Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-10 / 214. szám
Szüret a múzeumban Tíz mázsa — Eredmény a kirakatokban Minél kevesebb szanálással Új lehetőségek a városépítésben Nyíregyházán, Debrecenben két hete új fajta almát fogyasztottak a vásárlók. Mindössze 1-0 mázsa került piacra belőle, három-három •mázsa a nyíregyházi és debreceni csemeg áruháziban, négy mázsa a nyíregyházi Széchenyi utcai MÉK zöldséges boltban. A kilónként kimért almához a vásárlók nem kis meglepetésére levelezőlapokat is mellékeltek. A levelezőlapon a termelő Ujfehértói Kísérleti Gazdaság, más néven az almamúzeum kért véleményt. Arra voltak kiváncsiak íz- lik-e a gyümölcs, tetszetős-e a külalak, a fogyasztók fontosnak tartják-e, hogy ilyen alma is legyen a piacon, vásárolnák-e rendszeresen. Nos a kísérleti intézethez a levelezőlapok több mint 70 százaléka visszaérkezett, s csupán egyetlen egy akadt, amely a peas- goocfi páratlant elmarasztalta. Egy Nyíregyházáról írt válasz: „Amíg kapható ezt veszem, savanyítás, tiszta alma íze van, tömör húsú, jó nagyokat lehet harapni belőle és kompótnak is kitűnő.” Uj gyümölcs a peasgoodi páratlan, de hogy mégsem az, idős kora bizonyítja, hiszen 1872-ben már fogyasztották Angliában. Egy időben Európa-szerte termesztették, aztán új fajták jöttek és elfelejtették. Az újfehértói almamúzeum érdeme, hogy „újraéledt”, s ha kiállja a próbát, a fajta- minősítő intézet elfogadja, megint köztermesztésbe kerül. 602 almafajta Az almammúzeumban, mint szerte a megye gyümölcsös- kertjeiben szüretelnek. Itt a szüretet a^ teszi érdekessé és változatossá hogy az általánosan ismert jonatán, és fehér fajták mellett, egy olyan 45 holdas területen minden ötödik almafán más más színá alakú és ízű gyümölcs terem. Ez a múzeum. Mint Szabó Ferencné kísérleti felelős elmondja a kertészetben ma már 602 almafa fajtát ápolnak. Euró. pában aligha díszük almafa, amely ne kapott volna helyet Ujfehértón. Persze a K evés dolog sikerült még nekem olyan program szerint, mint legutóbbi szerény körútam Brátiszlavában, Prágában, majd a Magas- Tátrában. Pontosabban: a megtervezettség éppen az volt, hogy bíztam a véletlenben, hogy számításba vettem az ügyefogyottakat kegyesen segítő „Szerencsé”-t. Éppen ezért — útitársnőm sürgetései és méltatlankodásai ellenére — egy percig sem foglalkoztam sem Bra- tislavában, sem Prágában a tátrai út megszervezésével. Vagyis, hogy ilyen.olyan összeköttetések mozgósításával próbáljak meg biztosítani régebbi bejelentés híján, lehetőleg nagyon olcsón — a főidény kellős közepén! — szobákat az üdülők paradicsomában. Nem tettem mást, mint megrögzötten vártam a „Szerencsédre, amely végül is a Hradzsin- ban, — vagy ahogy mondják, a Hradzsániban — miiszóm még növelhető, hiszen a világon több mint 1500 fajta almát termelnek. Történelmi nevek Az almamúzeum érdekessége, hogy nem csupán az almakertészet történetét idézi, de a gyümölcsök neve után bízvást lehetne történelmi leckét venni. Van Nagy Sándor tábornok, Cec Mária, Scherik Karolina nevű alma, egy fajta Táncsics Mihály nevét kapta, de emléket állítottak a nemesi tők a negyvennyolcas szabadságharcosoknak, az aradi vértanúknak is. S hogy a méretekről is szó essék, a legkisebb alma a piros riz- ling, húsz milliméter átmérőjű, nem nagyobb mint egy cseresznye. A legnagyobb alma a Világ Dicsősége nevet viseli, 120 milliméter átmérőjű, 60—70 dekát nyom. S«k ezer látogató A fajtagyűjteménynek azonkívül, hogy látványos, érdekes, sokoldalú a haszna. Bubán Tamás, a kísérleti telep vezetője ezzel kapcsolatban említi: 1966-ban 133 külföldi vendég látogatta meg a keret, a hazai érdeklődők száma több ezerre tehető. Egyéb más tanulási lehetőség mellett az újfehértói szakgimnázium, szakiskolák és főiskolák tanulói az almamúzeum fái között későbbi munkáikhoz jó leckéket kapnak. Gyakorlati haszna még a ritka kertnek, hogy mint a peasgoodit, a feledés állandó homályától egyre több fajtát mentenek. Például ma a gyümölcstermesztésben égető probléma, hogy nincs olyan alma, amelyet augusztusban fogyaszthatnának a vásárlók. E probléma megoldásában a sort a peasgoodival nyitották, de jövőre augusztus 10—15 között közvéleménykutatásra újabb két piros alma is piacra kerül. A múzeumból eddig hét olyan fajtát jelentettek be a fajtaminősítő intézetnek, amelynek meghonosítása a köztermesztésben kívánatos lenne. A múzeum haszna A ritka múzeumban járva, a múzeumi tárgyakat •nézve egy olyan kérdés is kikívánkozik; vajon mibe kerül a 602 fajtafa ápolása, lió lépcső megmászása után szólított meg. Aki azt hiszi, hogy angyalhangon, az téved. Lépcsőket ugyanis nem lehet mennyei cimbalmok zengetésével szidni. Márpedig a „Szerencse” ezt tette, és én éppen cifra szép, magyar káromkodásairól ismertem fel. Húsz éve már, hogy nem láttam G.-t, — majdnem teljesen meg is változott, legalábbis külsőleg. Ám aki minden egyes lépcsőfokot így el tud átkozni, az csak ő lehet. Kiderült, hogy G. az elmúlt évtizedekben sok mindent csinált, és most az egyik kisebb tátrai szálloda vezetője. A Szent Vitus székesegyházban, ősi királyok sírja mellett esküdött meg, hogy lesz olcsó szoba. Lett is. Ennyit a királyi sírokról. Had térek rá azonban vég. re ,.Muki"-ra és „Jenő”-re, szerencsés szép utunk két démondiára. Nincs olyan vad karmú, lángnyelvű gótikus fenntartása. Seregi József telepvezető említi, nem olcsó mulatság, mert idén kezelési és anyagköltségre több mint 400 ezer forintot fizettek. A múzeumi tárj^yak azonban hálásak az emberi gondoskodásért, mert a ráfordítást busásan megtérítik, a múzeumi fákról 1 millió 470 ezer forint a bruttó bevétel. De rentábilis az egész 480 holdas kert. A kísérleti telep összkiadására 5 millió 400 ezer forintot terveztek és 8 millió 700 ezer forint bevételt A kiadás 1 millió forinttal növekedett ugyan, de a bevétel 17 millió forintra módosult. Szüretelnek a múzeumban. A termés gazdag, s a fák között 200 munkás vidámsága növeli a páratlanul szép szabolcsi ősz varászömy, ami nyomasztóbb lehetne, mint ezek ketten... Polgári foglalkozásukra nézve „Muki” és „Jenő” bőröndök. őket cipeltük Bra- tislavában, őket Prágában, s a tündéri Tátrában is. Tisztában vagyok vele: a modem utazó könnyű kézitáskával libben át a világ egyik végéről a másikra. De mi csak éppen a határon túlra mentünk, tehát többet kellett hordoznunk, mint egy mai „Phileas Fogg-nak. És különben is útitársnőmnek csinos ruhatára van, nekem meg nem éppen csinos, de jelentős betegségeim. És míg az ember — a női ember! — kilenc ruhát szakszerűen bepakol, majdnem megtelik az egyik bőrönd, a „Muki”. És a „Jenő” légterét nem kis mértékben szűkíti az a különböző nylonzsákokban csomagolt paksa- métaegyveleg, ami gyógyszerekből és egyéb egészség ügyi készítményekből állítódik össze. Az ünneplő ruhám csak úgy fér be, hogy órákig ülök a bőröndön és a „Jenő" végül is megadja magát. Persze, a fogkefe kimarad. az már nem fér. Kiszorítja — többek között — negyven diabetikus zsemle. Igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy jó néhány családnak lehetett volna kényelmes, modern lakást építeni abból a pénzből, amit szanálásra költöttek az utóbbi évtizedben Nyíregyházán. Akik így vélekednek, azt is hozzáteszik: el lehetett volna kerülni a sok bontást, kiadást, s éppen ezért a jövőtől megfontoltabb döntéseket várnak. Egyoldalúvá válik így az érvelés, hiszen a következetes városfejlesztés sereg olyan követelményt vet fel, melynek teljesítésére Nyíregyházán különösen fel kellett készülni, melyekért sokat kellett áldozni. Vadonatúj lakónegyedek Itt egyszerre vált szükségessé új városkép kialakítása a nélkülözhetetlen közművesítéssel. E milliókba került beruházás pedig eleVoltak már Bratislavában? Szép, nagy város, számos új lakóteleppel. Első fellobaná- sunkban „Muki”-t és „Je- nő”-t végig hordoztuk az egész városon. Most — utólag — úgy érzem, hogy minden lakótelep mindegyik lakásán. Bratislava és Prága között — csillagos, csodás éjjelen — kidobtam az ablakon a diabetikus zsemléket, amelyek a nylonban amúgy is megpenészedtek. Az első prágai hajnalon egyéb egészségügyi készítményeket hajtatottam . a kanálisba, többek között a „Hogyan utazzon a beteg ember?” című brosúrát is. Utitárs- nőm — csinos ruhatárán kívül — majdnem mindent eldobott, hogy lefogyassza bőröndjét. „Muki” és „Jenő” azonban, csodálatosképpen, nem lettek könnyebbek. El tudják képzelni, milyen gyönyörű ott ülni reggel a Vencel tér fölötti múzeum előtt, a szökőkútnál és cseresznyét enni ? Miután kiderült, hogy egyetlen prágai hotelben sincs hely, mert hogy nemzetközi építészkongresszus van?... Az ember legszívesebben ott ülne az idők végtelenségéig, hogy újra meg újra átélje azt, ve meghatározta, hol a legcélszerűbb — s a szanálás ellenére is — leggazdaságosabb a lakónegyedek kialakítása. Amíg eljutottuk a máig, amikor egyre büszkébbek vagyunk a vadonatúj lakónegyedekre, nem kerülhettük ki a bontást a szanálást sem. Városrendezési szempontok indokolták az Arany János utca beépí- ' tését: itt viszont utcányi földszintes házakat kellett felszámolni. Egyetlen példa: az itt lévő 66 lakásos új lakótömb helyéért nem kevesebb, mint 20 családot érintő avult épületeket szanáltak. A kártérítés, de mégin- kább a Lakás veszteség is közrejátszott abban, hogy „befejezetlenül” maradt itt a munka és a lakásépítés az Északi Alközpontban folytatódott» Ekkorra ugyanis idáig kiépült a csatornarendszer, megnyílt a távfűtés lehetősége. Ez enyhülést hozott a szanálásban: azI/A jelzésű területen, közvetlenül a stadion szomszédságában üres területen lehetett megépíteni 685 lakást, a hozzá szükséges kereskedelmi, szolgáltató hálózattal. 7500 házhely Nem éled-e újra a „szanálási láz”, — kérdezik sokan, akik látják, tudják: ez utóbbi helyen most már elfogyott a terület s az építési igény pedig rohamosan emelkedik. Érdemes felfigyelni a válaszkeresés közben arra, hogy 1970-ig az Északi Körút mentén és a Déli Alközpontnál megépíteni tervezett több, mint 1300 lakás már „csak” 91 szanálást vet fel. Ennek még mindig a Körút, illetve az Arany János utca kialakításában van jelentős szerepe. Annyi azonban kitűnik ebből is, hogy mennyiségileg és értékben is a szanálás fokozatos csökkenésével számoltunk. Persze, a bontás, a kártérítés teljes felszámolásához később sem tudunk eljutni, jóllehet, a negyedik 5 éves lakásépítési program minden eddiginél nagyobb súlyt helyez erre az érdekAz idén szeptemberben rendezik meg Budapesten az országos politechnikai szemináriumot. Ez alkalommal tanácskoznak mindazok a nevelők és tudományos szakemberek, akik a hazánkban folyó politechnikai oktatás amit Proust „ólomsúllyal rögzített, örök pillanatának tudott nevezni. Csakhogy itt van a mindennapi élet, a hétköznapok hívása. Itt van „Muki” és „Jenő”. Nekik is megvan a maguk ólomsúlya. Aki nem hiszi, az vigye végig őket — mint mi tettük — a Hradzsáni lépcsőin. A Tátrában — ahol, mint mindenki, mi is tréningruhában jártunk — útitársnőm egyszer felöltötte csinos ruhatára legcsinosabb darabját, én meg az ünneplőmet, mert előkelő helyre készültünk: messze, az őserdőben megbúvó, osztályon felüli Rabló-kalibába. Sajnos, azonban nem volt hely és így nekünk meg kellett élegednünk a Grand Hotel bárjával. Ott — a tréningruhák között — öltözékünk kirívónak tűnt. Másnap feladtuk minden ruhánkat postai küldeményként. „Muki” és „Jenő” azonban továbbra is súlyosak maradtak. Megvallom: nem tudom elfelejteni, miért. Legalábbis egyelőre. Mert ha az emberek leikével foglalkozó tudomány előtt vannak is bizonyos akadályok, a bőröndök lelkének vizsgálata szép eredményekkel kecsegtet, Antal Gábor | re is. Mert igaz, az Arany János utca kialakításának végleges befejezése, vagy a város másik részén az Északi körút fokozatos kialakítása csak néhány további épület elbontása, kártalanítás árán érhető el, a cél: minél kevesebb szanálással építkezni. Erre kínál rendkívül jó lehetőséget a leendő 16-os és 17-es jelű lakókörzet a Körút—Kemecsei út—Öszőlő utca által határolt területen. A készülő tanulmány- tervek bizonysága szerint újabb 7500 új lakás megépítésének lehetősége kínálkozik. Tízszintes lakások ezen a részen szabad területén épülhetnek fel. Célszerűbb lesz az építés És mi lesz a szorosan vett belváros — például a Rákóczi és a Bethlen utcák közötti rész — sorsa? Fejlesztési tervünk számol a „természetes elhalás” lehetőségeivel s ezért az illetékes hatóságok körültekintőbben irányítják a magánerős építkezéseket a már közművesített területekre, így a későbbi jövőben a város megfelelő területtartalékkal is rendelkezhet. Nyíregyháza sok gondot adó sajátja, hogy itt a múlt elemi mulasztásait kellett és kell pótolni. Bár igaz, még célszerűbb területbeépítéssel meg lehetett volna takarítani a szanálás egy részét — utólag ezt könnyű megállapítani — de a kiadott pénz nem volt hiábavaló. Megnyugtató viszont a jövőre, hogy a kiépített közműrendszer, a távfűtés hálózata, a gázvezeték léte új lehetőségeket csillant fel a városfejlesztésben, a lakásépítési program megvalósításában. Az illetékes szervek igyekezete pedig azt példázza: e programot a lehető legminimálisabb szanálással akarják megvalósítani. Angyal Sándor legjobb értői. Megyénkből a* itt folyó politechnikai oktatás demonstrálására nagy kiállítási anyagot is Budapestre szállítanak. A meghívás értelmében az országos bemutató anyagának 60 százalékát a szabolcs-szatmári iskolák termékeiből állítják össze. A budapesti ipari vásár pavilonjában kapnak helyet a mátészalkai, a kisvárdai, a nyírbátori, a baktalóránthá- zi, a nyíregyházi Vasvári Pál és Kossuth gimnáziumok tanulói által készített tárgyak. Nyelvi laboratóriumok, szemléltető eszközök, híradástechnikai berendezések várnak csomagolásra. Az általános iskolák közül a nyíregyházi II. és IV-es, a barabási, a mátészalkai, vá- sárosnaményl és csengeti iskolák tanulói állítják ki az elmúlt tanévben készített munkáikat. Az országos kiállításra induló mesterdarabokat a napokban csomagolják, hogy időben a kiállítás helyére érjenek, és szeptember 25- től a nagyközönség előtt is bizonyítsák a megye isko1 lásainak ügyességét. zsát. Seres Ernő Ritkaságnak számító könyvóriásokat is bemutatnak a vásárosnaményi művelődési ház vitrinéiben. E darabok között érdekesnek hat Katona József: Bánk bánja miniatűr kiadásban. A hölgy kezében kinyitott könyv alig nagyobb egy cigarettánál. ÓLOMSÚLY Szabolcsi iskolások termékei a fővárosban
