Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

Miért jobb A uagydobosi fiaíalok vallomása a termelőszövetkezetről Lehetséges, hogy Nagydo­bos az egyetlen szabolcsi falu, ahol a népszámlálás óta nőtt a lélekszám? Nagy­doboson kívül, ha van is ilyen község, bizonyos, hogy kevés. Munkaalkalmat ke­resve távoznak általában az emberek, Nagydobosról is háromszáznál többen járnak el, igaz, csak Záhonyba és Mátészalkára, de itt csak az idén 33 új taggal gyarapo­dott a Petőfi Tsz létszáma. Ez pedig nem ok nélkül való esemény. Első az állandó munka A fia az idén 15—16 ezer forintos átlagkeresetet sze­retne biztosítani, valamivel többet, mint tavaly, de ez a szám — mint mindenütt — csalóka. Sok a besegítő családtag, vagy csak a na­gyobb munkáknál segédke­ző és kereső feleség, aki férje iparból hozott jövedel­mét alkarja kiegészíteni. A rendszeresen dolgozóknak az átlagnál jóval nagyobbá keresetük. — Hogy a ts® évről évre többet fizet — mondja Var­ga Bertalan elnök, — jó alap volt törekvésünk el­éréséhez; ne öregedjen el a tagság. Két évvel ezelőtt kezdtek erre fokozott figyelmet for­dítani. Leültek a fiatalok­kal, beszélgettek, elmagya­rázták, mit kereshetnek a gazdaságban, — s megkér­deznék, ók mit akarnak. A fiatalok leginkább állandó munkát szerettek volna, s bár ez csak részben sike­rült, a fiatalok megértik, nem tart még ott a gazda­ság, hogy télen is munkát tudjon adni Ma a tsz-tagság negyed, vagy inkább harmadrészé fiatal. — Miért jöttek vissza? — Mindig egy a válasz — felel Kolozsvári Zoltán KISZ-titkár. — Nemrég Pa­taki István fogatossal be­széltem, aki az uránbányá­ból tért haza. Ö is azt mondja, hogy a pénzét itt­hon is meg tudja keresni. Persze, nemcsak a kereset játszik ebben szerepet. A titkár elmondta, hogy a fiatalok általában helyes­lik a tsz-vezetőség intézke­déseit, s különösen azt, hogy a különböző előnyöket mun­ka szerint kapják. A brigá­dokban tudják, melyik fia­tal érdemli meg, hogy pél­dául elmenjen a Szegedi Szabadtéri Játékokra, s már ezeket javasolják. Most egy újabb intézke­dés várja, hogy elfogadják. — Engem főleg ez a fi­zetett szabadság izgat — mondja a titkár. — Tudom, hogy alaposan megbeszél­ték, remélem határozat is lesz belőle, mert nagyon so­kat segítene. Már eddig be kellett volna vezetni. Miért? Például ott van a rakodóbrigád, nekik még a vasárnapjuk sem szabad. Idősebb embernél ez más­képpen jelentkezik, mi azonban nem szeretjük, ha a vasárnapunk le van köt­ve. Húsz napot terveznek, s ezt is munka szerint. Bizo­nyos, hogy az idő igazolja a vezetőséget, érdemes ilyen — látszólag — több­letkiadást vállalni. — Miben térül meg? A munkában — feleli Varga Bertalan elnök. — Munka­erőhiányunk nincsen, de így sem lesz, a szabadság ha­tása pedig a mukakedvben jelentkezik majd. A fiatalság az újat pártolja A szabadság mindenkinek jár, mégis a fiatalokat érin­ti közelebbről. S ezek után könnyen úgy tűnhet, hogy Nagydoboson kivételeznek a fiatalokkal, többet kapnak, mint mások. > — Csak azt kapják — til­takozik az elnök, — amiért megdolgoztak. De azt még­kapják. S az eredmény? Van kedvük dolgozni, és például velük hamarabb meg lehet oldani újszerű feladatokat, új eljárások bevezetését. Itt volt például a fejőgép, az öregek tilta­koztak, hogy csak kárt csi­nál. Fiatalok dolgoznak ve­le, akárcsak a dohánypalán- tázón. Velük tudjuk igazol­ni az idősebbek előtt az újat, s ha ez sikerül, elhall­gatnak a tiltakozók is. Nem egyszerűen az el­öregedés ellen küzdött te­hát az elmúlt években a Petőfi Tsz. Azzal, hogy si­került otthon tartani a fia­talokat, a fejlődést is gyor­sabbá tették, a gazdaság ké­pié előbb változott... Ez plé­dig jó, öregnek, fiatalnak egyaránt. K. I. Fizetett szabadság Ugyanekkor megerősítet­ték a KISZ-szervezetet is, felélénkítették a munkát, s más intézkedéseket is hoz­tak. Fiatalokat küldtek ki­rándulásra, Szegedre, leg­utóbb a mezőgazdasági ki­állításra. Rendbehoztak, át­alakítottak egy raktárai, klubteremnek rendezték be, s a KISZ-esek azóta min­den vasárnap ott gyűlnek össze. Néhány lap a SÁRGA DOSSZIÉBÓL Utcarésdet Nyírbátor és Mariapocs között. Szlovák György rajza. A bíró kivesz egyet a sár­ga fedelű dossziék közül, amelyeken ez áll: „ítélet emberölés miatt” — Szörnyű tragédiák — állapítja meg. Verdes István ügye nem végződött halállal, s mégis az: tragédia. Hogy is volt? A vádlott Verdes harminc- három éves pályamunkás, Pesten dolgozott, s 1966 de­cember 9-én indult haza Tiszabercelre. Már indulás előtt ivott, a munkásvona­ton folytatta — részegen ér­kezett meg Vencsellőre. Há­rom asszonnyal találkozott, békés járókelőkkel, késsel támadt rájuk, a harmadikat ököllel terítette le. Azután egy férfit látott meg a vil­lany alatt, kisfiának mutat­ta az akkor vásárolt aján­dékot. Verdes hátulról ro­hant rá és fejbeszúrta. Az embert csak az azonnali és többszöri műtét mentette meg az életnek. De megbé­nult és örökre mozgás, munkaképtelen marad. Tipikus eset. Egy azok közül, amelyekről oly gyak­ran olvashatunk manapság a lapx>k bűnügyi rovataiban. Ebből ítélve megszapx>rodott megyénkben az élet elleni bűntett. — Sajnos, így van — mondja dr. Kovács Pál, a megyei bíróság elnökhelyet­tese. — 1964-től ezek az esetek növekedtek. Ta­valy kissé visszaestek, de idén már több­szöröse az előző éviek­nek a halálos végű ember­ölés. És tapasztalatunk, hogy ezeket a bűntetteket a sza­bolcsiak sokkal kegyetleneb­ből és könnyebben követik el, mint például a Dunán­túlon. Miért jellemző a Verdes-dosszié? Ebben az ügyben mindaz szerepei, ami az utóbbi idők ember­ölési ügyeinek sajátossága. Verdes is távol dolgozott, büntetett előéletű, ími-ol- vasni nem tud, az ital hatá­sa alatt állt, elvált, öt gyer­mekét kellett volna eltarta­nia, de arra nem adott két­ezer forintos keresetéből. Miért van ez így? Mik az okok, amelyek ma is közre­játszhatnak az élet elleni bűntettek számának emel­kedésében ? — Úgy érzem — válaszol — a kérdés nem egyszerű. Bonyolultak az okok, a tár­sadalmi gyökerek. Mi ta­vasszal a Legfelsőbb Bíró­ság bíráival együtt kollégiu­mi ülésen vitatkoztunk ró­la. Megállapításaink közül most négyet sorolnék fel. 1. A primitívség. Csaknem kivétel nélkül megtalálható a hasonló bűntetteknél. Évek óta visszamenően nem találunk olyan emberölési A diri még be sem lé- “ pett a cég kapuján, már torkaszakadtából or­dított : — Ki volt az a bornirt marha?! Ki volt az az ökör, aki lemondta a tormát?! A portás rémülten besza­ladt a fülke sarkába, az egész vállalat pillanatok alatt elnéptelenedett. Titká­ra, Bencsik hallotta a kia­bálást, de nem tudta kiven­ni miről van szó, mert a folyosók nagyon visszhan- gosak voltak. Egyéb híján rémülten tördelte a kezét, amis az öreg felért a tit­kárságra. — Ki volt az a gazem­ber?! — ordított rá a főnök. — aki lemondta a negyedik negyedévi tormát?! Azon­nal kirúgom! Bencsik közel hajolt fő­nökéhez és diszkréten súgta. — Pataki volt, az igazga­tó kartárs helyettese. A diri kicsit lecsillapo­dott. — ö volt? — köhin- tett, — Pataki kartárs? No jó. Kéretem, — szólt és be­ment szobájába. Rémes milyen hülyékkel vagyak körülvéve, — gondolta ma­gában. — Ha nem volna az apósa a trösztben, megsza­badulnék tőle. Megjelent Pataki: „Pa­rancsolj kérlek, mi a prob­léma?” — Izé... Kázmér, te mondtad le a negyedik ne­gyedévi tormát? Ez na­gyon kellemetlen, ez nagy hiba. A népzenészek írtak a sajtónak, hogy nem szeretik a virslit torma nélkül. Ma­ga Sóvári, érted Sóvári hí­vott fel az este telefonon és szemrehányást tett. Mondhatom, alig aludtam az éjszaka. Hogy lehet ez kérlek? Pataki arca kipirosodott: „Nem olvastam a levelet, csak aláírtam. Nem. is tu­dom ki tette elém. Úgy lát­szik senkibe nem lehet megbízni! Rögtön referá­lok.”— mondta és elrohant A folyosón felerősödött a hangja. — Ki volt az a lelkiisme- ' retten disznó, aki ezt a hülyeséget aláíratta velem? Tíz évig nem javaslok ne­ki prémiumot! Gazember- ség! Kiderült, hogy a paprika- osztályról Sumek fogalmazta a levelet. — Nézd Sumék — mond­ta neki Pataki — hihetet­len kínos helyzetbe hoztál. Az öreget maga Sóvári hív­ta fel. érted. személyesen Sóvári és letolta amiért le­mondták a negyedévi tor­marendelést. Közben kínosan nézett jobbra, balra, csak Spinek­re nem, mert ez a fickó sajnos nagvon jól fekszik a trösztnél. Istentelenül mi­haszna és lusta ember, de sajnos nem éreztetheti ve­le. — Hát szóval, kérlek, légy szíves megmagyarázni, hogy történt ez! — Magam sem tudom, — komorodott el Sumek, va­laki hozta és én megbíztam benne. Vittem tovább. Ret­tenetes, kikkel van az em­ber körülvéve! Mindjárt megtudom és referálok ne­ked — szólt és elrobogott. A folyosón teli tüdőből kiabált: „Lejáratnak en gém! Tönkre tesznek! Meg­pofozom azt a semmirekel­lőt, aki lemondta a torma­rendelést.” A bűnös egy fiatalember volt. Egy egészen fiatalem­ber, bizonyos Pipicz Ger- zson, és a vállalatnál is fiatal. A múlt héten került ide. Tíz perc múlva már az igazgatónál volt. Az leültet­te, cigarettával kínálta. s miközben konyakot töltött ki, derűsen felnevetett. — Hehehe, Gerzsonkám, hát szóval te írtad a torma­lemondást? No jó. Nagvon örülök, hogv már levelet fogalmazol. Ez komoly fej­lődés. Mondjuk, éppen ezt nem lett volna fontos le­mondani, de annyi baj le­gyen. Instruktoraink már útban vannak a kávóházak- ba és a népzenészeknek megmagyarázzák, hogv a virsli a lényeg, nem a tor­ma. Hát, szóval, ha le- mondtuk, hát lemondtak. Annyi baj legyen. Az a fontos, hogy erezd jól ma­gad nálunk. Koccintott a fiatalember­rel. — Egészségedre fiacs­kám! — Mondta és szere­tettel a kezére tette a ke­zét. — Különbé hogy van a kedves aprósod. Sóvári kartárs?... O. N. ügyet, ahol tanult, kulturált lett volna az elkövető. Az ilyen ember törvényes úton intézi el vitáját, sérelmét. Sokan vannak még nálunk — a nagy fejlődés ellenére — az analfabéták, azok, akik a törvény ellenére sem végzik el a nyolc általánost. 2. Az ital. Esetünkben is — mint máskor is legtöbb­ször — alkohol hatása alatt állt a vádlott. Felszabadult a gátlásoktól, kitör az in­dulat, a rég szunnyadó ha­rag. A primitív ember pe­dig könnyen enged az ital csábításának. 3. Az ingázás. A bűnözést nem kis mértékben befolyá­solja, hogy megyénkből so­kan járnak el dolgozni. Egy­két hét után jönnek haza, kapnak fizetést, akadnak össze leittasodott borbará­tokkal, folytatják, vagy kez­dik a kocsmázást a vona­ton. (Egy debreceni kalauz­zal beszéltem, aki el akar költözni Dunántúlra, mert nem bírja a szolgálatot ezen a vonalon, szeretne béké­sen, sértetlenül nyugdíjba menni.) Otthon aztán bizo­nyos dicsekvésből is folytat­ják a kocsmázást, költekez­ve mutatják, milyen jól ke­resnek. Nem ritkán így in­dul a verekedés. 4. Sajnos, befolyásoló té­nyező a cigányság is. Mind többen választják közülük a becsületes munkáséletet, il­leszkednek a társadalom normális életébe. De ez a folyamat lassú. Még sokan élnek dologtalanul, köztük a legtöbb, aki nem jár is­kolába, nem részesül a kul­túra áldásaiból, kívül esik a nevelésből. Ennek az is oka, hogy a lakosságnál bi­zonyos elszigetelődési törek­vést még mindig tapaszta­lunk. — Szerintem ezek az át­fogóbb jellegű és mélyebb gyökerű társadalmi okok. amelyek kiváltják a bűnö­zést. De természetesen nem egyedüliek. Hadd mondjam el, hogy a vagyon, az anyagi érdekek már nemigen je­lentkeznek az élet elleni bűntettek kiváltó okai kö­zött — s ez nagy eredmé­nyünk. Eddig jutott el a bíró a Verdes-dosszié kapcsán. A kérdés, a folytatás az előb­biekből következik: mit lehet és kell tennünk? — Az okok társadalmi gyökerűek, megszüntetésük is csak a társadalom fel­adata lehet. Egyrészt hatá­sosabb iskolapolitikát, más­részt a felnőttek munkahe­lyi nevelését, munkásszállói kultúrálódását igénylik. Azt hiszem, hogy az italozás el­leni fel világosi tás lv k eré­lyes intézkedések nélkül nem hoz eredményt. Külö­nösen, amíg a vendéglátó- ipar abban érdekelt, minél több alkoholt itasson, s nem abban, mennyire képes kul­turált, udvarias, színvonalas körülményeket teremteni. A legtöbb helyen kiszolgálják az ittas embert, ha másként nem, a társasága józanabb tagjain át, akik kijátszák a tilalmat. A csaposok sem elég erélyesek, nagy részük nő, aki fél a durva inzul­tustól. És a vonati kocsmá­zást — ezt meg kell szün­tetni. Úgy gondolom, felül­vizsgálhatnánk a cigányság helyzetét is a megyében, gyorsítani kellene élet- és munkakörülményeik változ­tatását, a beilleszkedésüket. Nem a bíró, legalább í* nem csak a bíró feladata keresni, s főként nem az megtalálni a kiutat. A bí­róság ítélkezésével is igyek­szik védelmet nyújtani a társadalomnak. De ekkor már megtörtént esettel áll­nak szemben. És addig? Bi­zony igaza van dr. Kovács Pálnak, amikor azon kese­reg, hogy a Verdes-ügyhöz hasonlóknál hányszor állnak Közömbösen az emberek és tétlenül nézik a készülő tragédiát... Mire felocsúdnak. már késő. , Kopka János Hatvan lány száz vagon almája Külön kis falut lehetne építeni azokból az almáslá­dákból, amelyet Nyírtasson gyűjtöttek most össze. Több mint háromszáz vagonnal várnak az állama gazdasá­giak — gazdag az idei al- masizüret. Itt van például a Vastag­féle brigád. Harmincán vannak lányok, s mikor ko­ra hajnalban kezdenek alig­ha érné el egyikük-másikuk a legfelső ládát. így aztán férfiak segítenek: ők hord­ják a szalaghoz, a válogató lányok keze alá. Mert ezek a lányok igen­csak fürgén dolgoznak. Nap­közben gyakran rágyújtanak egy-egy friss nótára, dalra és mi is lehetne most a sztár: Ádám hol vagy, no meg a többi fesztiválszám. S közben dalolva, vidáman, „elfogyasztanak” 250—260 mázsa almát. Persze, nemcsak ők. A riválisok jelképe a virág. Kristófék osztályozó szalag­ján méterenként ott a virág vegyesen, a legfrissebb vá­gott, s a néhány napos örökzöld Talán dönteni sem lehet­ne melyik kollektíva a jobb. Fiatalok, vidámak, verse­nyeznek. A gazdaság jói számított, amikor rájuk bízta a válogatást. Gondos munkájuk nyomán az ex­portalma valóban export­ra indul. A célállomás sem isme­retlen, hiszen minden ládán ott a felirat „Vengerszkie jábloki” — magyar alma és a babérkoszorús ötvenes. A lányok keze alól ki kenj lő gyümölcsöt néhány nap múlva a Szovjetunió bolt­jaiban vásárolhatják meg. S, hogy miért nem isme­retlen a célállomás, arról szívesen beszélnek a nyir- tassi lányok. Többen közü­lük nem is régen jöttek ha­za a Szovjetunióból, ahová jutalomútra küldte őket a gazdaság. Kint volt Vastag Erzsébet, Kristóf Ilona, és Kozma Matild is. Se szeri, se szá­ma az élménybeszámolók­nak, a ma is friss, gyakran tréfás, gyakran komoly tör­téneteknek. Ha a versenyre terelődik a szó, van, aki csak moso­lyog, s nem mond semmit, mások elárulnak néhány apróságot a verseny állásá­ról, de azt is szerénykedve. (Talán a riválisoktól tit­kolják...) Pedig a gazdaságiaknak, a gyümölcsösbeli lányoknak nincs miért szégyenkezni. Az 50. évforduló tiszteleté­re másfél milliós verseny­vállalást tettek a nyírtas- siak. S ebből egymillió a kertészetieké. Csakhogy ók még erre ís alaposan rádupláznak. Már tavasszal olyan komolyan vették ezt a munkát, hogy amikor az almaszüret végé­re érnek, száz vagont töl­tenek meg terven felül. Ami pedig már konkrétan a lá­nyok kezemunkáját dicséri: a KISZ-esek vállalták, a rájuk bízott alma gondos kezelésével. válogatásával hatvan helyett nyolcvan százalékossá teszik az ex­portminőség arányát. Négy- százezer forint többletjöve­delmet jelent ez. Nóta közben, viccelődve, vidáman, azért mégis ko­molyan. Milliós értékek, százezres megtakarítás. A jubileum< év tiszteleté­re. M. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom