Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-14 / 217. szám

A vállalatok fejlesztési alapja SÓSTÓ A SZEZON VÉGÉN Sokat fejlődött, de többre érdemes A centralizált gazdaság­irányítási rendszerben, min­den beruházás forrása — az elenyészően csekély válla­latié.] lesztési alapot leszá­mítva — a költségvetési juttatás volt. Ez gyakorlati­lag annyit jelentett, hogy a ■vállalat, akkor és annyit ru­házhatott be, — az előzetes igény bejelentése után — amikor és amennyi beruhá­zási keretet kapott az irá­nyító, felettes hatóságán ke­resztül a költségvetésből. Ezek a keretek éves jelle­gűek voltak, felhasználásuk naptári évhez volt kötve. A vállalat csupán a keret minden áron való elköltésé­ben volt érdekelt. A beru­házási terv teljesítését a keret és a felhasználás szá­zalékos arányában értékel­ték. Rosszul teljesítette be­ruházási tervét az a válla­lat, ahol ez az arány a 100 % alatt maradt, és ez a vállalati össztevékenység megítélésénél is számított Ha feltételezzük, hogy a keretek igénylése csak a szükségletek mértékéig tör­tént, és hogy a felhasználás elé semmiféle akadály nem gördült, akkor az ilyen ér­tékelés helyénvaló is. De mit igazolt sok eset­ben a gyakorlat. Először is a vállalatok általában ma­gasabb igényt jelentettek be, egyrészt mert így könnyeb­ben hozzájuthattak az ala­csonyabb, de a tényleges szükségletnek megfelelő eszközökhöz, másrészt pe­dig úgy gondolták nem árt egy kis tartalék, amiből év vegén más igényeket is ki lehet elégítem. Másodszor a beruházás megvalósítása so­rán különböző akadályok, nehézségek merülnek fel, s objektív jellegük miatt a vállalat nem tehet semmit ellenük. Ez utóbbi esetben vagy vállalta a beruházó az irányító hatóság felelősség- revonasával járó következ­ményeket a beruházási terv lemaradása miatt, vagy más, kevésbé szükséges vagy éppen felesleges beruházás­ra költötte el a fennmara­dó vagy felhasználatlan ösz- szeget. A következő évben vagy években pedig ismét jelentkezett az elmaradt be­ruházás megvalósításához szükséges eszközigényével. Népgazdasági és vállalati szempontból ez utóbbi volt a rosszabb megoldás, mégis inkább ezt választották, az egyéni érdek ehhez kapcso­lódott. „Karácsonyi vásár” jelzőt kapta ez a módszer (általában december hó­napban bonyolították le az ilyen jellegű beruházáso­kat) és éveken keresztül küzdöttünk ellene több, de inkább kevesebb sikerrel. Az új gazdaságirányítási rendszerben a költségvetés csak az új nagy létesítmé­— Képzelje, Herr Panter, tegnap este hallottunk egy remek viccet, el kell mesél­nünk önnek. — Egy férfi... Walter, ne szórd a dohányt a szőnyeg­re ! Teljesen összepiszkolod a szőnyeget... Szóval a ván­dor eltéved az Alpokban. Micsoda? Jól van, akkor nem az Alpokban, hanem a Dolomitokban, de ez telje­sen mindegy. Bandukol az éjszakában, megpillant egy távoli fényt, és egyenesen odatart... Hagyjál már, hadd meséljem! Igenis hozzátar­tozik.. Ott a kunyhóban la­kik egy parasztember és egy parasztaisszony. Az em­ber öreg, az asszonyka pe­dig fiatal és nagyon csinos. Már ágyban fekszenek, il­letve dehogy, még nem fe­küdtek le... — A feleségem nem tud viccet mesélni. Inkább én. Te majd a végén megmon­dod, hogy így volt-e vagy sem. Szóval, egy férfi bo­lyong a Dolomitokban, mert eltévedt. Illetve... most ve­szem észre, hogy összezagy- váltad az egészet, a vicc nem is így kezdődik. Egé­szen másképp. Szóval, él a Dolomitokban egy öreg pa­nyek, új üzemek, valamint a kommunális jellegű beru­házások költségeit fogja fe­dezni. Minden olyan beru­házást, amely a működő vállalat fenntartásával, fej­lesztésével kapcsolatos — a vállalati érdekeltség alapel­véből kiindulva — a vállalat saját fejlesztési alapjából finanszírozza. Ebből az kö­vetkezik, hogy az eddig képzett úgynevezett vállalat­fejlesztési alappal szemben többszörösére nőtt az igény. Első lépésként meg kel­lett teremteni a vállalati fejlesztési alapot, amelynek forrása az amortizáció vál­lalatnál visszahagyható ré­sze és a vállalati nyereség erre a célra fordítható há­nyada. E források közös és leg­főbb jellemzője, hogy belő­lük a vállalat olyan alapot képezhet, amelynek felhasz­nálásáról, ho ráfordításáról önmaga dönt és amely alap elveszíti keret jellegét, nincs naptári évhez kötve a felhasználási lehetőség, az esetleges maradvány átvi­hető a következő évre, sőt a következő évek képződő alapját a tervévben — ha arra szükség van — meg is lehet előlegezni. "(Erre a bank hitelt folyósít.) Nagyfokú vállalati önál­lóságot, egyben felelősséget is jelent az új saját alap kezelése. A vállalati saját alap létrehozásában 1966. év az első úgy is mondhatnánk kí­sérleti év volt, mégis hasz­nos tapasztalatokra tettünk szert. így megállapíthattuk, hogy vállalataink — a még szerény lehetőségek határain belül is — siettek kielégí­teni olyan igényeket, ame­lyeket . azelőtt felsőbb szer­vektől való függőség követ­keztében nem tudtak meg­oldani. Ezek között találunk több szociális jellegű léte­sítményt vagy berendezést. Túlnyomó többségük olyan jellegű, amely a termeléssel van közvetlen összefüggés­ben. Egy-két kisebb épület, néhány új korszerű gépbe­szerzése, amely a termelés mennyiségi és a termékek választékának növelését se­gítette elő. Termelőüze­meink vezetői, dolgozó kol­lektívája kereste, és a pénz­ügyi fedezet rendelkezésre állása következtében meg is találta azokat a fejlesztési lehetőségeket, amelyek kis befektetéssel a korszerűbb termelést segítették elő. Egy­szóval pozitív értelemben megnőtt a beruházási kedv. A másik megállapításunk — és ez sem közömbös — hogy először 1966-ban nem volt „Karácsonyi vásár”. raszt a fiatal feleségével. Az éjszaka kellős közepén egy vándor kopogtat az ajtón, mert eltévedt, és éjszakai szállást kér. Ámde nekik csak egy ágyuk van és már úgyis ketten alszanak ben­ne. — Walter! A hamu! Nem tudod odavenni magadhoz & hamutartót?! — Ne szakíts folyton fél­be! ... Szóval, végül is be- bocsátják a vándort a kunyhóba, mert közben az eső is eleredt és a szeren­csétlennek a ruhájából fa­csarni lehet a vizet. 'így hát azt mondja a paraszt, hogy megalhat az ágyban, az asszonnyal. — Dehogyis! Egyáltalán nem így volt! Egészen rosszul meséled! Középen kell aludnia, az öreg és a felesége között. — Tőlem legyen középen. Teljesen mindegy. — Szóval, odakint nagy zivatar van. Véget ért a szezon, s a számok újra rekordot döntöt­tek. Eddig ebben az évben háromszázhúszezer fürdő- ző kereste fel a nyírségi oázist a tavalyi kétszáz­nyolcvanezerrel szemben. És ebből kétszázötvenezer volt a strandoló. Vagyis a napi vendégátlag kétezer volt. Minden nyíregyházi öt. szőr kereste fel ezt a diva­tossá váló fürdőhelyet. Még csak kirándulóhely Persze, nemcsak nyíregy­háziak voltak itt. Sokan jöt­tek a környező községekből. S idén először csoportosan (többször és több százan) voltak Sóstón Özdról és Ka­zincbarcikáról külön buszok­kal. s a bejárat előtti par­kolóhelyeken, a szálló előtt láthattunk szovjet és svéd, angol és román, osztrák és jugoszláv, cseh és német rendszámú kocsikat. Volt olyan vendég, aki egy nap­ra jött és két hétig maradt. De olyan is akadt, aki hosz- szabb időre jött és gyorsan távozott. Pedig Sóstó idén sokat vál­tozott. Elsősorban kulturált­ságában és elsősorban a strandja, a fürdője, de a szálló is szebb lett, s elké­szült a körforgalmi bitumen, út is. Elkészült az új kerí­tés, a pénztár, az új bejá­rati épület, szép üzleti gom­bákat építettek, bővült a strandterület. És olyan tor­na- és játékfelszerelés vár­ja a vendégeket, amilyen nincs más strandokon. Me­leg vizet adtak az úszómeden­cébe is, jobb a hőfok, kel­lemesebb a víz. Naponta cserélik már a vizet a ter­mál és a gyermekmedencék­ben, a tisztaságra nem lehet kifogás. Régi kívánság tel­jesült, amikor összekötötték a termálstrandot a hideg tó­val. Sóstó ezek ellenére sem divatos fürdőhely még in­kább csak hét végi kirán­dulóhely. A sós víz és a termálvíz — együtt? Most lebontják a régi be­járati épületet, új kutat fúr­nak — ez a leglényegesebb, mert kevés a víz- és már tervezik a két új medencét, az egyiket debreceni, a má­sikat gyulai mintára. Ha si­kerül (egyelőre nincs rá pénz) jövőre elkezdik építe­ni. Ezek megoldanák az idő­sebbek, pihenni vágyó bete­gek és a gyermekek külön­— Megint rosszul mon­dod. Éppen hogy eláll az eső, békésen elalszanak, majd később felébred az öreg és azt mondja a fele­ségének... Trude, vedd már fel a telefont!... Nem, ter­mészetesen nem ezt mond­ja... A paraszt azt mondja a feleségének. Ki az? Ki van a telefonnál? Mondd neki, hogy később hívjon vissza, most nincs időm... Szóval azt mondja az öreg: kimegyek, megnézem a kecskéket, mert ha elszaba­dulnak, akkor holnap nincs tejünk. — Walter, bocsáss meg, hogy félbeszakítlak, de Paul azt mondja nem tud később hívni, csak este. — Rendben van, hívjon este. Szóval, az öreg.. Hoz­zál nekünk egy kis kávét... Kimegy és alig csukódik be az ajtó, a fiatalasszony ol­dalba böki a férfit... — Rossz! Egészen rossz. Ez nem az első alkalommal választását, virágok, ágyások szépítenék az ottlétet. Az új és igen reprezenta­tív bejárati épületben meg­kezdi a munkát az étte­rem és az eszpresszó, meg­nyílik a könyvtár és az aján­dékbolt, az orvosi rendelő, bevezetik az új Idényben a masszírozást és a napolajo­zást. Májusra működnek már a zuhanyozó csoportok hi­deg—meleg vízzel, bőséges és jó vizet adnak az ivó- kutak, amelyek közül egy gyógyvizet ad a vedégeknek. Fontolóra veszik, amit egy pesti orvos javasolt a nyá­ron: a hideg tó sziksós gyógy­vizébe vezessék a meleg vi­zet, s kitűnő összetételű für­dőt nyerhetnek. Ez egyelőre megoldhatatlan, de úgy ter­vezik. hogy megfordítják, s a meleg gyógyvizet keverik a tó sziksós vizével, ha a vegyelemzés után jó véle­ményt kapnak. Szép elgondolások, nagy részük hamarosan meg is valósul. De Sóstó még több­re lenne érdemes. Emlékez­tetünk egyik téli cikkünk­re: pusztul a gyönyörű er­dő, hiányzik a gyógyszálló/ egyetlen üdülő épült fel a tervezett sok közül, s hosz- szú viták dolga a motel és a camping építése is. pedig Ugyancsak meglepődne némely vásárló, ha a bolti eladó őtőle kérné a panasz­könyvét és beírná, hogy tü­relmetlen. udvariatlan volt. Ugyanis a pult másik olda­lán állva: a t. vevő sem mindig angyal... A boltban mindenki siet, de azért igé­nyes kiszolgálást vár. — Kettőn áll a türelem, az udvariasság — mondja Farkas József, a nyíregyházi Állami Áruház férfidivat­osztályának egyik eladója. — ha mi előzékenyek va­gyunk, legtöbbször az a vá­sárló is lecsillapodik, aki különben nagyon siet, vagy ideges természetű. Ha bő­ven van áruválaszték, a vevő tud válogatni, s meg is találja, amit keres, akkor nincs összeütközés. A Nyíregyházi Állami Áruházban naponta 4—5 ezer ember fordul meg, mintegy nyolcvan eladó szolgálja ki ezt a hatalmas tömeget. Egyes napokon, különösen ünnepek előtt, vagy fizetéskor egy tűt nem lehet elejteni, annyi a vevő. történik. Az öreg kimegy, de a fiatalasszony csak harmadszorra kezd bökdös- nl. — Tehát visszajön az öreg. Aztán hirtelen újra felkel és azt mondja: meg kell néznem a kecskéket — és ismét kimegy. — És ekkor oldalba böki a fiatalasszony a vándort és azt mondja: na! — Szó se róla, Walter. Egyáltalán nem azt mondja. — De még mennyile! Hát mit mondjon ? — Azt: most itt az alka­lom. — Épp ellenkezőleg: igen­is azt mondja, hogy na. és oldalba böki a vándort. — Legalább hagyd, hogy befejezzem, te ellövöd a poént. — Ne dühíts fel, Trude! Ha elkezdek egy viccet, ak­kor be is fejezem. — Én kezdtem. — Mindegy, akkor is el­mondom most már végig; te különben sem tudsz egy azokhoz alig kell helyi be­ruházás. A helyzet azóta sem változott, az erdő nem lett parkerdő, s az értetlen­ség és a közömbösség a gátja annak is, hogy a Sós­tó kitűnő vizét palackozza az ipar és árusítsa a ke­reskedelem. Elegendő víz, medence, elegendő öltöző és üdülő, megfelelő szálloda nélkül Sóstó csak idény jellegű, s hét végi kirándulóhely ma­rad a jövőben is. Legyen egy kézben a város kincse Hogy mégse legyen az, ah. hoz sok minden kell. Első­sorban persze pénz. nem utolsósorban több lelemé­nyesség, jobb és hatásosabb városi, megyei összefogás a tanács és az illetékes szer­vek, a különböző vállalatok között. És &z Is, hogy le­gyen gazdája a Sóstónak, mert jelenleg öt vállalat dol­gozik, vállal felelősséget a fejlesztésért, s egyik sem képes azt a legjobban csi­nálni. Még nem dőlt el a vita, de azok pártjára ál­lunk, akik azt mondják. És nemcsak azok jönnek, akik vásárolni akarnak, so­kan csak tájékozódnak, s velük is egyenrangú part­nerként kell bánni. — De jönnek reklamáció­val is — folytatja Szabó Imréné, a férfidivat osztály­vezető-helyettesé: — Vissza­hozzák a minőségileg kifo­gásolható árut. És nagyon hálásak, ha minden huza­vona nélkül kicseréljük azokat. De vannak ideges emberek, akikkel nehéz bánni, mert nem értik meg, hogy csak a jogos reklamá­ciónak tudunk eleget tenni. Megnézzük Lendvai János áruforgalmi vezetővel a földszinti panaszkönyvet: nem sok a panaszos bejegy­zés, még kevesebb a dicsé­ret. Az emberek természe­tesnek veszik a szíves, elő­zékeny kiszolgálást — az el­ismerés legtöbbször elma­rad. „Nekünk az a legna­gyobb elismerés, ha máskor is hozzánk jönnek vásárol­ni” — mondják az áruház eladói. Nem is gondolná a gya­történetet tisztességesen el­mondani. — Ha nem tetszik, ne figyelj oda! — Nem is figyelek, ha­nem végre-valahára elmon­dom a végét, hogy Herr Fanternek valami öröme is teljék benne. — Ha te azt hiszed, hogy valakinek örömet szerez, hogy téged hallgat... — Trude! — Most mondja, Herr Panter, hogy lehet ezt ki-, bírni! Egész héten olyan ideges, hogy én... — Te vagy ideges... — A te fegyelmezetlen­séged... — Mindjárt azt mondod, „komplexumaid”. Ezt ná­lunk rossz nevelésnek hív­ják. — Az én gyerekszobám... — Ki csinálta vissza az egész dolgot az ügyvédnél? No, ki? Talán én? Te! Te kérted, hogy vonjam visz- sza a válókeresetet... — Hazugság' Bumm! Ajtócsapódás jobbra. Ajtócsapódás balra. Most itt állok egy fél viccel. Vajon mit válaszolt a vándor az ifjú asszonynak? Fordította: Zilahi Judit hogy legyen egy Sóstói Für­dő Vállalat, amely összefog­ja a szállodát, éttermeket, boltokat, a fürdőegységeket és a parkokat, s felel a Sós­tó tisztaságáért. Mert a javulás ellenére sem lehetünk elégedettek a szálló, az étterem kulturált­ságával, a vendégek ellátá­sával (ezt különben az ide­genek is szóvá tették) a ki­szolgálással, a zenével és még sok mindennel. A köz­lekedés, az ígéret szerint, jövőre már rendszeres csuk­lós buszjáratokkal történik. Ez is jelentős gondot old meg. De mér most is meg lehetne kezdeni például, hogy vállalatok, szervek küldjenek téli pihenésre, gyógyulásra dolgozókat az olyankor üre­sen álló. szállodába, s fő­ként a most megépült, s bi­zonyosan kihasználatlan svájci lakba. Ezzel kihasz­nálhatnák nemcsak a szál­lót, de a fedett medencét, a súlyzót, s télen is üze­melhetne az étterem nagy kapacitású konyhája. És még számos lehetőség kínálkozik a Sóstó-fejleszté­si bizottság számára. Olyan lehetőség, amit nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, s ami ezt a nyírségi kincset va­lóban oázissá emeli. Kopka János nútlan vendég, hogy a né­hány lépésnyi Kossuth téri kenyér boltban egy-egy nap 3—4 ezer fogyasztó is meg­fordul. Ennyiszer üti le a számológép billentyűjét Cseszlár Andrásné pénztá­ros: — Nekünk nincs bajunk a vevőkkel. Legfeljebb, akik sietnek a villamoshoz, azok tolakodnak néha, felbomlik a ^ sor, nézeteltérés keletke­zük. “ Ha jó a kenyér, a péksütemény, nincs panasz, mondja Polek Gyűl óné boltvezető-helyettes és" Jeles Zoltánné eladó. A Zrínyi Ilona utcai gyermekkonfekció boltot egy évtől 18 éves korig látogat­ják, plusz a szülők. Gátfal­vi Bamabásné boltvezető szerint a legtöbb vita abból származik, hogy kevés a próbafülke, sorba kell állni. — Néha lehúzott rolió mellett kell kiszolgálni. Csak szét kell nézni, a zsú­foltság mindent elárul, miért van súrlódás a vevő és vevő és az eladók között. És még egy az is igaz, sok vásárló itt akarja behozni az Időkiesését, az utcán rá­ér, de a boltban minden perc várakozás bosszantja — mondja Gátfalvlné. Egy olyan boltot is fel­kerestünk, ahol nem siető­sek, nem türelmetlenked­nek az emberek: a 28-as il­latszerboltot. Itt majdnem 500 féle szépítő, tisztálko­dási és egyéb cikk között válogathatnak a betérők, csak ajakrúzs 20—25 féle van. Garai KáJmánné bolt­vezető és Hidegkúti László- né, a helyettese dicsérőleg beszél a vásárlókról. — A munkaidőnk egy ré­szében nemcsak kiszolgá­lunk, hanem ajánlunk, ta­nácsokat adunk, névnapra, s egyéb alkalmakra milyen ajándékokat vegyenek. Fő­leg a férfivásárlók szorul­nak „támogatásra”. így látják a Pult máso­dik oldaláról a vásárlókat a bolti dolgozók. Megerősítik, hogy valóban kettőn áll a jó kapcsolat, s ebben a kereskedelem több ezres el­adógárdája kíván a kezde­ményező lenni. Az eladók is jogosan elvárják azonban, hogy megbecsüljék őket. Nem.kémek külön jutalmat, — csak szíves szót, megér­tést, és azt; ne „ellenfélnek" tekintsék őket Pál! Gél® Bogdányl Ferenc Kurt Tucholsky.* Egy házaspár viccei mesél A í. vevő sem mindig angyal Gyorskép, ezúttal a PULT másik oldaláról

Next

/
Oldalképek
Tartalom