Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-06 / 236. szám

Iskolákat bombáztak az amerikaiak Vietnamban Egyetlen faluban 33 Saigon (MTI) Az amerikai légierő gé­pei az utóbbi napokban fo­kozták légi tevékenységüket a VDK területe felett, s ezt katonai megfigyelők az­zal magyarázzák, hogy „ki akarják használni az időt” a monszunesők október végére várható megérkezése- előtt Szerdán az amerikai bombázók ismét támadták a kínai határ közelében lé­vő vasúti berendezéseket. Dél-Vietnamban heves összecsapásra került sor az amerikai ,1. gyalogos hadosz­tály egységei és a szabad­ságharcosok között. Nguyen Van Huyen, a VDK közoktatásügyi mi­nisztere egy szerdai sajtóér­tekezleten elmondotta, hogy Ha Phuc faluban, Hanoitól 90 kilométernyire délre 33 nyolc és tizenkét év közöt­ti iskolásgyermek halt meg és 28 sebesült meg, amikor négy amerikai repülőgép Moszkva (TASZSZ) Külföldi hírügynökségek jelentik a Kuanghszi-Csuan autonóm területről érkezett menekültek beszámolóira hivatkozva, hogy e tarto­mányban folytatódnak a fegyveres összetűzések. A menekültektől nyert hírek szerint mintegy 7000 maois­ta kénytelen volt elhagyni Nanningot, a tartomány fő­városát és visszavonulni a hegyekbe. Más jelentések szerint Kantonban is újabb fegy­veres összecsapások zajlot­tak lé a kínai nemzeti ün­nep eLőestéjén. Mao Ce- tung ellenfelei az utcákon letépték Mao kiragasztott portréit és az őt dicsőítő jelszavakat. Az összecsa­pások következtében szá­mosán meghaltak és meg­sebesültek. A Fucsian Kibao jelenti, hogy a „kulturális forrada­lom” ellenfeleinek tevé­kenysége Fucsian tartomány több vidékén megbénította a posta munkáját, akadá­lyozta a távíróösszekötte­tést, valamint a vasúti, az autó- és légiforgalmat. Más olyan tartományokból ér­kező hírek szerint, ame­lyekben augusztus folyamán és szeptember elején össze­tűzések voltak, az utóbbi hetekben „labilis fegyver- szünet” van. gyermek halt meg szeptember 27-én bombatá­madást intézett a falu el­len. A támadás időpontjában éppen folyt a tanítás. A váratlanul érkezett négy repülőgép négy kartács- bombatartályt dobott le az épületre. Másnap ismét négy amerikai gép repült a falu fölé és 18 bombát do­bott le az iskola környéké­re. A miniszter kijelentette, a kartácsbombák használa­ta azt bizonyítja, hogy az amerikaiak szándékosan olyan fegyvert alkalmaz­tak, amelynek emberek, ebben az esetben iskolás­gyermekek elpusztítása volt a célja. Felszólította az összes nemzetközi pedagógus szer­vezeteket, az összes nevelő­ket, szülőket és az ifjúság- védelmi szervezeteket, kü­lönösen pedig az amerikai népet, hogy erélyesen ítél­jék el a diákok és az okta­tók tömeges lemészárlását. Pekingben a hivatalos propaganda jelenleg azt hangoztatja, hogy a közrend biztosítása és a „kulturális forradalom továbbfejleszté­se” már nem a „vörösgár- disták” és a „forradalmi lá­zadók” feladata, hanem a biztonsági szerveké. A kínai vidéki sajtó cik­keiből kitűnik, hogy to­vábbra is folytatódnak a „revizionista ügynökök” fe­letti bíráskodások és a nyilvános kivégzések. Hang- csouból két, Harbinból öt, Senjangból négy kivégzés­ről érkeztek jéleritések. A Japán Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatkozatban, az Akahata, a párt lapja pedig vezér­cikkben foglalkozik azzal, hogy kínai vörösgárdisták augusztusban a pekingi re­pülőtéren minősíthetetlenül viselkedtek a Japán Kommu­nista Párt két képviselőjé­vel, Kazojusi Szunamával, a Központi Bizottság elnöksé­gének póttagjával és Junicsi Konnóval, az Akahata pe­kingi tudósítójával szemben. Husszein hazautazott Moszkvából Moszkva (TASZSZ) Husszein jordániai király a Szovjetunióban tett három­napos látogatását befejezve csütörtökön repülőgépen el­utazott Moszkvából. A jordániai király látoga­tása alatt szovjet—jordániai tárgyalásokat