Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-28 / 176. szám
De Gaulle hazaérkezett A francia lapok bírálják az elnök kanadai szereplését De Gaulle tábornok csütörtökön a kora hajnali órákban érkezett vissza Párizsba viharos, félbeszakított kanadai látogatásáról. Az Orlyi repülőtérre kivonult az egész francia kormány. A tábornok sötét polgári ruhában, ragyogó mosollyal lépett ki a gépből, majd barátságosan sorra kezetszorí- tott minisztereivel. Az elnök és kormánya ezután az előkelőségek részére fenntartott váróterem egyik sarkába vonult, jótékony távolságra a kíváncsi újságíróktól. Ez utóbbiak csak azt látták, hogy De Gaulle és miniszterei fesztelenül, vidáman, élénken beszélgetnek. A rögtönzött minisztertanácsnak azonban hívatlan vendége is volt. Mint az AFP francia hírügynökség erről beszámol, ismeretlen úr csatlakozott a francia miniszterekhez. De Gaulle parancsőrtisztje éber volt, udvariasan távozásra kérte fel a jövevényt, akiről kiderült, hogy a kanadai nagy- követség diplomatája. De Gaulle a „szabad Quebec” éltetése miatt keveredett diplomáciai viszályba a kanadai kormánnyal. Ezt Pearson a francia ajkú tartomány szeparatistáinak bátorításaként fogta fel és „elfogadhatatlannak nevezte. Pearson nyilatkozatát viszont hasonlóképpen elfogadhatatlannak ítélte De Gaulle. Ezután határozta el a francia elnök, hogy hazautazik. A montreáli repülőtéren megjelent búcsúztatók közül egyébként többen éltették, mint fujolták a tábornok-elnököt. A UPI hírügynökség tudósítója szerint az elnökhöz közel álló körök értésre adták: De Gaulle semminek sem örült jobban mint annak, hogy ürügyet talált az angolul beszélő Ottawa meglátogatásának lemondására. Az AP szemleírója, David Mason, viszont úgy vélekedik, hogy De Gaulle balul sikerült kanadai kirándulása próbára teszi a francia kabinet hűségét és próbára tenné a leheletvékony gaul- leista parlamenti többséget Is, ha nem lenne éppen nyári vakáció a belpolitikai életben. A francia lapok általában — beleértve a gaul- leista lapokat is — bírálják De Gaulle elnök québeci beszédét. A szocialista országok segítsége Szíriának SZÓFIA Avramov miniszterelnökhelyettes vezetésével csütörtökön bolgár kormányküldöttség utazott repülőgépen Kairóba. A küldöttség látogatást tesz az Egyesült Arab Köztársaságban és más arab országokban, hogy tárgyalásokat folytasson a politikai és gazdasági együttműködés elmélyítéséről. PKAGA Václav David csehszlovák külügyminiszter meghívására csütörtökön este hivatalos látogatásra Prágába érkezett Takeo Miki japán külügyminiszter. LONDON Nagy-Britannia Kommunista Pártjának'Politikai Bizottsága csütörtökön nyilatkozatban élesen bírálta a Wilson-kormány gazdaságpolitikáját. A kormánypárt a konzervatívok korábbi vonalát viszi tovább és arra törekszik, hogy fenntartsa Anglia imperialista hatalmi pozícióját, megőrizze Londont, a világ egyik pénzügyi központjának. Ez azt jelenti, hogy a kormány az üzletemberek és a bankárok érdekeit a dolgozók édekei fölé helyezi, — hangzik a nyilatkozat. A Politikai Bizottság nyilatkozata követeli a kormány társadalom- biztosítási kiadásainak és ipari tőkebefektetéseinek emelését. Felszólítja a Wil- son-kormányt, hagyjon fel az Egyesült Államok vietnami agressziójának támogatásával, szüntesse íreg a külföldi brit katonai támaszpontokat, csökkentse a katonai kiadásokat, hatálytalanítsa a szocialista országokkal való kereskedelmet csökkentő korlátozásokat. Damaszkusz (TASZSZ) A szocialista országok jelentős támogatást nyújtanak az arab országoknak, köztük Szíriának. A szíriai Latakia kikötőjébe folyamatosan érkeznek a kereskedelmi hajók a szocialista országokból. A Varsó (MTI) Huari Bumedien, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság forradalmi tanácsának elnöke szerdán fogadta Edward Wichowa- niecet, a Lengyel Népköztársaság algériai nagykövetét. A megbeszélés során értékelték a jelenlegi nemzetköHongkong (MTI) Szerda éjjel újból kirobbantak a véres tüntetések az angol koronagyarmaton. A