Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-25 / 252. szám

NEW YORK U Thant ENSZ-fótitkár beszámolót készített az atom, fegyverek esetleges alkal­mazásának következményei­ről, valamint az atomfegy­ver további fejlesztésével kapcsolatos gazdasági és biz­tonsági problémákról. A be­számoló megállapítja: a biz­tonság megőrzésének prob­lémáját nem lehet megolda­ni azáltal, hogy növelik az atomfegyverrel rendelkező államok számát, vagy hogy azok az országok, amelyek­nek atomfegyver van birto­kukban, megtartják maguk­nak azt. A beszámolót meg­vitatásra a közgyűlés elé terjesztik. BUENOS AIRES Ernesto Che Guevarát bolíviai katonák ölték meg — közli az Argentin Piámé­ra Plana című lap kiküldött tudósítója. Mint az AFP je­lenti, az argentin újságíró értesülései szerint Guevara még élt, amikor a bolíviai katonák fogságába került és ezután felső parancsra vé­gezték ki. A megölt szabad­ságharcos vezér holttestét nem égették el, hanem Pa­namába küldték, a csatorna- övezetben létesített amerikai katonai támaszpontra. BERLIN Az NDK miniszterelnöké­nek sajtóhivatala kedden Berlinben nemzetközi sajtó- konferenciát rendezett, ame­lyen Kehi alezredes az ál­lambiztonsági minisztérium sajtóosztályának vezetője tájékoztatta az újságírókat az imperialista hírszerző szervek tevékenységének egyes részleteiről. Kehi alez­redes elmondotta, hogy az utóbbi időben megállapítha­tóan erősödött a CIA ameri­kai kémszervezet, a nyu­gatnémet és más imperia­lista hírszerző szervek tevé­kenysége a szocialista orszá­gok ellen. Kiemelte, hogv Nyugat-Berlin fontos hídfő az imperialista hírszerző szervek aknamunkájában. PEKING A pekingi rádió október 23-i adására hivatkozva je­lenti a TASZSZ: katonákat helyeznek el a különböző is­kolákban, hogy a diákoknak segítsenek „a nagy forradal­mi szövetség” létrehozásá­ban. Azokban az iskolákban, ahol megvalósult a „nagy forradalmi egyesülés” a ta­nulmányi idő 30 százalékát Mao Ce-tung műveire, 40 százalékát „kritikára” és 30 százalékát tornára valamint a többi tantárgyra fordítják. Jelentések szerint a vidéken tovább folytatódnak az ösz- szeütközásek Mao Ce-tung hívei és ellenfelei között. Nyikolaj Amoszov : Szív és gondolat Regény 30. Surácskának azonban sen­kije sem volt. Tehát nyil­ván mégis magamnak kell megtalálnom a szükséges erőt Vállalva az esetleges kudarcot. De legalább nyu- godtabban feküdt az asztal­ra. Nem is akarok vissza­emlékezni arra a napra. Pe­dig kötelességem. Nehogy ma megismétlődjék. Nem. Nem gondolok vissza. Nem bírok visszagondolni. Hiszen igen sokszor felidéztem és átrágtam már mindent, egészen a legkisebb részle­tekig. Nincs már semmi hozzátennivalóm. Nyilván az történt, hogy a billentyű működésének ellenőrzése után a szívkam­ra vérelvezető csövét nem hagyták szabadon. A gép­kezelők azonban azt állít­ják, hogy szabadon hagy­ták. Ez most már nem ál­lapítható meg. Csak a tény biztos: agyembólia keletke­zett. Sura nem ébredt fel többé. A műbillentyűt jól varrtam oda: ezt mindenki láthatta a boncolásnál. Hát nem, nem engedem, hogy embólia történjék. A kamrába helyezett vastag cső sokáig — tíz—húsz per­cig is — elszívja a vért. Nehogy akár egyetlen lég­buborék becsúszhasson. Szinte magam előtt látom azt a csövet, amint egyen­letesen telik meg a folydo- gáló vérrel. Érzem a kezem­ben. Hibák. Hibák nélkül, hogy is tanulhatnánk gyó­gyítani! Szasa mondja: ez lehetetlen volna. Az emberi szervezet annyira bonyo­lult, hogy agyunk csak igen-igén hozzávetőlegesen ismerheti meg. „Modellt ké­szít róla” — így mondja Szasa. Bezzeg majd ha gé­pek lesznek... No de én azt már nyilván nem élem meg... Ha nem lesz embólia, va­lami más jöhet közbe. Ilyen súlyos betegnél mindenre lehet számítani. És kevés a tapasztalatunk, ez a legfőbb baj. Hiú sirámok. Ezen már nem lehet változtatni. Hogy elronthat mindent egyetlen apró kis hiba! Addig Szasa egészen tűr­hető állapotban volt. Kül­sőleg nem változott meg, és még azután is, hogy megtudta, kitűnően tartotta magát. Pedig a mája és a szíve csak romlott. Tehát mégis nagy baj volt vele. Amíg Sura még élt™ (Fur­csa azt mondani, hogy „élt” olyasvalakiről, akinek az agya elpusztult. Nem is aka­rok rá emlékezni.) A harmadik nap különö­sen nehéz volt. A vizelés megszűnt, légszomj jelentke­zett, félő volt, hogy Szasa bármely pillanatban meg­hal. Ö pedig követelte: „Operáljanak meg!” Operál­ni! — amikor a legszíve­sebben otthagytam volna mindent és futottam volna világgá... Vajon hányadszor már? De hát itt hagyhatok mindent? Miért ne? Már lehet, asszisztenseim első- ranguak. Nos, ha még ő is meghal... Mindent megtettem, hogy kizárjam a hibák lehetősé­gét és valahogy levegyem magamról a döntés terhét. KonziLium. A belgyógyász professzorok reménytelen­nek mondták az állapotát. Vagyis: halál — nem most, de rövidesen. Legfeljebb hó­napjai lehetnek még hátra. Talán csak hetei. Közben megmutattam nekik Szimát is. No nem, nem csupán di­csekvésből. Valahogy önma­gam előtt kerestem igazo­lást. Vagy lehet, hogy mégis csak dicsekvésből? Milyen ellentmondásos minden! Kijev, a hős város írta: M. Burka, a Kijevi Városi Tauács Végrehajtó Bizottságának elnöke Tűzharc a Szuezi-csatorna övezetében Tel Aviv: Tel Aviv-ban kedden a kora délutáni órák­ban bejelentették, hogy nem sokkal korábban tűz­harc kezdődött á Szuezi- csatorna övezetében. A szó­vivő azt állította, hogy az egyiptomi erők nyitottak tüzet Port Taufiq kikötőjé­től északra, s az izraeli fél viszonozta azt. Izrael tájé­koztatta az ENSZ-megfigye- lőket a lövöldözésről — mondotta a Tel Aviv-i kato­nai szóvivő. Kairó: Kairóban az EAK fegyveres erőinek főparancs­noksága néhány perccel a Tel Aviv-i bejelentés után közleményt adott ki az in­cidensről. 14,30 órakor (magyar idő szerint 13,30 órakor) az el­lenség tüzérségi tüzet nyi­tott a szuezi kikötőre és a szuezi olajfinomítókra. Né­hány épület lángba borult. „A térségben lövegeink azonnal erőteljes zárótűzzel válaszoltak. A csata tart”. Az egyiptomi katonai parancsnokság késő délutáni jelentése szerint még állt a harc az egyiptomi és izraeli tüzérségi erő között a Szu- ezi-csatoma déli részében. Az izraeli erők több löve­déke érte a szuezi kikötő térségében lévő olajfinomí­tó berendezéseket. Az egyiptomi erők lelőttek egy izraeli Mirage-típusú repü­lőgépet és elpusztítottak négy izraeli tankot. Kijev, Kalinyin tér (Foto Kropivnyickij — APRJ Századokig él, ki a Dnyeprért halt, Ha hős­ként harcolt, s esett el. (Egy ukrán népdalból). A Moszkva-szálló (Foto Ivanov — APN) 1943. november 7-én, a nagy október évfordulójának napján, Kijev felett ünnepé­lyesen felzúgott a gyári szi­réna. — Halld meg főváros a „Lenini kovácsműhely” hangját, — így kezdődött a város felszabadulása után néhány nappal, a Kijev egyik legrégibb üzemének munkásai által elfogadott felhívás. — „Minél hama­rabb zúgjanak a gépek a gyárak műhelyeiben, minél hamarabb kezdjenek működ­ni az erőművek turbinái. Minél előbb csilingeljenek az utcákon a villamosok, csendüljenek fel a vidám gyermekhangok az iskolák­ban.” A Szovjetunió összes test­vérnépei a háború sújtotta kijeviek megsegítésére siet­tek. A mai Kijev: magasan fejlett iparral rendelkező város, az építőipar városa, ahol azok élnek, és dolgoz­nak, akik a mesterséges gyé­mántokat és új tengert, az óceánokat és tengereket át­szelő modem halászhajókat hozták létre, az a város, amelynek termékeit — mun­kapadokat, automatákat, exkavátorokat, a legbonyolul­tabb műszereket, gyógysze­M eg találták a formulát: „műtét vitális indikáció alapján.”. Ez azt jelenti: a halál előtti utolsó lehetőség fel- használása. Szép szavalt. Es vaslogika: amúgy száz szá­zalék; ha tehát a műtét csak öt százalékos eselyt jelent is, meg kell csinálni. A belgyógyászok eléggé bő­kezűen osztogatják az ilyen tanácsokat. Próbálnának meg ők ilyen ötszázaléko­sán operálni! Vajon miféle bitang me­sélte el neki a konzíliumot? Másnap dühösen nézett rám. — A magam életével én rendelkezem és ön nem foszthat meg attól a jogom­tól, hogy életben maradá­somnak akár ötszázalékos esélyét is igénybe vegyem. Az élet kérdésében mind védtelenek vagyunk. ö olyasvalamit kíván tőlem, ami kimondhatatlanul nehéz. De neki is igaza van. Ami­kor az ember a halálra szá­míthat már a legközelebbi súlyosbodásnál is, akkor va­lóban nincs helye a hallga­tásnak. • Csak valahogy másképp kellett volna mon­dania. Egyébként, másnap elnézésemet kérte, s én ezt elfogadtam. — Rendben van, megope­ráljuk. Csak egy kicsit még feljavítjuk a máját. — Mennyi ideig? — Tíz napig. A szive akkor összébb zsugorodott és azóta sem engedett fel. A billentyű- protézis, úgy látszik, belenő a szövetbe, de vajon elég erős lesz-e ahhoz, hogy ki­tartson egy egész életen át? Szasa esetében legaláb- is mintegy húsz évig? Misa azt mondja, hogy anyaga* tartósság és kopás szem­pontjából is kipróbálták. De mégis... Egyébként — minek találgatni ilyen mesz- szire előre? Egyelőre a mai napot kell túlélnie. A sebé­szet és a technika olyan rohamosan fejlődik, hogy mához öt évre egészen más lehetőségeink lesznek. Csak rágyújthatnék. Csak egyetlen szippantást! Nem szabad. Olyan vagyok, mint a gép. Aztán eltelt az a tíz nap Is. Milyen különös: Csak meg kellett ígérnem határo­zottan és az állapota rög­tön javulni kezdett. Ez azt jelenti, hogy vannak erötar- talékai. örvendetes tény. Érdekelne, hogy mit írt a füzetébe. Meg hogy nű áll a levélben. Úgy látszik, vala­mi regény van az életében. Illetve volt. Vagy lesz? Nem érdemes most erre gondol­nom. Gondolatban itt kell elbú­csúznom tőle. A műtőben csak egy test lesz, amely­ből könnyen holttest lehet. Valami visszatart attól, hogy akár a füzetét felnyis­sam. Ezt csak azután lehet majd. Akkor mindenképpen jogom lesz rá. Ha túléli, akkor olyan közel kerülünk egymáshoz, mintha hozzáta- tozóm lenne. A fiam. Ha meghal, akkor a végrende­let végrehajtója leszek. (Folytatjuk) reket és sok-sok niás cikket — a világ 67 országába ex-. portálják. Jelenleg az ukrán főváros lakossága meghaladja aa 1 400 000 főt, azaz másfélsze­rese a háború előttinek. A város lakásállománya ma 2,6-szerese a háború előtti­nek. Csupán az utóbbi tía évben másfélszer annyi la­kást építettek, mint ameny- nyi a háborút megelőzően volt. Érdekes megfigyelni, ho-í gyan változik szovjet Ukraj­na fővárosának építkezési jellege. A város a magasba tör. Még nem is olyan ré­gen, főleg négyemeletes há­zakat építettek. A hetvenes évekre ezeknek az épületek­nek a száma 20 százalékra csökkent. Kijevben nyolc, ti­zenötemeletes házak és felhőkarcolók nőnek majd ki. A város életében nagy esemény volt a metro első szakaszának 1960-ban tör­tént megnyitása, mesesze­rűen lerövidítette a kijevi távolságokat. A kijeviek szeretik váro­sukat, ezt a virágzó kertvá­rost, amelynek életéért oly sok fiatal és gyönyörű éle­tet adtak. A Dnyeper festői hajlataiban, az aszkoldi sír közelében áll a „Dicsőség a Nagy Honvédő Háború har­cosainak” elnevezésű park. Itt, a magas gránit obeli szte talapzatánál örökmécses ég. Kijev, a hős város szen­tül őrzi a hazájuk szabadsá­gáért elesettek emlékét flz amerikaiak ieiúiitolták a Hanoi ekeni légitámadásokat Hanoi: Kedden a kora reggeli órákban légiriadó volt a VDK fővárosában, azonban bombák nem hul­lottak: az amerikaiak je­lentős légikötelékkel nagy­szabású felderítést hajtottak végre és fedélzeti fegyve­reikből tüzet nyitottak a város előterében járművek­re és a földeken dolgozó em­berekre. Az igazi támadás délután 15 órakor indult meg. Augusztus óta most bombáz­ták először Hanoit. Egy­ben ez volt a leghosszabb légiharc a VDK fővárosa el­leni amerikai támadások történetében: összesen 86 percig tartott. Az amerikai gépek sűrűn egymást követő hullámokban közelítették meg Hanoit, azonban rendkívül erős lég­védelmi tűzbe ütköztek és támadásuk első hullámai el sem érték a város légiterét. A keddi nap a VDK hadire­pülőinek ragyogó vizsgatéte­le volt, a MÍG. gépek bátor és hatásos támadásokat in­téztek az amerikaiak ellen, kötelékeiket szétszórták és megakadályozták, hogy bom­báikat a célba juttassák. A bombák a főváros északi ré­szére hullottak, többnyire olyan helyekre, ahol nincs semmiféle katonailag jelen­tős objektum. A hosszú lé­giharcban nagy szerep jutott a fővárost védő rakétacsa­patoknak is. A csaknem másfél órás harcban a MÍG vadászok és a rakéták öt amerikai gépet lőttek le, az életben maradt pilótákat a Hanoi lakosság önvédelmi osztagai ejtették fogságba. A VDK külügyminiszté­riumának szóvivője hangoz­tatta, hogy Hanoi bombázá­sának felújítása feltehetően az amerikai háborús eszka­láció további veszedelmes lépéseit vezeti be. A légvédelem a keddi na­pon két amerikai gépet lőtt le a VDK déli körzeteiben. Hanoiban kedden nyilvá­nosságra hozták, hogy ame­rikai repülőgépek az el­múlt hetek folyamán Dél- Vietnam területére több tonna vegyi anyagot és könnyfakasztó gázt szónak. A mérgező anyagok alkal­mazása következtében „szá­mos paraszt a mezőn mun­ka közben veszítette el esz­méletét, míg mások vért hánytak. „A kiadott közle­mény szerint a vegyi támadá­sok” komoly emberi és anyagi kárt okoztak a lakos­ságnak. Saigon: A VDK ellen hadüzenet nélkül indított háború újabb kiszélesítésé­re szánta el magát az Egye­sült Államok. Miként a nyugati hírügynökségek gyorshírben jelentik, ame­rikai bombázók kedden a há­ború megkezdése óta első íz­ben bombázták a Phuc Yen-i repülőteret, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság leg­nagyobb légitámaszpontját, amely Hanoitól északnyugat­ra 30 kilométerre fekszik. Az újabb kalóztámadásról szóló hírt egy katonai szó­vivő közölte az újságírók­kal Saigonban. Fordította: Radó György

Next

/
Oldalképek
Tartalom