Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-28 / 176. szám

Sailed és Fürst Tantermek, pedanőgusok, gondok Ne csak a kinevezés napján Szabolcsba, pályázattal Mozgalmasabb, kétoldalú kapcsolatokat Mt 3$ éve, 1932. jú­lius 29-én statáriális tárgyaláson halálra ítél­ték, majd kivégeztek Sallal Imrét és Fürst Sándort, a Kommunisták Magyarországi Pártja két vezetőjét „A kommunista szervez­kedésben azért vettem részt, mert teljes meggyőződéssel a háború ellen voltam” — így felelt Sallai Imre a vé­res kezű, annyi igaz hazafit halálba küldő Törekynek, amikor a statáriális bíróság megkezdte a formális ki­hallgatást. Mert jogi for­maság volt csupán ott, ab­ban a Markó utcai terem­ben akkor minden: bíró és ügyész, vád és védelem — az ítélet hónapokkal előbb készen állt. A történelem eddig talán legsúlyosabb gazdasági világválságának közepén, a fasizmus német- országi hatalomra jutásának előestéjén, a Horthy-rend- szer bizonyítani akart: a külföld előtt igazolni hatal­ma erejét, az éhező, annyi szenvedéstől gyötört magyar munkásoknak és parasztok­nak pedig kérlelhetetlensó- gét: vigyázzon mindenki, mert könyörtelen a leszá­molás. Az ürügy maga is ördögi volt: egy nemzetközi kalandor felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot, s nyomban meghirdették a statáriumot, amelynek előre megtervezett célja a kom­munista mozgalom, a gazda­sági és a politikai elnyomás ellen mind erőteljesebben, határozottabban fellépő munkások és parasztok el­hallgattatása volt. Az Ille­gális párt helyiségében. Bu­dapesten, egy Thék Endre utcai házban fogták el Sal­lai Imrét és Fürst Sándort, S kegyetlen kínzás, barbár vallatás után állították mindkettőjüket a Töreky tanács elé. Sallal Imre akkor 35 éves volt, Fürst Sándor hat esz­tendővel fiatalabb. Sallai a Tanácsköztársaság idején fe­lelős tisztséget viselt, az az­után következő időszakban a nemzetközi munkásmoz­galomban tevékenykedett — Fürst Sándor az 1919 utáni hazai mozgalom neveltje. Életútjuk a forradalmi harc­ban találkozott. Együtt küz­döttek, együtt szervezték a pártot — Sallai 1931-től a KMP titkárságát vezette —, együtt hirdették: nincs már messze egy jobb világ. Sal­lai Imre a siralomházból küldött üzenetében így be­szélt: „a helyemre százan és ezren lépnek. Az eszme, amelyért éltem és dolgoz- tam, győzni log. Közeleg egy szebb és jobb korszak, és az a mi harcaink ered­ménye is lesz.” A rögtönítélő bíróság csak egyféle ítéletet hozhatott: halált. De még be sem vo­nultak a terembe a bírák, amikor megmozdult a világ jobbik fele: táviratok ára­data özönlött Budapestre. Tiltakoztak angol és francia munkások, világhírű jogá­szok, gondolkodók, tiltako­zott Thomas Mann, Romain Rolland, Käthe Kollwitz, mindhiába. A Horthy-fasiz- mus nem ismert kíméletet, amikor meg akarta félem­líteni a dolgozó tömegeket. Hősként élt, hősként állt a bírák előtt, hősként halt meg Sallai és Fürst. S el­jött a kor, amelyért fiatal életüket adták, a legtöbbet, amit ember osztályáért, tár­saiért, népéért feláldozhat; itt az új világ, s népünk most tiszteleg a mártírok emlékének. Emlékezik és nem felejt: érte, mai éle­téért vállalta a halált ma 35 éve Sallal és Fürst. Lantos László A „pedagógusellátottság” rendkívül ismert kifejezesse vált az utóbbi időben me­gyénkben. Ez részben jó, mert foglalkoznak vele, másrészt viszont számos felszínes okot, módszert is megtűr: köztük a gyenge körülményekre való hivat­kozást, ezzel helyenként le­véve a napirendről ezt a ma még megyeszerte égető gondot. Csökkenteni a terhelést Ha a körülményeket vizs­gáljuk, Nyíregyházát gya­korlatilag ki kell emelnünk a megyei átlagból. Éppen a központi helyzete miatt más képet mutat, mint a megyei általános. Három községünkben nincs általános iskola: Fül- pösdarócon, Papos és Tiva­dar községben. Ez különö­sebb gondot nem okoz, mert ezek a falvak csaknem egy­beépültek olyan települé­sekkel, amelyeknek van is­kolájuk. A körülmények- ban ott jelentkezik a nega­tívum, amikor arról adunk számot, hogy a községek egyötödében négynél ke­vesebb tanterem van. Ezekbe a nem osztott isko­lákba nem szívesen mennek a pedagógusok a szokásos­nál megter'nelőbb munka miatt. Az is rossz irányba befolyásolja egyes községek tanerőhelyzetét, hogy a községeknek csaknem felé­ben (107 helyen) ötvennél több tanuló jár egy osztály­terembe. S hasonlóképpen az is, hogy 230 községünk közül 133-ban 26 tanulónál több jut egy nevelőre — szemben az országos 23, és .1» megyei 36-os átlaggal. Kapcsolat már a felső iskolában Mindezek csak az árny­oldalát vetik fel a megyei oktatás tárgyi feltételeineü. Ugyanakkor évente épül­nek új iskolák, többségük nyolc tanteremmel, előadó­termekkel. A legtöbb jól bevált típusterv alapján. Ezekben a korszerű oktatás minden feltétele megvan a padagógus és a tanuló szá­mára egyaránt. Száz községben van már, nyolc, vagy ennél több tanterem, hat községben pedig kettő—öt általános is­kolában tanulhatnak Szá­mottevően javít a helyzeten a Nyírség új főiskolája, amelyből évente 100—150 képzett fiatal, szakos tanár kerül ki, nagy számban sza­bolcsi falvakba. Ezen a ponton eljutottunk oda, hogy a tárgyi feltétele­ken túl arról is beszél­jünk, vajon mi okozhatja még a gondokat. Elsősor­ban hiányzik a legtöbb he­hány család került nehéz helyzetbe a belvíz miatt, összejöttünk és gyorsan ha­tároztunk: tíz családnak, a legrászorultabbaknak meg­csináljuk a nyílászáró szer­kezeteket. Addig, amíg az esős idő be nem áll. Ré­szünkről ennyi volt... Az igazgató, Oláh László beszél a többiről. Hogy a dolgozók kezdeményezése volt ez tisztán, ettől szebb vállalást talán nem is tehet­tek volna. — Felkerestük azután az embereket. Két napig jártuk a megyét^ nyolcszáz kilomé­tert futottunk egy kis fur­gonnal, hogy mindenkitől megkérdezzük, mire van szüksége. Nem egészen in­gyen adjuk, csak az anyag önköltségi árát kell megfi­zetniük, de ez Is jelent csa­ládonként jó négyezer fo­rintos megtakarítást. És ez lyen a távlati tervezés. Eb­ben elsősorban a tanácsok­nak kellene észrevehetőbben tevekenykedni. Arról van szó, hogy ritkaságszámba megy, ha most egy általá­nos, vagy középiskolás to­vábbtanulásáról van szó, azzal érvelnének: négy, vagy nyolc év múlva ez a fiatalember, vagy leány sa­ját községükben fog taní­tani, e ezért gondoskodunk a beiskolázásáról. Mert nemcsak azokkal a fiatalok­kal szükséges tartani a kap­csolatot, akik társadalmi ösztöndíjasok. Nem ártana ellátogatni az illetékes köz­ségi vezetőknek a felsőok­tatási intézményekbe és nemcsak az utolsó évesek­kel, hanem a második, har­madik évfolyamon tanulók­kal kellene felvenni a kap­csolatot. s meghívni közsé­gükbe, kedvet teremteni ez­zel. Ez persze nemcsak a pedagógusokra vonatkozik, hanem más szakemberekre is, mezőgazdászokra, orvo­sokra. Egyes felsőoktatási Intéz­ményekben — főleg azok­nál, amelyek viszonylag ki­sebb területek számára ké­peznek szakembereket, pe­dagógusokat — már tapasz­talható: megnézik járáson­ként, községenként milyen a jelentkezők megoszlása, s ezt is figyelembe veszik a válagotásnál. Ezt a mód­szert az egyetemi felvéte­liknél sem lenne érdemtelen — megfelelő határok kö­zött — bevezetni. A fiata­lok ilyen esetekben gya­korta visszamennek közsé­gükbe, szívesebben, mint városi, vagy éppen más me­gyebeli fiatalok. Két dolog befolyásolta az Újabb közhely: cikkeket írtunk arról, hogy a nyír­egyházi városközpontban ka- nyarított magának egy jó­kora telephelyet a megyei építőipari vállalat egyik al­vállalkozója, a Miskolci 3. számú ÉPFU. Csizma az asztalon — berregnek a nagy teherkocsik a szálloda tő- szomszédságában, de lát­ványnak sem valami épüle­tes. Mintha mondjuk a pesti Blaha Lujza téren te­lepedne le egy TEFU telep­hely! De hiszen, ez ott nem igen képzelhető el. Nálunk is fel­figyelt a helyzetre a tanács, s még tavasszal határozatot hozott elköltöztetésére a vá­rosi tanács bégrehajtó bi­zottsága. Ezt követte egy felszólítás az építési és köz­lekedési osztálytól. Azóta hónapok teltek el, de a te­lephely nem mozdul, az autók most is zúgnak éjsza­ka és hajnalonként, a lát­nyolc-kilenc gyermekesek esetében sok. Egy új fehértói példát em­lít. Papp Illés rokkant vas­utas hat gyerekével élt a régi házban, ami ledőlt. A vasutasok felépítették nekik a lakást, a faipariak adták az ajtókat, ablakokat, még ki is szállították. — Nem a mi feladatunk lett volna elmenni hozzájuk, de késett az összesítés, ki­nek, mi kell, s a magunk megnyugtatására is elmen­tünk. Felkerestük őket, meg­kérdeztük, mi az igényük. Mondani sem kell, mennyi­re jólesett ezeknek a csa­ládoknak, amikor elmond­tuk, hogy a munkásaink in­gyen készítik el nekik a munkát. Segítenek Rozsályban, Nagyecseden, a megye leg­távolabbi részein. „Jóleső érzéssel. Ezek az emberek most is összetákolt kalibák­ban, fészerekben laknak, így nem jöhet rájuk az eső, a hideg. Még most, egy hó­napon belül el ú küldjük utóbbi időben pozitívan a pedagógusellátottság javu­lását Szabolcs-Szatmárban, Az egyik: ma már nem át­helyezési kérelmekkel, ha­nem pályázatok útján töl­tik be a megüresedő nevelői állásokat. Ez részben a szakos arányokon javít, másrészt az egész ország területéről nyilvánosan pá­lyázhatnak a pedagógusok s a választásnál szélesebb körben nyílik lehetőség a döntések meghozatalára. Persze ez ugyanakkor na­gyobb áldozatot is kíván a községektől. A pályázat előnye Jelentős kedvezmény a pedagógusok lakásépítési kölcsöne, amellyel a beve­zetés óta már közel 250 szabolcsi pedagógus kez­dett családiház-építéshez. Ez nemcsak számukra old­ja meg a lakásgondokat, ha­nem a felszabaduló szolgá­lati lakásokkal kollégáik, fiatal pályakezdő nevelők juthatnak otthonhoz, amely szintén növeli a kedvet a vidéken való munkába állás­hoz. Mindezek mellett különö­sen fontos, hogy a fiatal ne­velők, új tanárok ne csak kinevezésük napján érte­süljenek új munkahelyük­ről, körülményeikről, ha­nem hosszabb, kétoldalú kapcsolat alapján. Ezzel még a jelenleg viszonylag kedvezőtlenebb helyzetben lévő községek is köny- nvebben segíthetnének pe­dagógusgondjaikon. amely­ben az utóbbi években ta­pasztalt javulás mellett is bőven akad még tennivaló. Marik Sándor vány még semmit sem válto­zott. Az építési osztály azt mondja: a vállalat tavasz- szal türelmet kért, amíg fel nem építi az új telephelyet, ahol a teherkocsik megtele­pednek. Türelmet kért — és kapott. De ennek a tü­relemnek is van határa. Ennyi idő alatt már egy ma­szek kőműves is felépítette volna a város szélén azt a kis felvonulási épületet, amely jelenleg a 3. számú ÉPFU dolgozóinak a Kos­suth téren rendelkezésére áll. A kocsiknak pedig nem kell más, mint üres terület, amelyből szerencsére épp elég van Nyíregyháza hatá­rában. Ideje lenne már végrehaj­tani a városi tanács vb ta­vasszal hozott határozatát, s megkezdeni az üres telek parkosítását, a romos és életveszélyes, a várost alapo­san csúfító házak lebontását. Kopka János nekik a szükséges anyago­kat” — szól újra az igazga­tó. — A segítség akkor segít­ség, ha időben adják — egészíti ki a főmérnök. És sorolja, hogy nemcsak a távollakóknak, a saját dol­gozóiknak