Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-02 / 154. szám

Kádár János elvtárs beszéde a KISZ VII. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) Jóleső érzéssel tapasztal­tam, hogy a magyar ifjúság legön tudatosabb képviselői a kongresszuson helyesen,-pon­tosan; a párt állásloglalásá- val. a szocialista országok, a világ minden haladó em­berének - véleményével össz­hangban minősítették az amerikai -agresszorok ' viet­nami háborúját,- s megfelelő módon: szóltak arról a segít, «égről, amelyet a saját lehe­tőségeik szerint a magyar fiatalok is nyújtottak a har­coló vietnami népnek és arról is, hogy ezt a támoga­tást,, és., segítséget folytatni, fogják.' ‘ v • Az Egyesült Államok Dél. Vietnamban klasszikus gyar­matosító háborút folytat; területet akar befolyása ■glatt tartani és az ott talál­ható legreakciósabb erőkkel szövetkeztek, hogy a leg­könyörtelenebb eszközökkel eltiporják Dél-Vietnam né­pét, semmivel sem enyhébb s minden nemzetközi jogot sértő agressziót folytatnak a Vietnami Demokratikus Köztársaság, egy szuverén ország ellen, bombázzák vá­rosait és a legkülönbözőbb természetű háborús cselek­ményeket követik el-az or­szág és népe ellen. A hős vietnami nép élvezi a testvéri szocialista országok támogatását A hős vietnami nép im­már két és fél esztendeje nyílt háborúban, hősiesen és eredményesen áll szemben és harcol a világreakció fő erejével; a« amerikai ag- resszófbkkal. 'Mindnyájan hallottuk tegnap vietnami testvéreink, - a vietnami fia­talok képviselőit.' A háború eddigi menete és története bizonyítja, hogy vietnami elvtársaink szavára bizton­sággal építhetünk, a vietna­mi nép a. testvéri szocialis­ta országok támogatását él­vezve tovább fogja folytat­ni hős -harcát és meg fogja hiúsítani az amerikai impe­rialisták . minden tervét. A nyugatiak időszakon­ként szónokolnak arról, hogy ők nem akarják foly­tatni a vietnami háborút; így, vagy amúgy hajlandók lennének a háborút befejez­ni. Ezeket a szólamokat a valóság tényei leleplezték már. Biztosak lehetünk ab­ban. hogy az amerikai ag- resszor . akkor, fog meghát­rálni,'' arrilkor a vietnami nép és .a haladó emberiség egyesített ereje erre kény­szeríteni fogja.. Nekünk in­ternacionalista kötelessé­günk, ' hogy minden tőlünk telhető segítséget megadva hozzájáruljunk a vietnami háború befejezéséhez. En­nek feltétele hogy az Egye­sült Államok szüntesse be a bombázást és mindenféle agressziót' a VDK ellen és a vietnami elvtársak követe­léseinek megfelelően vonja ki csapatait Dél-Vietnamból. Ez a vietnami háború be­fejezésének módja. Ez így lesz, erről mi szilárdan meg Vagyunk győződve. Ennek tudatában élünk és vesszük ki részünket ebből a való­ban világjelentőségű harc­ból. Legutóbb Közel-Keleten tört ki háború. Ez a háború azzal kezdődött, hogy Izrael állam katonai egységei jú­nius 5-én hajnalban táma­dást indítottak az Egyesült Arab Köztársaság, Szíria, és Jordánia ellen. Ez kétségte­len és vitathatatlan agresz- szló. Az izraeli csapatok arab országok területét foglalták el, tartják megszállva és ku. lönböZp kegyetlenségeket kö­vetnek el az általuk meg­szállva. tartott területeken, elűzik az arabokat saját ha­zájuk területéről sa ját föld­jükről, Elítéljük az izraeli agressziót Az izraeli agresszióval kapcsolatban pártunk, kor­mányunk állást foglalt ide­haza és- nemzetközi - fóru­mokon, Moszkvában és az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében. Állásfoglalásunk világos, közvéleményünk az­zal egyetért, Az izraeli ag­resszió ellen vagyunk és a megtámadott arab országok Oldalán állunk. Szilárdan vallott álláspontunk, hogy az agresszió következményeit fel kell számolni és az ag­resszívnak nem, származhat háborús bűneiből semmi előnye. Sarkalatos kérdés, hogy a tárnadó és idegen területeket megszállva tartó izraeli csapatokat vissza kell vonni a június 5-i támadást megelőző kiindulási állások­ba. a fegyverszüneti vona­lak mögé. Csak ezután le­het szó a térségben valóban létező, kérdések igazságos és normális megoldásáról. A viszály magva régi, nem újkeletű dologról van szó. Az összeütközések évti­zedek óta folynak ebben a térségben. Néhány évtized­del ezelőtt ez a közel-keleti térség teljes egészében az imperialisták gyarmati bir­toka volt. Az imperialisták rátették kezüket a világnak e térségére, amely nagyon gazdag egy természeti kincs, ben, 'az olajban és katonai- politikai szempontból rend­kívül fontos. Az arab népek szabadságharcának eredmé­nyeként azonban ez a terü­let jelentős mértékben és jelentős részben kicsúszott kezükből. AZ imperialisták nem adták fel a térségért a harcot, a június 5-i izraeli agresszió mögött is ők áll­nak. Mi :elvT alapon hívei va­gyunk minden nép nemzeti szabadságának és valljuk, hogy minden nemzetnek, népnek joga van az állam­alkotáshoz. Ebből az elvből kiindulva az annak idején ismert módon létrejött Izra­el állammal, annak létét el­ismerve diplomáciai kapcso­latot létesítettünk és tartót, tünk fenn annak ellenére, hogy Izrael szabályos impe­rialista, kapitalista állam, ahol megvannak az osztály- ellentétek, megvan a terme­lőeszközöket birtokában tar. tó burzsoázia, megvannak a munkások, parasztok, akiket a burzsoázia kizsákmányol, és olyan kapitalista kor­mány van hatalmon, amely az imperializmus fő erőivel haladva imperialista törek­vésekét támogat. Hozzátartozik a kérdéshez az is, hogy a világon szét­szórtan élő, magukat zsidó­nak valló emberek a zsidó nép hazájaként tekintenek Izraelre. Jól emlékezünk arra, hogy a Hitler-fasizmus miféle barbárságokat követett el. Középkori nézeteket hirdet­tek, faji megkülönböztetést alkalmaztak és nagyszámú zsidó származású embert meggyilkoltak. A mi állás­pontunk, a kommunisták álláspontja e kérdésben so­hasem volt bizonytalan, vagy vitatható. Mi minden­kor mindenféle fajelméletet elutasítottunk és minden erőnkkel,. fenntartás nélkül harcoltunk a második világ­háború időszakában is a fa­ji megkülönböztetés, a zsidó­üldözés és a Hitler-fasiszta barbárság ellen. Harcoltunk és harcolunk a faji megkü­lönböztetés és atrocitás el­len bármikor és bárhol ta­lálkozunk azzal, legyen az az amerikai négerekkel szembeni diszkrimináció, vagy bármilyen más. Ez a kérdés egyik oldala. A másik oldala az, hogy az elmúlt évtizedekben a világ különböző országaiból nagy számban vándoroltak ki Izraelbe zsidó emberek, így Magyarországról is és izraeli állampolgárok lettek. A rokoni, érzelmi kapcsola­tok zavarhatják a tisztán­látást; Meg lehet érteni, hogy egy ember politikai ál­lásfoglalását megzavarja, hí az agressziót elkövető or­szágban testvére, vagy roko­na él. Az állásfoglalásnak azonban a külpolitikában is elvi alapokon kell nyűgöd nia. “ Ha nem elvi alapon fog­lalnánk állást, akkor ko­moly zavarok keletkezhetné­nek. A' magyar állampolgá­rok közül viszonylagosan soknak él gyermeke, testvé­re, vagy más rokona az Egyesült Államokban és Nyugat-Németországban is. Hová jutnánk a politikában, ha azért, mert néhányszor tízezer magyar állampolgár­nak rokona él az Egyesült Államokban, nem ítélnénk el következetesen az Egye­sült Államok Uralkodó körei­nek imperialista politikáját és vietnami agresszióját. Hová jutnánk, ha nem száll- nánk szilárdan szembe a Nyugat-Németországban új­jászülető neofasizmussal, ml- litarizmussal és az uralkodó revanslsta politikával azért, mert ott magyar állampol­gárok rokonai élnek? És hová jutnánk, ha mi Izrael kétség kívül Jogtalan háborús lépéseit nem ítél­nénk el, mint imperialista agressziót azért, mert néhány ezer embernek apja, gyer­meke vagy testvére él Izra­elben? Mi ázt valljuk, hogy az Egyesült Államok népének jövője ákkor lösz jó, ha az Egyesült Államok abbahagy­ja fi vietnami háborút és minden agressziót. (Nagy taps.) Nyugat-Németország népének akkor lesz jó, ha feladják a revansizmust, fel­számolják az agresszív mi- litarizmust és megkeresik a téstvérl egység útját a Né­met Demokratikus Köztár­saságban élő német néppel, a béke és a barátság útját Európa többi népével. (Taps.) És az ’ Izraelben élő népnek, dolgozóknak akkor lesz jó, ha szembeszállnak saját' kormányuk imperia­lista agressziójával. és megkeresik a béke, a barát­ság és az együttélés útját az ott élő arab népekkel. (Nagy taps.) Mi tehát az imperialista politika és nem a zsidó nép, némi Izrael ál­lam ellen vagyunk. Az igazság az arab népek oldalán van Mi az igazság mellett va­gyunk és azok mellett, akik­nek oldalán az igazság ma e kérdésben van; az arab népek mellett. Szolidárisak vagyunk velük és tőlünk tel­hető módon támogatjuk har­cukat, hogy az agresszió következményeit felszámol­ják. Mi kommunisták nem szervezünk, semmiféle pucs- csoti semmiféle helyi hábo­rút nem robbantunk ki, nem gyújtogatunk. A mi világné­zetünk a harc -■ más útját diktálja nekünk. Az impe­rialisták : világnézetébe, ha­talmi törekvésébe; imperia­lista koncepciójába illik be­le a pucesok szervezése és helyi háborúk ki robbantása. A közelmúltban néhány ilyesmi sikerült nekik. De mi, kommunisták óvnánk őket attól, hogy hamis kö­vetkeztetésre jussanak es azt higyjék, hogy ez ‘így megy majd az idők végez­téig. Ez nem fog így menni, mert a szocialista világ és a harmadik világ népei s a haladó emberek megfelelő módon fognak harcolni, hogy ez a kurzus befejeződjék. Elvtársak! A történelem más úton jár. ötven éve annak, hogy a világ egy nagy országa, az akkori Oroszország kisza­kadt a cárizmus, az imperia­lizmus bilincséiből. Azóta a szocializmus világrendszerré vált és ma három földré­szen vannak szocialista or­szágok. A szocialista országo­kon túl is vannak országok, nem utolsósorban arab or­szágok — Algéria, Egyiptom és Szíria — amelyek a tár­sadalmi haladás és a szocia­lizmus saját értelmezésük szerinti útján haladnak elő­re. Nem véletlenül és nem utolsósorban ezért is követ­kezett be az Imperialista ag­resszió' az Egyesült Arab Köztársaság és Szíria ellen. A gyarmati rendszer ro­mokban hever. Igaz, hogy a gyarmati sorból felszaba­dult és politikai függetlensé­get nyert országok a társa­dalmi fejlődés különböző fo­kain, a gazdasági fejlődés­nek éppen a gyarmatosítók bűnei miatt alacsony szint­jén állnak, nincs fejlett ipa­ruk, nincs fejlett közlekedé­sük, belső erőik sem eléggé szervezettek és sok nehéz­séggel küzdenek. Az impe­rialisták ezt igyekeznek a maguk előnyére kiaknázni, gazdasági-fojtogatást és zsa­rolást, katonai beszivárgást, vesztegetést, korrumpálást alkalmazni, puccsokat szer­vezni. De ez történelmileg nem változtat azon a té­nyen, hogy a'gyarmáti rend­szer összeomlott és ma már csak maradványai vannak. A szocialista társadalmi rendszer győzelméhez nincs szükség háborúra A történelem azt bizonyít­ja, hogy a szocialista or­szágból sohasem lesz többé még egyszer kapitalista or­szág és a gyarmati rendszert az imperialisták nem tudják még egyszer visszaállítani. Mi azt valljuk, hogy a mi világnézetünk győzelméhez, a szocialista rendszer világ­méretű győzelméhez nincs szükségünk háborúra. A szo­cialista társadalmi rend enélkül is felül fog kereked­ni a kapitalizmuson a föld minden országában a társa­dalmi erők harcának ered­ményeként és a társadalmi fejlődés törvényszerűségei­nek megfelelően. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság állami kül­politikája a szocialista or­szágok és a harmadik világ országainak egységét, össze­fogását szolgálja. A szocia­lista országok egységének és tömörülésének hívei va­gyunk. Mostanában egyes szocia­lista országoknál felbukkan­nak a nemzeti elkülöhülés eleméi. Ennek szélsőséges példáját látjuk a pekingi vezetők nacionalista, nagy­hatalmi magatartásában és politikájában. Mi a szocia­lista országok kapcsolatai­ban a nemzeti korlátoltság, a nemzeti elkülönülés el­len, a proletár internacio­nalizmus, valamennyi szo­cialista ország testvéri egy­sége és együttműködése mellett vagyunk. (Nagy taps.) A proletár internaciona­lizmust valljuk és követjük a nemzetközi kommunista munkásmozgalomban, az ott jelentkező feladatok megoldásában, ezért a ta­nácskozások, a konzultáció hívei vagyunk, annak a hívei, hogy vonjuk össze, egyesítsük a kommunizmus erejét, a közös ellenség, az imperializmus ellen. (Nagy taps.) Ebben > a kérdésben manapság vita van. Emlege­tik, hogy a „nagy” ne nyomja el a „kicsit”, a „ki­csi” né nyomja el a „na­gyot”. Ml azt akarjuk, hogy a szocialista országok szu­verenitását, nemzeti füg­getlenségét, , békés építő munkáját, a szocialista, kommunista társadalofn mi­előbbi teljes felépítését sen­ki sem fenyegeti a szocialista világon belülről, azt csak az imperialista agresszoi fenyegeti és nekünk az el­len kell harcolnunk. (Nagy taps.) A szocialista országok vi­szonya jelenleg nem zavar­talan, a világ kommunista mozgalmán belül nincs tel­jes egység. De mi kommu­nisták vagyunk és ezzel a helyzettel szembe tudunk nézni. Számunkra van egy parancs, az, hogy ilyen vi­szonyok közt is szorosab­ban kell tömörítenünk azo­kat az erőket, amelyek tö­mörülni óhajtanak az im­perializmus ellen. (Hosszan­tartó, ütemessé váló nagy taps.) Részt vettünk a /Karlovy Vary-i értekezleten, ahol összegyűltek Európa kom­munista- és munkáspártjai, hogy Európa népeinek leg­égetőbb kérdésében, a bé­ke és biztonság ügyében konzultáljanak. Ilyen ösz- szejőveteleken már régóta nem született és nem is születhetlk olyan határozat, amely valamely párt önál­lóságát, vagy valamely szocialista ország szuvere­nitását sértené. Tanácsko­zásról Van szó, ahol a elenlévők megvitatnak va­lamit, megállapodásra jut­nak, azt deklarálják, vagy nem deklarálják. Hogy ab­ból mi válik valósággá és melyik párt hogyan tesz annak eleget, az a pártok saját ügye. Bizonyos azon­ban, hogy nem nélkülözhet­jük a marxista elemzést, a közös tanácskozást. Az erőket tömöríteni kell, oly módon, ahogy Karlovy Va­riban történt, hogy a kö­zös kérdésekről, a közös feladatokról beszéltünk anélkül, hogy bárkit is ki­átkoztunk volna azok közül, akik nem jöttek el. Ellen­kezőleg: mindenkit felhív­tunk, hogy vegye ki részét a harcból A nyilatkozatban nincs olyasmi, amivel egy^ kommunista párt ne érthet-”" ne egyet. Ugyanezt .tettük Moszkvá­ban. Szükségesnek tartottuk, hogy az izraeli agresszió kér­désében állást foglaljunk. Aki egyetértett, aláírta, aki nem, az nem írta aló. Szük­séges, hogy a világ ismerje a kommunista állásfoglalást egy adott kérdésben. Mi így látjuk a követendő utat is. Hívei vagyunk a széles körű és nagy tanács­kozásoknak. Több regioná­lis és még szélesebb körű tanácskozást kell tartanunk, és arra kell irányt vennünk, hogy aki egyetért, az talál­kozzék és konzultáljon. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Nép- köztársaság, a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szőve1 ség kitart elvei és barátai mel­lett, a Szovjetunió mellett, a szocialista országok mel­lett, s azok mellett, akikkel szolidaritást vállaltunk. Mi elvi politikát folytatunk, de ez megfelel a magyar nép jól felfogott érdekeinek. Szeretném megértettni az itt képviselt korosztállyal, hogy bár a jövendőhöz na­gyon fontos a romantika, meg sok egyéb, ami a fiata­loknak kell, de a legesleg­fontosabb, hogy a magyar if­júság elvek szerint éljen, s legalapvetőbb elvünk szo­cialista hazafiságunk és pro­letár internacionalizmusunk. 'Nagy taps.) Belpolitikánkkal kapcso­latban szeretném hangsú­lyozni, hogy törekvéseink, társadalmi céljaink tömör megfogalmazása a szocialis­ta társadalom teljes felépí­tése. A szocialista társadalom felépítése csak a nép munkájával valósulhat meg Ez a társadalom a magyar nép számára épül, s csak a magyar nép műveként jöhet létre. Ebben a harcban, munkában megvan a szere­pe és feladata a pártnak, én az ifjúsági szövetségnek; többek között az, hogy hir­dessük a szocialista társa­dalom felépítése érdekében szükséges tennivalókat, lel­kesítsük és mozgósítsuk a tömegeket a feladatok meg­oldására, szervezzük, vezes­sük a tömegeket, de a nagy mű csak a nép munkájával valósulhat meg. A politika nyelvén ez azt jelenti, hogy pártunk politi­kája a munkásosztály ve­zette munkás-paraszt szö­vetségre, az értelmiséggel való szoros együttműködés­re, a nép valamennyi haladó erejének tömörítésére épül. Más nyelven; a hazafias népfront-eszmére, a kommu­nisták és a pártonkívüllek szövetségére. A szocialista Magyaror­szág a magvar nép közös műveként jött létre, és az a nép országa. Még igazabb, hogy az ifjúságé lesz a jö­vendő szocialista Magyar- ország. És az szép ország lesz. Ott igazság lesz olyan dolgokban is, amikben ma még nincs. A gazdasági munkában most az ötéves tervet kell megvalósítanunk, s a gazda­sági mechanizmus reform­jával kell foglalkoznunk. Ez utóbbival kapcsolatban a legokosabb, amit ajánlhatok, hogy ne célnak tekintsék, hanem eszköznek. A gazda­sági mechanizmus reformjá­nak megvan a maga meg­határozott világos célja; ez, hogy hatékonyabbá és jobbá tegyük a gaz­dasági tevékenységünket. Amit az Ötéves tervben a termelési eszközök fejlesz­tése, az életszínvonalemelés, a kulturális ellátás területén elhatároztunk, azt most már a gazdasági mechanizmus re. form ja segítségével keli megvalósítanunk. És ha a reformot jól vezetjük be, és jól hajtjuk végre, akkor még lendületesebb, még gyorsabb fejiődés követke­zik a gazdasági munkában is. Felvetődött itt az a prob­léma, hogy mit csináljon a KISZ a reformmal kapcso­latban, mi a feladata. Én a KISZ-nek azt ajánlom, hogy amint nem szükséges a KlSZ-bizottságainak külön és önálló külpolitikát, külön és önálló belpolitikát kidol­gozniuk, ugyanúgy nem szükséges kidolgozniuk kü­lön ifjúsági . gazdasági mechanizmus-reformot sem. (Nagy derültség, taps.) Á reform alapelveit tudomá­nyosan kidolgozták, politi­kailag ellenőrizték és korri­gálták, most a kormány rendelkezéseiben és jogsza­bályaiban konkretizálja, tel­jessé teszi és bevezeti. Az ifjúság a maga lendületével, szocialista meggyőződésével, helyeslésével és kritikájával elevenen és bátran kapcso­lódjék bele és végezze el azt, amit az ifjúsági szövet­ség és az ifjúság elvégezhet. Az ifjúságnak természete­sen vannak anyagi,, művelő­dési problémái. Ezekkel fog­lalkoznak az illetékesek, de tény, hogy tíz esztendő alult a dolgozók reáljövedelme több mint öt ven százalékkal növekedett. Ennek megfele­lően az ifjúság — a mai korosztály is — ennyivel jobban él, mint a tíz eszten­dő előtti fiatalság. A műve­lődésben is nagy eredmé­nyek vannak.. Tíz évvel ez­előtt az iparltanuló-iskolák- ban 88 ezer fiatal volt, most 183 ezren tanulnak. A kö­zépiskola nappali tagozatán akkor 120 ezer volt, most 230 ezer a hallgatók száma; az egyetemen pedig 24 ezer helyett most 52 ezren van ­nak. Erre még az ellensé­geink sem mondhatják, hogy nem komoly eredmény. Örülök annak, ami már megvan a középiskolai, főis­kolai egyetemi diákok szá­mára és szeretném, ha még több lenne, de azért a to­vábbfejlesztésnél meggondo­lásra ajánlanám a követke­zőket. Most, ha az egyetemi hallgatónál az összes feltété, (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom