Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-30 / 231. szám
Befejeződött az országgyűlés Pénteken elfogadták a szövetkezeti és a földjogi törvényt A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalásával folytatta tanácskozását pénteken reggel 9 órakor az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Vass Istvánnénak, az országgyűlés alelnökének megnyitója után a pénteki tanácskozás első szónoka, Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese emelkedett szólásra. Fehér Lajos beszéde Két igen fontos, egész termelőszövetkezeti mozgalmunk továbbfejlődését érintő törvényjavaslat fekszik önök előtt. Kidolgozását pártunk IX. kongresszusa kezdeményezte. Irányelveit ez év első felében megtárgyalta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sok százezres „parlamentje”: Tszparasztságunk tehát már leadta szavazatát a két tervezetre. Egyöntetűen támogatja és most tisztelettel azt kéri az országgyűléstől: emelje törvényerőre azokat.' A szövetkezeti közgyűléseken, a küldöttgyűléseken, az országos kongresszuson lezajlott széles körű, igen élénk és termékeny vita egyben azt is megmutatta: parasztságunk valójában már leadta szavazatát a mozgalomhoz való csatlakozáskor, a tsz-be való belépéskor és már akkor, — végérvényesen szavazott. És nem bánta meg, mint ahogy nem is bánhatta meg! Az átszervezés óta eltelt immár több mint fél évtized egyenA két törvénytervezet kidolgozását és jóváhagyását nemcsak a szövetkezeti mozgalom fejlődése, hanem a gazdaságirányítási reform megvalósítása is sürgeti. A reform szellemének felel meg a törvénytervezetnek az a törekvése, hogy a termelőszövetkezet fogalmát az új helyzet követelményei szerint korszerűsítse. A törvénytervezetben ajánlott, korszerűsített fogalmazás szerint: a termelőszövetkezet önkéntesen társult dolgozó parasztok társas szervezete és egyszersmind szocialista nagyüzem, amely önálló, vállalatszerű gazdálkodást folytat. A szövetkezeti törvény másik alapvető vonása az, hogy a tagok kollektív tulajdonosai s egyben dolgozói, munkavállalói is szövetkezetüknek. Ez a sajátos vonás végigvonul a szövetkezet működésének és gazdálkodásának úgyszólván valamennyi területén. A törvénytervezet számos lényeges változást és korszerűsítést javasol: így például a tagsági jogok és kötelességek jobb összehangolásában, a vezetés felépítésének, szervezetének, továbbá a munka megszervezésének és díjazásának továbbfejlesztésében. A törvényben, mint Di- mény Imre elvtárs is hangsúlyozta — világosabb és az eddiginél határozottabb megfogalmazást kap az, hogy a tagoknak nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is vannak. E kötelességek közé nemcsak a rendszeres munkavégzés tartozik, hanem az is, hogy a tag vegyen részt rendszeresen a szövetkezet életében. A gazdaságirányítási reform fontos vonása, hogy nagyban előmozdítja az önálló vállalati gazdálkodás kibontakozását nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is. Milyen kövelőszövetkezetekben testületi vezetés érvényesül. Az elmúlt években kitűnt, hogy a döntési és intézkedési jogkörök eddigi rendezése nem számolt eléggé a termelő- szövetkezetek nagyüzemi méreteinek gyors ütemű növekedésével, a gazdálkodás belső differenciálódásával, a nagyüzemi működés gyakorlati követelményeivel. Ez •elsősorban abban jelentkezett, hogy a közgyűlés szerepe túlméretezett és elaprózott volt, ugyanakkor a szakvezetők és a munkaszervezeti egységek vezetői saját hatáskörükben alig intézkedhettek. A törvénytervezet a tsz- közgyűlés kizárólagos hatáskörét csak a működés és gazdálkodás alapvető kérdéseire tartja fenn. Ugyanakkor megfelelő önállóságot, s ezzel együttjáró felelősséget biztosít a szövetkezet operatív vezető testületének, az üzemi vezetőknek, s szakembereknek. A tulajdonosok egyben munkavállalók telményekkel jár a tsz-ek vállalatszerű gazdálkodásának fejlesztése, miben áll az önálló vállalati gazdálkodás lényege? A fő követelmény, hogy a vállalatok képesek legyenek a termelésük eredményeként keletkező bevételeikből fedezni ráfordításaikat, s a termeléshez szükséges eszközöket. A kormány a felvásárlási áraknak két lépcsőben végrehajtott, illetve végrehajtandó mintegy 17 százalékos felemelésével, az egyszeri hitelrendezéssel, továbbá a termelőszövetkezeti jövedelemszabályozásról, az adózásról és az állami támogatási rendszer megreformálásáról a közelmúltban hozott határozatával lényegében a termelőszövetkezetek nagyobb részében megteremtette az önálló gazdálkodás legfontosabb pénzügyi feltételeit. Az említett ár-, adó- és egyéb pénzügyi intézkedésekkel lehetővé vált, hogy a korszerű nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelően a termelő- szövetkezetek is létrehozzanak — erejüktől telhetőén és fokozatosan — fejlesztési, részesedési, szociális-kulturális és jövedelembiztonsági alapokat. Az elkövetkezendő években fokozatosan megnyílik a lehetőség a részesedési alap, ezenbelül a munkadíjalap képzésére, ennek nyomán az évközi rendszeres garantált munkadíjazásra. A garantált munkadíjazás bevezetésével kapcsolatban szeretném felhasználni az alkalmat két közkeletű félreértés eloszlatására: Először: elvi kérdést jelent az. hogy nem az állam garantálja a tsz-tagságnak a munkadíjak évközi rendszeres kifizetését, hanem maga a termelőszövetkezet. Az állam a garantált munkadíjazásnak csak a pénzügyi feltételeit igyekszik megteremteni, mint ahogy az általam előbb felsorolt intézkedésekkel nagyjában- egéSzében meg is teremtette ezeket. Másodszor: maga a termelőszövetkezet sem garan- . ■tálja tagjainak a várható - teljes évi jövedelmet, csupán a betervezett részesedésnek legfeljebb 80 százalékát. Az ezen felüli rész a kiegészítő részesedés — ha úgy tetszik, a „mozgó bérrész”, vagy „nyereség” — a valóságban ingadozó jövedelemrész lesz. Amely függ a gazdálkodás jövedelmezőségétől, s részben a piaci helyzet alakulásától is. Uj elvként került be a törvénytervezetbe az a meghatározás, amely szakít a tsz-jövedelemelosztás eddig érvényben lévő úgynevezett „maradék” elvének gyakorlatával és kimondja, hogy a munkadijat a jövőben termelési költségként kell elszámolni. A szövetsé; Ha abból indulunk ki, hogy a földből új értéket előállító legfőbb termelőerő az élő munkaerő, akkor köz- gazdasági lényegét tekintve nem is lehet más következtetésre jutnunk. A megélhetés biztonsága, a munkaerő falun maradása pedig azt követeli meg, hogy a termelési költségként elszámolt pénzbeni munkadíjat rendszeresen, lehetőleg havonta garantáltan fizessék ki a szövetkezet tagja i- nagy. A IX. pártkongresszus állásfoglalása alapján a termelőszövetkezetek országos kongresszusa ez év tavaszán elindította a termelőszövetkezetek demokratikusan kia- kialakított társadalmi szervezeteinek létrehozását. A kongresszus megválasztotta a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, nyár utóján pedig elkezdődött a területi szövetségek gazdasági körzetenként történő megalakítása. Ezek lényégében önkormányzati testületek, csakúgy, mint ‘ az. őket létrehozó termelőszövetkezetek. Létrehozásuk és működésük a szövetkezeti demokrácia újszerű továbbfejlesztését jelenti. Az önök előtt fekvő törvénytervezet megteremti a jogi lehetőségét annak, hogy a termelőszövetkezeti tagok szövetkezetükön belül a jövőben önállóbban intézzék saját ügyüket. A törvény- tervezet javaslatokat . tesz arra is, hogy a szövetkezeten kívül eső, kölcsönösen egymást érdeklő feladatok ellátásában a termelőszövetkezetek összefogva, együttesen alakítsák ki cselekedeteiket. ; feladata Mi a feladatuk e társadalmi képviseleti szerveknek? A szövetségek fő feladata a létrehozó termelőszövetkezetek jobb együttműködésének elősegítése, ennek révén az eredményes, önálló gazdálkodás előmozdítása, érdek- védelmük hatékonyabb ellátása. Nem lehet feladatuk, hogy valamiféle termelőszövetkezetek felett álló hivatalok legyenek, nem parancsolgathatnak a termelőszövetkezeteknek és nem is láthatnak el állami hatósági jogköröket. Ez az elbürokratizálódás veszélyét hozná magával és hamarosan tönkretenné az egész ügyet. Ellenben feladatuk a szövetségeknek a termelőszövetkezetek egymás közötti kooperációjának kifejlesztése, anélkül, hogy sértenék a részt vevő termelő- szövetkezetek önállóságát. A kooperációnak számtalan lehetősége nyílik mindenekelőtt a mezőgazdasági termelésben, de az ehhez szorosan kapcsolódó kiegészítő tevékenység, a kereskedelem, az érdekvédelem, stb. területén is. A területi szövetségeknek az a feladatuk és szép hivatásuk, hogy bátorítsák, támogassák a termelőszövetkezeteket ilyen irányú kezdeményezéseikben s miután már létrehozták azokat — koordinálják munkájújukat Gyakran kérdezik, miért van szükség érdekképviseletre, hiszen a termelőszövetkezet és' az állam alapvető érdekei azonosak. A termelőszövetkezeteknek nem is az állammal van naponta elintézni való ügyes-bajos dolguk, hanem a velük gazdasági kapcsolatban álló vállalatokkal. A termelési, értékesítési, beszerzési és egyéb kapcsolatokban előfordulnak összeütközések, érdekellentétek a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok között. Emiatt van szükség a szövetkezeti érdekek védelmére és egyeztetésére. (Folytatás a Z. oldalon) MOUT/ÄJAI, ESVESÖIJETOU mr. Évfolyam m. szám Ara: 50 fillér iw: szeptember jo, szómba A termelőszövetkezet fogalmának előbb idézett meghatározásából adódik továbbá az a következtetés és feladat, hogy egyrészt fejlesztenünk kell a termelőszövetkezetet, mint a parasztok társulását, úgy is mondhatnánk, hogy szövet- kezetibbé kell tenni a szövetkezeteket, másrészt erősítenünk kell a szövetkezeteket, mint nagyüzemeket. Oly módon kell fejlesztenünk azokat, hogy mindinkább vállalatszerübbek legyenek, azaz korszerű, önálló vállalatszerű gazdálkodást folytassanak. Milyen követelményekkel jár a szövetkezeti jelleg erősítése? A gazdaságirányítási reform lényeges jellemzője a szövetkezeti önkormányzat eddigieken túlmenő elvi elismerése és gyakorlati alkalmazása. Az új törvénytervezetek is ezt kívánják előmozdítani. A termelőszövetkezet szocialista közösség. A termeA vállalatszerű gazdálkodás A termelőszövetkezet e kettős természetéből elsőként az a következtetés és feladat adódik, hogy a tsz vezetésében és egész működésében az eddiginél következetesebben kell megvalósulnia a szövetkezeti demokrácia és a vállalatszerű gazdálkodás sajátos egységének. Akkor dolgozik jól egy-egv tsz vezetősége, ha megérti, s a tagsággal meg tudja értetni a reform során a mezőgazdaságban már jórészt bevezetett új intézkedéseket és képes azokat a gazdálkodásban hatékonyan, rugalmasan alkalmazni. letesen felfelé ívelő gazdálkodási eredményei és saját életkörülményeinek határozott javulása láttán joggal ítélheti meg úgy: érdemes volt a közös gazdálkodás fejleszéséért dolgozni, fáradozni, küzdeni! A tisztelt országgyűlés előtt fekvő javaslatok agrárpolitikánk továbbfejlesztésének igen fontos új elemeit tartalmazzák. A termelőszövetkezeti törvény a mezőgazdaságban kiépült szocialista viszonyokat erősíti, azáltal, hogy a törvényben előírt új szabályozások meg v;il ósulására termelőszövetkezeteink — működésük, gazdasági tevékenységük belső tartalmát tekintve — mind magasabb szocialista szintre emelkednek majd. A földjogi törvény pedig a szövetkezeti földtulajdon bevezetésével és fokozatos kialakításával tovább erősíti rendszerünk szocialista alapjait. Az önök elé terjesztett törvénytervezetek jelzik, hogy a szocializmus teljes felépítése útján újabb jelentős lépéseket teszünk a magyar falu társadalmi viszonyainak fejlesztésében is! A két törvénytervezet kidolgozása és életbe léptetése a munkás—paraszt szövetséget is érinti. A szocialista földtulajdon kialakításával a szövetkezeti gazdálkodás szocialista vonásainak erősítésével a két tervezet azt a célt szolgálja, hogy parasztságunk még közelebb kerüljön a munkásosztályhoz. Enélkül nincs előrehaladás sem az ipar és a mezőgazdaság valóban arányos fejlesztésében, sem pedig városon és falun az élet- színvonal növelésében.
