Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-26 / 253. szám

Izrael újabb agressziót követett el Fedorenko felszólalása a Biztonsági Tanácsban Leningrad szíve szól Ezer arcú város a Néva partján (1.) New York (TASZSZ) A Biztonsági Tanács ked­den este magyar idő sze­rint szerdán hajnali 2,30 órakor rendkívüli ülésre ült össze, hogy az EAK kéré­sére megvizsgálja a Szuezi ó-csatoma mentén kedden kirobbant súlyos incidenst. A vitában elsőként El Kony, az EAK képviselője szólalt fel, aki hangoztatta, hogy Izrael kedden barbár, semmivel sem igazolható ag_ ressziós cselekedetet hajtott végre az EAK ellen. El Kony kijelentette, hogy Izrael ifcselekedeteiben tel­jesen semmibe veszi az ENSZ-t, a szervezet alapok­mányát. Elvárjuk, — mon­dotta —, hogy a Biztonsági Tanács hozzon intézkedése­ket az agresszor megbünte­tésére. Gideon Rafael izraeli de­legátus felszólalásában meg­próbálta hallgatással meg­kerülni országa agressziós BAGDAD Aref iraki elnök szer­dán nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának az okj- tóberi forradalom közelgő 50. évfordulója alkalmából. Nyilatkozatában kijelentet­te, hogy aá iraki nép — ugyanúgy, mint más arab országok népei — hálás a Szovjetuniónak azért a tá­mogatásért, amelyet az arab népek érdekeinek megvédéséhez nyújt. Az iraki államfő őszinte jókí­vánságait küldte a Szovjet­unió népének. PRAGA Prágában, a szakszerveze­tek központi tanácsának székházában megkezdődött az SZVSZ Végrehajtó Bi­zottságának 34. ülése. A három napig tartó tanács­kozás napirendjén az SZVSZ tevékenységének ér­tékelése szerepel. PÁRIZS Tovább tart a feszültség Madridban, ahol a rendőr­ség 48 óra alatt több, mint 150 embert tartóztatott le, — írja az Humanité. — A hírügynökségek 300-ra be­csülik az egy hét óta letar­tóztatottak számát. LONDON Kiesinger nyugatnémet kancellár szerdán délután befejezte háromnapos lon­doni látogatását és visszare­pült Bonnba. lépését és a Szuezi-csatoma térségében kialakult új vál­ságos helyezetért az EAK-ra próbálta hárítani a felelős­séget. Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ képviselője kijelentette, hogy Izrael újabb támadása az EAK el­len, ismételten bebizonyí­totta, mennyire feszült a helyzet a Közép-Keleten, mivel még mindig nem szá­molták fel az arab országok elleni izraeli agresszió kö­vetkezményeit. Fedorenko utalt a Szuez városában okozott súlyos károkra, amelyek nem tévedés vagy véletlen, hanem Tel Aviv utasítására elkövetett, ko­rábban kitervelt barbár ak­ció eredményei. A szovjet küldött megemlítette, hogy a Taufik kikötőben lévő ENSZ megfigyelő állás meg­erősítette, hogy a barbár akció az izraeli féltől in­dult ki. Fedorenko kijelen­Hanoi (MTI) Szerdán nehéz napot él­tek meg a hanoiak. Az első légiriadó hajnalban nem sokkal egy óra után ébresz­tette a várost, ezt reggelig még kettő követte. A negye­dik pedig a trópusokon szo­kásos déli pihenőtől fosz­totta meg az embereket. A leghosszabb az ötödik légiriadó volt: az amerikai F—105 és F—4-es vadász­bombázók délután 3,45-től 4,35 óráig egymást sűrűn követő hullámokban támad­ták a várost. Mindjárt az el­ső hullám betört a belváros felé és szinte válogatás nél­kül, vaktában szórta le ter­hét, hogy mihamarabb kike­rüljön a sűrű légvédelmi tűzből. Csakis emberölésre használatos goiyós bombák hullottak a sűrűn lakott te­rületeire. A második kötelék ipari létesítményekre szórta bom­báit, a harmadik hullám egyik bombája azonban a főváros közigazgatási bizott­ságának kultúrházára, Hanoi második legnagyobb kultu­rális létesítményére zuhant. Közvetlenül a város kö­zepén nyolc amerikai gépet lőtt le a légvédelem, a piló­ták ejtőernyőn ereszkedtek le. A Johnson kormányzat teljes mértékben behódolt a tábornokok követelésének. Az amerikai hadvezetés kö­vetelte, hogy intézzenek tá­madást a VDK minden re­pülőtere ellen. Ezt a köve­telést Johnson haladéktala­tette, hogy az izraeli küldött ellenpanasza az EAK-al szemben szánalmas komé­dia, amely arra irányul, hogy megtévessze a Bizton­sági Tanácsot és a világköz­véleményt. Az izraeli kor­mányt teljes felelősség ter­heli barbár támadása kö­vetkezményeiért. Olyan lég­körben, amelyet Izrael te­remt a Közel-Keleten, nem lehet visszaállítani a békét ebben a térségben. Az EAK és más arab országok elleni provokációk széles katonai konfrontációba mehetnek át. A Szovjetunió képviselője határozattervezetet terjesz­tett a Biztonsági Tanács elé, amelyben határozottan elítéli Izraelt a Szuez térsé­gében végrehajtott agresz- sziós lépésért. A határozat- tervezet követeli, hogy Iz­rael térítse meg az EAK- nak okozott károkat és hogy a jövőben szigorúan tartsa be a Biztonsági Tanács tűz- szüneti határozatát. nul teljesítette, mikor en­gedélyezte a Phuc Yen re­pülőtér bombázását. A ko­rábbi „tilos” listán mind­össze négy célpont maradt vissza s a légierő felhatal­mazást kapott Hanoi bom­bázására is. Az amerikai külügymi­nisztérium egyébként hiva­talosan cáfolta azokat a hí­reket, hogy az Egyesült Ál­lamok a karácsony—újévi időszakot felhasználva hosz- szabb bombázási szünetet rendelne el. A VNA jelentése szerint a Hanoi felett megsemmisített nyolc amerikai repülőgépen kívül szerdán a VDK légel­hárítása Vinh Phuc tarto­mányban is lelőtt két ame­rikai repülőgépet. A Hanoi ellen támadó gépek közül ä' lelőtt nyolcon kívül több meg is rongálódott. Sok amerikai pilóta fogságba esett — jelenti a VDK hír- ügynöksége. A VDK főváro- rosát támadó gépekkel a légelhárító ágyuk, föld-leve­gő rakétaállások, valamint a légierő vette fel a harcot. Saigoni jelentések szerint a dél-vietnami főváros köze­lében fekvő Tan San Nhut repülőterén egy F—105-ös Thunderchief vadászbombázó leszállás közben nekiütkö­zött egy ott várakozó szállító repülőgépnek. Mindkét repü­lőgép felrobbant, a vadász­bombázó pilótája meghalt, a szállítógép négy főnyi le­génysége pedig súlyos égési sebeket szenvedett. Fények színes füzére szik­rázott esténként a város fö­lött, amikor kitekintettem a Rosszija-szálló tizenegyedik emeletén lévő szobámból. Leningrad egyik legszebb új lakónegyedében magasodik ez a szálloda, köröskörül pedig, a Győzelem parkja mögött, a Moszkvai sugárút mentén modern lakóházak tömbjeiben gyönyörködhet az idegen. Lenin városa ma éppen kétszer akkora, mint a haj­dani Petrográd. S huszonöt év múlva mégegyszerese lesz a mainak. S az új emeletes lakóházak csaknem hetven százalékát itt, a város leg­nagyobb szállodája körül építik majd fel. Meghökken­tő az adat, Lenin városában minden tíz percben összesze­relnek egy lakást. Rosti adásig teli boltok Hány arca van Leningrád- nak? Hat napot töltöttem a három forradalom városá­ban; s csupán néhányat is­mertem meg belőle, pedig mindenki segített — újság­író és egyetemi tanár, nyug­díjas és itt tanuló indiai diák, veterán és gyári mun­kás —, hogy minél több táruljon fel előttem a város múltjából és jelenéből. S biztosan tudom, hogy ak­kor sem ismerem meg Le­ningrad ezer arcát, ha hó­napokat, éveket töltök a városban. Minden kő, minden utca, minden ház — történelem. S az itt élő emberek élete úgyszintén. Hány jelzőt ér­demelt ki forradalmi múlt­jáért, hősiességéért, az or­szág iparának fellendíté­séért, a tudomány és a kul­túra mind magasabb csúcs­ra való emeléséért Lenin­grad. Több kötetes köny­vek, múzeumok tucatjai val­lanak erről. Ez a riportsoro­zat éppen ezért csak né­hány élményt, emléket nyújthat az olvasónak — a teljesség igénye nélkül. Utamon végigkísért egy fénykép. A forradalom mú­zeumában láttam ezt a szür­ke fölvételt kenyérért sor­ban álló rongyos munkás­asszonyokról. Ezt választot­tam önkéntelenül mércének, ehhez hasonlítottam Lenin­grad mai életét. A sorbán- állás ma is velejárója a csaknem négymilliós város életének. A fegyelmezetten és türelmesen várakozó ele­gáns leningrádiak azonban áruval roskadásig teli bol­tok, a legfinomabb inyenc- falatokat kínáló vendéglők előtt várnak arra, hogy sor­ra kerüljenek. Egy friss fel­mérés szerint változóban van a város lakóinak az ét­kezése. Egyre kevesebb ke­nyeret, s egyre több tejet, húst gyümölcsöt fogyaszta­nak. Az üzemi étkezdéken kívül több mint két és fél ezer vendéglőben, ebédlő­ben, büfében reggelizik, ebédel és vacsorázik a vá­ros. S ebben a számban nincs benne az üzemi étkez­dék hálózata, ahol esküvői, névnapi tortától az ünnepi pirogig mindent megrendel­hetnek a gyárban dolgozók. Minden negyedik ember tanul Hét évvel ezelőtt jártam a Szovjetunióban, s az akkori öltözködéshez mérve a mos­tanit, meglepő a változás. A Nyevszkij proszpekten levő női modellházat a leningrá­diak humorosan a „férjek halálának” nevezték el. mert a feleségek órákat várnak itt a sorukra, s ha megren­delték a nekik tetsző ruha­csodát, bizony megérzi a családfő zsebe a borsos számlát. A tolongás ennek ellenére mindenhol a drága szalonokban és modellházak- ban van. A közelmúltban amerikai turistacsoport járt Leningrádban, s megnézte a modellház divatbemutatóját. „Párizsban is jártunk, de ott sem láttunk ilyen szép ruhákat!” — mondták el­ragadtatva. S hogy ez nem puszta bók volt, bizonyítja, hogy mind megvásárolták a kiválasztott modelleket. Közhelynek számít már, hogy a szovjet ember min­denhol olvas. A metró mozgólépcsőjén, a buszon, sorállás közben. S ez nem csoda, hiszen a világ min­den ötödik könyvét a Szov­jetunióban adják ki. Lenin­grádban minden ezer em­berre másfél ezer újság jut, s a vásárolt könyveket rém is lehet nyilvántartani. Az biztos, .hogy minden család­nak vári saját könyvtára. Amíg a forradalom előtt háromszáz nyilvános könyv­tár volt a városban, ma több mint ezer, s az állo­mányuk negyvenszeresre Moszkva (TASZSZ): November 6-án a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 50. évfodulója al­kalmából együttes ünnepi gyűlést tart a Kreml kong­resszusi palotájában az SZKP Moszkvai Városi és nőtt. A Szaltikov—Scsedrin közkönyvtár a világ egyik legnagyobb ilyen intézménye tizenkétmilliós könyv-, új­ság és kottaállományával. S helyet szinte sohasem le­het kapni az olvasótermek­ben. Nem is csoda, hiszen minden negyedik leningrádi tanul, minden kilencedik diák vagy egyetemi hallgató. A jövőnek képezik a szakembereket Ez a város mindig lelke­sítő példa volt forradjiniisá- gával és hősiességével. A pityeri munkások sztrájkjai, felkelései, forradalmi maga­tartása jeladás és ösztönzés volt az ország minden sar­kában. A pétervári proletá­rok ostromolták mag a Téli Palotát, verték vissza a fe­hérgárdista ezredeket, a né­metek északi hadseregének támadását. A város újjá­épült romjaiból szébb lett* mint valaha, még több tu­ristát vonz a világ és a szovjet haza minden részé­ből. S nemcsak a forrada­lomnak, hanem a tudo­mánynak. a kultúrának. a haladó eszméknek és a technikai csodáknak egyik világközpontjává fejlődött Lenin városa. Több mint száz országba jutnak el a leningrádi turbinák, generá­torok, esztergapadok textil-,’ nyomda- és mezőgazdasági gépek, foto- és optikai cik­kek orvosi berendezések. Hetvenhat üzem szállítja termékeit Magyarországra. Csak az utóbbi években húsz nemzetközi kongresz- szus, szimpozion színhelye volt ez a város, ahol két­száznegyvenöt Lenin-díjas tudós alkot és dolgozik. S hogy a város milyen felada­tot vállal magára a jövő szakembereinek i képzésé­ben, jól mutatja a követke­ző adat: a háború után több mint négyszázhúszezer mérnököt', orvost, szikem, hert adott a szovjet hazá­nak. Következik: Október élő tanúi. Lajos Gézi Területi Bizottsága és a Moszkvai Városi Tanács. Három nappal korábban — november 3-án tartják az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió és az Orosz- országi Föderáció Legfelső Tanácsai ünnepi jubileumi ülésszakát. Súlyos bombatámadás Hanoi ellen Ünnepi gyűlés Moszkvában az 50 éves jubileum tiszteletére Regény 31. Milyen meztelen valóságá­ban mutatkozik meg az élet könyörtelensége a mi fog­lalkozásunkban! A profesz- szor, lám, örök bölcsessége­ket mond. Ellenszenves, de néha nem tudjuk türtőztetni magunkat Ez a hülye Sztyopka még tán arról ábrándozott, hogy kiváló sebész lesz belőle! Van képzelő tehetsége, Így mondják. Milyen kevéssé ismerem én a fiaimat. Ez nem jó. Jönnek. Kopognak. — Igen! — Mihail Ivanovics, be­mosakodhat. Hát ennyi az egész. Ez­zel megszűnik minden ér­zés. Lecsúszik mind, vala­hová a tudat hátsó udvarai­ba. Átöltözés. Megtisztítom a szemüvegemet. Ma a kis műtőben operá­lok. Ezt már berendezték mesterséges vérkeringéssel végzendő műtétekre. Ezenkí­vül ennek a mennyezetén van egy üveglap, ezen ke­resztül nézhetik az operá­ciót. Jó, hogy nem zavar­nak — rossz, amikor a köze­lemben tartózkodnak. A mű­tét nem színház. A folyosóról bepillantot­tam. Oldalán fekszik, lepe­dővel borítva, s ez már nem is Szasa, hanem „egy beteg.” Láthatóan minden rend- , ben van. Nyugodtan áll a két érzéstelenítő: Gyima és segédje, Lenya. Ütemesen nyomják össze a gép léle­geztető zsákját. A vér ritka cseppekben hull a gyűjtőér­be. Békés vér. Marija Va- sziljevna köröskörül leta­karja a műtéti területet. Most egyszerűen Masa vagy Marja a neve — a pil­lanatnyi körülményektől függően. Asszisztenseim a helyükön állnak. A „gépé­szek” ugyancsak ott ülnek készülékeik mellett. Csupán Marina, a műtősnővér arca piros valamitől. Valami ap­róbb csetepaté történhetett. Nem fogom firtatni. Elinté­zik egymás közt. Mindenütt tisztaság. A tálak még üre­sek. Vér csak a csepegtető ampullában látható. Való­sággal elbűvölő látvány. Bárcsak végig ilyen marad­na... Bemosakodom. Mint min­dig: némán és gondolatok nélkül. Csak dörzsölöm, dör­zsölöm kezemet a kefével. Mindent végiggondoltam. Már semmit sem tehetek hozzá. Különös nyugalom. Belépek a műtőbe. A bőr­metszés már ■ megtörtént. Diatermiás égetéssel csilla­pítják az ércsonkok vér­zését. Rám adják a műtőkabá­tot, fejemre kötik a masz­kot. Odaállok a helyemre. Eléggé szűkén vagyunk: a négy sebész és a nővér mind szorosan a beteg mellkas körül. — A billentyűk? Bólintás. Minek a beszéd? Felmetszett izmok, feltá­rom a mellkas üregét. No tessék! kezdődnek a külön­féle meglepetések. Kiderül, hogy a tüdeje hozzánőtt a mellkas falához. Ez bosz- szontó, mert idő kell, hogy gondosan szétválasszuk az összenövéseket, márpedig épp az idő az, ami hiányzik nekünk. Ráadásul utólag ezekből vérzés indulhat meg. Dehát mitévők le­gyünk? Meg kell őriznem nyugalmamat. Feltártuk a szivburkot. Előttem a szív. Elrémülök tőle. Már a fényképen lát­szott, hogy nagy, de most, a feltárásnál... Phű! A bal­oldali pitvar akár egy zsák, a kamra óriási és erősen lüktet. összehúzódáskor a vérnek csak a feie kerül ez aortába, a másik fele a fo­gyatékos billentyűn át visszajut a szívpitvarba. Ellenőrzőm. Ez azt jelenti, hogy ujjamat a pitvar szá- jadékán keresztül bedugom a szív belsejébe. Megtapoga­tom a billentyűvitorlákat. Durvák és rugalmatlanok, egészen érdesek a mészda- raboktól. Ujjamat a kamra minden összehúzódásakor erős vérsugár éri. Megvallom, épp ez az. amire nem számítottam. Egy pillanatig gondolko­dom. Rögtön a billentyűt, vagy próbáljam-e befoltoz­ni? A billentyű gyorsabban megy és a Szasa nem fog meghalni a műtét közDen. Legalábbis nem valószínű. No de aztán? Szíve nagyon elváltozott, a hozzánövés feltételei rosszak. És milyen sokáig fogja kiszolgálni? Ámde ha a plasztikai eljá­rás nem sikerül, akkor még­is csak bele kell varrnom a műbillentyűt vagyis a mo­tor még egy órát fog mű­ködni. Ez a hemolizist — a vörös vérsejtek feloldódását —, a májat, a vesét jelent­heti. Nem szabad. Mint minden sebész, elsősorban azt aka­rom, hogy a betegem ne haljon meg azonnal, a helyszínen vagy igen ha­mar. Hogy később, hónapok, esetleg évek múlva mi lesz — az nem ilyen égető kér­dés. De megint csak nem: így sem megy. Gondolkozzunk nyugodtan. Ismét ujjammal nyúlok a szívbe. A másodperc tört részéig egy gondolat: mi­lyen egyszerű lett az, hogy belenyúlunk a szívbe. Eszembe villan az első eset izgalma. Nyolc évvel ezelőtt, akkor még fiatalabb vol­tam. Most már nem vágnék neki. Tapogatom, próbálgatom, elképzelem. Most kell dön­tenem, mert ha már fel­tártam a szívet, akkor meg­szűnnek az összehúzódásai és nem lehet meglátnom a billentyű mozgását. Nem gondolok Szására. Nem látom mosolyát, nem hallom a hangját. Egyálta­lán: nem érzékelem, hogy élő ember. Csak feszült fej­törés: hogyan csinálhatom a legjobban? Billentyűvel. De a végső döntés — majd ha meglá­tom. Egy pillanatra felpillan­tok. Körülöttem ülnek a mieink: orvosok, nővérek. Holmi ismeretlenek is. Ez nincs Ínyemre. Mintha gla­diátorok volnánk: a halál és mi. Nem fontos. Mindez nem számít. — Kapcsolják be. Vagyis a megterséges vér­keringést hajtó motort. Egy csövet vezetnek be a jobb­oldali kamrába: ezen ke­resztül folyik el a vér a szívből az oxigenátorba — az oxigéntelitőbe —, ebbe a mesterséges tüdőbe. Majd a pumpa (ez helyettesíti a szivet) egy másik csövön át a femorális artériába hajtja. Útba esik továbbá a hőki­cserélő, amely kezdetben lehűti a vért, hogy hipoter- mia jöjjön létre — majd aa operáció végén felmelegítl. (Folytatjuk) Nyikoíaj Amoszov i Szív és gondolat Fordította: Radó György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom