Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-29 / 151. szám

Az októberi forradalom 50 éve Az SZKP Központi Bizottságának tézisei Moszkva, (TAS2SZ): Az SZKP Központi Bizott­ságának június 21-i plénuma jóváhagyta a Központi Bi­zottság téziseit a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom idei 50. évfordulójával kapcso­latban. A tézisek hangsúlyozzák: „Az októberi forradalom meg. nyitotta a világ egyetemes forradalmi megújhodásának korszakát, a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenet korszakát”. Az elmúlt évtizedekben az októberi forradalom ügye minden oldalról kiállta a tör­ténelem próbáját, bebizonyí­totta legyőzhetetlen erejét, a marxizmus—lenlnizmus esz. méinek el nem múló jelentő­ségét országunkra és a föld minden népére nézve. A szocializmus: emberek százmillióinak jelene és az egész emberiség jövője. Az 1917. november 7-i szo­cialista forradalom győzelme után Oroszországban létrejött a proletáriátus diktatúrája. Megteremtődött az első és fő politikát feltétel a gazdasági és kulturális átalakulásokhoz, á munkásosztály nagy célja, a szocializmus és a kommu­nizmus eléréséhez. Oroszországban a huszadik század elején kialakultak a győzelmes szocialista forrada. lom objektív és szubjektív feltételei. Oroszország a vi­lágot átfogó forradalmi moz­galom központja lett. A forradalom élén a bol­sevikok pártja által vezetett munkásosztály állt. A prole- tárforradalom győzelméhez az utat a tudományos szocializ­mus elmélete mutatta. A bolsevikok pártja, ez az új típusú párt először egyesí­tette a tudományos szocializ­must a tömeges munkásmoz­galommal és minden vonalon felkészült, hogy a proletariá­tust a hatalom kivívására ve­zesse. Az imperializmus kor­szakának új történelmi viszo­nyai között Lenin alkotó szel­lemben tovább fejlesztette és újabb fokra emelte a marxiz­mus elméletét. Az októberi forradalom tar. talmát illetően proletáríorra- dalom, de egyúttal mélyen né­pi forradalom is volt. A szo­cialista forradalom nem ősz- szeesküvés volt, se nem felül, ről „aktív forradalmárok” csoportja által végrehajtott államcsíny, hanem milliók mozgalma és harca, amelyet a marxista-leninista párt irá­nyított. Az októberi forradalom eredményeként a világ két rendszerre szakadt a szocia­lista és kapitalista rendszerre. Az októberi forradalom világtörténelmi jelentősége abban rejlik, hogy megmutat­ta a forradalmi átalakulás út­jait, formáit és módozatait, amelyek nemzetközi jellegűvé váltak. A szovjet köztársaság dol­gozói bonyolult és nehéz fel­adatok elé kerültek: meg kel­lett védelmezni a forradalom vívmányait, fel kellett hasz­nálni a proletárdiktatúra álla­mát a kizsákmányoló osztályok teljes legyőzésére, a szocialis­ta átalakítások megvalósításá­ra. A békés építést Oroszor­szágban alacsony szintről kel­lett kezdeni. A nehézipar tér- rnelése a háború előtt insk mindössze egyhetede volt, _ az acélolvasztás a háború előtti­nek alig öt százalékát érte el. Majdnem felére csökkent a mezőgazdasági termelés. A kommunista párt, felmér­ve az ország gazdasági és tár­sadalmi viszonyait, a szocia­lista építés tudományosan megalapozott tervével vértez­te fel a szovjet népet. Nagy jelentősége volt annak. ho'T,r eszmeileg és politikailag szétzúzták a trockizrtiust. los” szélsőséges forradalmi frázisok mögé rejtőzve. a trockistók olyan kalandor irányvonalat akartak kierő­szakolni, amely veresegre ítélte volna a szocializmus építését a Szovjetunióban és amely más országok mester­séges forradalmasításán ala­pult. A párt miután elsöpörte a trockisták kispolgári kalan­dorkodását, a jobboldali op­portunisták kapituláns irány­vonalát, határozottan és biz­tosan a lenini útra vezette a szovjet népet — szögezik le a tézisek. A szocializmus építésében a kulcsfeladat a szocialista ipa­rosítás lett Az iparosítás a Szovjetunióban külső segítség nélkül, a belső felhalmozások alakúin és a legszigorúbb ta­karékossági rendszer közepet­te ment végbe. Az ország válaszút elé ke­rült: vaigy az életszínvonal tu­datos korlátozását választják és hősi erőfeszítéssel rövid időn belül megteremtik az erős gazdaságot és megszilár­dítják védelmi képességüket, vagy pedig a reakció egyesült erőinek áldozatává esnek — mondják ki a tézisek. A mezőgazdaság szocialista átalakítása a legbonyolultabb és a legnehezebb feladat volt a proletárhatalom kivívása után. A lenini szövetkezeti terv alapján több évi megfe­szített szervező és nevelő munkára volt szüksége a párt. nak, hogy megoldják ezt a történelmi feladatot. A kollektivizálás során meg­találták a közös gazdálkodás célszerű formáját — a mező- gazdasági termelőszövetkezetet, amely lehetővé tette a kö­zösségi és egyéni ér dekek ösz- szehangolását, leküzdötték azokat a balt» kísérleteket, hogy bevezessék az egyenlő elosztás elvét és kiküszöbölték a belépés önkéntességi elvének többszöri megsértését. A Szovjetunióban végbe­ment iparosítás és kollektivizá­lás tapasztalatai fényesen ki­állták a történelem próbáját és számos szocialista ország — sajátosságai és konkrét viszo­nyai figyelembe vételével — alkotó módon felhasználja e tapasztalatokat. A szocializmus sikeres felépítéséhez szükség volt a kulturális forradalomra. A szocialista építés folya­mán megvalósult a nemzeti kérdéssel kapcsolatos lenini program, megszilárdult ha­zánk valamennyi népének szo­cialista testvérisége. A szocializmus a Szovjet­unió minden népének tényle­ges egyenlőséget biztosít po­litikai, gazdasági és kulturális téren. A nemzeti kérdés meg­oldásában fontos határkő volt, hogy újra egyesült országunk­kal az ukrán, a belorussz és a moldava nép, szovjet hata­lom alakult ki a balt! köztár­saságokban és ezek a Szovjet, unióhoz csatlakoztak. A Szovjetunió alkotmá­nya, amelyet 1936 decemberé­ben a szovjetek rendkívüli kongresszusa fogadott el. tör­vénybe Iktatta a szocializmus győzelmét. A politikai felépít­mény összhangba került a szocializmus gazdasági bázi­sával. A Szovjetunió fejlődése bo­nyolult nemzetközi helyzetben ment végbe. Az imperialista agresszió veszélye különösen fokozódott, amikor Németor­szágban a fasizmus jutott uralomra. A szovjet kormány erőfeszítéseket tett egy euró­pai kollektív biztonsági rend­szer megteremtésére. A münchenlsta nyugati politiku. sok azonban arra törekedtek, hogy „a fasiszta agressziót a Szovjetunió ellen irányít­sák és szövetségre lépjenek Hitlerrel. Ebben a bonyolult helyzet­ben a Szovjetunió mepiem- támadási szerződést kötött Né. metországgaJ. Ez keresztül­húzta az imperialisták számí­tásait és lehetővé tette, hogy a Szovjetunió időt nyerjen az ország védelmének erősítésé­hez. A háború megakadályozá­sa azonban az akkori körül­mények között lehetetlennek bizonyult A nyugati kor­mánykörök szemethunyó poli. tikája mellett a hitleri Né­metország kirobbantotta a második világháborút, s több európai állam meghódítása után