Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-12 / 215. szám
Jobb összhangot a termelés és a kereskedelem között *Jó az új, a többcsatornás értékesítési rendszer, de csak cikkor, ha a sok fáradtsággal és nem kevés költséggel megtermelt mezőgazdasági termékek nem mennek veszendőbe és az árak csökkenését is eredményezik.” így hangzott két fmsz- élnök csaknem teljesen megegyező figyelmeztetése az egyik tanácskozáson. De vajon előfordulhat-e, hogy nem jut el az ám olcsón és jó minőségben a fogyasztókhoz, még akkor sem, ha bőséges belőle a termés? Sajnos igen. Ha nincs összhang a termelő üzemek, kereskedelmi szervek és a fogyasztók között. Ha a felvásárlási rendszer nem megfelelően működik. Ha az árak kialakítása körül bajok vannak, s minden szerv csak a maga szempontjait tartja szem előtt, s megfeledkezik a társadalom érdekéről. Mezőgazdaságunk nem tud olyan sokat termelni: legyen az burgonya, alma, baromfi, tojás vagy zöldségféle, amennyire szüksége ne lenne a népgazdaságnak. Egyszerű: ha többet termelünk valamiből, annak olcsóbb lesz az ára. Irtunk arról, hogy drága az élő baromfi, tojás, mert a szabadpiaci árakat nem tudjuk megfelelően ellensúlyozni. Ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű árura van szükség. Cselekedtek. Az utóbbi hetekben javult az ellátás, « hatására olcsóbb lett a szabadpiaci baramfi is. Emelkedett viszont a tojás ára. Egy pár tojás a szabadpiacon: 3.20—3,40 forint. Tovább csökkenhetne még a baromfi ára, olcsóbb lehetne a tojás is. Egyik módja, rendszeresen ellátni a piacot. Panaszkodnak az fmsz- ek vezetői: „Újabban nehezíti az ellátást, hogy a Baromfiértékesítő Országos Vállalat átvevői — nem tudni mi okból — csak teljesen tiszta, lámpázott tojást hajlandók átvenni.” így a tojás gyűlik, szaporodik falun, s az fmsz-ek kénytelenek helyben üzleteikben értékesíteni. Hasonlóképpen válogatnak a baromfiban. Vajon miért nem érdeke a vállalatnak az, ami a társadalomnak, a vásárlóknak érdeke? Szóvátették, hogy most kizárólag a fehér babot veszi át a kereskedelem. A „szegény”-bab, már nem kell? Nincs szükség, rá, annyi van? Ha a termelők a szabadpiacon értékesítik még nem biztos, hogy olcsóbban lehet kapni. Különösen akkor, ha az állami és szövetkezeti kereskedelem készlete is csökken. Megpróbálják Pestre szállítani, más megyékben értékesíteni, költséges fuvarokkal.1' Nem lehetne valamit tenni? Talán olcsóbb lehetne az egyéb fajta bab Szabolcsban is, ha felvásárolnák. Érdemes megfontolni, nehogy később még magasabb legyen az ára. Volt időszak, amikor országos panasz volt a mák hiánya. Karácsony előtt azt mondták az üzletvezetőknek, úgy gazdálkodjanak a kapott mennyiséggel, hogy húsvétra is maradjon belőle. Jelenleg egy kiló mák 40 forint. Nem olcsó. Miért? Most elég jó termés volt. Egyik felszólaló azt mondta. „Annyi a raktárkészlet a nyíregyházi járásban, ha nem veszik át elromlik, emberi fogyasztásra alkalmatlanná válhat.” Kockázatos a tárolása. Ki vállalja? Túl szeretnének adni a mákon. De nem veszik át egyelőre. Mi lenne a hasznosabb? Átvenni, tárolni, esetleg olcsóbban értékesíteni? Vagy hagyni, vesszen kárba? Feltétlen az érdekek egyeztetése szükséges. A termelés biztonsága az értékesítés biztonságától függ. Ezt jól szolgálja a szerződés. Ez a jövő útja, ez ad teljes értékesítési biztonságot. A termésátlagokat azonban nem lehet januárban teljes pontossággal megtervezni. így előadódhat, hogy a tsz-ekben, háztáji gazdaságokban több terem, mint amennyit szerződtek. Népgazdasági érdek, hogy ez se vesszen el, ez az áru is megfelelő úton kerüljön piacra. Ebben van nagy feladata a felvásárló szerveknek és a termelőknek, hogy az áruk megfelelő áron bekerüljenek a szövetkezeti vagy állami kereskedelembe, s saabályozó- lag hassanak a piaci árak alakulására. Az a cél, hogy többet, jobban és olcsóbban termeljünk. Csak így csökkenhetnek az árak is. De ez a kereskedelemtől is függ. Az árak csökkenése csak akkor biztosítható a több- csatornás értékesítési rendszerrel is, ha minden hasznosítható termék • vásárlásra kerül. (f- k.) Éief pgy megfiatalított várban Rádiót kér a „váriír“ — és enyhe telet Hogyan lehet manapság valaki várúr? — kérdeztük Hegedűs Andrástól a kisvár dai várban. — Éléri a nyugdíjhatárt, de még dolgozni szeretne, s akkor eljön ide a várba — mondja. Hatvanhét éves, a kisvárdai szeszfinomító vezetője volt. Mindig érdekelte a múlt, a történelem. Hanyasa volt történelemből’ — Kiváló! — mert az igazgatónk tanította a történelmet. De különben is szeretem. Én is tagja vagyok a múzeumbarátok körének, amely Makai László tanár vezetésével összegyűjtötte a vármúzeum anyagát. Milyen érzés itt egyedül ia ódon várban? — Jó itt, nem unatkozom. Már az idén 8 ezer látogatót fogadtunk, tavaly egész évben jártak itt eny- nyien. A csoportoknak tárlatvezetést is tartunk. Soksok kíváncsi kérdésre kell válaszolni. A gyerekek a fegyvereket nézegetik, ezekről kérdezősködnek, jegyezget- nek. Mert a látogatók zöme iskolás, szinte a megye minden részéből, Debrecenből is. A szomszédos országokból is jártak itt, sőt Franciaországból és az USA-ból is. — A Krucsay pallosnak van-e nézője? — Hogyne. A lányok, asszonyok megszokták kérdezni, hogy tényleg ezzel nyakazták le rég a hűtlen asszonyokat? — Mikor jön a legtöbb látogató? — Mióta a szomszédban megnyílt a meleg vizes strandfürdő, a vármúzeumnak is megszaporodott a vendégserege. És a futballmeccsek előtt, mert itt van a Vasas-pálya. Már szóltam is a sportköri vezetőknek, ne engedjék a várfalat telefirkálni óriási betűkkel, hogy hajrá Vasas... De hiába! — S mi a kívánsága egy mai „vérárnak”? — Nyáron nagyon jó itt a környezet is, a termek, hűvösek. De télen, bár 2 óráig vagyunk bent naponta — fázunk. Van egy villanysugárzónk, de az kevés meleget ad. örülnénk, ha valahogyan meg tudnák oldani a fűtést. S még egy, ha kaphatnánk egy kis rádiót, mert ebben a XIV. századbeli várban is szeretjük a zenét. a híreket, egyáltalán a kapcsolatot a külvilággal. (P) Nemcsak pálinka, jó gyümölcs is Elhanyagolt érték a szilva Ötször annyi export lehetne A szilva nemcsak pálinkának jó. A szilvát gyümölcsként is veszik, még a külföld is. Az almatároló hűtőjében hamvasan sorakoznak a szilvásládák. Még megvárják a körszedett almát, s annak helyet adva távoznak nyugati piacokra. Hamvasan a hűtő vagonokba A tiszateleki Béke Tsz-ben leszedték a szilvát, elég sokat, többet, mint amennyit terveztek. S mégsem elégedettek. Még többet szerettek volna. — Ha három nappal hamarabb kezdjük a szedést... — ismételgeti Tutor István, a fiatal főkertész. — De hát... Nemcsak rajtunk múlott. Tavaly a tsz vezetői úgy találták, nem fizet eleget a leszedett szilváért a felvásárló. Pálinka lett a ter- termésből emiatt, nem árugyümölcs. Nem is olyan kevés az, amit a táblában lévő öreg szilvás meg a folyónál lévő fiatal fizet, s az almáskertet berámázó sorok adnak. Most 270 mázsa ment hamvasan a hűtővagonokba, s a termés kétötöde így is a fán maradt. sért kilónként ötven fillért kap a tag. S máris javában számolunk. — Négyszer permeteztünk — sorolja a főkertész, — a molytól meg kell védeni, közel az alma. De a per- metlébe csak két szert tettünk. No most, az alma 12 meg 13 permetezést kapott, s drágább szerrel... A fehér almánkkal mégsem tudjuk elérni a három forintos átlagárat. A számításból gyorsan kiderül: gazdaságos, okos dolog figyelmet fordítani a szilvára, hogy ne csak pékünk« legyen belőle. A legtöbb szabolcsi, s főleg szatmári szilváskert gondozatlan, szinte „magától” terem a Tisza árterületért. Nem permetezik, fertőzi a moly, nem szedik, hanem lerázzák... S pálinka lesz belőle. Exportra az idén negyven vagonnal szállít a MÉK. Ennek az ötszörösét is szállíthatná, csak ahhoz több helyen kellene úgy gondolkodni, mint ahogy Tiszate- leken teszik. Kun István Gazdaságos Miért nem kezdték három nappal előbb a szedést? Erre Vígh György tud alapos választ adani. — Jöttek, kérdezték, lesz- e szilva exportra. Lehet, mondtam, ha ára is lesz. Mennyi legyen? — kérdezték. Három kilencvenet válaszoltam, tavaly előtt kaptunk ennyit. Nem adtak rá azonnal választ, nem volt még eldöntve. Amíg bem válaszoltak, mi nem szedtük. Ezért késtünk három hapot, akkor egyeztek bele, hogy legyen annyi, mint tavalyelőtt. Persze, harminc fillérrel mégis kevesebb lett. Volt esztendő, hogy hétszáz mázsa exportszilvát szállítottak el Tiszatelekről. Nem is olyan rég, négy éve. Most százezret hozott a leszedett szilva, kétszeresen a tervet. A szilva szedése nagy figyelmet követel: úgy kell azt lecsípni az ágról, hogy a szára is, meg a hamvas- sága is megmaradjon. így kívánatos. Az ilyen szedéKótaj, chonnan a viz érkezik Kinőtte régi ruháját a falu Vízvezeték, iskola, TÜZÉP-telep, utak a ,.hiánylistán“ Kótajról a legtöbb nyíregyházi annyit tud: onnan kapjuk a jó vizet. Ez a több, mint 3,5 ezer lakosú község pedig éppen úgy vízgondokkal bajlódott, mint a megyeszékhely. Még bajlódik is. Struma — népies nyelven „golyva” — nem ismeretlen a kótaji családoknál. A jódszegény víz az évek, évtizedek során sok betegséget okozott, de már nem sokáig. Két évvel ezelőtt falugyűlésen határoztak, tavaly elkezdték, az idén — ha voltak is problémák — befejezik a vízvezeték építését.. A megye komoly ösz- szeggel segítette a községet, a 3,5 milliós vállalkozás „vizet fakaszt”. Innen megy a víz Nyíregyházára — de most már mi is jó ivóvizet iszunk nemsokára — mondják a kótajiak. Ez az alapvető kívánság nem éppen olcsó dolog, egy-egy családnak 2509 forintba kerül, melyet tíz év alatt törlesztenek. Nem mindenkinél megy simán ez, de a vízműtársulat abban bízik, ha megnyílnak a vízcsapok, kézzel foghatóbbá válik minden. Iiótaj azonban nemcsak ilyen szempontból van kapcsolatban a vízzel. A magas belvíz is valóságos csapás, csak az idén hetven házat rombolt le, negyvenhét család már építi az újat a régi helyett állam- kölcsönnel. A községi tanács megkülönböztetett figyelemmel segítette a bajba juVárnám, hogy Kőszegi elmond egy izgalmas sztorit arról, miként fogták el a bokrok között suhanó határsértőt. Mert Kőszegi Sándor, ez a Tiszaadonyból érkezett fiú határőr az országnak ezen a részén. Erre jön a meglepetés: — Én nem tudtam úgy felkészülni, mint a többi, nekem csak nyolc osztályom van, az általános, s bizony alig konyítottam valamit az atomhoz, a neutronokhoz.« CKinyi tizedes, kihasználva a beszélgetés „civil hangulatát”, a tőle megszokott kedélyes szavakkal közbeszúrja: „Most már azért Sanyi se megy a szomszédba a szakismeretért, nemcsak öregedett két év óta...” Gsányi persze könnyebben beszél, Mátészalkán érettségizett, s még jóformán meg sem száradt a tinta a diplomáján”, már indult is katonának, határőrnek. Kőszegi csak lassan veszi át a tizedes stílusát. Akkor viszont elmondja sorjában: Határőrök erőpróbája maga sem gondolta, hogy ennyi mindent nem tud ő, aki bevonulás előtt a helybeli tsz-nél dolgozott, a gépek ki segítőjeként. Először még a szavak jelentését sem nagyon értette, de segítettek a többiek, s felzárkózott. Most, ha előadás hangzik el, már érti az atomfizika törvényszerűségeit, a maghasadás lényegét, s nem kell értelmező szótár az „epicentrum” megfejtéséhez sem. Áros Zoltán elihondja, hogy a határőrség nemcsak az országhatárt óvja az illetéktelen betolakodótól: a határőröknek ezenkívül még sok tennivalójuk akad. Ök például a vegyvédelmi szakcsoport tagjai mindhárman. — Magam sem hittem, hc-gy a haza iránti kötelesség teljesítése közben lényegileg folytathatom a tanulmányaimat is. Én Debrecenben szereztem vegyészeti ismeretet a dohányipari tagozaton, utána a kisvárdai beváltóban dolgoztam. Amíg elnyertük tavaly a „Kiváló szakasz” címet, sok olyan tudnivalót sajátítottam el, amit a technikum nem nyújtott. Egyszóval: ők hárman azok közül valók, akik 18 éves létükre is nagyon komolyan vették kötelességüket és kitüntetésre lettek érdemesek. És mi hasznát veszik ennek? Szinte egymástól kapják a szót: adott esetben... emberi életeket tudnak menteni... adott esetben... biztos kézzel irányítják a szükséges műszereket... tudják, hogyan lehet megóvni a milliós értékeket, miként kell szervezni a lakosságot... Mindezek ösz- szegezéseként Csányi János tizedes — miután még egy kis expozéfélét tart a radiológiai vegyvédelem kulisz- szatitkairól — azt mondja; „A legfontosabb, hogy megtanultuk, lehet és kell védekezni a modem háborúban Is!” Valaki hármójuk közül halkan megsúgja: ha már a haszonnál tartunk, jegyezzük fel, hogy a kiváló minősítéssel rendkívüli szabadság, eltávozás is együtt járt, ami sose jön rosszul a katonaembernek. Később új beszélgető partnerek érkeznek: Koncz László tizedes, Juhos Gusztáv meg Tippán Bertalan határőrök. Egyik nyíregyházi, másik nagyvarsányi, harmadik nagyhodosi fiú. Törzsszakaszbeliek, szintén kitüntetés birtokosai. Ök azt árulják el, mit jelentett a cím elnyerése általános, politikai műveltségük gyarapításában. Elmúlt például sok falusi fiú gátlása, szenvedélyes újságolvasóvá, po- litizálóvá vált a laktanyán belül. Tippán: „Megvan a lehetőség rá, hogy tisztán lássuk mi történik a világban, Vietnamban, másutt. Itt, laktanyán belül talán még erősebben szorul össze az ember ökle a jogtalan pusztítás hallatán, és legszívesebben indulna, hogy segítsen az agresszor megfékezésében.” Bólogatnak a többiek. Tippán nem kivétel a véleményével... Hallom végű!: most újabb erőpróba előtt állnak valamennyien. Újra ki szeretnék érdemelni a megtisztelő címet, a fegyveres erők napja előtt kell bizonyítaniuk politikai, szakmai és lőkiképzési eredményeiket. Megígérték: nem vallanak szégyent. (AS) tott családokat. Házhelyet utalt ki számukra, a járási tanács építési- és közlekedési csoportja soron kívül intézte az építkezési ügyeket. így lassan megbirkózik a vízzel a község, de még hátra vannak az utak, a járdák, ahol sár formájában alkalmatlankodik a kótaji viz. Ezzel nehezebben tudnak elbánni, bár tervbe vették, az idén hozzálátnak a járdásitáshoz, 8—10 éven belül 14—15 kilométeres szakaszt betonoznak le. Kótajból nemcsak a vis érkezik Nyíregyházára, hanem a kisvonaton rengeteg utas, vásárolni, ügyeket intézni. És vagy hétszázan átutaznak a városon „ingázók”, akik a fél országot bejárják. Sokan Nyíregyházán dolgoznak, őket a kisvonat már estére hazaviszi. Ez jó. De a kótajiak nemcsak az előnyét ézik a város közelségének. Szinte örök gond itt a tüzelő beszerzése, helyben nincs TÜZÉP-telep, s míg a 980— 1000 család hazaszállítja Nyíregyházáról szenét, az jócskán drágább lesz a fuvarköltséggel. És nem is mindig kapu: fuvart. A község vezetői az idén végre el tudták érni, hogy bizományosi formában létrehoznak egy tüzelőt árusító telepet. Úgy kell ez, mint egy falat kenyér... Kinőtte a régi ruháját Kótaj — ez szó szerint U értendő: a felnövő gyerekek — jelenleg 760-an nyolc rendes és három szükség- tanteremben tanulnak, váltott tanítással, a padok soha sem hülnek ki. Harminc nevelőre lenne szükség, de most iskolaév kezdetén is 25-en állnak a katedrához, közülök is sokan Nyíregyházáról járnak ki évek óta. Kockázatos vállalkozásba kezdtek a község vezetői, hogy enyhítsenek a szorító tanteremgondon : engedély nélkül, s a szükséges 80 százalékos anyagi, műszaki, pénzügyi fedezet nélkül megkezdték egy kéttantermes iskola építését. Nem dicsérte meg őket a járási tanács, hiszen kész tények elé állították a felsőbb szerveket, ha az ilyen gyakorlat másutt is elterjedne, káoszt és sok felelőtlenséget okozna. A város is megirigyelhetné a kótaji népkertet, melyet már körül is kerítettek, padokkal láttak el, mindezt helyi erőből, mint más, ma már megvalósult elképzelést. Madártávlatból ilyen arcú község az, ahonnan a víz érkezik. Páli a
