Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

Koktél a „szerelem almájából“ A paradicsom útja Magyarországig Zöldségkertészeteink 15 —20 főbb növénye közül ma a paradicsom a „sztár'’, — ezt termeljük legnagyobb területen, ezt fogyasztjuk és exportáljuk legtöbbféle for­mában. „Karrierje” is olyan gyorsan ívelt fel, mint ál­talában a sztároké, bár ez a gyorsaság csak évszázadok múlásával mérhető. Mai kertészeti növényeink legtöbbje már régen ismert és kedvelt volt, amikor — háromszázegynéhány évvel ezelőtt — a paradicsom el­ső hazai leírását keltezték. Egy Hedndel nevű pozsonyi kerttulajdonos katalógusa említi először, mégpedig „Poma amoris” vagyis „sze­relem almája” néven. így nevezték Olaszországban is, ahonnan — valószínűleg Bécsen keresztül — hoz­zánk jutott. Hosszú ideig csak a főúri kertek érdekes­ségszámba menő dísznövénye volt, nem csupán nálunk, hanem külföldön is, — fo­gyasztásáról, elkészítési módjáról Franciaországban is csak a XVIII. század vé­gén írnak először. Ehhez képest nem is késtünk so­kat: Veszelszki Antal bota­nikus 1798-ban már arról ír, hogy a házikertekben — bár még csak szórványosan — étkezési célokra termesz­tik. De még ezután is több mint száz évnek kellett el­telnie, amig — úgy ahogy — kereskedelmi cikké vált: a XIX. század elején kezd­te néhány főváros környéki kertész kilós tételekben piaci értékesítésre termelni. Most a magyar paradi­csom évi „kereskedelmi for­galma” meghaladja a 200 ezer tonnát. Ennek 10—15 A tizenkét esztendős menyasszony Sonkádon férjhez megy egy tizenkét éves kislány. És ez ismét a cigánykérdés­re vetíti a figyelem suga­rait Az esetet Gajdos Pál son­kádi pedagógus vetette fel egy tanácsülésen. O így fogalmazott kesernyésen.; „Nyugodjon-e bele a nevelő abba, hogy szinte minden esztendőben kimarad egy gyermek az általános isko­la negyedik osztályából, mert megházasodilk? Valamiféle sonkádi szokás lesz ebből? És ilyen körülmények kö­zött hogyan lehessen nevel­ni a többi negyedikes kis­lányt? A pedagógussal látogattuk meg a sonkádi Cser utcát, ahol az első házban nevel­kedett az új „kis-menyasz- szany”, Horváth Aranka. Édesanyja, Nádasdy Szeréna szorgalmas tagja a termelő- szövetkezetnek. Nagyanyja, Nádasdy Sándomé, tanács­tag. Mindketten elítélik a kislányt. Amikor megszö­kött, feljelentést tettek. De még a nagymama is csinos asszony, az anyja pedig ra­gyogó szépségű nő. Van azért a magatartásukban va­lami megértés is- Aranka magas, jól fejlett, vonzó kis teremtés, akit bárki 19 éves lánynak nézne. Nem hisz- szük, hogy orvos megtiltaná gyermeket hordhasson ki. Egyébként, ha a figyelem nem irányulna életkorára, akkor is volna elég prob­lémája. Már másodszor van itthon. Első „férje”, egy két­gyermekes elvált férfi, csa­lódást okozott. Ezért né­hány hét alatt már másikat választott. Anyja, nagyany­ja ezt sem tartotta megfe­lelőnek. Mialatt a második vejüket is ellátták ruhane­művel, odasúgták Aranká­nak: — Miért nem választasz egy rendesebbet? A kislány a koravének talpraesettségével felelt: — Mindig változtassak? Amiben benne volt az is, hogy van neki elég baja, még ráadásul rossz lány hí­rébe is kerüljön? Az alap­vető tényt, amiben udvarló­it összeütközésbe hozta a törvénnyel, nem fogja fel rendkívülinek. Érett a há­zasságra, úgy gondolja. De tragikus volna számára, ha állami gondozásba, vagy ja­vítóintézetbe vinnék, csak azért mert szeretni mert.