Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-01 / 232. szám

150 éve született

Tompa Mihály

Két nagy születési évfordulót is ünnepel az idén irodalmunk, olvasóközönségünk. Az egyikről, Arany Jánosról, szerte az országban mindenki tud. A másikról azonban, mintha éppen az első méltó megünneplésének gondjában, kissé elfeledkeztünk volna. Pedig Arany nevének említése természetszerűen hozza föl az övét is: Tompa Mihályét, Petőfi halála után Arany legbensőbb barátjáét. Tompa, akárcsak Arany, százötven évvel ezelőtt született, 1817-ben, Rimaszombaton.

Koruk Petőfi és Arany mellé harmadikul, s egyen- rangúként, őt számította a társadalom gyökeres átformálásának légkörében és szolgálatában fogant népies irányzat fő képviselőjének. Az utókor odatartozását nem is tagadta, de rangját leszállította, iránya, s az övék közt pedig jóval nagyobb távolságot látott, mint kora. Fejlődéstörténeti, kivált ízléstörténeti nagy jelentőségét azonban nem vonta kétségbe.

Egy kisvárosi csizmadia fia volt. Nagyapja, egy szegény öreg jobbágyember nevelte. „SzoIgadiák”-ként tanult, gazdagabb társai inasa gyanánt végezte iskoláit, Sárospatakon, majd felső-magyarországi helységek lutheránus papja volt, haláláig. Alkati melankóliáját, gyermekkori lelki és szociális sérelmei mellett egész életét végigkísérő betegsége táplálta, s fokozta időnként letargikusra. Robusztus, férfias volt küllemében; lópatkót puszta kézFelsőfokú ifjúsági fórum

i

T Felsőoktatási ifjúsági fórum alakul Nyíregyházán a Tanárképző Főiskola, a Tanítóképző Intézet és a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum KISZ-szervezeteinek részvételével. A fórum célja: a felsőfokú oktatási intézmények hallgatói között rendszeres tapasztalatcserék szervezése, vitafórum biztosítása, magas színvonalú — a tananyaghoz kapcsolódó — előadások tartása. A fórum munkaterv szerint működik, hetenként egyszer, szombaton délután tartanak hivatalos klubnapot A működési székhely jelenleg a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum KISZ-bizottsága.

bemben, követelte a tenyerem, hogy asszony hajához érjen, hogy megsimogasson már valakit, pedig fáradt volt sajgott: talán éppen ezért vágyott annyira egy másik test fáradtságot oldó melegére.

Magam sem tudtam, hogyan keveredtem el a Május 1 útra. A liget sarkánál egy lány szállt le a 25- ös villamosról. Senki más, csak ő. Az utca üres volt. Utána siettem. Nem is én voltam. Létezésem furcsa módon átváltozott, üresen baktatott a sötétkék nagykabát és helyettem az át- forrósult levegő érzékelte, hogy a lánynak barna kon- tya van, karcsú a dereka, egy kicsit vastag a bokája, és mégis olyan, mennyeien puha a járása, mintha az angyalok nővére volna.

Tökéletesen elfelejtettem, hogy miként szólítottam meg. Csak akkortól emlékszem, amikorra lassacskán visszaváltoztam önmagámmá. Megtudtam, hogy a lány balzsamos kenőcsért siet az SZTK-ba, mivel az apja, aki vonatfékező, reumával bajlódik, ő pedig vegyész- technikus egy nagyüzem laboratóriumában.

Nagyon sietett. Alig fél órát sétálhattam vele a kihűlt ligetben. A vásárváros drótkerítése mentén ballagtunk és én aljasul örültem, hogy nógatás nélkül jön velem a sötétbe. Elhatározzel tudott kettétörni; belsejében azonban szerfölött labilis; túlzó ambíció és a tehetsége iránti bizonytalanság között hánykódott; társaságra vágyott, idilli, családi nosztalgiákat melengetett, s gyermekei rendre elhaltak; társaságban pedig, mert gyanakvó volt, s örökké mellőzéstől és sértéstől tartott, nehéz volt elviselni. Petőfivel például, ahogy ennek neve egyre nőtt, féltékenyen összekülönbözött. A kritikusokat szívből gyűlölte, s csak a végtelen tapin- tatú Arany tartott ki mellette, összekapás nélkül. Levelezésük a korszak remekművekkel egyenlő értékű emléke.

Tompának három korszaka, hangja és témaköre igazán fontos. Az első a regéké, és mondáké. A német- angol romantikához hasonlóan, egy-egy mondát dolgoz föl vagy talál ki, s kapcsol egy-egy különös történeti-természeti tájelemhez. Történetei érzelmesek és moralizálok, megragadásuk pedig románcszerű. Történeteivel elsősorban a népet akarta tanítani, s didakti- kuma a tisztán morális mellett gyakorta határozottan demokrata célzatú is volt.

Második korszakában az allegória jellemzi. A szabadságharc bukása után, midőn egyenesen és közvetlenül szólni a nemzet gyászáról, szerencsétlenségéről, reményeiről nem lehetett, következett el e második korszaka. A románcszerűből, az érzelmesből átváltott az allegórikusba, s az elégitam: akkor is megcsókolom, ha utána nyomban fölakasztanak.

Vad ellenkezésre, pofonokra, karmolásra számítottam

— s szelíd engedelmességgel ajándékoztak meg. Nem igaz

— gondoltam gyönyörű kétségbeeséssel — ez nem éri vagyok. Nekem nem lehet ekkora szerencsém. Fölkaptam ujjongva, hogy még a lába se érje a földet Ringattam, dajkáltam, mint egy óriás: cingár testem sovány erejével csodát művelt a jóság. Azt hiszem, kevés kellett ahhoz, hogy viharosan kilombosodjak a platánfák és az Állatkertben elbődüljenek az oroszlánok.

Aztán visszahozott a földre a gyanú. Végigborzong- tam, mintha férges almába haraptam volna. Fülembe súgta az ördög; hogy ez az ő leánya, nem is lehet más, mert miféle céda az, aiki az ismeretség első órájában hajlandó csókolózni ? Ekkor már örültem, hogy siet de a lelkem mélyén mégis alázatos hálát éreztem iránta.

Amikor világosba értünk, döbbenten láttam, hogy milyen szép. A szája valószi- nűtlenül pici és finom volt, arcán valami tündéri álmodozás derengett, csak azt nem értettem, hogy fekete szemében miért lappang ijedelem. S szomorúan sajnáltam le magam: hiszen a csúnyaságom ijesztette meg.

kusbá. Pátosza tele fájdalommal, retorikája méltósággal. A demokrata elem hangsúlyát a nemzetié váltotta föl, s e versei egy nagy közfájdalomnak máig megrendítő megnyilvánulásai. (A gólyához, Madár fiaihoz, Pusztán).

Harmadik korszakának témavilága az első kettőében is megjelent már. A forradalom bukása következtében született kétségtől és kiábrándulástól gyötört embernek, az értékek viszonylagosságától, az élet végességétől, az elme tanácstalanságától megérintett tétova léleknek meditációit idézik, hangulatát lehellik e korszakának versei, (ösz- szel, Őszi tájnak, Ne hívj... Nyári estén).

Nem intellektuális típus, költészete a hangulaté és érzelemé. S ha egészében Petőfi és Arany irányának társa, ez utolsó korszakában Vajdáéval is rokon. Volt idő, midőn ő volt a legolvasottabb magyar költő, különösen a vidéki értelmiségi rétegeknél. Izlésformá- ló, és előkészítő szerepe óriási volt. Petőfit, Aranyt az ő virágregéin és mondáin át tanulta érteni ez a réteg. Reviczkyt az ő melankóliája nyomán fogadta be.

Az egykori túlzó értékeléssel s a rákövetkező méltánytalan visszaszorítással szemben napjainkban nemcsak fejlődéstörténeti szerepét tartjuk jelentősnek, hanem irodalmunk élő elemeként becsüljük költészetét, s néhány versét líránk legszebb darabjaihoz számítjuk.

Németh S. Béla

Másra nem gondolhattam. Be kellett látnom, hiába rossz lány, hozzám képest még így is túlságosan sokat ér.

Csak akkor fordult szembe velem, amikor búcsúz- kodtunk. És most értettem meg, miért vezetett sétánkon mindig a sötét felé. Bal arcán vörös forradások alkottak fájdalmas csillagot. Döbbenetemre előre számított. Elnevette magát. De inkább sírt volna. Attól talán nem rendülök meg any- nyira.

— Rossz kedve volt a lombiknak. Dühében szét- pukikadt — mondta kedvesen, mintha mesélt volna.

Azóta sokszor megcsókoltam arcán azt a csillagot. Illik hozzá. így az enyém. Kiderült, hogy a szerencse volt az, aki annyit csavargód; velem. Csak bánatnak öltözött, hogy egy szép napon harsányan elnevesse magát, ledobja utálatos fekete köpönyegét és vidám legényként barátkozzon velem tovább.

November második szombatján esküszünk. Anyá- méknál lakunk majd, van ott egy kis szoba, most az öregem barkácsol benne, mert a rádiószerelés a mániája. Bár életben csúnya vagyok, mégis elmegyünk a fényképészhez. Többen

mondják, hogy fényképen egészen jól mutatok.

50 ÉVES A SZOV1ETHATALOM

A munkanap megkezdődött

Lenin gondolatai, tettei ma is élnek, s az idő egy re újabb és újabb oldalairól világítja meg őket. Filo zófusok, művészek és írók tanulmányozzák egyéniségét, s egyre új műveket alkotnak róla. Pavló Marku- senko szovjet író aprólékosan tanulmányozta Lenin életét. Olvasóinknak most szemelvényeket mutatunk be „A munkanap megkezdődött” című írásából, amely Leninről szóló könyvében, az „Egy nap”-ban jelenik meg.

AZT MONDJAK, hogy az óceán vizének izét egy cseppből meg lehet állapítani. Bizonyos mértékben Vlagyimir Iljics Lenin életének egy napjából is meg lehet ismerni ti tani munkáját.

1921. januárjának nagy részét Gorkijban, szabadságon töltötte Vlagyimir Iljics. Moszkvába csak a Központi Bizottság, a Munkatanács vagy a Védelmi Tanács üléseire utazott, vagy ha elengedhetetlen szükség volt ott rá. Betegszabadsága és rossz közérzete ellenére Lenin megfeszített iramban dolgozott Gorkijban is.

Január 22-én, szabadságát megszakítva Lenin végleg visszatért Moszkvába. Újra megkezdődött a „vad” munkatempó. Ez magának Leninnek a meghatározása, aki naponta legalább 12 órát dolgozott. Ekkor határozták el a titkárság munkatársai, hogy pontosan feljegyzik Lenin egy munkanapját. Ez a nap 1921 február másodi- ka volt

...Reggel kilenc órakor lépett be Lenin kremli dolgozószobájába. Maga elé tette óráját, amelyre a nap folyamán még sokszor rátekint, leült karosszékébe, s megkérdezte az utána belépő Ligyia Alekszandrovna Fotyijevát, a Szovnarkon egyik titkárát: .

— Na, hát mi is van mára?

Lenin munkanapja szigorúan meghatározott rend szerint indult. Fotyijeva először azt a mappát tette elé, melyben az éjszaka folyamán érkezett táviratok voltak. A mappa mellett a folyó posta, meg a reggeli lapok.

Lenin gyorsan átnézi a táviratokat, feljegyzéseket készít. Egyeseken aláhúz néhány szót vagy bekeretezi a számokat. Néhányra utasítást, javaslatot ír a népbiztosságok számára: „Kérem, közöljék elképzeléseiket” vagy „Nézzék át és küldjék vissza"’.

Lenin befejezte a táviratok olvasását, a mappát visszaadta Fotyijevának, aki távozott, Vlagyimir Iljics pedig folytatta a folyó posta átnézését. Egyiket elolvasta a másik után. Legtöbb figyelmet Nyikolaj Iljics Sze- masko levelének szentelte, amelyben az egészségügyi népbiztos sürgős segítséget kér, hogy a kórházvonatokat a Krímbe tudja juttatni.

HOL, KI, MIÉRT tartóztatja fel, s milyen vonatok ezek?

... 1920-ban a polgárháború már a vége felé közeledett, de a Krím még a vrangelista fehér csapatok kezén volt. Novemberben Frunze vezetésével a vörös- katonák felszabadították az egész Krímet. Lenin azonnal elküldte Szemasko népbiztost, hogy vegye át a cári palotákat és a megfutamodott urak nyaralóit.

Visszatérve Moszkvába, Szemasko elragadtatva mesélt Vlagyimir Iljicsnek a Krím szépségéről.

— Kitűnő. Készítse el a Népbiztosok Tanácsának a dekrétumtervezetét, amely a Krímet a dolgozók üdülő és gyógyhelyévé nyilvánítja.

Szemasko kételkedett: „Ki megy manapság üdülni?”

— Csak készítse el. Egyelőre sebesült vöröskatonákat fogunk ott gyógyítani.

1921 februárjában Jaltában 28 szanatórium és üdülő állt készen 2 és fél ezer sebesült gyógykezelésére.

Az első beutaltaknak, akik Szibériában, az Uralnál és a

Volga menti harcokban megsebesült vöröskatonák voltak, Penzába kellett utaz- niok. Ott állították össze a Krímbe induló kórházvonatot. Ez eltartott néhány napig, míg végül a vonat útrakészen állt. De nem indulhatott el, mert valahol Balasov környékén a bandák szétszedték a síneket. Még néhány napot kellett várni, s utána is csak nagyon lassan haladtak.

Ez indította Szemasko népbiztost arra, hogy Lenint megkérje, tegyenek meg minden lehetőt azért, hogy a sebesült vöröskatonák gyorsan és biztonságosan jussanak el a Krímbe...

Vlagyimir Iljics néhány szót jegyzett Szemacsko levelére, majd áttért a többire. Egy levelet sem hagyott válasz, megfelelő intézkedés nélkül.

PEDIG NAGYON SOK,

naponta 70 levelet kapott.

1921 10 hónapja alatt több mint 9000-t.

Természetesen, Vlagyimir Iljics fizikailag képtelen lett volna minden levelet személyesen elolvasni. Arra sem volt lehetősége, hogy mindenkit fogadjon, aki találkozni szeretett volna vele. De nem hagyhatta figyelmen kívül azokat, akik Oroszország minden részéről „magához Leninhez” jöttek. Megnyitották a Népbiztosok Tanácsa külső, Kremlen kívüli fogadóirodáját, ahová bárki szabadon, minden formaság nélkül bemehetett, találkozhatott a Népbiztosok Tanácsának munkatársával, beszélhetett vele, otthagyhatta levelét, vagy panaszát Lenin erre a munkára a legbecsületesebb, legtapintatosabb, legfigyelmesebb embereket választotta ki.

Nagyon sok nevére érkező levelet Lenin maga olvasott el. Rendszeresen levágta a borítékról a bélyeget és átadta azokat az első szovjet bélyeggyűjtő egyesületnek, melyet 1921-ben Moszkvában „V. Uljanov (Lenin), az OSZSZFK Népbiztosok Tanácsa elnökének aktív személyes részvételével” alapítottak. Ez az egyesület

1922 folyamán 25 millió bélyeget gyűjtött össze s adott el külföldi bélyeggyűjtőknek összesen 10 ezer arany- rubelért Az összeget az éhező gyermekek megsegítésére adták át

HA PANASZOS LEVÉL

került Vlagyimir Iljics kezébe, ami nem számított ritkaságnak, hiszen 1921 tíz hónapja alatt 1000 panasz érkezett nevére, engesztelhetetlen volt az aktatologató, a lelketlen emberekkel szemben.

A bürokratizmussal, az aktatologatással, a törvény- sértéssel szemben Lenin felhasználta teljes adminisztratív hatalmát, a törvény minden erejét. Utasításainak pontos és feltétlen végrehajtását követelte, ha panasz kivizsgálásáról volt szó.

1919-ben F. Romanov Ja- roszláv megyéből és I. Kali- nyin Moszkva megyéből panasszal fordult Leninhez. Hadi célokra mindkettőjüktől elvették egyetlen lovukat. Lenin átküldette ezeket a panaszokat ahhoz a különleges bizottsághoz, mely az ilyen ügyekkel foglalkozott. A levél rövidesen visszaérkezett ; Népbiztosok Tanácsához. A borítékon az állt:

„Úgy is sok a munkánk, nem érünk rá ilyen semmiségekkel foglalkozni.”

A választ megmutatták Vlagyimir Iljicsnek. Nagyon felhaoorodott. s ezt írta a borítékra:

„Az Állami Ellenőrzésnél Avaneszovnak, az így válaszoló hivatalnok letartóztatása végett. V. 20. — Lenin,”

Lenin igyekezett bevonni a munkába az okos, gyakorlati embereket. 1921 februárjában érkezett Szibériából Leninhez Csern jv Oszip Ivanovics, paraszt. Leninnek nagyon megtetszett Csernov okos, gyakorlatias fejtegetése arról, hogy a terménybeszolgáltatást fel kéne váltani a terményadóval. Lenin azt javasolta, írja meg elgondolásait a Pravda és a Sze- gényparaszt című újságnak. Később, Lenin ajánlatára, Csernov a Szegényparaszt szerkesztő bizottságának is tagja lett.

1921 FEBRUÁRJÁBAN

még egy paraszti szószóló járt Leninnél.

Mielőtt fogadta volna, Vlagyimir Iljics megnézte a jelentkezési listán, ki is a vendége: „Csekunov Ivan Afanászjevics, Vlagyimir megyei fominkibeli paraszt. Tanácsnok, a fomin- ki mezőgazdasági egyesülés elnöke. 1917 óta a Nép Hangja című lap aktív munkatársa”.

A kézfogás és az üdvözlő szavak után kiderült, hogy egyszer már találkoztak.

— Mikor volt ez? — kérdezte Lenin.

— 1919-ben, ugyanitt, a* ön dolgozószobájában. — felelte Csernov.

— Elnézést, de nem emlékszem, miről beszélgettünk.

— Azt javasoltam, hogy hívjuk össze a dolgozo parasztság kongresszusát.

— Most már emlékszem. De akkor nem értünk rá kongresszust tartani, folyt a polgárháború.

— Egyetértek, Vlagyi- nvir Iljics. Úgy gondolom,

a __ parasztértekezleteket előbb megyékben kell megtartani.

— Pontosan. Miden megyében más és más kérdés a legfontosabb, s ezeket helyben jobban meg lehet tárgyalni.

— Igen, úgy jobb. Most elsősorban a szovjet hatalmat kell megerősíteni a falvakban.

— Talán nem erős?

— Nem, Vlagyimir Iljics, a parasztok elvesztették belé vetett hitüket.

— Miért?

— A terménybeszolgálta- tas miatt.

—■ Meg lehet-e javítani a helyzetet, a terményadó bevezetésével ?

— Azt hiszem, igen A magam vidékén a munkások segítségével elértem, hogy a rossz szovjet hatalmat felváltotta a jó.

— Ön kommunista?

— Nem, szimpatizáns vagyok.

— És miért nem lép be a kommunista pártba?

— Vallásos vagyok, templomba járok. S a kommunisták és templom — két dolog.

— Nézetei és tettei világos fejű embernek mutatják. Hogyan hihet a papok meséiben a túlvilágról?

— Nem minden világos még nekem. A vallási szertartásokat elvetem, de Krisztus tanításában hiszek.

A CSEKUNOVVAL VA- LÖ TALÁLKOZÁS nagy hatást gyakorolt Leninre. Másnap levelet írt a föld- művelési népbiztos helyettesének, Oszinszkijnek. Miután elbeszéli találkozását Csekunovval, Vlagyimir Iljics a többi között ezt írja:

„... Az ilyen emberekhez minden erőnkkel ragaszkodnunk kell, hogy visszanyerhessük a paraszti tömegek hitét. Szerintem feltétlenül szükséges, hogy azonnal magunkhoz vonjuk, munkára fogjuk Cse- kunovot.

Kommunista üdvözlettel! Lenin”.

A gergelyingornyai Tisza- strand.

Szlovák György rajza