csütörtökre virradó hajnalig vagy nyolc bomba robbant a város különböző részeiben. A karhatalom könnygázbombákat, botokat és riasztó fegyvereket szovjet, a jugoszláv, a bolgár, a csehszlovák és a lengyel tengerészek a szíriaiak- kal együtt rakják ki a hajókról azokat az adományokat, amelyeket a szocialista országok küldenek az izraeli agresszió áldozatainak. Bumedien Lengyelországba látogat Űjabb incidensek Hongkongban zi helyzetet és a lengyel— algériai kapcsolatok fejlesztésének ügyét. A nagykövet átadta Bu- mediennek kormánya meghívását, hogy tegyen hivatalos látogatást Lengyelországban, Bumedien a meghívást elfogadta. A látogatás időpontját később állapítják meg. használt, amikor a tüntetők autóbuszokat, gépkocsikat és taxikat gyújtottak fel. Egy tüntetőt szerdán éjjel a rendőrök agyonlőttek. A rendőrség tájékoztatása szerint vagy egy féltucat még fel nem robbant bombát szedtek össze, amelyeket az utcákon helyeztek el a tüntetők. Kalózok és célpontjaik Gleb Szpiridonov, a Novosztyi sajtóügynökség kti- löntudósítója nemrég tért vissza a Vietnami Demokratikus Köztársaságból. Riportsorozatában élményeiről, a vietnami népnek az amerikai agresszorok ellen vívott hősi harcáról, a győzelem jegyében végzett önfeláldozó munkájáról számol be. /. A bűncselekmények térképe előtt Ha Van Lau ezredes képviseli a vietnami néphadsereget a vietnami nemzetközi ellenőrző és megfigyelő bizottságban. Egyúttal elnök- helyettese annak a bizottságnak, amely az amerikai agresszorok vietnami földön elkövetett bűncselekményeit vizsgálja. Nyikoláj Szolncevvel, a Moszkvai Rádió tudósítójával együtt kerestük fel az ezredest Hanoi egyik fasorában, állandó székhelyén. — Az amerikaiak nem tudták legyőzni a dél-vietnami hazafiakat — mondja Ha Van Lau. — Ez arra késztette őket, hogy kiszélesítsék az intervenciót. Az agresszorok megpróbálják összezilálni, megsemmisíteni gazdasági életünket, megfélemlíteni népünket és kapitulációra kényszeríteni bennünket. Az amerikai bombázók célpontjai a stratégiai célpontokon kívül lakóházak, iskolák, kórházak, nagodák. Ez az emberiség ellen elkövetett bűncselekménynek számít. — Ha jártak volna a bombázások által sújtott járásokban, látták, érezték volna a bűncselekmények minden borzalmát, — mondta az ezredes. Beutaztuk azokat a járásokat, amelyeket levegőből és a tengerről a legbarbárabb módon leromboltak. Most egyszerűen csak kommentálom az általam látottakat: a testvérnép nem mindennapi szívósságát, önfeláldozó hősi munkáját, bátor lelkierejét, amelyet nem törtek meg és soha sem fognak megtörni. Az amerikaiak azt hangoztatják, ők „csak acélt és betont” bombáznak. A valóságban a célpontok egyszerű házak, vietnami kunyhók. Légitámadásaikat sűrűn lakott helyek, nagy városok ellen intézik. Az emberek pusztítására napalm- és repeszbombákat használnak. Lau ezredes kiteríti előttünk a VDK nagyméretű térképét, amely a köztársaság legdélibb pontjától egészen északi határáig a bombarobbanások jeleitől tarkállik. — A VDK-nak három kivételével csaknem vala mennyi tartományát bombatámadások érték, — mondja Lau ezredes. — Hat nagy várost, húsz tartományi székhelyet részben vagy teljesen leromboltak. 93 járási székhelyünk van. Ezek közül több mint hetvenet ért bombatámadás. Számos városunkat olyanokat, mint például a Kuang- bín tartománybeli Donghoit, a Namha tartománybeli Fu- lit földig leromboltak. ...Vin városban, az ország déli részének egyik nagy központjában, naponta többször is megszólalnak a szirénák. Az amerikai légikalózok minden cél nélkül dobálták le bombáikat nagy magasságból a város szélére, az országúira, aztán gyorsan eltűntek a tenger irányában. Délután a szovjet újságírók elindultak a város központjába. Az utcákon kevés az ember, a lakosság nagy részét falura telepítették. Számos többemeletes épület, irodaház, iskola, egész lakónegyedek hevernek romokban. A téren a városi színház épülete magasodik, egyik sarkát leszakította a bomba. Közelében két óriási, vízzel telített bombatölcsér tátong. Megmutatták nekünk a helyet, ahol valamikor a pedagógiai főiskola épülete állt. Most csak a fundamentuma van meg. Közelében a diákszálló háromemeletes épületének felét levitte a bomba. A főiskola most falun működik. S hallgatóinak száma megszaporodott... Romokban hever a katolikus templom. A romok melletti veteményes kertben szomorú ember dolgozgatott Ho Dong Kan katolikus, templomba járó ember. Azon a napon családjával együtt odahaza volt. Itt a templom szomszédságában lakott. Hallotta a repülőgépek egyre erősödő zúgását, aztán a borzalmas erejű robbanást: a bomba telibe találta házát. Ho Dong Kan elvesztette eszméletét. A romok alól ásták ki. Csodával határos módon menekült meg. Családjának valameny- nyi tagja odaveszett: felesége, három gyermeke, anyja, bátyja. Csupán a tizennyolc éves fiát sikerült megmenteni. Azóta a fiú a néphadseregben harcol. Ho Dong Kan a templomromok közelében tátongó bomba tölcsérre mutatott: — Itt állt a házam. Az amerikaiak több mint hatszáz légitámadást intéztek Vin városa ellen. Kiszámították, hogy a vá ro$ területének minden négyzetméterére körülbelül 70 kiló bomba és lövedék jutott. A város mégis dolgozik és harcol. Következik: A lerombolt kórházak krónikája. Nyugalom Deiroitban New York (MTI) Throckmorton tábornok, a Detroitba vezényelt szövetségi katonai egységek parancsnoka kiadta az utasítást: „szuronyt lábhoz”! Az Egyesült Államok gépkocsigyártásának központjában, Kö- zép-Amerika ötödik legnagyobb városában négynapos lidércnyomás után helyreállt a viszonylagos nyugalom. A tábornok szerint egy-egv rejtekhelyre húzódott orvlövésztől eltekintve az ejtőernyősök és a nemzeti gárda ellenőrzése alatt tartják a várost. A négy napja tartó utcai ütközetekben 37-en haltak meg. Közülük csak hatan fehérek, a többiek négerek. A sebesültek száma jóval ezer fölött van, a letartóztatottaké kétezerötszázra tehető. A kár meghaladja az egymilliárd dollárt. A lövöldözés Detroitban elcsendesedett, a város köz- igazgatási vezetői azonban továbbra is súlyos problémáknak néznek elébe. — El vagyunk készülve rá — mondotta az egyik városi tisztviselő, hogy esetleg ötezer hajléktalanról kell gondoskodni. Több mint í2rén sebesültek meg és kettő- ezerhatszáz embert vettek őrizetbe. A börtönök zsúfolva vannak, a foglyok többsége három nap óta nem kapott sem élelmet, sem vizet. Továbbra is feszült a helyzet az Egyesült Államok egy sor más Városában. A hírügynökségek New Yorkból, San Franciscóból, Los Angelesből, Cambridgeből, Cincinnatiból, Phoenixből, Toledóból és Philadelphiából jelentenek kisebb-nagyobb zavargásokat. Dobozy Imre: lljra lehet kezdeni (Regény) 16 — De kérem, Malikinó- ban nem a klozet volt a fontos. És hogy is nevezzem, ahová az ember kakáim jár? Amyékszéknek? Az szebb? Rendben van, legyen, de ne tessék habo- rogni, nekem majd a szívem szakadt meg, Malikinó. ban ütötte agyon a repesz a legjobb csicskásomat. Emlékszel rá, főhadnagy úr? Rindács Gyulára? Nagyon derék, jó ember volt szegény, bár én sokszor mérges voltam rá, ez a Rindács pórázra fogott erkölcsű, jeho- vás ember lévén, csupa rozoga vénasszonyhoz kvárté- lyozott be engem, de egyszer az ágy is rozoga volt, összedőlt, reggel olyan zúzott pofával kerültem elő a szobámból, mintha egy 1967. július 28. légió harcias szűzzel verekedtem volna. Géldy, mintha nem is hallaná az egészet, figyelmesen szívja szivarját, tekintetével a felfelé csavarodó füst útját követve. Szép kis vendéget prezentáltam neki, ezekután rólam is meg lehet a véleménye, bár engem mulattat Gallai vaskossága. Különben mindegy, mit gondol a báró, voltaképpen minden mindegy. József nesztelenül kinyitja a szalon ajtaját, belép a báróné. Egyedül. Hát a két fia? Nincsenek itthon? Vagy csak nem jönnek vacsorázni ? Nem akarom megkérdezni, nincs is rá idő. A báróné két évvel idősebb a férjénél, haja már szürkül, de alakja akár egy lányé, bőre puha, szeme élénk. Bzótla- 1 nul bólint, átvonulunk az ebédlőbe. Elsőnek 5 ül le, I püspöklila bársonyruhájában olyan az asztalfőn, a vakító fehér abrosz felett, mintegy i éretten pompázó, dús viola. mielőtt végképp elnyilna. Hideg pontyot eszünk, aztán kevés, de erős húslevest, utána tűzdelt fácánt, gombás borjúsültet, ropogósra pirított disznókarajt. Amikor behozzák a puncstortát, a báróné maga szeli fel. Ezt is némán csinálja, egész vacsora alatt egy szót sem szólt, ezért senkinek sem volt bátorsága beszélni. Úgy evett a báróné, a tányérja fölé nézett mindig, valahová messze, mégis utánozha- tatlanul ügyesen bánt a késével, villájával. Gallai szeme felragyog, végre pezsgőt bontanak. Közelebb hajol, de nem tudja elolvasni, milyen márkájú pezsgő. Torkig ette-itta magát, szalvétája alatt folyton eresztett a nadrágszíján, de a poharakba belebuggyanó, halvány mustárszínű pezsgő láttán olyan mohó várakozás fogja el, nem bírja kivárni, hogy az asztalfőn végre Inni kezdjenek. A báróné hirtelen feláll. Épp csak szájához érintette a pezsgőspoharat, rögtön le is tette. Az urának nyújtja kezét Gáldy kezet csókol, hosszan, mintha ez a kézcsók valami fontosat, szokatlant jelentene. A báróné elindul kifelé, de szép szemét könnyek öntik el, visszafordul, és odamegy mindenkihez, mindenki kezet csókol neki, csak az esperest előzi meg, annak tisztára sikált barna kezére ő hajol le elsőül. Aztán lassan, fejét lehajtva kimegy az ebédlőből. Csend, — Igen, uraim — mondja sokára a báró —, ez hát afféle búcsúvacsora. Az esperes feláll, nyaka remeg. A főjegyző is ettől félhetett egész este, elzöldülő képpel könyörög. — Meggondolták ezt, méltóságos uram? A nép is elveszti a fejét, ha meghallja... És a front két hete nem mozdul, talán még vissza is nyomják, minden lehetséges, méltóságos uram és az ön családja hatszáz éve ura ennek a környéknek, ezt nem lehet csak úgy... Gáldy lassan feláll. — Fáradjanak át a szalonba. A feleségem este nem iszik kávét. De nekünk nem árt, egy pohár konyak sem. Géza odalép a báróhoz. — Ne vegye tolakodásnak, de odaát van két háromféle kitűnő nyugtatom, ha a bárónénak szüksége lenne rá... — Köszönöm, doktor. A feleségem sohsem élt nyugtatóval. A kávé már kitöltve gőzölög. Konyak,, szivar, cigaretta az asztalon. Az öreg inas épp akkor húzza be, hangtalanul, maga mögötl a szemközti ajtót, mikor az ebédlőből belépünk. Gáldv kényelmesen elhelyezkedik, egy karcsú lábú fotelben, nekünk is int, foglaljunk helyet. — Te nem marasztalsz. Ernő fiam? Hűvös a hangja, inkább udvarias, mint írónikus. — Nem tudom, mit mondjak. — Hatszáz év, mondta dadogva a főjegyző és egyszerre vége, egy pompás, néma vacsorával, amelyen minden szilárd volt, a vén falaktól a széklábakig, csak belül az emberi világ dőlt össze, fülnek felfoghatatlan robajjal. Gáldy tehát menekül. A búcsúvacsora nem jelenthet mást. De hasztalan vigasztalnám magam azzal, hogy ő megy, én pedig maradok. Sajnos, nem erről van szó. Bármennyire igyekszem ügyesen szedni a levegőt, mint pillangózás közben én is menekülök. Csak kincsek nélkül és nem tudom hová. Mindenki menekül. Aki nem az országúton, hát az esze elől. Hogy ne kelljen bolondulásig gondolkozni rajta, mi múlik el és mi következik. Az Áj hársfái, melyeket gránáttal is bajos szétlőni, ugyanazok maradnak. De a szem, mely nézi őket, már nem lesz ugyanaz. Nevetséges azt hinni, hogy a közelgő vihar csak a kastélyokban söpör. A fejekben is. Mit hord ki, s mit hoz helyette? — Nem, méltóságos uram, valóban nem tudok mit mondani. Gáldy szeme Desőn áll meg. — És ön, főhadnagv úr? — Hová? — kérdi Deső, felelet helyeit. — Most Zalába. Van ott. egy kisebb birtokom, a feleségem révén. Onnan aztán vagy erre, vagy arra. — így kellett ennek lenni? — így lett. önt persze, gondolom, nem annyira a tények, inkább az okok foglalkoztatják. Várjon egy kicsit. Ha mindez elmúlik... kedvére válogathat. Rengeteg analízist csinálnak és ki-ki szentül hiszi, hogy az övé az igazi. — Ez nagyon komiszul hangzik. A dolgok önmagukban, nem későbbi, önkényes minősítésükben hordják a jót vagy a rosszat. (Folytatjuk)