„ A mindennapi életben te­hát, — ha emberséggel, sze­retettel közelíti ük meg, — a problémák sohasem olyan egyszerűek, mint leírva. Az ebben és a hasonló ügyek­ben eljáró hatósági embe­rek is. igy találkoznak vele, ami mrelmüket és megérté­süket tanúsítja. Van egy kérdés: nemze­tiség-e a cigányság? Ha a fehérgyarmati kórház veze­tőit kérdeznénk meg, aligha adnának világos választ. (Minden tavasszal „ottfelej­ti” néhány nő a szülőosztá­lyon kisgyerekét -és amikor a hivatalos papirok hóna­pok múlva utolérik valame­lyik dunántúli állami gaz­daságban, még ő van meg­százaléka frissen külföldre kerül, további tekintélyes részét pedig konzervként exportáljuk. Nő a hazai fo­gyasztás is és bővül fo­gyasztási módjának válasz­téka: a nyers, „natúr” pa­radicsom és a püré, a salá­ta és az ételízesítő mellett újabban koktéloknak, tur­mix-italoknak is kedvelt alapanyaga. S nagy nép­szerűségét nem a múló di­vatnak, hanem újabban fel­fedezett biológiai értékének köszönheti. Tíz deka para­dicsom már fedezi a napi C-vitamin szükséglet felét, s bőségesen tartalmaz A- provitamint és más vitami­nokat, fontos savakat és ás­ványi anyagokat. A paradi­csomnak 3—4 százaléka cu­kor, 1 százaléka fehérje és 0,1 százaléka zsír. sértődve, miért adták álla­mi gondozásba?) A tizenkét éves menyecske édesanyja, a tanácstag Ná­dasdy Szeréna szerint jó len­ne, ha nem lenne az. De ha a sonkádi Cser utcát nézzük, ahol elkülönített ut­cában, meleg közösségben élnek a nagy létszámú csalá­dok, itt még külön népcso­port. A 114 főnyi cigányko­lónia szaporasága meghök­kentő. Nem ritka a 16 gye­rek. Az idős cimbalmosnak, aki most tért haza falujába, húsz élő gyereke van. Az iskola első osztályába beirat­kozok száma jövőre 51 szá­zalékban kiscigány lesz és aztán még több. Meg kell érteni tehát Gajdos Pált is, aki azt szeretné, ha minden gyermeke végigjárná az is­kolát. Meg lehet érteni a szülőket is, akik egyetérte­nek a törvénnyel: iskolába nem járhat háziasszony. Mit is kérdeznének tőle lánypaj­tásai tízpercben? Tehát bezárul az ördögi kör? Nem. Példa rá a szom­szédos Kölese, ahol évek óta nem volt hasonló eset. Igaz, a cigánysor gyakorlatilag megszűnt Kölesén. Van még kilenc szép kertes ház a Dankó utcában, de a kölesei 27 cigánycsalád 123 embere — a község lakóinak 8 szá­zaléka, felerészben benn él, elvegyülve, ahol a szomszéd véleménye kezd többet szá­mítani. mint a cigánysor putrivilága. A cigányság ál­lapot volt, amiből kikerül­tünk, vallják Tóth Sándorék és Tanta Károlyék, akik szorgalmas munkájuk ered­ményeként utolsónak avat­ták fel nemrég gyönyörű kis kertes házaikat. Levetik a tarka ruhákat, lecsiszolódik a kiejtésbeli, magatartásbeli sajátosságok jó része. Lehetetlen volt megható- dás nélkül hallgatni a Cser utcaiakat. Büszkén mutat­tak három kisfiút: Ezeknek már magyar apja van!” Most lesz száz éve, hogy Paul Tis- sot francia néprajztudós ki­vételesen ostoba magyaror­szági útirajza ezzel a cím­mel jelent meg Párizsban: „Utazás a cigányok orszá­gában, avagy az ismeretlen Magyarország.” A kirívó mindig feltűnik, de Tissot mester még itt, a sonkádi Cser utcában sem igen úgy látná már. Illetve... Sajnos, még na­gyon sok szeretette, türe­lemre és leleményességre van szükség. Ezt akkor ér­tettem meg, amikor búcsú­zóul elbeszélgettem a Cser utca bájos kis gyermekeivel. Meglepően értelmesek. Ar­ról folyt a szó, hogy mire ők felnőnek, már nem sza­bad „cigányok”-nak lenniök, sem öltözködésben, sem vi­selkedésben. Úgy éreztük, megértették. És amikor el­búcsúztam, kinyújtották a kezüket és kórusban mond­ták: — Tessék adni egy forin­tot! Édes kis pockaim, elron­tottatok mindent. De nem visszahozhatatla- nul! Gesztelyi Nagy Zoltán Bem levele Igen értékes dokumentu­mot ajándékozott egy nyír­bátori család a helyi mú­zeumnak. Átadta az eddig ereklyeként őrzött Bem Jó­zsef saját kézjegyével ellá­tott eredeti levelét, amelyet egy kitüntetés alkalmából írt. A levél szövege: „Erdélyi Hadsereg Főve­zérsége Allezredes Forró Elek Urnák. Van szerencsém önnek tudtára adni, hogy ezennel feldíszíttetik ön azon érde­meiért, amelyeket a csata­téren a hazának tett, a Ka­tonai Erdemjel harmadik osztályával, mellynek vise­lésére addig is, míg az er­ről szóló oklevél a Hadügy­minisztériumtól megérkez­nék, felhatalmazon önt azon jogomnál fogva, mellyet erre nézve a nem­zetgyűlés küldötteitől nyer­tem. Szászsebesen áprjl 9-én 1849 Bem” Háztól házig A nagy és kisebb vidéki városok, a falvak, sőt még a tanyák lakóit is érinti a KPM új intézkedése: új szolgáltatást vezetett be, az úgynevezett darabáruk ház- tól-házig szállítását Rövidebb távon háztól- házig a TEFU teherautók viszik a nagy csomagokat a vasút kiiktatásával, hosz- szabb távra pedig minden községből ugyancsak TEFU- kocsikkal jut a feladott csomag a címzetthez. Mind­össze 217 nagyobb vasúti ál­lomáson vesz fel a MÁV da­rabárut, viszont a TEFU- kocsik nagyobb települése­ket naponta, a kisebbeket kétnaponta, de még a na­gyobb tanyaközpontokat is hetente két ízben keresik fel a továbbításra szánt da­rabáru összegyűjtése céljá­ból. Nyíregyháza évről évre fejlődik. Szinte szükségszerű, hogy a tereket, parkokat és utcákat fákkal, növényekkel el­látó kertészeti vállalat is a várossal együtt fejlődjön. A ker­tészeti vállalat bővül, építkezik — többek között egy nagy­méretű üvegházat épít. A korszeríi ítcsre 1970-ig mintegy 14 millió forintot fordítanak. A bővítés, átszervezés után a kertészetben 100 újabb dolgozót állílanak munkába. Ké­pünkön: az épülő Uvegház látképe. Gebines taxi Szakmai berkekben sols sző esik a szeptember ele­jén bevezetett kísérletről, amelyet az Autóközlekedési Vezérigazgatóság vidéken egyelőre Szolnokon és Deb­recenben próbál ki. Ennek a lényege: a vállalat bérko­csijait kiadják egy-egy gép­kocsivezetőnek, s vagy bi­zonyos pénzügyi tervet kell teljesítenie, s a vállalat végzi a kocsi javítását, vagy más formákat alkal­maznak a sok kísérleti le­hetőség közül. Majoros Pálnál, az 5. AKÖV személyforgalmi osz­tályának vezetőjénél érdek­lődtünk, mikor kerül ná­lunk bevezetésre ez az új lehetőség, amelynek nyo­mán természetesen meg­növekszik a gépkocsivezető anyagi érdekeltsége, s jól jár a közönség. Elmondta, hogy az új gazdaságirányí­tási rendszer szellemében született ez a központi el­határozás, amely egyelőre két megyeszékhelyen vizs­gázik. A különböző lehető­ségek közül a legmegfele­lőbbet választják majd ki. Ebben az esetben valószínű, hogy Nyíregyházán is meg­jelenik a gebines taxi. Ami valóban a közönség érde­keinek felel meg elsősorban, hiszen a sofőr keresi majd a fuvart. Ugyanakkor a vállalatoknak is megtakarí­tást jeient. A közvagyon herdálói Elkészült a vádirat Bod­nár András 42 éves vencsel- lői lakosnak, a rakamazi földművesszövetkezet volt főkönyvelőjének, és tíz tár­sának bűnügyében. A sik­kasztok hamarosan a bíróság előtt felelnek majd tettü­kért. Visszaéléseikből több ezer oldalas akta keletkezett, ezért csupán a legjellemzőb­bet mondja el Juhász Ferenc 28 éves timÁri lakos, volt fmsz-boltvezető, aki szintén á vádlottak padjára kerül. — Tavalyelőtt a szomszé­dos italboltot leltározták, amikor Bodnár bejött vásá­rolni. összeszámoltam a kért áru értékét, majdnem négyszáz forint volt, de ő nem fizetett* hanem megvárta, míg a többi vevőt kiszolgá­lom. Utána ideadott ágy ki­utalást, amelyen úgy szere­peltek az áruk, mintha az fmsz-nek adtam volna el padlóolajat, meg ilyesmit. ’ — Tisztában voltam vele, hogy bűnt követek el, ha el­fogadom ezt a „kiutalást”, arra viszont nem gondoltam, hogy ez sorozatos lesz. De az lett, s már az is előfor­dult, hogy a fiát küldte. A fiú hivatkozott, hogy majd apja elintézi az árát. Ezt az elintézést azonban csak én ismertem, mert nem jelen­tettem senkinek. Bár jelen­tettem volna! — Féltem tőle. Hogy miért? Hallottam is róla, miket csinált korábban, meg fenyegetett is. És hát ő volt a főnök, én csak beosztott voltam. — Mikor elvitt valamit, azt mondta, írjam fel egy papírra, s majd rendezi, mert „kiutalást” sem adott mindenről. így is annyi vil­Új szakmák a nyíregyházi iskolákban Űj szakmák oktatását ve­zették be szeptember 1. — az új iskolaév kezdete — óta Nyíregyházán. A Kossuth Lajos szakközépiskolában híradástechnikai, a Kölcsey gimnáziumban pedig egész­ségügyi szakemberek neve­lését végzi egy-egy osztály. A tervek szerint a követ­kező években már megszün­tetik a lakatos, autószerelő, esztergályos, női szabó szak­mák középfokú oktatását, s helyettük a sokkal nagyobb keresletnek örvendő, nagyobb tudást igénylő erősáramú, gépipari, építőipari és föld­mérő szakokon kezdik meg a középiskolai képzést. 1969-ben megkezdik a kór­házi középkáderek képzését megyénk két nagy kórházzal rendelkező járási székhelyén, Fehérgyarmaton és Mátészal­kán is, s bővítik a nyíregy- egyházi egészségügyi tovább tanulás lehetőségét. lanykörte fogyott a boltban, hogy egész Tímárnak elég lenne vagy két évre. Tud­tam, hogy hiányom lesz. Bodnár nyugtatott, ne fél­jek, majd ő elrendezi. Leltárkor hamisítottam. Az egyeztető lány rájött, de én tagadtam, erre be­mentük Bodnárhoz (!). Bod­nár kiküldte a lányt, és el­kezdtünk veszekedni. Fenye­getett, hogy feljelent, de azt válaszoltam, hogy én is fel­jelentem. Végül azt mondta, másképpen is el lehet a hiányt intézni. — Kicsit bonyolultan, de elintézte, hogy a hamis lel­tár jónak látsszon. Ott, ve­szekedés közben említettem neki, hogy a 34 ezres hiányt mind ő vitte el, de azt vála­szolta, nem tudom bebizo­nyítani, mert sosem látta senki. Ez majdnem igaz volt, mert rendszerint közvetlenül záróra előtt jött, amikor már alig voltak a boltban. Engem is be akart csapni. Karácsony következett, „bevásárolt”. Mondtam, hagyjuk abba az egészet, de ő a leltárhamisításra céloz­va megjegyezte: nem ingyen csinálta ő azt nekem, hono­rálni kell azt. Ö vitte el mind, ő miatta van hiá­nyom, és még én honorál­jak! Januárban már pénzt kért, s mondta, vegyem ki a pénz­tárból. Kivettem. Akkor jött a hálózati ellenőr (ő is tu­dott a hamisításról), tu­dom-e, milyen szívességet csinált ő nekem. Neki is pénz kellett. — Bodnár állandóan járt a nyakamra. Már nem tud­tam, mit csináljak, amikor meghallottam a Pannóniája zúgását. Februárban, az ár­rendezéskor hajnalban ellen­őrzött, sőt, kötekedett. Csú­nyán összevesztünk, mert azt kérdeztem tőle, hogy maga ellenőrizget engem? A vé­gén közöltem vele, ha nem rendezi a tartozását, följe­lentem. — összeszedtem ezután 21 ezer forintot, befizettem, gondoltam, így is kevesebb lesz a hiány, ö azt ígérte, kifizeti nekem. (Máig is fi­zeti.) Jött a márciusi leltár, ez is hamisított volt, de ki­lencezer forint hiány mégis kijött. Bodnár föl akart je­lenteni, én bementem az fmsz-elnökhöz, és elmond­tam mindent. Nem szégyel­lem, sírtam. — Folyt minden tovább szeptember végéig. Akkor iskolaszereket vitt el, meg pálinkát. (Azt mindig.) Nem akartam neki odaadni az árut. csak készpénzért, de mikor hozzá került, már csak „kiutalást” adott. És mondta, úgysem merem föl­jelenteni. — Másnap reggel bemen­tem a MESZÖV-be, s el­mondtam mindet. Aztán le­váltottak, s úgy számolom, a 250 ezres készletű bolt ötöd­része eltűnt. Azt sem bánom* ha becsuknak* csak vége legyen egyszer. Juhász elbeszélése általá­ban igaz és hihető, csupán egyetlen rés maradt rajta: miért engedte magát ennyi­re kihasználi? Valószínűleg neki is volt „vaj” a fején, s félt, hogy ezt felfedezik. A fő bűnös azonban még­is Bodnár András. Vajon miért tette, amit tett? Meg­tévedt volna? Elcsábította volna a lehetőség? Szó sincs róla. Hat évvel e visszaélések előtt öt hónapig előzetes le­tartóztatásban volt, ezután — az ügy ismerői szerint „jó” tanúk segítségével — fölmentették. Ismét főköny­velő lett, de még akkor sem vált gyanússá, amikor itta­san lopott egy kocsma pénz­tárából. Alacsonyabb mun­kakörbe helyezték, három teljes hónapig nem főköny­velőnek, hanem pénzügyi osztályvezetőnek (!) hívták. E példátlan „szigorúság” után ismét újabb visszaélést követett el Bodnár: úgy fizettek motorkerékpár áta­lányt az fmsz-nél a téli hó­napokra, hogy senki sem motorozott. Az átalányt ter­mészetesen Bodnár is meg­kapta. Ha lehet, most még enyhébb fegyelmi büntetést kapott: írásbeli megrovást. Amikor e határozatot meghozták, már el is követte a Juhász Ferenc által elmondott első visszaéléseket. Ezek után nem csoda, hogy egyetlen fi­zetésből jó körülmények kö­zött élt kilenctagú (!) csa­ládjával, sőt építkezett is, és háza legalább 150 ezer fo­rintot ér. Ide vezetett hát a Bodnár­ral szemben tanúsított elnéző fegyelmizgetés. Kun István

Next

/
Oldalképek
Tartalom