is szívesen oda­adják a munkájukat, Ferkó Jánosnak a Kisteleki szőlő­ben dűlt össze a háza. Az emberek már elkészítették neki az ajtót ablakot, a vál­lalat gépkocsija anyagot szállít, szombatonként és vasárnap alapot ásnak, fa­lat emelnek. Ugyanígy egy napkori dolgozótársuknál. — De hiszen ez természe­tes. Emberi kötelesség — mondja Orosz Sándor. — Szalagrendszerben dolgo­zunk, szériában, nem is na­gyon vesszük észre azt a né­hány darabot, amit plusz­ként csinálunk. És elköszön, megy vissza a műhelybe. Az Igazgató és a főmérnök azt mondja, hogy jó ilyen emberek kö­zött lenni. . _______ 1»# Lehet másként is Paszabon Erősítik a közgazdasági szemléletet — biztosabbá válik a termelés 1950 óta, hogy a szövetke­zeti gazdálkodás kisarjadt Paszabon, szinte minden esztendőre jutott elnök és általános vezetőségcsere. Nem történt ebben lényeges változás azután sem, ami­kor az egész, 1400 lakosú fa­lu a közös boldogulás útjá­ra lépett. Egymást követték a mérleghiányos évek, az államtól várták a sorozatos anyagi támogatást. De me­het-e még így tovább? Az új követelmények, s mindenek­előtt a mind jobban közele­dő gazdasági reform indulá­sa más utat sürget a pasza- bi Petőfi Tsz számára Is. A szövetkezet tagsága el­ismeri; jó a falu határa, szinte mindent megterem. Különösen takarmányalapo­kat biztosító kapás növé­nyek és pillangósok hoznak kellő művelés mellett bő termést. S ez egymaga na­gyon fontos lehetőséget kí­nál a fejlett, nagyüzemi ál­lattenyésztés számára. De nem a kellő összhang, egy­séges akarat hiánya nélkül! Elsősorban a vezetést ille­tően. Súlyos tapasztalatok gyűl­tek össze már erről. Még a tavalyi esztendő jegyző­könyveiben is szerepel ilyen megállapítás: „Fenn áll a tsz vezetőiben az a nézet, kinek mennyi a hatásköre. Azonkívül nem akarunk lát­ni, a feladatokban egymást kisegítve közreműködni. Néhány szarvasmarhát egy­szerre kellett volna a közeli Gávára szállítani értékesí­tési átadásra, de csali há­romszori nekirugaszkodásra sikerült-.” Simon György elnök Zsám- békon volt / egyéves tanfo­lyamon, helyettese, Tóth Miklós senkinek nem akart ártani, mindenkinek min­denben egyformán igazat adott. Simon György nem akarja tartani ezt az olcsó, veszélyeket rejtő népszerű­séget. Hogy mennyire igaza van, mutatja, míg ezelőtt évente 18—20, sőt azon felü­li bírósági feljelentéseket kellett tenni egyes szemé­lyekkel szemben, az idén még mindössze három fe­gyelmi ügyre került sor. Most eléggé nyugalmas a tsz élete. Ahol csak hozzá­férhettek a tavaszi sok víz miatt és művelésbe vehet­ték a területet, ott nagyon szép a határ. A nemrég tartott becslés félmillió fo­rint körüli kárt állapított meg. Jó a szándék a pótlá­sára: másodvetéseket vé­geznek és itt is felismerték a terven felüli baromfine­velés hasznát. Az aratást csaknem teljesen géppel végzik és azonnal csépeltei­nek is a kombájnokkal. A tagság szorgalmasan végzi a növényápolást. Abban a re­ménybeli, hogy megteremt­se végre azt az alapot, ami biztosítja számítása megtalá­lását. Nem olyat, mint ta­valy is. A jövedelemosztás szinte valamennyi lehetőségeit megpróbálták eddig a szö­vetkezetben. Az egyik mód­szert ki sem ismerték ala­posan, máris áttértek má­sikra. Múlt évben a 30 szá­zalékos részművelést válasz­tották, az ipari növények után pénzben. 50 hold mag­kender azonban nem így ke­rült bejelentésre a banknál, ahol ősszel meg is tagadták a 30 százalék fedezetkiuta­lást. Visszatartotta azt a bank a korábbi adósságok törlesztésére. A tagság így a kendermagtermelés után nem kaphatta meg részese­dését, ami igen feszült han­gulatot váltott ki. A mag egy része ki is pergett, tönkrement, nem akartak vele egyáltalán foglalkozni. De nagyon kihatott ez az eset az általános munkaer­kölcsre is. Igen, így nem lehet. Idén ugyancsak a részes művelés alapján maradt a tsz. Jelenleg — a korábbi kellemetlenségek ellenére is — ezt a részesedési mód­szert tartják „legbiztosabb­nak”. Végcél, persze, nem lehet ez. A garantált kész­pénzdíjazásnak van inkább jövője Paszabon is — telje­sítmény szerint —, ahhoz azonban szilárd anyagi bá­zist kell teremteni. A szilárd anyagi bázis valóban vonzó elképzelés. De itt a kérdések kérdése: ho­gyan? Valahogy úgy, amTnt a vezetőség, tagság egyaránt látja. Hetedik éve semmi lénye­gesebb beruházást, építést nem végeztek a tsz-ben. Az egyik és legfontosabb re­ménység, az állattenyésztés mai szemmel, s még inkább holnapival nézve szinte pri­mitív körülmények között van. Régi szerfás, sok te­kintetben hiányos istállók­ban nem lehet a kívánt eredményeket elemi. Külö­nösen télen szenvednek so­kat a jószágok, fecsérlődik el sok takarmányérték. Kü­lönösen ráfizetéses a hizla­lás. Az értékesítési árnál ma­gasabb költséggel termel­ték eddig a tsz-ben a ke­nyérgabonát, burgonyáit!?) is, és még / néhány kapás- növényt. Tavaly ráfizettek 50 hold területről a feles dinnyekertészetre. Nagyon helyes, ahogy most mondják: számolni kell, körültekintőbben, pon­tosabban tervezni. Most már azt is tudják többek között, hogy a burgonya termeszté­sénél csak a holdanként!' 50 mázsa átlagtermésen felüli hozam adja az igazi jövedel­met. Ez pedig nemcsak a burgonyánál, hanem szinte mindennél igazolja a több­termés elérésének szüksé­gét. És persze, nem akármi­lyen önköltséggel. Az eddigi tanulságok sok­mindent megmutatnak, mi­ket kell másképpen csinál­ni. Az idei tervek teljesítése jó irányban halad. Teljes eredménye lehetővé teszi, hogy az egy tagra előirány­zott 14 ezer forint jövede­lem — a tavalyi 11 ezer fo­rinttal szemben — valóra váljon. Emellett lehetőség lesz a fel nem osztható kö­zös alap, az amortizációs és a saját forgóalap jelentős gyarapítására. Mindezek fel­tételei az állattenyésztés ja­vításának, a további gépe­sítésnek, melyek által kor­szerűbbé, hasznosabbá vá­lik a termelés; megteremtő­dik az alapja a találomra való gazdálkodás helyett a vállalati lehetőségnek. Ezt a szándékot igazolja az az elképzelés is, hogy további szakemberekkel ja­vítják a tervezés-szervezés rendszerét. Megkezdi mun­káját a tsz-ben két fiatal agrármérnök. A tsz saját volt ösztöndíjasát, Márton Károlyt egyenesen üzemgaz­dász munkakörrel bízzák meg: folytassa magasabb szinten a már megkezdett számításokat, kalkulációkat. Készítsen terveket: mikép­pen lehet többet kihozni az 1300 hold közös szántóból öntözéssel. Van tehát szerével, amit másképpen kell csinálni a paszabi Petőfiben, mint ahogy eddig volt. Mindez bíztató jel arra a kérdésre: hogyan tovább? Erre várt, erre vár az a száznyi fiatal is, akik távoli munkahelyek­ről, haza, saját falujuk­ba, közösségükbe akarnak visszatérni. Asztalos Bálint EMBERI P — Csak természetes, hogy segítünk, akin segíteni kell. Ott voltunk, amikor a tsz- eknek volt szüksége a mun­kánkra, amikor vietnami műszakot szerveztünk. Miért ne vállaltuk volna ezt is? — mondja Orsó Lajos gép­munkás arra a kérdésre, ho­gyan született az elhatározá­suk. Kis üzem a Kelet-magyar­országi Faipari Vállalat. Ta­vasszal. amikor megyénkben nagy károkat okozott a bel­vízhelyzet az elsők között határozták el: tíz rászoruló családnak készítik el az új­jáépített háza ajtóit, abla­kait. Orosz Sándor, az egyik legidősebb asztalos azt mondja, hogy van egy szo­cialista brigádjuk, ahol csak kevés a magafajta korú, a többség fiatal. — Olvastuk az újságban. MEGjECYZÉS Határozat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom