Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-30 / 231. szám
(Folytatás az 1. oldalról) Ezen túlmenően a hatékony érdekvédelem mindenekelőtt azt jelenti, hogy a termelőszövetkezetek és a vállalatok valóban az egyenjogúság elvének szem előtt tartásával kössék meg a szerződéseket. A viták és esetleges perek megelőzése érdekében a szerződéses feltételek kimunkálásába feltétlenül vonják be a területi szövetségek képviselőit. A földtulajdon kérdése A termelőszövetkezeti törvény mellett egy másik tervezet is fekszik önök előtt, amely perspektivikusan is rendezni kívánja a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztését. Népi demokratikus fejlődésünk sajátosságainak megfelelően hazánkban a termelőszövetkezetek gyakorlatában a földtulajdon és a földhasználat nem esik egybe: a termelőszövetkezetbe behozott földeknek csak a használata közös, tulajdonjogilag azonban a tagok magántulajdonában maradtak. Ebből a kettősségből eredt és ma is érvényes az a jogszabályban előírt gyakorlat, hogy a behozott, paraszti földek használatáért a termelőszövetkezet intézményesen meghatározott összegű földjáradékot fizet tagjainak. A földtulajdon és föld- használat kettősségében kétségtelenül meglevő ellentmondás mindazonáltal nem igen zavarta a termelőszövetkezeteket abban, hogy vezetői és tagjai minden figyelmüket a közös gazdaság kiépítésére, megerősítésére fordítsák. S a mozgalom egésze történelmileg és a népgazdaság fejlődése szempontjából is nagy eredményeket ért el. A problémák és zavarok akkor kezdtek jelentkezni, amikor a nagyszámú idős parasztember kiöregedése és elhalálozása nyomán az örökösök jelentkeztek, s tulajdonosi címen különböző igényekkel álltak elő. Hasonló igényekkel léptek fel a gyors ütemű iparosodás vonzó hatására a városba költöző volt termelőszövetkezeti tagok tíz- és tízezrei. A tulajdonjog kifelé áramlása a jelenlegi jogszabályozás mellett feltartóztathatatlan. Jelenleg már a termelőszövetkezetek használatában lévő földeknek mintegy egyötöde van kívülálló személyek tulajdonában. Ez anyagilag is egyre nagyobb terheket ró a termelőszövetkezetekre. Az öröklés és elvándorlás folytán egyre szaporodó jogviták ma már zavarják a szövetkezeti földhasználat s általában a szövetkezeti gazdálkodás biztonságát. Ezért kellett és kell napirendre tűzni a kérdés perspektivikus rendezését. Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak az a célja és feladata, hogy — elfogadása esetén a rendelkezéshez megadja az elvi és törvényes jogi keretet. A földtulajdon és használat egységének ily módon való rendezését lehetővé teszi szövetkezeteink nagy többségének megszilárdulása. A szövetkezeti földtulajdon fokozatos bevezetése és majdan általánossá tétele megfelel a népi demokratikus úton haladó szocialista forradalom továbbvitelének is: a szocializmus teljes felépítésének végső soron elengedhetetlen feltétele. A szocialista földtulajdon törvénybe iktatásával elvileg is leszögezzük, hogy a szövetkezeti tulajdon szocialista tulajdon, annak egyik formája. Ha szabad megjegyeznem, most természetesen pont kerül annak az iskolás vitának a végére is, amelyben azt állították, hogy a szocialista tulajdon állami- össznépi formája a „következetes”, szocialista tulajdon, a szövetkezeti pedig a „nem következetes”, vagy „kevésbé következetes” kategóriába tartozik. Úgy vélem, a kérdés ily módon való felvetése idejétmúlt, s a hozzá hasonló dogmatikus filozófálgatás — ha még itt-ott felbukkan — a törvény elfogadása után sürgősen a lomtárba kell vetni. A szövetkezeti földtulajdon biztosítása és térhódítása mindenesetre hosszabb időt vesz igénybe; azt fokozatosan és gazdasági eszközökkel kell megvalósítani. A törvényes rendelkezés szem előtt tartja a termelőszövetkezetek és az érintett föld- tulajdonosok érdekeit is, továbbá a kívülállók esetében a méltányosságot, a termelőszövetkezeti tagok esetében pedig a legszigorúbb önkéntesség érvényesítését. Az utóbbival kapcsolatban szükségesnek tartom ez alkalommal is hangsúlyozni, hogy a megvalósítás során mindenféle erőltetés és kampány szigorúan tilos! Meggyőződésem, hogy a szövetkezeti földtulajdon bevezetése és térhódítása szilárd alapot teremt a szövetkezeti gazdálkodás számára! Kedves elvtársak! Meg vagyok győződve arról, hogy a vitára bocsátott törvénytervezetek elfogadása és életbe léptetése nagy visszhangra talál és nagy alkotókedvet szabadít fel a szövetkezeti parasztság táborában. Ez magával hozza majd az egész termelőszövetkezeti mozgalom, az egész mező- gazdasági termelés további fellendítését. Mindehhez azonban béke kell! Engedjék meg ezért, hogy röviden kitérjek a nemzetközi helyzet egy-két előtérben álló kérdésére. nemrégiben Belgrádbao megtartott értekezlet Is. A Magyar Népköztársaság is kiveszi részét ezekből az erőfeszítésekből. Mi már többször leszögeztük, hogy mint mindenütt a világon, a Közel-Keleten is olyan megoldást támogatunk, amely megfelel e térség valamennyi népe létérdekeinek. Elítéljük Izrael agresz- szív politikáját, amelynek az a célja, hogy ráerőszakolja akaratát másokra és katonai hódítások útján növelje területét. Az ENSZ jelenleg ülésező közgyűlésén delegációnk szorosan együttműködik azokkal, akiknek az a célja, hogy az Atlanti-óceántól az Arab-öbölig terjedő hatalmas terület népei mentesek legyenek az imperialista befolyástól. Az 190T. év fontos mérföldkő nemcsak a vietnami népnek nyújtott hatékony segítség szempontjából, hanem azért is, mert ebben az évben nagyot lépett előre az európai szocialista országok együttműködése is. Az utóbbi hónapokban ezek az országok egymás után írtak alá új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéseket. Hazánk ez év májusában kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést az első német munkás- és paraszt állammal, a Német Demokratikus Köztársasággal. E hónapban pedig Brezsnyev és Koszigin elvtársak magyarországi látogatása idején az 1948-ban megkötött szerződés lejártával új, az elmúlt húsz év eredményeit visszatükröző <■ aa ««étiánE jdeoieg! kapcsolatainak megfelelő barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötöttünk. Mindezek — a több oldalú Varsói Szerződés mellett — hatékonyan járulnak hozzá országaink kétoldalú együttműködéséhez. Népünk békés építőmunkával van elfoglalva. Jól demostrálja ezt a jelenlegi országgyűlés is, amely az új törvények elfogadásával tovább erősíti szocialista építésünk alapjait. Befejezésül kérem pártunk Központi Bizottsága és a kormány nevében a tisztelt országgyűlést, hogy a mező- gazdasági termelőszövetkezetekről, továbbá a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről benyújtott törvénytervezeteket fogadja eL SzviridoY Ivánné Szabolcs-Szatmár megyei képviselő Külpolitikánk változatlan A világ képe ma összetettebb és bonyolultabb, mint korábban, annak ellenére, hogy az elmúlt 20—25 évben az erőviszonyok a szocializmus javára tolódtak el. Az imperializmus éppen ennek láttán igyekszik meglévő pozícióit megőrizni, illetve az elvesztett pozíciókat visszaszerezni. Ezért robbantotta ki a vietnami háborút is, amelynek az a célja, hogy a vietnami népnek a nemzeti felemelkedésértés a társadalmi haladásért folyó harcát vérbe fojtsa. Az amerikai imperializmus napjainkban is egyre növeli erőfeszítéseit Pusztításainak mérve már messze meghaladja a második világháború amerikai bombázásait. Ebben a hosszú, évek óta folyó harcban a vietnami nép mind északon, mind dé- , len töretlenül küzd igaz ügyéért. Az Amerikai Egyesült Államok vezetői korábban sokat beszéltek békevágyuk- róL Ez hamis illúziókat keltett a világ egyes részeiben, ahol egy ideig szerették volna remélni, hogy Washington a politikai megoldásokra törekszik. Az utóbbi időben azonban bebizonyosodott, hogy az amerikaiak kizárólag a fegyve- rektől várják az általuk előidézett válság rendezését. Ennek láttán az Egyesült Államok egyre jobban elszigetelődik szövetségeseinek körében is. A vietnami amerikai agresszió jelentős mértékben előkészítette a légkört a Közel-Keleten is arra, hogy a vitás kérdések katonai megoldása kerüljön előtérbe. Kezdettől fogva kétségtelen volt, hogy a június 5- én megindított izraeli támadás mindenekelőtt a fejlődő világ antiimperialista politikát folytató országai ellen irányult. Az angolszász hatalmak által politikailag és más formában is messzemenően támogatott akció azonban nem érte el igazi célját a megtámadott haladó országok társadalmi és politikai rendszere nem dőlt meg. A haladó erők jelenleg szerte a világon azon munkálkodnak, hogy felszámolják az agresszió következményeit, ez mindenekelőtt arra irányul, hogy visszavonják az izraeli csapatokat a június eleje óta megszállt arab területekről. Az európai szocialista országok kommunista pártjainak moszkvai, majd budapesti értekezlete meghatározta a több irányú cselekvés irányvonalát. Hasonló értelemben, konstruktiven járult hozzá a szükséget szenvedő arab országok gazdasági megsegítéséhez a szűkre háztáji földet. Mások viszont — például, akik tudatosan kihasználták az új törvényben megszüntetett pártoló tagságból adódó lehetőségeket — anélkül is kaphattak, illetve kaptak háztáji földet. Az új törvény ugyanakkor nem feledkezik meg az öregekről és a munkaképtelenekről: lehetőséget ad arra, hogy — ha ők természetesen nem is dolgoznak — megkapják háztáji földjüket. Az új törvény további nagy előnyének tartjuk a korábbival szemben, hogy nagyobb önállóságot biztosít az operatív vezetésnek, s hogy rendezi a közgyűlés hatáskörével kapcsolatos problémákat. Eddig a közgyűlést minden apró-cseprő dologért össze kellett hívni, ami megnehezítette az ügyek intézését. A következőkben csak a szövetkezetét érintő legfontosabb kérdések — felvételek, kizárások, zárszámadás, stb. — kerülnek majd a közgyűlés elé. Nagy jelentőségű előírása az új törvénynek a munka- díjalap-képzés, amelyet szinte felmérhetetlen jelentőségűnek tartok a további fejlődés szempontjából. Mindent összevetve elmondhatjuk, az új törvény lezárja azokat a vitákat, s megoldja azokat a nehézségeket, amelyek rendezetlensége mindeddig sok gondol okozott a termelőszövetkezet vezetőinek, s bizonyos mérvű bizonytalanságot szült a szövetkezeti gazdák körében. Hasonlóképpen bonyolult és mindeddig tisztázatlan kérdéseket old meg a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvény is. A földek jelentős része a közös gazdaságok kialakulása óta gazdát cserélt. A szövetkezetek vezetői, tagjai már sok esetben nem is tudták, hogy kié az a föld, amelyen dolgoznak. A gyakran nem is helyben lakó tulajdonosok sok esetben léptek fel olyan igénnyel, hogy a szövetkezet növelje a haszonbért, vagy — s ez ugyancsak nem volt példa nélküli — földet akartak kivinni a termelőszövetkezetből. A bonyolult tulajdonjogi viszonyok miatt a földjáradék nagy részét postán az ország különböző tájaira olyanoknak küldték el a termelőszövetkezetek, akik már régen elhagyták a földet és más területen dolgoztak. Időszerűnek, hasznosnak és jónak tartjuk a zártkerti földek problémáinak rendezését, amit az új törvény előír. E földekkel kapcsolatban különösen sok visszaélés történt. Akadt olyan termelőszövetkezeti tag, akinek beltelken és zárt kerten jóval több földje volt a kívánatosnál és a megengedettnél. A földtulajdon és a földhasználat kérdéseivel kapcsolatban választókerületemben nagyon sok félreértés akadt és akad. Az új törvény világos választ ad ezekre a problémákra. A két törvényjavaslatai időszerűnek, jónak tartom, éppen ezért elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. Tisztelt országgyűlés! A magyar mezőgazdaság egészét érintő fontos törvényjavaslatot tárgyalunk. A termelőszövetkezetek működését szabályozó korábbi törvényt az élet, a fejlődés túlhaladta, s így az utóbbi időben már szinte lehetetlenné vált megfelelő színvonalon, hatékonyan vezetni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat demokratikusan készült Jómagam is több esetben részt vettem vitájában, s elmondhatom, hogy javaslatainkat észrevételeinket a szövegezők figyelembe vették. Előttünk lévő szövegéről nyugodtan elmondhatjuk, hogy az életet, a valóságos helyzetet tükrözi, s így széles körű lehetőséget biztosít majd a termelőszövetkezeteken belüli problémák megoldásához, növeli a közös gazdaságok önállóságát Ez utóbbi vonatkozásában az én figyelmemet különösen az az előírás ragadta meg, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben a termelőszövetkezetek teljesen önállóan készítsék terveiket. Nem kell hatóságilag jóváhagyatniuk, ezt a felelősségteljes tennivalót az új törvény a közgyűlés hatáskörébe utalja. A nagyobb önállóságot azonban egyetlen közös gazdaságban sem szabad spekulációs célokra felhasználni. Úgy éljünk vele, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodásának megszilárdulását, a tagság jövedelmének gyarapodását, az ország ellátásának javulását eredményezze. Kijelenthetem, a mi termelőszövetkezetünk a nagyobb önállóság körülményei között is az államot tekinti első és egyben legjobb partnerének. Nagyon helyes, hogy az új törvény az eddiginél határozottabban kapcsolja ösz- sze a jogokat és a kötelezettségeket Messzemenően egyetértünk azzal, hogy csak az lehessen termelőszövetkezeti tag és csakis az gyakorolhassa a tag jogait, aki minden tekintetben eleget tesz a kötelezettségeinek is. Talán épp e téren volt az elmúlt időszakban a legkirívóbb visszás helyzet. Akármilyen furcsán hangzik is, sokszor éppen a dolgozó tagok kerültek hátrányos helyzetbe. Tőlük ugyanis megkövetelte a termelőszövetkezet bizonyos számú munkaegység teljesítését, s csak ha a kötelezettségnek eleget tettek, akkor adott réDanes József Szabolcs-Szatmár megyei képviselő Tisztelt országgyűlés! Képviselőtársaim már hangot adtak annak a jó érzésnek, amelyet a megvitatásra bocsátott törvénytervezetek kiváltottak. Részletesen szólották a javaslatokban foglaltakkal kapcsolatos problémákról is. Én felesleges ismétlésektől óvakodva a következőkre szeretném felhívni a tisztelt országgyűlés figyelmét. — Szövetkezeti gazdaságaink, hogy úgymondjam, más helyzetből „startolnak” az új törvények végrehajtásánál. Vannak olyan szövetkezetek, ahol már maguk az adottságok rosszak, vannak olyanok, amelyek szervezeti problémákkal küzdenek, olyanok is, ahol a vezetés gyenge. A termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvény véleményem szerint kitűnő alapot ad arra,, hogy a nehézségekkel küzdő, ma még a gyengék kategóriájába tartozó közös gazdaságok felzárkózzanak a jók és a legjobbak mögé. Tisztában vagyok azzal, hogy e munka döntő részét helyben — a megyében, a járásban és magában a termelőszövetkezetekben — kell elvégeznünk, ugyanakkor hadd mutassak rá arra is, hogy bizonyos gondok helyileg, helyi erőből nem megoldhatók. Járásunkban — a csengeri járásban —, s általában a szatmár-beregi tájon, ezek közé tartozik a vízrendezés és az állattenyésztés problémája. — A szatmár-beregi részen sajnos elég gyakori „vendég” a pusztító víz, s emiatt ott eléggé bizonytalanok a termelés körülményei. A közös gazdaságok és a vízgazdálkodási társulások tettek már bizonyos erőfeszítéseket a helyzet javítására, de ez kevésnek bizonyult. Úgy látjuk, hogy a termelés biztonságossá tétele a szatmár-beregi tájon csak a teljes vízrendezés megvalósításával, tehát csak helyi erőkkel kiegészített központi beruházásból lehetséges. Tudunk róla, hogy készül már az ezzel kapcsolatos terv. Kérésünk az, hogy megvalósítását az illetékes szervek, amennyire csak lehet, hozzák előre. — Kedves elvtársak! A mi vidékünk — a szatmár- beregi táj és ezen belül a csengeri járás — évszázadok óta szarvasmarhatenyésztő vidék. Az ott élő emberek fő jövedelmi forrása mindig is az állattenyésztés, köze- iebbről a szarvasmarha* tenyésztés volt. Az adottságok jók: nagy kiterjedésű őslegelőink vannak és a pillangós takarmányok is jól megteremnek. E lehetőséget azonban még mindig nem tudjuk abban a mértékben kihasználni, ahogy azt a nagyüzem, illetve a nagyüzemben alkalmazható korszerű technika lehetővé tenné. Megyénkben ugyanis, aa ország többi vidékéhez mérten, elhúzódott a mező- gazdaság átszervezése, s így ott még mindig nincs elegendő korszerű istálló. Az állatállomány legalább 70—80 százalékát jelenleg is olyan szerfás istállókban tartják, amelyekben korszerű tenyésztésről sző sem lehet. Ez az oka annak* hogy a vidék közös gazdaságai az állati termékeket nagy ráfordítással, drágán állítják elő, következésképp pen versenyképtelenek azokkal a mezőgazdasági üzemekkel, amelyek már korszerű feltételek között termelnek. Az a kérésünk, hogy a költségvetés összeállításánál vegyék figyelembe a megyének ezt a problémáját, s a lehetőségekhez mérten nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy meg tudjuk teremteni a korszerű, nagyüzemi állattenyésztés feltételeit. — Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! A beterjesztett törvényjavaslatokkal egyetértek. Elfogadom őket, s ígérem, hogy azok szellemében végezzük a munkánkat. Dr. Dimény Imre válasza a felszólalásokra Bevezetőben a miniszter megállapította, hogy a mező- gazdasági termelőszövetkezetekről, továbbá a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalásában 32 hozzászólás hangzott el, s az igen széles körű és alapos vitában mezőgazdaságunk, főleg pedig a termelőszövetkezetek számos időszerű kérdése került szóba. A felszólalók egyöntetűen megállapították mindkét törvény megalkotásának szükségességét és időszerűségét, s egyetér- tetek a javaslatokban foglalt alapvető elvi megoldásokkal. Ügy értékelték, hogy az új törvények a gyakorlatban helyesen hasznosíthatják az eddigi fejlődés tapasztalatait, s hiánytalanul kielégítik azokat a követelményeket is, amelyeket általános társadalmi fejlődésünk és a gazdaságirányítási rendszer reformja támaszt. Azzal kapcsolatban, hogy a tervezetben jó lenne pontosabban meghatározni a szakképzettség fogalmát, a mi. niszter rámutatott arra, hogy ez nem ennek a törvénynek a feladata, s a kérdést a vég-s rehajtási, illetve más, szakmai képesítésre vonatkozd rendelkezéseknek kell szaj bályozniuk. (Folytatás a 3. oldalon!