Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-25 / 252. szám

Ismerkedjünk az új törvényekkel Az új munkajog alapelvei (6) Amióta az országgyűlés megvitatta és elfogadta a Munka Törvénykönyvét — amelyet történelmünk során első ízben tárgyaltak a leg­főbb törvényhozó testület fórumán —, a közvéleményt élénken foglalkoztatja az a kérdés, mennyiben tért el a munkajogi szabályozás a régitől, milyen új elvek ér­vényesülnek a munkát, munkaviszonyt, munkakö­rülményeket meghatározó rendelkezésekben. A jelenleg még érvényben lévő, túlcentralizált, közpon­ti utasításokra épített gaz­daságirányítás — saját logi­káját követve — központi­lag szabályozta a munkával összefüggő kérdéseket is. A különböző változások, ame­lyek az utóbbi években a munkaerőhelyzetben bekö­vetkeztek, több ízben a szabályok módosításához ve­zettek, s így nem egy ren­delkezés a sok módosítás következetében ellentmon­dásossá, az egész törvény- köny áttekinthetetlenné vált. Emiatt is sor került volna előbb utóbb a Munka Tör­vény könyve átdolgozására. De meggyorsította ezt a fo­lyamatot az, hogy az 1968. január 1-ével életbe lépő gazdaságirányítási rendszer a munkajogi szabályozásban is lényeges változást köve­tel. Az új Munka Törvény­könyv»» a gazdaságirányítás reformjával összhangban, elsősorban abban tér el a régitől, hogy csupán a sza­bályozás elveit rögzíti, s _ a részletes intézkedések kidol­gozásában messzemenő ön­állóságot ad a vállalatok­nak, teret enged a helyi kö­rülményeket, feltételeket számba vevő mérlegelésnek. A vállalatvezetés és a dol­gozókat képviselő szakszer­vezet kollektív szerződésben á’lapodik meg tehát a mun­kaviszonyt érintő minden lényeges kérdés szabályozá­sáról. A helyi körülményekhez, szakmai feltételekhez törté­nő önálló alkalmazkodás egyben a dolgozók jogainak bővítését, érdek védelmének) »fejlesztését is lehetővé te­szi, mert helyileg számtalan olyan probléma megoldható, amelyre a központi szabály nem lehet tekintettel- A vállalatok a közppnti elvek szem előtt tartásával, mó­dot találhatnak a szakmá­val, az egészségi állapottal, a családi körülményekkel, a korral kapcsolatos sajátos dolgozói érdekek érvényesí­tésére. De maguk az elvi szabályok is sok tekintetben — a jutalomszabadság, a hátrány nélküli munkahely- változás biztosításával, a jubileumi jutalom feltéte­leinek egyszerűsítésével bő­vítik azokat a jogokat, ked­vezményeket és juttatáso­kat, amelyek a dolgozókat megilletik. A törvény elfogadását megelőző vitáikból úgy tű­nik: sokan tartanak az ön­álló szabályozás lehetőségé­től, vagyis attól, hogy a vállalati vezetők visszaél­hetnek az önállósággal és önkényes intézkedésekkel megsérthetik a dolgozók jo­gait. A törvény azonban nagyon egyértelműen és ha­tározottan állást foglal az önkényeskedéssel szemben, szigorú szankciókkal sújtja a joggal történő visszaélést és biztosítja, hogy a dolgozó bármely rá nézve sérelmes intézkedésekkel szemben a munkaügyi döntőbizottság­hoz, illetve a szakszervezet­hez forduljon. A legfőbb garanciát a joggal való visszaéléssel, s az önkényeskedéssel szem­ben a szakszervezetek tör­vénybe iktatott képviseleti és érdekvédelmi tevékenysé­ge biztosítja. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági vezetők minden, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésben csak a szakszer­vezet meghallgatásával, egyetértésével dönthetnek, s ha egyes esetekben a döntés sérti a törvényeket, a szo­cialista erkölcs szabályait, a dolgozók igazságérzetét, a szakszervezet vétót emel­het a döntés ellen, s végre­hajtását mindaddig felfüg­gesztheti, amíg az illetékes szerv — egyedi ügyekben a Területi Munkaügyi Döntő- bizottság, a dolgozók na­gyobb csoportját érintő kér­désekben pedig a vállalat felettes szerve és a szak- szervezeti felsőbb szerv — állást nem foglak Joga van a szakszervezet­nek továbbá arra is, hogy a vele egyetértésben hozott döntések végrehajtását el­lenőrizze, • különböző kérdésekben tájékoztatást kérjen a gazdasági vezetők­től. A szakszervezet észre­vételeire a gazdasági veze­tés köteles válaszolni, meg­indokolni az észrevételezett intézkedést A vállalati szo­ciális és kulturális alapok felhasználásáról pedig a szakszervezet dönt meghall­gatva a gazdasági vezetés véleményét Mivel a szakszervezet ak­tivistái jogaik gyakorlása közben összeütközésbe ke­rülhetnek a gazdasági veze­tőkkel, a Munka Törvény- könyve védelmet nyújt az esetleges retorziókkal szem­ben, s a szakszervezeti tiszt­ségviselők munkaviszonyá­nak megszüntetését a fel­sőbb szakszervezeti szerv hozzájárulásától teszi függő­vé. (Folytatjuk) EhomJik, de ki javítsa? Nyíregyháza javító-szolgáltató ipara a lakosság oldaláról Elromlik a csap, a zár, a redőny. A tulajdonos szalad­gál fühöz-fához, de legtöbb­ször hiába. A hatvanötezer lelkes Nyíregyházán alig­ha akad vállalkozó, aki gyorsan kijavítaná a háztar­tásban bekövetkező hibákat. Még sok példát felhozhat­nánk annak bizonyítására, hogy a helyi iparpolitika fejlődésének útjában mennyi a megyeszékhelyen is a gát. Hatványozottan áll ez a város külterületein: a ta­nyabokrok egyszerűen cipő­javítási gondokkal is küz­denek. A városi tanács vb. ipari csoportjánál látják, a területi elhelyezés valóban nem a legszerencsésebb. Hiány a javító szakmákban Más megyei székhelyeken — különösen a nagy ipari városokban — ez a problé­ma megoldott. Nálunk az Északi Alközpontban most nyílt, a déliben a közeljö­vőben nyílik szolgáltatóház, de ezek mind a kapacitást, mind a szakmákat illetően azonnal kevésnek bizonyul­nak. Példa erre: nemrég nyílt meg a stadion környé­kén az új GELKA-szervíz. Jó dolog, de a szerviz min­den gép javítását nem vál- lajja. Csökkent ugyanakkor a rádió és tv-javító kisipa­rosok száma a városban. Hiány van az építőipari javító szakmák mindegyi­kében. Az állami vállalatok túlterheltek, a ktsz-ek sem vállalnak már javítást, kü­lönösen nem kisebb javítá­sokat — amire a legtöbb az igény. Marad tehát a kisiparos. De kőműves, tető­fedő, vízvezetékszerelő alig van a városban, mindegyi­kük hónapokra előre lekö­tött. Szükség volna állami szolgáltató hálózatra Megoldás lehetne, hogy vagy a kisipari szövetkeze­tek hozzanak létre mielőbb általános javító hálózatot, vagy adjanak ki több ipar- engedélyt a hiányosan ellá­tott szakmákra. Az előbbire még csak terv van. A Már­tírok tere és a Rákóczi ut­ca sarkán épülő bérház föld­szintjén és első emeletén szolgáltató műhelyeket léte­sítenének. De ez az épület még csak a tervezői aszta­lon van meg, s legoptimis­tább számítások szerint is csak három év múlva kezd­hetnek itt munkához. Ma­rad még a TEMPÓ, amely ugyancsak berendezhetne egy javítóbrigád számára mű­helyt, ahonnan telefonra gyorsan házhoz mehetné­nek. Ez is helyiséghiányba ütközik. Az építő szakmák­ban ugyanakkor kötöttségek nehezítik az iparengedély megszerzését. A tanyabokrok lakói még nehezebb helyzetben van­nak. Ezekből adódik a legsür­gősebb teendő. A megyei és a városi tanács vb-k több határozata sürgeti a megol­dást. Most már égető szükség lenne egy állami (tanácsi) javító-szolgáltató hálózat kiépítésére, másrészt arra, hogy a kisipari szövetkeze­tek — amelyek nagyrészt itt is áttértek a késztermék- gyártásra — közösen hozza­nak létre egy javítószervizt, vagy alakuljon egy javító ktsz. Nem utolsósorban meg kellene vizsgálni a kül­területek ellátását úgy is, hogy egy-egy ellátatlan ta­nyaközpontban helyiséget adnának, építenének akár fejlesztési alapból a h,elyzet javítására. Minőség, igény Az szinte másodrendű problémává zsugorodott, hogy a legtöbb esetben túl­ságosan hosszú a javítási idő, a megrendelőnek alig lehet megkövetelni a minő­ségi munkát ilyen esetek­ben. Már csak emiatt is kellene a konkurrencia, a több lehetőség, amely az új gazdasági mechanizmus bevezetésével szinte sürgeti a kezdeményezést, a na­gyobb önállóságot e terüle­ten is. Szükségét érezzük a na­gyobb vállalkozó kedvnek is. Például nincs, pedig nagy iránta az igény, egy méret utáni férfi fehérneműkészí­tő üzem. (Budapesten leg­alább ötven FEDOSZ-bolt van.) Megoldhatná ezt egy részleggel a Nyírségi Ruhá­zati Ktsz, a Minőségi Textil- ruházati Vállalat, s a házi­ipari szövetkezet. Ezer le­hetőség lenne még követni a divat, a kor új irányzata­it: pl. mohair női sapkákat, férfi téli divatsapkákat, fel­öltőkre teddy-gallért, stb-t készíteni, az öltönyökhöz cseh­szlovák példára díszzseb­kendőt adni. Mindehhez az eddiginél több ötlet kell. S január el­seje előtt két hónappal már az új körülményekhez sok­kal jobban igazodó helyi iparpolitikára, az érdekek kölcsönös és kedvező össze­hangolására van szükség. Kopka János Olvasónk írjál Ep millió üzlethálózat­korszerűsítésre A Baktalórántháza és Vi­déke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet boltjaiban 3,5 millióval na­gyobb volt a forgalom ebben az évben szeptember 31-ig. mint a múlt év hasonló idő­szakában. Csupán tartós fo­gyasztási cikkekből közel fél­millió forint értékűt adtak el. Az idén eddig egymillió forin­tot fordított az üzlethálózat korszerűsítésére, bővítésé­re. A közeli jövőben is je­lentős felújításokat végez­nek el; például Nyírkércsen. ahol egy lakást vásároltak meg a bolt és az italbolt áthelyezéséhez, korszerűsí­téséhez. Nyírjákón hason­lóan bővítik a vegyesbol­tot. Petneházán rövidesen megnyitják a cukrászdát. Hat bolt versenyez a „ki­váló bolt” címért, hat ki­sebb bolt pedig páros ver­senyben áll egymással. Nyolc brigádban összesen 43 dolgo­zó küzd a „szocialista bri­gád” cím elnyeréséért. Kricsfalussy Béta Baktalórántháza Továbbra is megoldatlan marad a szabolcsi építőipar fejlesztése ? ■ ci'asz az „Egymilliárdos építési program — fele kapacitással című, cikkünkre Lapunk szeptember 10-i számában Egymilliárdos épí­tési program — fele kapa­citással címmel, az ÉVM Sza­bolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalat igazgatójá­val folytatott beszélgetést közöltünk. A cikkben felve­tődött az a probléma, hogy a megye fokozódó iparosítá­sa és egyéb beruházások sürgetik az építőipar kivéte­lesen gyorsabb ütemű fej­lesztését, hiszen az eddig befutott egymilliárdos igény­hez csak fele kapacitással rendelkeznek. Cikkünkre az Építésügyi- és Városfejlesz­tési Minisztérium közgazda- sági főosztálya a következő tájékoztatást adta: „Az 1964. februári pártha­tározat irányelveinek meg­felelően a tervidőszakban több építésiparosítást szol­gáló és építési kapacitást növelő beruházás megvalósí­tását irányozta elő az ÉVM. A harmadik ötéves tervben megvalósításra kerül évi kö­zel húszezer lakás házgyári kapacitás és 180 ezer köb­méter vasbetonszerkezet- gyártó bázis. Ez lehetővé teszi, hogy az ipari épületek ötven, a mezőgazdasági, közlekedési és táro'ási épü­letek 75 százaléka korszerű, üzemben előregyártott szer­kezetből készüljön. Befejezés előtt áll az ömlesztett cementrelé háló­zat kiépítése, melynek egy­szeri átbocsátó képessege 30C ezer tonna. Folyamatban van az évi egymillió 600 ezer köbméter kapacitású transzportbetongyári hálózat kiépítése. Ennek megvalósí­tásával az építkezéseken felhasználásra kerülő beton ötven százaléka korszerű, automatizált gyárban kerül előállításra. Ezenkívül több budapesti és megyei építő­ipari vállalat korszerű köz­ponti telephely építését fe­jezte be, illetve folyamat­ban van az építése... Téves a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat azon felfogása, mely szerint a Nyíregyházán megvalósí­tandó cementrelé állomás a szállító vállalat munkáját könnyíti meg. Az állomás kiépítése lehetővé teszi, hogy a vállalat vasúti csúcs- forgalom, vagy egyéb aka­dályok esetén is el legyen látva cementtel. Az új irányítási rendszer bevezetésével az állóeszköz­fejlesztési gazdálkodási rend is megváltozik és nem lesz lehetősége az ÉVM-nek a Szabolcs megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál tervbe vett transzportbetongyár, va­Onnan kezdem, hogy ne­kem, mint akkor még nőt­len fiatalnak, nem adtak reformföldet. Szüleimmel dolgoztam azt a néhány holdat. Régi módszerrel ter­melve, szűkös volt a haszon a nagy családnak — így dezdte beszélgetésünket Lő­rinc Mihály, a paposi Esze Tamás Tsz tagja. — Mikor megnősültem, a szüleimmel együtt kénysze­rültem lakni. Pedig nagyon vágytunk a feleségemmel az önálló életet, a magunk há­zát Ez adta a legnagyobb okot, hogy elhagyjam a fa­lut. Miskolcon vállaltam munkát építőknél. Két-há- rom hetenként jártam haza. Kutya rosszul esett, mikor vissza kellett térni az ide­genbe. Első gyermekünk, Katika már megvolt — Hét hónapig jártam olyan messze. Elég jól keres­tem, spórolhattunk a sa­ját telekit^ házra. Mégis A második ház otthagytam Miskolcot. Itt­hon feles földet vállaltam, tizennégy holdat. Irgalmat­lan hajszát adott. A követ­kező évre lemondtam. Szál­kára mentem, az akkori semeválnál kaptam mun­kát Rakodó beosztásban. Kerékpárral jártam munká­ba, meg haza. Tíz kilomé­ter, lekarikáztam. Ám volt rá nem egy eset, hogy két nap, két éjjel egyfolytában dolgoztam. A következő reg­gel hét órára mégis a tele­pen kellett lenni. Nyomtam a pedált, spóroltam a busz­költséget Ez így ment négy évig. — Kiigényeltem a telket, felépítettük a magunk há­zát. Szép, nagy kertet kap­tam. Apróka udvart hagy­tam, a többi helyet beül­tettem gyümölcsfákkal. Hat­vanban pedig, mikor az egész község a szövetkezést választotta, én is beléptem a téeszbe. A régi, ki szövet­kezet neve maradt: Esze Tamás. Egyébként, a kert gyümölcsösítését azért em­lítettem, mert szeretjük. Ha óhajtottuk, pénzt kellett ad­ni érte. Közben ugyanis há­rom gyerek nőtt már a csa­ládban. — Az első közös két esz­tendő nehéz volt. Sok baj­jal, zsörtölődéssel járt az jndulás. Mint ahogy a gyer­mek megütögeti magát, mi­kor járni tanul. Most utólag restellem, amiért kellő bi­zalom híján, megint elhagy­tam a falut. Ugyancsak Szálkára jártam pénzt ke­resni. Ekkor már csak fél évig bírtam. Kértem a szö­vetkezetieket, vegyenek vissza maguk közé. Márcsak azért is, részese legyek a kö­zös erősítésének. Ne mond­hassák később, megvártam, hogy kikaparják nekem a tűzből a gesztenyét. Mi itt igyekeztünk min­denben egyetértésben len­ni. Nem volt nálunk még elnökcsere. De van a már említett bőséges termés al­mából, meg más egyébből. Nálunk nagy becsben van a dohány. Nyolc mázsa, hol­danként! átlagot terveztünk, de meglesz a tíz, sőt a tíz és fél is. — Kiszámítottam: tavaly 24 ezer forint hasznot ré­szeltem a közös jövedelem­ből. Idén, a feleségemmel félezer egységet gyűjtöttünk. Az is biztos, hogy egy egy­ség értéke meg fogja érni a tervezett 42 forintot. Előta­gét, bár havonta van, még nem vettem fel ebben az évben. Kijöttünk az ottho­nig almára kapott előleg­ből, meg a három gyermek után járó családi pótlék­ból. — A nagy telken, a már meglévő mellé még egy há­zat szeretnénk építeni. Jó lesz valamelyik gyerme­künknek. Hisz a legidősebb lányunk tizenhat éves. Az utána való is lány, akiről előbb úgy gondoltuk, el­megy Debrecenbe varrodai tanulónak. Ebből most már nehezen lesz valami. Nem is vágyik el. Szerezhet szak­munkás-bizonyítványt a tsz-ben is. A fiú pedig még iskolás. Kertésztechnikus­nak vágyik. Ha úgy tanul, elérheti célját. Sőt. Miért ne lehetne akár agrármér­nök?^. Lejegyezte: Asztalos Bálint lamint központi telephely építésére központi - forrást biztosítani. Ugyanis az EVM által tervezett állami cél­csoport nem került elfoga­dásra. Számítások szerint azon­ban a Szabolcs megyei Álla­mi Építőipari Vállalatnak 1968-ban mintegy 8—9 mil­lió forint saját forrás áll majd rendelkezésére. Ezen túlmenően — a vonatkozó rendelkezéseknek megfele­lően — módjában áll majd a vállalatnak a teiwbe vett fejlesztéseket beruházási hi­tel révén megvalósítani. Eh­hez az ÉVM a szükséges tá­mogatást megadja.” Megjegyzés: A válasz nem megnyugtató. A párt Politi­kai Bizottságának Szabolcs- Szatmár megye fejlesztésére vonatkozó 1965. augusztusi határozata nyomán tervbe vett fokozódó ipari és egyéb beruházások megvalósítása máris hátrányt szenved. Elő­ző cikkünkben több példát felsoroltunk, amikor is fon­tos népgazdasági célokat szolgáló építkezések húzód­hatnak el. A vállalattól nyert újabb tájékoztatás szerint a válaszban jövőre kilátásba helyezett saját fonás össze­ge is jóval Kevesebb lesz, s ez nem pótolja a feltét­lenül szükségessé váló fel­újítás, karbantartás és gép­selejtezés költségeit sem. A vállalat részére edd’g kilá­tásba helyezett 4—6 milliós hitel pedig még a 3,5 mil­liós központi forrással sem elegendő a mintegy 12 mil­liós beruházást igénylő transzportbetongyár meg­építésére. Nincs megyei sovinizmus abban, ha újból felhívjuk az Építésügyi- és Városfejlesz­tési Minisztérium figyelmét: Több központi segítség szükséges ahhoz, hogy az építőipar maradéktalanul elő tudja segíteni a pártha­tározatból adódó, egyáltalán nem könnyű megyei felada­tokat. Szükséges, hogy az ÉVM eddig eléggé mostohán kezelt vállalata a lehető legnagyobb mértékben része süljön abból a központi se gítsegböl, amelyet eddig — különböző okok miatt — nélkülözni volt kénytelen., t minél előbb felzárkózhat son kapacitásban is a több vállalathoz. Tóth Árpái*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom