Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-03 / 260. szám

50 ÉVES A SZOVJETHATALOM ) A forradalom és a Nyíregyházi képeslap. Hammel J. fefr*». „HÚSGYÁR* a Málé§z8Üíai Állami Gazdaságban Álalakílofták a termelési szerkezetet az állattenyésztés érdekében Fél évszázad elég idő ah­hoz, hogy lemérhessük: mit változott a világ attól, hogy a Szovjetunió — van. A világ persze, sok min­den okból és sokfajta ha­tásra változik. De azon, amit a technika, a tudomány, az emberiség tudatosodása az utolsó ötven évben terem­tett, felismerhetjük megkü­lönböztető bélyegét annak, ami a Szovjetunió hatására jött létre, ami azért, és csak azért történhetett így, mert a szocializmus, a kommu­nizmus megvalósításának kí­sérlete valósággá válik A Szovjetunió az egyetlen olyan ország —pontosabban születésétől kezdve a má­sodik világháborúig az egyetlen volt, amely egy eszme jegyében jött létre, egy korszerű, sok tekintet­ben korunk előtt járó, jövő­be mutató, de ötven esz­tendő viharaiban életképes­nek. növekedésre késznek bizonyult eszme jegyében. Az eszme, a kommuniz­mus mindmáig nem való­sult meg teljességében és tökéletességében. Ez termé­szetes. Éppen azért, mert a kommunizmus nem áb­ránd és nem varázslat, csakis reális és csakis em­beri módon, vagyis hosszú küzdelmes úton, győztes és vesztes csatákkal, magasra szárnyalva és megtorpaná­sokkal haladhat felé az em­beriség. De az ötven esz­tendő ahhoz is elég volt, hogy bizonyítva lássuk: ez az az irány, amely felé a történelem, az emberiség halad. Hogy miből látjuk ezt? Abból is perzse, hogy 1917- ben Oroszországban volt egyedül szovjet hatalom, és ma 14 országban épül a szo­cializmus. Ez idő alatt, akár­hogyan nézzük, összezsugo­rodott a Régi, és növeke­dett az Uj. A szocialista or­szágok sorsa nem úgy ala­kult mint ahogy előre, sok­szor telve illúziókkal, az út­törők, s itthon Magyaror­szágon, mi magunk is el­képzeltük. Mégis, ha ötven évvel ezelőtt megkérdezték volna az úttörőket: érde­mes-e mindenüket, energiá­jukat, életüket odaadni azért, hogy megszülessen egy or­szág, amelyre egy világ acsarkodóit, bölcsőjében akarták megfojtani, a fa­sizmust szabadították rá, és az emberiség szabadságá­ért hozott második világhá­ború nagy áldozatára is az­zal feleltek, hogy megindí­tották ellene a hidegháborút — bizonnyal azt felelték volna, hogy érdemes volt. Ha akkor előre látják, hogy a roppant ellenséges nyomás, az óriási problémák súlya alatt el is torzulhat az esz­me, ha előre látják, hogy viszály támad a szocialista országok testvéri közösségén belül, — hogyne mondták volna akkor is, hogy érde­mes volt, hiszen már nem­csak egy ábránd, már nem­csak egy országban valóság, hanem országok sorában, az emberiség egyharmada küzd azért, hogy megvalósuljon a szocializmus. Külön cikkek során, könyvtárra valót írhatnánk arról, hogyan befolyásolta a szocializmus országának lé­te, politikája, harca az em­berek és népek szabadságá­nak ügyét. A Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom idején a világrésznyi Orosz­ország fényes cári udvará­val együtt maga is csak el­maradott gyarmat volt. Ma már alig vannak gyarmatok, bár az imperialista, gyarma­tosító országok ma gazda­gabbak és hatalmasabb esz­közökkel rendelkeznek mint valaha Ma is van neokolo- nializmus, van a világban erőszak, elnyomás és ki­zsákmányolás. De ezzel szemben nemcsak az áll, hogy az emberi szabadság­nak és a békének egy világ­hatalom és szocialista szö­vetségesei az őrzői. A Szov­jetunió és a szocialista or­szágok létének hatását a vi­lágtörténelemre, csak akkor mérhetjük le igazán, ha nemcsak azzal számolunk, amit ezek az országok elér­tek és megcselekedtek, ha­nem azzal is. amit a tőkés hatalmak nem érhettek el, és nem is cselekedhettek meg, ha azt is figyeljük, hogy ami rossz és kárhoza- tos, azért és csak azért nem zúdulhatott az emberiségre, mert van szocialista világ­hatalom. Külön tanulmány tárgya, hogyan változott meg a tő­kés országok gazdasága, tár­sadalmi rendszere a Szov­jetunió létének hatására. Ma már el sem képzelhető, hogy a modern tudomány, a mo­dern termelő erők kihasz­nálhatók legyenek az „egyé­ni vállalkozás” a „szabad piac” hagyományos keretei közt, központi tervezés, ál­lami beavatkozás, az erők nemzetközi méretű összefo­gása nélkül. Akarják, nem akarják a tőkés országok is csak így tudnak ma előre haladni. Minden arról vall, hogy a világban nem lehet többé a régi módon élni, hogy meg kell találni azt az új társadalmi együttélési módot, amelyben békésen és gyümölcsöt hozóan térnek meg korunk roppant ener­giái, amelyekkel az ember felépíthetné a földi paradi­csomot, de amelyekkel meg is semmisítheti önmagát. A Szovjetunió, a kommu­nizmus leglényege, hogy ki­küszöbölje az emberek éle­téből azokat az okokat, ame­lyek viszályt, erőszakot, há­borúkat szőne. A kizsákmá­nyolás, mások elnyomása, terület, hatalom, előjogok féktelen étvággyal, mások rovására megszerzése — so­kan hiszik még ma is, hogy ez az emberi élet megmásít­hatatlan törvénye. Pedig ez nem így van. A háborúk nem isten csapásai, az em­berek szívesebben élnek be­nagyvilág csületesen és tisztán, ha ez­zel jobban járnak, mint em­bertársaik elleni farkasvi­selkedéssel. A Szovjetunió, a szocializmus felépítésén fá­radozva arra törekedett, hogy megszüntesse a hábo­rúk okát. De addig is, amíg az egész világon megvaló­sul a szocializmus, arra tö­rekszik, hogy ne zúduljon a világra atomkatasztrófa. Vannak az életnek, a gaz­daságnak olyan területei, amelyben az Egyesült Álla­mok előbbre van mint a Szovjetunió. Áll ez megfor­dítva is. De ami a legdön­tőbb, azt a Szovjetunió öt­ven esztendő alatt el tudta érni: a világ legerősebb tő­kés hatalmát is képes visz- szarettenteni az atomhábo­rútól. Megérti-e vajon a vi­lág, milyen veszélyben fo­rogna, ha a földkerekség két leghatalmasabb állama kö­zül az egyik nem szocialis­ta ország lenne? Felmérhetetlen mit kö­szönhet az emberiség a Szov­jetuniónak, már eddig is, és bízunk benne, hogy még többet köszönhet majd ez­után. Azt már könnyebben lemérhetjük, mit köszönhe­tünk neki mi, magyarok. Ezt az országot a két világ­háború közt urai szovjet- ellenességre nevelték: 1919 után a fehérterrorral, aztán rágalmazó propagandával és hamis félfasiszta mítoszok terjesztésével, a Don ka­nyarba küldött, a Hitler utolsó csatlósaként elvérzett, félrevezetett magyarok ke­serves sorsával, s aztán még egyszer megpróbálkoz­tak ezzel, nyugati uszítok rágalmazó dajkameséivel: volt idő, amikor azt hallot­tuk a rádióban, hogy a Szovjetunió „Magyarország kizsákmányolásából tartja fenn magát” Vannak gene­rációk, amelyek talán soha sem tudják teljesen kihever­ni ezt a kórt, amit a régi Magyarország urai beléjük oltottak. De az új, felnövek­vő nemzedék és az érett férfikorban járók megtanul­hatták azóta, mit köszönhe­tünk mi, a tízmilliós, ter­mészeti kincsekben szegény, kezdetleges iparral félfeu­dális földműveléssel a sza­badságba lépő magyarok az elmúlt két évtized alatt a 200 milliós, mérhetetlen ter­mészeti kincsekkel rendel­kező, mindenkor elvtársi se­gítségre kész testvéri szom­szédnak, a Szovjetuniónak. Azt köszönhetjük neki. hogy olyan ország, amelynek ön­érdeke az, hogy mi és a vi­lág minden népe elnyomás és kizsákmányolás nélkül, szabadságban és jólét­ben éljen. A Szovjet­uniónak nincsenek gyar­matai, a Szovjetuniónak nincsenek milliárdos profi­tokat hozó külföldi beruhá­zásai, a Szovjetunió törté­nelmi kísérleteket folytat egy új világ, egy új társada­lom felépítésére amelyben megszűnik a háború és a szolgaság oka. Aki ezt akar­ja a saját népe számára, az támogatja ebben a Szovjet­uniót. Patkó Imre Néhány éve még a milli­ós veszteségek gazdaságá­nak tartották a Mátészal­kai Állami Gazdaságot. Most? Az idén 700 ezer forint veszteséget ter­veztek be, s helyet­te három — ha nem több — millió lesz a nye­reség. Hogyan és miért? — erről beszélgettünk Hegymegi Istvánnal, a gaz­daság igazgatójával. Nincs föagronómus — A gazdaságnak 1634 hold szántója van, de nincs főagronómusa, az állatte­nyésztő feladata a szántó is. Ez nemcsak azért van így, hogy ne legyen riva­lizálás a két fő-fő között (mert így azt etetik meg az állatokkal, amit megter­meltek,) hanem azért is, mert a szántó egyetlen funkciója, hogy kiszolgálja az állattenyésztést. (Közbevetve megjegyez­zük, hogy a Mátészalkai Állami Gazdaságban sa­játos termelési szerkezetet alakítottak ki. A gyümöl­csös mellett csupán a ser­tés és juhtenyésztés ma­radt meg, tehát főként hús előállítására készült fel a gazdaság. Emellett nem foglalkoznak olyan nö­vénnyel, amely ebbe nem illik bele, és nem is kifi­zető: például a rossz mi­nőségű lápi burgonyával. Silókukoricára sincs szük­ség, mert fölszámolták a szarvasmarha negatívizá- ló állomást. Ezzel a fő ter­mékeikre összpontosíthat­ják erejüket meg a beru­házásokat.) — így alakult a gazda­ság szerves egésszé. Ami megmaradt, azt aztán in­tenzíven kell termelnünk. Az állattenyésztő vagy megy a Dunántúlra takar­mányért, vagy fokozza a termést. Az idén hét má­zsa műtrágyát adunk a kukorica alá (ha nehezen is de sikerült beszerezni,) s ezzel a jelenlegi jó ter­mést is lehet 7—8 mázsá­val növelni. — Most — a tavalyi 400 helyett — 25 ember töri le a kukoricát. Három év alatt hárommillióért vá­sároltunk gépet, de ezt ezentúl még fokozni kell. Az új nyereségelvonási rend követeli (nem előmoz­dítja, követeli!) majd a gépesítést, mert csak így tudjuk emelni a dolgozók jövedelmét. Ha kevesebb dolgozóra is lesz szükség, de azoknak kvalifikáltab­baknak kell lenniük. — így — a fehérjéken kívül — biztosítani tudjuk az állatok olcsó takarmá­nyát. Ez pedig szükséges a gazdaságos termeléshez. Az idén nyereséges lesz az ál­lattenyésztésünk is, a gaz­daság fennállása óta elő­ször. És ez nemcsak árpoli­tika kérdése, — hanem komplex, összetett ügy, tartási viszonyok, káderek kérdése is. Nekünk nagyon rosszak a tartási körülmé­nyeink, korszerűvé kell tehát tennünk ezeket, csak úgy érhetünk el több nye­reséget. Hűthető, fűthető — Ezért vált szükségessé a sertéstelep rekonstruk­ciója. Tájékozódtunk, s rájöttünk, hogy még Hol­landiában és Dániában is csak kísérleteznek a kor­szerű sertéstartással. Iparo­sítani kell a sertéshúster­melést, azaz: húst állít­sunk elő. És ez nemcsak fogalmazás kérdése. Be­jártuk a fél országot, hogy körülnézzünk. Láttunk sok rosszat, de sok jót is,' es igyekszünk kiszűrni szá­munkra a legmegfelelőb­bet. Milyen tartási körül­ményekre van szükség? Gépesített, hőszigetelt, temperált (tehát hűthető és fűthető) helyiségekre, ezenkívül tisztára, mint ami­lyen egy kórház. — Eddig előírták a re­konstrukciókat a helyi is­meretek hiányában is. Most amit hazahoztunk (s a lá­tottakon kívül nagyon sok szakember véleményét kér­tük ki), abból építünk, ösz- szedugtuk a fejünket, mi­lyen legyen, hogy a lehe­tő leggyorsabban áruvá váljék a leválasztott malac. S hogy ebben mi dönthes- sünk, ahhoz egy olyan be­ruházási rendszer szüksé­ges, amilyet csak az új gazdasági irányítás vezetett be. — Lényegileg kialakult tehát a gazdasági lehetősé­geknek legmegfelelőbb ter­melési szerkezet, s az a vé­leményünk, hogy ilyen szer­kezet kialakítása nélkül nem lehet igazán nyeresé­ges egyetlen üzem sem. Az említettekhez tartozik a szerkezetben — a gyümöl­csös és ezer juh. A növény- termelés és a kertészet há­rom dologban egészíti ki egymást: a gépek kihaszná­lásában, az időszaki mun­kások fogiaikoztatásábso és a szervezésben. A juhokat ázérf tártjuk, mert van más­ra nem használható lege­lőnk, s a zuhogói üzemrész messze esik, nehéz lenne