Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

NEW YORK A* ENSZ székhelyén pén­teken hivatalosan bejelen­tették, hogy a közgyűlés rendkívüli ülését (a közel- keleti helyzetről) szeptem­ber 18-ra hívták össze. U Thant ENSZ-főtitkár jegy­zékben tájékoztatta erről a 122 tagállamot. KÉS AN A görög—török határon Kesan városától 23 kilomé­terre, Ipsala mellett pénte­ken éjjel a török katonák lelőttek egy görög tisztet és egy őrmestert. A kettős ha­lállal végződő fegyveres inci­denst az váltottak ki, hogy Görögországból négy isme­retlen személy török terü­letre akart menekülni. A menekülőket a görög határ­őrök török területre beha­tolva követték és nem en­gedelmeskedtek a török ha­tárőrök felszólításának. ABIDJAN Sangoule Lamizana ezre­des, Felső-Volta elnöke pénteken este rádióbeszéd­ben közölte, hogy néhány embert letartóztattak, miu­tán összeesküvést fedeztek fel, amelynek az volt a célja, hogy „elvegye az or­szág jelenlegi vezetőinek életét”. ALGÍR Buteflika algériai külügy­miniszter pénteken az algé­riai televízióban nyilatko­zott országának külpolitiká­járól. Kijelentette: „Algé- ria mindig a kapituláció el­len volt és marad". Butef­lika szerint az egész világ egyetért abban, hogy az idő az arab ügyet segítette volna, ha a harc folytató­dik és hosszabb ideig tart. „Algéria azt mondot­ta, hogy folytatni kellett volna a harcot és ez olyan magatartás, amelyen nem fogunk változtatni, mert megfelel létünk szellemené- nek, múltunknak, annak a ténynek, hogy egyáltalán létezünk független úllam- . ként”. ADEN A dél-arábiai Sheik Oth- man helység utcáin pénte­ken több száz főnyi tömeg vonult fel olaj ágakat len­getve, követelve a függet­lenségért harcoló arab moz­galmak összefogását. A tüntetők ilyen feliratokat tartottak a magasba: „Ha­zafiak, egyesüljetek!”, Nenn­et mondunk a polgárhábo­rúra r SAIGON Szombat reggel a szabad­ságharcosok rakétatámadást intéztek a Da Nang-j ame­rikai légitámaszpont és a Con Thien-i tengerészgyalo­gos tábor ellen. A két tá­madás következtében egv amerikai katona meghalt, 51 megsebesült. Nyikolaj Amoszov : Szív és gondolat Regény 1. Hullaház. Semmitmondó kis épület az intézet kertjé­nek szögletében. Napsütés. Élénk zöld szinek. Virágok. Az ösvényen, azt hinné az ember, Jancsi és Juliska jön szembe. Pedig itt hullákat szállítanak. Orvos vagyok. Boncolni megyek. Tegnap egy kislány meghalt a műtét után. Bo­nyolult eset, rendellenes szív­vel született, a szívét kiik­tattuk és mesterséges vérke­ringéssel operáltuk. Űj mód­szer. A lapok lelkendezve ír­nak róla: hogy behoznak egy haldokló kisfiút, a motort bekapcsolják, a szívverés megáll, tíz-húsz-harminc perc hősi küzdelem, a sebész homloka verejtékps. Minden rendben. Az orvos fáradtan és boldogan közli az izgatott szülőkkel, hogy a gyermek életét sikerült megmenteni. A fiú két hét múlva már egészségesen rúgja a rongy­labdát. Egy hét a világpolitikában @ Barátsági szerződések Budapesten és Szófiában sits A khartoumi értekezlet után Dél-vietnami választások sijj Az angol szakszervezetek ellenzik Wilson politikáját De Gaulle Varsóban KÉT KIMAGASLÓ ESE­MÉNY színhelye volt Buda­pest és Szófia ezen a héten: történelmi jelentőségű szer­ződések aláírásával erősö­dött mindkét fővárosban a szocialista országok meg­bonthatatlan szövetsége. Bu­dapesten a magyar—szovjet, Szófiában a Német Demok­ratikus Köztársaság és Bul­gária közötti barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási egyez­ményt írták alá. A világpolitika nagy kér­dései között naponta új ese­ményeket hoz a közel-keleti probléma. Az arab vezetők khartoumi csúcsértekezleté­nek döntései most kezdenek hatni a világpolitikában: ezt a csúcsértekezletet mint a reális nézőpontok győzelmét értékelik és megállapítják, hogy bár az arab országok ma még a társadalmi fej­lődés különböző lépcsőfo­kain állnak, s a nemzetközi politikában is van különb­ség orientációjuk között, Khartoum feltétlenül segített az arab egységhez vezető úton. VILÁGSZERTE NAGY fi­gyelmet keltett az a ta­nácskozás, amelyet a szo­cialista országok magas rangú képviselői — bolgár, csehszlovák, jugoszláv, len­gyel, magyar, NDK-beli. ro­mán és szovjet miniszterel­nök-helyettesek — folytattak Belgrádban, hogy megtár­gyalják az arab államoknak a szocialista közösség által adandó gazdasági támogatá­sa gyakorlati kérdéseit. Megállapodtak abban, hogy kétoldalúan és más megfe­lelő formában konkrét in­tézkedéseket vizsgálnak meg az arab országokkal való együttműködés további ki­szélesítésére. Az arab. világ eseményei­hez tartozik annak a kato­nai összeesküvésnek a le­leplezése is. amely néhány — a közel-keleti háború után tisztségéből elmozdí­tott — tiszt részvételével azt célozta, hogy visszahe­lyezzék korábbi tisztségébe Amer marsallt, az Egyesült Arab Köztársaság fegyve­res erőinek volt helyettes főparancsnokát. A veszedel­mes kalandot gyorsan fel­számolták és az összeeskü­vésben részt vevő mintegy ötven személyt hamarosan katonai törvényszék elé ál­lítják. ALIGHA VOLT az utóbbi időben olyan eleve kétke­déssel fogadott politikai esemény, mint a most lezaj­lott dél-vietnami választás. Hónapok óta amerikai, an­gol, francia lapok nyíltan megírták, hogy az uralmon lévő tábornoki csoport, Ky- vel és Thieuval az élen a szennyes csalás és a durva terror minden eszközével azon lesz majd, hogy a vá­lasztási komédiával is meg­hosszabbítsa uralmát. A vá­lasztások másnapján bebi­zonyosodott, hogy a várako­zásoknak megfelelően tör­tént minden — bár a két tábornok 35 százalék szava­zatot mesterkedett össze az urnáknál, a második helyen végzett és 17 százalékot ka­pott polgári elnökjelölt Truong Dinh Zu leleplezte a választási visszaéléseket. Hivatalosan bejelentette, hogy a nemzetgyűléstől kö­vetelni fogja a választás megsemmisítését, mert azon „az intézményesített csalás légköre uralkodott”. Az egész választási komédiával kapcsolatban azonban a leg­lényegesebb az, hogy az egész Dél-Vietnam terüle­tének négyötödén a Ky— Thieu-féle klikknek hosszú idő óta semmi keresnivaló­ja nincs: az országnak ezt a területét a . Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front katonai és polgári szervei irányítják. > ! : • f [ I: A nyugat-európai politi­kai fejlődés egyik legérde­kesebb vonása Brightonbar., az angol szakszervezeti kongresszuson bontakozott ki. Az elmúlt napokban újjáalakított munkáspárti kormány és elnöke, Wilson ellen össztüzet nyitottak a küldöttek. Az angol kor­mány gazdaságpolitikája a munkáspárton belül is a legélesebb ellenzésre talált és az a tény, hogy a jelenleg hatszázezren felüli munka- nélküli számot újabb és újabb utcára kerülő mun­kástömegek duzzaszt ják, megnöveli Wilson párt beli ellenzékét. A legtöbb szak- szervezeti felszólaló kijelen­tette: hűségesek a munkás­párthoz. de éppen mint a párt tagjai akarják bírála­tukkal helyes irányba szó rítani a jelenlegi vezetést. A reformista munkáspárti gaz­daságpolitikusok 1966-ban kidolgozott „ár- és jövede­lempolitikai” törvényét ed­dig is sok támadás érte, mert az — a tőkések érde­keinek védelmében — a dolgozó tömegek jogait csorbítja. Most a brightoni szakszervezeti kongresszus megbélyegezte Wilsonék tör­vényét mint olyat, amely sérti a szakszervezeti tagok érdekeit. A SZOCIALISTA VILÁG­BAN lezajló nagy esemé­nyek összefoglalásával kezd­tük a hét eseménykróniká­ját — befejezni is olyan eseménnyel kell, amely szo­cialista országban történik, s amely a különböző társa­dalmi rendszerben élő or­szágok békés egymás mellett élésének politikája szelle­mében ad jelentős hozzájá­rulást Európa és a világ békéjéhez. De Gaulle elnök és két minisztere hivatalos lengyelországi látogatására gondolunk, amely a francia tábomokelnök szovjetunió­beli látogatásai után az első út, amelyet szocialista or­szágban tesz. Nagy vissz­hangot kapott a nemzetközi sajtóban Ochab lengyel ál­lamelnök megjegyzése, amely szerint nem szüksé­ges és megváltoztathatatlan, hogy Európa két egymással szemben álló katonai tömb­re legyen osztva; — a béke erősítésének és a nemzet­közi enyhülés politikájának első feltétele a jelenlegi európai hatáxok sérthetét- lensége és a realitások, köz­tük a német realitás elisme­rése. De Gaulle válaszában azt mondotta, hogy Európa nyugati, középső és keleti része együttműködésének egyik eredménye Németor­szág nagy problémájának szerződéses rendezése le­hetne. Vasárnapi jegyzet: Vidéken élni V idéken élni: idilli, romantikus kép az egyik, panasz, el­keseredettség a má­sik oldalon. Melyik hát a mai falu igazi arca? — erre keres­tünk választ egy beszélgeté­sen a Fehérgyarmati Járási Pártbizottságon. Beszélgető partnereink közös jellemző­je, hogy. mai fiatalok, egye­temet végzett, várost látott, vagy városból jött szakem­berek. S amikor a városba- áramlás világjelenség, ők ide jöttek, ott dolgoznak, ahonnan a legközelebbi vá­ros Nyíregyháza is nyolc­van, százhúsz kilométer. Illetékesek tehát arról be­szélni, milyen ma vidéken élni. GRAJCÁRIK GYÖRGY, a kölesei tsz főagronómusa: „öt éve végeztem az egye­temen, s ide jöttem. Sáros­pataki vagyok, Köleséről romantikus elképzeléseim voltak csupán. Gondoltam, egy-két évet eltöltők itt, az­után... S már meg is ragad­tam. Meg kellett és ma is meg kell küzdeni persze. Az idősebb vezetők — s ez tsz-ben különösen nagy probléma — idegenkednek a fiataloktól. Később nálam is rádöbbentek, hogy felesle­gesen. Van baráti köröm, oda nősültem, van elfoglalt­ságom a szakmunkásképző­ben és a beszélgetéseken. Szeretem Kölesét, de egyet azért elvárnék: a járás leg­jobb tsz-ében nem tudnak adni egy szolgálati lakást. Eddig nem mentek utána a vezetők. Most, hogy azt mondtam, akkor el kell mennem, már akarnának, de már nem könnyű lakást találni.” MASLENYIK GÉZA bot­palád! általános iskolai ta­nár: „Húsz évig éltem Nyír­egyházán. Nem volt mu­száj ilyen messze jönnöm, s úgy kerültem ide. hogy itt volt lakás. Uj iskolában szép, kétszobás. Kérdik ott­hon a barátaim, nem me­gyek vissza? Nem, mert nem is olyan rossz vidéken. Nem is mesés persze, de ha egy kicsit bedolgozza magát az ember, megy. Az első tanácsülésen, ahová meg­hívtak, sokmindent elmond­tam. Lehurrogtak, hogy na, megjött a hittérítő. Letör­jek? — gondoltam, s döa- töttem is: nem. A közleke­dés nagyon rossz, s mikor kikerültem, a téli esték na­gyon hosszúak voltak. Vet­tem egy tv-t. Vannak kar­társaim. barátaim, s ott vannak az emberek. Mun­ka pedig rengeteg, tanítás, KlSZ-foglalkozások, propa­gandista is vagyok, könyv­tár, színjátszás, unatkozni nem lehet. Anyagi szem­pontból előnyösebb a vidék. És sok függ attól is, ho­gyan értik meg az embert a helyi vezetők. Megeléged­nénk egy klubbal, de nincs. Az iskolában jövünk össze, ahol ezt sem szabad, meg azt sem. Mit csinálhat a fiatal, elmegy a kocsmába. Jó ez? Frissíteni kellene, több fiatalt a' vezetésbe, aki még nem fásult el, s nem fárad bele az új keresésébe. Azt hiszem, a vidéket ez is emelné.” DR. KOVÁCS VIKTOR, a fehérgyarmati kórház se­bésze: „Sok még a tenniva­ló. hogy a falu elérje a vá­rost. Feleségem is orvos, s négy éve jöttünk ide Deb­recenből — szinte az egész évfolyam. Jó lakásba és jó kórházba kerültünk. Nem gondolunk az elmenetelre, talán később, amikor a gye­rek megnő. Milyen a vidéki élet? Az orvosok többsége eléggé izoláltan él a külvi­lágtól. Nekem jól jött az esti egyetem, ahová a fele­ségemmel járunk, s ahol sok embert megismertünk, összejöttünk, közelebb ke­rültünk hozzájuk, s más problémákat is látunk. Ta­lán az a kulcsa, hogy ne szigetelődjünk el. hogy tágí­tani kell az ismerősök kö­rét. Egy fiatal orvosnak különösen nehéz távol az egyetemi székhelytől. Tu­dományos munkát végezni — erről egy kicsit lemond­tunk. amikor vidékre jöt­tünk. Legalább is roppant energiára van szükség, hogy­ha mégis. Egy valamiben azonban óriási a fórunk: olyan munkát, operációkat kapunk, amiről Debrecen­ben a klinikán egy magunk korabeli orvos még csak nem is álmodhat” SZABÓ MARTON, fe­hérgyarmati művelődési ház igazgató: „Fél éve jöttem a pesti bölcsészkarról. Nép­művelő szakot végeztem, a feleségem most végzi a könyvtárszakot. Azelőtt Fe­hérgyarmatnak a nevét se hallottam. Állást kaptam, a feleségem is — és lakást. Én mondtam leghamarabb igent a pályázati felhívás­ra, én jöttem. Egyszerűen ez a benyomásom: jól érzem A fenébe is... Boncolni me­gyek. Nincs orvos, aki sze­retne hullakamrában dol­gozni. Én sem szeretem. Ha az eset világos, az osztályor­vosaimat küldöm, s ők más­nap a délelőtti megbeszélé­sen jelentik az eredményt. Jelentést tesznek és egy em­bert törölnek a jegyzékből. Erre kell gondolnom, amikor a száraz közlést hallgatom: A boncolásnál megállapítot­tuk, hogy... Nem és nem! Azok a halottak ott feksze­nek az emlékezetemben, megtöltik zsúfolásig. Nehe­zen lélegzőm. Elég! Vigyázzunk, profesz- szorom, ne akard sajnáltat- ni magad. Eredj, végezd a munkádat. A nap csak most kezdődik. A helyiség, mint a hulla­kamrák általában. Szürke. Ablakai nagyok, de kiszűrik a fényt, és nem is azért, mert félig bemázolták fehér festékkel. így van, az okát nem tudom. Horgonnyal bevont asztal. Szegényes megoldás, már­vány kellene. Ámbár — a ha- halottnak úgyis mindegy. Furcsa, mennyi hullát lát­tam már életemben, mégsem tudom megszokni. Itt fek­szik egy kislány meztelenül. A nagy asztalon kicsi, véz­na. Kis varkocsait bizonyára a mamája fonta be reggel, utoljára. A máslija össze­gyűrődött. Nem kellene néz­nem. De igen, muszáj. Mert a halál: a vég. Mindennek a vége. — Kezdhetjük. A kórboncnokokat bizo­nyára nem érinti. Hiszen ők nem gyógyítanak. De talán ők is érzékenyek rá. Az em­ber a fájdalmában is önző. Ott állnak orvosaink. Né­melyikük tegnap is segített nekem. Látom, eléggé szo­morúak. Itt a halál van je­len. Fedetlen fővel kell előt­te állni. Tudnom kell, megtettünk-e mindent, úgy, ahogy kell. És hogyan csináljuk máskor, hogy mások ne haljanak meg. Vagy legalábbis ritkáb­ban. — A kesztyűt. A műszere­ket. A szívét nekem kell megnéznem. Bonyolult, veleszületett szívrendellenesség. Fallotel- változás, így hívják. A tüdő­verőér szűk, a szívkamrák válaszfalán — sövényén — pedig nyitott rés. A vénából eredő sötét vér keveredik az artéria-vérrel, s a beteg kis­gyermekek már a legcseké­lyebb megerőltetéstől is ful­dokolnak, elkékülnek. Ritka eset, hogy valamelyikük el­érje a serdülőkort. No, doktor, lám találsz te mentséget. Ez a kislány úgyis hamar meghalt volna. Anyja elmondta: olykor nap­hosszat az ablaknál ült, só- váran nézte a többieket. De babáival remekül játszott. Csapongott a képzelete. Köl­tőnő lehetett volna belőle. Vagy festőművész. Ki tud­ja... Ilyen rendellenességnél kétfajta műtétet szoktunk alkalmazni. Egy különleges műszerrel a működő szíven kitágítják a tüdőverőér be­járatát, vaktában, és be sem varrva a sövény rését. Gyó­gyulásról Ilyenkor nincs szó, de néhány évvel meghosz­szabbítják az életét, a gyer­mek megélénkül. Tizenöt százalék hal meg a műtét után. A másik fajta operá­ciónál a szívet kiiktatják, úgynevezett szív-tüdő motor­ral helyettesítik, s a szív­kamrát szélesen felnyitják. A sövény rését szivacsos mű­anyaggal „befoltozzák". A tüdőverőér szájadékát úgy tágítják ki, hogy eltávolítják a kamraizomzat egy részét. Ez igen nehéz művelet. A szív csaknem egy óra hosz- szat nyitva áll. A vér azon­ban kerülőutakon mégis be­lejut és nagyon akadályozza az összevarrási. Belül könv- nyen megsérülhetnek az erek és az idegek. És amikor már teljesen elkészültünk vele, a szív összehúzódása igen gyen­ge, és gyakran különféle komplikációk lépnek fel. A betegeknek mintegy harminc százaléka belehal a műtétbe. Hát ez az. A százalék. És egyáltalán — élet-halál — százalékban kifejezve. Mint­ha öntési selejtről volna szó... De mitévők legyünk? Az ember vigasztalást keres. Száz ilyen kislány közül hetven mégiscsak iskolába fog járni és aztán férjhez mehet. A műtét adja ezt ne­kik. (Folytatjuk) magam. A hallgatótársaim bizony nem szívesen jönnek vidékre. A pesti azért, mert nem ismeri a falut, s mert olyan híreket kap innen, ami elrettenti. Általában nem is szociális, hanem környezeti problémákat lá­tok, amin segíteni kell. Itt nincs készen a kultúra, csi­nálni kell, mire a fiatal ér­telmiség nemigen szívesen vállalkozik. Itt nehezebb, de szebb. Varosban nem kap­nak olyan szerepet az em­beri kapcsolatok, mint út. Egyedül maradni a város­ban könnyebb, a falu elő­nye, hogy ott társakra ta­lál az eifiber.” Ezeket mondták el a meg­hívottak. S miután letettem a jegyzetfüzetet, még soká nem ért véget a beszélge­tés. De ahogy végül is meg­állapodtak: két lehetőség van. Vagy feladni a harcot és beletörődni, vagy elmen­ni. Ök egyiket sem akarják. Megtalálták a harmadikat, Nem szabad beletörődni, j addig kell dolgozni, amíg meg nem változik körülöt­tünk a világ. Kopka Jánof Fordította: Radó György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom