Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
XXIV. ÉVFOLYAM 154. SZÁM ÄRA: 80 fillér 1967. JÚLIUS 2. VASÁRNAP Kádár János beszéde a világpolitika és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről, hazánk belső helyzetéről a KISZ VII. kongresszusán Pénteken a KISZ VII. kongresszusán felszólalt Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Tisztelt kongresszusi Kedves elvtársiak, eivtárs- nők! Mindenekelőtt, elegei téve megtisztelő kötelességemnek, átadom a kongresszus vendégeinek, küldötteinek, minden résztvevőjének a Kommunista Ifjúsági Szövetség és az úttörőszövetség vezetőinek és tagságának, hazánk ifjúságának, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét és jókívánságait. (Nagy taps.) A beszámolóval, a benyújtott javaslatokkal alapvonásaikban egyetértek. Ügy látom, hogy mindezek összhangban vannak a párt, munkásosztályunk és társadalmunk törekvéseivel, azokkal a feladatokkal, amelyek ebből a Kommunista Ifjúsági Szövetségre háram- lanak. Az elhangzott felszólalások úgy hatottak rám, hogy akik itt beszéltek, nagy felelősségérzettel, a kérdések isNagyon fontos az ifjúsági szövetség munkája szempontjából, hogy ezzel a politikával nemcsak a párttagság van tisztában, hanem munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész dolgozó népünk is érti, helyesli és alapvetően támogatja. Ezzel magyarázható, hogy az elmúlt esztendőkben nagy eredmények születtek. A munkásosztály, a nép egyetértésének megfogható és ellenőrizhető bizonyítékai vannak. A párt törekvéseit, méretében tették és különösképpen arról szóltak, mit és hogyan kívánnak tenni a Kommunista ifjúsági Szövetség feladatainak megoldásáért. A Kommunista Ifjúsági Szövetség feladatainak alapvető meghatározója a párt irányvonala: az a tevékenység amelyet munkásosztályunk, népünk, társadalmunk jelenleg céljaink érdekében kifejt. Ebből a szempontból nézve azt gondolom, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságának munkásságához biztosítva van az alapvető feltétel. Elsősorban arra hivatkoznék, hogy — ami a munkában nélkülözhetetlen, s nemcsak az ifjúság szövetségében, hanem egész társadalmunk életében — a társadalom életét vezető párt politikája világos, szilárd, következetes, törésmientes immár évek hosszú sora óta. Ez a politika kiállta a gyakorlat próbáját, és eredme- ‘nyeket hoz. politikájának lényegét meghatározta, a munka fő területeire értelmezte és szentesítette a közelmúlt IX. kongresszus. A kongresszust követően, mint a jelenlévők azt mindnyájan tudják, lendületes munka indult meg a társadalom különböző szféráiban, társadalmi életünk különböző területein azért, hogy biztosítsuk a kongresszus irányvonalának még jobb megértései és megkezdjük annak gyakorlati megvalósítását. Ilyen nagy és rendkívül fontos eseménynek tekinthető, hogy a pártonkívüli szövetségeseinket is tömörítő Hazafias Népfront, a magyar szakszervezeti kongresszus, a termelőszövetkezeti és SZÖVOSZ-kongresz- szus, és mintegy ennek a folyamatnak betetőzéseként a választások során az egész nép, munkásosztályunk, parasztságunk jóváhagyását adta erre a politikára, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. Úgy gondolom, elmondhatjuk, hogy a most folyó ifjúsági kongresszus ugyancsak azt fogja bizonyítani, hogy a Kommunista Ifjúsá- sági Szövetség, annak tagsága és az általa vezetett ifjúság érti, magáénak tekinti a párt politikáját és kész megvalósításáért dolgozni. Ez rendkívül fontos körülmény, mert ennek figyelembevételével könnyebb meghatározni az ifjúsági szövetség feladatait és tennivalóit. Gyakran emlegetjük, hogy a párt tevékenységében az egyik legfontosabb és nélkülözhetetlen tényezőnek a szavak és a tettek egységének kell lennie. Gondolom, általános értelmezésben elmondhatjuk, hogy ez most így van és jó, hogy így van: a pártot illetően megvan a szavak és a tettek egysége. Ehhez mindjárt hozzá szeretném fűzni azt is, hogy társadalmunk alapvető osztályainak; a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség — és most itt illő és hozzá is lehet fűzni — a magyar A pártnak és az ifjúsági szövetségnek tudnia kell, hogy a tömegek egyetértése, támogatása és bizajma a valóságban mélyebb és nagyobb, mint ahogyan mi értékeljük. Az elmúlt évtizedek harcai mindezt bebizonyították. Amikor a párt vagy az ifjúsági szövetség egy adott kérdést világosan, nyiltan feltárt és megjelölte a feladatot, harci programot adott a tömegeknek, akkor a tömegek soraiban megszűntek a zavarok, bizalommal vállalták a munkát, a harcot, ami nagy társadalmi kérdések megoldásánál elengedhetetlen. Amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetség saját területén, saját feladatait mérlegeli, amint teszi itt VII. kongresszusán, azzal a nyuifjúság tömegeinek magatartása és cselekedetei arról tanúskodnak, hogy a magyar nép nemcsak szavakban helyesli a párt politikáját, hanem tettekben is. Azt hiszem, mindenkinek emlékezetében él az az időszak — 1963 végére, 1964 első hónapjaira gondolok, — amikor a munka bizonyos területein, gazdasági fejlődésünkben olyan pontra jutottunk. hogy az általános előrehaladáson belül ellentmondások jelentkeztek. Nem arról van szó, hogy megtörték, vagy megszakították volna a fejlődést, de mindenképpen fékezték és az emberek azt kérdezték, helyes úton járunk-e? Hivatkoznom kell a párt Központi Bizottságának 1964 decemberi határozatára, mely a fejlődés alapvető egészséges vonásait hangsúlyozva rámutatott bizonyos megtorpanásokra is, felhívott és mozgósított ezek kiküszöbölésére. Egész gazdasági fejlődésünk strukturális, szerkezeti problémáit — amelyek összefüggnek az örökséggel, amelyet a hatalomra lépő munkásosztály és a nép kapott a múlt uraitól, valamint a fejlődés kezdeti évtizedeinek nehézségeivel is — nem lehetséges egy-két esztendő alatt meg- 9ldani. De a párt a nehézségek előtt nem hunyta be szemét, hanem szembenézett velük, rámutatott orvoslásuk módjaira és mozgósított megoldásukra, és ez fordulatot idézett elő a gazdasági munkában, ami komoly eredményekre vezetett. godt és biztonságos érzéssel teheti, hogy pártunk politikája elvi politika, szilárd, következetes és ennek a politikának fő irányvonala a legközelebbi esztendőkben sem fog változni. (Nagy taps.) Először szeretnék szólni a nemzetközi helyzetről. A nemzetközi helyzet alakulásának mérlegelésénél abból kell kiindulnunk, hogy jelenleg a világpolitikában különböző hatalmas erők vannak jelen és hatnak. Jelenleg megkülönböztethető módon legalább is három fő erőt látunk. Az első, amelynek meghatározó szerepe van a világ fejlődésében, a szocialista világrendszer, a szocialista forradalom, a világ kommunista mozgalmának ereje. A második és jelenlegi állapotában ezt külön kell kezelnünk, mert megvan a maga sajátossága — az úgynevezett harmadik világ erőcsoportja, amely a maga módján ugyancsak meghatározó szerepet játszik a nemzetközi élet alakulásában. A harmadik, meghatározott erővel és szereppel rendelkező tényező az imperializmus. A szocializmus, a szocialista világrendszer, a komAz úgynevezett harmadik világon belül természetesen országonként, népenként, világrészenként eltérőek a törekvések, de közös és alapvető jellemvonásuk, hogy a gyarmati rendszer megsemmisítéséért a neokolonializ- mus ellen, az önálló és független nemzeti létért. az adott országok társadalmának belső fejlődéséért küzdenek. A szocializmus és a harmadik világ erőit összeköti annak az alapvető ténynek a felismerése, hogy az ellenség, az imperializmus, közös, és szükségszerű, hogy teljes egységben lépjenek fel ellene. Ugyanaz az imperializmus, amely minden erővel meg akarja akadályozni az egykor gyarmati elnyomás alatt sínylődött népek önálló nemzeti törekvéseit, meg akarja akadályozni a szocialista világrendszer fejlődését és azt, hogy újabb népek és országok is a szocialista fejlődés útját válasszák. Az imperialisták, ha tehetnék, szeretnék visk- szarabolni a szocialista országok népeitől is elért vívmányaikat, önállóságukat, függetlenségüket és szabadságukat. A harmadik nagy erőcsoport, az imperializmus, tekintettel a szocialista világrendszer erejére — úgy tűnik, kerüli a fő erők közvetlen összecsapását, mert nem tekinti a helyzetet kedvezőnek ahhoz, hogy világháborút robbanthasson ki. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy ugyanez az imperializmus — számításba véve azt is, hogy a szocialista világ és a harmadik világ nem akar háborút — tudatosan és tervszerűen provokációkat és támadásokat szervez, egy-egy országra mért csapásokkal próbálja megakadályozni a társadalmi fejlődést vagy elérni a gyarmati rendszer visszaállítását Az imperializmus általános stratégiájához és taktikájához tartozik, hogy anyamunizmus nemzetközi erői következetes harcot és küzdelmet folytatnak a társadalmi haladásért általában, a szocializmus eszméinek előretöréséért különösképpen és minden erejükkel támogatják a nemzeti függetlenségi törekvéseket. Támogatják a nemzetközi jog tiszte, letben tartását, fellépnek az agresszió ellen, küzdenek a világháború kirobbanásának megakadályozásáért a tartós béke megteremtéséért. gi befolyását, katonai eszközeit minden reakciós erő. nek rendelkezésére bocsátja, s mivel ez az imperializmus természetével, világnézetével is összefér, nem riad visz- sza puccsok és hasonlók szervezésétől sem. A görögországi puccs bizonyító erejű tényé annak, hogy milyen a kapitalista világ demokráciája a valóságban. A terror a puccs, a gyilkosság ősi fegyver a társadalmi haladással szemben. Mindez pillanatnyilag súlyos csapás arra a népre, amely ezektől szenved, de a történelem fejlődését nem lehet feltartóztatni. Hajdanában a kapitalisták propagandistái Moszkvát, a kommunistákat igyekeztek úgy ábrázolni, hogy az éjszaka leple alatt, titokban. köpeny alá rejtett tőrrel összeesküvéseket szerveznek. Nézzék meg hová jutott most az imperialista, kapitalizmus. Görögország, ban a hatalom a burzsoázia kezében volt, az országié döntő befolyása volt a NA- TO-nak, de voltak bizonyos demokratikus intézmények, választásokra készülteit és polgári baloldali előretöréssel lehetett számolni, ami természetesen még mindig rendkívül messze volt mindenféle kommunizmustól, vagy proletárdiktatúrától de ez mégis olyan ijesztő perspektíva volt a görög burzsoázia. a reakció, s a NATO hangadói számára, hogy már ezzel szemben is szükségesnek tartottak katonai puccsot szervezni, rendkívüli állapotot és a legkegyetlenebb terrort bevezetni. Az imperialisták tudják, hogy a jelen történelmi viszonyok között a világháború pusztulásukat jelenti, de békében sem tudnak élni, s úgy látszik, tudatosan irányt vettek úgynevezett helyi háborúk kirobbantására. Ezek közül kettőről szeretnék szólni, a vietnami és a közel-keleti háborúról. (Folg'Utas a 2. oldatost Az ifjúság érti, magáénak tekinti a párt politikáját Pártunk politikája szilárd és következetes A világ erőit összeköti az imperializmus elleni harc