odaszállítani a szerves trá­Tiszaszentmárton, a Tán­csics Tsz irodája. A tele­fonnál L. Szabó Bertalan elnökhelyettes, párttitkár. Budapesttel beszél, nem ez az első szállítmányuk a fővárosnak, de eddig nem volt gépkocsi, most már van, bármilyen megrende­lést ki tudnak elégíteni. — Jó termésünk volt. De elég nagy gond az értéke­sítés — jegyzi meg L. Sza­bó Bertalan, s nem is tud­ja hirtelen milyen minőség­ben válaszoljon a kérdé­sekre, mint elnökhelyettes, vagy mint párttitkár. A tiszaszentmártoni tsz három évvel ezelőtt moz­dult ki a holtpontról. Félre­állították a tagságtól elsza­kadt, rossz vezetési gyakor­latot végző tisztségviselő­ket. Azóta fokozatosan ja­vult a tsz-ben a közszellem, a munkakedv, a gazdálko­dás eredménye. Két éve havi fizetést kapnak a ta­Egy ember két funkcióban gok, a ledolgozott munka­egységek értékének hatvan százalékát, a fennmaradó összeget pedig a zárszám­adáson. Még gyenge tsz- ként tartják számon a Táncsicsot, de már erősen érnek a feltételek, hogy felzárkózzanak a jó tsz-ek közé. Nem könnyű egy Ilyen forrongó, változó, sok prob­lémával küzdő tsz-ben a pártszervezet dolga. L. Sza­bó Bertalan, aki évekig hi­vatásos katonatiszt volt, eleinte türelmetlenül ta­pasztalta a lassú fejlődést. Különösen az emberek gon­dolkodását, az emberi ter­mészet tüskéit látta elkese- rítőnek. Egyéves pártiskolá­ra küldték tavaly, az idén júniusban állt ismét mun­kába. — Bizony a szavak ár­nyalatai is sokat mondanak az embernek. Az övék he­lyett a „miénk” már egv- egy ember változó felfogá­sáról, gondolkodásáról be­szélnek. Nem lennénk jó pártmunkások, ha egyik napról a másikra akarnánk átnevelni a tagokat. Nincs itt baj a munká­val; a tagság kétharmada nő. A közeli Záhony „el­szívja” a férfi munkaerőt, akikre a munkacsúcsoknál lehet számítani. Az apró emberi problémák erőseb­ben jelentkeznek, a bánás­mód, a hang, ahogy a brigádvezetők szót értenek a tagokkal elsőrangú politikai kérdéssé is válik. A nyáron a traktorosoknál az időseb­bek és a fiatalabb traktoro­sok közti ellentétek hátrál­tatták a munkát, de főkép­pen a jó munkakedv kia­lakulását. A párttitkárnak a tsz elnökével is volt eb­ben az ügyben baráti szó­váltása, míg sikerült a fia­talokat „jogaikba" vissza­állítani. A párttitkár fizetsége is szóba kerül, bár nincs olyan hang, hogy a párt­titkár nagy pénzt keres. Az egész falu tudja, hogy L. Szabó Bertalan néhány éve, traktoros beosztásában ezer forinttal többet keresett, mint később, amikor el­nökhelyettes, s párttitkár lett. Azóta a közgyűlés, a vezetőség kiegyenlítette a hátrányos keresetet, most már annyit kap, mint trak­toros korában. Nem a keresetről, a tsz- beli igen fontos feladatok­ról mondja: — A két funkció között olykor az egyiket sem tud­ja az ember tökéletesen ellátni. Az elnökhelyettesi és a párttitkári munkakör is külön embert kívánna. Hisz ma már ott tartunk, van mit osztani, a gazdál­kodásunk jól halad, de még a nevelés, a napi politikai munka csorbát szenved, mert nincs idő rá. Tiszaszentmártonban és más községekben is olyan munka ez, a pártszerveze­teké, melyet nem lehet be­fejezni, pontot tenni utána. Mindennap kezdődik élői­ről, s az egész közösség megérzi, ha fáradnak, vagy fél erővel állnak helyt a küzdők. (PG) gyát. De a tejes- és pecse­nyebárány mind exportra megy... Sok időszaki keli — Egyre intenzivebb gaz­dálkodást folytatunk. Ez szinte megoldhatatlan el­lentmondásként vet fel egy kérdést, éspedig azt, hogy ilyen gazdálkodással egyre kevesebb állandó dolgozó­ra van szükség, viszont a csúcsidőben egyre több idő­szakira. A nehézségeket csökkenteni fogja a hama­rosan felépülő almatároló és hűtő, továbbá a lé- és aszalóüzem (ezekre konk­rét elképzeléseink van­nak, s meg is valósítjuk őket), de meg nem oldhat­ja. A megoldást a követ­kező évek hozhatják majd meg. Kun Istváa

Next

/
Oldalképek
Tartalom