Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-15 / 165. szám
(Fclytatás az L oldalról) Törteit országgyűlés! A IX. pártkongresszus határozatai nyomán a kormány gyors és hatásos intézkedéseket hozott, amelyek kedvezően befolyásolják a dolgozók életszínvonalát. előnyösen hatnak majd a munkaerőgazdálkodás alakulására is. A szabolcsi gazdasági vezetők is állandóan keresik a megoldás legkedvezőbb módjait, s ehhez a törekvésükért segítséget kémek a központi szervektől. Péter lános külügyminiszter utakat kell törnünk ti a béke megerősítésére Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! A nemzetközi élet, a váratlan események és fordulatok sorozata egyre növekvő erővel, új arányokban veti fel a háború és a béke kérdését, új meg új döntéseket követel a kormányoktól, felelősségteljes állásfoglalásokat a népektől, Fock elvtárs a kormány beszámolójában felvázolta a nemzetközi helyzet fő vonásait, s kifejtette álláspontunkat a legfőbb eseményekkel kapcsolatban, ismertette kormányunk külpolitikai tevékenységének alapelveit és céljait. Az országgyűlés tagjai közül sokan szóltak hozzá a kormány beszámolójának külpolitikai szakaszaihoz és támogatásukról biztosították a kormányt külpolitikai tevékenységében is. Ennek figyelembe vételével abban látom mostani feladatunkat, hogy a nemzetközi élet váratlan fordulataiban keressük, milyen mértékig változik most a háború és béke esélyeinek aránya, s milyen új utakat kell törnünk a béke megerősítése felé. Két tendencia egyre erősebb ütközéseinek vagyunk tanúi, hol szenvedő, hol aktív részesei a jelenlegi nemzetközi események során. Az egyik tendencia a nemzetközi viszonyok javítására. a másik a nemzetközi viszonyok rontására irányul. Ennek az egész folyamatnak a gerincét a szocializmus és imperializmus világméretű harca alkotja, de ez a folyamat több és kevesebb is, mint ez a harc. A nemzetközi viszonyok javítására irányuló folyamat politikai megoldásokat keres tárgyalások útján ott, ahol most agressziók, fegyveres konfliktusok dúlnak, s a lehető legemberségesebb feltételeket kívánja megteremteni az emberiség előtt álló történelmi problémák rendezéséhez. Ennek a tendenciának kezdeményező fő ereje a szocialista világrend, szer, elsősorban a Szovjetunió, de áramlataiba tartoznak a függetlenségükért küzdő országok Ázsiában, Afrikában, Latin-Ameriká- ban s — lehetőségeik mértéke szerint — többen a fejlett tőkés országok közül is. A nemzetközi viszonyok rontására irányuló tendencia új feszültségek szitására, a feszültségek fegyveres konfliktusokká fokozására, a háborús veszélyek és fegyverkezési verseny növelésére tör. Ennek a tendenciának fő kezdeményezője az imperializmus egész hatalmi köre, de ennek keretében elsősorban és egyre inkább az Amerikai Egyesült Államok. Ennek a két tendenciának az egyre gyakoribb, egyre erőteljesebb ütközései között élünk most A két tendencia ütközései 1963 nyarán, a moszkvai alomcsend-egyezmény megkötése idején, a nyugati hatalmak — s köztük az Amerikai Egyesült Államok — illetékes vezetői is úgy nyilatkoztak a nemzetközi erőviszonyokról, a termonukleáris háború veszélye elhárításának szükségéről, hogy már-már a békés egymás mellett élés megszilárdulásáról kezdtünk beszélni. Nem sokkal később azonban — úgy is mondható, hogy hamarosan Kennedy elnök meggyilkolása után — az Egyesült Államok külpolitikája elkanyarodott a megkezdett úttól. Megindult, majd állandósult és fokozódott a két tendencia ütközéseinek mostani sorozata. Érthető módon mélyen foglalkoztatott bennünket a közel-keleti válság minden mozzanata. A feszült?»'«^ k gyors növekedése, a meglepetésszerű agresszió és a miniatűr villámháború. Nemcsak foglalkoztatott, hanem ma is foglalkoztat Ez is érthető, mert a közel-keleti válság minden kérdése ma is lényegében nyitott kérdés. A fegyverszünet ellenére — amely a szó igazi értelmében nem egyezmény, hanem ENSZ-határozat következményeként jött létre — ma is nyitottak a fegyveres front által felvetett kérdések. Vagyis: a háborúnak nincs vége. Nyilvánvaló ez egyrészt abból, hogy a frontok — újra mondom: ezek tulajdonképpen nem fegyverszüneti vonalak — egyes szakaszain újra meg újra fellobbannak a harci cselekmények; másrészt nyilvánvaló abból, hogy amíg az agresszió eredményeként elfoglalt területeket az agresszor ki nem üríti, addig az agresszió elvben és gyakorlatban egyaránt lényegében tovább tart. Ellene minden akció, a fegyveres is, jogosult. Alapösszetételében a kérdés egyszerű. Itt a kolonia- 1 izmus és antikolonializmus klasszikus összeütközésének vagyunk a tanúi. Izrael állam kormányai két évtized óta szálláscsinálói a Közel- Kelet volt és újgyarmatosítóinak a függetlenségük kivívásáért és megszilárdításáért küzdő arab országok ellen. Mi a magyarázata annak mégis, hogy az ENSZ-ben mindeddig nem sikerült a teljes antiimperialista frontot mozgósítani az izraeli agresszió ellen? Mi a magyarázata ennek, túl mindazon a megvesztegetésen, politikai, gazdasági presszi- ón, amelyet az imperialista hatalmak alkalmaznak egyes tagállamok ellen? Közel-Kelet bonyolultsága A közel-keleti kérdésben a kolonialjzmus és antikolonializmus világos képletét körülveszi, át- meg átszövi, beárnyékolja és olykor meghamisítja az egyéb problémák egész sora. A problémák sorában sok minden tájékozatlanságból, történelmi szentimentalizmusból, vallási vagy hitbeli meggyőződésből ered. Sokan nem tudják, hogy ahol Izrael állam van. ott kétezer évig arabok éltek különböző államhatalmi formák között. Történelmi hasonlattal kísérlem meg érzékeltetni az arab országok problémáját. Valaha, mintegy másfélezer évvel ezelőtt, a mai Magyarország területén avarok éltek. Kiterjedt nagy birodalmat alkottak A mai arabok számára Izrael jelentkezése az államalkotás igényével ügy hatott, mintha valahonnan ma avarok jelentkeznének azzal az igénynyel, hogy itt a Duna—Tisza táján ők alkotnak országot és a magyarok menjenek oda, ahova a szemük lát. Izrael állam csak 19 éve létezik. Alig százezer fő államalkotó elemmel jött létre. A lakosok száma ma két és fél millió. Ezek nagyrészt Európából az üldöztetések után és a világ más tájairól települtek oda. Közben kiszorították és kiüldözték az arab őslakosokat. Sok a kérdés körül a vallási és hitbeli elem. Nemcsak a mohamedánok és izraeliták ősi vitájára gondolok, hanem arra is, hor% izraeliták és keresztyének egyaránt Izrael állam létrejöttében hitüket érintő eseményt láttak. Az elmúlt két évtized alatt azonban Izrael állam kormányai megcsúfolták azok váradalmait, akik az ország létrehozása mellett döntöttek, és legtöbbet magának Izrael népének ár. tottak. Hosszú politikai vitákra lesz még szükség ahhoz, hogy a közel-keleti válság lényegét a rárétegződött hamis problémákból kibogozzuk. Az ENSZ-ben folyó politikai vita eddigi menete azonban máris egyre szélesebb kör előtt teszi világossá, hogy itt a kolonializmus és antikolo- nílalizmus ellentéteinek vagyunk tanúi, s elöbb-utóbb széles frontot tudunk mozgósítani a nyugati gyarmatosítók utolsó közel-keleti szál- láscsinálói, Izrael állam külpolitikája és agresszív akciói ellen. A np kormányunk ebben a kérdésben is következetesen elvi politikát folytatott és folytat, figyelembe véve a kérdés minden lényeges nemzetközi összefüggését. 1956. — az angol—francia— izraeli agresszió, az arab népek ellen indított második nagy kolonialigU támadás — után diplomáciai képviseletünket alacsonyabb szintre szállítottuk Tel-Aviv-ban. Követ helyet ügyvivő képviselte Magyarországot, s mi sem fogadtuk el követi rangú képviseletet Izrael részéről Budapesten. Izrael állam kormányai sokszor kísérleteztek Budapesten, Tel-Aviv- ban, s az ENSZ-közgyűlés idején a magyar ENSZ-dele- gációk vezetőinél New Yorkban, hogy a diplomáciai kapcsolatokat magasabb szintre emeljék és hogy' általában bővítsék a gazdasági és a kulturális kapcsolatokat. Mi minden alkalommal — hol hivatalos, hol félhivatalos formában —, több mint tíz éven át ismételgettük nekik, hogy mindaddig, amíg Izrael állam a nyugati gyarmatosítók tövise az arab népek szívében, mi nem bővítjük, hanem szűkítjük Izraellel kapcsolatainkat. Ezeknek a diplomáciai közléseknek következetes folytatása volt mindaz a figyelmeztetés, amelyet az agresszió kezdetén Izrael kormányának tudomására adtunk, majd később ilyen logikus folytatás volt a diplomáciai kapcsolatok megszakítása is. A? ENSZ-közgyfilésen sem lehetett Izrael képviselőinek sokág takargatni ok, hogy a legutóbbi agresszió kezdeményezői is ők voltak. Az ENSZ rendkívüli közgyűlése eddigi menetének jelentős eredményei közé tartozik az, hogy az agresszor kénytelen beismerni: a fegyveres akciókat ő kezdte. Izraelnek az agressziót jóvá kell tenni A merénylő általában mindig előnyben van áldozatával szemben. így volt ez most is. Most azonban a merényletet minőségében különösen súlyos bűncselekménnyé teszi az, hogy olyan időben követték el az agressziót, amikor a helyi konfliktusok a termonukleáris háború veszélyével járhatnak. Izrael felelőtlensége igazában abból a számításából derűi ki, hogy feltételezte: a megtámadott arab országok és azok szövetségesei nagyobb felelősséget tanúsítanak a nemzetközi helyzetért, mint Izrael és nem folyamodnak olyan védelmi vagy megtorló fegyverhez a támadóval szemben, amely az atomháború veszélyét idézhetné fel. Mindezzel Izrael kormánya magáénak Izrael népének okozta a legnagyobb kárt, mert Izrael állam létét — figyelembe véve a százmilliós arab államok sorát — a jövőt tekintve bizonytalanabbá tette, mint bármikor eddig volt az elmúlt húsz év során. Ha ugyanis voltak olyan erők, amelyek Izrael megsemmisítésére készültek, ezek az agresszió következtében nem gyengültek, hanem saját igazolásukat láthatják. Az ENSZ-közgyűlés akkor tesz jót a Közel-Keletnek, az arab országoknak, Izrael népének és általában a nemzetközi helyzet alakulásának, ha kimondja, hogy Izraelnek csapatait vissza kell vonnia határai mögé. Ezt követően is, a határozat végrehajtása után mindaddig állandó nemzetközi veszélyek forrása lesz Közel-Kelet vidéke, amíg alapvető változás nem lesz Izrael külpolitikájában. Izrael államának magának kell rendeznie viszonyát szomszédaival. Enr nek első előfeltétele az agresszió jóvátétele. Bizalommal jelentem az országgyűlésnek, hogy a baráti országok vezetőinek budapesti értekezlete reálisan tárta fel a közel-keleti válságból adódó nemzetközi problémákat. Közös erővel, mindent megteszünk a közel-keleti agresszió következményeinek felszámolásáért, a békés megoldásért. Kormányunk üdvözli az országgyűlés külügyi bizottságának javaslatát az ország- gyűlés állásfoglalásának kifejezésére a közel-keleti kérdésben. A közel-keleti válság és az Amerikai Egyesült Államok vietnami agressziója között szoros összefüggés van. Ha Izrael állam vezetői nem látták volna most már szinte évek óta az Egyesült Államok vietnami háborújának állandó növekedését és ha nem érezték volna az Egyesült Államok támogatását támadó terveikben, nem merték volna elkövetni új merényletüket a szomszédos arab országok és általában a nemzetközi béke és biztonság ellen. A vietnami háború kezdetétől mondjuk: a nagyobb háború, sőt a világháború veszélyét hordja magában. Ez alatt nemcsak az értendő, hogy Délkelet- Ázsiában a vietnami háború fokozatosan kiterjedhet a szomszédos területekre, hanem főként az, hogy az általa mérgezett nemzetközi légkörben olyan fegyveres összeütközések történhetnek, amelyek ugrásszerűen vagy esetleg fokozatosan termonukleáris háborúba torkollhatnak. Éppen ezért a fő feladata ma minden jóakaraté erőnek, amely a háborús veszély ellen mozgósítható, az, hogy a vietnami agresszió felszámolását segítse elő. Minél későbben hajlik az Amerikai Egyesült Államok a délkelet-ázsiai problémák politikai rendezését előkészítő javaslatokra, annál inkább az a meggyőződés alakul ki a nemzetközi közvéleményben, hogy az Egyesült Államok külpolitikai törekvéseinek igazi arculatát nem képviselőinek megnyilatkozásai mutatják igazában a különböző színtű diplomáciai tárgyalásokon, az ENSZ közgyűlésein, hanem az Egyesült Államok agressziói a vietnami frontokon és más területeken, valamint az Egyesült Államok katonai és politikai puccskísérletei Ázsia, Afrika, Latin-Amerika, sőt újában Európa egyes országaiban is. öt ven évvel ezelőtt, az első világháború vége felé, az első szocialista forradalom győzelme a gyakorlatban is új távlatokat nyitott meg az emberiség előtt. Az elmúlt ötven év alatt, két nemzedék életének történelmi tekintetben rövid időhatárai között, alapjaiban változtak meg az élet körülményei. Régen úgy gondolta az ember, hogy a háborúk hozzátartoznak az emberi léthez és csak az álmodozások világában képzelte magát az ember háborúktól mentes körülmények közé. ötven év történelmi vátozásai között létrejött a szocialista világ- rendszer, felbomlott a gyarmati hatalmak uralma, s ma már úgy tekintünk a háborúk esélyeire, mint amelyek nem vezetnek elkerülhetetlenül háborúkhoz Annak érdekében azonban, hogy a jelenlegi nemzetközi viszonyok között a háborús veszélyek növekedésének idején elkerülhetővé tegyük a nagyobb arányú nemzetközi összeütközéseket, a kormány és népek új összefogásara van szükség. A Szovjetunió a közel-keleti agresszió után kialalkult új nemzetközi. veszélyek között pél- daadóan mutatta meg. ho- gyaüi kell erőfeszítéseket tenni minél szélesebb front mozgatásáért a béke megvédése érdekében. A jövő ezen a téren új nagy feladatok elé állít mindany- nyiunkat a nemzetközi viszonyok javítására ható erők gyengítése érdekében. Erősítjük a szocialista országok egységét Éppen ezért kormányunk különleges gonddal törekszik a szocialista országok együttműködésének fokozására. Ez az együttműködés űj problémákat vet fel, új lehetőséget nyit meg, s új formákat követel. Ebben az évben kötöttünk barátsági es kölcsönös segélynyújtási szerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, s előreláthatóan ebben az évben újítjuk fel — még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának megünneplése előtt —, a Szovjetunióval 1948-ban kötött barátsági szerződésünket. A Magyar Népköztársaság gazdasági fejlődésében, szuverenitásának, függetlenségének megőrzésében sokat köszönhet azoknak a szövetségi rendszereknek, amelyek a szocialista országokhoz fűzik. A világ más tájaihoz mérten Európa népeinek élete általában nyugodtabb- nak látszik. Éppen ezért az európai biztonság megszilárdításának kérdései egyre szélesebb köröket foglalkoztatnak Európában, természetesen sok az illúzió is. Az illúziók ellen bizonyos fokú józanítással hatott a görögországi katonai államcsíny, s így hatnak azok a hírek és híresztelések, amelyek Görögország helyzetéhez hasonló, más országokban folyó államcsínyek előkészületeire vonatkoznak. A mi kormányunk minden kezdeményezést gondosan megvizsgál, amely az európai biztonság erősítésére vonatkozik. Úgy véljük, hogy a jelenlegi nemzetközi viszonyok között az európai viszonylagos szélcsendet fel kell használni olyan megállapodások és kapcsolatok kialakítására, amelyek a háborús veszélyek esetleges növekedése ellen hathatnak majd abban az időben, amikor Európában esetleg ismét megkezdődik a feszültségek növekedésének folyamata. Erre vezethető vissza kezdeményezésünk a francia kormánynak az európai Európára irányuló tervei tanulmányozására, a Duna-völgyi népek együttműködése lehetőségeinek vizsgálatára, s a Német Szövetségi Köztársaság szövetségeseivel a két Németország létének elismerésével kapcsolatos eszmecserékre. Kormányunk külpolitikai feladatainak támogatását látja az országgyűlés külügyi bizottságának javaslatában: az európai béke és biztonság védelme kérdéseiben foglaljon állást ország- gyűlésünk. A legutóbbi évek során diplomáciai, gazdasági, kulturális, politikai kapcsolataink kielégítő mértékben fejlődtek az ázsiai és afrikai országokkal. Kevésbé kielégítőek a kapcsolataink a latin-ameríaki országok- gal. Korántsem használtunk ki minden kínálkozó alkalmat a kapcsolatok fejlesztésére. A jövőben kormányunk erre nagyobb figyelmet kíván fordítani. Kormányszintű delegáció látogatását készítjük elő ez ev végére, vagy a jövő év elejére kapcsolataink bővítésére több latin-amerikai országba. Kormányunk Népköztársaság belpolitikai és erejével arra hogy ezeket az erőket, a nemzetközi viszonyok javítására irányuló folyamatok érvényesülését segítse nemzetközi kapcsolataink ápolása útján is. Ehhez kérem az ország- gyűlés támogatását, a kormány beszámolóját elfogadásra ajánlom. a Magyar növekvő külpolitikai törekszik, Fock Jenő záróbeszédé Fock Jenő elöljáróban örömmel nyugtázta azt az egyetértést, amely a több mint félszáz felszólalás bői kicsendült a kormánybeszámolóval kapcsolatban. — örvendetes — mondta - a miniszterelnök —, hogy teljes volt a képviselők egyetértése a kormány politikáján belül a gazdaságpolitikai kérdésekben, a távlati gazdaságfejlesztési elgondolásokban. A felszólalók értékes, a jövőben minden bizonnyal sokféleképpen kamatoztatható gondolatokkal, észrevételekkel, javaslatokkal egészítették ki a beszámolókban érintett témákat. Bírálatokban, kritikai megjegyzésekben sem volt hiány, és ez megint csak jó dolog. A kormány nevében köszönetét mondok valamennyi képviselőnek azért a bizalomért, amely felszólalásaikból kicsendült — A kormány a több éves gyakorlatnak megfelelően most is összegezni fogja a felszólalásokban konkrétan megfogalmazott feladatokat, az elhangzott észrevételeket; egy hónapon belül tárgyal ezekről a kérdésekről, és válaszát megküldi az országgyűlés elnökének, illetőleg a javaslattevő képviselőnek, A vitában érintett kérdések közül Fock Jenő válasza először a bányászok helyzetét érintette. Még ebben az esztendőben eleget teszünk, megtárgyaljuk a bányászokkal kapcsolatos határozatok végrehajtásának menetét Tájékozódtam a bányászok ügyében, s közölhetem, hogy az idei esztendő első felében a Nehézipari Minisztérium mintegy 400 000 forintot biztosított azoknak a bányászoknak a bérkorrekciójára, akik a mátravidéki szénbányáknál a mélyművelésű munkahelyekről a külszíni fejtésekhez kerültek. Válaszában ezután arról szólt Fock Jenő, hogy a Ba- laton-part fejlesztésére a jövőben is jelentős összegeket biztosítanak. Például a somogyi part fejlesztésére 1966. és 1970 között l.l milliárd forintos beruházást terveztek. A költségek 99,8 százalékát a költségvetésből fedezik csupán mintegy 20 millió forintot kérnek a tanácsoktól. Kitért arra is a miniszterelnök, hogy a korákban már kidolgozott árvízvédejmi távlati tervhez hasonlóan a közeljövőben megszületiK a hosszabb távlatra szóló bei- vízrendezési. belvízvédelmi terv is. — Nem egy képviselő szóvá tette, hogy a mostaninál nagyobb mértékben kellene gépesíteni az őszi betakarítási munkákat. A kukorica és a fontosabb más kapások, a cukorrépa és a burgonya betakarítását, ha nem is olyan mértékben, mint a kalászosokét (90 százalék felett), jócskán gépesíteni lehet és kell. — A felvásárlással kapcsolatban is számos észrevétel hangzott el a parlament ülésszakán — mondotta a továbbiakban a miniszterelnök. Megjegyezte, hogy a felvásárlást általában szidni szokták, jó szót nemigen kap, pedig ez a nagyon fontos tevékenység (Folytatás a 3. oldalon)