tartottak, eze­ken megvitatták a két ország közötti kapcso­latok fejlesztésének kér­déseit. Eszmecserét folytat­tak az arab országok ellen elkövetett izraeli agresszió következményeinek felszá­molásához vezető utakról. A tárgyalások az őszinteség és a baráti egyetértés légköré­ben zajlottak le. A vnukovói repülőtéren Husszeint és kíséretét Pod- gornij, a Legfelső Tanács el­nökségének elnöke és több más hivatalos személy bú­csúztatta. Fokozódó feszültség Görögországban Athén (MTI) Athénban hivatalosan is megerősítették, hogy Görög­országban az utóbbi napok során „földalatti tevékeny­ség” vádjával hatvan sze­mélyt vettek őrizetbe. A letartóztatottakat hadbíróság elé állítják. Patakosz, a kato­nai junta hírhedt belügymi­nisztere a letartóztatásokkal kapcsolatban kijelentette: „idegen hatalmak oktalan gyermekek kezébe bombákat adtak. A felelősöket letartóz­tattuk.” Hírügynökségek az újabb le- tartóztatási hullámot a bel­ső politikai feszültség növe­kedésével hozzák kapcsolat­ba. A Japán KP Központi Bi­zottsága nyilatkozatában rá­mutat, hogy Szunamával és Konnóval szemben a pekingi repülőtéren kollektív erő­szakot alkalmaztak. Az eljá­rás példa nélkül álló terro­rista akció a nemzetközi kommunista mozgalom tör­ténetében — állapítja meg a nyilatkozat. A Japán KP Központi Bizottsága erélye­sen tiltakozik a KKP ultra- baloldali opportunista nagy­hatalmi vezetőségének maga­tartása miatt. Kínai események: Fegyveres összetűzés több tartományban A Japán I4P tiltakozása Tokio (MTI) A NAGT OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM 50. ÉVFORDULÓJÁNAK ELŐESTÉJÉN „AZ AURÓRÁTÓL A CSILLAGOKIG” CÍMMEL KÉPSOROZATBAN MUTATJUK BE AZ ELMÜLT 50 ESZTENDŐ KIEMELKEDŐ ESEMÉNTEIT. SORO­ZATUNK TERMÉSZETESEN KORÁNTSEM LEHET TELJES, DE MÉGIS ÉRZÉKEL­TETI AZT A VILÁGTÖRTÉNELMI FEJLŐDÉST, AMELY AZ ELMARADT CÁRI OROSZORSZÁGTÓL A KOMMUNIZMUST ÉPlTÖ MAI SZOVJETUNIÓIG, A VI­LÁG ELSŐ. SZOCIALISTA NAGYHATALMÁIG VEZETETT. A RENDKÍVÜL ÉR­DEKES — SOK EREDETI, MA MAR TÖRTÉNELMI ÉRTÉKŰ FELVÉTELT TAR­TALMAZÓ — SOROZATOT A KELET-MAGYARORSZAG VASÁRNAPI, OKTÓBER 8.-I SZAMÁBAN KEZDJÜK KÖZÖLNI. Folytatja vitáját az FNSZ-közgyíílés New York (MTI) Vietnam drámája áll az ENSZ-közgyűlés általános vitájának középpontjában, noha ez a kérdés hivatalo­san nem is szerepel a na­pirendi pontok között — mutat rá az AP amerikai hírügynökség. Az általános vita második hetének vé­géig elhangzott 55 felszóla­lás közül 49 sürgette a há­ború befejezését. A közgyűlés szerda dél­utáni vitájában Zambia, Iz- land, Etiópia és Olaszor­szág küldötte ugyancsak érintette a vietnami problé­mát. Zambia külügyminisz­tere hangoztatta, hogy a vietnami kérdésre politikai megoldást kell keresni. Johnson izlandia külügy­miniszter támogatta U Thant felhívását a VDK bombázásának megszünteté­sére vonatkozólag és köve­telte az izraeli csapatok ki­vonását arab területekről. Plccioni szenátor, az olasz küldöttség vezetője rámuta­tott, hogy a vietnami há­ború aggodalmat kelt az egész világon. Az olasz küldöttség vezetője azon­ban nem ítélte el az Egye­sült Államokat és „mind­két felet” felszólította arra, hogy tárgyalások útján jus­son megegyezésre. Az etiópiai külügyminisz­ter ugyancsak részletesen beszélt a vietnami háború­val járó veszélyekről. Leszerelési értekezlet csütörtöki ülése Genf, (MTI) A genfi tizennyolchatal­mi bizottság csütörtöki ülé­sén folytatódott a vita az atomfegyverek elterjedését megakadályozó szerződések tervezetéről. India küldötte javasolt." hogy az atomfegyverek el terjedésének betiltását kos sék össze a fegyveres erők számára történő hasadó­anyag-gyártás csökkentésé­vel. Fisher, az amerikai de­legáció vezetője visszautasí­totta az indiai javaslatot. Burns kanadai delegátus ellenezte, hogy az atomfegy­verrel nem rendelkező álla­mok békés célú nukleáris robbantásokhoz szükséges szerkezeteket gyártsanak. Hangoztatta, hogy az ilyen szerkezetek semmiben sem különböznek az atomfegy- "srben alkalmazottaktól. Etiópia képviselője tá­mogatta azt a javaslatot, .melynek értelmében az atomfegyverek elterjedését meggátoló szerződés végre­hajtásának ellenőrzésével a nemzetközi atomenergia ügynökséget bízzák meg. A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) A határozat megteremti annak feltételeit, hogy mind a középtávú pénzügyi terv, mind az éves költségvetés kidolgozása során — pénz­ügyi lehetőségeik figyelem­be vételével — a tanácsok maguk döntsenek az irányí­tásuk -alá tartozó intézmé­nyek anyagi ellátási színvo­naláról. Amikor a tanácsok költségvetésüket megállapít­ják, kötelező jelleggel csak a népgazdasági tervben és az állami költségvetésben meghatározott gazdasági sza­bályozókat, illetve az egyéb jogszabályok rendelkezéseit kell betartaniuk. Az ágazati irányítást gya­korló minisztériumok a költ­ségvetés kidolgozásához is­mertetik a tanácsokkal az ágazati-szakmai célkitűzé­seket és az egyéb- irány­elveket. A határozat megállapítja a költségvetésnek és a ta­nácsok fejlesztési alapjának összhangját biztosító szabá­lyokat, hogy a fejlesztési alap pénzeszközeiből megva­lósuló létesítmények fenntar­tási költségeiről a tanácsok költségvetéseinek elkészíté­se során gondoskodni lehes­sen. Szabályozza a határozat a tanácsok anyagi érdekeltsé­gét a költségvetési feladatok gazdaságos ellátásában, meg­szünteti a gazdálkodási évek közötti merev elhatárolást és megállapítja a pénzügyi tar­talék képzésének szabályait. A jövőben a tanácsok — a kötelező tartalékon belül — maguk döntik el, hogy év- végi pénzmaradványait mi­lyen mértékben használják fel fenntartási vagy fejlesz­tési célokra. A határozat nyomán bővül a tanácsok hatásköre a fela­dataik elvégzéséhez szüksé­ges létszám és a bérek meg­állapítása területén is. A határozat jogot biztosít a tanácsoknak arra, hogy a szükségletek alakulásának megfelelően év közben átcso­portosíthassák, sőt az elért bevételi többlet összegével arányosan növelhessék is költségvetési előirányzatai­kat. A kormány határozata 1968. január 1-én lép ha­tályba. =s Nyikolaj Amoszov : Szív és gondolat Regény Fordította: Radó György 17. így van, de most ez nem izgat. Aki a beleegyezését adta, az nem fog engem hi­báztatni. Csak el ne köves­sek valami hibát a műtét­nél. — Drága Mihail Ivanovics, meglesz a műtét? '— Jóreggelt, Raisza Szer- gejevna. Kérem, nyugodjék meg. Szüksége lesz minden erejére. A műtét meglesz, hacsak Szasa nem gondolta meg. — Nem. Nem gonndolta meg. Már voltam nála. Nem hallgat rám. Kérem, hogy ön mondjon le a műtétről! — Ezt nem tehetem. Mint orvos, nem látok más me­nekvést. Enélkül még egy Évig sem élne. — De hiszen még egészen jól érzi magát. Nemrég az utcán járt. Az újságok azt írják, hogy új gyógyszerek vannak reuma ellen. Talán ezek segítenének? Es ha ott marad halva a műtőaszta­lon? Akkor mi lesz? Értem én: akkor mi lesz? Mondjam azt, hogy ön még fiatal, majd elfelejti és újra férjhez megy? Hogy a fiúkat egymaga is felnevel­heti? Es hogy a legfőbb veszteség nem is önt érné, hanem a tudományt, idegen embereket? Ez, különben nem is igaz, mert az ő szá­mára pótolhatatlan volna a veszteség. — Raisza Szergejevna ért­se hát meg... Majd következnek a hosz- szú magyarázgatások, hogy mi is az a reuma, szívren­dellenesség, a máj cifrrózisa, vagyis olyan megbetegedése, amely a májsejtek funkció­ját megtámadó kötőszövet szaporodással jár. Mindezt kétszázs^or elmondtam neki: Képtelen megérteni. Csak néz rám vizenyős kék sze­mével. Már-már felforr ben­nem a méreg. — Legalább egy hétig vár­jon még, Mihail Ivanovics! Könyörgök önnek... — Nem tehetem. Kérem bocsásson meg, mennem kell. ★ Otthagytam. Még meg­próbáltam valamit mondani. Hát nem. Nem tehetem. Jó kis ideggyakorlat volt ez a műtét előtt! Dehát mit tehe­tek? Ez a nő szerencsétlen. Nem is hibás. Senki sem hi­bás. És mindnyájan tehe­tünk róla, hogy nem tudunk életet adni az efféle szörnyű drámák nélkül. Az ilyenek nélkül, holott a halál... Néhány percem van még a reggeli konferenciáig. Fel kell szaladnom, elbúcsúzni. A második emelet egy kis betegszobája. Szását kirá­gok veszik körül, ágyán ül. Görnyedten, szomorúan. Saj­nálom, nagyon sajnálom sze­gényt! — A, Mihail Ivanovics? Jóreggelt. Jöjjön csak. Mosolyog. Csodálatos nyílt mosoly a beesett, sápadt ar­con. Egy pillanatig úgy né­zek rá, mint barátja és or­vosa. Jól van, nem adja meg magát. — Aludtál? Rendszerint magázom. El­végre nem kisfiú — tudós elme. Az összes segédnővért apanévvel és keresztnévvel tiszteli meg: Galina Szerge­jevna, Varvara Patrovna — mondja nekik. Ma mégsem magázhatom. Támaszra van szüksége. Rajácska alaposan felkavarhatta, nyilván sírt is neki. — Üljön mellém egy ki­csit! Jókedvű mosolyt erőltetek arcomra és leülök, szemben vele. Elmosolyodik. — Mihail Ivanovics, nincs sok időnk, önnek megbeszé­lésre kell mennie, engem pe­dig vár Dmitrij Alekszeje- vics a fecskendőivel. Még egyszer átgondoltam min­dent. Szomorú helyzet, de nincs más megoldás. Tehát, amint elhatároztuk, úgy lesz. Már csak az van hátra, hogy férfiasán viseljem el. — Minden rendben lesz. Bizonyos vagyok benne. Pedig nem vagyok bizo­nyos. De, amit kellett, azt már tegnap elmondtam. Ha ő így döntött, akkor nem fogja megváltoztatni elhatá­rozását. Ezért kell most ha­zudnom. így érzem. — Hagyjuk ezt, Mihail Ivanovics. Mindent tudok. Szeretem a logikát, s az agyam pontosan működik, függetlenül az emocionális akadályoktól. Nem ezért kértem, hogy maradjon, ön sokat tett értem, ön olyan ember, aki... —- Mellőzzük a nagy sza­vakat, Szasa. Én sem szere­tem ezeket. Térjünk a tárgy­ra. — Tessék ez a kézirat. Rö­vid összefoglalása azoknak a gondolatoknak, amelyeket többször is kifejtettem ön­nek. Uj is van benne, a legutóbbi napokból. Olvassa el egy üres órájában. Nem vagyok hiú, de jólesik... jólesnék, ha érdekelné... ha akadna valaki, aki érdekes­nek találja. Ez egy. A má­sodik a fiam, Szerjozsa. ön ismeri Raját. Róla nem be­szélek. Tudom, hogy ön nem befolyásolhatja nevelési mód­szereit. Ez egyszerűen gya­korlatilag lehetetlen, még akkor is, ha ön hajlandó volna rá. Néhány év múlva azonban Szerjozsa sok min­dent meg fog érteni, és én kérem önt: beszéljen vele az életről, meg rólam. Lehet, hogy így majd megért egyet- mást a gondolataimból. Egy boríték. Keze egy kis­sé reszket. Szeme elréved és egy kissé könnyes. Most ha­bozik. — És... a harmadik ügy. Itt egy levél. Lshet, hogy je­lentkezik önnél egy nő. Va­lószínűleg hamarosan idejön. Olvassa ezt el először ön, és aztán adja oda neki... Min­den körülmények között.. Olvassa el feltétlenül, hogy tudhassa, hogyan beszéljen vele. No, és ha életben ma­radnék, akkor ugyanúgy nem fogjuk ezt említeni töb­bé, mint ahogy eddig sem beszéltünk róla. Ismét széles mosolyával néz rám. Szinte nyugodtan és kis híján jókedvűen. — Most képes volnék akármeddig beszélni önnel. De nincs rá időnk. Az önök neuroplegikus tompitói nem hatottak rám, a fejem telje­sen tiszta maradt. — Nem a te agyberende- , zésedre szabták, barátom! Majd ha meggyógyultál és meghatározhatjuk belső vegykonyhád egész szerke­zetét, akkor majd a követ­kező matematikusunk édes- deden aludni fog a műtét előtti éjszakán és mennyei álmokat lát majd. Lapos bölcsesség. Nevetni próbálok, ö is. Órájára pil­lant. — Az ön ideje lejárt, Mi­hail Ivanovics. A viszont lá­tásra, és — szerencse fel! Pedig magában bizonyára nem „viszontlátás”-sal búcsúzik tőlem. S én ugyan­így, de becsapjuk egymást. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom