Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-06 / 236. szám
Több mint 40 ezren vesznek részt megyénkben a pártoktatásban Népszerűek az új közgazdasági, gazdaságpolitikai tanfolyamok Kétszáz propagandista felkészítése Október 15-én kezdődik az új pártoktatási év. Megyénkben a mintegy 1300 tanfolyamon 43 ezer hallgató vesz részt. Sok ezer dolgozóval beszélgettek megye- szerte a pártszervezetek, pártbizottságok munkatársai, hogy a helyi érdeklődés és igények szerint alakítsák ki a leginkább megfelelő oktatási formákat. Az új pártoktatási év fő célkitűzése, hogy alapos ismertetést nyújtson a párt IX. kongresszusán meghatározott feladatokról. A párt- szervezetek valamennyi járásban alaposan előkészítették a pártoktatási évet, gondosan bízták meg a propagandistákat, felhasználták az elmúlt év tapasztalatait. Ebben az évben kevesebb tanfolyam indul, mert lényegesen megnő a tömegszervezetek által rendezendő különböző tanfolyamok száma. A pártoktatásban elsősorban a párttagság és a vezető káderek igényesebb képzését igyekeznek megoldani, növelik a párttagság és a gazdasági, politikai vezetők arányát. Továbbra is* fontos feladata maradt a pártszervezeteknek, hogy növeljék a munkások, tsz-tagok arányát. A megyében az elmúlt évi négyezerről ötezerre emelkedett a munkások száma a szervezett pártoktatási tanfolyamokon. Nem teljesen megoldott azonban az eljáró munkások politikai képzése, a munkásszállások ilyen jellegű próbálkozásai. Valamelyest emelkedik az új pártoktatási évben a tsz-tagok száma is, hatezren jelentették be részvételüket a különböző tanfolyamokon, de ez nem elegendő még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a téli kötetlen politikai estéken 17 ezer, a tv-kör összejövetelein pedig mintegy 3 ezer falusi dolgozó részvételére lehet számítani. A pártszervezetekre még komoly feladatok várnak, hogy a szervezett oktatásra a jelenleginél több tsz-tagot toborozzanak Két változata lesz továbbra is a pártoktatásnak: a kötetlen formák között előadássorozatok, téli tanfolyamok, s a tv politikai tanfolyamai szerepelnek A tömegoktatásban javítani igyekeznek az előadássorozatok szervezettségén. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével várhatóan megnő a közgazdasági, és az intézkedésekkel kapcsolatos társadalompolitikai kérdések iránti érdeklődés. Ezért jó előre számítva az előadások iránti igényekkel, a TIT-tel és más szervezetekkel az előadásos propaganda széles kereteit dolgozták ki. Számolva a falu gyorsuló társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődésével a falusi tömegpropaganda fő formáin : a téli tanfolyamokon, a tv-tanfolyamokon és ezek kombinált formáin színvonalasabb oktató, felvilágosíKezdik a hídépítést a konzervgyár közelében 600 ezer forint még járdára — Késlekedés a vízvezeték építésénél — A „kofa" új neve: fejlesztési alop Nyíregyháza ez évben mintegy 26 millió forint községfejlesztési alappal rendelkezett. A jelölőgyűlé- seken elhangzott közérdekű javaslatok, észrevételek alapján állították össze az idei terveket. Éppen a lakosság kérése alapján helyenként módosításokat is kellett végrehajtani. A legutóbbi értékelés szerint a tervek 63 százalékát már teljesítették. Itt van az ősz, várható, hogy hamarosan beköszönt a hideg, csapadékos időjárás, ezért most kell erősíteni a munkáknál. Községfejlesztési alapból megvalósult a Színház utcai útburkolat, azonban a forgalom mindaddig nem indulhat meg rajta, amig az Ér folyó felett el nem készül a hid. Az építő vállalat már felvonult, különféle anyagokat kiszállítottak, s várható, hogy hamarosan megkezdődik a munka. A hét méter széles, kilenc méter hosszú híd nagy teherbírású lesz, és gyorsabbá válhat a forgalom a konzervgyár körül. Tetemes összeget — mintegy hatszázezer forintot — nem használtak még fel a járdaépítésnél. Ebből a pénzből kívánnak járdát építeni a Géza, Szilfa, Vig, Liszt Ferenc utcában és a Selyem utca végétől a Pa- zonyi úton egészen a Család utcáig. A munkát megrendelték, a kivitelező vállalat azonban késlekedik a kezdéssel. Pedig most minden perc drága, hiszen a járdaépítést nem célszerű esőben végezni, másrészt a fenti utcák jelentős részében semmiféle járda nincs. Ha beköszönt az esős idő, a lakosságnak sárban kell járni. Ugyancsak késlekedik egy másik igen fontos, munka kezdése. Vízvezeték építéséről van szó, mely a Belső körúton haladna a Hunyadi utcáig, a Selyem utcám pedig a most készülő filmszínházig. Nem véletlenül esett a választás éppen erre a részre, hiszen itt kevés a jó minőségű ívóvíz. Vízbevezetést terveztek e Hunyadi utcai bölcsődébe és a Vasvári gimnáziumba is. 100—200 méteres veze- téklefektetésröl van szó csupán, s a kezdés itt is késik. A Nyírfa utcai lakók társadalmi munkában árokásást vállaltak, csak hogy minél előbb vízhez jussanak. Az Oszoló utcán felállítandó ejektoros kúthoz néhány nappal ezelőtt jelölték ki a vízvezeték nyomvonalát. Remélik, az építők is gyorsan elvégzik a szükséges munkálatokat. Természetes, a lakosság szeretné, ha minél több járda épülne, minél több utcát kapcsolnának be az egységes vízhálózatba. Azonban mindennek határt szab a községfejlesztési alap, melynek neve a jövőben „fejlesztési alap” lesz. A részletes terveket különben a városi tanács már 1970-ig elkészítette a sürgősségi, fontossági sorrend figyelembe vételével. <M) Mennyit ér az elnök türelme? tó munkát alakítanak ki. Kétszáz propagandista vett részt ezekben a napokban a pártoktatási előkészítőkön, ezenkívül a járási pártbizottságok 2—3 napos tájékoztatásra hívják meg az előadókat. A szervezett formák közül „A szocializmus építésének kérdései” című tanfolyamon megszűnik az állandó jellegű tematika és helyette évenként változó, többségében társadalompolitikai és erkölcsi problémákkal foglalkozó témákat dolgoznak fel. A tanfolyamokon továbbra is elsősorban a pártalapszerveze- ti és tömegszervezeti vezetőségi tagok, aktivisták színvonalas oktatását kívánják biztosítani. Igen népszerű az egyik új oktatási forma a „Közgazdasági alapismeretek”, melyből 161 tanfolyam indul a megyében, s jellegének megfelelően elsősorban a gazdasági kérdések iránt érdeklődő, de az elmé- | lyültebb megismeréshez szükséges közgazdasági ismeretekkel nem rendelkező hallgatók kapnak helyet. Ugyancsak sokan érdeklődnek a „Gazdaságpolitikai tanfolyamok” iránt, melyek ipari és mezőgazdasági tagozatain az 1967. évi terv tapasztalatairól és az 1968- as tervfeladatokról szóló tananyag kiadására is sor kerül. „A világgazdaság és nemzetközi politika” tanfolyam elnevezése a következőkben „Világpolitikai és világgazdasági kérdések” tanfolyamra változik. A „Magyar párt- történet” című tanfolyam pártmunkások, pedagógusok és más területeken dolgozók mindennapos munkáját segíti. Alapozó jelleggel megyei szinten egy tanfolyamot szerveznek az idén, de célszerűnek látszik, hogy a járások önállóan is gondoskodjanak ennek az új tanfolyamnak, a Magyar párttörténet oktatásának előkészítéséről. Nagy szerepet kap az új pártoktatási évben a járási pártbizottságok folyamatos és következetes tájékoztató munkája, hogy a párt propagandistái időben felkészülhessenek az új gazdaságirányítási rendszer egyes intézkedéseinek magyarázására, a dolgozók felvilágosítására. (P) öregek süttetik magukat a nappal. A tanács és a tsz által létesített napköziben már megebédeltek. Mennek haza. A napközi ott van a tsz-központ épületében. Barna asztalok, székek, tv és rádió. Ez az övék. Naponta elgondolják; jó most már a tsz. Örömükre van az út, amit lassú mozgással naponta megtesznek, megtehetnek. Jó most már a tsz. Ügyek Az elnök hangja erőteljesen kiárad az udvarra a nyitott ablakon. — Felmondott! Elmegy, hát menjen. Az ellesett mondat magyarázata. — Az egyik adminisztrátorunk állandóan leissza magát. Mondtam neki, ez munkahely, dolgozni kell. Kétszer szépen figyelmeztettem, harmadszor egy kicsit erélyesebben. Megsértődött és felmondott. Ha jobb neki így, én nem állok útjába. Talán egy órát beszélgettünk. Egy óra nem nagy idő, de ha általánosan hasonló témákkal forgalmas a tsz-iroda, az elnök, Kiss Sándor cseppet sem irigylésre méltó ember. Pár mondatot váltottunk csak és jött a tsz gépkocsi- vezetője. — Mit csináljak ezzel elnök elvtárs, megküldték a büntetést. Az elnök veszi a borítékot, nézi a papírt, s aztán küldi a gépkocsivezetőt, keresse csak elő a kartotékot, ő nem adott utasítást arra, hogy korpát szállítson. Fekete fuvar. Tiszta sor. A büntetést meg kell fizetni. „Nem hárítjuk el a felelősséget“ A gépkocsivezető alig távozik a szobából és hárman jönnek be. A TITASZ ibrányi kirendeltségének dolgozói. A három ember közül nyilván a vezető azt mondja: — Elnök elvtárs állítólag maguknak az egyik traktorosa kidöntött egy villany- oszlopot. Tegnap történt az eset. — Nem állítólag — mondja az elnök — egészen biztos. Beivott egy kicsit a traktoros és nekiment a villanyoszlopnak. Most otthon kuksol, be sem jött dolgozni. — De ezt jelenteni kellett volna elnök elvtárs. — Jelentettük a nyíregyházi központnak, nem tudtam, hogy a kirendeltségnek kell jelenteni. — A tsz-nek vállalni kell a felelősséget. — Vállaljuk. Majd előszedjük a traktorost és biztos lehet, hogy nem hárítjuk el a felelősséget. A TITASZ emberei elmennek és mi folytatjuk a beszélgetést. Azt számoljuk papíron, hogy a tsz egy sertéskombinátot épít, szarvasmarha-istállót, s ehhez hogyan tudják megteremteni a takarmánybázist. A sertéskombinát két harminc férőhelyes fiaztatót, 120 férőhelyes kocaszállást, hatszáz férőhelyes hizlaló istállót tartalmaz majd. A szarvasmarha-istálló 132 férőhelyes lesz, s úgy tervezik, hogy 1968-ban az épületeket már benépesítik. Az építkezéshez igénybe veszik az 1028-as rendeletet, a 70 százalékos dotációt. Csupán akarat kérdése — Lesz takarmány — mondja az elnök, mert ebben az évben 3100 mázsa takarmányunk terem, az állatállomány felfejlesztéséhez, ha a tervezett számot elérjük, 5047 mázsa takarmány szükséges. Nos, tavaly csak 183 holdon vetettünk árpát idén már 259 holdon kikelt. Növeljük a kukorica termőterületét is, aztán termelünk pillangós takarmányt is, amiből jelenleg a határunkban egy szál sem terem. Beszélgettünk arról is, hogy Kótajban az állattenyésztés fejlesztése nem valami új dolog, hanem régi hagyomány folytatása lesz. Öt-tíz évvel ezelőtt a községben ezer szarvasmarha volt és két kondára való disznó. Most a háztáji és a tsz egybevetett szarvasmarha állománya alig haladja meg a négyszázat, a háztájiból pedig egyáltalán nem jár sertés- konda a legelőre. Szóval, ha a kisparcellás gazdaságok el tudtak tartani ezer darab tehenet és több ezer sertést, akkor a nagyüzemi gazdaság jobban meg tudja ezt tenni. Csupán akarat kérdése az egész. Belemelegedtünk a beszélgetésbe, de a véletlen úgy hozta sorát, hogy a szűkre szabott egy órába még egy kirívó dolog ékelődjék. Központi szervtől jöttek egy panaszos ügyet kivizsgálni. Traktoros írta a levelet, közölve, hogy kért három nap rendkívüli szabadságot, amit meg is kapott, de amikor újra munkára jelentkezett, nem hogy gépet adott volna neki a tsz, a munkakönyvét nyomták a kezébe. Ha változna az arány Érvek és ellenérvek hangzanak el, rrtajd bizonyításra kerül sor. Az elnök és fő- agronómus felváltva mondja el. hogy a traktoros panaszos levelét nem a valóságnak megfelelően írta. — Egész évben alig dolgozott valamit — az elnök mutatja — ime a levél, amelyben fel lett szólítva augusztus 23-án, hogy vegye fei a munkát, mert szükség van minden traktorra a termelés érdekében. A traktoros nem állt munkába. Aztán az is tisztázódott, hogy a főagronómus a panaszos levélben írt három nap szabadságot nem adta meg a traktorosnak, csupán egy napra engedte el, s a traktoros önhatalmúlag határozott úgy, hogy öt nappal később jelentkezett munkára. Ez az ügy már nagyobb mértékben igénybe vette a tsz-elnök idejét. Általános vélemény Kótajban — és nemcsak a napközit kapott öregek mondják — jó most már a tsz. Tényleg az. Tavaly és azelőtt mérleghiányos volt, most bár volt belvíz és aszály, nem lesz az. Jövőre méginkább nem lesz probléma a gazdálkodással, mert az állattenyésztés fejlesztése mellett a terméshozamok növelése is komoly elhatározás és tényekkel bizonyított, hogy lehetséges, valóra váltható. Csákhát egyes emberek. Meg kell adni, Kiss Sándor türelme ilyen vonatkozásban legalább annyit ér. mint amennyi energiát a gazdálkodás fellendítésere, megváltoztatására fordít. Mennyivel több és jobb lenne a tsz gazdálkodásának eredménye, ha úgy változna az arány, hogy ne minden órában négy problémás ügy, hanem minden négy órában csak egy adódna. Sőt. Egy se. Seres Ernő 'Tjtaq.é.dia. eisz-mőllhan 0 sak a kedélyek levf-• csillapultával, az országra szóló láz elültével szólhatunk arról, hogy ennek az impozáns dallam-szim- pózionnak, melódiakarneválnak áldozata is volt... Legalábbis kenyeres pajtásom, öreg cimborám, Ja- kabszállási Teofil vesztét ez okozta. Szegény már az első adandó alkalommal megvásárolta — kemény 12 forintért — a fesztivál számait tartalmazó színpompás füzeteket. Attól kezdve másról nem is lehetett vele beszélni. Latolgatta a táncdalok esélyeit, a csöndes délelőttökön — mint egy körünkben Toscanini, lendületes kézmozdulatokkal vezényelt az íróasztalára helyezett piros-kék és zöld brossurákból. A kies irodahelyiségben időnként felharsant basszusa: Üldöz a múlt, vén kerítő, a sorompót mért nem nyitja fel, és így tovább. Nagy napjai az első elődöntő után érkeztek el. Ha bárki a hivatalban csak kinyitotta a száját, slágerügyben, ő már pattant: — Pillanat, felütjük a dossziét. Nyilvántartásom mindent hajszál pontosan megmond. Igen, a 234 pontos szám jelenleg kenter- ben vezet, de várjuk ki a végét, hehe... Nem adnak semmit ingyen... Adminisztrált, szorzott, osztott, kalkulált az autóbuszon, a csemegeüzletben és a mellékhelyiségben. Két elődöntő közt — mint utóbb fájdalomtól elfacsa- rodott szívű hitvese megvallotta — már kezdett ideggyógyintézethez hasonlítani a lakás: kimutatások minden talpalatnyi helyen, s köztük a ház ura dúlt vonásokkal, csapzott hajjal, amint éppen a cisz-mollra hangol. — A délutáni órákban bezárkózott és végigénekelte mind a hatvan számot! Akkor már tudtam, hogy menthetetlen a drágám. A családi krónika feljegyzései szerint Teofil a döntő reggelén — miként az utóbbi napok mindegyikén — az ébredést követően az „Adám hol vagy” hangjai mellett megkereste a papucsát, majd a fürdőszobában is trillázott. Mindebben nem volt semmi különös, hiszen elevenebb napjain „műsorát” még egykét szirtakival és beatballadával is fűszerezte. Gyanússá akkor vált a dolog — törölt ki egy köny- nyet a szeméből az asszony —, amikor még fél nyolckor az istennek sem volt hajlandó munkába indulni. A hálószobából a „Bocsánat, hogyha kérdem, hogy 6 miért és én miért nem?” mélabús akkordjai szűrődtek ki. — Ezt kérdem én is, apuci, hogy én miért és te miért nem mész melózni? — szóltam gyengéden. — Egyébként miért spalettáz- tál be? — Bánat ellen jó ez a félsötét — felelte csüggedten. — Egyébként már annál az első ügyetlen csóknál éreztem én, hogy nem te vagy az igazi, kis butám, — és zokogni kezdett. — A mentőket figyelmeztettem, hogy óvatosan — ri- tardando, molto adagio — közelítsék meg szerencsétlen páromat. A nehéz helyzetben egyébként valóban férfiasán viselkedett. — Késő bánat, utánam a vízözön — e történelmi szavakkal fogadta az eléje lépő ápolókat, s csupán arra kérte őket, hogy „lassan bandukolva” induljanak a nagy útra. — Jó, jó, de értse meg, hogy én „nem várok holnapig" — szóit az egyik kísérő, mire Teofil szemei felcsillantak, s homlokon csókolta őt. — Diesel-Merci, ugye? — gyönyörködött el a ház előtt álló mentőautóban. — Szép, álomszép! — Ezek voltak utolsó szavai. így távozott. De hány sorstársa van még szabadlábon? Halhatatlan emlékének adózva „színes gyertyát” gyújtottam és — lento ma con fucco — elénekeltem a Tranzisz-sztori című rekviemet... — jóba -r Kótaj, délután egy óra
