Nem, lelőttek mielőtt elértem volna. — Milyen érzéssel repült be a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság légi terébe? — Mint máskor. Úgy gondoltam gyorsan elérjük a térkép szerinti célpontot, ledobjuk bombáinkat és hogy helyrehozta Majdnem helyrehozta. És valóban ő vette észre, ínég idejében, hogy a szív megállt. Ellenőrző készülékeket kellene beállítani, nehogy az emberek figyelmén múljék az élet. És miféle figyelem­re számíthatunk, amikor Gyimka hét órája dolgozik ilyen feszültségben? Külföl­dön már vannak ilyen ké­szülékek, nálunk még nem készítik. Bosszantó... Megint csak a halál. Hi­szen tudom: kevés a re­mény. A szív azonban jól működik, látni, amint re­meg a melle. De nem, nem kell vigasztalnom magam Ez az adrenalin hatása. Ke­vés az esély. No és mi lesz azután? Lefekszem a pamlagra, iszom egy pohárkával és majd száraz könnyekkel fo­gom elsiratni ? Meddig megy ez? Hová menjek? Hová? Ha itthagyom az egészet, akkor sem leszek boldog. Hisz ez azt jelentené, hogy meghát­ráltam. Igazán nem tulaj­donságom az álszerénység, de hogy a fenébe szökjem el mindettől, ezektől az em­berektől. akik így néznek rám? A sebészet helyett semmit sem tudok nekik felajánlani Nem abban a korban vagyok és a fejem is gyenge. Nem vagyok Sza­sa. És Szasa sem lesz már! Furcsa. Emberek és köny­vek oltották belém ezeket a visszarepülünk. Természe­tesen az is feladatunk volt, hogy manőverezések­kel elkerüljük a légelhárítás tüzét. — Mi a véleménye a VDK légvédelméről? — A VDK légelháritása egyre erősebb. Igen sűrű a tűzhálózat. — A támaszponton lévő többi pilótának is ez a vé­leménye? — Igen. Minden pilóta tisztában van azzal, hogy a vietnamiak légvédelme — különösen az utóbbi idő­ben — erőssé vált. Egyre kockázatosabb nekünk re­pülni. Elhallgat. Magyar ciga­rettával kínáljuk. Rágyújt. Majd tölt az asztalán lévő sörből. — Mister Crecco — tör­jük meg a csendet. — Amióta fogoly, volt-e al­kalma megnézni azokat a pusztításokat, amelyeket önök okoztak a vietnami népnek? — Itt-tartózkodásom óta láttam számtalan képet, több filmet, amelyek bom­bázásaink hatását mutat­ták. Szomorúan vettem tudomásul, mi történik itt Észak-Vietnamban. A fo­golytáborban imádkoztam is érte, hogy a vietnami népnek ne kelljen ilyen szenvedéseket elviselni. — Az országban láttuk a lebombázott falvakat, is­kolákat, kórházakat. S lát­tuk azokat az ártatlan em­bereket, akiket önök öltek viselkedési programokat, a társadalmi kötelezettség modelljeit, és lám, annyira gyökeret vertek bennem, hogy természetemmé vál­tak, mint az ösztönök Ezek­től nem futhatok meg El­hiszem Szásának, hogy mind­ez merő mechanika, de ez az én számomra lelki fáj­dalom, könny. Nem vagyok hős. Félek a testi fájdalomtól. A halál­tól nem, de a fájdalomtól félek. Fitogtatod magad, ko­mám? Nem, nem fitogtatom magam. Szasa él. most törjük azon a fejünket, hogyan tartsuk életben. Minden áron. Lázas sietséggel veszem sorra a lehetőségeket. Mint­ha gép volnék, csak persze sokkal rosszabbul. A boly- góidegizgalmat már lecsilla­pította az adrenalin A szív­összehúzódásokat kell erő­síteni. — Adjatok be neki digi­tálist. Azután ellenőrizzétek az összes mutatószámokat. A lányok sietnek. Min­den gyorsan és pontosan működik Jólesik nézni ezt a jó munkát. Valóban jó? Ha mindez korábban jutott I volna eszükbe! És abban bizonyos vagy-e, hogy ne­ked eszedbe jutott volna? Szó sincs róla. De az bizo­nyos, hogy az én „modell­alkotó berendezésem” jobb. Váljék egészségemre! (Folytatjuk) vagy sebesítettek meg. Ml erről a véleménye? — Nekünk mindig azt mondták, hogy katonai ob­jektumokat kell megsemmi­síteni. Uraim én sohasem bombáztam polgári szemé­lyeket. Semmi szin alatt. — És honfitársai? A töb­bi amerikai pilóta? — Nem tudom. — A mai napon ötször volt légiriadó Hanoiban. Csupán katonai célpontokat szándékoztak bombázni ? ■ — Kérem, én most fo­goly vagyok. Nem ismerem az amerikai hadvezetés je­lenlegi terveit. — Nemrégiben a VDK fővárosának egyik gyógy­szertára előtt várakozó em­bereket az önök gépei raké­tával lőtték. Huszonhaton haltak meg. A gyógyszer- tárt is a katonai objektu­mok közé sorolják? — Nem kérem, azt tu­domásom szerint nem. — Hogyan ítéli meg sa­ját szerepét ebben a had­üzenet nélküli háborúban? — Katona vagyok uraim. Felesküdtem arra, hogy mindenkor védem hazámat. — Itt, sok ezer kilomé­terre az Egvesült Államok­tól? Hiszen azzal tisztában van, hogy a VDK sohasem veszélyeztette az USA biz­tonságát Hát akkor ho­gyan védelmezte itt a ha­zája biztonságát? Idegesen simítja hátra frissen nyírott haját. Majd némi töprengés után meg­szólal: — Hát ez nehéz kérdés. Nagyon nehéz. — Hogyan bántak önnel a vietnamiak, amióta fog­ságba esett? — Jobban, mint ahogy vártam volna. Kapunk ele­gendő élelmet, ruhát, orvo­si kezelést. Van moszkitó- hálónk is — Irhatott-e levelet? — Igen. Már többször is írtam levelet feleségemnek és^ négyéves kislányomnak. Tőlük is kaptam leveleket. — Később, ha véget ér a háború, és magát hazaen­gedik, milyen tervei van­nak? — Pilóta szeretnék ma­radni. Nem katonai. Hanem a polgári légitársaságnál. Esetleg tanítani. És nevelni a gyermekem, hogy jó amerikai és vallásos állam­polgár legyen. — ön vallásos ember, ugye? — Igen. — A támaszpontján Da Nangban voltak misék? — Természetesen uraim. Bevetés előtt mindig meg­áldottak bennünket. Isten áldásával indultunk a pa­rancsot teljesíteni. — Pontosabban fogal­mazva bombázni, pusztíta­ni, gyilkolni. Nehezen akarja megérteni a kiigazított mondat értel­mét. Majd bizonytalanul bólint. Lehörpinti sörét. El­vezetik. A 27 éves jól meg­termett pilóta rövid fejbó- lintással búcsúzik. Nemrégiben még havi 1200 dollárért teljesítette a parancsot. Király Ferentf Gibs Hall cikke a Pravdában Moszkva (TASZSZ) Gus Hall, az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártjá­nak főtitkára a Pravdában közölt cikkében rámutatott, hogy az Októberi Forrada­lom 50. évfordulója korunk nagy és kiemelkedő esemé­nye. amelyet szerte a vilá­gon megünnepelnek. A főtitkár írásában emlé­keztetett arra, hogy a törté­nelemben talán nem volt még olyan esemény, amely­nek ekkora teret szentelt volna a rádió, a sajtó és a televízió az Egyesült Álla­mokban. — Természetesen az ame­rikai sajtó, rádió és televí­zió a Szovjetunió eredmé­nyeinek méltatása mellett, nem mondott le szovjetelle­Cjabb küldöttségek Az Októberi Forradalom 50. évfordulójának ünnepsé­geire csütörtökön megérke­zett Moszkvába az NDK és Kuba párt- és kormánykül­döttsége. Az NDK küldött­ségét Walter 'Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságá­nességéről, hiszen a nagy­tőke érdekeit képviseli — állapította meg Gus Hall. Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának fő­titkára ezután arról ír, hogy az Egyesült Államokban igen aktívan jelentkező kommu- nistaellenesség általában és a szovjetellenesség különö­sen a történelem egyik leg­nagyobb összpontosított ide­ológiai erőfeszítése. Tény azonban, hogy az ideológiai erőfeszítés szüntelenül ve­reséget szenved és ez sok mindenről tanúskodik. Mu­tatja, hogy milyen irány­ban hatnak a történelmet mozgató erők, tanúsítja a szocializmus fölényét. A nö­vekvő osztályöntudatot és azt, hogy az egyszerű em­berek tudnak józanul gon­dolkodni. érkeztek Moszkvába nak első titkára, az NDK államtanácsának elnöke, a kubait Jósé Ramón Macha­do Ventura, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának tagja, egészség- ügyi miniszter vezeti. Nyikolaj Amoszov : Szív és gondolat Fordította: Radó György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom