Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-25 / 252. szám
NEW YORK U Thant ENSZ-fótitkár beszámolót készített az atom, fegyverek esetleges alkalmazásának következményeiről, valamint az atomfegyver további fejlesztésével kapcsolatos gazdasági és biztonsági problémákról. A beszámoló megállapítja: a biztonság megőrzésének problémáját nem lehet megoldani azáltal, hogy növelik az atomfegyverrel rendelkező államok számát, vagy hogy azok az országok, amelyeknek atomfegyver van birtokukban, megtartják maguknak azt. A beszámolót megvitatásra a közgyűlés elé terjesztik. BUENOS AIRES Ernesto Che Guevarát bolíviai katonák ölték meg — közli az Argentin Piáméra Plana című lap kiküldött tudósítója. Mint az AFP jelenti, az argentin újságíró értesülései szerint Guevara még élt, amikor a bolíviai katonák fogságába került és ezután felső parancsra végezték ki. A megölt szabadságharcos vezér holttestét nem égették el, hanem Panamába küldték, a csatorna- övezetben létesített amerikai katonai támaszpontra. BERLIN Az NDK miniszterelnökének sajtóhivatala kedden Berlinben nemzetközi sajtó- konferenciát rendezett, amelyen Kehi alezredes az állambiztonsági minisztérium sajtóosztályának vezetője tájékoztatta az újságírókat az imperialista hírszerző szervek tevékenységének egyes részleteiről. Kehi alezredes elmondotta, hogy az utóbbi időben megállapíthatóan erősödött a CIA amerikai kémszervezet, a nyugatnémet és más imperialista hírszerző szervek tevékenysége a szocialista országok ellen. Kiemelte, hogv Nyugat-Berlin fontos hídfő az imperialista hírszerző szervek aknamunkájában. PEKING A pekingi rádió október 23-i adására hivatkozva jelenti a TASZSZ: katonákat helyeznek el a különböző iskolákban, hogy a diákoknak segítsenek „a nagy forradalmi szövetség” létrehozásában. Azokban az iskolákban, ahol megvalósult a „nagy forradalmi egyesülés” a tanulmányi idő 30 százalékát Mao Ce-tung műveire, 40 százalékát „kritikára” és 30 százalékát tornára valamint a többi tantárgyra fordítják. Jelentések szerint a vidéken tovább folytatódnak az ösz- szeütközásek Mao Ce-tung hívei és ellenfelei között. Nyikolaj Amoszov : Szív és gondolat Regény 30. Surácskának azonban senkije sem volt. Tehát nyilván mégis magamnak kell megtalálnom a szükséges erőt Vállalva az esetleges kudarcot. De legalább nyu- godtabban feküdt az asztalra. Nem is akarok visszaemlékezni arra a napra. Pedig kötelességem. Nehogy ma megismétlődjék. Nem. Nem gondolok vissza. Nem bírok visszagondolni. Hiszen igen sokszor felidéztem és átrágtam már mindent, egészen a legkisebb részletekig. Nincs már semmi hozzátennivalóm. Nyilván az történt, hogy a billentyű működésének ellenőrzése után a szívkamra vérelvezető csövét nem hagyták szabadon. A gépkezelők azonban azt állítják, hogy szabadon hagyták. Ez most már nem állapítható meg. Csak a tény biztos: agyembólia keletkezett. Sura nem ébredt fel többé. A műbillentyűt jól varrtam oda: ezt mindenki láthatta a boncolásnál. Hát nem, nem engedem, hogy embólia történjék. A kamrába helyezett vastag cső sokáig — tíz—húsz percig is — elszívja a vért. Nehogy akár egyetlen légbuborék becsúszhasson. Szinte magam előtt látom azt a csövet, amint egyenletesen telik meg a folydo- gáló vérrel. Érzem a kezemben. Hibák. Hibák nélkül, hogy is tanulhatnánk gyógyítani! Szasa mondja: ez lehetetlen volna. Az emberi szervezet annyira bonyolult, hogy agyunk csak igen-igén hozzávetőlegesen ismerheti meg. „Modellt készít róla” — így mondja Szasa. Bezzeg majd ha gépek lesznek... No de én azt már nyilván nem élem meg... Ha nem lesz embólia, valami más jöhet közbe. Ilyen súlyos betegnél mindenre lehet számítani. És kevés a tapasztalatunk, ez a legfőbb baj. Hiú sirámok. Ezen már nem lehet változtatni. Hogy elronthat mindent egyetlen apró kis hiba! Addig Szasa egészen tűrhető állapotban volt. Külsőleg nem változott meg, és még azután is, hogy megtudta, kitűnően tartotta magát. Pedig a mája és a szíve csak romlott. Tehát mégis nagy baj volt vele. Amíg Sura még élt™ (Furcsa azt mondani, hogy „élt” olyasvalakiről, akinek az agya elpusztult. Nem is akarok rá emlékezni.) A harmadik nap különösen nehéz volt. A vizelés megszűnt, légszomj jelentkezett, félő volt, hogy Szasa bármely pillanatban meghal. Ö pedig követelte: „Operáljanak meg!” Operálni! — amikor a legszívesebben otthagytam volna mindent és futottam volna világgá... Vajon hányadszor már? De hát itt hagyhatok mindent? Miért ne? Már lehet, asszisztenseim első- ranguak. Nos, ha még ő is meghal... Mindent megtettem, hogy kizárjam a hibák lehetőségét és valahogy levegyem magamról a döntés terhét. KonziLium. A belgyógyász professzorok reménytelennek mondták az állapotát. Vagyis: halál — nem most, de rövidesen. Legfeljebb hónapjai lehetnek még hátra. Talán csak hetei. Közben megmutattam nekik Szimát is. No nem, nem csupán dicsekvésből. Valahogy önmagam előtt kerestem igazolást. Vagy lehet, hogy mégis csak dicsekvésből? Milyen ellentmondásos minden! Kijev, a hős város írta: M. Burka, a Kijevi Városi Tauács Végrehajtó Bizottságának elnöke Tűzharc a Szuezi-csatorna övezetében Tel Aviv: Tel Aviv-ban kedden a kora délutáni órákban bejelentették, hogy nem sokkal korábban tűzharc kezdődött á Szuezi- csatorna övezetében. A szóvivő azt állította, hogy az egyiptomi erők nyitottak tüzet Port Taufiq kikötőjétől északra, s az izraeli fél viszonozta azt. Izrael tájékoztatta az ENSZ-megfigye- lőket a lövöldözésről — mondotta a Tel Aviv-i katonai szóvivő. Kairó: Kairóban az EAK fegyveres erőinek főparancsnoksága néhány perccel a Tel Aviv-i bejelentés után közleményt adott ki az incidensről. 14,30 órakor (magyar idő szerint 13,30 órakor) az ellenség tüzérségi tüzet nyitott a szuezi kikötőre és a szuezi olajfinomítókra. Néhány épület lángba borult. „A térségben lövegeink azonnal erőteljes zárótűzzel válaszoltak. A csata tart”. Az egyiptomi katonai parancsnokság késő délutáni jelentése szerint még állt a harc az egyiptomi és izraeli tüzérségi erő között a Szu- ezi-csatoma déli részében. Az izraeli erők több lövedéke érte a szuezi kikötő térségében lévő olajfinomító berendezéseket. Az egyiptomi erők lelőttek egy izraeli Mirage-típusú repülőgépet és elpusztítottak négy izraeli tankot. Kijev, Kalinyin tér (Foto Kropivnyickij — APRJ Századokig él, ki a Dnyeprért halt, Ha hősként harcolt, s esett el. (Egy ukrán népdalból). A Moszkva-szálló (Foto Ivanov — APN) 1943. november 7-én, a nagy október évfordulójának napján, Kijev felett ünnepélyesen felzúgott a gyári sziréna. — Halld meg főváros a „Lenini kovácsműhely” hangját, — így kezdődött a város felszabadulása után néhány nappal, a Kijev egyik legrégibb üzemének munkásai által elfogadott felhívás. — „Minél hamarabb zúgjanak a gépek a gyárak műhelyeiben, minél hamarabb kezdjenek működni az erőművek turbinái. Minél előbb csilingeljenek az utcákon a villamosok, csendüljenek fel a vidám gyermekhangok az iskolákban.” A Szovjetunió összes testvérnépei a háború sújtotta kijeviek megsegítésére siettek. A mai Kijev: magasan fejlett iparral rendelkező város, az építőipar városa, ahol azok élnek, és dolgoznak, akik a mesterséges gyémántokat és új tengert, az óceánokat és tengereket átszelő modem halászhajókat hozták létre, az a város, amelynek termékeit — munkapadokat, automatákat, exkavátorokat, a legbonyolultabb műszereket, gyógyszeM eg találták a formulát: „műtét vitális indikáció alapján.”. Ez azt jelenti: a halál előtti utolsó lehetőség fel- használása. Szép szavalt. Es vaslogika: amúgy száz százalék; ha tehát a műtét csak öt százalékos eselyt jelent is, meg kell csinálni. A belgyógyászok eléggé bőkezűen osztogatják az ilyen tanácsokat. Próbálnának meg ők ilyen ötszázalékosán operálni! Vajon miféle bitang mesélte el neki a konzíliumot? Másnap dühösen nézett rám. — A magam életével én rendelkezem és ön nem foszthat meg attól a jogomtól, hogy életben maradásomnak akár ötszázalékos esélyét is igénybe vegyem. Az élet kérdésében mind védtelenek vagyunk. ö olyasvalamit kíván tőlem, ami kimondhatatlanul nehéz. De neki is igaza van. Amikor az ember a halálra számíthat már a legközelebbi súlyosbodásnál is, akkor valóban nincs helye a hallgatásnak. • Csak valahogy másképp kellett volna mondania. Egyébként, másnap elnézésemet kérte, s én ezt elfogadtam. — Rendben van, megoperáljuk. Csak egy kicsit még feljavítjuk a máját. — Mennyi ideig? — Tíz napig. A szive akkor összébb zsugorodott és azóta sem engedett fel. A billentyű- protézis, úgy látszik, belenő a szövetbe, de vajon elég erős lesz-e ahhoz, hogy kitartson egy egész életen át? Szasa esetében legaláb- is mintegy húsz évig? Misa azt mondja, hogy anyaga* tartósság és kopás szempontjából is kipróbálták. De mégis... Egyébként — minek találgatni ilyen mesz- szire előre? Egyelőre a mai napot kell túlélnie. A sebészet és a technika olyan rohamosan fejlődik, hogy mához öt évre egészen más lehetőségeink lesznek. Csak rágyújthatnék. Csak egyetlen szippantást! Nem szabad. Olyan vagyok, mint a gép. Aztán eltelt az a tíz nap Is. Milyen különös: Csak meg kellett ígérnem határozottan és az állapota rögtön javulni kezdett. Ez azt jelenti, hogy vannak erötar- talékai. örvendetes tény. Érdekelne, hogy mit írt a füzetébe. Meg hogy nű áll a levélben. Úgy látszik, valami regény van az életében. Illetve volt. Vagy lesz? Nem érdemes most erre gondolnom. Gondolatban itt kell elbúcsúznom tőle. A műtőben csak egy test lesz, amelyből könnyen holttest lehet. Valami visszatart attól, hogy akár a füzetét felnyissam. Ezt csak azután lehet majd. Akkor mindenképpen jogom lesz rá. Ha túléli, akkor olyan közel kerülünk egymáshoz, mintha hozzáta- tozóm lenne. A fiam. Ha meghal, akkor a végrendelet végrehajtója leszek. (Folytatjuk) reket és sok-sok niás cikket — a világ 67 országába ex-. portálják. Jelenleg az ukrán főváros lakossága meghaladja aa 1 400 000 főt, azaz másfélszerese a háború előttinek. A város lakásállománya ma 2,6-szerese a háború előttinek. Csupán az utóbbi tía évben másfélszer annyi lakást építettek, mint ameny- nyi a háborút megelőzően volt. Érdekes megfigyelni, ho-í gyan változik szovjet Ukrajna fővárosának építkezési jellege. A város a magasba tör. Még nem is olyan régen, főleg négyemeletes házakat építettek. A hetvenes évekre ezeknek az épületeknek a száma 20 százalékra csökkent. Kijevben nyolc, tizenötemeletes házak és felhőkarcolók nőnek majd ki. A város életében nagy esemény volt a metro első szakaszának 1960-ban történt megnyitása, meseszerűen lerövidítette a kijevi távolságokat. A kijeviek szeretik városukat, ezt a virágzó kertvárost, amelynek életéért oly sok fiatal és gyönyörű életet adtak. A Dnyeper festői hajlataiban, az aszkoldi sír közelében áll a „Dicsőség a Nagy Honvédő Háború harcosainak” elnevezésű park. Itt, a magas gránit obeli szte talapzatánál örökmécses ég. Kijev, a hős város szentül őrzi a hazájuk szabadságáért elesettek emlékét flz amerikaiak ieiúiitolták a Hanoi ekeni légitámadásokat Hanoi: Kedden a kora reggeli órákban légiriadó volt a VDK fővárosában, azonban bombák nem hullottak: az amerikaiak jelentős légikötelékkel nagyszabású felderítést hajtottak végre és fedélzeti fegyvereikből tüzet nyitottak a város előterében járművekre és a földeken dolgozó emberekre. Az igazi támadás délután 15 órakor indult meg. Augusztus óta most bombázták először Hanoit. Egyben ez volt a leghosszabb légiharc a VDK fővárosa elleni amerikai támadások történetében: összesen 86 percig tartott. Az amerikai gépek sűrűn egymást követő hullámokban közelítették meg Hanoit, azonban rendkívül erős légvédelmi tűzbe ütköztek és támadásuk első hullámai el sem érték a város légiterét. A keddi nap a VDK hadirepülőinek ragyogó vizsgatétele volt, a MÍG. gépek bátor és hatásos támadásokat intéztek az amerikaiak ellen, kötelékeiket szétszórták és megakadályozták, hogy bombáikat a célba juttassák. A bombák a főváros északi részére hullottak, többnyire olyan helyekre, ahol nincs semmiféle katonailag jelentős objektum. A hosszú légiharcban nagy szerep jutott a fővárost védő rakétacsapatoknak is. A csaknem másfél órás harcban a MÍG vadászok és a rakéták öt amerikai gépet lőttek le, az életben maradt pilótákat a Hanoi lakosság önvédelmi osztagai ejtették fogságba. A VDK külügyminisztériumának szóvivője hangoztatta, hogy Hanoi bombázásának felújítása feltehetően az amerikai háborús eszkaláció további veszedelmes lépéseit vezeti be. A légvédelem a keddi napon két amerikai gépet lőtt le a VDK déli körzeteiben. Hanoiban kedden nyilvánosságra hozták, hogy amerikai repülőgépek az elmúlt hetek folyamán Dél- Vietnam területére több tonna vegyi anyagot és könnyfakasztó gázt szónak. A mérgező anyagok alkalmazása következtében „számos paraszt a mezőn munka közben veszítette el eszméletét, míg mások vért hánytak. „A kiadott közlemény szerint a vegyi támadások” komoly emberi és anyagi kárt okoztak a lakosságnak. Saigon: A VDK ellen hadüzenet nélkül indított háború újabb kiszélesítésére szánta el magát az Egyesült Államok. Miként a nyugati hírügynökségek gyorshírben jelentik, amerikai bombázók kedden a háború megkezdése óta első ízben bombázták a Phuc Yen-i repülőteret, a Vietnami Demokratikus Köztársaság legnagyobb légitámaszpontját, amely Hanoitól északnyugatra 30 kilométerre fekszik. Az újabb kalóztámadásról szóló hírt egy katonai szóvivő közölte az újságírókkal Saigonban. Fordította: Radó György