a Szovjetunió ellen for­dult A párt energikus intézkedé­seket tett az ellenség szétve­résének megszervezésére, a front és a hátország erőfeszí­téseinek egyesítésére. Joszif Sztálin elnöklésével megala­kult az állami honvédelmi bi­zottság. A német fasiszta hódítók feletti győzelmet sok nép együttes erőfeszítései ’ vívták ki. Mégis a szovjet nép és hős hadserege viselte a háború fő terhét, játszotta a döntő sze­repet a hitleri Németország legyőzésében. Vereséget szenvedett a mi­litarista Japán is. A Szovjet­unió katonai és politikai segít­séget nyújtott Kína és Korea forradalmi erőinek. A tézisek megemlítik, hogy a háború során több mint húszmillió szovjet ember pusztult el. Az ország nemze­ti vagyonának körülbelül har­minc százalékát vesztette eL A Szovjetuniónak a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme világtörténelmi je­lentőségű volt. Létrejöttek a kedvező feltételek ahhoz, hogy európai és ázsiai országokban kibontakozzék és győzzön a szocialista forradalom. Meg­alakuljon a szocialista világ- rendszer. A szocializmus és a demokrácia nemzetközi erői megizmosodtak, az imperializ­mus és a reakció állásai meg­gyengültek. A háborús veszteségek elle­nére a szovjet ipar állandóan gyors ütemben fejlődött. Bonyolultabb volt a helyzet a mezőgazdaságban. Az SZKP Központi Bizottságának 1953 szeptemberi plénuma intézke­déseket fogadott el a mező- gazdaság anyagi és technikai megsegítésére. A szocialista demokrácia to­vábbi fejlesztésére törekedve, a párt XX. kongresszusán ha­tározottan elítélte Sztálin sze­mélyi kultuszát, amely egy ember szerepének a marxiz­mus—lenlnizmus szellemétől idegen felmagasztalásában, a kollektív vezetés lenini elveitől való eltérésben, indokolatlan megtorlásokban, és a szocia­lista törvényesség egyéb meg­szegésében nyilvánult meg. E torzítások károkat okoztak tár­sadalmunknak. Azonban, nem változtatták meg a szocialista társadalom természetét, nem Ingatták meg a szocializmus pilléreit A párt intézkedéseket tett a személyi kultusz következmé­nyeinek leküzdésére -a párt-, az állami és az ideológiai munka minden területén. A szocializmus teljes, vég­leges győzelme annak a for­radalmi átalakító tevékenység­nek fő eredménye, amelyet a szovjet nép fejtett ki a kom­munista párt vezetésével. A szocializmus győzelme megteremtette a gazdasági, társadalmi, politikai és szelle­mi feltételeket a kommunista társadalom építésére való át­téréshez. A párt XXII. kongresszusa új programot fogadott el, amely meghatározta a kom­munizmus építésének alapvető irányvonalait. A XXIII. kong­resszuson, az 1964 októberi és az ezt követő Központi Bizott­sági plénumokon hozott hatá­rozatok sokoldalúan megala­pozták és konkretizálták a feladatokat, figyelembe véve a szovjet társadalom fejlődésé­nek jelenlegi feltételeit. A szovjet társadalom fő gazdasági feladata megterem­teni a kommunizmus anyagi- technikai bázisát a tudomány és a technika fejlesztése, a gépesítés és automatizálás alapján. A munka termelé­kenységének szakadatlan nö­velése alapján — mondják a tézisek. A szocializmus egyik döntő vívmánya és előnye a gazdasági fejlődés állandó, gyors üte­me, A szovjet ipari termelés évi átlagos növekedése 1929-től 1966-ig 11,1 százalék volt. Ez­zel szemben az Egyesült Álla­mokban 4,0 Angliában és Franciaországban 2,5 százalé­ka. Az ipar sikerei lehetővé te­szik a kolhozok és az állami gazdaságok technikai felszere­lésének szakadatlan tökéletesí­tését és a mezőgazdasági ter­melés fejlesztését. A mezőgazdaság fejlesztése szempontjából kedvezőtlen ha­tással volt, hogy többször megszegték a szocialista ter­melés gazdasági törvényeit, az anyagi érdekeltség elvét, a társadalmi és az egyéni érde­kek helyes összekapcsolásának elvét. Az SZKP Központi Bi­zottságának 1965 márciusi plénumán kidolgozták azoknak a gazdasági és politikai intéz­kedéseknek rendszerét, ame­lyeknek végcélja a kolhozok és szovhozok termelésének fo­kozott ütemű fejlesztése. E politika megvalósítása, a tudomány és technika vív­mányainak helyes felhasználó­sa, szakképzett káderek, gaz­dasági és erkölcsi ösztönzők alkalmazása biztosítja azokat a feltételeket, amelyek a me­zőgazdaság fejlesztésének meg­gyorsításához, a terméshozam emeléséhez, az állattenyész­tési termékek termelésének növeléséhez szükségesek. A gazdasági reformból a té­zisekben ez áll: A gazdasági reform amely lényegében következetesen szocialista és kifejezésre jut­tatja, hogy összhangba kell hozni a szocializmus gazdasá­gi viszonyait a termelő erők fejlődésének színvonalával és jellegével. A gazdaság irányí­tásának új módszere, lényege abban rejlik, hogy fokozni kell a vezetés gazdasági módszerei­nek szerepét, tökéletesíteni kell az állami tervezést, na­gyobb szerephez kell juttatni a vállalatok gazdasági önálló­ságát és kezdeményező ere­jét, minden vonalon be kel1 vezetni és tökéletesíteni kell a jövedelmezőségre törekvést. A szocialista termelés nö­vekedése szilárd alapot te­remtett a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális szín­vonalának emeléséhez. A munkások reáljövedelme 1966- ban az 1913 évinek 6,6-szere- se volt, a parasztok reáljöve­delme, egy dolgozóra számítva 8,5-szerese. ■ A szocializmusban még fennmaradnak a szociális és gazdasági különbségek a munka jellegében. Ezért min­den egyes dolgozó anya© do­tációját az határozza meg, milyen minőségű és mennyi­ségű munkát végez a társada­lom javára. A szocialista társadalmi rend megteremti az emberek erkölcsi és anyagi érdekeltsé­gét abban, hogy növeljék a munka termelékenységét, fej­lesszék képességeiket és tehet­ségüket A szovjet társadalom szociá­lis felépítésére jellemző, hogy a dolgozók baráti osztályaiból és csoportjaiból áll, hogy a dolgozók gazdasági, szociálpo­litikai és eszmei érdekei egy­ségesek, hogy közösen érdekel­tek a kommunizmus felépíté­sében. A társadalom életében nö­vekszik a szovjet értelmiség szerepe. Az értelmiségiek szá­ma, főképpen a műszaki ér­telmiségé gyorsan nő. A Szovjetunió népgazdasága olyan egységes és összefonó­dott komplexum, amely a nemzetek további egymáshoz való közeledésének objektív alapját képezi. Az SZKP kö­vetkezetesen harcol a nemzeti elhatárolódás maradványai, a nacionalizmus, a sovinizmus mindenfajta megnyilvánulása ellen — szögezik le a tézisek. A kommunista építés szaka­szában tökéletesedik és tovább fejlődik a szocialista államiság és demokrácia. Miután győ­zött a szocializmus, a prole­tárdiktatúra állama az egész nép politikai szervezetévé vá­lik, a munkásosztály vezető szerepével. Az össznépi állam — a szo­cialista államiság továbbfejlő­dése a közösségi kommunista önigazgatáshoz. Az össznépi állam folytatja a proletárdik­tatúra ügyét: a kommunizmus építését, más szocialista ál­lamokkal együtt vívja az osz­tályharcot az imperializmus ellen a nemzetközi élet po­rondján. A közösségi önigazgatáshoz a szocialista állam és a szocia­lista demokrácia további fej­lesztésével és tökéletesítésével jutunk ed. A szovjet társadalom vezető és irányító ereje az SZKP. Alkotóan tovább fejlesztve és gazdagítva a marxista—le­ninista tanítást, a párt utat mutat a szovjet népnek a kommunizmus győzelméért vívott harcában. A párt nagyban hozzájárul a modern világ fejlődése, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődése időszerű problémáinak kidol­gozásához — hangzik a tézi­sekben. A párt soraiban több mint 12,8 millió kommunista van. Ezek a munkásosztály és a dolgozók legjobbjai. A mun­kásosztály a jövőben is vezető helyet foglal el a pártban. A tudomány közvetlen ter­melő erővé való átalakításá­nak egyre inkább gyorsuló fo­lyamatát tapasztalhatjuk. A Szovjetunióban több mint 700 000 tudományos munkatárs dolgozik. Vagyis a világ vala­mennyi tudományos dolgozó­jának egynegyede. Nincs és nem lehet semle­ges álláspont a burzsoá ideo­lógia, az antikommunizmus el­leni harcban. Ez osztályharc, harc az emberért az emberi­ség szabadságának és haladá­sának diadaláért. A szocializmusból a kom­munizmusba való átmenet természetes történelmi fo­lyamat. Előrehaladva csak á kommunizmus felé mehe­tünk. A kísérletek a mester-' séges lassításra, vagy a szük­séges szakaszok árugrására. a társadalmi fejlődés objektív törvényeibe ütköznek. A tézisek megállapítják, hogy a Szovjetunió minden szüksé. ges eszközzel rendelkezik a kommunizmus felépítéséhez. A második világháború után egy sor ország szocialista Útra lépett. Ez szemléltetően igazolja azt a marxista—leni­nista tételt, hogy az új társa­dalmi rend győzelme elkerül­hetetlen. A szocialista építés ezekben az országokban sok­kal kedvezőbb feltételek kö­zött megy végbe: ezek az or­szágok kezdettől fogva támasz­kodhattak a szocialista közös­ségre, a Szovjetunióra. Október országa, internacionalista kötelességéhez híven, széles körű támogatást nyújt a test­véri szocialista államok né­peinek. A szocializmus győzelmei és vívmányai elválaszthatatlanul összefüggnek az új szocialista típusú nemzetközi kapcsolatok kialakulásával és fejlődésével, amelyek az egyenjogúság és a nemzeti szxiverénitás, a sokol­dalú és kölcsönösen előnyös együttműködésén, a szocialista államok közötti testvéri köl­csönös segítés elvein nyugsza­nak. A szocialista országok meg­teremtették a kollektív gaz­dasági, politikai és katonai együttműködés .különböző for­máit. Az ötvenes évek végén a Kínai KP vezetősége sajátos kül- és belpolitikai irányvo­nalat vetett fel, amely abban nyilvánult meg, hogy eltérnek a marxizmus—leninizmus el­veitől, Mao Ce-tung csoportja olyan irányvonalat kezdett megvalósítani, amelyben össze­keveredett a kispolgári kalan. dorság és a sovinizmus: bal­oldali frázisok leple alatt nyíl­tan a szocialista közösség egy. gégének aláásására, a kommu­nista világmozgalom megbon­tására vette az irányt. A Mao-csoport kalandor irányvonala oda vezetett, hogy erősen meggyengültek a kom­munista Párt, a kínai mun­kásosztály pozíciói s teret kaptak kispolgári anarchista elemek. A szocialista vívmá­nyokat Kínában súlyos ve­szély fenyegeti. A szovjet emberek mindig barátjuknak és szövetségesük­nek tartották a nagy kínai né. pet a társadalom forradalmi átalakításáért vívott harcban. A világszocializmus érdekei­nek, de mindenekelőtt Kína érdekeinek felelne meg, ha a Kínai KP szakítana jelenlegi káros politikájával, s megszi­lárdítaná kapcsolatait a Szov­jetunióval és más szocialista országokkal — hangoztatják a tézisek. A szocialista országok poli­tikai és gazdasági együttmű­ködésének tökéle'esedése, to­vábbi összefogásuk feltétele­ket teremt a szocialista álla­mok újabb eredményeihez, biztosítja a szocialista világ- rendszer hatalmának növeke­dését. A világ forradalmi átalaku­lásának folyama*a, amely az októberi forradalommal kez­dődött. új helyzetet teremtett abban a harcban amelyet a nemzetközi munkásosztály folytat legközelebbi és végső céljaiért. A nyugati dolgozók legfontosabb vívmányaikat az októberi forradalom, a szocia­lizmus és a kommunizmus építésében elért sikerek köz­vetlen hatására értek el. Ma is időszerű az a marxis, ta—leninista tétel, amelyet az SZKP XX—XXIII. kongresz- szusain, valamint az 1957. és az 1960. évi moszkvai tanács­kozáson szögeztek le. neveze­tesen. hogy a szocializmusba való áttérésnél lehetőség van a harc különböző — békés és nem békés — formáinak al­kalmazására. attól / függően, her- milyenek az adott or­szágban az osztályerőviszo­nyok. A világot átfogó kommunis­ta mozgalom október eszméi­nek zászlaja alatt fejlődik A kommunista mozgalom való­ban világot átfogóvá vált. A nemzetközi kommunista mozgalom legidőszerűbb prob­lémája, hogy szilárdítsa egysé­gét a marxizmus—leninizmus elvei alapján. A kommunista világ egységének megszilárdí­tása szempontjából nagy je­lentőségű volt az európai kommunis*a é$ munkáspártok Karlovy Varyban . megtartott értekezlete, amely az európai béke és biztonság problémái­val foglalkozott. A jelen kö­rülmények között különösen nagy jelentőségű az a kérdés, hogy helyesen összeegyeztes­sük a kommunisták nagy had­serege előtt' álló nemzeti és nemzetközi feladatokat — mondják a tézisek. Az októberi forradalom alapvető eltolódásokat ered­ményezett a nemzetközi kap­csolatok egész rendszerében, mélyrehatóan válságba dön­tötte az imperialista külpoli­tikát. A Szovjetunió és a többi testvérország részvétele nél­kül nem lehet megoldani egyetlen nagy nemzetközi kér­dést sem. Az imperializmus már elvesztette uralkodó sze­repét a világpolitikai küzdő­téren. Ám, amíg létezik imperializ­mus. addig fennálló a hódító háborúk veszélye. Ezt bizo­nyítja az Egyesült Államok vietnami agresszív háborúja, Izraelnek az imperializmus ál­tal előkészített agressziója a szabadaágszerető arab népek ellen, a szűnni nem akaró provokációk Kuba ellen. A szovjet állam követke­zetesen védelmezve a békét és a nemze*közi biztonságot, a legmagasabb színvonalon tart­ja most is és a jövőben is vé­delmi képességét. A tézisek hangsúlyozzák, hogy a marxisták—leninisták igazságosnak tartják és tá­mogatják azokat a háborúkat, amelyeknek célja a népek vívmányainak megvédése az Imperialista agresszió ellen, a nemzeti felszabadulás. A szovjet emberek határozottan támogatják a vietnami népet és teljes mértékben támogat­ják az arab államok népeinek igazságos harcát. A kommunista párt és a szovjet állam megtesz min­dent. ami a szocialista orszá­gok egységének és összefor- rottságának erősítéséhez szűk. séges. Következetesen megva­lósítja a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének elvét, mindent elkövet, hogy megóvja az em. beriséget egy termonukleáris világháborútól. E célok elé rése teljes mértékben megj­egyezik minden forradalmi á* demokratikus erő, minden nér érdekeivel. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom